Lopott pillanatok hármasban 5. rész

Előzmény: Lopott pillanatok hármasban 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok hármasban 4. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************

- Nem akarom! Nem akarom! - lihegtem, miközben erősen megmarkoltam a lepedőt.

- Lélegezz mélyeket, ahogy tanultuk a Lamaze-csoportban! – törölte meg Meredith a homlokomat.

- Dugd fel a Lamaze-t! Én nem akarok mást, csak... Ó, egek! - sikoltottam fel.

- Hívd a nővért, Joanie! - mondta Jenna. - Szükség lesz fájdalomcsillapítóra.

- Nem – ráztam meg a fejem.

- Csss! Minden rendben, Drágám – fogta meg Jenne a kezem, és előre hajolt, hogy megcsókoljon. - Nézz rám!

Violaszín szemeire és ragyogó mosolyára, tökéletesen összetűzött haja keretezte arcára koncentráltam és gyönyörű testére, amihez néhány órája hozzásimultam, amikor elfolyt a magzatvizem.

Én pedig most itt voltam egy hülye kórházi köpenyben, meztelen hátsóval a világ felé. A hajam kócos volt, és nedvesen tapadt az arcomhoz. Mindenem fájt, különösen a hátam, a jobb hónaljam és a bal kezem. Az utóbbi kettő a sérüléseim miatt, bár a fájdalom az utóbbi időkben szinte már teljesen elmúlt.

- Gyűlöllek.

- Tudom. - Életem szerelme csak mosolygott rám.

A feszülés lassan csökkent, mire a nővér megérkezett, hogy mindent ellenőrizzen, majd hozzákezdett a tágításhoz. Legszívesebben letéptem volna a fejét, amikor kijelentette: - Már nem tart sokáig.

Már három órája ezt mondogatta.

Joanie és Meredith hideg vizes ronggyal törölgették a homlokom, miközben Jenna beszélt hozzám a nővér két látogatása között. Próbáltam nem az órára figyelni, de nem tehettem ellene. Titokban azt reméltem, kibírom még éjfél utánig.

Hat órával később már teljesen kimerültem a nyomásoktól. Jenna egy pillanatra se mozdult el mellőlem, Mereduth-t és Joanie-t viszont Dr. Nayum kiküldte a szülőszobából. Egy-egy nővér állt az ágy két oldalán a megfelelő szögben tartva a lábaimat.

- Csak még egyszer, Kat! - mondta Dr. Nayum.

- Képes vagy rá – simította az arcát a homlokomhoz Jenna, miközben én a szuszt is kiszorítottam a kezéből. - Ez az, kislány.

Sosem éreztem még ennyi fájdalmat életemben. És még azt hittem, hogy a röplabdaméretű hasam nem is olyan nagy... Ó, egek!

Már szinte önkívületi állapotban voltam, amikor több hang töltötte be a fejem, hogy álljak le, majd nyomjak megint, aztán ismét hagyjam abba. A fenébe is! Döntsék már el, mit akarnak!

A nyomás egyre csak növekedett a lábaim között, majd hirtelen ismétlődő sírások törtek fel, én pedig megmerevedtem. A tekintetem találkozott Jennáéval. Ő is visszatartotta a lélegzetét.

- Gratulálok, Mrs. és Mrs. Swallow. Gyönyörű kislány – mondta Dr. Nayum.

Elsírtam magam, ahogy a rózsaszín csöppséget a karjaimba fektették. Az ő sírása abbamaradt, ahogy aprócska fejét a mellemhez igazítottam. Azonnal szopni próbált.

- Hadd segítsek! - suttogta Jenna és gyengéden lehúzta a köpenyem vállpántját, hogy kiszabadítsa a mellemet.

A mi kislányunk azonnal utat talált magának a mellbimbómhoz és teljes erejéből szopni kezdett.

- Úgy tűnik, konkurenciád akadt – vigyorogtam a feleségemre.

- Vele ezer örömmel osztozom – csókolta meg Jenna a mi kis madárkánk feje búbját, majd engem is szájon csókolt. - Bár hiányozni fog...

- Majd szerzünk egy új piercinget, ha már elválasztottuk a kicsit.

- Az jó lesz – vigyorodott el.

***

Felébredtem a pihenésből és megetettem a gyereket, amikor kopogtatás hallatszott a kórházi szoba ajtaja felől. Meredith és Joanie dugták be a fejüket.

- Ne haragudj! Már nagyon kíváncsiak voltunk – suttogta Meredith. - Bejöhetünk?

- Gyertek csak! - ásítottam.

Az ágyam köré gyűltek.

- Már sokkal jobban nézel ki, Kat – mondta Joanie. - Hogy érzed magad?

- Fáradtan. De mintha a fellegek között járnék. - Egy pillanatra se tudtam abbahagyni a mosolygást. - Sosem voltam még boldogabb életemben.

- Nyugi, nem veszem magamra – lépett el Jenna az ablaktól a rózsaszín kis butykost ringatva a karjaiban.

Meredith felnyögött.

- Ő a leggyönyörűbb kisbaba, akit valaha láttam. Megfoghatom?

- Én is, én is! - lelkendezett Joanie.

Jenna eligazgatta a takarót a ráncos kis arc körül.

- Hadd mutassam be a családunk új tagját, Essie Mae Swallow-t. Született június 9-én 0:06-kor 45,5 centivel és három kilóval.

Felnevettem, ahogy a két újdonsült nagynéni álmélkodva hüledezett.

- Nézd csak a kis szőke haját! - futtatta végig Joanie az ujjai hegyét Essie halántékán.

- És azok a világoskék szemek! - vigyorgott Meredith. - Érdekes lesz látni, megváltozik-e valamelyik a következő hónapokban. Elmondjátok végre, milyen volt a donor, akit választottatok?

Megráztam a fejem.

- Amíg egészséges, az apa nem számít.

- Meséltek majd neki a kicsiről? - nézett ránk Meredith, miután átvette a csöppséget a testvérétől.

- Egyszer talán – bólintott Jenna gondosan megigazgatva a takarót a kicsi körül.

- Na és, mennyire volt nehéz? - ült le Joanie az ágyam mellé.

- Nehezebb, mint hittem – mosolyogtam Jennára. - De megérte.

Feleségem bólintott, és leült a másik oldalamra.

- Essie-nek szüksége lesz valakire, akivel játszhat – ringatta Meredith az unokahúgát, majd halkan gügyögött neki. - Igen, igen. Így van, nem igaz? Talán szeretnél egy kis öcsikét vagy hugicát.

A vér egy pillanat alatt kiszaladt az arcomból.

Joanie felnevetett, Jenna pedig lehunyta a szemét és felsóhajtott: - Az Úr segítsen...!

Mert hát a végén sosem tudhatod, mi sül ki néhány boldogan eltöltött lopott pillanatból.

Vége(?)

Lopott pillanatok hármasban 4. rész

Előzmény: Lopott pillanatok hármasban 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok hármasban 3. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************

Már bőven a második trimeszterben jártam, amikor a lányok a munkahelyemről megleptek egy babakáddal. Jennával úgy döntöttünk, hogy zöldre és sárgára festjük a gyerekszobát, és Micimackó-stílusban rendezzük be. Tehát alapból elvetettük a rózsaszín babazoknikat és cumisüvegeket is, amiket mindenfelé mutogattak.

A névről még nem döntöttünk, de a kört leszűkítettük öt első és középső névre. Azért imádkoztam, hogy az ultrahangnak igaza legyen, és tényleg kislányunk szülessen. Viszont azt hiszem, Jenna sokkal csalódottabb lett volna, mint én, ha végül kisfiú lesz.

Majdnem elsírtam magam, amikor kibontottuk Meredith és Joanie ajándékcsomagját. Egy úttal leptek meg minket Hawaii-ra, ha majd már nyugodtan rájuk merjük bízni a kicsikénket. És akkor is sírtam, amikor a főnököm meglepett egy ösztöndíjjal az egyetemre, amit majd a lányunk felhasználhat, ha elég nagy lesz.

Jenna elindult, hogy az étterem elé hozza a kocsit, míg a munkatársaim segítettek összecsomagolni az ajándékokat és a megmaradt ételt. Úgy ültem a kipárnázott székemben, mint egy szétfolyó babzsák, miközben kortyolgattam az italomat. Gyengéden simogattam a hasam és mosolyogtam, ahogy az én kismadárkám rugdalózott, miközben halkan beszéltem hozzá.

Nem dagadtak meg annyira a tagjaim, mint amennyire számítottam rá, és nem szedtem fel annyi súlyt sem, mint amennyire Dr. Nayummal számítottunk. Ami különösen meglepő volt azután, hogy alig tudtam betelni a Ben & Jerry-féle félig főzött fagyival. Jenna javaslatára viszont mindig sétáltam otthon a futópadon, amikor csak lehetséges volt, úgyhogy az egész napos ücsörgéstől se punnyadtam el. Úgyhogy a mi kis röplabda méretű gyerkőcünk szépen fejlődött, én pedig nyugodtan viselhettem azokat a helyes kismama-ruhákat. A reggeli rosszullétek pedig pár hete abbamaradtak, hála Istennek.

Amikor Meredith-en és Joanie-n kívül már mindenki távozott, Jenna pedig még mindig nem ért vissza, Meredith felajánlotta, hogy elmegy megkeresni. Joanie pedig vele tartott, ha esetleg Jennának szüksége lenne segítségre. Bár eltökélten győzködtek, végül maradtam, ahol voltam. Nem zavart, hogy egyedül kell várakoznom egy ideig, úgyhogy megragadtak néhány ajándékcsomagot és a kijárat felé indultak.

Hangosan felkiáltottak, amikor elérték az ajtót. Odasiettem hozzájuk és értetlenül néztem, ahogy mindketten mereven ácsorognak. A vállaik között nyitott dobozokat pillantottam meg az út mellett, tömve gyerekruhákkal. Mellettük pedig Jenna kocsija állt nyitott ajtóval az anyósülésnél.

- Jenna! - próbáltam félretolni a sógornőmet, de ő megfordult és visszatartott.

- Miért nem tudsz minket békén hagyni? - hallottam meg Jenna dühös hangját.

- Mert szeretlek téged.

Lauren? Tényleg az ő hangja volt?

Erősebben igyekeztem elfurakodni Meredith mellett, de ezúttal Joanie állt az utamba.

- Mégis hogy a fenébe... - kezdett bele megint Jenna.

- Megtaláltam Brad esküvői meghívóját – hadarta Lauren olyan tempóban és szétfolyóan, mintha be lenne lőve. - Rajta volt a címed. Nehéz volt rád találni. Az az idióta kis fasszopó nagyon igyekezett eltitkolni előlem, de most...

- Te vagy itt az egyetlen idióta! - kiáltottam fel, áttörve a többiek között.

- Kat, ne! - kiáltotta Jenna.

Hangos roppanást hallottam és a lábaim kiszaladtak alólam. Olyan volt, mint a mélytengeri merülés. Csak egyszer volt benne részem és akkor is csak néhány percig tartott, de a nagy nyomás, ami körülvett, megrémisztett és a tehetetlenség érzetével töltött el.

Az agyam magától figyelmeztetett, hogy térjek vissza a felszínre, hogy kapjak levegőt. Most azonban minél jobban próbáltam felfelé úszni, valami annál inkább visszahúzott. De nem adtam fel. Nem adhattam fel.

Úgy tűnt, mintha órákig próbálkoztam volna, de végül sikerült kinyitnom a szemeimet. Áttörtem a vízfelszínt és meghallottam a kiáltozást, ahogy ismét oxigén töltötte meg a tüdőmet. Emberek álltak körülöttem és hangosan szólongattak.

Ekkor éreztem meg az oldalamba hasító fájdalmat. Mintha valami éles tárgy hatolt volna a bordáim közé, és az érzés csak terjedt. Megpróbáltam oda nyúlni, de a karom nem mozdult. Kinyitottam a számat, de nem jött ki rajta hang.

Az elmém egy rendszertelen massza volt, de az egészen keresztül egy dolog stabilan belevillant. Jenna. Aztán a gyerekre gondoltam és felsikoltottam a növekvő fájdalomtól.

Aztán hirtelen könnyebbé vált a légzés és a tehetetlenség érzése elmúlt. Elvesztettem az eszméletemet.

***

Folytonos csipogó hang tört magának utat az elmémet borító ködön keresztül, majd megéreztem azt az émelyítő fertőtlenítő-illatot, ami minden kórház sajátja. Halk suttogás töltötte be a fülemet.

- A gyerek...

- ...eddig úgy néz ki...

- ...rendben van...

Minél többet beszéltek, a hangjuk annál távolabbinak tűnt.

- Megmozdultak az ujjai – hallottam meg hirtelen Meredith hangját.

- Kat? Ébren vagy? - szólt hozzám talán Joanie.

Forró érintés simult a kezemre.

- Mrs. Swallow? - hallatszott egy férfi hangja. - Hall engem? Próbálja meg kinyitni a szemét!

Helyette inkább szorosan összeszorítottam a szemhéjaimat, ahogy minden lüktetni kezdett a füleim között.

- Úgy érzem magam, mint a mosott szar – motyogtam.

- Ó, Kat cica! - furakodott be egy ismerős hang a fülembe és lágy ajkak érintését éreztem az arcomon. Az én Jennám.

Lassan felnyitottam az egyik szemem, annak ellenére is, hogy ettől az egyszerű mozdulattól újult erővel akart szétrobbanni a fejem. Látnom kellett őt. Tudnom kellett, hogy tényleg ott van.

Egy kutakodó, violaszín szempár szegeződött közvetlen közelről az arcomra. Fátyolos volt a tekintete, majd ahogy pislogott egyet, könnycseppek gördültek le az arcán.

- Miért kell ilyen meggondolatlannak lenned? - remegett a hangja.

A tekintetem az ajkára tévedt, amit lassan megnyalt.

- Mert nagyon szeretlek.

Összevonta a szemöldökét.

- Halálra rémítettél. Ne csinálj ilyet még egyszer!

- Sajnálom. Nem tehettem mást, amikor rájöttem, hogy ő ott van. - Vettem egy mély levegőt és megrázkódtam.

- Óvatosnak kell lenni, Mrs. Swallow – mondta a férfi hang.

Arrafelé fordultam és egy idősebb férfit pillantottam meg fehér köpenyben az ágyam mellett. A figyelmét lekötötte egy gombokkal és villódzó számokkal teli kezelőpult. A mellkasára tűzött névtábla szerint Dr. Halstadnek hívták.

- Csak kevés fájdalomcsillapítót kapott, hogy ne legyen baja a gyereknek...

- A gyerek! - Megpróbáltam felülni, de Dr. Halstad gyengéden visszanyomott a vállamnál, amíg az izmaim el nem ernyedtek.

- Ő jól van – mondta Jenna. Ismét felé fordítottam a tekintetem.

- Nagy szerencséje volt, hölgyem – mondta Dr. Halstad. - A golyó a jobb hónalja alatt fúródott be. Nem okoz maradandó sérülést. De szeretném minden héten látni felülvizsgálaton a biztonság kedvéért. Az idő többi részében pedig pihenjen! Egy napon belül haza mehet, ha úgy érzi, készen áll rá.

- Köszönöm, doktor úr – mondta Jenna, majd megrázta a férfi kezét.

Az orvos bólintott.

- Ma este még visszajövök megvizsgálni.

***

- Mikor lesznek már kész? - nyújtogattam a nyakam, hogy kilássak az intenzív osztálybeli szobám üvegajtaján. Úgy éreztem, beleőrülök az itt tartózkodásba, de, mint kiderült, Dr. Nayum, a szülészorvosunk is ezt javasolta, a baba érdekében.

- Elhúzhatom a függönyt, ha az segít – állt fel Joanie az ágy melletti székéből.

- Nem. Látni szeretném őket.

- Jobb lenne, ha elterelnéd valamivel a figyelmedet – keresgélt Meredith a tévécsatornák között. Aztán láttam, ahogy elfordul és követi a tekintetem oda, ahol Jenna két rendőrrel beszélt a nővérpultnál. Már legalább fél órája odakint voltak, miután félbeszakították a vacsoránkat.

- Fogadok, hogy próbálja siettetni az ügymenetet – mondta Joanie és közelebb húzta a székét az ágyamhoz. Megborzongtam, ahogy a gumiborítású lábak a padlón karistoltak.

- Jól is teszi – morogta Meredith.

Még vagy öt percig figyeltük a számunkra néma szóváltást, míg végül a rendőrök kezet fogtak Jennával, ő pedig visszaindult a szoba felé. Még csak meg se próbáltunk úgy tenni, mintha valami mással foglalkoznánk.

- Nos? - kérdeztük mindhárman egyszerre, amikor az ajtó kinyílt.

- Laurent gyilkossági kísérlettel és jogtalan fegyverbirtoklással vádolják – sóhajtott Jenna, majd odahúzott mellénk egy széket. - Beismerő vallomást tett és vádalkut kötött húsz évről. Az még nyitott kérdés, hogy ezt odahaza Illinois-ban kell-e letöltenie.

Lehunytam a szemem és a hasamra tettem a kezem.

- Ó, madárkám! - motyogtam.

- Minden rendben lesz, Kat – suttogta Jenna a fülembe. A kezemre tette az övét, a lányunk pedig rúgott egyet egyetértése jeléül. - Minden rendben lesz.

Folytatása következik!

Lopott pillanatok hármasban 3. rész

Előzmény: Lopott pillanatok hármasban 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok hármasban 2. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************

- Ó, egek! - nyögtem fel, miközben megszorítottam Jenna kezét és arcom a wc-csésze hűvös felületéhez nyomtam. Örültem, amiért épp aznap reggel takarítottam ki a fürdőszobát. El sem tudtam képzelni, milyen lett volna itt térdelni előtte. - Teljesen kiürültem. Nem értem, hogyan...

A gyomrom ismét megrándult, de már semmi nem jött fel. Csillagok táncoltak a szemem előtt.

- Csss, Kat cica! Semmi baj – duruzsolt Jenna lágy hangja a fülemben, miközben a lapockámat simogatta.

Felültem és a hátamat a zuhanyzó ajtajának döntöttem. Egy hideg rongy simult a homlokomhoz, én pedig felsóhajtottam.

- Olyan rohadtul szerencsés vagy, hogy neked nem lehet gyereked! - nyöszörögtem.

- Csak a hormonok beszélnek belőled – csókolta meg lágyan a homlokomat.

- Nem – ringattam a fejemet előre-hátra. - Inkább a megbánás. Mégis mit gondoltunk?

- Csss! Sosem bánnád meg, hogy terhes vagy. Akkor már semmiképp, amikor majd a karjaidban tarthatod a kisbabádat.

A szemeim felpattantak és rászegeződtek.

- Majd akkor is emlékeztetni foglak erre, amikor a kisasszony vörösre üvölti a fejét a boltban, vagy összetöri a kocsit.

- Észrevetted, hogy már hetek óta úgy utalsz a gyerekre, mintha csak lány lehetne?

Ismét lehunytam a szemeimet, és a szabad kezem enyhén domborodó hasamra helyeztem.

- Az anyák tudják.

- Szerinted túl korai még kifesteni a gyerekszobát? Megvenni a ruhákat, meg a játékokat?

Nyeltem egyet, elfintorodva a számban maradó utóízektől.

- Dr. Nayum azt mondta, várjunk a második trimeszterig. Tudom, hogy nem úgy néz ki, de én is izgatott vagyok. Lesz még bőven időnk bevásárolni.

- Tudom. Csak kicsit türelmetlen lettem. Ahogy Meredith és Joanie is. Csodás nagynénik lesznek.

- Igen. Azok – motyogtam, miközben engedtem, hogy felsegítsen a padlóról. - És legalább nem kell sokat vesződnünk azzal, hogy bébiszittert találjunk, ha egy kicsit kettesben szeretnénk lenni.

Jenna ráült a lecsukott wc-fedélre, amíg megmostam a fogam.

- Sajnálom, hogy nem lehettem ott a mai vizsgálaton.

- Kérlek, fejezd be a bocsánatkérést! Lesz még bőven elég lehetőség. Csak terhességi vitaminokról beszélgettünk és arról, hogy mire lehet számítani még az első trimeszter végéig.

- Megkérdezted a dokit a piercingjeidről?

- Minden rendben kell hogy legyen velük. Legfeljebb kissé kellemetlen lesz, amikor mindenhol megdagadok. Különösen a csiklómnál. Valószínűleg a mellbimbómból el kell majd távolítani őket, mielőtt szoptatni kezdek.

- De az is elég lesz, miután a baba megszületett, nem?

Reménykedő mosolyára pillantottam a tükörben, és elnevettem magam. Tudtam, hogy imádja a piercingjeimet. Néha még jobban is, mint én magam.

- Majd meglátjuk. Talán kicserélhetjük a gyűrűket súlyzókra. Azok kevésbé jelenthetnek veszélyt a gyerekre, de majd még beszélünk róla.

- Azt hiszem, jobb lenne, ha megpróbálnál kicsit aludni – karolt át Jenna, és gyengéden az ágy felé vezetett. Amikor elkezdtem volna lehúzni az ágytakarót, elhúzta a kezem. - Azt majd én.

- Magamtól is meg tudok ágyazni, Jenna – nevettem.

- Tudom. De szeretem én megcsinálni neked.

Könyörögve kidüllesztett alsó ajkával és boci szemekkel nézett rám, én pedig szarkasztikusan felsóhajtottam.

- Oké. Fektess le!

- Igenis! - csapta össze mosolyogva a kezeit.

Lassan megcsóváltam a fejem. Néha elgondolkoztam azon, melyikünk is az érettebb.

Amikor végzett az ágy elrendezésével, felém fordult, és teátrálisan a helyemre intett.

- A királyi hálókamra készen áll, Kedvesem. Minden megfelelő a királynő fogadására.

Gyengéden végigsimítottam az arcán ujjaim hátával.

- Te vagy a stabil pont az életemben, Jenna. Képtelen lennék ezt végigcsinálni nélküled. És nem is akarnám.

Szorosan magához ölelt, éreztem, hogy könny szökik a szemébe, amikor megszólalt: - Én se akarnám végigcsinálni senki mással, Kat.

- Köszönöm – töröltem le a könnyeimet a hüvelykujjammal.

- De most már hagyjuk abba a sírást és bújjunk ágyba!

Ezerszer jobban éreztem magam, amikor végre vízszintes helyzetbe kerültem. A párnám kellemesen hűsítő volt, ahogy belesüppedt az arcom. Boldogan felsóhajtottam és lehunytam a szemem.

- Még el kell készítenem egy jelentést odalenn. Ha szükséged van bármire, hívj csak fel! Ott van a telefon az éjjeliszekrényen.

- Igenis, Anya.

Éreztem, ahogy Jenna fölém hajol, és megigazítja rajtam a takarót. Aztán megcsókolta a homlokomat, és egy pillanatra a hasamra tette a kezét. Ez már a mindennapos esti rutinja részévé vált, mióta kiderült, hogy a mesterséges megtermékenyítés sikeres volt.

- Jó éjszakát, Kat cica! És jó éjszakát az én kis madárkámnak is!

Álmosan elmosolyodtam.

- Jó éjszakát, Swallow mama! Szeretlek.

Folytatása következik!

Lopott pillanatok hármasban 2. rész

Előzmény: Lopott pillanatok hármasban 1. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************

Egy héttel később félresöpörtem a mesterséges megtermékenyítésről és lombikbébi programról szóló brosúrákat és a donor adatokat, amik beterítették az asztalt, majd lehunytam a szemem. Alig kettőt olvastam végig, amikor a fejem már lüktetett a sok szakmai kifejezéstől. Katéterek? Petri csészék? Gyógyszerek, amik segítik a procedúra hatékonyságát? Áh!

A végén, valami röpke elmebaj következtében Danny jutott eszembe. Mennyire vágytam rá, hogy egyszer közös gyerekünk lehessen! Annyival egyszerűbb lett volna!

De többé már nem ez volt az életem.

Én Jenna mellett döntöttem. Megígértem, hogy soha többé nem fekszem le egy férfivel sem. Még egy gyerek kedvéért sem. Túl sok lenne a kockázat. Mi lenne, ha túlságosan is kötődnénk egymáshoz utána? Ha része akarna lenni a gyerek életének? Ha nem mondanám el neki, miért akarok annyira lefeküdni vele, és hirtelen eltűnnék, amikor pozitív lenne a teszt?

Abban is megegyeztünk, hogy ha csak lehet, nem veszünk igénybe béranyát sem. Még ha ott volt Meredith, Jenna nővére is tökéletes jelöltként. Hiszen úgyis ő lenne a nagynénje. De akkor is fennállt a túlzott kötődés veszélye. Végül ott volt persze az örökbefogadás lehetősége, de azt csak akkorra tartogattuk, amikor már kifogytunk minden más ötletből.

Jenna sajnos meddőnek bizonyult a tesztek után. Nagyon csalódott volt. Azonban úgy hiszem, legbelül megkönnyebbült egy kicsit, hogy nem kell kihordania egy gyereket.

Úgyhogy rám maradt a dolog. Én a tesztek szerint gyakorlatilag egy előmelegített sütő voltam. Ó, micsoda öröm!

Akármennyire is vágytam arra, hogy anya lehessek, a folyamatot a hátam közepére se kívántam, ami oda vezet. Reggeli rosszullétek, megdagadt lábak és kezek, álmatlan éjszakák, hátfájás és migrén, váratlanul megkívánt abszurd ételek... És akkor még a vizsgálatokról és a szülés fájdalmáról nem is beszéltünk.

- Kat? Korán felkeltél – jött le Jenna a lépcsőn, majd egy pillanatra eltűnt a konyhában, majd egy pohár narancslével a kezében tért vissza. A székem mögé lépett és átölelte a vállamat. - Ó! Hozzákezdtél nélkülem?

- Nem jutottam túl messzire. Ez az egész annyira komplikált!

Gyengéden megcsókolta az arcomat.

- Mit szólnál, ha elvinnénk a kedvenc pasinkat ma valahova vacsorázni? Mondjuk valami olasz jó lesz?

- Pasi vagy kaja? - fintorogtam.

- És ha mindkettő?

- Oké. Jól hangzik. Mit szeretnél reggelire?

- Csak gyorsan bekapok valamit. Lesz egy korai meetingem. Van terved ebédre?

- Aha. Mind elmegyünk az irodából felköszönteni Becky-t, a titkárnőt. Ma lett huszonegy.

- Micsoda? Nem rángatjátok el meló után, hogy jól leitassátok?

- Próbálunk jó példát mutatni. Amellett pedig már van terve a barátnőjével estére. Amellett pedig én se vágyom igazán egy görbe estére – emelte Jenna a szájához a poharát, hogy belekortyoljon.

- Szép. Akkor lemondhatok az esti üveg borunkról?

- Azt mondtam, egy görbe estére nem vágyom. Az egészen más tészta, ha otthon lazítunk kicsit – vonta fel a szemöldökét. - Szóval, két üveg bor?

- Na ez az én feleségem – emeltem fel a kezem, ő pedig vidáman belecsapott.

- Mit szólnál a D'Angelóhoz? Vagy inkább valami kellemes kis bisztró a Cottage Avenue-n?

- A bisztró. Az emlékeztet az utunkra Firenzébe.

- Tökéletes – csókolt meg ismét Jenna, ezúttal a számon. A narancs íze még mindig ott volt az ajkaimon, amikor elhúzódott. - Szeretlek, Kat. Találkozunk munka után.

Egy pillanatra gyengéden az arcára simítottam a kezem és rámosolyogtam.

- Én is szeretlek téged, Jenna.

***

Folyamatosan csak babák jártak a fejemben. Ez a gondolat tartott ébren éjszaka, és ez aggasztott minden egyes nap. Csak arra tudtam gondolni, hogy mi lenne a jó döntés. Minden nő keresztülmegy ezen? A fenébe is, még nem is voltam terhes, de már hullámvasútként ingadozott a hangulatom.

A nyári szezon után pár héttel bezárt az irodánk, és kaptunk egy kevés szabadságot. Az őszi félév azonban már egy hónapon belül esedékes volt. Ismét visszatérhetünk az íróasztalunk mögé, hogy intézzük az új és visszatérő diákok papírjait. Egy közös ebéd a kollégáimmal kellemes kizökkenés volt a zaklatott napjaimból, amellett, hogy a munkaszellemnek is jót tett.

Sorra vettük a fura eseteket, amik az irodában és a kampuszon történtek az elmúlt években. Mivel csak másfél évvel korábban kezdtem ott a téli szezonban, a többségük felvillanyozóan új volt számomra. Egy pillanatra sem éreztem elveszettnek magam, annak ellenére, hogy nem voltam része a csapatnak, akikkel ezek megtörténtek.

Jennának igaza volt. Tökéletesen ide passzoltunk. Nem éltem volna szívesebben sehol máshol.

Ebéd után úgy döntöttünk, tökéletes nap ez a mai arra, hogy kitakarítsuk az irodát és a munkapultjainkat. Aztán rám hagyták, hogy nézzem át a régi papírokat, úgyhogy a délután hátralévő részére elvesztem a régi hivatali ügyek között. Teljesen megszűnt az időérzékem, és csak akkor kaptam észbe, amikor már az utolsó doboz is kiürült előttem. Majdnem mindenki más távozott már, amikor visszatettem a dobozokat a helyükre, és megmostam a kezem indulás előtt.

Már épp nyitottam a számat, hogy bocsánatot kérjek a késésért, amikor benyitottam a házba, de a szó a torkomon akadt. Jenna kocsija a garázsban állt, de a lakás sötét volt és üres.

- Helló! - szólaltam meg.

Jenna hirtelen felugrott a kanapéról, ahol ücsörgött az árnyékok között. Majdnem halálra rémisztett, mielőtt szorosan magához ölelt volna.

- Üdv itthon, Drágám!

- Helló! - próbáltam levegőhöz jutni és körülnézem, miközben kézen fogva a lépcső felé vezetett. A konyha túloldaláról halvány fény áradt. Az étkezőasztal meg volt terítve két főre és a közepén gyertyák ragyogtak. Beleszagoltam a levegőbe, de nem éreztem étel illatát.

- Menj csak fel és fürödj egy jót! - rendelkezett.

- És mi lesz a vacsorával? - álltam meg a lépcső közepén.

- Az várhat – legyintett, én pedig szó nélkül tovább siettem.

Az izmaim sajogtak, hogy beleereszkedtem a forró, lágyan habzó vízbe. Némán hálát adtam a feleségemnek, hogy engedett egy kevés időt nekem csendben relaxálni. Amikor végeztem, frissnek, de kissé már álmoskásnak éreztem magam.

Épp azon voltam, hogy magamra kapjak egy melegítőnadrágot és egy kényelmes pólót, de egy rövid, vörös ruhát találtam az ágyon kikészítve. Hát jó, legyen. Kiöltözhetek egy puccos vacsora kedvéért, ha ő ezt szeretné.

Amikor ismét lementem, a gyertyák az asztalon már fényesen égtek és az étel illata betöltötte az orromat. A gyomrom hangosan megkordult.

- Ez az illat... Váó!

Jenna egy tál előétellel a kezében jelent meg. Időközben átöltözött egy szűk nadrágkosztümbe. A haja begöndörítve omlott a vállaira. Miután letette a tálat, rám mosolygott.

- Gyönyörű vagy, Kedvesem – nyomta az ajkait az enyémekhez, majd tapsolt egyet. - Gyere! Együnk! Már biztos nagyon éhes vagy.

Bólintottam és követtem őt az asztalhoz.

- De miért...?

- Csss! - fojtotta belém a szót. - Csak élvezd az ételt, Kat!

Ismét bólintottam.

A következő harminc perc alatt szabályosan megetettük egymást a tányérunkból az asztalon heverő különböző ételekkel. Épp elég volt a változatosság, a bor pedig mennyei. Mire végeztünk, már úgy éreztem, mindjárt lereped rólam a ruha.

Jenna ismét kézen fogott és átvezetett a nappaliba, ahol leültetett a kanapéra a hideg kandalló elé. Aztán felkapcsolta a villanyt, a tekintetem pedig egyből az asztalra támasztott táblára tapadt, aminek a tetején nagy betűkkel az állt „Szükséges dolgok”.

- Na mármost – kapott fel egy papírt, amin a donorok adatai voltak a klinikáról. - Egy orvos? Egy tudós? Esetleg egy rendőrtiszt? Vagy egy tűzoltó?

Halkan kuncogtam, majd az ölembe kaptam egy díszpárnát, és magamhoz öleltem. Elvigyorodtam, ahogy elképzeltem, hogy egy csöppnyi ember növekszik bennem. Milyen csodás lenne, ha egy kicsi fiú vagy lány rohangálna a házban.

- Különböző szempontok szerint rendeztem össze a jelölteket. Kezdjük a hajjal vagy a szemszínnel? Valami, amit kizárhatunk már az elején?

Egyetlen dolog villant az agyamba, aminek feltétlenül fel kell kerülnie a „Szükséges dolgok” listájára.

- Jenna! Gyere ide! - nyújtottam fel a kezem és a mutatóujjammal hívogattam. Amikor a kezembe simította az övét, gyengéden magamhoz húztam, amíg le nem ült mellém. - Imádtam, amit összehoztál ma este. Az egész olyan romantikus volt! Az étel pedig isteni.

- Mi a baj, Kat? - simított végig az arcomon, én pedig lehunyt szemmel élveztem az érintését.

- Nincs semmi baj. Minden nagyszerű. Tudom, mennyi energiát fektettél a mai estébe. És egyáltalán nem számít, mit választunk.

- Már hogyne számítana? - vonta össze Jenna a szemöldökét.

- Nem, Édes. Nem számít – fogtam meg a másik kezét is és gyengéden megszorítottam. - Csak mert az apa zsaru volt, még nem jelenti azt, hogy a gyerek is erre van hivatva. Vagy csak mert magas és izmos, még nem biztos, hogy az én génjeim nem borítanak fel mindent és nem lesz a kölyök alacsony és túlsúlyos, mert még az anyukáinál is jobban imádja az olasz kaját. Csak az számít, hogy a gyerekünk egészséges legyen... és hogy a mi gyerekünk lesz. Lehet akár hat lába is és boríthatják lila-sárga foltok, akkor is szeretni fogjuk őt. Én legalábbis így érzek.

Csak ült ott, és bámulta az ölünkben pihenő kezeinket.

Ha ebben nem értünk egyet, felesleges tovább lépnünk. Nem szeretném a helyzetet, de megtanulnék együtt élni vele. Elhúztam a kezeimet és próbáltam időt adni neki, amíg kitalálja, mit mondjon.

- Sajnálom, Kat – szólalt meg végül.

Egy halk sóhaj tört ki belőlem csalódottságomban.

- Igazad van. Nem tervezhetünk meg egy tökéletes gyereket. Nem számít, milyen tulajdonságokat írunk fel egy papírfecnire. Csak azt szeretném, hogy a gyermekünk boldog legyen és tudom, hogy akárhogy is lesz, mi szeretni fogjuk őt.

A karjaimba zártam a feleségem és a vállára hajtottam a fejem, miközben eleredtek a könnyeim.

- Annyira szeretlek, Jenna! Minden rendben lesz.

- Igen, úgy lesz, Kat. És minden sikerülni fog. Együtt véghez visszük.

Folytatása következik!

Lopott pillanatok hármasban 1. rész

Meglepetés!
Kat és Jenna újabb kalandjai, már az esküvő után.

Előzmények:
Lopott pillanatok
Lopott pillanatok Toszkánában
Lopott pillanatok Párizsban
Lopott pillanatok Chicagóban
Lopott pillanatok a szerelemben
Lopott pillanatok karácsonykor
Lopott pillanatok az oltár előtt

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2015. december 12.

******************************************************************************************

- Nem szívesen fogadnánk örökbe – mondta Jenna, majd egy újabb szelet kalácsért nyúlt, és a szájába helyezte.

- Akkor a lehetőségeitek eléggé korlátozottak – vont vállat Joanie, és belekortyolt a kávéjába.

- A természetes út mindig nyitva áll. Az a Brad fickó az esküvőtökről igencsak vonzónak tűnik apajelöltnek – kacsintott Meredith egy vigyor kíséretében. - Én belevágnék.

Joanie levágta a papírpoharát a fa asztallapra.

- Ha valaha is...

- Nyugi! Csak vicceltem – emelte maga elé védekezően a kezeit Meredith.

- Egy férfi se dughatja a farkát a feleségem vagy az én közelembe – horkantott Jenna.

Meredith megvonta a vállát.

- Ez esetben marad a mesterséges megtermékenyítés, vagy a lombik. Mindkét esetben romantikus kapcsolatba kell kerülnöd egy pulykatöltővel.

- Ebből elég! - kiáltottam fel és hátralöktem a székemet. - El se hiszem, hogy erről beszélgettek!

- Sajnálom, Kat – állt fel Jenna is és átölelte a vállamat. - Nem akartam, hogy ilyen irányba terelődjön a szó.

- Nos, pedig megtörtént – húzódtam el tőle, és a lépcső felé indultam.

- Azt hiszem, ez az este vége, hölgyek – hallottam még Jenna hangját magam mögül.

Egy sor elköszönés visszhangzott még a földszinten, miközben a hálószobánk felé indultam. Becsaptam az ajtót magam mögött, és az ágyra vetettem magam, hogy a párnába fúrhassam az arcom. Legszívesebben csak álomba sírtam volna magam, de a könny nem akart jönni. Éreztem, ahogy a neheztelés és a vágyakozás viaskodik bennem a bűntudattal. Megvadult macskákként kergették egymást a bensőmben.

Halk kattanás hallatszott, ahogy a kilincs elfordult, az ajtó kinyílt, majd egy újabb jelezte a csukódását. A lámpák nem gyulladtak fel, a következő pillanatban viszont megéreztem, ahogy egy súlyos test nehezedik mellém az ágyra.

Jenna nem szólt egy szót se, csak mellém heveredett, és a karjaiba vont. A bőre kellemesen meleg volt, ahogy hozzá simultam. Még a lélegzete is kellemesen cirógatta a tarkómat.

Ahogy egy ideig ott feküdtünk, lassan kezdtem megnyugodni. Nem éreztem többé a fojtogató sírást. Ha ezt akarta elérni, hát sikerült.

- Köszönöm – fújtam ki a levegőt.

- Beszélj hozzám, Kat! - simította félre a hajamat az arcomból és a fülem mögé tűzte. - Csak mi vagyunk itt. Te meg én.

Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Kissé szorosabban fonta körém a karjait, előre hajtotta a fejét, és az ajkai találkoztak az enyémekkel. Aztán kissé elhúzódott, de egyik keze még mindig az arcomon pihent, és ujjai a hajammal játszottak.

Szomorúan rámosolyogtam.

- Azt hiszem, szeretnék egy gyereket – motyogtam.

- De?

Amikor pislogtam, egy könnycsepp gördült le az arcomon. Most bezzeg magától jön!

- Tudom, hogy azt mondtad, tökéletes az életed. Az otthonunk, a munkánk, a barátaink. De ha tökéletes, mégis miért szeretnék többet?

- Ó, Drágám! - törölte le Jenna a könnyemet a hüvelykujjával.

Elégedetten nyögtem fel, amikor ajkai most kissé erősebben nyomódtak az enyémekhez. Nyelve tapogatózva kereste az utat, miközben ujjai tovább cirógatták arcomat.

Aztán fölém kerekedett.

Hangosan felnevettem, és kibontakoztam a csókból.

- Jenna! Igaz, hogy rengeteget fejlődött a tudomány az elmúlt években, de attól még mi ketten nem tudunk összehozni egy gyereket.

- Tudom. Most pedig fogd be!

Ismét megcsókolt, miközben gyengéden térdei közé szorította a csípőmet. Érzékien finom ajkai mosolyra húzódtak, ahogy ágyéka az enyémhez simult. Aztán egy gyors mozdulattal felrántotta rajtam a felsőmet.

A lélegzetem is elakadt, ahogy ujjai végigfutottak meztelen hasfalamon, célba véve a melltartómat. Szemeiben vad láng égett, ahogy félrehúzta az anyagot és lesegítette az egyik kosarat a halmomról.

Nyelvének hegye végigszaladt a bőrömön, borzongást csalva elő belőlem.

Felnyögtem, a hátam megfeszült, ahogy nyelve a mellbimbómhoz ért, majd fogai közé csippentette azt. Kezeim a vállára simultak, és végig egymás szemébe néztünk, miközben a melleimet izgatta. Minél tovább folytatta, légzésem annál nehézkesebbé vált, míg végül már zihálva könyörögtem, hogy folytassa.

Elégedetten morgott, majd felemelkedett rólam, hogy kizipzárazhassa a nadrágomat, azonban nem siette el a dolgot, és vigyorogva izgatott, ahogy lassan lehúzta rólam a ruhadarabot.

Ismét felnyögtem, ahogy körmei végigszántották a bőrömet, majd kezei visszatértek, hogy a bugyimtól is megszabadítsanak. Melleim és állam közé gyűrt felsőm sánca fölött figyeltem őt.

- Itt is vagyunk, Kat cica – vigyorgott Jenna, miközben gyengéden széttolta térdeimet.

Abban a pillanatban, hogy nyelve a csiklómhoz ért, szinte már felsikoltottam. A nyöszörgés pedig nem maradt abba, miközben szeméremajkaimat izgatta. Kezeim a saját melleimre simultak, egyiken még mindig a melltartó kosarán keresztül, és gyengéden gyúrogattam Jenna nyelvének mozgása ütemére.

Lehunyta a szemét és halkan dorombolt, miközben rámarkolt a combjaimra. Nyögéseink egymásba olvadtak, a tempó pedig egyre csak növekedett. Hátam egyre jobban megfeszült, csípőm kiemelkedett, ő viszont gyengéd erőszakkal az ágyon tartott.

Amikor feljuttatott a csúcsra, velem együtt sikkantott fel. Még mindig hevesen ziháltam, és igyekeztem magamhoz térni, miközben mellém hengeredett. A saját ízemet éreztem az ajkain, amikor felém fordult, és a számba tolta a nyelvét.

- Mi a fene volt ez? Te is elélveztél?

- Aham. Elképzeltem, ahogy ugyanazt teszed velem, amit én veled. Teljesen beindított. - Ujjai hegyével végigsimított alhasamon, demonstrálva, hol kerítette hatalmába az érzés. - De most először történt ez meg velem. Nem volt ugyanaz, mintha tényleg te csináltad volna, de egyértelműen élveztem.

- Hihetetlen vagy – csókoltam vissza. Nyelvemmel végigsimítottam ajkait.

Jenne csak vigyorgott, majd mindketten a hátunkra hengeredtünk, hogy a plafont bámuljuk.

Néhány pillanat múlva, amíg a néma sötétséget bámultuk, már majdnem elaludtam. Aztán megéreztem, ahogy megfogja a kezem és ujjait az enyémek közé fonja. Felém fordult, és egyszerre fontuk egymás köré karjainkat.

- Szóval, Kat cica, lesz egy kisbabánk?

Folytatása következik!