Írta: Marokfegyver
******************************************************************
– Hova vigyük őket?
A lányok vihogtak, hiszen alig 5 percnyi, ismeretségnek sem nevezhető együtt utazás után komolytalannak tűnt a srácok kérdése, még úgy is, ha gondterhelt képpel néztek egymásra, mintha valóban ez lenne a legnagyobb gondjuk.
Kevéssel korábban sodródtak egymásmellé a tömött villamoson, és bármennyire is szimpatikus a két fiú, felesleges volt ilyesmit tervezgetni.
Az autók csúszkálva, lépésben közlekedtek, amelyik meg óvatosságból állt az útszélen, azt a sószórógépek kerülgették. A villamos döcögött, mintha bármelyik pillanatban feladná, és két megálló között várná meg a tavaszt, vagy legalább a lefagyott ónos eső felolvadását. Megállt minden megállóban, de éppen csak annyi új utas tudott felpréselődni, amennyi leszállt a régiek közül, figyelembe véve a testméreteket is: 1 közepesen testes asszonyt 2 karcsú lányra cserélt a villamos.
A srácok éppen a kedvenc játékukkal szórakoztatták magukat, amikor Georgina és Krisztina felszállt. A játékban az bizonyult a legérdekesebbnek, hogy szinte sosincs nyertes és vesztes – mert általában nem derül ki, hogy melyikük tippje a helyes –, ám rengeteg fantáziát és kreativitást igényel, és rendkívül mulattató. Ha pedig mégis lenne alkalom győztest hirdetni, az a hab a tortán.
Georgina és Krisztina alig hasonlítanak egymásra, a fiúk nem is feltételezték róluk, hogy testvérek. – A rokoni kapcsolatok nem is képezték a játék részét, ezért nem is foglalkoztak vele. – Gina 2 évvel és néhány kilóval előzte meg Tinát, extrém vörösre festette a haját, és smaragd szemekkel, ártatlanul nézett a világba. Húga fekete hajához jól illett a metsző tekintet, és kacagása bárkit képes volt levenni a lábáról.
A villamos döcögött, az utasok – akár valami nagyvárosi, menő táncban – kettesével összelapulva próbáltak helyet cserélni, hogy majd leszállásig az ajtó közelébe kerüljenek. A lányok, néhány intim összetapadással járó forgás után kerültek a fiúk mellé. Gina melle Ákos mellkasának, vagy inkább a hasának feszült, s ha nem lett volna mindkettőjükön vastag télikabát, akkor a lány arca vörösebbre vált a zavartól, mint a haja. Tina Karcsival került szemközt, és szinte testi kontaktusba, miközben megfordult a fejében, hogy nyáron, vékonyka, könnyű ruhában, egy ugyanilyen összelapulás már pettingnek számítana.
A lányok cinkos mosollyal néztek egymásra.
A fiúk csak a hozzájuk sodródott két lányt figyelték, de így is tisztában voltak egymás gondolataival: Fejben zajlott a játék.
Ákos jóval Gina feje fölé magasodott – azt szokta mondani, hogy ő álló helyzetben is képes a lányok cicijei közé tenni a farkát, „mármint a csajnak se kell leguggolni” –, keskeny szakállal ellensúlyozta kölyökképét, és szüntelenül villogtatta hófehér fogsorát. Karcsi, huszonéves kora dacára, erősen kopaszodott, de ettől kortalanná, komollyá és még szimpatikusabbá vált. Két centi távolságból, kedvesen mosolygott Krisztinára.
Ginának feltűnt, hogy a magasabbik srác folyton az ajkát lesi, és mintha – ide-oda nézegetve – összehasonlítaná Tina szájával, vagy a különbségeket akarná pontról-pontra feltérképezni. Ennyi bámész pillantás után már legszívesebben megkérdezte volna, ahogy szokta:
– Szép szopós szám van?
Ilyenkor aztán a fiúk többsége zavarba jön, mert nehezen viselik, ha egy lány nyíltan és nyersen kimondja, amit gondol.
Karcsi is igyekezett felmérni a lányokat, de ennyi ruhán keresztül nehezen boldogult. Bezzeg nyáron elemében volt, amikor Ákossal behúzódtak az egyetlen árnyékos pontra, és ott igyekeztek egymást meggyőzni, ki-ki a saját igazáról. A lányok többsége hamar felfedezte a hűvösből rá irányuló, kitüntető figyelmet, és mindig akadt köztük néhány olyan, aki élvezte a helyzetet, és többször is elsétált a fiúk előtt.
A villamos toporgott, ablakain megfolyt a pára.
Gina lassan megpróbált megfordulni saját tengelye körül, hogy aztán az ajtó felé araszolva legalább 10 emberrel helyet cseréljen. Néhány másodpercig a hátával feszült Ákosnak, és sajnálta, hogy nem szólt semmit a sráchoz.
– Mindegy, úgyis le kell szállni! – gondolta.
Tina is megmoccant, amennyire a zsúfoltság megengedte, és szinte elszomorodott, hogy itt kell hagyni a komoly, de mosolygós szemű fiút.
A két lánynak még egy teljes lépést sem sikerült megtenni, amikor az egyik srác megszólalt:
– Hova vigyük őket?
Viccesnek tartották a kérdést, és jólesett a segítség, hogy a fiúk – „Bocsánat, leszállnék! Bocsánat, engedne leszállni?” felkiáltásokkal kísérve – elirányították őket az ajtóig. Még akkor is nevettek, amikor a tömeg Ákost és Karcsit is kivetette magából, és hiába igyekeztek, nem tudtak visszaszállni a nélkülük továbbcammogó járműre.
Homlokukra fagyott az ónos eső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése