Megjegyzés: A történet a szerző Egymásra találás és Vágyakozó szívek című történetének folytatása, bár annak ismerete nélkül is élvezhető.
Írta: HulaHoop444
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 2012. február 13.
********************************************************************
Bementem
a Miss Murphy’s-be és ott találtam Penny-t… Megint. A pult előtt állt és
Melissával beszélgetett, olyan édesen viselkedve és a szempilláit rebegtetve.
Épp harsányan nevetett valamin, amit Melissa mondott, majd a kezét barátnőm
vállára tette. A fenébe is, ebből elég!
– Hello, Melissa! – kiáltottam
fel hangosan, hozzájuk sietve.
– Hali, Rachel! – nézett rám
Melissa, és eltolta magától a bizalmaskodó kezet. – Kérsz egy kávét?
– Persze – bólintottam, és a
szemem sarkából Miss Flirty McFlirt-et[1]
figyeltem.
Melissa a kávégép felé fordult,
miközben én végigmértem Penny-t. Igencsak vonzó nő volt. Fényes szőke haját
csinos lófarokba fogta, a szemei mogyoróbarnák voltak, és csak egy zöld nyári
ruhát viselt. Egy igazi germán szépség volt.
– Biztos te vagy Rachel, Melissa
egyetemi legjobb barátja.
– Igen. Én is emlékszem rád.
Penny, ugye?
– Az volnék.
– Sokat jártál erre ezen a héten.
Sokat láttalak Melissával.
– Miért érdekel? – vonta össze a
szemöldökét. – Nem a csajod, hogy közöd legyen hozzá.
– Az igazat megvallva, a csajom.
– Melissa sosem említette, hogy
együtt járnátok.
Mi a fenéért nem mondta el?
A
pokolba is! Megint itt vannak a Barbie-babák. Vagy legalábbis az egyik. És a
levegő szinte forrt, úgy flörtölt Melissával. Csak a vak nem vette észre.
– Nagyon elegáns vagy –
pillantott végig Penny szürke nadrágkosztümömön és a hozzá illő magas sarkúmon.
– Mivel foglalkozol?
– Ügyvéd vagyok.
– Az eléd sok melót jelenthet.
– Így is van. De megéri.
– Vajon
emellett mennyi időt tudsz Melissával tölteni?
– Az igazat megvallva, elég
sokat. Együtt élünk, és majd minden nap eljövök ide is.
– Remélem is, ha egyszer késő
estig itt gürcöl. Nem tudom, mennyire illetek össze. Nincs bennetek túl sok
közös. Ő cukrász, te pedig ügyvéd vagy. Még a sminketeket sem tudjátok
megosztani.
– És annak mi köze van bármihez
is? – vontam össze a szemöldökömet.
– Ó!... Tudtam, hogy mindig is ki
akarta próbálni a csoki ízét.
– Parancsolsz? – nyögtem.
– Csak tudni akarta, milyen egy
színes bőrű nővel. Bár, saját tapasztalatom szerint, a dolog egy idő után kissé
unalmas lehet. Izgalmas lehet más rasszbelivel járni, egy ideig. De vajon
meddig tart, amíg elmúlik az egzotikum varázsa?
– Már több mint egy éve együtt vagyunk
– morogtam. – És én is ember vagyok, nem csak valami egzotikum.
Kipislogtam a könnyeimet,
igyekezve megakadályozni, hogy elsírjam magam. Néhány kíváncsiskodó vendég is
felém fordult.
– Valami baj van? – mordultam
rájuk, mire páran zsörtölődve ismét elfordultak.
Penny tett egy lépést felém, és
egészen közel tolta az arcát az enyémhez, hogy halk, maró hangon folytassa: –
Mégis mikor szeretkeztetek utoljára?
Annyira meglepett a kérdés, hogy
hirtelen nem is tudtam válaszolni.
– Egyből gondoltam – gúnyolódott
Penny.
– Itt a kávé, Rach – tért vissza
Melissa egy pohárral a kedvenc kávémból és egy nagy süteménnyel. Tekintete
ide-oda ugrált köztem és Penny között, aki még azelőtt visszalépett, hogy
Melissa észrevehette volna. – Mi folyik itt?
Nem tűnt fel, mennyit jár Penny
errefelé a héten? – buggyant ki a haragom.
– Most tért vissza a városba.
Csak beszélgettünk kicsit – magyarázkodott Melissa.
– Hát amikor beléptem, épp azon
volt, hogy rád másszon. Miért nem beszéltél neki kettőnkről?
– Akartam, csak… – habozott
Melissa.
– Akkor még egyszer megkérdezem.
Miért nem beszéltél neki rólunk?
Melissa nem válaszolt.
– Tudod mit? Talán jobb is, ha
most megyek. Hagylak titeket „beszélgetni” egy kicsit – hagytam el a
bolthelyiséget. Cipőm sarka hangosan kopogott a padlón.
Rosie Huntington-Whiteley alias Melissa Murphy |
***
Amikor
aznap este haza értem, a nappali sarkába hajítottam a táskámat, majd a
hálószobába mentem és a franciaágyra vetettem magam egy nagy sóhaj kíséretében.
Az utóbbi hónap nagyon megviselt. Kaptam egy saját ügyet, ami minden időmet
lekötötte. Emellett az esküvői szezon is javában tartott, így Melissa is nagyon
elfoglalt volt. Szinte futószalagon kellett gyártania az esküvői tortákat, úgy,
hogy minden részlet tökéletes legyen. Amikor haza értünk, csak elnyújtóztunk az
ágyon, és már arra is alig maradt energiánk, hogy vacsorát főzzünk.
Lerúgtam
a magas sarkúimat, és megkönnyebbülten felsóhajtottam. Miután megmasszíroztam a
lábfejemet, nadrágkosztümömet egy fekete sortra és Melissa „Kiss Me I’m Irish”[2]-feliratú
pólójára cseréltem.
Halk
zörejeket hallottam a fürdőszoba felől, annak jeleként, hogy Melissa épp
befejezte a munka utáni zuhanyát. Majd minden nap lezuhanyozott munka után,
kivéve, ha teljesen lefáradt, akárcsak az első évfordulónkon. Aznap a kanapén
találtam rá, csupa lisztesen, teljesen kimerülve. Hosszú vörös haja kócosan
keretezte ovális arcát. Olyan szép volt és békés. Egy pillanatig csak
figyeltem, ahogy alszik, mielőtt felébresztettem volna. Ettünk egy jót, aztán
az egész éjszakát együtt töltöttük az ágyban, szenvedélyesen ölelve egymást.
Az
évfordulónk után viszont lassan kezdtünk eltávolodni egymástól. Vagy én dőltem
ki, vagy ő, mielőtt a másik a megfelelő hangulatba került volna. Melissa pedig
sok hétvégén is dolgozott, így akkor is bajos volt elkapni egy gyors menetre,
nem hogy egy szenvedélyes együttlétre.
Betámolyogtam
a konyhába, szereztem magamnak egy flakon vizet a hűtőből, és a pultnak dőltem.
Csendben kortyolgattam a vizet pár percig, mielőtt Melissa beviharzott volna a
konyhába.
– Rachel! – kezdte, frusztrált
éllel a hangjában. – A szoba közepén hagytad a cipőd. Majdnem hasra estem
benne. Ez már vagy a századik eset. Hányszor kérjelek még meg, hogy pakold el
azt a rohadt cipőt?
– Sajnálom – morogtam. – Nehéz
napom volt, a lábaim pedig majd leszakadnak, úgyhogy csak meg akartam
szabadulni tőlük.
– Feltörte a lábad?
Bólintottam.
– Akkor mi a francnak vetted fel?
– A ruhám része.
– Amúgy meg, mi volt az ma a
pékségben? Akkora jelenetet rendeztél, hogy már én szégyelltem magam.
– Az exed teljesen rád mászott,
te pedig nem tettél ellene semmit.
– De igenis tettem.
– Amikor láttad, hogy felétek
tartok.
– Igen, de…
– Miért hagyod ezt neki? – tettem
le a flakont és karba fontam a kezeimet.
– Csak beszélgettünk. Penny
nagyon ragaszkodó típus.
A szemeimet forgattam.
– Azt látom. De nem csak erről
van szó. Amikor elmentél kávéért, Penny lerohant a kérdéseivel, aztán…
Vettem egy nagy levegőt, és
beharaptam az alsó ajkamat.
– Mi történt? – kérdezte Melissa,
most már lágyabb hangon.
– Nagyjából a képembe dörgölte,
hogy mi nem illünk össze, mert különböző területeken mozgunk, és más rasszból
származunk. Hogy te csak egy kis csokis mókára vágytál.
– Hogy? Tényleg? – háborodott fel
Melissa.
– Igen – fulladt el a hangom.
– Ezért lettél olyan dühös? –
simogatta meg az arcom.
– Igen. Utoljára pedig azt
kérdezte, mikor szeretkeztünk utoljára.
– Micsoda képmutató, rasszista
ribanc! Tudod mit? Miután elmentél, megpróbált megcsókolni.
– Sejtettem, hogy be akar jutni a
bugyidba – szorítottam ökölbe a kezem, majd megráztam a fejem. – Mit csináltál?
– Kirúgtam azt a szajhát a
boltomból, és megmondtam neki, hogy ne is jöjjön vissza. – Melissa akcentusa
még jobban előjött most, hogy felidegesítette magát.
– Úgy tűnt, élvezed a figyelmet.
Csak nevetgéltetek, és olyan… jól néztetek ki együtt.
Elfordultam tőle és lehuppantam a
kanapéra a nappaliban. Ő utánam szaladt és mellém telepedett.
– Így volt. Bevallom. Te már alig
figyelsz rám.
– Szóval másnál keresed a
figyelmet.
– Álljunk meg egy percre!
Figyelj! – Megfogta és megszorította a kezem. – Amikor a számra nyomta az övét,
a te hangodat hallottam a fejemben, ahogy kiabálod, hogy „Ó, a pokolba is! Ezt
ne!”.
Mindketten felnevettünk, én pedig
a vállára hajtottam a fejem.
– Erre gondoltam, amikor
megláttalak vele.
– Tudod, hogy a bőrszín nekem
semmit nem számít, Rachel. Felejtsd el, mit mondott az a szöszi szardarab!
Veled vagyok és nem vele. Jók voltunk együtt, de ez már a múlt. Penny a múltam
és te vagy a jövőm.
Szorosan átöleltük egymást, ő
pedig a homlokomnak döntötte a sajátját.
– Sajnálom, hogy jelenetet rendeztem
– simogattam a hátát.
– Én pedig sajnálom, hogy egy
ideje már nem figyeltem rád – mondta Melissa.
– Mindketten túlságosan is
elfoglalta voltunk a napokban.
– Ne szépítsd! Halálra dolgoztuk
magunkat.
Csábos suttogásra halkítottam a
hangomat.
– Van pár ötletem, hogy tegyük
ezt helyre.
Félresöpörtem a haját a nyakáról
és a bőrét kezdtem puszilgatni. Felsóhajtott az élvezettől, és lassan mosoly
terült szét az arcán.
– Ez csikiz – kuncogott, miközben
tovább kényeztettem a nyakát.
Orrom az arcához dörzsöltem, majd
azokba a szikrázó, zöld szemekbe néztem, és előre hajoltam, hogy megcsókoljam.
Ajkai édesek voltak és puhák, vanília illata pedig betöltötte az orromat.
Nyakam köré fonta a karjait, én pedig megragadtam a derekát és még hevesebben
csókoltam. Melissa az ölembe kúszott, és ágyékát a belső combomhoz dörzsölte.
– Folytassuk az ágyban? –
kérdeztem meg végül, gyengéden simogatva a haját.
– Nem hiszem, hogy kibírnám az
ágyig. Tégy a magadévá itt helyben! Most – húzta végig ujjait a gerincem
mentén.
– Mit szeretnél, mit tegyek? –
harapdáltam a fülcimpáját.
– Nyalj ki! – könyörgött.
Ajkaimhoz préselte az övéit és megmarkolta a fenekemet. A szájába nyögtem,
miközben lehámoztam róla a köntösét és elhajítottam azt. Most már teljesen
meztelen volt, ahogy elnyúlt a kanapén. Hihetetlenül vadító látvány volt.
Gyorsan megszabadultam én is a
ruháimtól, és fölé hajoltam. Megragadtam a melleit, és élveztem kemény
bimbóinak érintését.
– Ne… érj… hozzájuk!
Jobb melle köré fontam az
ajkaimat és szívogatni kezdtem.
– Ó! Igen! Ezt imádom! – zihálta.
– Mindig tudod, mi kell nekem.
Felpillantottam, hogy
rámosolyogjak, majd ismét csókolgatni, szívogatni és nyalogatni kezdtem azokat
a gyönyörű halmokat, áttérve a másikra is. Aztán ajkaim lejjebb indultak a
testén. Csókokkal hintettem be a hasát, körbenyalva a köldökét.
Ujjaimat
belső combjába mélyesztettem, minek hatására tenyeremen forró nedve csordogált
végig.
– Valaki itt nagyon felizgult.
– Te tehetsz róla. Most csupa
ragacs lettem tőled.
– Szeretnéd, ha feltakarítanám?
– Igen… Használd a nyelvedet!
Boldogan engedelmeskedtem, a
térdemre ereszkedve előtte. Felült, széttárta a combjait és lebámult rám,
szikrázó vággyal a szemében. A combjai közé hajoltam, és nyelvemmel a
csiklójára csaptam, mire ő felsikkantott.
– Ne játszadozz már! Vágj bele!
Felkacagtam, majd fel-le
mozgattam nyelvemet szeméremajkai között. Majd mélyen velé hatoltam, mire ő
megmarkolta a hajam és gyengéden vezetett.
– Igen! – sikoltotta. – Ez az! Jó
kislány!
Felemeltem a fejem, hogy egy kis
levegőhöz jussak, majd lepillantottam lüktető szemérmére.
– Ilyen közel jársz? – kérdeztem.
Ő csak bólintott.
– Folytasd!
Hevesen megcsókolt, majd megfogta
a kezem és az ágyékához húzta, én pedig belé toltam két ujjamat, miközben
tovább szopogattam a csiklóját.
Melissa
megállás nélkül nyögött, én pedig éreztem, hogy mindjárt eléri a csúcsot. Teste
hirtelen megfeszült, torkából pedig mélyről jövő nyögés tört fel.
– Váó! – zihálta végül. – Ez… ez
egyszerűen… váó! – túrt a hajamba.
– Teljesen leizzadtam – ültem fel
és megtöröltem a homlokomat.
– Azt hiszed, kész vagy? Várj
csak, amíg én végzek veled! – vigyorgott, aztán felállt, és a hasamra
fektetett.
– Térdre!
Megcsókolta a szám, majd a
nyakam, a füleimet, a vállaimat, majd végig a hátamat. Ez alatt forró kezei
végig a melleimet kényeztették.
Ahogy
zihálásom gyorsult, megragadta farpofáimat, és az ánuszomat kezdte izgatni a
nyelvével. A fejem egy párnába temettem, miközben hangosan nyögtem. Majd testem
elernyedt, és élveztem a kényeztetését. Hamarosan áttért a csiklóm és szeméremajkaim
izgatására.
– Nyalj ki! – ziháltam, ő pedig
engedelmeskedett.
Hangosan nyögtem, ahogy nyelve
ki-be mozgott, majd felváltotta azt az ujjaival, miközben a fenekem is izgatta.
Éreztem, hogy izmaim kezdenek megfeszülni.
– Ez az. Jó kislány – morogta Melissa.
Szorosan lehunytam a szemeimet és
belesikoltottam a párnába, ahogy rám tört a gyönyör. Melissa mellém heveredett
a kanapén és átölelt.
– Jól vagy? – csókolta meg az
arcomat.
– Csodásan.
– Tényleg attól féltél, hogy
elhagylak Penny-ért?
– Megijedtem, az szent igaz.
– Azt hittem, több az önbizalmad,
asszony.
– Nos, elég helyes…
– Akárcsak te. És én szeretlek.
Őszintén és szívből szeretlek. Penny-t csak kívántam annak idején. És tudod mit
mondanak. Ha egyszer megkaptál egy feketét…
– Sosem fordulsz vissza.[3]
Mindketten hangosan felnevettünk,
a kétségeim pedig tovaszálltak.
– Szeretnél csatlakozni hozzám a
zuhany alatt? – ajánlottam fel.
– Jól hangzik.
Feltápászkodtunk és kézen fogva
indultunk a fürdőszoba felé.
– Ez egy hosszú éjszakának
ígérkezik – vigyorogtam, miközben becsuktam az ajtót.
******************************************************************************
Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.
******************************************************************************
Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található.
tetszik jó lenne ha még lenne folytatása
VálaszTörlés