Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 1997
*****************************************************************
Teltek a hetek és Frances kezdte megszokni az új életét New Yorkban. A szülei vettek neki egy új kocsit, egy vörös Ford Mustang Convertible-t, és egy tekintélyes összeggel ellátott bankszámlát is nyitottak a nevére. Az apjával elment egy interjúra a Columbia Egyetem rektorához, aki Richard jó barátja volt. A váltás a francia jogi iskolából gyorsan ment és egy hónap múlva Frances már meg is kezdhette tanulmányait.
Azonban bármilyen elfoglalt is volt, nem tudta kiverni Katie-t a fejéből. Folyamatosan erről a vonzó fiatal nőről kérdezgette a szüleit, ők azonban nem tudtak róla sokkal többet, mint hogy Ross jó barátja. Frances azonban nem akarta megkérdezni erről az öccsét, mert tudta, Ross mit gondol az ő szexuális orientációjáról.
– Mais ne savez-vous rien au sujet d'elle? [1] – nézett olyan könyörgő szemekkel a szüleire, amilyet még sosem láttak tőle.
Richard hangosan felnevetett és a felesége felé fordult.
– Francine, azt hiszem, a lányunk szerelmes. – Aztán ismét az elvörösödő Frances-re nézett. – Mon Cher, én csak annyit tudok, hogy a JC Penney-ben dolgozik a Queens Center Mallban. Édesanyád látta ott.
Frances hálásan az apjára mosolygott.
– Majd beszélünk – viharzott ki Richard dolgozószobájából, mire a szülei mindent tudóan összenéztek. Már a kocsiban ült, amikor rájött, igazából nem is tudja, hogy juthat el a Queens Center Mallba. Nos, ez lesz az első kiderítendő dolga, ha még látni akarja Katie-t.
***
Pár órányi kérdezősködés és segítségkérés után Frances végre rátalált a JC Penney-re. Ekkor jutott csak eszébe a lehetőség, hogy talán Katie ma nem is dolgozik. Felsóhajtott. Egy próbát azért megér. Belépett és körbenézett. Végül megtalálta a kiszolgáló pultot és gyorsan kapkodva a fejét igyekezett megtalálni Katie-t.
Majdnem felkiáltott örömében, amikor megpillantotta a lányt, aki épp a pult mögött állt és a telefonnal volt elfoglalva. Frances odalépett hozzá és bugyután rá mosolygott, azt se tudva, mit mondjon.
 |
| Marie Nasemann alias Katie Rosenberg |
Katie felemelte a fejét a rávetülő árnyék hatására és egyenesen a rá szegeződő szemekbe bámult.
– Te mit csinálsz itt? – nyögött fel, majd körbe nézett, nem figyelt-e fel rá valaki. – Kérlek, menj el! – morogta idegesen.
Frances megrázta a fejét.
– Nem tudlak kiverni a fejemből – mondta halkan, mire Katie megremegett. – Beszélnem kell veled.
Kabátja zsebébe csúsztatta a kezét, hogy elrejtse remegését.
Katie megrázta a fejét.
– A saját érzéseiddel se vagy tisztában – mondta kimérten, igyekezve elhitetni, hogy a türelme végén jár, annak ellenére, hogy ez távol állt az igazságtól. Valójában nagyon is meg akarta ismerni ezt a nőt, és azt kívánta, bárcsak igaz lenne, amit Frances mondott neki. De nem tehette. – Kérlek, menj el!
Frances lehajtotta a fejét és a padlót bámulta. Amikor gyönyörű szürke szemei ismét Katie-re vetültek, csillogásukban a szomorúság és a végtelen szerelem tükröződött. Aztán lassan bólintott és elfordult.
– Rendben. Elmegyek.
Katie-nek hirtelen összeszorult a szíve. Talán Frances mégis igazat mondott. Talán tényleg szereti őt. Talán... Az elmúlt hetekben Katie nem is tudott másra gondolni, csak erre a nőre. Néha azon kapta magát, már csak Frances gondolatára is pezsegni kezd a vére. Még ha csodálatos hangját is felidézte... Ez túl sok volt. Túl gyors. Nem akarta elhinni. Hihetetlen volt, hogy ilyen futó ismeretség után is néha az iskolában vagy a munkahelyén csak állt, mindent kizárva maga körül és csak Frances-re gondolt.
Beszélni akart vele. Ismét látni akarta azt a gyönyörű mosolyt.
– Várj! – szólalt meg végül, Frances pedig azonnal visszafordult, reménykedő pillantást vetve rá. – Várj meg! – pillantott az órájára. – Nagyjából fél óra múlva végzek.
Frances boldogan elmosolyodott és azt mondta, megvárja kint a kocsijában.
***
Amikor látta Katie-t kilépni az épületből, Frances kiugrott a kocsijából és kinyitotta a lánynak az ajtót. Katie hálásan mosolygott és beült az anyósülésre. Frances sebesen megkerülte a kocsit és behuppant mellé, hogy aztán a másikra nézzen.
– Mit szólnál egy közös ebédhez?
Katie leszegte a tekintetét. Próbálkozott, de nem tudott ellenállni.
– Rendben. Menjünk!Folytatása következik!
_________________________________________________________
[1] Mais ne savez-vous rien au sujet d'elle? (francia): De csak tudtok valamit róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése