Kohta, a szamuráj I. kötet II. rész 10. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj II. rész 9. lap



Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. október 20.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XII. rész - Cicoma 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XII. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 27.

*********************************************************************

Egy sor érzelem hullámzott végig rajtam a következő öt percben, amíg Lindsay visszatérésére vártam. Szinte teljesen elvesztettem az eszemet, és jó okkal. A gondolat, hogy a pompon-ruhájában szeretkezzek Lindsay-vel, teljesen beindított. A farkam hevesen lüktetett a nadrágomban.

Lindsay. A fiatal, édes kis Lindsay, aki épp csak megtanulta, hogy nyelje le a nedveimet. A pomponlány Lindsay. A testem már remegett a gondolattól, hogy hamarosan meglátom őt élőben az egyenruhájában. Volt valami észveszejtően izgató az egyenruhás lányokban… különösen, ha az pomponlány-egyenruha.

- Ó, egek…! – nyögtem fel, amikor meghallottam egy pár tornacipő kopogását a lépcsőn. Egy pillanattal később a vidáman mosolygó Lindsay libbent be a látóterembe. Mintha abban a pillanatban meghaltam volna, hogy az erotikus Mennyországba kerüljek.

- Helló, Jeremy! – üdvözölt daloló hangon. Arca elvörösödött zavarában. Kezében egy pár pompont tartott és rám villantotta legártatlanabb mosolyát. – Hogy tetszik az egyenruhám? Csak a te kedvedért vettem fel.

Vettem egy mély levegőt és felsóhajtottam. Számtalan gondolat kergette egymást a fejemben. Mondanom se kell, hogy Lindsay hihetetlenül vonzó volt a ruhájában. Egy vékony, hosszúujjú fehér pólót viselt, alatta egy zöld V-nyakú trikóval, amin két sárga csík díszelgett a vállainál és még egy pár a két oldalán. Az iskola neve és emblémája formás mellein terpeszkedett.

A hozzá passzoló szoknya is zöld-sárga volt és könnyedén lebegett a lábai körül, ahogy lépkedett, látni engedve azonos színű bugyiját.

Ha lehet, csak még jobban kívántam őt most, mint valaha.

- Egek, Lindsay…! – nyögtem fel. – Gyönyörű vagy.

Komolyan gondoltam. Legszívesebben most rögtön megragadtam volna ezt a lányt, hogy soha többé el se eresszem.

Volt bármi is benne, amit ne szerethettem volna? A lófarkától kezdve, a csábos arcán és szexi száján keresztül… A mosolya egyszerűen elvarázsolt. Aki egyszer megcsodálhatta azt a fenséges alakot, az soha többé nem felejtette el. Nem is csoda, hogy Trish fülig belé zúgott. Hamar rá kellett jönnöm, hogy én is ugyanúgy érzek.

Lindsay kuncogni kezdett a saját, utánozhatatlan stílusában, ahogy körbefordult, megmutatva nekem a szerelését. Aztán összeszorította melleit a pólóján keresztül és felsóhajtott. Pontosan tudta, mennyire felizgat, és élvezte, hogy az irányítása alatt tarthat.

Finoman gyűrögetni kezdte szoknyája peremét, ismét bepillantást engedve a bugyijára. Nyeltem egy nagyot és egy pillanatra sem tudtam levenni a tekintetem róla.

- Ezt akarod?

- Nagyon – bólintottam tátva maradt szájjal.

- Rájöttem – nevetett fel ő. – De először… szeretnék bemutatni neked egy kis produkciót, oké?

Amikor nem válaszoltam, talán azért, mert teljesen megbabonázott ez a vonzó jelenség itt előttem, Lindsay magától is a szoba közepére lépett. Egymáshoz nyomta zöld-sárga pomponjait, majd nyelt egyet és vett egy mély levegőt. Egyértelmű volt, hogy doha nem mutatott még be senkinek egyéni produkciót. Hirtelen Pamelának képzelte volna magát, aki abból él, hogy másoknak mutogatja magát? Viszont ennek ellenére se volt semmi oka, hogy ideges legyen. Hiszen velem volt.

Lindsay tánca eleinte egy kicsit merev volt, ahogy ringatta magát a képzeletbeli zene ütemére. Talán ez a rendkívül félénk és visszahúzódó lány azon merengett, hogy is kerülhetett egy ilyen szituációba. Vagy talán volt valami hátsó szándéka is a kis performanszával?

Próbáltam oldani az idegességét néhány felé küldött meleg mosollyal, ami el is érte a hatását. Szemmel látható volt, ahogy lassan kezdett felengedni.

Maga előtt tartotta a két pompont és hevesen mozgatta őket. Riszálni kezdte feszes kis fenekét, hullámzásba hozva falatnyi szoknyáját.

- Add ki… a lelked…! Engedd az energiát áramlani! – kántálta az előadása mellé a focicsapat indulóját. Hamvas mellei szemkápráztatóan hullámoztak felsője alatt. – Add ki… a lelked…! Hajrá csapat! Hajrá, hajrá!

Néhány magas rúgással nyomatékosította szavait, betekintést engedve apró bugyijára.

- Nézd az eredményt…! Igen, kérünk még! Igen, nem vagyunk telhetetlenek…, csak épp kicsit kapzsik![1]

Amikor lepillantott, és felfigyelt a combjaim között növekvő dudorra, megnyalta az ajkait és enyhén kidugta a nyelvét is. Úgy tűnt, lassan kezdi megérteni, milyen hatással is van rám.

A tekintete szinte vibrált a vágytól, ahogy a földre ereszkedett, bemutatva egy tökéletes spárgát. A csábos előadás hamarosan csak még tovább fokozódott, ahogy szoknyája elejét felrántotta egészen a hasáig. Fülig pirulva rám mosolygott, miközben én bugyija átnedvesedett elejét bámultam.

Hamarosan vett egy lendületet és ismét talpra állt. Teste tovább ringott a néma ütemre, miközben eldobta a pomponokat és mindkét kezével a melleit kezdte masszírozni a felsőjén keresztül. Szoknyája minden mozdulatnál meglebbent, egyszerűen elvéve az eszem.

Ismét felkapta a pomponjait és tovább folytatta csábos táncát, egy pillanatra sem hagyva abba feneke riszálását. A hátát fordította felém és enyhén előre dőlt, kidugva a fenekét.

- Szorítsátok őket hátra! Szorítsátok őket hátra! Egészen hátra! – ugrált vidáman, arcára pedig szikrázó mosoly ült ki. – Ki fog nyerni ma? Mi fogunk! Mi fogunk! – Lófarka hullámzott a levegőben, időről időre a szemeibe csapódva. – Ki fogja leszopni a farkad ma? Én fogom! Én fogom!

Képtelen voltam tovább ellenállni a késztetésnek, így hát felálltam a padlóról és közelebb léptem hozzá, gyorsan elkapva Lindsay karjait. Szájához nyomtam az enyémet egy mohó, szenvedélyes csók erejéig. Miközben ő elhajította a pomponjait, mélyen a szájába toltam a nyelvemet. Kezeim önálló útra indultak, megragadva formás fenekét és finoman masszírozni kezdtem azt.

Bármennyire is érzékeny és visszahúzódó volt, Lindsay hamar bebizonyította, mennyi agresszivitás szorult belé, amikor egymáshoz simuló testeink közé tolta a kezét és benyúlt a nadrágomba, hevesen megmarkolva a gatyámon meredező duzzanatot. A csókban szakadatlan szenvedélyemet hasonlóval viszonozta, nyelvét az enyémhez simítva. Ahogy ott álltunk a kanapé előtt, még az egyik lábát is a derekam köré font, miközben tovább masszíroztam a combját és csodálatos fenekét.

- Ez miattam van? – szakította ki száját a csókból és gyengéden megmarkolta erekciómat. – Olyan nagy…! Miattam ilyen merev?

- Tudod, hogy igen, drága – ziháltam.

- Feküdj le a padlóra a kedvemért! – irányított. Egy pillanatra megdermedtem. Képtelen voltam levenni kezeimet csodás fenekéről. Lindsay pedig csak kuncogott és ismét megcsókolt, míg végül nagysokára engedelmeskedtem a kérésének. Amikor leültem a földre, ő megragadta a sortomat és egy gyors mozdulattal lerántotta rólam.

Szemei azonnal lefelé rebbentek, tekintetét rászegezve lüktető farkamra és elégedetten morogva megnyalta az ajkait.

- Szereted a fenekem fogdosni? – incselkedett, ismét megemelve a szoknyája peremét, betekintést engedve nekem alá. – Nagyon tetszik neked odalenn, nem igaz?

- Tudod, hogy így van – krákogtam.

- Igen. Nagyon is tudom – dorombolta, csillogó szemeit erekciómra szegezve. – De tudod mit? Én is imádom a te hatalmas, kemény farkadat. – Ismét megnyalta az ajkait, majd hozzátette: - Különösen szeretem a számba venni.

Felnyögtem a szavai hallatán, azonban közben továbbra is töretlenül bámultam Lindsay gyönyörű alakját. Lazán lófarokba kötött fürtjei, kislányos arca, azok a lélegzetelállító szemek, az ártatlan mosolya és hófehér fogai egy igazi istennővé tették.

Bár még csak tizennyolc éves volt, mégis egy igazi érett nő aurája lengte körül. A pomponlány-öltözéke ezek után már csak hab volt a tortán. Az a ruha csak még jobban kiemelte a szépségét. Ami pedig az egészet csak még jobbá tette, hogy nem is félt használni rajtam a csáberejét. Végre kitört a kagylóhéjából.

Miközben ezen merengtem, ő nem is vesztegette az időt, csak némán négykézlábra ereszkedett, hogy a szájába vegye lüktető farkamat és hevesen szopni kezdje. Selymes ajkai érzékien mozogtak szerszámomon, ismét kellemes bizsergéssel töltve meg testemet.

Ujjait szerszámom töve köré fonta és szilárdan tartotta azt a szájában. Mindeközben pedig tekintete egy másodpercre sem engedte el az enyémet.

Még mindig nyöszörögve az élvezettől, beletúrtam Lindsay hajába, majd megragadtam a lófarkát. Lindsay tele szájjal kuncogott, majd szó nélkül tovább folytatta munkáját.

Hamarosan aztán elengedte a farkamat és saját melleit kezdte markolászni, miközben ajkai töretlenül fel-le mozogtak árbócomon. Válaszként én nem voltam képes semmi másra, csak elégedett nyöszörgésre. Egyértelmű volt, hogy Lindsay rengeteget tanult abból, amit múlt csütörtökön tapasztalt Trish szakszerű irányítása alatt. Kétség sem férhetett hozzá, hogy gyorsan tanult.

Csak figyelhettem őt, ahogy érzéki ajkaival egyre közelebb lök a gyönyörhöz. Akár oda is üríthettem volna a táramat a szájába, Lindsay pedig valószínűleg nagyon örült is volna neki. Nekem azonban más terveim voltak. Más, sokkal jobbak.

- Feküdj az ágyra, kedvesem! – kértem. – A hátadra!

Már attól is majdnem eldurrantam, ahogy figyeltem őt közben. Olyan észvesztően gyönyörű volt a ruhájában, hogy az teljesen elvette az eszemet.

Ahogy elhelyezkedett a kanapén és rám nézett, láttam a szemén, hogy azonnal rájött mit tervezek, miközben ott álltam, a farkamat markolászva.

Egyikünk se szólt egy szót se, miközben oda léptem hozzá, ő pedig engedelmesen kinyitotta a száját, ismét magába fogadva szerszámomat. Egyértelmű volt, hogy élvezi a helyzetet. Kellhetett nekem ennél több.

Egyik kezemmel irányba tartottam a farkamat, miközben a másikkal egyik mellét markolásztam. Hamarosan pedig az élvezet elérte az elviselhetőség határát. Egy pillanat múlva hangosan felnyögtem és telepumpáltam Lindsay száját a nedveimmel. Lehunytam a szemem és hátravetettem a fejem, kiélvezve minden pillanatot.

- Mmm! – dorombolta. – Ez mennyei volt.

Szükségem volt néhány pillanatra, amíg kitisztul a fejem, majd tettem egy lépést hátra és mosolyogva mámorító arcába néztem.

- Jobb lesz, ha hozzá is szoksz… Azt hiszem, nekünk kettőnknek sok hasonlóban lesz még részünk a nyaralás vége előtt.

- Nem akarok semmi mást, csak veled szexelni július végéig – jelentette ki vigyorogva. – Ez minden vágyam.

Miközben beszélt, hátra nyúlt és kibontotta a haját. Megrázta a fejét, kényelmesen elrendezve tincseit a vállain.

- Szeretnéd a puncimat is birtokba venni? – Egy pillanatra a lélegzetem is elakadt a szavaitól. Még a szempilláit is megrebegtette közben. – Tudom, hogy hét különböző emberrel is szeretkeztem múlt éjjel, de még többet szeretnék. Sokkal többet. Te nem így vagy vele?

- Én csak téged akarlak – válaszoltam rekedtes hangon, miközben farkam lassan ismét életre kelt. – Birtokba akarom venni a tested minden négyzetcentiméterét, amit csak lehet…

Ő erre csak mosolygott és közben felemelkedett a kanapéról, tekintetét rám szegezve.

- A bugyim lekerül, de a szoknya fennmarad. Nem hiszem, hogy lenne bármi kifogásod azellen, hogy az egyenruhámban tegyél magadévá. – Nyeltem egy nagyot, ahogy figyeltem, miközben a szoknyája alá nyúl és letolja a falatnyi ruhadarabot egészen a bokájáig. Egyik lábával kilépett belőle, majd a másik lábával fellendítette a kezébe… Egek! Ennél érzékibben nem is csinálhatta volna.

Ezek után szó nélkül megfordult és ismét elterült a padlón. Négykézlábra helyezkedett és mosolyogva hátra pillantott a válla felett, érzéki fenekét ringatva felém.

- Gyerünk, Jeremy! Csak rád várok.

Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy eléri a célját. A farkam már ismét merev volt és készen állt az akcióra. Ha ő azt akarta, hogy belé hatoljak, egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy csalódást okozzak neki.

Mögé léptem és mélyen belé mártottam szerszámomat. Két kézzel megragadtam a csípőjét és kiélveztem forró vendégszeretetének minden mámorító pillanatát.

Lindsay hátra lökte a fejét és hangosan felnyögött, ahogy mozogtam benne, hamarosan pedig, tovább fokozva bennem a hevületet, átvéve löködésem ütemét, mozgatta ő is a testét. Valahol az agyam hátuljában azon merengtem, vajon a többiek nem ébrednek-e fel hangos nyögéseink zajára.

Lindsay pillanatokon belül felért a csúcsra és remegve roskadt össze a padlón, eközben azonban, valami csoda folytán, a farkam egy centivel sem csúszott kijjebb barlangjából.

Miközben hangosan nyöszörgött az élvezettől, én tovább pumpáltam őt hátulról, míg végül belé nem pumpáltam minden nedvemet. Pár pillanatig még benne tartottam a szerszámomat, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy mindent kiengedtem magamból. Csak aztán húzódtam vissza, hogy a helyére igazítsam szoknyáját és pajkosan megpaskoljam fenekét. Kétségem sem férhetett hozzá, hogy mindketten elégedettek voltunk a végeredménnyel.

Folytatása következik!

---

[1] Magyarul kicsit hülyén jön ki a dolog. Az angol eredetinek a lényege az ütemes rímelés (Check out the score… yeah, we want some more! Yeah, we ain’t needy, needy… we’re just greedy, greedy!). Versekben viszont sosem voltam jó, szóval bocsássátok meg, hogy nem sikerült rímelve lefordítani! Ha valakinek van esetleg ötlete rímbe szedett fordításra, az ossza meg velünk nyugodtan!

A szörny az ágy alatt - Kellemes Húsvétot!

A szörny az ágy alatt

Írta: Brandon
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. április 16.

Heti ajánlat - A motoros

A klasszikus után szabadon:
Motorral szállni élvezet...
Már akinek.

Ingovány

Gyönyörök szigete XII. rész - Cicoma 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XII. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 27.

*********************************************************************

Lindsay hirtelen körbepillantott a helyiségben, majd hirtelen kiszúrt valamit. – Ó…! Nézd! – Kibontakozott az ölelésemből és odamászott a kanapéhoz, hogy egy kis rózsaszín könyvecskével térjen vissza. Nem tudom, hogy kerülhetett oda. Az biztos, hogy nem én hagytam ott. Lindsay az ölembe tette és boldogan elmosolyodott. – Ez egy kis fotóalbum, amit magammal hoztam – magyarázta. – Bizonyára itt felejtettem tegnap. Vannak benne képek az egész családomról és pár barátról is.

- Ó! – válaszoltam kíváncsian.

- Szeretnéd végig nézni velem?

- Ugye most csak viccelsz? – válaszoltam. – Hát persze, hogy igen. Nagyon szeretném.

- Lehoztam tegnap, hogy Trish és Devon megnézhessék – magyarázta, miközben kinyitotta az első oldalon. – Élvezték, hogy együtt nézegetjük. Érdekelte őket a családom.

- Le mertem volna fogadni – bólintottam és félrebillentettem a fejem, hogy jobban megnézhessem az első képet. Egy tökéletes portré volt Lindsay-ről, ahogy enyhén félre fordítja a fejét és gyönyörű szemei együtt mosolyognak ajkaival.

- Ez az iskolai tablóképem – magyarázta. – Tetszik? Ez az egyik legjobb kép rólam. Múlt októberben készült. Tizenhét voltam akkor… Kicsit kevesebb, mint két hónappal a tizennyolcadik születésnapom előtt.

- Imádom – válaszoltam. – Kinek ne tetszene egy ilyen gyönyörű arc? – Lindsay elpirult és rám mosolygott. – Le merném fogadni, hogy te voltál a bálkirálynő a szalagavatón… nem igaz? Nagy összeget tennék rá, hogy toronymagasan nyerted a szavazást.

Lindsay ismét elpirult és elfordította a tekintetét, majd válasz helyett csak lapozott egyet.

- Ezen a képen a három testvérem van. Gina, Jennifer és Alison.

- Egyértelműen Alison a legszebb a csapatból, ha engem kérdezel. Persze ő hasonlít a legjobban rád is, szóval nem meglepetés. – Lindsay csak mosolyogva csóválta a fejét. – Mennyi idős is most?

- Tizenhat. Ő a kisbaba a családban. Jennifer huszonhárom, Gina pedig húsz. Jennifernek már van egy kisbabája is. Viszont nem rég haza költözött, miután egy éve szétmentek a férjével. Pont azelőtt, hogy Apu meghalt.

- Szóval a kis Lindsay már nagynéni? – nevettem fel. – Hogy hívják a gyereket? Kisfiú vagy kislány?

- Lány… Katherine… Tizenegy hónapos.

- Gondolom sokat vagy vele.

- Ó igen! – bólogatott Lindsay. Odakinn ismét lecsapott egy villám, ő azonban csak tovább beszélt: - Igazából Alisonnal folyamatosan azon harcolunk, hogy ki lehessen többet a babával – kuncogott. – Mindketten folyton vigyázni szeretnénk rá, amikor Jenn épp dolgozik. Imádok vele játszani… De Alison is.

Felnevettem, ahogy elképzeltem, amint a két lány tépi egymást a baba miatt. Ebben a tekintetben bizonyára Alison nagyon boldog volt, hogy Lindsay eltűnt otthonról hat hétre. Így ő maradt egyedül a bébiszitteri szerepre.

- Azt mesélted, hogy a másik nővéred, Gina, Coloradóban élt, amikor apukád meghalt. Ő is hazajött Ohióba azóta?

Lindsay bólintott.

Gara Arias alias Lindsay

- A Coloradói Állami Egyetemen tanult. Nagyon szerette, de úgy érezte, nagyobb szükség van most rá otthon. Most ő segít be a ház körül. Most együtt lakunk mind az öten Anyuval. Egy csapat vagyunk.

Ismét lapozott egyet az albumban és elmosolyodott, ahogy a következő sor fényképre pillantott. Mindegyik őt ábrázolta egy középkorú férfi társaságában.

- Ez mind rólam és Apuról készült – magyarázta, majd összevonta a szemöldökét egy pillanatra, mielőtt rábökött volna az egyik képre. – Ez volt az utolsó közös képünk…

Halkan felmordultam és megráztam a fejem, ahogy a boldog apa-lánya párosra pillantottam, amint felhőtlenül néznek a kamerába, mint akiknek semmi gondjuk nincs a világon.

- Nagyon sajnálom, kicsim… Apukád nagyon boldognak tűnik… Energikusnak. Élettel telinek. Nagyon sajnálom. Hatalmas tragédia lehetett ilyen fiatalon elveszíteni.

- Negyvenhat éves volt… - motyogta Lindsay kifejezéstelen hangon. – Sosem fogom megérteni, miért kellett ilyen hirtelen meghalnia. Mindig is azt hittem, örökké fog élni. Egyik nap még viccelődtünk a reggelinél suli előtt… nem volt semmi gond, minden átlagos volt. Azt mondtam neki, hogy szeretem, aztán elmentem iskolába. Későn értem haza délután és… és Apu akkor… akkor már… már nem élt… Ott feküdt a kanapén és…

Úgy tűnt, mint aki mindjárt elsírja magát, de végül visszatartotta a könnyeit. Szorosan magamhoz öleltem őt és a mellkasomba fúrta az arcát. A napnál is világosabb volt, mennyire isteníti az apját és mennyire hiányzik neki. Még mindig sokként érte, hogy nincs többé.

- Van itt pár kép a szüleimről is együtt – folytatta végül szipogva, visszafordulva az albumhoz. – Anyu pár hónapja töltötte be a negyvenhatot. Nagyon korán házasodtak össze. Anyu huszonhárom volt, amikor Jennifer született. Az esküvőn még csak tizennyolc volt. Pont mint én most.

- Az édesanyád nagyon vonzó jelenség – jegyeztem meg. – Pontosan látszik, honnan örökölted a külsődet. – Lindsay még mindig levertnek tűnt, úgyhogy igyekeztem felvidítani egy homlokára adott csókkal. – Bárcsak ott lehettem volna, amikor apukád elment! Megtettem volna mindent, hogy jobban érezd magad. Ugye tudod?

Lindsay halkan szipogott.

- Bárcsak soha ne is ment volna el! Én ezt kívánom.

- Nos… igen – bólintottam. – Az lenne a legjobb. De biztos vagyok benne, hogy még mindig veled van. A lelke vigyáz rád. Biztos vagyok benne, hogy nagyon büszke arra a gyönyörű ifjú hölgyre, akivé váltál. Biztosan most is néz téged odafentről.

- Úgy… úgy gondolod?

- Tudom, édesem. Tudom. Nagyon kedves vagy, rendes és aranyos. Egy cseppnyi rosszindulat sincs benned. Ha az én lányom lennél, én nagyon büszke lennék rád. Tudom, hogy apukád is az.

Lindsay halványan rám mosolygott.

- Köszönöm, Jeremy. Szeretném hinni, hogy Apu mindig velem lesz. Néha úgy gondolok rá, mint az őrangyalomra… aki figyel engem… és gondoskodik róla, hogy biztonságban legyek.

- Veled is van – biztosítottam.

- De azt kívánom, bárcsak még mindig élne…

- Tudom, kicsim. Tudom. Én is…

- Ha Apu még mindig élne, most nem lennék itt… - jelentette ki. – Egyáltalán nem jöttem volna el a szigetre, mert nem lenne szükségem a pénzre, hogy kisegítsem a családomat. Soha még csak meg se fontoltam volna, hogy ide jöjjek. Akkor sosem találkoztunk volna egymással, Jeremy.

Megráztam a fejem.

- Nem érdekel. Bár nyilvánvalóan nagyon örülök, hogy itt vagy, szívesen feláldoznám az együtt töltött időt azért, ha apukád még mindig élhetne. Ez nem is lehet kérdés. Egyáltalán nem vagyok önző. És Trish is, bármennyire vágyik rád az életébe, teljesen biztos vagyok benne, hogy ugyanígy érez. Pontosan azért, mert nagyon sokat jelentesz neki. Az, hogy az apukád itt lehessen és gondoskodhasson rólad, anyukádról és a testvéreidről, sokkal több, mint amit én valaha is nyújthatok neked.

Lindsay összeszorította az ajkait és megvonta a vállát, majd újra lapozott az albumban.

- Itt vagyok én Magannel.

Elmosolyodtam a kép láttán, ami Lindsay-t ábrázolta egy fiatal barna lánnyal, aki ugyanolyan bolti egyenruhát viselt, mint ő, és mindketten szélesen mosolyogtak a kamerába.

- Együtt dolgoztok Megannel?

- Ühüm – bólintott Lindsay, gyorsan tovább lapozva. A szemeim majd kiugrottak a helyükről a következő kép láttán. – Ez az egyetemi pomponlányos képes. – Alig kaptam levegőt és úgy bámultam a képre, akár egy idióta. Abban a falatnyi dresszben Lindsay csak még vonzóbb volt. – Mindig is szerettem a pompon-csapatban lenni. Talán azért is jelentkeztem pont erre az egyetemre, mert ott megint pomponlány lehettem – mosolygott rám zavartan. – Minden rendben, Jeremy?

Megköszörültem a torkomat, majd megráztam a fejem, igyekezve magamhoz térni. Olyan érzés volt, mintha elvakított volna egy iskolabusz. – Sajnálom, Lindsay. Csak magam elé képzeltelek… a pomponlány-ruhádban… Ennyi az egész.

Zavartan összevonta a szemöldökét.

- Hogy érted?

- A pomponlányok mindig is nagy hatással voltak rám – magyaráztam, továbbra is a képet bámulva. Egek… mit meg nem tettem volna, hogy beugorhassak abba a képbe és leteperhessem Lindsay-t a pomponlány-ruhájában!

- Szereted a pomponlányokat, Jeremy?

Alig tudtam elszakítani a tekintetem a képtől, hogy Lindsay szemébe nézzek.

- Igen. Nagyon. Szerintem minden normális férfi rajong az ötletért, hogy egyszer egy csinos kis pomponlánnyal lehessen. Szokványos fantázia. Mióta az eszemet tudom, álmodozok erről. De sose volt lehetőségem valóra váltani.

Lindsay merengve nézett rá.

- Abból a sok pénzből, amid van, akár vehettél is volna magadnak egy pomponlányt.

- Abban mi a móka? – ráztam a fejem. – Úgy a jó, ha igazi. Nem valami művi, összebarkácsolt. Valaki olyasvalakit szeretnék, akit ismerek és törődök vele. Az teszi különlegessé-

Lindsay kisimított néhány tincset az arcából és rám nézett.

- Eláruljak egy titkot? Tudod, magammal hoztam a régi pomponlány-ruhámat a szigetre. – Az állam szinte a padlóig zuhant ezen szavak hallatán. – Talán fölvehetném… ha szeretnéd…

Mondanom se kell, hogy a szívem majd kiugrott a mellkasomból az izgatottságtól.

- Te… te elhoztad… a ruhádat… magaddal a… szigetre? – hebegtem. Próbáltam összeszedni magamat, de nehezen ment. – Nem kellett volna… Nem kellett volna azt vissza… visszaadnod, amikor elvégezted az iskolát?

- De – kuncogott Lindsay. – Kellett volna. De olyan sokat jelentett nekem, hogy megegyeztem az edzőnkkel, hogy megvehessem az iskolától. Nem tudtam csak úgy egyszerűen visszaadni.

Lenyűgözötten bámultam Lindsay-re, ahogy ő csábosan kuncogott. Próbáltam elképzelni, hogy tudnék ellenállni, ha meglátnám őt az egyenruhájában.

Ő pedig csak ismét felnevetett.

- Felmehetek érte a szobába és talán előadhatnék neked néhány mutatványt is. Szeretnéd?

Képtelen voltam megszólalni, úgyhogy csak lassan bólintottam.

- Akkor csak várj itt! – nevetett. – Vihar vagy nem vihar, pár perc és itt leszek. Te csak ülj itt addig! Előadok neked egy táncot, hogy valóra válhasson az álmod.

Folytatása következik!