Meddig mennél el? II. rész 5. fejezet

Előzmény: Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Meddig mennél el? II. rész 4. fejezet

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

Két hét múlva egyszer felhívtam Jant.

- Egy nagyon jóképű srác szeretne velem randizni, én pedig nagyon szeretnék igent mondani – meséltem vidáman. - De most nem igazán szeretnék egy férfit az életembe, úgyhogy nem tudom, merjek-e belemenni. Azt reméltem...

- Szeretnéd, ha ott lennénk Susannel melletted és fognánk a kezed? - nevetett fel Jan.

- Én csak szexet szeretnék – mondtam ki őszintén. - Nem szeretném túlmisztifikálni a dolgokat.

- Szerinted az, ha mi is ott lennénk, nem ijesztené el őt?

- Ha igen, akkor úgy kell lennie. Én szeretném, ha ott lennétek.

- Akkor ezt megbeszéltük – válaszolta és a hangján érződött a mosoly.

- Szeretlek, Jan. Mindkettőtöket.

- Én is szeretlek téged, Pepper. És Susan is.

Letettem a telefont és letöröltem az örömkönnyeimet.

***

Csendben letelepedtünk a bárban. Szerencsére kaptunk egy saját bokszot, ami némi privátszférát nyújtott. Neil kedves srácnak tűnt. Jan rögtön felemelte felém a hüvelykujját egy lopott pillanatban, miután találkoztunk vele. Különösen jóképű, huszonnyolc éves fehér fickó volt rövid fekete hajjal és szívdöglesztő mosollyal. Sportos alkat volt egy testépítő adottságaival. Az izmai szinte szétfeszítették a pólóját.

Azt hittem, ott helyben elsüllyedek, amikor Jan megkérdezte tőle: - Szóval, ráizgultál a barátnőnkre?

Susan játékosan a barátnője karjára csapott.

- A fenébe is, kislány! Legalább engedd, hogy megigyon egy italt, mielőtt megnyitod az inkvizíciót!

Neil azonban lazára vette a figurát.

- Nos, igen. Most, hogy így említed, igen.

- Egek! - nyögtem fel. - Csak nem akartok az este végéig folyamatosan zavarba hozni?

- De. Ez volt a tervünk – kacagott Jan.

***

Neil gond nélkül engedett a kihívásnak. A legjobb arcát mutatta nekünk. Még akkor is, amikor a búcsúzkodásunkkor Jan odalépett hozzá és adott egy puszit a szájára, majd gyengéden mellkason taszította.

- Ha rám hallgatsz, elhívod egy újabb randira is.

- Oké. Épp azt terveztem – vigyorgott a srác.

Jan ekkor lábujjhegyre állt és suttogott valamit a fülébe.

Neil rám nézett.

- Váó! Úgy tűnik, kicsit komplikáltabb randizni veled, mint hittem.

Kényszeredetten kuncogni kezdtem.

- Nos, tudod, ez amolyan biztosítékféle. Átmentél a barátaim tesztjén, úgyhogy egy lépéssel közelebb kerültél, hogy megkapd, amit szeretnél. Amúgy, mit mondott neked Jan?

- Azt, hogy ha megbántalak, leharapja a golyóimat és elrágcsálja egy finom chardonnay mellé?

- Na ez Jan – nevettem fel.

- És mit gondolsz, pontosan mit szeretnék? - kérdezte tőlem.

- Megdugni – nevettem fel. - Mi mást?

- Lebuktam – vigyorodott el ő is.

Miután Jan és Susan távoztak, közelebb húzódtam Neilhez. Mélyen a szemébe néztem és őszintén kijelentettem: - Tudnod kell, Neil, hogy nem szeretnék most pasit magamnak.

- Ó? - vonta fel a szemöldökét. - Akkor mégis mit...

- Egy havert, akivel jókat lehet kefélni – vágtam rá őszintén. - Egy barátot extrákkal. Ahogy nevezni szeretnéd. De most nincs hely az életemben egy pasi számára.

- Az ágyadban viszont igen – nevetett fel, majd a legnagyobb meglepetésemre hozzátette: - Van egy olyan érzésem, hogy valami különleges van közted és a két barátnőd között.

Szélesen elmosolyodtam.

- Jó megfigyelő vagy. Ha majd jobban megismerlek...

Neil egy szenvedélyes csókkal szakított félbe, majd kijelentette: - Azt kezdhetjük ma este is, ha te is szeretnéd.

Hangosan felnevettem.

- Nem mintha nem vágynék rá, de holnap reggel dolgoznom kell és nem szeretem a gyors sprinteket... Csak a maratont.

- Nekem is jól hangzik. Csak szólj, hogy mikor!

***

Felhívtam Jant hazafelé menet.

- Nos, beszéltél vele? - szólt bele a telefonba köszönés nélkül.

- Helló neked is! - kacagtam. - És igen. Persze.

- Tudtam, hogy bele fog menni. Nem úgy tűnt nekem, mintha komplett idióta lenne.

- Jó éjszakát, Jan! Mondd meg Susannek, hogy örülök, hogy mindketten ott voltatok. Ettől minden sokkal egyszerűbb volt. Ja, és rögtön levágta, hogy valami különleges van köztünk veletek.

- Elmondtad neki?

- Nem. Nem erősítettem meg, de nem is cáfoltam. Amikor majd eljön az ideje, jobban szeretném megmutatni neki.

- Óóóóó! Olyan rossz vagy! - kacagott.

***

Péntek este volt, nekem pedig nem kellett dolgozni mennem vasárnap délutánig. Nem akartam még, hogy Neil megtudja, hol lakom, ezért én mentem el az ő házához. Kellemes hely volt egy csendes, középosztálybeli környéken. Volt egy jakuzzija, de a hátsó kertje nem volt úgy elkerítve, hogy ne lehessen belátni. Volt egy lakótársa, Jerry, de ő felszívódott arra az éjszakára.

Nem mintha nem bíztam volna meg Neilben, de az alaptermészetemnél fogva óvatos voltam. Megadtam Jannek a címet és a lakás telefonszámát, hogy ha nem hallana rólam éjfélig, majd reggelig sem, megpróbálhasson felhívni. Ha pedig nem ér el, hívhassa a 911-et egy kis helyzetellenőrzésre.

Miután üdvözölt az ajtóban, Neil beinvitált a konyhába és elővett egy üveg scotch-ot.

- Poharak a szekrényben, jég pedig a hűtőben. Szolgáld csak ki magad! - informált, majd kiszaladt a hátsó kertbe ellenőrizni a grillsütőt.

Megfontoltan körbenéztem, mielőtt csatlakoztam volna hozzá. A lakása meglehetősen ízlésesen volt berendezve. Tiszta volt és rendezett. Az ebédlőasztalon két főre volt megterítve virágokkal középen.

Közben ő odakint épp megfordította a steaket a tűzön és öntött rá egy kis olajat. Amikor kisétáltam mellé és leültem az egyik napozóágyra, észre se vettem, hogy a tekintetem milyen gyorsan a formás fenekére tévedt. Sort volt rajta, úgyhogy gondosan végigmérhettem izmos lábait is. Éreztem, hogy a bugyimban kezdenek beindulni a dolgok a gondolatra, hogy mi várható még a mai este.

A steak istenire sikeredett. Vacsora közben pedig kellemesen elbeszélgettünk mindenféle változatos témában.

- Na és mi a helyzet Jannel és Susannel? - kérdezte végül.

Kényszerítenem kellett magam, hogy lenyeljem a falatot, mielőtt felnevettem.

- Ó! Csak nem mozgattuk meg a fantáziádat?

Neil elvigyorodott és megvonta a vállát.

- Az Y-kromoszóma teszi.

- Ugye nem várod, hogy kiteregessem minden titkomat rögtön az első ital után?

- Nem hibáztathatsz azért, hogy megpróbáltam – nevetett fel válaszképp.

- Már hogyne tehetném... De nem teszem – mosolyodtam el.

Miután elmosogattunk, töltöttem magamnak még egy pohárral, majd Neil fülébe doromboltam: - Visszamehetnénk a kertbe még egy kicsit beszélgetni, amíg a kaja leülepszik, utána pedig kefélhetnénk egyet idebenn.

- Váó! - kerekedtek el Neil szemei. - Nagyszerű tervnek hangzik.

***

A Nap hamarosan a horizont alá bukott, úgyhogy inkább bementünk, Neil gyújtott pár gyertyát és betett valami kellemes zenét. Leültünk a kanapéra, ő pedig szenvedélyesen megcsókolt. A füléhez simítottam a számat és belesuttogtam: - Szeretnéd nézni, ahogy levetkőzöm, vagy inkább magadnak szeretnéd a megtiszteltetést, hogy megszabadíts a ruháimtól?

Enyhén félrebillentette a fejét és rám vigyorgott.

- Ha lehet, inkább nézném.

Felálltam és leküldtem az italom végét a torkomon, mielőtt félretettem volna az üres poharat. Aztán a szoba közepére léptem és Neil felé fordultam. Érzékien riszálni kezdtem a csípőmet a zenére és lecsúsztattam a nyári ruhám pántját a vállamról.

Neil meredten figyelt és széles mosoly ült ki az arcára.

Miután lassan lecsúsztattam a másik pántot is, még mozogtam egy kicsit a zenére, mielőtt letoltam a ruha zipzárját is. Egy pillanatig még a helyén tartottam az anyagot, mielőtt lassan leengedtem volna magamról, centiről centire haladva.

Nem volt rajtam melltartó, úgyhogy amikor a ruhám a padlóra hullott, csak egy szál bugyiban álltam ott előtte. Még izgattam egy ideig, mielőtt az utolsó ruhadarabot is letoltam volna. Utána pedig meztelenül folytattam tovább a táncot a zene ütemére.

Amikor a szám véget ért, kezembe vettem az üres poharat és kimentem a konyhába. Amikor visszatértem, leültem Neil mellé és ismét megcsókoltam.

- Most te jössz – vigyorogtam rá.

- Én nem tudok így táncolni – kacagott fel.

- Akkor ne tedd! De ne is siesd el!

Tetszett, hogy elég magabiztos volt ahhoz, hogy kiélvezze a pillanatot. A kezébe vette a telefonját és elindított egy másik számot. A „You can leave your hat on”-t választotta Joe Cockertől, majd mindent beleadott, hogy a lehető legautentikusabb chipendail-számot adja elő.

Hangosan nevettem és tapsoltam neki. El se akartam hinni, milyen fantasztikus teste van. Amikor pedig a farka félig mereven előkerült a gatyájából, még szélesebben elvigyorodtam. Nem volt egy Mr. Dákó, de ez akkor a legkevésbé sem érdekelt.

Amikor már teljesen meztelen volt, a példámat követve ő is fogta a poharát és kiment a konyhába.

Amikor visszatért, leült és mindketten kiittuk a poharunkat, majd csókolóztunk újabb pár percig. Aztán gyengéden felkapott és az ágyhoz cipelt.

Egek! Az a fickó aztán tudott nyalni! És egyáltalán nem is siette el a dolgot. Majdnem olyan jó volt, mint Jan... de mégsem teljesen. Megmarkolta a fenekemet és felemelte a csípőmet, hogy úgy fúrhassa combjaim közé az arcát. Elveszettnek éreztem magam a karjai között és pontosan ezt imádtam.

Teljesen elerőtlenedtem, mire visszaeresztett az ágyra. Beletelt pár percbe, mire képes voltam viszonozni a gesztust és a számba vettem méretes farkát.

- Még előttünk van az egész éjszaka a dugáshoz – vigyorogtam fel rá. - De most érezni akarom a nedveidet a számban.

Szélesen rám vigyorgott ő is.

- Ki vagyok én, hogy vitatkozzak egy ilyen gyönyörű és szexi nővel?

Halkan doromboltam és ismét a számba vettem a farkát. Egy ideig csak élveztem a helyzetet, mielőtt komoly sebességre kapcsoltam volna. Utána viszont már nem tartott sokáig, hogy eljusson a csúcsra.

Megtöltötték a számat a nedvei, én pedig alig győztem nyelni.

Miután kifacsartam az utolsó cseppeket is a falloszából, mellé kúsztam és hozzá simultam. Ő magához ölelt és szenvedélyesen megcsókolt.

Folytatása következik!