Meddig mennél el? II. rész 1. fejezet

Meddig mennél el?

II. rész - Molly története

Előzmény: Meddig mennél el? I. rész

Az élvezetek folytatódnak.
Ezúttal Molly szemszögéből.

Megjegyzés: A történet az I. rész ismerete nélkül is élvezhető. A feltétlenül szükséges tudnivalókat a címszereplő az első adandó alkalommal elmeséli.

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 28.

*************************************************************************

Az utcán álltam és néztem, ahogy a két legjobb barátom és szeretőm elhajt a kabriójukban. A kocsi mögé kötött konzervdobozok vidáman csörömpöltek. A munkám során, mint dallasi rendőr, meg kellett tanulnom uralkodnom az érzéseimen, de ez jelen pillanatban egy cseppet sem segített. Semmiben sem különböztem az esküvő többi, boldogságtól síró vendégétől.

Aznap éjszaka, ahogy egyedül feküdtem az ágyamban, felidéztem, hogyan is találkoztam Jannel és Susannel. Épp szolgálatban voltam. A segwayamen jártam körbe a kis tavat közel Dallas belvárosához, ami egy népszerű kikapcsolódási hely volt a helyiek körében, különösen a legmelegebb hetekben.

Jan leintett, hogy rákérdezzen egy pletykára, amit hallott, miszerint a rendőrség nem különösebben erőlteti a nyilvános meztelenkedés elleni szabályozások betartását. Miután ezt megerősítettem és figyelmeztettem, hogy figyeljen oda, amikor gyerekek is lehetnek a közelben, elköszöntünk és mindketten mentünk a magunk útjára.

Akkor még a nevét se tudtam, de valami megfogott abban a lányban. Nehéz volt nem észrevenni, ahogy végigmért a beszélgetésünk alatt. Úgy mért végig, ami addigra már túlságosan is ismerős volt számomra.

Harmincegy éves afroamerikai nőként karcsú és sportos testtel és gyönyörűnek mondott arccal, nagy szemekkel és szikrázó mosollyal, nem volt ritka, hogy rám mozduljanak az emberek. Még akkor sem, amikor épp szolgálatban voltam. Nem mintha bántam volna.

Dallas belvárosának környékén igencsak népes meleg és leszbikus közösség él, úgyhogy egyáltalán nem volt ritkaság, hogy nők is leszólítottak. Persze abban a pillanatban, ahogy elmondtam, biszexuális vagyok, a legtöbb leszbikus egyből eloldalgott, mint egy pestisestől. A legtöbb leszbikus, vagy legalábbis azok többsége, akikkel találkoztam, különösen pedig a rendőrségnél lévők, gyűlölték a biszexuálisokat. Többnyire csak „Tettető”-nek, vagy „Miss Szeretné-ha”-nak hívtak.

Fogalmam sem volt, hogy ez a korai húszas fehér nő leszbikus-e. Csak annyit figyeltem meg, hogy bikiniben sütkérezik a napon egy másik nővel, aki nagyjából egyidősnek tűnt vele. Mindketten rendkívül szexik voltak, úgyhogy amikor láttam, hogy induláshoz készülődnek, nem tudtam uralkodni magamon. Felírtam a nevem és a telefonszámom a névjegykártyám hátuljára és odaadtam nekik. Közben pedig félreérthetetlenül a tudtukra adtam, hogy biszexuális vagyok. Egyikük sem szaladt el. Sőt, meg is hívtak, hogy igyak meg velük egy italt aznap este.

Csatlakoztam Janhez és Susanhez egy étteremben a West Enden. Mint kiderült, elmondhatatlanul jó társaság voltak. Susan semmitől nem riadt vissza, ha szexuális dolgokról volt szó. Még a melleit is kirakta ott, az étterem kellős közepén, és szenvedélyesen megcsókolt az asztalnál.

Bár mindketten száz százalékig heterók voltak még pár héttel korábban, évekkel előttem jártak, amikor az érzéseik és a szexualitásuk kimutatásáról volt szó. Sütött róluk, hogy szerelmesek egymásba, de emellett is élvezték a hancúrozást és a szórakozást a kicsi, de összetartó biszexuális baráti körükben. Egy pillanatig se voltak féltékenyek egymásra.

A következő hétvégén elfogadták a meghívásomat, hogy látogassanak el a házamba és élvezzük együtt a medencét, a jakuzzit és a hátsó kertemet. A válásomkor kaptam meg ezt a házat és imádtam áthívni a barátaimat.

Az egy igazán forró, vágyaktól túlfűtött hétvége volt. Még sosem élveztem annyira a testi örömöket életemben.

A következő hetekben számos alkalommal látogattak meg. Még saját kulcsot is adtam nekik a házamhoz, hogy bármikor használhassák a medencét, akkor is, ha nem vagyok otthon. Feltétel nélkül megbíztam bennük.

Én is ellátogattam hozzájuk nem egyszer. Az első látogatásomkor találkoztam a két barátjukkal, Sandyvel és Brennel is. Sandy korai negyvenes nő volt. Az elegancia és a csáberő tökéletes keveréke, akit méretes mellekkel áldott meg a sors, akárcsak Susant és engem. Emellett gyönyörű, egyenletesen barna, szexi teste volt. Házas volt, de gyerekek nélkül, a férje pedig még csak nem is sejtette, hogy biszexuális. Az egyetemen viszont rengeteg tapasztalatot szerzett más nőkkel.

Ben korai harmincas volt. Szintén házas, két gyerekkel, és az ő férje se tudott róla, hogy a három barátnője bevezette a biszexualitás világába. Szőke volt, karcsú és fitt testtel. Az ő mellei kisebbek voltak. Hasonlóan Janéihez. Egy szoláriumszalonban dolgozott, úgyhogy nem is volt meglepetés az egyenletesen barna bőre.

Mind a négyen imádtak meztelenkedni. Mindig Jan és Susan lakásában találkoztak és szinte már abban a pillanatban ledobták a ruháikat, hogy beléptek az ajtón. Szinte folyamatosan izgatták egymást és sosem szégyelltek csókolózni vagy épp egymásra mászni.

Már az első látogatásomkor megtanultam, hogy itt nincsenek szabályok. Annyi csókot és tapizást kaptam, amennyit el se tudtam volna korábban képzelni. Ha pedig ugyanerre vágytam az ellenkező irányban, nyitva állt az út, helyzettől függetlenül. Én pedig ki is használtam ezt.

A második látogatásom viszont már egy kicsit másképp alakult. Arra kértek, hogy este hétre legyek ott és hozzak köntöst. Nem magyarázták el, miért, de azt megígérték, hogy nagyon jól fogom magam érezni.

Amikor megérkeztem, semmi különöset nem tapasztaltam. Mind a négyen meztelenek voltak, akárcsak máskor. Jan és Susan a konyhában készítettek némi harapnivalót, Sandy és Bren pedig a kanapén csókolóztak.

Amikor én is levetkőztem, mind a négyen abbahagyták, amit épp csináltak, amíg egy barátságos mosollyal, nagy ölelésekkel és szenvedélyes csókokkal üdvözöltek.

Hát lehet jobban kezdeni egy estét?

- Tessék, Pepper – vigyorgott Jan és átadott egy pohár scotch-ot.

Amikor először voltam náluk, viccelődve megjegyeztem, hogy úgy érzem magam, mint egy marék paprika a sótartóban. Jannek ez nagyon megtetszett és azóta csak „Pepper”-nek¹ szólított. Én pedig egyáltalán nem bántam. Kaptam már sokkal rosszabb beceneveket is.

Felfigyeltem rá, hogy mindenki gyakran nézegeti az óráját, ami csak még kíváncsibbá tett, hogy mit tervezhetnek. Amikor már majdnem nyolc volt, mindannyian felvették a köntöseiket és kértek, hogy én is tegyek így. Aztán pedig kivitték a székeket a teraszra.

Amikor már kinn voltunk és letelepedtünk az italaink társaságában, felvilágosítottak az utca túloldalán lakó fickóról, akit csak „Mr. Dákó”-nak neveztek. Feltételeztem, túloznak az illető farokméretét és bevállalósságát illetően, de kellőképp felcsigázott a dolog ahhoz, hogy látni szeressem. Sosem volt szerencsém igazán nagy farkakhoz az egyetem óta, de azokat az élményeket sosem felejtem el.

Amikor a fények kigyúltak a figyelmünk kereszttüzébe kerülő lakásban, Jan a kezembe nyomott egy távcsövet és kuncogni kezdett.

- Gyerünk! Nézd csak meg! - mondta.

- Te jószagú....! - nyögtem fel, amikor belepillantottam a távcsőbe. - Ez hatalmas.

A többiek felnevettek.

- És még semmit se láttál – jegyezte meg Susan. - Ma este egy speciális bemutatót fog tartani nekünk.

- Ó? - nyögtem érdeklődően, de fogalmam sem volt, mire számítsak.

Úgy egy órányi várakozás után, amíg a fickó fel-alá mászkált a lakásában és pár percet eltöltött az erkélyén is, a hálószoba felé indult.

- Show time! - vigyorgott Sandy és mindannyian kuncogni kezdtek.

Meredten figyeltem, ahogy Mr. Dákó kényelmesen elhelyezkedik az ágyán és izgatni kezdi a szerszámát, míg az mereven fel nem ágaskodott. Nem akartam hinni a szememnek. Az az izé még nagyobbra nőtt, mint amekkora korábban volt.

- Nem. Ilyen nincs – hebegtem, ahogy előredőlve bámultam a gigászira duzzadt hímtagot.

Kissé előre is dőltem, mintha attól jobban látnék. Ebben a pillanatban pedig hirtelen kezeket éreztem a melleimre siklani. Aztán meghallottam, ahogy Jan a fülembe suttogja: - Csak figyeld és élvezd!

- Megint a melleiddel játszik? - kérdezte tőlem vidoran Sandy, de egy pillanatra se vette el a saját távcsövét a szemétől.

- Ööö... igen – válaszoltam.

- Ne hagyd magad kizökkenteni! - figyelmeztetett Susan. - Még most jön csak a java. Élvezni fogod.

Közben ismét meghallottam Jan hangját a fülemnél: - Legközelebb úgy kell helyezkednünk, hogy kinyalhassalak, miközben nézed.

- Na azt én se utasítanám vissza – csillant fel Bren szeme.

A következő pillanatban azonban mindenki elhallgatott, amikor Mr. Dákó teste megfeszült, a fejét előre hajtotta, és egyenesen a saját szájába spriccelte nedveit.

- Te jó ég! - nyögtem fel.

- Nem megmondtuk? - vigyorgott Sandy.

***

Miután a bemutató véget ért, ismét odabenn ücsörögtünk a nappaliban, még mindig kábán a történtektől. Az ágyékom szinte lángolt a vágytól. Jan kérdés nélkül a lábaim közé térdelt és falni kezdte a puncimat ott a többiek szeme láttára. Addig csak csókolóztunk meg tapiztuk egymást a többiek jelenlétében. Erre viszont még így se számítottam. Akkor azonban csak hátra dőltem és élveztem.

- Váó! Jan nagyon felizgult – hüledezett Bren.

Miután feljutottam a csúcsra, Jan felállt és lepillantott rám. Egyértelműen nagyon büszke volt magára. De aztán újabb sokkhatásként ért, amikor Sandy megszólalt: - Most én jövök. - Majd körbenézett a szobában. - Bárki tiltakozó?

Amikor senki sem szólt, ő odatérdelt a lábaim közé és átvette Jan helyét.

- Ó, egek! - nyögtem fel, ahogy megéreztem az ismét rám törő gyönyört.

Épp időben nyitottam ki a szemem, hogy lássam, ahogy Bren Sandy vállára tette a kezét. Az idősebb nő vonakodva állt fel, hogy barátnője a helyére térdelhessen.

El se tudtam hinni, ami történik. De eszem ágában se volt tiltakozni.

Jan és Susan közben a két oldalamon ült és a melleimet gyúrogatták, időről időre pedig felváltva hevesen megcsókoltak. Pár perc múlva Sandy átvette Susan helyét mellettem, miközben az utóbbi a lábaim közé térdelt.

Nem tudom, mennyi ideig tartott ez az egész, de annyi biztos, hogy mindannyian legalább háromszor sorra kerültek a mézes bödönnél. Amikor már nem bírtam tovább, szinte már könyörögtem, hogy hagyják abba.

- Üdv a kis klubunkban, Pepper! - kuncogott Jan és a kezembe nyomott egy pohár friss scotch-ot.

Csak később tudtam meg, hogy ilyet még ők sem csináltak soha egymás előtt. Csak egyszer volt hasonló, amikor egy nudista kempingből hazafelé jövet mindannyian lerészegedtek és végül Bren és Sandy az ágyban kötöttek ki, Susan és Jan pedig az ajtóban álltak és nézték őket. Ez volt Bren első alkalma. Korábban sose nyalt ki senkit és őt se nyalta ki másik nő. Azóta viszont az ilyesmit különleges alkalmakra tartogatták.

Az az este, amikor mindannyian kinyaltak engem, úgy tűnt, áttörte a gátat, mivel utána már nem volt megállás. Mindannyian sorra váltogatták a partnereiket ott helyben a nappaliban. Végül én sem akartam kimaradni és többükre rávetettem magam egymás után.

Az egész észveszejtően vadító volt.

Folytatása következik!

1Pepper: Fűszerpaprika