Testvérháború - Prológus 6. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Testvérháború - Prológus 5. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Három héttel később, karácsonykor, Frances és Katie felállította az első közös karácsonyfáját. Tökéletesen boldogok voltak együtt. A szerelmük egy pillanatra sem ingott meg. Tökéletes egyetértésben választották ki a fát és hozzá a dekorációt. A nappalijuk most leginkább egy katasztrófasújtotta övezetre hasonlított, tele összegyűrt csomagolópapírral. Mindketten kényelmes tréningruhába öltözve, mezitláb pakolták fel az égősorokat a toronymagas fára.

Ötletük se volt, hogy takarítják fel az összegyűlt hatalmas mocskot. Frances fintorogva nézett végiga romhalmazon és a fejét ingatta. Végül szürke szemeit Katie-re emelte, aki szintén megcsóválta a fejét és kezeit a csípőjére tette, miközben súlyát egyik lábáról a másikra helyezte. Aztán Frances-re nézett, akinek a szemében tiszta vágy csillogott. Hirtelen hőhullám futott végig a testén és azonnal megkívánta a nőt.

Frances közelebb lépett hozzá és mélyen a szemeibe nézett. Aztán felemelte a kezét, hogy gyengéden megsimogassa Katie arcát és előre hajolt, hogy szájon csókolja őt. Katie felnyögött, ahogy a másik nő nyelve becsusszant ajkai közé és Frances karjaiba simult. Testét elöntötte a forróság és nem tudott ellenállni a heves csóknak.

Mire észbe kaptak, már meztelenül fetrengtek a földön, testük pedig egymáshoz préselődött. Francis a menyasszonya fölé hajolt, ágyékát a lányéhoz préselve. Katie végigsimított a hátán, ujjai pedig belemélyedtek az izzadtságtól síkos izmokba. Hangosan nyögtek, miközben csókolóztak és szeretkeztek.

Katie teste azonnal megfeszült, ahogy Frances ujjai belé hatoltak. A másik nő már ismerte teste minden apró rezdülését. Pontosan tudta, hol kell hozzáérnie, hogy a lány azonnal elaléljon a gyönyörtől. Ajkaik ismét találkoztak és gyengéd csókban forrtak össze. Katie torkán kiszaladt egy hangos nyögés, mire Frances is felnyögött és ágyékát még jobban a lányénak feszítette. Aztán legördült Katie-ről, aki felült és vágyakozva pillantott le rá. Ajkai elnyíltak, ahogy zihált, érzéki mellei pedig hevesen emelkedtek és süllyedtek.

Teste még mindig remegett, és érezte, ahogy a nedvesség lefolyik combjai belsején. Aztán felsóhajtott, amikor érezte, hogy Frances erős karjai átölelik őt. A szürke szemek lecsukódtak, ahogy a nő ajkai rátaláltak Katie meredező mellbimbóira, gyönyörrel teli sóhajtásokat csalva elő a lányból. Katie teste megfeszült, és az orgazmus azonnal rátört megfeszülő testére. Hangosan felsikoltott és ujjait Frances vállába mélyesztette.

Frances tovább haladt a lány nyakára és Katie gyönyörének hatására rá is rátalált az élvezet. Végigcsókolta a lány nyakát, aki hátra hajtott fejjel utat engedett neki, még jobban felizgatva Frances-t, akinek orrát betöltötték az izzadt test kigőzölgései.

– Katie, baby! – suttogta a lány fülébe, majd folytatta: – Je veux vous faire l’amour sous notre arbre de Noël? [1]

Katie már megtanult annyira franciául, hogy megértse a másik szavait. Testét ismét elöntötte a vágy. Félig öntudatlanul bólintott, és annak sem igazán volt tudatában, amikor Frances a fa alá cipelte őt, hogy aztán ismét fölé hajoljon. Érezte a rá szitáló tűleveleket és Frances érzéki csókjait a testén. Érezte, ahogy a nő nyelve végigszalad mellkasán és hasfalán. Aztán felnyögött, amikor a nő ajkai rátaláltak a mellbimbójára, miközben ujjai a lány combjának belsejét simogatták, hogy aztán gyengéden szétnyissák szeméremajkait és behatoljanak barlangjába.

Hosszú órákig szeretkeztek, Frances pedig úgy érezte, teste minden egyes alkalommal szétrobban, amikor Katie elér a csúcsra.

A következő másfél év rózsaszín ködben telt Frances és Katie számára. Szerelmük egyre csak nőtt egymás iránt. Frances szülei, akiket örömmel töltött el a lányuk boldogsága, már gyermekükként szerették Katie-t. Már teljes mértékben a család részévé vált. Richard abba is boldogan beleegyezett, hogy a lány felvegye a családjuk nevét. Így a hivatalos neve Katie Rosenberg-DeValoi lett. A boldogságuk pedig mindenkit féltékennyé tett. Úgy egy hónappal Frances bejelentése után az anyja adott neki egy ajándékot. Egy ajándékot, ami megerősíthette soha nem múló szerelmüket. Egy házat, ahol közös otthonra lelhettek.

Ahogy az idő múlt, mindketten vágyakozni kezdtek valamire. Valamire, ami megtestesíti a szerelmet, amit egymás iránt éreznek. Valakire, akit együtt nevelhetnek fel. Akit a sajátjuknak mondhatnak. Egy gyerekre. Az ő gyerekükre. Akire mondhatják, “a mi fiúnk vagy lányunk”. De ez sajnos csak kettejüknek lehetetlen volt. Ezért egyikük sem beszélt róla. Mindketten eltemették az elméjük mélyére, ugyanakkor így is tudták, hogy a másik is vágyik rá.

Egy nap vacsora közben Katie-ből kirobbant a kérdés:

– Frances! Szerettél volna valaha is gyereket? – hangja remegett, ahogy a kezei is.

Frances felnézett rá és mosolya átragadt Katie-re is.

– Igen. Mindig is szerettem volna. – Átnyúlt az asztal felett és megszorította a lány kezét. – Katie! Gyereket szeretnék tőled.

A lány felnevetett a szeretetteljes hang hallatán és szemei örömkönnyekkel teltek meg. Felállt és egy szoros ölelésbe vonta Frances-t, hogy aztán visszahúzódjon és a nő szemébe nézzen.

– Mikor?

– Amint csak lehetséges.

– De kitől? – vonta össze a szemöldökét a lány.

– Mit szólnál Louie-hot? – mosolyodott el Frances. Már hosszú ideje tervezte, hogy megkéri mostohatestvérét. – Tudod, mennyire hasonlítunk.

– Igen – válaszolta Katie mosolyogva. – Hívjuk is fel! Most rögtön. Nem érdekel, mennyi az idő Franciaországban. – Azzal kivonszolta Frances-t a konyhából. El is felejtették a vacsorát és a dolgozószoba felé indultak.

Folytatása következik!

Vége a prológusnak!

_________________________________________________
[1] Je veux vous faire l’amour sous notre arbre de Noël? (francia): Akarsz szeretkezni a karácsonyfa alatt?

******************************************************************************

Ha eljutottál idáig, remélem, kialakult benned egy vélemény a történetről. Hálás lennék, ha ezt megosztanád velem, kommentben, vagy a címre kattintva elérhető kérdőív segítségével. Utóbbi használatához az útmutató itt található. A válaszok ez esetben az egész prológusra vonatkoznak.

Testvérháború - Prológus 5. fejezet

Megjegyzés: Ez egy kicsit rövidre sikeredett fejezet, de ha már fejezetenként kezdtem el feltölteni, így folytatom tovább. Egy óra múlva majd jön a következő is.

Előzmény: Testvérháború - Prológus 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Testvérháború - Prológus 4. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Másnap este Frances és Katie az előbbi szüleivel ültek Richard dolgozószobájában, ami könyvtárként is szolgált. A gyönyörű mahagóni szekrények roskadoztak a könyvektől. Ross-t nem találták sehol és senki sem tudta, hova tünhetett.

– Mikorra tervezitek a szertartást? – nyitotta ki Richard a noteszét.

Frances és Katie egymásra néztek.

– Hat hónapon belül. Talán októberben – válaszolta Katie zavartan.

Frances vidáman felnevetett.

– Ez nagyszerű. Végre megházasodok – csapta össze a kezét, mire mindenki felnevetett.

***

Ross a nővére bejelentése után beviharzott a szobájába. A harag és a tehetetlen düh mardosta a szívét. Most már eggyel több oka volt gyűlölni Frances-t. Az a ribanc nem érdemli meg Katie-t. Neki kell megszereznie azt a lányt. Neki KELL az a lány. Ő tényleg szereti őt. Frances nem. Valahogy el kell választania őket egymástól.

Annyi viszont biztos, hogy nem megy el a kis esküvőjükre. Keres majd valami kibúvót. Ezt nem tudja végignézni. Ez egyszerűen undorító.

A szemei megteltek könnyel, ahogy megesküdött, hogy egy napon Katie az övé lesz.

Folytatása következik!

Testvérháború - Prológus 4. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Testvérháború - Prológus 3. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Eltelt úgy egy hónap, és a mindig vidám Frances megkérte a szüleit, hogy szervezzenek egy újabb összejövetelt. Richard és Francine, akik mindig is elhalmozták a gyerekeiket szeretettel és pénzzel, készségesen beleegyeztek. Azonban nagyon érdekelte őket, miért ilyen lelkes a lányuk, azonban amikor rákérdeztek, mindig csak kitérő választ kaptak. Frances az órái után mindig haza ment lezuhanyozni, hogy aztán megint el is menjen hazulról és késő éjszakáig elő se kerüljön. A szülei leginkább amiatt aggódtak, hogy tudja így teljesíteni a feladatait. De aggodalomra semmi ok nem lehetett, hiszen Frances kiválóan teljesített, és a professzoroknak se volt semmi panasza rá. Mindenki csak dícsérte.

De vajon akkor hol tanult?

Természetesen a válasz egyszerű, Katie-nél. Az együtt töltött sok órányi tanulás után pedig mindig órákig szeretkeztek.

Katie-t is izgatta, miért szeretne a lány egy újabb partit, de Frances mindig csak annyit válaszolt:

– Szeretnék táncolni.

Egyszer Katie már megunta és a szemem sarkából a lányra sandítva megjegyezte:

– De ugye nem lépsz a lábamra?

Frances erre lesütötte a szemét és az ölében heverő könyvet bámulta.

– Nem lenne jobb egy klubban? – folytatta Katie, de Frances csak rá nézett és elmosolyodott.

– Jobban szeretem az otthon biztonságát – jegyezte meg, és ezzel le is tudta a dolgot, nem hagyva teret a vitának.

Két hét múlva pedig már meg is tarthatták a partit.

***

Ezúttal már a legtöbb arc ismerős volt Frances számára az előző partiról, amikor üdvözölték őt, de ő feltűnően idegesen viselkedett. A kezei remegtek, és apró izzadtságcseppek gördültek le a homlokán. Mindenkinek azt mondta, lesz valami bejelenteni valója a partin. Azt azonban nyitva hagyta, hogy micsoda. Katie is ott volt. Egyedül érkezett. Megegyeztek, hogy Rossnak egyelőre nem kell tudnia a kapcsolatukról. Az idő múlt és mindenki remekül érezte magát.

Frances és Katie tekintete többször is összeakadt a nappaliban, és mindkettőjüknek az együtt töltött pásztorórák jártak a fejében, amitől a vérük azonnal forrni kezdett. Ezt azonban senki sem látszott észrevenni. Végül, éjfél körül, Frances úgy döntött, elérkezett az idő. Leállítatta a zenét és felsétált a lépcsőn félútig, hogy aztán a vendégek felé forduljon, akik érdeklődve figyelték őt.

– Van valami, amit szeretnék bejelenteni ma este – kezdte. Hangja remegett az idegességtől. Kezeit tördelte és körbehordozta tekintetét a vendégeket. Mindenki érdeklődve figyelt rá és várta a folytatást. – Nem titkolhatom, igen csak “aktív” életet éltem eddig – folytatta, mire mindenki felnevetett, azonnal megértve a mondanivalóját. Amíg Katie-ről álmodozott, számtalan lány élvezhette Frances varázsát, szépségét és képességeit az ágyban. Próbált nem gondolni Katie-re, bebeszélni magának, hogy az érzései semmit nem jelentenek.

Mindenki tudta, mennyire nem tulajdonít Frances jelentőséget a randijainak. Most már sejtették miért. A nagynőcsábász szerelmes. Látszott az arcán. És a gyanújuk be is igazolódott, amikor Frances folytatta:

– Most viszont találtam valakit, aki milliószor több időt érdemel, mint bárki, akit valaha ismertem, leszámítva persze a szüleimet.

Erre ismét mindenki felnevetett, beleértve Katie-t is. Ő se értette, mire akar Frances kilukadni.

– Beleszerettem a legcsodálatos nőbe a világon. – Frances hangja remegett, miközben Katie-re nézett Tekintetük találkozott és Katie szeme kirtelen megtelt könnyel. – Szeretném, ha most ide jönne hozzám – mondta Frances fátyolos hangon, érezve, hogy az ő arcán is egy könncsepp gördül le, miközben a lány felé nyújtja a kezét. – Katie Rosenberg, kérlek, gyere ide hozzám!

Katie nyelt egyet és lassan odasétált hozzá. Mindenki elismerően figyelte őket, miközben Katie odaért Frances-hez és most már egész közelről bámultak egymás szemébe. A szoba másik felében Ross egyre idegesebben bámulta őket, majd kiviharzott az ajtón. Frances azonban ezt észre sem vette, csak letérdelt és a kezébe vette Katie-ét. A lány nem tudta többé visszatartani a könnyeit, amik patakokban folytak le az arcán. Frances a zsebébe nyúlt és elővett egy vörös selyem dobozt.

– Hozzám jössz? – kérdezte fátyolos hangon, mire mindenkinek elakadt a lélegzete.

Katie meg se bírt szólalni. A torka kiszáradt, úgyhogy csak bólogatott. Frances felállt és kivette a gyémánt gyűrűt a dobozból, hogy idegesen felhúzza Katie ujjára. A lány csak figyelte őt, majd karjait Frances nyaka köré fonta és megcsókolta őt. Mindenki tapsolni kezdett és éljenzett.

Richard és Francine odaléptek a két lányhoz. Ők is annyira meglepettek voltak, mint mindenki más, bár ők gyanakodtak eddig is, és szoros ölelésekkel gratuláltak. A lányuk végre megállapodik.

A parti egészen reggelig folytatódott. Frances és Katie azonban idő közben ellógtak, hogy eltűnjenek Frances hálószobájában.

Folytatása következik!

Testvérháború - Prológus 3. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Testvérháború - Prológus 2. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Miközben elfogyasztották ebédjüket egy hangulatos francia étteremben, sokat beszélgettek és nevettek. Rájöttek, mennyi minden közös bennük. Olyan apróságok, mint a kedvenc szín, zene, elképzelések a szerelemről és hasonlók. Beszélgetés közben Frances Katie-ére tette a kezét, mire a lány szemei elkerekedtek, és kezükre nézett, majd fel Frances szemébe. A szőke nő zavart bocsánatkérések közepette visszahúzta a kezét, hogy aztán folytassák a beszélgetést. Próbált úrrá lenni a testét elöntő bizsergésen, amikor Katie szemébe nézett, vagy akár csak egy pillanatra is egymáshoz értek. Amikor eljött az ideje, hogy haza menjenek, Frances megkérdezte Katie-től, hol lakik. A lány először nem akarta megmondani neki, de aztán végül beleegyezett, hogy Frances haza vigye.

Az Euclid Avenue Brooklynban, ahol Katie lakott, valaha a környék egyik legszebb része volt. De az idők változnak. Manapság nem mutatott túl megnyugtató képet. Ahol egykor takaros utcák húzódtak, most mindenhol szemét hevert. Katie háztömbje sem volt épp bizalomgerjesztő, de Frances egy szót sem szólt róla. A régi téglaház romos volt és piszkos. Katie zavarban volt. Gyorsan kiugrott a kocsiból és búcsút intve köszönetet mondott, hogy aztán sebesen el is tűnjön az ajtóban.

Frances érezte a zavarát, de nem talált rá semmi okot. Ő is kiszállt az autóból és követte a lányt. Katie már a lépcsőn járt, de megérezte közeledését és meglepetten felé fordult.

– Most már oda találok, köszönöm – mondta zavartan.

Frances megállt előtte és rá mosolygott.

– Még egy búcsúcsókot se kapok?

Katie minden porcikája remegett és elpirult.

– Frances... – kezdte, de a benne növekvő forróság nem hagyta nyugodni. Mellkasához szorította könyveit és Frances ajkait bámulta. Már a látványtól elgyengült.

– Csak egy ártatlan puszi, persze – tisztázta gyorsan Frances, de felhevült állapotában annyira kiszáradt a szája, hogy ez úgy hangzott “Zsak egyátatlan uszi, rsze”. – Úgy értem – köszörülte meg a torkát – csak egy ártatlan puszi. – Tekintetét lesütötte, miközben halkan motyogott. – Merde.

Katie megkönnyebbülten felsóhajtott. Tudta, ha Frances szájon csókolná, többé nem tudna ellenállni neki. Lehunyta a szemeit, amíg Frances előre hajolt és gyengéden megpuszilta az arcát. Amikor visszahúzódott, tekintetük találkozott. Katie szíve hirtelen nagyot dobbant és nem tudta megállni, hogy előre hajoljon és szájon csókolja a nőt. Azok az ajkak olyan selymesek voltak, hogy szinte elolvadt érintésüktől. Csókjának engedve lassan elnyíltak, hogy Katie nyelve átcsusszanhasson a másik nő szájába.

Frances megborzongott és átadta magát a lány ölelésének, aminek csodás érzését eddig csak elképzelni tudta. Ő is átölelte Katie derekát és gyengéden magához szorította a lányt, miközben mohón falták egymás ajkait. Katie Frances tarkójára tette egyik kezét és gyengéden simogatta azt, beletúrva a nő selymes hajába.

A csók heves zihálással ért véget, majd Katie izgatottan felnézett a másikra.

– Gyere be! – nyögte. És mi van akkor, ha Frances hazudik neki? Ez után a mennyei csók után már nem érdekelte. Többet akart.

Frances tágra nyílt szemekkel bámult rá.

– Nem erre számítottam – hebegte, de szemei a szerelem tüzétől égtek, miközben átölelete Katie remegő testét.

– Én se – zihálta a lány, ismét egy forró csókba vonva Frances-t. Amikor ismét elhúzódott, a nő már remegett a szenvedélytől, mint a kocsonya, fejét pedig Katie vállára hajtott. – Én nem csak egy jót akarok kefélni veled. De most... érezni akarlak – suttogta Frances fülébe, miközben ujjait végigfuttatta a nő haján.

Frances megremegett a forró lehelet érintésétől a nyakán. Bólintott, aztán elhúzódott. Szinte mechanikus mozdulatokkal sétált vissza a kocsihoz, hogy bezárja. Katie a vágytól remegő térdekkel várta, hogy visszaérjen. Karjait összefonta maga előtt, hogy úrrá legyen reszketésén. Frances követte őt fel a lépcsőn és türelmesen kivárta, amíg a lány kinyitja a lakása ajtaját.

Bár kicsi lakás volt, rendkívül jól berendezték és kidekorálták. Frances próbálta nem nagyon siettetni a dolgokat, úgyhogy csak lassan sétált be a nappaliba, a fényképeket és a felakasztott dísztányérokat tanulmányozva a falon. Szép, aranymintás tányérok voltak, olyan Fances számára jól ismert európai országok tájképeivel, mint Görögország és Anglia. Az elmúlt hónapban, amíg csak Katie járt a fejében, sokat merengett azon, honnan származhat ez a csodálatos lány. Végül tekintete megakadt egy fényképen és elmosolyodott.

– Ők kicsodák? – kérdezte udvariasan a képen szereplő párról. Helyes pár voltak és Frances azonnal kitalálta a kilétüket. A férfinak valószínűtlenül sötét haja és zöld szemei voltak, a mosolya pedig nagyon hasonlított Katie-ére. A nő sokkal alacsonyabb volt mogyoróbarna szemekkel és világosbarna hajjal.

Katie szemei végig Frances-re tapadtak, miközben válaszolt: – A szüleim. – Hangja remegett a vágytól. Jelen pillanatban semmit nem akart, csak Frances érintését. Odalépett hozzá és elhúzta őt a képtől. – Csókolj meg! – suttogta és karjait a nő nyaka köré fonta.

Frances teljesen elvesztette az eszét, ahogy a lány ajkait bámulta. Lehunyta a szemeit és száját Katie-éra tapasztotta, mélyen beszívva a lány illatát. Szenvedélyesen csókolóztak, míg végül Frances el nem szakította ajkait a lányéitól.

– Hova tudnák ledőlni? – zihálta.

Katie zavartan lesütötte a szemét.

– Itt – pirult el.

Frances körbenézett.

– Kanapé, ágy? – mosolyodott el a lány zavarán.

Katie bólintott, Frances pedig óvatosan levette a dísztakarót a kinyitható ágyról, hogy előkészítse. Katie gyorsan levetkőzött, miközben folyamatosan a nőt bámulta. Rettegett, hogy mindez csak egy szép álom.

Amikor Frances megfordult, meglepetten bámult a most már meztelen lányra. Kezei remegni kezdtek. Ilyen még sosem történt vele. Mi őrjítette meg ennyire ebben a lányban? Frances is gyorsan levetkőzött, miközben végig a mesés testet bámulta.

Frances szájában összefutott a nyál a puha bőr és a telt mellek látványától. Annyira vonzóak voltak, hogy Frances örökké csak kényeztetni akarta őket kezeivel és szájával. Amikor letolta a bugyiját, érezte időközben szinte már medencévé vált ágyéka érintését.

Katie is megbabonázva bámulta azt az isteni testet. Azokat az izmos, de mégis érzékien lágy combokat. Lassan végigmérte a pihés szőrrel fedett ágyékot, a feszes hasfalat és felnyögött a telt mellek látványától. Aztán tekintetük megint találkozott, hogy aztán ismét egymás felé lépjenek.

Hevesen csókolóztak, miközben remegő kezekkel simogatták egymás testét. Amikor Frances ujjai először megérintették Katie lábai közét, mindketten megmerevedtek. A világ mintha megszűnt volna. Csak ők léteztek és egymásba fonódó testül csodája. Hamarosan pedig gyönyörük sikolyai betöltötte a lakást.

Folytatása következik!

Testvérháború - Prológus 2. fejezet

Előzmény: Testvérháború - Prológus 1. fejezet

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

Teltek a hetek és Frances kezdte megszokni az új életét New Yorkban. A szülei vettek neki egy új kocsit, egy vörös Ford Mustang Convertible-t, és egy tekintélyes összeggel ellátott bankszámlát is nyitottak a nevére. Az apjával elment egy interjúra a Columbia Egyetem rektorához, aki Richard jó barátja volt. A váltás a francia jogi iskolából gyorsan ment és egy hónap múlva Frances már meg is kezdhette tanulmányait.

Azonban bármilyen elfoglalt is volt, nem tudta kiverni Katie-t a fejéből. Folyamatosan erről a vonzó fiatal nőről kérdezgette a szüleit, ők azonban nem tudtak róla sokkal többet, mint hogy Ross jó barátja. Frances azonban nem akarta megkérdezni erről az öccsét, mert tudta, Ross mit gondol az ő szexuális orientációjáról.

– Mais ne savez-vous rien au sujet d'elle? [1] – nézett olyan könyörgő szemekkel a szüleire, amilyet még sosem láttak tőle.

Richard hangosan felnevetett és a felesége felé fordult.

– Francine, azt hiszem, a lányunk szerelmes. – Aztán ismét az elvörösödő Frances-re nézett. – Mon Cher, én csak annyit tudok, hogy a JC Penney-ben dolgozik a Queens Center Mallban. Édesanyád látta ott.

Frances hálásan az apjára mosolygott.

– Majd beszélünk – viharzott ki Richard dolgozószobájából, mire a szülei mindent tudóan összenéztek. Már a kocsiban ült, amikor rájött, igazából nem is tudja, hogy juthat el a Queens Center Mallba. Nos, ez lesz az első kiderítendő dolga, ha még látni akarja Katie-t.

***

Pár órányi kérdezősködés és segítségkérés után Frances végre rátalált a JC Penney-re. Ekkor jutott csak eszébe a lehetőség, hogy talán Katie ma nem is dolgozik. Felsóhajtott. Egy próbát azért megér. Belépett és körbenézett. Végül megtalálta a kiszolgáló pultot és gyorsan kapkodva a fejét igyekezett megtalálni Katie-t.

Majdnem felkiáltott örömében, amikor megpillantotta a lányt, aki épp a pult mögött állt és a telefonnal volt elfoglalva. Frances odalépett hozzá és bugyután rá mosolygott, azt se tudva, mit mondjon.

Marie Nasemann alias Katie Rosenberg

Katie felemelte a fejét a rávetülő árnyék hatására és egyenesen a rá szegeződő szemekbe bámult.

– Te mit csinálsz itt? – nyögött fel, majd körbe nézett, nem figyelt-e fel rá valaki. – Kérlek, menj el! – morogta idegesen.

Frances megrázta a fejét.

– Nem tudlak kiverni a fejemből – mondta halkan, mire Katie megremegett. – Beszélnem kell veled.

Kabátja zsebébe csúsztatta a kezét, hogy elrejtse remegését.

Katie megrázta a fejét.

– A saját érzéseiddel se vagy tisztában – mondta kimérten, igyekezve elhitetni, hogy a türelme végén jár, annak ellenére, hogy ez távol állt az igazságtól. Valójában nagyon is meg akarta ismerni ezt a nőt, és azt kívánta, bárcsak igaz lenne, amit Frances mondott neki. De nem tehette. – Kérlek, menj el!

Frances lehajtotta a fejét és a padlót bámulta. Amikor gyönyörű szürke szemei ismét Katie-re vetültek, csillogásukban a szomorúság és a végtelen szerelem tükröződött. Aztán lassan bólintott és elfordult.

– Rendben. Elmegyek.

Katie-nek hirtelen összeszorult a szíve. Talán Frances mégis igazat mondott. Talán tényleg szereti őt. Talán... Az elmúlt hetekben Katie nem is tudott másra gondolni, csak erre a nőre. Néha azon kapta magát, már csak Frances gondolatára is pezsegni kezd a vére. Még ha csodálatos hangját is felidézte... Ez túl sok volt. Túl gyors. Nem akarta elhinni. Hihetetlen volt, hogy ilyen futó ismeretség után is néha az iskolában vagy a munkahelyén csak állt, mindent kizárva maga körül és csak Frances-re gondolt.

Beszélni akart vele. Ismét látni akarta azt a gyönyörű mosolyt.

– Várj! – szólalt meg végül, Frances pedig azonnal visszafordult, reménykedő pillantást vetve rá. – Várj meg! – pillantott az órájára. – Nagyjából fél óra múlva végzek.

Frances boldogan elmosolyodott és azt mondta, megvárja kint a kocsijában.

***

Amikor látta Katie-t kilépni az épületből, Frances kiugrott a kocsijából és kinyitotta a lánynak az ajtót. Katie hálásan mosolygott és beült az anyósülésre. Frances sebesen megkerülte a kocsit és behuppant mellé, hogy aztán a másikra nézzen.

– Mit szólnál egy közös ebédhez?

Katie leszegte a tekintetét. Próbálkozott, de nem tudott ellenállni.

– Rendben. Menjünk!

Folytatása következik!

_________________________________________________________

[1] Mais ne savez-vous rien au sujet d'elle? (francia): De csak tudtok valamit róla.

Testvérháború - Prológus 1. fejezet

Megjegyzés: Íme egy újabb regény a Noemí, a Noemí - Az évforduló, A bérgyilkos és A gyilkos lelke írójától. Remélem, ez is legalább ugyanakkora sikert fog aratni. A történet sok rövidke fejezetből áll. Úgy döntöttem, ezeket egyesével töltöm fel. Ennek esztétikai okai is vannak, de talán keresni is könnyebb közöttük így. Viszont, hogy ne aprózódjon el nagyon a történet, gyors egymásutánban közlök majd több fejezetet, órás eltérésekkel. Hogy egy nap mennyit, azt nem szabom meg előre. Ahogy kijön majd, de igyekszem nem túl keveset. Kérdőívet viszont, pont a kis terjedelmek miatt, nem készítek minden fejezethez. Azt majd részenként csatolom, vagy egy napi adag végén... Még eldöntöm.

Remélem, be fog válni ez így is.

Jó olvasást kívánok hozzá!

Frances DeValoi sikeres fiatal ügyvéd és egy igazi nőfaló, számos strigulával a lajstromában. De amikor találkozik Katie Rosenberggel, minden megváltozik... Katie közgazdaságot tanul, és azonnal megbabonázzák Frances varázslatos szürke szemei. Eleinte próbál ellenállni a csábításnak, de a szerelemnek semmi sem szabhat gátat... Talán csak Ross DeValoi, Frances öccse, aki szintén szerelmes Katie-be. Vajon belenyugszik, hogy a nővére elszeresse a lányt?

******************************************************************************

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

A szerelem sosem vész el

Szeretlek az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak.

Együtt voltunk,

Boldogság uralta minden napunkat...

A DeValoi család javíthatatlan volt a patik rendezése terén. Az összejöveteleik mindig közszájon forogtak New York legelőkelőbb családjai körében, leginkább hihetetlenül élvezetes légkörük miatt. Mindenki ismerte Richardot, Francine-t, két gyereküket, Frances-t és Rosst és az örökbefogadott Louie-t. Frances volt a legidősebb, azonban róla tudtak a legkevesebbet, miután Franciaországban maradt Louie-val, amikor a szülei New Yorkba költöztek kilenc éve.

A Frances-t ábrázoló képek mindenhol megtalálhatók voltak az impozáns viktóriánus házban, jelezve azt a szeretetet, amivel a szülők elhalmozták lányukat. Nagyon hiányzott nekik, és amikor az a hír érkezett, hogy a lány hozzájuk költözik New Yorkba, leírhatatlan volt az örömük. Az a rengeteg fiatal ember és hölgy, akik az ismerős családok gyermekeiként számtalanszor megjelentek az összejöveteleiken, már közelről ismerték őt a képekről. Mindig elfogadták a szülők meghívását, vagy eljöttek Rosshoz, csak hogy láthassák azokat a káprázatos szürke szemeket, az aranyló hajkoronát, azt a gyönyörű arcot és a rajta ülő angyali mosolyt. ami Frances szájának bal sarkában bujkált. És amikor hallottak a lány érkezéséről, ők is örömmámorban úsztak.

Valahányszor csak összefutottak Ross-szal, a nővéréről kérdezték. És amikor az üdvözlő parti híre elterjedt, mindenki csak még izgatottabb lett. Ross azonban nem volt annyira boldog. A szülei kívánságára, habár vonakodva, meghívta a barátait az iskolából, köztük Katie Rosenberget is, akibe már régóta szerelmes volt. Azonban Katie, legnagyobb sajnálatára, nem viszonozta az érzéseit. Még csak nem is tudott róluk. Habár valószínűleg sejtette. Azonban már a középiskola első évétől kezdve tudatában volt, hogy ő leszbikus. És bár nem tartotta szükségesnek, hogy bárkinek is elmondja, mindenki tudta. Mindenki, kivéve szegény Rosst.

***

Gyorsan eljött Frances érkezésének napja és az izgalom a tetőfokára hágott a parti fiatal vendégei között. Mindannyian csak Frances DeValoi-ra voltak kíváncsiak. Már alig várták, hogy személyesen is megismerhessék őt. Az volt a terv, hogy egyenesen ide jön a reptérről, és majd alaposan meglepődik azon, ami várja.

Amikor végül belépett, minden tekintet a vonzó ifjú hölgyre szegeződött azokkal az átható tekintetű szürke szemekkel, a frissen vágott szőke hajjal és magával ragadó mosolyával. Egy csinos, három részes fehér ruhát viselt. Nyilvánvalóan ez volt a kedvenc színe. A képeken is mindig ilyen ruhában volt. A szülei szoros öleléssel és puszik záporával fogadták, hogy aztán átadják helyüket a többiek zavart kézrázásának és üdvözlő mosolyainak. Senki sem tudott betelni ennek a lánynak a látványával, aki élőben csak még szebb volt.

Alexandra Balan alias Frances DeValoi

Frances átvágott a tömegen, udvariasan elnézést kérve, hogy aztán a valószínűtlenül nagy nappali másik végében rátaláljon az öccsére, aki épp Katie Rosenberggel beszélgetett. Frances azonban nem láthatta a lányt, mert ahogy Ross felé fordult, magas alakjával eltakarta beszélgetőtársát.

Frances odalépett hozzá és melegen rá mosolygott.

– Helló, öcsi! – nyújtotta felé a kezét. A fiú elfogadta, de az arcára kiülő mosoly nem volt túl őszinte. Sőt, a belőle sugárzó fagyosságtól a hideg futkározott Frances hátán.

– Bon jour, soeur! [1] – üdvözölte Ross franciául és erősen megszorította a lány kezét, hogy aztán azonnal kimentse magát és odasétáljon a szüleihez.

Frances zavartan nézett utána, hogy aztán az öccse hátrahagyott barátja felé forduljon. A gyönyörű zöld szemű, hosszú fekete hajú Katie felé. Frances sosem hitt az első látásra szerelemben, de ebben a pillanatban semmi sem tűnt természetesebbnek. Katie azonban észre sem vette őt. Épp hevesen diskurált egy iskolatársával, Lucy-val. Frances lassan feléjük indult, tudomást sem véve a többiek pillantásairól. Életében először zavarban volt, amikor meg akart szólítani egy másik nőt.

Katie felfigyelt közeledésére, és amikor felnézett, tekintetük találkozott. Az idő mintha megállt volna, ahogy egymásra néztek. Frances szólalt meg először. Erős francia akcentusától valami megmozdult Katie-ben.

– Helló! Frances vagyok – kiabálta túl a zenét.

Katie elmosolyodott és ő is bemutatkozott, de közben egy pillanatra sem tudta elszakítani tekintetét azoktól a gyönyörű szürke szemektől. Ő sem hitt jobban az első látásra szerelemben, most azonban egy pillanatra nem igazán tudta, mit higgyen.

Lucy értetlenül nézett egyikükről a másikra, majd mindent tudóan elmosolyodott. Hirtelen azonban valaki odalépett Frances-hez és elhúzta őt. Frances hirtelen üresnek érezte, magát és szomorúan pillantott Katie-re, aki ugyanúgy nézett vissza rá.

***

Néhány óra múlva, amikor a parti a tetőfokára hágott, Frances kivitte Katie-t a kertbe. Amikor már olyan messze voltak, hogy nem hallatszott a zene sem, Frances belekarolt a másik lányba. Talán az alkohol adott neki elég bátorságot, de nem bánta meg, mert testén jóleső bizsergés futott végig a másik lány érintésétől.

Katie próbált kiszabadulni, de Frances meglepően erősen tartotta.

– Mit... csinálsz? – zihálta, próbálva urrá lenni az erős karokon.

Frances elengedte. Nem akarta megrémíteni ezt a szépséget.

– Szeretlek – suttogta, és kezébe vette Kaite-ét.

A lány hitetlenkedve nézett rá és elhúzta a kezét.

– Ezt mondod minden lánynak, akinek el akarod csavarni a fejét? – kérdezte szarkasztikusan, majd tett egy lépést hátra. Nem tartotta annyira Frances-t, hogy komolyan vegye a szavait.

– Nem – rázta a fejét a másik nő. Figyelmen kívül hagyta, vagy meg se hallotta a szarkazmust Katie hangjában. Őszinte akart lenni. Ezt nagyon is jól csinálta, bár ezt Katie még nem tudta. – Akinek el akarom csavarni a fejét, annak csakis az igazat mondom, hogy mit akarok tőle. – Elhallgatott és Katie szemébe bámult. – Nem hazudok. Szeretlek – suttogta.

Katie nem tudta, mit mondhatna, főleg, hogy hasonlóképpen érzett ő is, de ezt a világért nem ismerte volna be.

– De hiszen nem is ismerjük egymást – szakadt ki végül belőle. A szíve majdnem kiugrott a helyéről, és bármennyire akarta, nem tudta faképnél hagyni ezt a nőt.

Frances arcára kiült megnyerő mosolya.

– Még senki iránt nem éreztem így – suttogta. Fátyolos hangja szinte simogatta Katie-t. Alig tudta megállni, hogy a karjaiba kapja a sötét hajú lányt és hevesen megcsókolja. Tett egy lépést felé, de még így sem érte el, hogy megérinthesse.

Katie ereiben hevesen dübörgött a vér és a térdei elgyengültek.

– Oké – nyögött fel végül és karba fonta a kezeit, igyekezve elleplezni remegését. – Jó. És mi van, ha hetero vagyok? – Próbált arra gondolni, csak a túl sok alkohol beszél Frances-ből.

A másik nő elmosolyodott.

– De nem vagy az – mondta. Úgy olvasott Katie szemeiben, mint még soha senkiében.

Katie elvörösödött.

– Inkább hagyj békén! – fakadt ki és ellépett Frances mellett a széles francia ajtók felé, hogy visszamenjen a nappaliba, az emberek forgatagába.

Frances csak rá tudott gondolni. Nem tudta kiverni fejéből azt a gyönyörű arcot. Szája széles mosolyra húzódott.

Mire azonban bement, Katie már távozott.

Folytatása következik!

____________________________________________________________

[1] Bon jour, soeur (francia): Üdv, nővérem.