Meddig mennél el? II. rész 8. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? II. rész 7. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

Három hét múlva felvettem a rendőrségi egyenruhámat. Mármint nem a saját munkaruhámat, de attól még egy teljesen autentikus uniformis. Különálló szoknya és felső alkotta egy hamis névtáblával és hamis rangjelzéssel, valamint egy térdig érő tűsarkú csizma. Még a pisztolyom is műanyag volt. Egyedül a rendszeresített pisztolyövem és a kalapom volt valódi. A biztonság kedvéért pedig még a gumibotomat is az övre függesztettem. Elvégre semmit nem tudtam igazából erről az emberről.

Alaposan megvizsgáltam magam a tükörben, megbizonyosodva róla, hogy a melleim belső pereme tökéletesen látható-e a felsőm mély, V alakú kivágásában, miután az összes gombot kikapcsolva hagytam. Végül magamra öltöttem egy bő széldzsekit, hogy eltakarjam a szerelésemet, amíg nincs rá szükség.

Amikor megérkeztem Mr. Dákó ajtaja elé, még mielőtt becsöngettem volna, elővettem a telefonomat és tárcsáztam Jan számát.

- Készen állok – mondtam. Ők pedig tudták, hogy innentől kezdve a lehető legnagyobb csendben kell lenniük, mert vonalban maradok és kihangosítom a telefonomat. Szerettem volna, ha nem csak látják, de hallják is az eseményeket.

- Váó! - nyögött fel Mr. Dákó, amikor a csöngetésemre kinyitotta az ajtót. Teljesen meztelen volt. Méretes farka szabadon lengett combjai között. Kézen fogott és bevezetett a lakásba. - Figyelnek minket?

- Igen. És hallanak is – mutattam meg a telefonomat. - Ugye nem bánod?

- Egyáltalán nem. - A szoba közepén hagyott, amíg ő kevert nekünk egy italt. - Scotch jéggel, igaz?

- Igen. Pontosan – bólintottam, miközben a hatalmas ablakhoz sétáltam és a szomszéd épület következő emeletére emeltem a tekintetem. Halványan ki tudtam venni a fa korlát mögül leskelődő fejeket.

Miután Mr. Dákó átadta a poharamat, koccintottunk és mindketten kortyoltunk egyet.

- Na és pontosan hányan vannak odaát?

- Négy lány és egy férfi – figyeltem a reakcióját.

- Egy férfi?

Félrebillentettem a fejem és felvontam az egyik szemöldökömet.

- Igen. A pasim. Talán zavar?

- Dehogy – rázta meg a fejét. - Az igazat megvallva még tetszik is.

- Ó?

Szélesen rám vigyorgott.

- Imponál, hogy nem a háta mögött csinálod.

- De van még más is, ami tetszik neked – vigyorogtam rá magabiztosan.

- Ó! Úgy gondolod, már ismersz?

- Épp eléggé – válaszoltam, egy pillanatra se véve le róla a tekintetemet.

- Oké. És mit gondolsz, mi imponál még abban, hogy ő is figyel minket?

- Magamutogató alak vagy. Szeretnéd megmutatni neki, milyen is egy „igazi férfi”. És hogy hogyan dugja meg ez az „igazi férfi” a barátnőjét. Szeretnéd, ha hallaná, ahogy kegyelemért nyöszörgök.

- Touché – emelte fel Mr. Dákó vigyorogva a poharát, majd önelégült vigyor ült ki az arcára. - És úgy is lesz, nemde?

- Nem, ha csak addig bírod, mint a múltkor, amikor a szádba élveztél – vigyorogtam cinkosan.

Összevonta a szemöldökét.

- Ha csak ebból indulsz ki, nagy meglepetésben lesz részed.

- Ó! És akkor miért állunk még mindig lógó szerszámmal? Mindketten tudjuk, miért vagyok itt, úgyhogy elég a mellébeszélésből! Elő a farbával! Dugj meg!

- Tetszik a stílusod – vigyorodott el, majd letelepedett a fotelébe. - Mit szólnál, ha mutatnál egy kis műsort nekem és a barátodnak.

- Zenét nem is kapok?

- Mit szeretnél? - nevetett.

- Bármi hangulatosat... És olyat, ami illik ahhoz, amit csinálni fogok.

Alig birtam ki nevetés nélkül, amikor elindította az Old Time Rock and Roll című számot Bob Segartól. Úgy tűnt, egyáltalán nem érzi a helyzet ritmusát. Ennek ellenére én mindent megtettem. Közelebb létem az ablakhoz és letettem a telefonomat, hogy aztán bemutassam a legvadítóbb striptease-t, amit csak erre a számra össze tudtam hozni.

Amikor már teljesen meztelen voltam, arra vártam, hogy tudtomra adja, mit vár a továbbiakban. A szám még mindig tartott, úgyhogy kinyitottam a teraszajtót és kiléptem. Tovább táncoltam a zenére odakint, a kezeimet a fejem fölé emelve, megmutatva minden kíváncsi tekintetnek a meztelen testemet.

Épp háttal álltam Mr. Dákónak, amikor a szám véget ért, és meglepetten éreztem, ahogy a karjai körém fonódnak és megfogja a melleimet. A következő pillanatban megpördültem és mindkét kezem hatalmas farkára fonódott. Félig már merev volt, úgyhogy letérdeltem és az ajkaim közé vettem, hogy még jobban megdolgozzam.

- Talán jobb lenne, ha ezt benn folytatnánk – javasolta.

- Ezt? - motyogtam és még mindig a farkával a számban felvigyorogtam rá.

- Ja – kacagott fel. - Odabenn kényelmesebb.

Miközben átsétáltunk a nappalin, magamhoz ragadtam a poharamat és a telefonomat, majd letettem őket az éjjeliszekrényére.

- Mindent hallotok? - szóltam bele.

- Tisztán és érthetően – válaszolta Jan.

Félregördültem, hogy Mr. Dákó a hátára tudjon heveredni az ágy közepén, aztán az ablakkal ellentétes oldalára feküdtem. Nem akartam eltakarni a látványt.

Amikor már kényelmesen elhelyezkedett, tovább nyalogattam és csókolgattam méretes férfiasságát, amíg az teljesen meg nem merevedett. Egyáltalán nem tartott sokáig.

- Ülj fel, ahogy szoktál és kényeztesd magad egy kicsit! Szeretném személyesen látni és a többiek is élvezik a látványt.

- Oké – nevetett fel.

Kényelmesen elhelyezkedett és a markába fogta lüktető dákóját, majd egyre gyorsabban kezdte rángatni.

Nem akartam megkockáztatni, hogy idő előtt eldurranjon, úgyhogy alig fél perc után leállítottam.

- Itt az ideje dugni – vigyorogtam. - Hadd legyek először én fölül!

- Az csodás lenne – bólintott. - Engedd be annyira, amennyire jónak látod! Aztán majd helyet cserélünk és többet mutatok, mint amit valaha is el tudtál képzelni.

Azzal átnyújtott egy tubus sikosítót. Gondosan bekentem vele hatalmas szerszámát, majd fölé térdeltem és lassan elkezdtem ráereszkedni. Ekkor hallottam meg Jan hangját: - Forduljatok felénk! Így nem látunk semmit.

Mr. Dákóra néztem, aki elvigyorodott.

- Hallottad a hölgyet. Csusszanj le!

Miután engedelmeskedtem, úgy fordult az ágyon, hogy a lábai az ablak felé nézzenek, majd a feje alá tett egy párnát.

- Oké. Jöhetsz.

Miután visszatérdeltem fölé és magamba engedtem pár centit a farkából, Jan ismét megszólalt: - Így már sokkal jobb. Köszi.

Amikor már a póznája fele bennem volt, lassan elkezdtem mozogni rajta, épp úgy, ahogy Sir Galahaden szoktam. Minden egyes lendületnél egy kicsit jobban magamba engedtem. Igyekeztem nem kimutatni, milyen nehézségekkel küzdök. A lehető legkisebb mértékig legyen csak meg az öröme!

Végül lehengeredtem róla és a hátamra feküdtem.

- Oké, nagyfiú! Lássuk, mit tudsz!

Mr. Dákó széttárt combjaim közé helyezkedett és a bejáratomhoz illesztette a farkát.

- Készen állsz? - vigyorgott.

- Nyomjad! - nyöszörögtem, majd vettem egy mély levegőt.

Nem könnyítette meg a dolgomat. Pillanatról pillanatra egyre mélyebben hatolt belém, kíméletlenül tömködve a barlangomat.

Még csak úgy félig lehetett bennem, amikor nem bírtam tovább és hangosan felnyögtem.

Mr. Dákó teste ebben a pillanatban megfeszült és egy másodperc alatt megtöltött a nedveivel.

El se tudtam hinni. Már épp kezdtem belemelegedni a dologba és máris véget ért.

- Ne haragudj! - fehéredett el az arca. - Nem is tudom... Általában nem szoktam... A fenébe!

Magára hagytam Mr. Dákót az ágyon, amíg kimentem a mosdóba megtisztálkodni.

Amikor visszatértem, ugyanonnan folytatta a mentegetőzést.

- Legközelebb sokkal jobb lesz – fogadkozott.

Oda se figyeltem rá. Felkaptam a telefonom és kimentem a nappaliba felöltözni. Már csak az ajtóból fordultam vissza egy pillanatra.

- Tudod, hogy szoktunk hívni a barátaimmal?

- Nem – nézett rám megrökönyödve. - Hogy?

- Ma estig „Mr. Dákónak” neveztünk. Találónak tűnt. De most már új beceneved van.

- Mi?

Kinyitottam az ajtót és kiléptem a folyosóra, majd rávillantottam ugyanazt az önelégült vigyort, amit alig néhány perce tőle is láttam.

- Mr. Gyorslövetű.¹ - Azzal becsuktam az ajtót és elsétáltam.

Vége

1Angolul a „Cock Man” (Ejtsd kb. „Kok Men”) és a „Quick Man” (Ejtsd kb. „Kvik Men”) esetében az ejtésbeli hasonlóság is plusz poént jelenthet, de a lényeg így is átjött, úgyhogy nem kerestem autentikusabb megfogalmazást. De ha van ötletetek, azt szívesen fogadom.

**********************************************************

Ha tetszett olvass egy pár hasonló katalndozásairól, bár kissé más környezetben és hangulatban itt!

Meddig mennél el? II. rész 7. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? II. rész 6. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

Meleg szombati nap volt. Az első szabad hétvégém már három hete. Vasárnap délutánig nem kellett ismét dolgozni mennem- Neillel épp a napernyő alatt ültünk a hátsó udvaromon és ice tea-t iszogattunk. Péntek este jött, az éjszakát pedig szakadatlan szexszel töltöttük. Már figyelmeztettem, hogy „a lányok” úton vannak. Azt viszont nem kötöttem az orrára, hogy pontosan hányan. Sandyvel és Brennel még nem találkozott.

Susan lépett ki először a házból. Neillel felálltunk, hogy egy baráti öleléssel üdvözöljük, miközben Jan is csatlakozott hozzánk. Amint Neil szabad lett, ő rögtön a nyakába ugrott és a dereka köré fonta a lábait.

- Helló, szépfiú! - dorombolta, majd mohón megcsókolta.

Még be sem fejezte a kis akcióját,amikor Sandy és Bren is betoppantak. Amikor észrevette őket, Jan elengedte Neilt. Bren először engem ölelt meg, majd bemutatkozott új barátunknak. Egy cseppet sem volt szégyenlős, amikor átölelte őt és adott egy puszit a szájára.

Amikor Sandy végzett velem, Neilhez fordult és tetőtől talpig végigmérte őt.

- Szóval ő a dugópajtásod, mi? - vigyorgott, majd, mindannyiunk meglepetésére, Neil farka köré fonta az ujjait. Aztán felém fordult és rám kacsintott. - Nem hazudtál. Tényleg méretes szerszáma van.

Neil szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát, úgyhogy igyekeztem minél gyorsabban közbe lépni.

- Oké, ennyi elég lesz. Nem akarom megkockáztatni, hogy megint megmerevedjen. Az éjjel már épp eléggé lehasznált.

Sandy vidáman felnevetett.

- Jó fiú – paskolta meg gyengéden a szóban forgó hímtagot, majd átölelte a tulajdonosát.

Mind a négy lány fejest ugrott a medencébe, mi pedig Neillel visszaültünk a helyünkre.

- Most már ismered Brent és Sandyt is – kuncogtam. - Mi a véleményed?

- Neked nincs egy barátod sem, aki nem iszonyúan dögös?

- Szexik, nemde? Mind a négyen.

- Mind az öten azok vagytok – kacsintott rám.

Félrebillentettem a fejem és hálásan rámosolyogtam.

- Ők is olyanok, mint Jan és Susan?

Hangosan felnevettem.

- Úgy érted, biszexuálisok-e és hogy mind kefélünk-e egymással?

- Hát, valahogy úgy – vigyorgott kényszeredetten.

- A válasz igen – mondtam könnyedén. - Minden egyes alkalommal megdöntjük egymást, ha csak lehetőségünk adódik rá. Elég közel állunk egymáshoz.

- Hm. Érdekes – vigyorgott.

- Ó? Érdekes? - vontam fel a szemöldököm. - Ez úgy hangzik, mintha nézni szeretnéd.

- Hé! Pasiból vagyok – emelte fel a kezeit védekezően. - Nem ismerek egy srácot se, aki nem ölne, hogy láthasson öt ilyen szexi nőt, ahogy falják egymást.

- Ha már itt tartunk... - biccentettem a medence felé, ahol Susan és Sandy épp egy szenvedélyes csókban forrtak össze.- És még nem is ittak semmit – kacagtam vidáman.

Neil vigyora a füléig szaladt.

- Remélem, van épp elég piád mindannyiunknak.

***

Miután megettük az ebédünket, a konyhapulthoz mentem és elővettem a scotch-ot, Neil Gentleman Jackjét és egy nagy üveg vodkát a lányoknak.

- Máris? - nézett rám Bren kérdőn.

- Van itt egy pasink, aki abban reménykedik, megnézheti, ahogy kicsit eljátszadozunk egymással.

- Nem mintha ahhoz szükségem lenne alkoholra – karolta át Sandy derekát Susan és magához vonta őt, a következő pillanatban pedig már ismét csókolózni kezdtek.

- Nekem sem – nevetett Bren. - De attól még kérek egyet. Nem maradhatok ki sokáig ma este. - Azzal odajött, hogy segítsen kikeverni az italokat. Út közben egy pillanatra odahajolt Neilhez és a fülébe súgta: - Észveszejtő látványnak ígérkezik, nemde?

- Abban biztos vagyok – bólintott a barátunk.

Amikor Susan és Sandy végre elengedte egymást, az előbbi Neilre vigyorgott.

- Ez csak egy kis előzetes volt. Ha úgy gondolod, ez izgató, a többitől el fog durranni a farkad.

- El tudom képzelni – csillogott Neil szeme.

Végül mindannyian kézbe vettük az italainkat és kimentünk a kertbe. Én fogtam a naptejet és már fel akartam ajánlani Neilnek, amikor Susan megállított.

- Ez a mi dolgunk. Ugye, lányok?

Mire észbe kaptam, már mind a négyen körülállták kollektív pasinkat és érzékien dörgölték a naptejet a bőrébe. Nekem nem volt más dolgom, csak leheveredni a napágyra és nézni.

Persze a golyói irreálisan sok naptejet kaptak. De hát elvégre még véletlenül se akarjuk, hogy leégjenek.

Amikor végeztek, Sandy és Bren kiterítették a törölközőiket a fűbe. Susan és Jan viszont, ahelyett, hogy csatlakoztak volna hozzájuk, átadták a naptejet Neilnek és vele együtt a feladatot is, hogy viszonozzák a gesztusukat. Gondolom mondanom se kell, hogy a melleik kapták a legtöbb figyelmet, Neil farka pedig hamarosan ismét kőkemény lett.

Jan köré fonta az ujjait és szélesen elvigyorodott.

- Ha szükséged lenne egy kis segítségre, csak szólj!

- Ne aggódj! Fog – nevettem fel.

Amikor Jan és Susan is csatlakozott Sandyhez és Brenhez a füvön, Neil hozzám hajolt.

- Komolyan beszélnek, vagy csak húznak?

Megvontam a vállam.

- Nem tudhatom biztosan. Egyiküket se láttam még férfival. De nem leszbikusok. Mind a négyen bik, szóval nem lennék meglepve. Aggódsz miatta?

- Nem aggódom. Nem erről van szó. Csak meglepett. Az egész szituáció...

- Letaglózó?

- Igen. Ez a jó szó rá.

- Leállíthatom őket, ha ezt szeretnéd.

- Nem. Dehogy – vágta rá azonnal. - Eszem ágában sincs.

***

Úgy egy órán át heverészhettünk a napon, amikor Neil megunta és elindult a medencéhez.

- Előbb zuhanyozz le! Nem szeretem, ha telemegy a víz mindenféle trutyival – szóltam rá.

Gyors előkészületek után alig csobbant be pár perce a medencébe, amikor észrevettem, hogy Jan és Susan is a zuhanyzó felé tart. Amikor végeztek, megálltak mellettem.

- Megyünk a medencébe és izgatjuk még egy kicsit Neilt – jelentették be.

- Oké – nevettem fel hangosan. - Meg is kérdezte, hogy komolyan gondoltátok-e, hogy besegítetek a leápolásában, vagy csak húzzátok.

- És te mit mondtál neki? - nézett rám kérdőn Susan.

- Az igazat. Hogy nem tudom a választ.

- Oké – válaszolta Jan. - De tudnod kell, hogy mi is beszéltünk már erről.

- És? - vontam fel a szemöldököm-

- Épp eleget vártunk, Molly – vágta rá Susan. - Neil pedig túlságosan is jó pasi.

- Azon kívül pedig – folytatta Jan – téged úgyse zavarna, nekünk pedig nem kellene aggódnunk amiatt, hogy félreértené a helyzetet.

- Tudjátok, hogy szeretlek titeket és nem tagadnék meg tőletek semmit.Neil pedig pontosan tudja, miért van itt, és az egyértelműen nem a romantikázás. Ezt már az elején tisztáztuk.

- Akkor megkapjuk az áldásodat? - kuncogott Susan.

- Naná – bólintottam.

Mindketten szorosan átöleltek és megcsókoltak, mielőtt a medencéhez szaladtak volna, hogy beleugorjanak a vízbe. Alig egy perccel később már mindketten Neilre csimpaszkodtak és hevesen csókolóztak pont az orra előtt.

Tíz perccel később hárman együtt másztak ki a partra és odasétáltak hozzám.

- Tőled kell hallania – mondta Susan.

- Hozzátok ki a polifómot az üres hálószobából és terítsétek le a nappaliban! - rendelkeztem. - Úgy mi is láthatjuk.

- A fenébe is! - kacagott fel Neil. - Mindig a kukkolás.

***

Szóltam Sandynek és Brennek, hogy mosakodjanak meg és jöjjenek be. Mire töltöttünk magunknak friss italt és bementünk a nappaliba, Neil már a kanapén ült és vigyorogva figyelte, ahogy Susan és Jan 69-es pózban nyalják egymást a polifómon. Egyértelmű volt, hogy a közönség miatt csinálják, mivel egyikük sem élvezte különösebben ezt a pózt. Mindannyian jobban szerettük felváltva nyalni egymást.

- Ha már készen állnak, engedd, hogy ők diktálják a tempót! Egyiküknek se volt szerencséje farokhoz már egy ideje... Csak felcsatolhatóhoz.

Neil megértően bólintott, majd rám kacsintott.

Pár perc múlva a lányok intettek neki, hogy jöjjön közelebb. Jan az egyik oldalára helyezkedett, Susan pedig a másikra és együtt nyalogatták meredten ácsorgó farkát.

Végül Susan fölé helyezkedett és lassan rá ereszkedett.

- Ó! - nyögött fel. - Ez aztán nagy.

Hangosan felnevettem.

- Nekem nem kell mondani. Mennyei, nem igaz?

- Az. Mennyei – nyöszörgött Susan.

Pillanatokon belül már hevesen mozgott barátunk falloszán és hevesen nyögött.

- Túl régen volt már... - nyöszörögte. - A felcsatolható is nagyon jó, de ez... ez elmondhatatlanul jobb.

Sandyre és Brenre néztem, akik közben hevesen falták egymást mellettem. Ez a tényező nem kerülte el Neil figyelmét sem. Meredten figyelte őket, miközben Susan a farkán táncolt, míg végül teljesen kimerülten nem terült el a polifómon.

- Jan, most te jössz – vezényeltem játékosan.

Barátnőnk végigmérte Neilt, majd kijelentette: - Én azt szeretném, hogy te legyél felül. - A következő pillanatban pedig már a hátán is feküdt és széttárta a lábait. - Dugj meg, ahogy csak bírsz!

- Vigyázz, mit kívánsz! - vigyorogtam. - Úgy tud kefélni, mint egy gőzgép.

- Oké – kacagott Jan. - Akkor hadd lássuk!

Úgy húsz perc múlva viszont már zihálva könyörgött, hogy hagyják abba.

Susan viszont már ismét talpon volt. A kanapé mellé térdelt, egy párnára hajtotta a fejét és az égnek emelte a fenekét.

- Nyomás vissza a nyeregbe, cowboy! - vigyorgott. - Készen állok a következő menetre.

Hallottam Bren hangos nyögéseit, és amikor oda néztem, láttam, hogy Sandy a lábai között térdel és hevesen ujjazza őt.

- Fincsi – vigyorgott Neil is, miközben hátulról Susanbe vezette a farkát. Kezeit barátnőnk csípőjére tette és lassan löködni kezdte őt.

Susan azonnal nyöszörögni kezdett. Pár perc múlva viszont már Neil is úgy zihált, mint aki nagyon közel áll a csúcshoz.

- Engedd csak el magad, szépfiú! - doromboltam. - Majd én feltakarítok utánad.

- Nem – vágott közbe Jan. - Az az én dolgom. Légyszi, légyszi, légyszi!

Úgyhogy amikor Neil végül kihúzta a farkát Susanből, Jan szája rögtön barátnője bejáratára tapadt. Majd amikor végzett a nyalással, mellé heveredett és szenvedélyesen megcsókolta.

- Váó! - roskadt le Neil.

Szó nélkül felálltam és kimentem a konyhába, majd egy pohár Gentleman Jackkel tértem vissza a számára. Miközben odaadtam neki, a két lányra pillantottam, majd vissza rá.

- Szép munka volt – vigyorogtam.

- Mit is mondhatnék? - vont vállat. - Imádom a feladatomat.

***

Amikor elkezdett sötétedni, Bren és Sandy elbúcsúztak, majd távoztak, Neillel pedig betelepedtünk a jakuzziba kicsit ejtőzni, amíg Jan és Susan a medence felé vették az irányt.

- Neil – szólaltam meg.

- Igen? - kortyolt bele az italába.

- Szeretnék beszélni veled valamiről – mondtam komoly hangon.

- Oké

- Tudom, hogy megegyeztünk, a mienk nem egy átlagos kapcsolat.

- Az enyhe kifejezés – nevetett fel.

- Viszont, csak hogy tudd, én mostanában nem kefélek senki mással.

- Én se – válaszolta. - Kivéve persze... tudod – biccentett a medence felé.

Elnevettem magam.

- Aminek nagyon is örülök. Nagyon szeretem őket és ők is engem. Meséltem már, hogy pár hete összeházasodtak?

- Nem. Még nem említetted. Láttam a gyűrűiket, de a többiek is viselnek gyűrűt, szóval nem kérdeztem rá.

- Sandy és Bren mindketten férjnél vannak. Brennek van két gyereke is. Jan és Susan viszont egymással házasodtak össze.

- Fura egy társaság vagytok – nevetett fel Neil.

Igyekeztem visszaterelni a témát az alap felvetéshez.

- Tudod, hogy tényleg imádom a farkadat, igaz?

- Persze. Mit ne lehetne rajta szeretni?

Már rögtön a nyelvem hegyén volt, hogy vágjak vissza, de nem akartam eltérni a témától.

- Most komolyan beszélek. Semmit nem akarnék megváltoztatni rajtad. És fontos nekem, hogy ezt tudd.

- Molly! Ne kerülgesd a forró kását! Bökd ki, mit szeretnél!

Vettem egy mély levegőt.

- Van egy fickó, akivel le szeretnék feküdni... Csak egyszer. Neki van a legnagyobb farka, amit valaha láttam és szeretném egyszer kipróbálni... Csak egyszer.

- Tudod, hogy nincs szükséged az engedélyemre – vonta fel a szemöldökét.

- Igen, tudom. De nagyon kedvellek téged és nem szeretnék semmit se tenni a háta mögött. Ha ez tönkretenné azt, ami köztünk van, inkább lemondok róla.

- Váó! - nyögött fel, majd leküldte az itala maradékát. - Nem tudtam, hogy így érzel. Én is kedvellek téged... és a barátaidat is – mosolyodott el szégyenlősen.

- És akkor? - néztem rá kérdőn.

Megvonta a vállát.

- Ha tényleg meg szeretnéd tenni, akkor hajrá! Értékelem, hogy megkérdeztél.

- Tényleg csak egy esetről lenne szó. A lányok se lesznek ott. Ők távolról szeretnék nézni, szóval... Elég furcsa szituáció.

- Ha nem lesznek ott, hogy tudják nézni?

A következő tíz percben beszámoltam Neilnek Mr. Dákóról és arról, ahogy figyeltük őt a lányok erkélyéről.

- Ilyen nincs – kerekedett el a szeme.

- Csak kérdezd meg Jant és Susant!

Végül megvonta a vállát és átadta az üres poharát. Amikor visszatértem, kérdőn rám nézett: - Nézhetem én is velük?

- Tényleg végig akarod nézni, ahogy egy másik fickóval kefélek? - néztem rá értetlenül.

Beleivott az italába, majd elvigyorodott.

- Te épp az imént nézted végig, ahogy meghúztam két másik nőt.

- De ők a barátaim. Én még csak nem is ismerem ezt a fickót.

- Ha nem szeretnéd, hogy nézzem, semmi gond. Majd később elmeséled.

- Nem, nem. Semmi baj vele, ha nézed. Én csak... aggódtam... Miattunk.

- Ó! Szóval már van „mi” is? - vonta fel a szemöldökét.

Vettem egy mély levegőt.

- Szeretem, ahogy most vagyunk... egyelőre. De látok lehetőséget a jövőben arra is, hogy legyen „mi”.

Amikor kimásztunk Neillel a jakuzziból és a hálószobám felé indultunk, megálltunk egy pillanatra a medence szélénél.

- Susan! - kiáltottam. - Megbeszéltük a dolgot. Neil is szeretné nézni tőletek.

- Jól hangzik – nevettek mindketten Jannel.

Folytatása következik!

Meddig mennél el? II. rész 6. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? II. rész 5. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

Hajnali három volt, amikor Neillel végül álomba merültünk, teljesen kifulladva. Addig kefélt, amíg a testem minden porcikája véglegesen el nem zsibbadt.

- Van egy meglepetésem neked holnapra – motyogtam még elalvás előtt.

Reggel kilenckor keltünk, ő pedig kikászálódott az ágyból, hogy elmenjen zuhanyozni.

- Ne! Várj! - állítottam meg. - Előbb még dugjunk egyet!

- Oké! - nevetett fel. - De biztos, hogy nem akarod, hogy előbb lezuhanyozzak?

- Biztos -válaszoltam és visszahúztam őt az ágyba. A hátára fektettem és azonnal a számba vettem a farkát. Aztán pedig addig szoptam, amíg hangosan nyögve a számba nem lövellte a nedveit. Imádtam ezt az érzést.

- Te szent ég! - nyögte, amikor végül elhevertem mellette. - A végén még kifogyok a töltetből.

- Most panaszkodsz? - csókoltam meg gyengéden.

- Dehogyis.

Felnevettem, majd játékosan a vállára csaptam.

- Most már mehetsz zuhanyozni, ha akarsz. De úgyis csak időpocsékolás lesz.

- Ó! És miért is?

- Mert az első dolgunk úgyis az lesz, amikor megérkezünk hozzám, hogy úszunk egyet a medencémben.

A szemei elkerekedtek.

- Amikor megérkezünk hozzád...? És van egy medencéd?

Hangosan felnevettem.

- Igen. És egy jakuzzim is. A hátsó kertem pedig jól el van zárva minden kíváncsi tekintettől.

- Csodásan hangzik. De attól még én szeretnék lezuhanyozni.

- Oké – adtam fel. - Megyek veled én is. Majd nálam megreggelizünk.

***

Amikor Neillel beléptünk az ajtón, először megmutattam neki a nappalit.

- Itt levetkőzhetsz. Én addig készítek omlettet.

Már előre elmondtam neki, hogy nem engedek senkit ruhában a medencémbe vagy a jakuzzimba, szóval ez nem lepte meg.

- Hé! - hallottam a hangját sütés közben. - A barátaid már a medencében vannak.

Hangosan felnevettem.

- Tudom. Már egy ideje várták, hogy megérkezzünk. Ne légy szégyenlős! Menj csak ki nyugodtan és ússz egyet! Nem harapnak... nagyot.

Mosolyogva megcsóválta a fejét, majd kiment az udvarra. Egy pillanat múlva már meg is hallottam, ahogy Jan és Susan lelkendeznek a látvány miatt.

A konyha ablaka az udvarra nyílt, úgyhogy kinyitottam, remélve, hogy többet hallok majd a történésekből. Sok érdekes nem hangzott el, azt azonban kipillantva láttam, ahogy Jan odaúszik Neilhez, a nyaka köré fonja a karjait és lábait a férfi dereka köré.

- Na és, kikefélted a szuszt is Mollyból az éjjel? - kérdezte.

Hangos nevetés volt a válasz.

- A jó öreg kollégista módszert alkalmaztunk.

Aztán láttam, ahogy Jan keze eltűnt a fickó combjai között. Nem láttam őket a víz alatt, de biztos voltam benne, hogy Neil farkát szorongatja.

- Ahogy Mollyt ismerem, ez a kis fickó alapos igénybevételnek volt kitéve.

- Azt meghiszem – pillantott zavartan Neil a konyhaablak felé.

Én csak felnevettem és széles mosollyal intettem neki.

Jan közben Susan felé fordult.

- Neked is érezned kellene ezt. Csodálatos.

Susan, aki sosem akart kimaradni semmi jóból, azonnal oda is úszott Janhez és kissé félre löködte, majd megállapodott Neil előtt.

- Ó! Úgy tűnik, a farkad nem igazán kedveli a vizes környezetet. - Csak egy vállrándítás volt a válasz, mire barátnőnk hozzá tette: - Majd én segítek rajta – lendült munkába a keze, miközben a tekintete felém fordult. - Jó kis farkat újítottál be.

Azzal Jannel mindketten felnevettek, az utóbbi pedig Neil felé fordult.

- Átmentél a teszten. A legtöbb srác már rég letepert volna minket.

- Őszintén, nem igazán tudtam, mire számítsak – mondta Neil zavartan.

- Molly hívott át minket és mindenről tájékoztatott – magyarázta Susan, mire Neil meglepetten felém nézett.

- Ó! Szóval így! Ez a bosszú.

- Hé! - kacagott fel Susan. - Ne tégy úgy, mintha nem élveznéd te is! A legtöbb srác ölne is azért, hogy belénk márthassa a szerszámát.

- Egy szóval se mondtam, hogy ne tetszene a helyzet – emelte fel a kezeit védekezően, mire mindannyian hangosan felnevettünk.

***

A napernyő alatt ettük meg az omlettünket. Neilnek végig ágaskodott a farka, ami miatt Jan és Susan kíméletlenül ugratták egész végig.

- Úgy csináltok, mintha nem az lenne a meglepő, ha nem ágaskodna a látványtól, hogy mi hárman itt ülünk meztelenül.

- De hát mi csak viccelődünk – nézett Jan bocsánatkérően Neilre. - Amúgy pedig, csodás a farkad.

- Egyetértek – bólogatott Susan.

- Mindig ilyenek? - nézett rám Neil.

- Többnyire. Igen – kacagtam fel és hamarosan a többiek is csatlakoztak.

***

Susannel bevittük a használt tányérokat, úgyhogy csak később szereztem tudomást az időközben Jan és Neil között lezajlott beszélgetésről. Azonban mindketten ugyanazt mondták, úgyhogy nem volt kétségem az igazságtartalmáról.

Mindkettőjük azzal kezdte, amikor Jan megszólalt: - Nagyon finom a puncija, nem igaz?

- Azt meghiszem – bólintott Neil.

- Sosem tudnám megunni nyalni.

- Ó?

- Nem mesélt neked róla, mi? - kacagott fel Jan.

- Nem. Még nem. De voltak gyanúim.

- Helyes. Akkor legalább már nem kell óvatoskodnunk előtted.

- Arra eddig se volt semmi szükség.

- Akkor jó – vigyorgott Jan. - De ha velünk fogsz lógni, készen kell állnod rá, hogy a farkad napi huszonnégy órában használatban lesz.

- Mintha az rossz dolog lenne – jött a kacagó válasz.

Ekkor léptem ki én is a kertbe.

- Miről beszélgettek ti ketten?- érdeklődtem.

- Megegyeztünk, hogy mindketten imádunk kinyalni téged.

- Ó! Szóval úgy! - kacagtam fel, majd Neil felé fordultam. - Úszhatnál egyet, amíg mi is kibeszélünk téged a hátad mögött.

- Igenis, hölgyem – szalutált.

***

- Nos? - kérdeztem Jantől és Susantől, amikor Neil már hallótávolságon kívül volt.

- Jó srác – vágta rá Jan. - Jól összepasszoltok.

- Én is kedvelem őt – bólintott Susan.

- És ahogy dug... - lelkendeztem. - Amellett pedig még a nyelvét is mesterien használja.

- Jobban mint én? - játszotta a sértődöttet Jan.

- Nálad senki se lehet jobb, butuska – bokszoltam gyengéden a vállába.

- Helyes. Pedig már attól féltem, hogy kiadod az utamat – kacagott fel.

***

Amikor Neil kimászott a medencéből és megszárítkozott, a farka már félig petyhüdt állapotban volt-

- Mi történt? - panaszkodott Susan.

- Hideg a víz – vonta meg ő a vállát.

Jan felnevetett.

- Majd mi segítünk ismét formába lendülni. Szeretnénk látni, ahogy megkeféled Peppert, mielőtt el kell mennie dolgozni.

- Pepper? - vonta fel az egyik szemöldökét Neil.

- Csak egy becenév – válaszoltam.

- Tényleg ezt akarjuk csinálni? - nézett rám.

- Mert? Nem szeretnél megint megdugni?- vigyorogtam.

- Dehogynem. Csak... - vörösödött el.

- Csak?

- Van valami italotok? Jól jönne egy pohárral.

Jan és Susan csendben figyelték az eseményeket, miközben én tovább cukkoltam Neilt.

- Ó! Szóval kell egy kis alkohol, hogy meg tudj dugni?

Végül kibuggyant belőle: - Dehogy. De ahhoz igen, hogy figyelmen kívül tudjam hagyni a közönséget és a folyamatos kommentárt az eseményekről.

Jan és Susan egyszerre nyögtek fel, az utóbbi pedig, játszva a sértettet, megjegyezte: - Hogy minket? Szerinted mi csak szendén fogunk ücsörögni, míg te... elfoglalod magad?

Aztán mindketten felnevettek.

- Amúgy van scotch-unk, vodkánk, és még ki tudja, micsoda – mondta végül Jan.

- Van egy üveg Getleman Jack is a kocsiban – tette hozzá Neil, majd rám nézett. - Ne aggódj! Nincs még nyitva.

A szemeimet forgattam és mindenki fölnevetett.

- Majd én behozom – ajánlkozott Susan. - Hol a kulcs?

- A nadrágom zsebében.

Susan elsietett, Neil pedig elkerekedő szemekkel figyelte, ahogy a kulccsal a kezében egyenesen a bejárati ajtó felé veszi az irányt.

- Ő most tényleg...? Te jó ég! Meztelenül megy ki!

- Ne aggódj, napsugaram! - suttogta Jan a fülébe. - Hamar meg fogod szokni. - Aztán ő is talpra ugrott és a konyha felé indult. - Én addig elkészítem a screwdriverünket. Neked mit hozhatok, Pepper?

- Csak egy pohár ice tea-t, köszi.

Amikor Jan is eltűnt, Neil felé fordultam.

- Gentleman Jack, mi? Megjegyzem, hogy jó, ha tartok valamennyit raktáron, ha esetleg átugranál.

- Különleges alkalomra tartogattam-

- Ó! - vigyorogtam. - Ha egyszer végre itt lehetsz? Az mindig különleges alkalom lesz.

- Ja. Azt meghiszem – kacagott fel.

***

Mire Neil kiürítette a második poharát is, a farka már ismét szilárdan meredezett. Szó nélkül a karjaiba kapott és bevitt a házba. Útba igazítottam a hálószoba felé, ő pedig szó nélkül az ágyhoz vitt.

A többiek közvetlenül a nyomunkban voltak.

- Előkészítjük neked a terepet – mondta Jan, de én tudtam, hogy valójában valami olyasmit akar mondani: „Olyat mutatunk neked, amitől eldobod az agyad.”

Susan letelepedett mellém az ágyra és azonnal szenvedélyesen megcsókolt, miközben a melleimet markolászta. Jan pedig a lábaim közé telepedett és nyalni kezdte a puncimat.

- Mmm! Ti aztán jók vagytok – vigyorgott Neil.

Amikor Susan elhúzódott a számtól, a következő pillanatban az ajkai közé csippentette a mellbimbómat.

Felkacagtam és Neilre néztem.

- Nos, tudni akartad, mi van közöttünk. Ez megfelelő válasz a kérdésedre?

- Naná! - nevetett fel Neil is. - És nagyon szexi.

- Oké, lányok! - fordultam Susanhez és Janhez. - Megvolt a bemutató. Most már hadd dugjon meg ő is!

Amikor lekászálódtak az ágyról, Neil a helyükre siklott, megragadta a csuklóimat és letepert az ágyra. Utána elengedett, hogy megemelje a hátsómat, én pedig köré fontam a lábaimat, miközben belém hatolt.

Folytatása következik!

Meddig mennél el? II. rész 5. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? II. rész 4. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

Két hét múlva egyszer felhívtam Jant.

- Egy nagyon jóképű srác szeretne velem randizni, én pedig nagyon szeretnék igent mondani – meséltem vidáman. - De most nem igazán szeretnék egy férfit az életembe, úgyhogy nem tudom, merjek-e belemenni. Azt reméltem...

- Szeretnéd, ha ott lennénk Susannel melletted és fognánk a kezed? - nevetett fel Jan.

- Én csak szexet szeretnék – mondtam ki őszintén. - Nem szeretném túlmisztifikálni a dolgokat.

- Szerinted az, ha mi is ott lennénk, nem ijesztené el őt?

- Ha igen, akkor úgy kell lennie. Én szeretném, ha ott lennétek.

- Akkor ezt megbeszéltük – válaszolta és a hangján érződött a mosoly.

- Szeretlek, Jan. Mindkettőtöket.

- Én is szeretlek téged, Pepper. És Susan is.

Letettem a telefont és letöröltem az örömkönnyeimet.

***

Csendben letelepedtünk a bárban. Szerencsére kaptunk egy saját bokszot, ami némi privátszférát nyújtott. Neil kedves srácnak tűnt. Jan rögtön felemelte felém a hüvelykujját egy lopott pillanatban, miután találkoztunk vele. Különösen jóképű, huszonnyolc éves fehér fickó volt rövid fekete hajjal és szívdöglesztő mosollyal. Sportos alkat volt egy testépítő adottságaival. Az izmai szinte szétfeszítették a pólóját.

Azt hittem, ott helyben elsüllyedek, amikor Jan megkérdezte tőle: - Szóval, ráizgultál a barátnőnkre?

Susan játékosan a barátnője karjára csapott.

- A fenébe is, kislány! Legalább engedd, hogy megigyon egy italt, mielőtt megnyitod az inkvizíciót!

Neil azonban lazára vette a figurát.

- Nos, igen. Most, hogy így említed, igen.

- Egek! - nyögtem fel. - Csak nem akartok az este végéig folyamatosan zavarba hozni?

- De. Ez volt a tervünk – kacagott Jan.

***

Neil gond nélkül engedett a kihívásnak. A legjobb arcát mutatta nekünk. Még akkor is, amikor a búcsúzkodásunkkor Jan odalépett hozzá és adott egy puszit a szájára, majd gyengéden mellkason taszította.

- Ha rám hallgatsz, elhívod egy újabb randira is.

- Oké. Épp azt terveztem – vigyorgott a srác.

Jan ekkor lábujjhegyre állt és suttogott valamit a fülébe.

Neil rám nézett.

- Váó! Úgy tűnik, kicsit komplikáltabb randizni veled, mint hittem.

Kényszeredetten kuncogni kezdtem.

- Nos, tudod, ez amolyan biztosítékféle. Átmentél a barátaim tesztjén, úgyhogy egy lépéssel közelebb kerültél, hogy megkapd, amit szeretnél. Amúgy, mit mondott neked Jan?

- Azt, hogy ha megbántalak, leharapja a golyóimat és elrágcsálja egy finom chardonnay mellé?

- Na ez Jan – nevettem fel.

- És mit gondolsz, pontosan mit szeretnék? - kérdezte tőlem.

- Megdugni – nevettem fel. - Mi mást?

- Lebuktam – vigyorodott el ő is.

Miután Jan és Susan távoztak, közelebb húzódtam Neilhez. Mélyen a szemébe néztem és őszintén kijelentettem: - Tudnod kell, Neil, hogy nem szeretnék most pasit magamnak.

- Ó? - vonta fel a szemöldökét. - Akkor mégis mit...

- Egy havert, akivel jókat lehet kefélni – vágtam rá őszintén. - Egy barátot extrákkal. Ahogy nevezni szeretnéd. De most nincs hely az életemben egy pasi számára.

- Az ágyadban viszont igen – nevetett fel, majd a legnagyobb meglepetésemre hozzátette: - Van egy olyan érzésem, hogy valami különleges van közted és a két barátnőd között.

Szélesen elmosolyodtam.

- Jó megfigyelő vagy. Ha majd jobban megismerlek...

Neil egy szenvedélyes csókkal szakított félbe, majd kijelentette: - Azt kezdhetjük ma este is, ha te is szeretnéd.

Hangosan felnevettem.

- Nem mintha nem vágynék rá, de holnap reggel dolgoznom kell és nem szeretem a gyors sprinteket... Csak a maratont.

- Nekem is jól hangzik. Csak szólj, hogy mikor!

***

Felhívtam Jant hazafelé menet.

- Nos, beszéltél vele? - szólt bele a telefonba köszönés nélkül.

- Helló neked is! - kacagtam. - És igen. Persze.

- Tudtam, hogy bele fog menni. Nem úgy tűnt nekem, mintha komplett idióta lenne.

- Jó éjszakát, Jan! Mondd meg Susannek, hogy örülök, hogy mindketten ott voltatok. Ettől minden sokkal egyszerűbb volt. Ja, és rögtön levágta, hogy valami különleges van köztünk veletek.

- Elmondtad neki?

- Nem. Nem erősítettem meg, de nem is cáfoltam. Amikor majd eljön az ideje, jobban szeretném megmutatni neki.

- Óóóóó! Olyan rossz vagy! - kacagott.

***

Péntek este volt, nekem pedig nem kellett dolgozni mennem vasárnap délutánig. Nem akartam még, hogy Neil megtudja, hol lakom, ezért én mentem el az ő házához. Kellemes hely volt egy csendes, középosztálybeli környéken. Volt egy jakuzzija, de a hátsó kertje nem volt úgy elkerítve, hogy ne lehessen belátni. Volt egy lakótársa, Jerry, de ő felszívódott arra az éjszakára.

Nem mintha nem bíztam volna meg Neilben, de az alaptermészetemnél fogva óvatos voltam. Megadtam Jannek a címet és a lakás telefonszámát, hogy ha nem hallana rólam éjfélig, majd reggelig sem, megpróbálhasson felhívni. Ha pedig nem ér el, hívhassa a 911-et egy kis helyzetellenőrzésre.

Miután üdvözölt az ajtóban, Neil beinvitált a konyhába és elővett egy üveg scotch-ot.

- Poharak a szekrényben, jég pedig a hűtőben. Szolgáld csak ki magad! - informált, majd kiszaladt a hátsó kertbe ellenőrizni a grillsütőt.

Megfontoltan körbenéztem, mielőtt csatlakoztam volna hozzá. A lakása meglehetősen ízlésesen volt berendezve. Tiszta volt és rendezett. Az ebédlőasztalon két főre volt megterítve virágokkal középen.

Közben ő odakint épp megfordította a steaket a tűzön és öntött rá egy kis olajat. Amikor kisétáltam mellé és leültem az egyik napozóágyra, észre se vettem, hogy a tekintetem milyen gyorsan a formás fenekére tévedt. Sort volt rajta, úgyhogy gondosan végigmérhettem izmos lábait is. Éreztem, hogy a bugyimban kezdenek beindulni a dolgok a gondolatra, hogy mi várható még a mai este.

A steak istenire sikeredett. Vacsora közben pedig kellemesen elbeszélgettünk mindenféle változatos témában.

- Na és mi a helyzet Jannel és Susannel? - kérdezte végül.

Kényszerítenem kellett magam, hogy lenyeljem a falatot, mielőtt felnevettem.

- Ó! Csak nem mozgattuk meg a fantáziádat?

Neil elvigyorodott és megvonta a vállát.

- Az Y-kromoszóma teszi.

- Ugye nem várod, hogy kiteregessem minden titkomat rögtön az első ital után?

- Nem hibáztathatsz azért, hogy megpróbáltam – nevetett fel válaszképp.

- Már hogyne tehetném... De nem teszem – mosolyodtam el.

Miután elmosogattunk, töltöttem magamnak még egy pohárral, majd Neil fülébe doromboltam: - Visszamehetnénk a kertbe még egy kicsit beszélgetni, amíg a kaja leülepszik, utána pedig kefélhetnénk egyet idebenn.

- Váó! - kerekedtek el Neil szemei. - Nagyszerű tervnek hangzik.

***

A Nap hamarosan a horizont alá bukott, úgyhogy inkább bementünk, Neil gyújtott pár gyertyát és betett valami kellemes zenét. Leültünk a kanapéra, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt. A füléhez simítottam a számat és belesuttogtam: - Szeretnéd nézni, ahogy levetkőzöm, vagy inkább magadnak szeretnéd a megtiszteltetést, hogy megszabadíts a ruháimtól?

Enyhén félrebillentette a fejét és rám vigyorgott.

- Ha lehet, inkább nézném.

Felálltam és leküldtem az italom végét a torkomon, mielőtt félretettem volna az üres poharat. Aztán a szoba közepére léptem és Neil felé fordultam. Érzékien riszálni kezdtem a csípőmet a zenére és lecsúsztattam a nyári ruhám pántját a vállamról.

Neil meredten figyelt és széles mosoly ült ki az arcára.

Miután lassan lecsúsztattam a másik pántot is, még mozogtam egy kicsit a zenére, mielőtt letoltam a ruha zipzárját is. Egy pillanatig még a helyén tartottam az anyagot, mielőtt lassan leengedtem volna magamról, centiről centire haladva.

Nem volt rajtam melltartó, úgyhogy amikor a ruhám a padlóra hullott, csak egy szál bugyiban álltam ott előtte. Még izgattam egy ideig, mielőtt az utolsó ruhadarabot is letoltam volna. Utána pedig meztelenül folytattam tovább a táncot a zene ütemére.

Amikor a szám véget ért, kezembe vettem az üres poharat és kimentem a konyhába. Amikor visszatértem, leültem Neil mellé és ismét megcsókoltam.

- Most te jössz – vigyorogtam rá.

- Én nem tudok így táncolni – kacagott fel.

- Akkor ne tedd! De ne is siesd el!

Tetszett, hogy elég magabiztos volt ahhoz, hogy kiélvezze a pillanatot. A kezébe vette a telefonját és elindított egy másik számot. A „You can leave your hat on”-t választotta Joe Cockertől, majd mindent beleadott, hogy a lehető legautentikusabb chipendail-számot adja elő.

Hangosan nevettem és tapsoltam neki. El se akartam hinni, milyen fantasztikus teste van. Amikor pedig a farka félig mereven előkerült a gatyájából, még szélesebben elvigyorodtam. Nem volt egy Mr. Dákó, de ez akkor a legkevésbé sem érdekelt.

Amikor már teljesen meztelen volt, a példámat követve ő is fogta a poharát és kiment a konyhába.

Amikor visszatért, leült és mindketten kiittuk a poharunkat, majd csókolóztunk újabb pár percig. Aztán gyengéden felkapott és az ágyhoz cipelt.

Egek! Az a fickó aztán tudott nyalni! És egyáltalán nem is siette el a dolgot. Majdnem olyan jó volt, mint Jan... de mégsem teljesen. Megmarkolta a fenekemet és felemelte a csípőmet, hogy úgy fúrhassa combjaim közé az arcát. Elveszettnek éreztem magam a karjai között és pontosan ezt imádtam.

Teljesen elerőtlenedtem, mire visszaeresztett az ágyra. Beletelt pár percbe, mire képes voltam viszonozni a gesztust és a számba vettem méretes farkát.

- Még előttünk van az egész éjszaka a dugáshoz – vigyorogtam fel rá. - De most érezni akarom a nedveidet a számban.

Szélesen rám vigyorgott ő is.

- Ki vagyok én, hogy vitatkozzak egy ilyen gyönyörű és szexi nővel?

Halkan doromboltam és ismét a számba vettem a farkát. Egy ideig csak élveztem a helyzetet, mielőtt komoly sebességre kapcsoltam volna. Utána viszont már nem tartott sokáig, hogy eljusson a csúcsra.

Megtöltötték a számat a nedvei, én pedig alig győztem nyelni.

Miután kifacsartam az utolsó cseppeket is a falloszából, mellé kúsztam és hozzá simultam. Ő magához ölelt és szenvedélyesen megcsókolt.

Folytatása következik!