Testvérháború - Prológus 1. fejezet

Megjegyzés: Íme egy újabb regény a Noemí, a Noemí - Az évforduló, A bérgyilkos és A gyilkos lelke írójától. Remélem, ez is legalább ugyanakkora sikert fog aratni. A történet sok rövidke fejezetből áll. Úgy döntöttem, ezeket egyesével töltöm fel. Ennek esztétikai okai is vannak, de talán keresni is könnyebb közöttük így. Viszont, hogy ne aprózódjon el nagyon a történet, gyors egymásutánban közlök majd több fejezetet, órás eltérésekkel. Hogy egy nap mennyit, azt nem szabom meg előre. Ahogy kijön majd, de igyekszem nem túl keveset. Kérdőívet viszont, pont a kis terjedelmek miatt, nem készítek minden fejezethez. Azt majd részenként csatolom, vagy egy napi adag végén... Még eldöntöm.

Remélem, be fog válni ez így is.

Jó olvasást kívánok hozzá!

Frances DeValoi sikeres fiatal ügyvéd és egy igazi nőfaló, számos strigulával a lajstromában. De amikor találkozik Katie Rosenberggel, minden megváltozik... Katie közgazdaságot tanul, és azonnal megbabonázzák Frances varázslatos szürke szemei. Eleinte próbál ellenállni a csábításnak, de a szerelemnek semmi sem szabhat gátat... Talán csak Ross DeValoi, Frances öccse, aki szintén szerelmes Katie-be. Vajon belenyugszik, hogy a nővére elszeresse a lányt?

******************************************************************************

Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997

*****************************************************************

A szerelem sosem vész el

Szeretlek az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak.

Együtt voltunk,

Boldogság uralta minden napunkat...

A DeValoi család javíthatatlan volt a patik rendezése terén. Az összejöveteleik mindig közszájon forogtak New York legelőkelőbb családjai körében, leginkább hihetetlenül élvezetes légkörük miatt. Mindenki ismerte Richardot, Francine-t, két gyereküket, Frances-t és Rosst és az örökbefogadott Louie-t. Frances volt a legidősebb, azonban róla tudtak a legkevesebbet, miután Franciaországban maradt Louie-val, amikor a szülei New Yorkba költöztek kilenc éve.

A Frances-t ábrázoló képek mindenhol megtalálhatók voltak az impozáns viktóriánus házban, jelezve azt a szeretetet, amivel a szülők elhalmozták lányukat. Nagyon hiányzott nekik, és amikor az a hír érkezett, hogy a lány hozzájuk költözik New Yorkba, leírhatatlan volt az örömük. Az a rengeteg fiatal ember és hölgy, akik az ismerős családok gyermekeiként számtalanszor megjelentek az összejöveteleiken, már közelről ismerték őt a képekről. Mindig elfogadták a szülők meghívását, vagy eljöttek Rosshoz, csak hogy láthassák azokat a káprázatos szürke szemeket, az aranyló hajkoronát, azt a gyönyörű arcot és a rajta ülő angyali mosolyt. ami Frances szájának bal sarkában bujkált. És amikor hallottak a lány érkezéséről, ők is örömmámorban úsztak.

Valahányszor csak összefutottak Ross-szal, a nővéréről kérdezték. És amikor az üdvözlő parti híre elterjedt, mindenki csak még izgatottabb lett. Ross azonban nem volt annyira boldog. A szülei kívánságára, habár vonakodva, meghívta a barátait az iskolából, köztük Katie Rosenberget is, akibe már régóta szerelmes volt. Azonban Katie, legnagyobb sajnálatára, nem viszonozta az érzéseit. Még csak nem is tudott róluk. Habár valószínűleg sejtette. Azonban már a középiskola első évétől kezdve tudatában volt, hogy ő leszbikus. És bár nem tartotta szükségesnek, hogy bárkinek is elmondja, mindenki tudta. Mindenki, kivéve szegény Rosst.

***

Gyorsan eljött Frances érkezésének napja és az izgalom a tetőfokára hágott a parti fiatal vendégei között. Mindannyian csak Frances DeValoi-ra voltak kíváncsiak. Már alig várták, hogy személyesen is megismerhessék őt. Az volt a terv, hogy egyenesen ide jön a reptérről, és majd alaposan meglepődik azon, ami várja.

Amikor végül belépett, minden tekintet a vonzó ifjú hölgyre szegeződött azokkal az átható tekintetű szürke szemekkel, a frissen vágott szőke hajjal és magával ragadó mosolyával. Egy csinos, három részes fehér ruhát viselt. Nyilvánvalóan ez volt a kedvenc színe. A képeken is mindig ilyen ruhában volt. A szülei szoros öleléssel és puszik záporával fogadták, hogy aztán átadják helyüket a többiek zavart kézrázásának és üdvözlő mosolyainak. Senki sem tudott betelni ennek a lánynak a látványával, aki élőben csak még szebb volt.

Alexandra Balan alias Frances DeValoi

Frances átvágott a tömegen, udvariasan elnézést kérve, hogy aztán a valószínűtlenül nagy nappali másik végében rátaláljon az öccsére, aki épp Katie Rosenberggel beszélgetett. Frances azonban nem láthatta a lányt, mert ahogy Ross felé fordult, magas alakjával eltakarta beszélgetőtársát.

Frances odalépett hozzá és melegen rá mosolygott.

– Helló, öcsi! – nyújtotta felé a kezét. A fiú elfogadta, de az arcára kiülő mosoly nem volt túl őszinte. Sőt, a belőle sugárzó fagyosságtól a hideg futkározott Frances hátán.

– Bon jour, soeur! [1] – üdvözölte Ross franciául és erősen megszorította a lány kezét, hogy aztán azonnal kimentse magát és odasétáljon a szüleihez.

Frances zavartan nézett utána, hogy aztán az öccse hátrahagyott barátja felé forduljon. A gyönyörű zöld szemű, hosszú fekete hajú Katie felé. Frances sosem hitt az első látásra szerelemben, de ebben a pillanatban semmi sem tűnt természetesebbnek. Katie azonban észre sem vette őt. Épp hevesen diskurált egy iskolatársával, Lucy-val. Frances lassan feléjük indult, tudomást sem véve a többiek pillantásairól. Életében először zavarban volt, amikor meg akart szólítani egy másik nőt.

Katie felfigyelt közeledésére, és amikor felnézett, tekintetük találkozott. Az idő mintha megállt volna, ahogy egymásra néztek. Frances szólalt meg először. Erős francia akcentusától valami megmozdult Katie-ben.

– Helló! Frances vagyok – kiabálta túl a zenét.

Katie elmosolyodott és ő is bemutatkozott, de közben egy pillanatra sem tudta elszakítani tekintetét azoktól a gyönyörű szürke szemektől. Ő sem hitt jobban az első látásra szerelemben, most azonban egy pillanatra nem igazán tudta, mit higgyen.

Lucy értetlenül nézett egyikükről a másikra, majd mindent tudóan elmosolyodott. Hirtelen azonban valaki odalépett Frances-hez és elhúzta őt. Frances hirtelen üresnek érezte, magát és szomorúan pillantott Katie-re, aki ugyanúgy nézett vissza rá.

***

Néhány óra múlva, amikor a parti a tetőfokára hágott, Frances kivitte Katie-t a kertbe. Amikor már olyan messze voltak, hogy nem hallatszott a zene sem, Frances belekarolt a másik lányba. Talán az alkohol adott neki elég bátorságot, de nem bánta meg, mert testén jóleső bizsergés futott végig a másik lány érintésétől.

Katie próbált kiszabadulni, de Frances meglepően erősen tartotta.

– Mit... csinálsz? – zihálta, próbálva urrá lenni az erős karokon.

Frances elengedte. Nem akarta megrémíteni ezt a szépséget.

– Szeretlek – suttogta, és kezébe vette Kaite-ét.

A lány hitetlenkedve nézett rá és elhúzta a kezét.

– Ezt mondod minden lánynak, akinek el akarod csavarni a fejét? – kérdezte szarkasztikusan, majd tett egy lépést hátra. Nem tartotta annyira Frances-t, hogy komolyan vegye a szavait.

– Nem – rázta a fejét a másik nő. Figyelmen kívül hagyta, vagy meg se hallotta a szarkazmust Katie hangjában. Őszinte akart lenni. Ezt nagyon is jól csinálta, bár ezt Katie még nem tudta. – Akinek el akarom csavarni a fejét, annak csakis az igazat mondom, hogy mit akarok tőle. – Elhallgatott és Katie szemébe bámult. – Nem hazudok. Szeretlek – suttogta.

Katie nem tudta, mit mondhatna, főleg, hogy hasonlóképpen érzett ő is, de ezt a világért nem ismerte volna be.

– De hiszen nem is ismerjük egymást – szakadt ki végül belőle. A szíve majdnem kiugrott a helyéről, és bármennyire akarta, nem tudta faképnél hagyni ezt a nőt.

Frances arcára kiült megnyerő mosolya.

– Még senki iránt nem éreztem így – suttogta. Fátyolos hangja szinte simogatta Katie-t. Alig tudta megállni, hogy a karjaiba kapja a sötét hajú lányt és hevesen megcsókolja. Tett egy lépést felé, de még így sem érte el, hogy megérinthesse.

Katie ereiben hevesen dübörgött a vér és a térdei elgyengültek.

– Oké – nyögött fel végül és karba fonta a kezeit, igyekezve elleplezni remegését. – Jó. És mi van, ha hetero vagyok? – Próbált arra gondolni, csak a túl sok alkohol beszél Frances-ből.

A másik nő elmosolyodott.

– De nem vagy az – mondta. Úgy olvasott Katie szemeiben, mint még soha senkiében.

Katie elvörösödött.

– Inkább hagyj békén! – fakadt ki és ellépett Frances mellett a széles francia ajtók felé, hogy visszamenjen a nappaliba, az emberek forgatagába.

Frances csak rá tudott gondolni. Nem tudta kiverni fejéből azt a gyönyörű arcot. Szája széles mosolyra húzódott.

Mire azonban bement, Katie már távozott.

Folytatása következik!

____________________________________________________________

[1] Bon jour, soeur (francia): Üdv, nővérem.