A kétség magjai

Megjegyzés: A történet a szerző Egymásra találás és Vágyakozó szívek című történetének folytatása, bár annak ismerete nélkül is élvezhető.

Írta: HulaHoop444

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének ideje: 2012. február 13.

********************************************************************

            Bementem a Miss Murphy’s-be és ott találtam Penny-t… Megint. A pult előtt állt és Melissával beszélgetett, olyan édesen viselkedve és a szempilláit rebegtetve. Épp harsányan nevetett valamin, amit Melissa mondott, majd a kezét barátnőm vállára tette. A fenébe is, ebből elég!

– Hello, Melissa! – kiáltottam fel hangosan, hozzájuk sietve.

– Hali, Rachel! – nézett rám Melissa, és eltolta magától a bizalmaskodó kezet. – Kérsz egy kávét?

– Persze – bólintottam, és a szemem sarkából Miss Flirty McFlirt-et[1] figyeltem.

Melissa a kávégép felé fordult, miközben én végigmértem Penny-t. Igencsak vonzó nő volt. Fényes szőke haját csinos lófarokba fogta, a szemei mogyoróbarnák voltak, és csak egy zöld nyári ruhát viselt. Egy igazi germán szépség volt.

– Biztos te vagy Rachel, Melissa egyetemi legjobb barátja.

– Igen. Én is emlékszem rád. Penny, ugye?

– Az volnék.

– Sokat jártál erre ezen a héten. Sokat láttalak Melissával.

– Miért érdekel? – vonta össze a szemöldökét. – Nem a csajod, hogy közöd legyen hozzá.

– Az igazat megvallva, a csajom.

– Melissa sosem említette, hogy együtt járnátok.

Mi a fenéért nem mondta el?

            A pokolba is! Megint itt vannak a Barbie-babák. Vagy legalábbis az egyik. És a levegő szinte forrt, úgy flörtölt Melissával. Csak a vak nem vette észre.

– Nagyon elegáns vagy – pillantott végig Penny szürke nadrágkosztümömön és a hozzá illő magas sarkúmon. – Mivel foglalkozol?

– Ügyvéd vagyok.

– Az eléd sok melót jelenthet.

– Így is van. De megéri.

– Vajon emellett mennyi időt tudsz Melissával tölteni?

– Az igazat megvallva, elég sokat. Együtt élünk, és majd minden nap eljövök ide is.

– Remélem is, ha egyszer késő estig itt gürcöl. Nem tudom, mennyire illetek össze. Nincs bennetek túl sok közös. Ő cukrász, te pedig ügyvéd vagy. Még a sminketeket sem tudjátok megosztani.

– És annak mi köze van bármihez is? – vontam össze a szemöldökömet.

– Ó!... Tudtam, hogy mindig is ki akarta próbálni a csoki ízét.

– Parancsolsz? – nyögtem.

– Csak tudni akarta, milyen egy színes bőrű nővel. Bár, saját tapasztalatom szerint, a dolog egy idő után kissé unalmas lehet. Izgalmas lehet más rasszbelivel járni, egy ideig. De vajon meddig tart, amíg elmúlik az egzotikum varázsa?

– Már több mint egy éve együtt vagyunk – morogtam. – És én is ember vagyok, nem csak valami egzotikum.

Kipislogtam a könnyeimet, igyekezve megakadályozni, hogy elsírjam magam. Néhány kíváncsiskodó vendég is felém fordult.

– Valami baj van? – mordultam rájuk, mire páran zsörtölődve ismét elfordultak.

Penny tett egy lépést felém, és egészen közel tolta az arcát az enyémhez, hogy halk, maró hangon folytassa: – Mégis mikor szeretkeztetek utoljára?

Annyira meglepett a kérdés, hogy hirtelen nem is tudtam válaszolni.

– Egyből gondoltam – gúnyolódott Penny.

– Itt a kávé, Rach – tért vissza Melissa egy pohárral a kedvenc kávémból és egy nagy süteménnyel. Tekintete ide-oda ugrált köztem és Penny között, aki még azelőtt visszalépett, hogy Melissa észrevehette volna. – Mi folyik itt?

Nem tűnt fel, mennyit jár Penny errefelé a héten? – buggyant ki a haragom.

– Most tért vissza a városba. Csak beszélgettünk kicsit – magyarázkodott Melissa.

– Hát amikor beléptem, épp azon volt, hogy rád másszon. Miért nem beszéltél neki kettőnkről?

– Akartam, csak… – habozott Melissa.

– Akkor még egyszer megkérdezem. Miért nem beszéltél neki rólunk?

Melissa nem válaszolt.

– Tudod mit? Talán jobb is, ha most megyek. Hagylak titeket „beszélgetni” egy kicsit – hagytam el a bolthelyiséget. Cipőm sarka hangosan kopogott a padlón.

Rosie Huntington-Whiteley alias Melissa Murphy

***

            Amikor aznap este haza értem, a nappali sarkába hajítottam a táskámat, majd a hálószobába mentem és a franciaágyra vetettem magam egy nagy sóhaj kíséretében. Az utóbbi hónap nagyon megviselt. Kaptam egy saját ügyet, ami minden időmet lekötötte. Emellett az esküvői szezon is javában tartott, így Melissa is nagyon elfoglalt volt. Szinte futószalagon kellett gyártania az esküvői tortákat, úgy, hogy minden részlet tökéletes legyen. Amikor haza értünk, csak elnyújtóztunk az ágyon, és már arra is alig maradt energiánk, hogy vacsorát főzzünk.

            Lerúgtam a magas sarkúimat, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Miután megmasszíroztam a lábfejemet, nadrágkosztümömet egy fekete sortra és Melissa „Kiss Me I’m Irish”[2]-feliratú pólójára cseréltem.

            Halk zörejeket hallottam a fürdőszoba felől, annak jeleként, hogy Melissa épp befejezte a munka utáni zuhanyát. Majd minden nap lezuhanyozott munka után, kivéve, ha teljesen lefáradt, akárcsak az első évfordulónkon. Aznap a kanapén találtam rá, csupa lisztesen, teljesen kimerülve. Hosszú vörös haja kócosan keretezte ovális arcát. Olyan szép volt és békés. Egy pillanatig csak figyeltem, ahogy alszik, mielőtt felébresztettem volna. Ettünk egy jót, aztán az egész éjszakát együtt töltöttük az ágyban, szenvedélyesen ölelve egymást.

            Az évfordulónk után viszont lassan kezdtünk eltávolodni egymástól. Vagy én dőltem ki, vagy ő, mielőtt a másik a megfelelő hangulatba került volna. Melissa pedig sok hétvégén is dolgozott, így akkor is bajos volt elkapni egy gyors menetre, nem hogy egy szenvedélyes együttlétre.

            Betámolyogtam a konyhába, szereztem magamnak egy flakon vizet a hűtőből, és a pultnak dőltem. Csendben kortyolgattam a vizet pár percig, mielőtt Melissa beviharzott volna a konyhába.

– Rachel! – kezdte, frusztrált éllel a hangjában. – A szoba közepén hagytad a cipőd. Majdnem hasra estem benne. Ez már vagy a századik eset. Hányszor kérjelek még meg, hogy pakold el azt a rohadt cipőt?

– Sajnálom – morogtam. – Nehéz napom volt, a lábaim pedig majd leszakadnak, úgyhogy csak meg akartam szabadulni tőlük.

– Feltörte a lábad?

Bólintottam.

– Akkor mi a francnak vetted fel?

– A ruhám része.

– Amúgy meg, mi volt az ma a pékségben? Akkora jelenetet rendeztél, hogy már én szégyelltem magam.

– Az exed teljesen rád mászott, te pedig nem tettél ellene semmit.

– De igenis tettem.

– Amikor láttad, hogy felétek tartok.

– Igen, de…

– Miért hagyod ezt neki? – tettem le a flakont és karba fontam a kezeimet.

– Csak beszélgettünk. Penny nagyon ragaszkodó típus.

A szemeimet forgattam.

– Azt látom. De nem csak erről van szó. Amikor elmentél kávéért, Penny lerohant a kérdéseivel, aztán…

Vettem egy nagy levegőt, és beharaptam az alsó ajkamat.

– Mi történt? – kérdezte Melissa, most már lágyabb hangon.

– Nagyjából a képembe dörgölte, hogy mi nem illünk össze, mert különböző területeken mozgunk, és más rasszból származunk. Hogy te csak egy kis csokis mókára vágytál.

– Hogy? Tényleg? – háborodott fel Melissa.

– Igen – fulladt el a hangom.

– Ezért lettél olyan dühös? – simogatta meg az arcom.

– Igen. Utoljára pedig azt kérdezte, mikor szeretkeztünk utoljára.

– Micsoda képmutató, rasszista ribanc! Tudod mit? Miután elmentél, megpróbált megcsókolni.

– Sejtettem, hogy be akar jutni a bugyidba – szorítottam ökölbe a kezem, majd megráztam a fejem. – Mit csináltál?

– Kirúgtam azt a szajhát a boltomból, és megmondtam neki, hogy ne is jöjjön vissza. – Melissa akcentusa még jobban előjött most, hogy felidegesítette magát.

– Úgy tűnt, élvezed a figyelmet. Csak nevetgéltetek, és olyan… jól néztetek ki együtt.

Elfordultam tőle és lehuppantam a kanapéra a nappaliban. Ő utánam szaladt és mellém telepedett.

– Így volt. Bevallom. Te már alig figyelsz rám.

– Szóval másnál keresed a figyelmet.

– Álljunk meg egy percre! Figyelj! – Megfogta és megszorította a kezem. – Amikor a számra nyomta az övét, a te hangodat hallottam a fejemben, ahogy kiabálod, hogy „Ó, a pokolba is! Ezt ne!”.

Mindketten felnevettünk, én pedig a vállára hajtottam a fejem.

– Erre gondoltam, amikor megláttalak vele.

– Tudod, hogy a bőrszín nekem semmit nem számít, Rachel. Felejtsd el, mit mondott az a szöszi szardarab! Veled vagyok és nem vele. Jók voltunk együtt, de ez már a múlt. Penny a múltam és te vagy a jövőm.

Szorosan átöleltük egymást, ő pedig a homlokomnak döntötte a sajátját.

– Sajnálom, hogy jelenetet rendeztem – simogattam a hátát.

– Én pedig sajnálom, hogy egy ideje már nem figyeltem rád – mondta Melissa.

– Mindketten túlságosan is elfoglalta voltunk a napokban.

– Ne szépítsd! Halálra dolgoztuk magunkat.

Csábos suttogásra halkítottam a hangomat.

– Van pár ötletem, hogy tegyük ezt helyre.

Félresöpörtem a haját a nyakáról és a bőrét kezdtem puszilgatni. Felsóhajtott az élvezettől, és lassan mosoly terült szét az arcán.

– Ez csikiz – kuncogott, miközben tovább kényeztettem a nyakát.

Orrom az arcához dörzsöltem, majd azokba a szikrázó, zöld szemekbe néztem, és előre hajoltam, hogy megcsókoljam. Ajkai édesek voltak és puhák, vanília illata pedig betöltötte az orromat. Nyakam köré fonta a karjait, én pedig megragadtam a derekát és még hevesebben csókoltam. Melissa az ölembe kúszott, és ágyékát a belső combomhoz dörzsölte.

– Folytassuk az ágyban? – kérdeztem meg végül, gyengéden simogatva a haját.

– Nem hiszem, hogy kibírnám az ágyig. Tégy a magadévá itt helyben! Most – húzta végig ujjait a gerincem mentén.

– Mit szeretnél, mit tegyek? – harapdáltam a fülcimpáját.

– Nyalj ki! – könyörgött. Ajkaimhoz préselte az övéit és megmarkolta a fenekemet. A szájába nyögtem, miközben lehámoztam róla a köntösét és elhajítottam azt. Most már teljesen meztelen volt, ahogy elnyúlt a kanapén. Hihetetlenül vadító látvány volt.

Gyorsan megszabadultam én is a ruháimtól, és fölé hajoltam. Megragadtam a melleit, és élveztem kemény bimbóinak érintését.

– Ne… érj… hozzájuk!

Jobb melle köré fontam az ajkaimat és szívogatni kezdtem.

– Ó! Igen! Ezt imádom! – zihálta. – Mindig tudod, mi kell nekem.

Felpillantottam, hogy rámosolyogjak, majd ismét csókolgatni, szívogatni és nyalogatni kezdtem azokat a gyönyörű halmokat, áttérve a másikra is. Aztán ajkaim lejjebb indultak a testén. Csókokkal hintettem be a hasát, körbenyalva a köldökét.

            Ujjaimat belső combjába mélyesztettem, minek hatására tenyeremen forró nedve csordogált végig.

– Valaki itt nagyon felizgult.

– Te tehetsz róla. Most csupa ragacs lettem tőled.

– Szeretnéd, ha feltakarítanám?

– Igen… Használd a nyelvedet!

Boldogan engedelmeskedtem, a térdemre ereszkedve előtte. Felült, széttárta a combjait és lebámult rám, szikrázó vággyal a szemében. A combjai közé hajoltam, és nyelvemmel a csiklójára csaptam, mire ő felsikkantott.

– Ne játszadozz már! Vágj bele!

Felkacagtam, majd fel-le mozgattam nyelvemet szeméremajkai között. Majd mélyen velé hatoltam, mire ő megmarkolta a hajam és gyengéden vezetett.

– Igen! – sikoltotta. – Ez az! Jó kislány!

Felemeltem a fejem, hogy egy kis levegőhöz jussak, majd lepillantottam lüktető szemérmére.

– Ilyen közel jársz? – kérdeztem.

Ő csak bólintott.

– Folytasd!

Hevesen megcsókolt, majd megfogta a kezem és az ágyékához húzta, én pedig belé toltam két ujjamat, miközben tovább szopogattam a csiklóját.

            Melissa megállás nélkül nyögött, én pedig éreztem, hogy mindjárt eléri a csúcsot. Teste hirtelen megfeszült, torkából pedig mélyről jövő nyögés tört fel.

– Váó! – zihálta végül. – Ez… ez egyszerűen… váó! – túrt a hajamba.

– Teljesen leizzadtam – ültem fel és megtöröltem a homlokomat.

– Azt hiszed, kész vagy? Várj csak, amíg én végzek veled! – vigyorgott, aztán felállt, és a hasamra fektetett.

– Térdre!

Megcsókolta a szám, majd a nyakam, a füleimet, a vállaimat, majd végig a hátamat. Ez alatt forró kezei végig a melleimet kényeztették.

            Ahogy zihálásom gyorsult, megragadta farpofáimat, és az ánuszomat kezdte izgatni a nyelvével. A fejem egy párnába temettem, miközben hangosan nyögtem. Majd testem elernyedt, és élveztem a kényeztetését. Hamarosan áttért a csiklóm és szeméremajkaim izgatására.

– Nyalj ki! – ziháltam, ő pedig engedelmeskedett.

Hangosan nyögtem, ahogy nyelve ki-be mozgott, majd felváltotta azt az ujjaival, miközben a fenekem is izgatta. Éreztem, hogy izmaim kezdenek megfeszülni.

– Ez az. Jó kislány – morogta Melissa.

Szorosan lehunytam a szemeimet és belesikoltottam a párnába, ahogy rám tört a gyönyör. Melissa mellém heveredett a kanapén és átölelt.

– Jól vagy? – csókolta meg az arcomat.

– Csodásan.

– Tényleg attól féltél, hogy elhagylak Penny-ért?

– Megijedtem, az szent igaz.

– Azt hittem, több az önbizalmad, asszony.

– Nos, elég helyes…

– Akárcsak te. És én szeretlek. Őszintén és szívből szeretlek. Penny-t csak kívántam annak idején. És tudod mit mondanak. Ha egyszer megkaptál egy feketét…

– Sosem fordulsz vissza.[3]

Mindketten hangosan felnevettünk, a kétségeim pedig tovaszálltak.

– Szeretnél csatlakozni hozzám a zuhany alatt? – ajánlottam fel.

– Jól hangzik.

Feltápászkodtunk és kézen fogva indultunk a fürdőszoba felé.

– Ez egy hosszú éjszakának ígérkezik – vigyorogtam, miközben becsuktam az ajtót.

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.

---

[1] Szójáték. A „flirt” flörtöt jelent, a „flirty” pedig a jelzős szerkezete, tehát mondjuk „flörtölő(s)”.

[2] Kiss Me I’m Irish: Csókolj meg, ír vagyok!

[3] Angolul egyfajta szójáték „Once you go black, you never go back”-formában.

Vágyakozó szívek

Megjegyzés: A történet a szerző Egymásra találás című történetének folytatása, bár annak ismerete nélkül is élvezhető.

Fülszöveg helyett: Melissa és Rachel már egy éve járnak együtt. Évfordulójuk előtt azonban Rachelnek messzire kell utaznia. A különválás mindkettőjüknek nehéz. Az otthon maradt Melissa bárhová fordult, minden csak szerelmére emlékezteti.

Írta: HulaHoop444

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének ideje: 2012. július 10.

********************************************************************

            Mint egy apró gyöngy, gördült végig egy izzadtságcsepp a szemöldököm mentén, ahogy kihúztam a pitét a sütőből. Az alma és fahéj illata egy pillanaton belül betöltötte a konyhát, egy elégedett sóhajt csalva elő belőlem. Óvatosan az asztalra helyeztem a pitét hűlni, hogy a következő tálca felé forduljak. Ahogy sorban vettem ki a süteményeket a sütőből, a kellemes illat csak még sűrűbb lett. A Miss Murphy’s Bakery[1] vendégei elégedettek lehettek. Az üzlet csak úgy szárnyalt, és még csak most fordultunk rá az esküvői szezonra. Igencsak elfoglalt méhkirálynő leszek a következő hetekben.

            A friss almáspite illata csodálatos élményeket idézett fel bennem, ami a másik szenvedélyemhez kapcsolódott a saját pékségem vezetése mellett. Ezt a szenvedélyt pedig úgy hívták, Rachel Wallace.

***

– Csak kóstold meg! – makacskodtam, elé helyezve a forró süteményt.

– Utálom az almás pitét – tolta el magától a tányért Rachel.

– Mert még nem kóstoltad az enyémet. Ízleni fog, megígérem.

– Ugyanezt mondtad a sózott marhára és a káposztára is. Szeretlek, de a kaják terén pocsék az ízlésed.

– Gyerünk, Csokiroppancs! Csak egy harapást! Kérlek!

– Már megmondtam. Nem szeretem az almás pitét.

– Ne légy már olyan, mint egy gyerek! Legalább próbáld ki!

– Nem.

– Oké! Ha nem kóstolod meg az almás pitémet, nem kapsz „cseresznye pitét” ma este – tettem csípőre a kezem.

– Gonosz vagy. Nagyon, nagyon gonosz – sóhajtott Rachel, vonakodva a villájára szúrva egy kevés pitét, és undorodva beleharapott. Egy ideig csak rágcsálta, majd hümmögni kezdett.

– Ez a legjobb almás pite, amit valaha ettem.

– Nem megmondtam? Le kéne szoknod erről az állandó rohadt makacsságról… Még jobb vanília fagyival.

– Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem.

Halkan horkantottam.

– Csak azért kóstoltad meg, mert megfenyegettelek.

– De működött, nem? Amúgy meg, ez a pite isteni – nyomott egy csókot az arcomra.

– Ez a legszebb bók, amit valaha kaptam a főztömre.

***

            Az emlék, ahogy Rachel tömi magába az almás pitét, mély szomorúsággal töltött el. Igazából valahányszor eszembe jutott az a gyönyörű csokibarna nő, úgy éreztem, mintha egy golflabda szorult volna a torkomba. Rachel egy ideig nem volt a városban. Munkaügyben el kellett utaznia. Ügyvéd volt, aki extra gyorsan lépdelt felfelé a Sawyer, Hamilton and Craft, a város egyik legnagyobb jogi cégének ranglétráján. Most épp Texasban volt, és egy magasan jövedelmező ügyön dolgozott. Már három hete, négy napja, hat órája és tizennégy perce, hogy elment. A hab pedig az „annyira hiányzik” tortám tetején az volt, hogy most volt az első évfordulónk, mint egy pár, ő pedig még csak egy időzónában sem volt velem. Hülye jogi marhaságok! Miért kell ezeknek ennyi ideig tartaniuk?

***

– Csak pár nap lesz. Egy hét, vagy legfeljebb kettő. Visszatérek, mielőtt észrevennéd, Cseresznyés Pite – mondta, amikor átölelt a repülőtéren, erősen magához szorítva. – Ne gyűjtsd fel a lakást a hülye kajaötleteiddel, amíg nem vagyok itt, hallod?

– Nyugi! Nem fogom. Elvégre, profi szakács vagyok, vagy mi – nyugtatgattam.

– Ja. De bármi megtörténhet.

– Ne légy már ilyen aggodalmas tuskó![2] Minden rendben lesz.

– Kérjük, kezdjék meg a felszállást a 182-es houstoni járatra! – hallatszott a hangosbeszélőből.

– Ez a végszavam – ölelt magához még egyszer gyorsan Rachel, és felkapta a táskáját. – Szia, Melissa! Szeretlek.

Gabrielle Monique Union alias Rachel Wallace

– Szia, Rachel! Én is szeretlek. Vigyázz magadra! – csókoltam meg a homlokát.

Ahogy elhúzódott, rám villantotta a legszebb mosolyát, és integetett. Amikor láttam a repülőt felszállni, nem tudtam többé visszatartani az egész reggel elfojtott könnyeimet.

***

– Hé, Kelly! – szóltam a segédemnek, kitörölve a könnyeket a szememből. – Tudnál segíteni ezekkel a pitékkel?

– Persze, Melissa. – Kelly, aki épp azzal foglalatoskodott, hogy virágmintákat fújjon tejszínhabból az esküvői tortára, a raktárba sietett néhány dobozért. Ó! Esküvői sütemények. Rachellel épp egy esküvőn volt az első hivatalos randink.

***

– Táncoljunk! – ragadta meg a derekamat Rachel, hogy a táncparkettre rántson. A nyakam köré fonta a karjait, miközben az enyémek a csípőjét kulcsolták át. A zene tökéletesen illett egy esküvőhöz. Lassú volt és romantikus. Anélkül ringattuk magunkat előre-hátra, hogy különösebben zavartattuk volna magunkat. Elvégre ez az esküvő is két menyasszonyró szólt.

            Az egyikük, Michelle, végül elfordult a feleségétől, és odasétált hozzánk.

– Áhá! Tudtam én! Tudtam, hogy egy nap ti ketten összejöttök. Még egy űrben keringő vak ember is felfigyelt volna a szikrázásra közöttetek. Gratulálok, lányok!

– Köszönjük, Michelle! – mondtam.

– Köszi, Michelle! – mosolygott Rachel.

– Hogy történt? – kíváncsiskodott Michelle.

– A Macy’s próbafülkéjében – ült ki egy kaján vigyor Rachel arcára.

– Mi folyik itt? – lépett oda Michelle mellé Kathy, és jobbjával átkarolta a feleségét.

– Rachel és Melissa összejöttek – tájékoztatta Michelle.

– Tényleg? Végre valahára!

– Te is? – tátottam el a számat. – Mi miért nem vettük ezt észre?

– Jobb később, mint soha, Missy – simogatta meg a kezemet Rachel a hüvelykujjával.

– Azt mondod, a Macy’s próbafülkéjében történt? – tért vissza az előző témához Michelle.

– Ja – válaszoltam. – Rachel segített felhúzni a ruhám zipzárját, amit épp felpróbáltam, aztán egyszerűen csak megcsókolt.

– Túl jól nézett ki abban a ruhában. Bár, az igazat megvallva, most is azt viseli.

– Rachel ruhája pedig az én lélegzetemet állította el. És ő is azt viseli most. Aztán egy kicsit… ö, elszaladt velünk a ló.

– Ja. Mondhatjuk így is. Ha az eladó nem kopog, ott téped le rólam a ruhát.

– Váó! – füttyentett Michelle. – Vérpezsdítően hangzok.

– Mikor nem az? – kérdezte Rachel. Aztán csak egymásra néztünk, és egyszerre nevettünk fel.

***

– Szedd össze magad, Murphy! – nyögtem, kitörölve az emléktől újratermelődött könnyeket a szememből. Kelly hamarosan visszatért a pitéknek szánt dobozokkal. Vettem egy mély levegőt, és igyekeztem a jelenre koncentrálni.

            Elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy kibírjam a nap hátralevő részében. Megtöltöttem habbal a fánkokat, süteményeket sütöttem, aztán meg Kellyvel befejeztük azt a rohadt esküvői tortát. Amikor végeztem, már teljesen kifáradtam, és mindenemet befedte a ragacs. Már csak arra vágytam, hogy hazaérjek, vegyek egy forró fürdőt, felmelegítsek egy kis lasagnát, és felhívjam az én drágámat, ha neki van még egyáltalán ideje és energiája beszélni velem.

            Amikor kinyitottam a lakás ajtaját, első utam a kanapéhoz vezetett.

– Huh! Micsoda nap – morogtam hangosan, úgy dörzsölgetve a szememet, mint egy álmos óvodás.

A kanapé karfájára hajtottam a fejem, és lehunytam a szememet. Bizonyára elszundítottam, mert a következő, amire emlékszem, egy lágy nyomás volt az arcomon. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam azt a gyönyörű arcot fölém hajolni.

– Édesem! Haza értem – mondta Rachel dallamos hangon.

– Istenem, Rachel! – Most már teljesen felébredtem. Felültem, és szorosan magamhoz öleltem őt. – Mikor érkeztél?

– Úgy fél órája. Hoztam vacsorát és virágot.

– Az időzítés tökéletes.

– A világért sem maradtam volna Houstonban az évfordulónkon. Minden kiskaput felhasználtam, amit csak ismerek, hogy a lehető leghamarabb végezzek. Ja, és nyertem.

– Ez csodás. Gyönyörű, és még okos is. Annnnnnyira imádlak – csókoltam meg hevesen.

– Nyugi! Nem megyek sehova! – söpört ki egy kósza tincset az arcomból.

– Bárcsak ne kellene annyit utaznod! Annyira hiányoztál. Minden csak rád emlékeztetett.

– Ezzel én is így voltam, Cseresznyés Pite. De amint a bíró véget vetett a tárgyalásnak, rohantam is az első géphez.

– Mit hoztál vacsorára?

– Csak egy kis sztéket krumplival a szomszéd étteremből.

– Nyami! De nem ez az egyetlen, amit szeretnék ma este befalni – kacsintottam rá.

– Te és a mocskos fantáziád! – csókolt meg, és fürge nyelve bebarangolta a számat. – Minden erősre szükséged lesz hozzá, szóval, előbb együnk!

– Igenis, asszonyom!

Kézen fogott, és odavezetett a kis konyhaasztalunkhoz. Már meg is terített. Az étel a tányérokon várakozott. Középen pedig a vázában egy hatalmas rózsacsokor illatozott a kedvenc borunk egy üvege mellett.

– Csodásan néz ki. Köszönöm, Csokiroppancs!

– Neked csak a legjobbat, Cseresznyés Pite! Foglalj helyet! – Kihúzta a széket, és leült velem szemben. Megfogta a borosüveget, és miután egy halk pukkanással kihúzta a dugóját, töltött mindkettőnknek.

Felemeltem a poharamat, hogy köszöntőt mondjak.

– Ez az év csodálatos volt, és remélem, hogy még sok hasonlót fogunk együtt tölteni.

Rachel azonnal átvette a szót.

– És hogy a szerelmük tovább fog virágozni.

– Egészségünkre! – koccintottunk, és nekiláttunk az ételnek. Vacsora közben folyamatosan beszélgettünk munkáról, a barátainkról, és a családunkról. Csodás volt, hogy megint itt van velem. Hogy láthatom őt nevetni, és azt a hülye mosolyt az arcán.

– A távolság tényleg csak még jobban összehozza az embereket – mondtam, miközben hozzáláttunk a desszerthez, a pékségemből származó almás pitéhez vanília fagyival.

– Erre csak most jöttél rá? – tett egy kevés pitét a szájába Rachel. – Minél többet voltam távol tőled, annál jobban hiányoztál.

– Ditto, mi amor.[3]

– Ne gyere ezzel a spanyollal! Már így is megőrülök érted. A spanyol csak ront rajta.

– Yo quiero hacerte el amor toda la noche.[4]

– Entonces, ven aquí, mi amor.[5]

Rachel elejtette a kanalát, és szenvedélyesen átölelt. Száját az enyémre tapasztotta, és hamarosan a nyelveink vad birkózásba kezdtek. Csak egy pillanatra szakítottam el tőle magam, hogy levegőt kapjak.

– Ágy! Most!

Rachel azonnal a hálószoba felé vetette magát, de én a derekánál fogva visszarántottam őt, és a karjaimba kapta, ő pedig átkarolta a nyakamat.

– Félsz, hogy lehagylak? – kacagott.

– Nem – ringattam őt a karjaimban. – Csak nem akarlak ma éjjel elengedni.

– Melissa! Életem minden egyes pillanatában veled lennék, ha tehetném.

Nem akartam egy pillanatot se elvesztegetni. Becipeltem őt a hálószobába, és belöktem magunk mögött az ajtót a lábammal. Aztán lefektettem őt az ágyra. Kivette a hajamból a csattokat, én meg megráztam a fejem, hogy kibontsam sörényemet.

– Imádom a hajad – mondta álmélkodó hangon Rachel, végigsimítva a tincseimen.

– Én meg a lábaidat imádom – motyogtam, benyúlva a szoknyája alá, lerángatva a harisnyanadrágját, hogy végigfuttathassam ujjaimat izmos, csillogó lábain. – Olyan simák és szexik.

A munkaruhánk darabjai hamarosan a legkülönbözőbb helyeken hevertek körülöttünk a szobában. Amikor Rachelről már sötétlila bugyija is lekerült, fölé kerekedtem, és végigcsókoltam az egész testét, amit csak elértem rajta. Az ajkait, a nyakát, a vállait. Ahogy csókolóztunk, Rachel combjai az enyémeknek nyomódtak.

– Nyisd szét a lábaidat! – mondtam, ő pedig engedelmeskedett, így mára az ágyékunk is egymáshoz ért, úgyhogy szeméremajkaimat az övéinek dörzsölhettem.

– Ó, istenem! Folytasd, kicsim! Igen! – zihálta. Én ismét fölé kerekedtem, és a csípőjére tettem a kezeimet. Csak a ritmust figyeltük, ami egyre csak gyorsult és gyorsult. Testünket beborította az izzadtság, mi viszont továbbra is úgy hajszoltuk magunkat, mintha ezek lennének az utolsó pillanataink.

– Melissa! Én… mindjárt elmegyek – nyöszörögte Rachel, miközben izzadtság csorgott le a halántékán.

– Én is! – kiáltottam fel pár másodperc múlva, és végül egyszerre tört fel a nyögés a torkunkból, mielőtt egymás mellé rogytunk volna az ágyra.

– Szeretlek – ziháltam, a mellkasára hajtva a fejem.

– Én jobban szeretlek – szedte a levegőt Rachel, és megcsókolta a homlokomat.

– Muszáj mindig úgy viselkedned, mint egy csecsemő?

– De a te csecsemőd vagyok – rebegtette a szempilláit. – Boldog évfordulót, Melissa!

– Boldog évfordulót, Rachel!

Csak feküdtünk az ágyban, egymás köré fonva fáradt karjainkat. Hamarosan mindketten álomba merültünk, és vágyakozó szíveink végre ismét egymás mellett doboghattak.

---

[1] Miss Murphy’s Bakery: Szó szerint Miss Murphy (vagy ha nagyon ragaszkodunk a minden áron való magyarosításhoz, Murphy kisasszony) Péksége.

[2] Angolul „worry wart”, ami szó szerint „aggódó szemölcsöt/bibircsókot” jelent. Bár gondolom nagyobb a jelentősége itt az alliterációnak, mint a konkrét jelentésnek. Csak magyarul mi ilyet nem nagyon használunk, és hirtelen az „aggódóra” nem jutott eszembe megfelelő alliteráló szó.

[3] Ditto, mi amor (spanyol): Dettó, szerelmem.

[4] Yo quiero hacerte el amor toda la noche (spanyol): Nem tudok spanyolul, úgyhogy csak a google fordítóra hagyatkozhatom. Aszerint valami olyasmit jelent, hogy „Egész éjjel csak szeretkezni akarok.”

[5] Entonces, ven aquí, mi amor (spanyol): Szintén a google fordító nyomán, „Akkor gyere, szerelmem!”

Egymásra találás

Fülszöveg helyett: Melissa és Rachel a legjobb barátnők. Sülve-főve együtt vannak, azóta, hogy másodéves egyetemista korukban megismerkedtek egy homoszexuálisok számára szervezett rendezvényen. Rachel azonban soha nem mondta el barátnőjének, hogy már első látásra fülig beléhabarodott. Évekig őrzi titkát, míg végül két, szintén leszbikus barátnőjük esküvőjére készülve, nem tudja tovább türtőztetni magát.

Írta: HulaHoop444

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének ideje: 2012. április 21.

**************************************************************************

– But if you're thinkin' about my baby, it don't matter if you're black or white[1] – énekeltem a Michael Jackson számot mosogatás közben, amikor megszólalt a mobiltelefonom. Visszaejtettem a kedvenc szivárvány-mintás bögrémet a forró szappanos vízbe, megtörölgettem a kezemet, és besiettem a nappaliba. Már a hangjából tudtam, ki lehet az. A Bad Romance kórusának hangja töltötte be a lakást. Ez csak Melissa lehet, az egyik legkedvesebb és legjobb barátom.

            Gyorsan felkaptam a bluetooth head setemet, és fogadtam a hívást.

– Hali, Missy!

– Hogy s mint, Rachel? – szólalt meg Melissa gengszter rapper hangon.

– Minden okés, Mrs. Slim Shaddy – kacagtam, miközben visszasétáltam a mosogatóhoz.

– És mi van az én kedvenc Csokiroppancsommal? – folytatta Melissa a normális hangján.

– Nem sok. Épp csak elmosom az edényeket, és hallgatok egy kis MJ-t, nyugodjék békében!

– Remek! Melyik szám?

– Black and White.

– Ez vicces. Mr. Jackson jól betalált ezzel a számmal. A rassz mindig is érzékeny pont volt.

– Hmm, hmm – ingattam a fejem, miközben egy tálba merítettem a szivacsomat.

– Csinálsz valamit holnap?

– Semmi különöset. Azt terveztem, hogy megnézek pár House ismétlést. Miért?

– Csodás. Szeretnél eljönni velem shoppingolni? Szeretnék venni valamit Michelle és Kathy esküvőjére.

Michelle és Kathy közös barátaink voltak, és, mint mi is, a leszbikusok csapatát erősítették.

– Ó, a fenébe! Az is nemsokára lesz. El is felejtettem – raktam egy tálat a szárítóba. – Nekem is be kellene újítanom valamit. Oké! Veled tartok.

– Juppí! Remekül fogunk szórakozni.

– Te vagy a legfemininebb csajszi, akivel valaha találkoztam.

– Nézd csak ki beszél, Miss Kifestem a Körmöm és Belövöm a Hajam Minden Héten.

– Okés! Megfogtál. De mit tehetnék, ha szeretek jól kinézni? Különben hogy tapadnának rám a csajok?

– Így is csodaszép vagy, Rachel – mondta Melissa komoly hangon. – Nincs szükséged erre a sok szarságra.

– Köszi – válaszoltam, szégyenlős mosollyal az arcomon.

– Ugye tudod, hogy komolyan mondom?

A vonal mindkét végén szolid csend támadt egy pillanatra. Kellemes, kényelmes csend. Kíváncsi voltam, mi indította Melissát ilyen bókokra. Talán rám akar mozdulni? Istenem, bárcsak úgy lenne!

            Végül én törtem meg a csendet.

– Nagyjából mikor akarsz a plázába érni?

– Menjünk korán! Még mielőtt a tini csordák elárasztanák a helyet!

– Csodás! Szeretnéd, ha érted mennék?

– Naná! Ez a hülye kocsi nem készül el jövő hétfőig, vagy keddig.

– Ott leszek kilencre. Bekaphatnánk valami reggelit is közösen.

– Mennyei. Elmehetnénk a Denny’s-be.

– Mi az hogy, kisleányka! – csillogtattam meg legjobb ír akcentusomat.

– Nem is rossz. Egyre jobb leszel.

– Ez annak a jele, hogy túl sokat lógok veled.

Igazából, sosem tudtam volna túl sok időt vele.

– Akkor holnap kilenckor?

– Ja. Akkor látlak.

– Hali, Rachel!

– Csövi, Melissa!

Hangos sóhajtás kíséretében nyomtam ki a telefont. Ismerve Melissa vásárlási szokásait, a nap nagy részét ott fogjuk tölteni. De nem ez volt az igazán fontos. Hanem az, hogy egész nap vele lehetek.

            Melissa Murphy szívdöglesztően csinos volt. 167 centi, átható zöld szemekkel, a haja pedig sűrű vörös vízesésként hullámzott le a derekáig. A testén feszültek az izmok a hosszú évek úszó és futóedzései következtében.

            Amellett pedig, hogy őrülten gyönyörű volt, aranyból volt a szíve. Igazi barát volt, aki mindig meghallgatott, amikor a borzalmas munkámról, vagy a szerelmi életem katasztrófáiról sírtam neki órákon keresztül. Emlékezett mindenre, amit szeretek, és amit utálok. Még arra is, mire vagyok allergiás. Vissza tudott idézni bármit, amit valaha is mondtam neki, és bármikor meglepett egy kis ajándékkal, anélkül, hogy viszonzást várt volna.

            Azonnal barátok lettünk, amikor másodévben találkoztunk az egyetemen a Women and Gender Studies[2] órán. Amikor bemutatkozott, rám villantotta ragyogó mosolyát, és megszorította a kezemet. Már akkor belézúgtam. És amikor egymásba futottunk a kampusz GLBT[3] rendezvényét, egy újabb lehetőséget kaptunk, hogy még szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat. Megosztottuk egymással a coming out[4] történetünket, és hogy melyik celebbe zúgtunk bele először gyerekkorunkban. (Én Halle Berry-be, míg ő Kate Winsletbe.)

            Annak ellenére, hogy úgy belezúgtam, mint kocsi az árokba, sosem mondtam el neki. Ő mindig azokkal a barbibaba kinézetű csajokkal randizott. Biztosra vettem, hogy akkor se lenne esélyem nála, ha én lennék az Ebony Magazine[5] címlaplánya. Nem voltam az esete. De mégis, ahogy az évek múltak, az iránta érzett viszonzatlan szerelmem szikrája hatalmas lángtengerré nőtt. Igyekeztem megvédeni őt, és féltékeny voltam minden nőre, aki végigfuttathatta kezét selymes, mézillatú haján, és megcsókolhatta mindig kissé mogorva kifejezést öltő rózsaszín ajkait.

Rosie Huntington-Whiteley alias Melissa Murphy.

            Számtalanszor álmodtam azt, hogy elmondom neki, mit is érzek iránta valójában, ő pedig ugyanezt érzi, és végül lerángatjuk egymás ruháit, csókolózunk, és végigtapogatjuk egymás meztelen testének minden négyzetcentiméterét. Nyalogatom és csókolgatom őt, felnyalva édes nedveit, mint egy szomjas kutya egy tikkasztó nyári napon. Ezek után az álmok után mindig összeizzadt lepedőn fekve ébredek, azért imádkozva, hogy uralkodni tudjak vágyaimon, vagy meg tudjam tenni azt a kis lépést. De sosem sikerült.

***

– És mit szólnál ehhez, Melissa? – kérdeztem másnap a Macy’s-ben, magam elé emelve egy kék-fehér ruhát.

– Nem. Túl Shirly Temple-ös.

Ahogy előre megmondtam, már öt óra volt, mi pedig még mindig úton az esküvői ruha vadászatunkon. Már majdnem végigjártunk minden ruhaüzletet a kis plázában, de eddig nem jártunk sikerrel. Egyikünk sem. Mindegyik ruha túl egyszerű volt, ami meg nem, az túl merész, túl giccses, vagy túl vénasszonyos. Végül beugrottunk a Macy’s-be, hátha ott találunk valamit magunknak.

            Melissával átvágtuk magunkat egy pár speckó ruhán, és harsányan nevettünk néhány igazán ocsmányon, előtúrva az elviselhetőket, majd felkapva párat, ami megfelelőnek ígérkezett. Amikor már eléggé felpakoltuk magunkat, a próbafülkék felé vettük az irányt. A fehér spanyolfal mögött kiaggattuk a kollekcióinkat, majd sorban felpróbálva őket modellkedtünk egymás előtt, ki-be ugrálva a próbafülkékből. Az utolsó ruha, amit felpróbáltam, egy csinos türkiz színű darab volt. Egy ujjatlan, térdig érő dressz volt, egy elefántcsont színű szalaggal a dereka körül, amit elől egy fehér virág díszített. Amikor megláttam magam a tükörben, elégedetten füttyentettem.

– Igen. Ez megfelelő lesz. Tökéletes.

– Hé, Rach! – szólt át Melissa a szomszéd fülkéből. – Elkéne egy kis segítség.

– Oké, Mel! Megyek.

Kiléptem a saját fülkémből, és bekopogtam Melissáé ajtaján. Elkerekedett a szemem, amikor megpillantottam őt, a szám pedig tátva maradt. Melissa egy vadász zöld ruhában pompázott, ami kiemelte szemei zöldjét. Lágyan simult testének minden hajlatához, mintha csak rá öntötték volna. Egy kicsivel a térde fölöttig ért, és spagetti-pántok tartották.

– Váó! – Csak ennyit tudtam kimondani. – Csodálatosan nézel ki.

– Te meg… lélegzetelállító vagy, Rachel – csillogott Melissa szeme, ahogy végig mért. – Én, ööö… Be tudnád zipzárazni a ruhámat?

– Persze – köszörültem a torkomat. Lehetséges, hogy ő is olyan vadítónak talált engem, mint én őt?

A hátát fordította felém, én pedig lassan felhúztam a zipzárat. Könnyedén csusszant.

– Tökéletes választás – mondtam. Ismét megfordult, és rám nézett. Gondosan végigmértem a ruhát, kisimítva a gyűrődéseket. Ő pedig megigazította a virágomat, és visszahúzta a ruhám lecsúszott pántját. A tükörhöz vontam őt, hogy megszemléljük az összhatást. Tökéletes volt a kontraszt kettőnk között. Az én sima barna bőröm az ő hófehérje mellett. Meg tudtam számolni azokat az ennivaló szeplőket az orránt.

            Nem tudom, mennyi ideig álltunk ott, bámulva egymást. Élveztem a közelségét. Végül már nem bírtam tovább. Összeszedtem minden bátorságomat, megragadtam a tarkóját, magamhoz vontam őt, és gyengéden megcsókoltam. Azonnal vissza is húzódtam, várva a reakcióját. Ő azonban habozás nélkül a karjaiba rántott, és hevesen a számra tapasztotta az övét. Ajkai olyanok voltak, mint apró szatén párnák. Puhák, simák és málna ízük betöltötte a számat, fokozva az élvezetet. Átkaroltam a derekát, és elmélyültem a csókban. Gyengéden a falhoz lökött, majd elszakította ajkait az enyémektől, és a nyakamat kezdte csókolgatni és szívogatni. Alig bírtam talpon maradni. Ahogy ajkai a nyakamhoz, kezei pedig a melleimhez értek, teljesen elgyengültem.

– Szent Isten, Melissa – ziháltam. – Szerintem… mennünk kéne… mielőtt…

– Váó! – emelkedett fel Melissa. – Nézd a tükröt! Teljesen bepárásodott.

– Ez is a te hibád – csipkelődtem.

– Nem. Ez mind miattad van, Miss Forrócsoki – mosolygott Melissa, és végigfuttatta a kezét a ruhámon.

– Hahó! – kopogtatott be az eladó az ajtón. – Végeztetek már?

– Csak egy pillanat! – válaszoltam. – Tényleg mennünk kell – fordultam vissza Melissához. – Amúgy is. Ez a tökéletes ruha neked.

– A tiéd is csodálatos. Kétség sem fér hozzá, a türkiz a te színed.

Adtam egy gyors csókot a szájára. Visszasiettünk a fülkéinkbe, hogy olyan gyorsan visszaöltözzünk, ahogy csak tudunk.

            Valódi kínszenvedés volt kivárni a pénztárnál álló sort. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire sorra kerültünk. Csak az eladó elé dobtam a bankkártyámat, és minden, amit mondott, egyszerűen elszállz a fülem mellett. Csak arra a vörös szépségre tudtam koncentrálni a hátam mögött. Miután Melissa is fizetett, kézen fogtam őt, és gyorsan kifelé indultam vele a plázából. Mire a parkolóhoz értünk, a gyors séta futássá változott. Az utolsó pár méteren szinte már sprinteltünk.

– Lassíts, Rach! – lihegte Melissa.

– Minél gyorsabban elindulunk, annál jobb – huppantam be a kocsimba, és a hátsó ülésre dobtam a táskámat.

– Befejezzük, amit elkezdtünk. Ne aggódj!

– Akkor ugorj be! – nyitottam ki a másik ajtót is.

– Nem kell kézszer mondanod – vigyorgott, miközben beszállt, én pedig beletapostam a gázba.

***

            Amikor elértük a lakásomat, és végre bele tudtam erőltetni a kulcsomat a zárba, minden önuralmunk elszállt. Hevesen csókoltuk egymást, próbálva egyszerre szétnyitni minden gombot, és lehúzni minden zipzárat egymás ruháján. Mire az ágyamhoz értünk, már mindketten csak bugyit és melltartót viseltünk. Melissa ragadta magához a kezdeményezést, és a hátamra lökött.

– Ez már hamarabb is megtörténhetett volna – lihegte, miközben lehámozta rólam a melltartómat

– Hogy? – kerekedett el a szemem.

– Pontosan. Már évek óta kívánlak – gyúrogatta a bar mellemet, amitől egy mély sóhaj tört elő a torkomból. Aztán a keze helyét puha ajkai váltották fel, a sóhajaim pedig nyögésekbe fordultak.

– Tetszik? – dorombolta Melissa, áttérve a jobb mellemre.

– Imádom.

Kikapcsolta a saját melltartóját is, hogy tova hajítsa, és ismét az ajkaimra tapassza az övéit. Szelíd, de fürge ujjai lefelé indultak, végigsimítva hasamon, csípőmön. Ujjai nyomait pedig ajkai és nyelve követte. Amikor hozzáért barlangom lüktető bejáratához, megremegtem a gyönyörtől. Lassan és kimérten körözött ujjaival a bugyimon.

– Ne kínozz! – ziháltam! – Vedd már le azt a rohadt bugyit!

– Így beszél egy hölgy, Rachel? – izgatta jobban az ágyékomat Melissa.

– Vedd le a bugyimat! Kérlek – nyögtem.

– Na ez a beszéd, kislány.

Hevesen letépte rólam utolsó ruhadarabomat is, és széttárta a lábaimat, hogy a combjaim belsejét kezdje csókolgatni. Majd beljebb hatolt, és gyengéden megnyalta a csiklómat.

– Ó, a fenébe is! Ez mennyei! – Biztos voltam benne, hogy a szomszédok mindent hallanak, úgy ordítok, de akkor és ott ez a legkevésbé sem érdekelt.

Egyre hevesebben nyalt. Szinte már francia csókot folytatott a puncimmal, ahogy erős nyelve ki-be mozgott a barlangomban. És amikor két ujja is megtalálta az utat, tudtam, hogy innen már nincs visszaút.

– Igen! Ez az! – sikítottam. – Gyorsabban! Gyorsabban!

– Ez az, Rach! Élvezz el a kedvemért, kicsim!

Az orgazmus hatalmas hullámokban söpört végig rajtam. Esküszöm, csillagok és mennyei tűzijáték örvénylett a szemem előtt. Melissa kihúzta belőlem az ujjait, és lágy csókokkal hintette be a testem. Csak feküdtünk egy ideig, várva, hogy zihálásunk és heves szívverésünk csillapodjon.

– Most én jövök – mondtam játékos hangon. A hátára löktem Melissát, mire ő felnevetett. Most én csókoltam végig a teste minden apró négyzetcentiméterét. Szinte már kiugrott a bőréből, ahogy ajkaim hosszú nyakához értek. Biztos akartam lenni benne, hogy legalább akkora gyönyört okozok neki, mint ő nekem, és különösen nagy figyelmet fordítottam a melleire. Csak sóhajtozott és nyögött, ahogy rácuppantam a bimbóira, és szívogatni kezdtem őket.

– Teljesen benedvesedtél, Mel – csúsztattam az egyik kezem a bugyijába.

– Csak miattad, Rach! Gyerünk! CsinálD!

Felemelte a csípőjét, hogy lehúzhassam róla a bugyit. Nem volt teljesen csupasz, volt egy apró vörös pamacs a combjai között.

– Gyönyörű vagy – búgtam, végignézve alattam heverő testén. Csókokkal árasztottam el csípőjét és combjait, mielőtt behatoltam volna. Minden trükköt bevetettem, amit csak ismertem, úgy nyaltam, szívtam és ujjaztam Melissát, mint egy eszelős.

            Próbált csendben maradni, és csak apró sóhajokat engedett ki magából. De amikor nagyobb sebességre kapcsoltam, teljesen elveszítette a kontrolt. Nyögött és sikoltozott. Ahogy éreztem a testében gyülemlő feszültséget, tudtam, nincs már sok hátra.

– Ó, istenem! Mindjárt elmegyek – zihálta.

– Akkor hajrá, te szexi csoda! – bátorítottam. – Ne tartsd vissza!

Még egy gyors lökés, és ő már hangosan fel is nyögött. A szemei fennakadtak, ágyéka pedig egy jó percig remegett, ontva magából a nedvet. Tisztára nyaltam őt, miközben teste elernyedt, és úgy zihált, mint egy túlhajtott versenyló.

– Váó! Ez… hihetetlen volt – lihegte.

– Határozottan az volt – feküdtem mellé, és magamhoz vontam őt, hogy megcsókoljam a halántékát. – Amikor azt mondtad az előbb, hogy már korábban is vágytál rám…

– Szeretlek, azóta, hogy első évben megláttalak az egyetemen.

– Olyan régóta? Miért nem szóltál?

– Túlságosan nyuszi voltam hozzá. Azt hittem, nem vonzanak a fehér nők.

– Hadd mondjak el neked egy titkát! Már akkor beléd zúgtam, amikor találkoztunk a GLBT klubban másodévben. Álmomban sem hittem volna, hogy akarnál bármit is egy fekete lánytól.

– Azt hiszem, mindketten nagyot tévedtünk – kacagott Melissa. – De én örülök neki.

– Ahogy én is. De hadd kérdezzek még valamit! Lennél a partnerem Michelle és Kathy esküvőjén?

– Azt hittem, már sosem kérdezed meg.

***********************************************************

Megyjegyzés: A történet folytatása a szerző Vágyakozó szívek címen megjelent történetében olvasható.

---

[1] But if you're thinkin' about my baby, it don't matter if you're black or white: Szabad fordításban, „De ha elgondolkodsz rajta, kicsim, nem számít semmit, hogy fekete vagy, vagy fehér.”

[2] Women and Gender Studies: A franc tudja, hogy mondják ezt szakszerűen magyarul. A jelentése kb. Nő- és Szexualitás Tanulmányok.

[3] GLBT vagy LGBT (Gay, Lesbian (vagy Lesbian, Gay), Bisexual and Transgender), magyarul LMBT vagy MLBT (Leszbikusok, Melegek (vagy Melegek, Leszbikusok), Biszexuálisok és Transzneműek közössége).

[4] Coming out: Na ez az, amiről fingom nincs, hogy lehet magyarul röviden kifejezni. A köznapi beszédben még magyarul is az angol kifejezést szokták használni. Azt jelenti, amikor egy homoszexuális egyén nyilvánosan felvállalja a szexuális orientációját. Odaáll a szülei, barátai, akárkijei elé, és kimondja hogy „Srácok, én meleg vagyok” vagy ilyesmi.

[5] Ebony angolul ében. Gyakran használják a feketék (amennyire én észrevettem, inkább csak a fekete nők), illetve a bőrszínűk megjelölésére. Talán hogy elkerüljék a black (fekete) megnevezést, mivel esetleg azt pejoratívnak tarthatják, amit ebben a relációban az amerikaiak kínosan igyekeznek elkerülni. (Tudtommal ma már az afroamerikai sem politikailag korrekt kifejezés.)