Folytatás

Kedves Olvasóim!

A tegnapi nap folyamán kikerült a blogra a Vakrandi című történet utolsó fejezete is. Talán néhányan olvastátok a kommentekben megjelent elmélkedést arról, mennyire kétséges, hogy s mint lesz a jövő és hogy lesz-e egyáltalán folytatása a blognak.

Régóta küzdök már számos problémával ezzel kapcsolatban és egyre inkább azt érzem, nem én vagyok az az ember, aki egy ilyen blogot folyamatosan, rendszerszerűen és kiszámíthatóan, állandó minőségben tudna fenntartani úgy, hogy az mindenkinek jó legyen.

Az egészet feladni azonban nem szeretném. Én is élvezem a blogolást, írást, ha van alapanyag, a fordítást is. Azonban azért, hogy mindenkinek jó legyen, némi változtatás szükséges.

Először is a legfontosabb leszögezni, és talán ez (majdnem) mindent össze is foglal, hogy ezen túl nem szeretnék semmi rendszert fenntartani a blogban. Persze úgy lenne az ideális, ha kiszámítható és jól nyomon követhető lenne a tartalom, de egyre inkább érzem, hogy ez így már nem nagyon fog működni.

Ebből következően ténylegesen nem ígérek meg semmit. Igyekszem minél sűrűbben történeteket feltölteni, mert én is szeretnék minél többet ezzel foglalkozni, de nagyon sok tényező együttállásán múlik, hogy ez hogyan sikerül.

Vagyis lehet, továbbra is hetente lesznek új történetek, lehet olyan időszak, amikor gyakrabban, de lehet olyan is, amikor összejönnek a dolgok és hosszabb ideig nem lesz egyáltalán semmi. Erre nem tudok, és már nem is akarok előre ígéretet nyújtani.

Ugyanez vonatkozik a tartalomra is. Alapvetően és eredendően ez egy leszbikus történeteket posztoló blognak indult és a jövőben sem szándékozom ettől nagyon messzire eltávolodni. A téma továbbra is érdekel és közelről érint engem is, így nem tervezek felhagyni az ilyen történetek írásával. Azonban érdekel más is, és a jövőben nem tervezek gátat szabni a blog tematikája miatt se annak, hogy mit írjak.

A stílus marad. Azon ha tudnék se valószínű, hogy akarnék változtatni. Valamint valószínűleg sokan már ismeritek azt is félig-meddig, mik érdekelnek engem, ebből fakadóan túl nagy meglepetés nem hiszem, hogy fog érni. Viszont a jövőben ezzel együtt is sokkal ad hoc-jellegűbb lesz, hogy mit írok és mi kerül ki a blogra.

Remélem, ezzel mindenkinek meg tudok teremteni legalább valami minimális szintet, ami a történetek és egymásutániságuknak az élvezetét illeti. Ha pedig nem, hát így jártam.

Illetve még hozzátenném, hogy ezt a megoldást véglegesnek szánom.

Lehet, lesznek időszakok, amikor hónapokon keresztül tökéletesen kiszámítható lesz a blog, de azt nem ígérem meg, hogy akkor ez megint örökre fog szólni. Lehet, de ugyanannyira lehet az is, hogy nem. Lehet, kezdek majd új bejegyzéstípusokat, lehet, hogy nem. Lehet, sűrűn lesznek majd új történetek és olyanok, amilyeneket a régi olvasók mindegyike szeretni fog, lehet, hogy nem és lehet, hogy olyan irányba megyek el, ami sokaknak nem fog tetszeni. Nem tudom. Lehet, sok változás lesz a blogon ilyen vagy olyan formában, de az is lehet, azon kívül, hogy kiszámíthatatlan, két történet között mennyi idő telik el, semmi nem fog változni. Ezt se tudom, és a jövőben nem is akarom tervezni és ilyen bejegyzéseket sem akarok többet írni.

Lesz, ami lesz. Reméljük, jó lesz, de az is lehet, hogy egyáltalán nem lesz. Az idő majd eldönti.

Annyit 100%-ra ígérhetek, hogy a következő két héten még minden a megszokott menetrend szerint halad majd. A későbbiek pedig még elválnak.

Remélem, ennek ellenére is maradtok sokan hűséges olvasóim és csatlakoznak még hozzátok újabbak is.

Szóval, a jövőben is kellemes olvasgatást kívánok.