Zsúfoltan 3. rész

Előzmény: Zsúfoltan 1. rész
Közvetlen előzmény: Zsúfoltan 2. rész

***********************************************************

– Játszotok velünk? – kérdezte Karcsi.

A lányok bizonytalanul, de gondolkodás nélkül bólintottak.

– Akkor elmondom a lényegét. Nyáron kezdődött…– kezdett bele a fiú.

Két kikerekedett szempár figyelte lélegzetvisszafojtva.

– A kedves haverom – mutatott Ákosra olyan lendülettel, mintha négyük közül valakinek kétségei lehettek volna „a haver” személyét illetően –, agyonpunnyadta magát a napon, és kidolgozott egy elméletet. Egészen hosszasan képes volna előadni, így sokkal jobban jártok velem, ha röviden összefoglalom. Szóval, könyökölt a strand homokjában, és fáradtságos munkával megállapította, hogy az előttünk elhaladó hölgyemények szájának formája és még mit tudom én milyen tulajdonságaiból következtetni lehet… a puncijuk formájára. Elmagyarázta, hogy 7 alaptípus létezik, és mindegyiken belül több altípus, és ezekbe besorolt minden egyes elhaladó puncit. A probléma csupán abban volt, hogy ezeket a besorolásokat lehetetlen volt ellenőrizni. Tehát mondott valamit, és én vagy elhittem, vagy nem, hát többnyire ráhagytam, mert minek vitatkoznék, ha úgysem tudjuk eldönteni, hogy kinek van igaza.

– Mért nem kértétek meg valamelyik csajszit? – kérdezte Georgina.

– Igazoláshoz?

Tina kuncogott.

– Jő ötlet – helyeselt Karcsi – nekünk is eszünkbe jutott. Nem nagyon tudtuk eldönteni, hogyan kellene valakit megszólítani. Különben is előfordult, hogy alaposan megbámultunk egy csajt, aki két főtt kukoricával a kezében sétált el előttünk, és egy perc múlva visszajött a bivalynyakú barátjával, és a koma úgy nézett ránk, mintha röptében lehúztuk volna a barátnőjéről a bugyit.

– Majdnem azt csináltátok! – nevetett Gina.

– Attól azért messze volt az ártatlan szemlélődés…

– Az én kedves haverom pedig – vette át a szót, a lányok vidámságából bátorságot merítve Ákos –, ez itt – mutatott a másik fiúra, ha lehetséges, Karcsiénál is teátrálisabb gesztussal –, a hónaljak tanulmányozásával, sőt a bokák alapján állította fel punci-teóriáját, amit hamarosan az egyetemeken fognak oktatni.

A lányok felszabadultan kacagtak:

– Reggeltől estig hasaltatok a homokban, és minden boka vagy száj alapján besoroltátok a csajokat punci-törzsekbe, rendekbe, csoportokba… haha.

– De volt olyan is, hogy sikerült meggyőződni róla, hogy tényleg olyan-e…?

Krisztina befejezetlen, cukkoló kíváncsisága lefagyasztotta Gina arcáról a mosolyt. A fiúkon fezsülő izgalom lett úrrá.

A szobában mind a négyen tudták, hogy mi fog következni.

Az ablaküvegen kopogott az ónos eső.

Gina hirtelen rádöbbent, hogy elfelejtették behúzni a sötétítőfüggönyt. – „Itt ülünk bugyiban, a kivilágított lakásban!” – Felpattant, és a srácok simogató pillantásaitól kísérve, két mozdulattal kizárta a külvilágot.

– Játsszunk? – kérdezte Karcsi.

Hangjában már nyoma sem volt az iménti magabiztosságnak.

Tina felnevezett, és felemelte az egyik lábát:

– Itt a bokám!

– Megmutatod a hónaljadat?

– Ha azt akarod… – Krisztina kibújt a felsőjéből. – Csupi.

– Nem azt nézem, hanem ha összeszorítod, a puncidat formázza.

– Nem látom… Mit kell nézni?

Karcsi gyengéden megsimította a csíkot:

– Na? Ilyen?

– Miért érzem én, hogy ez beugratós kérdés? Akármit válaszolok, rögtön azt mondjátok majd, hogy mutassam.

A radiátorra terített, térdig átázott nadrágok gőzétől fülledt levegő szorongatta a szobát.

Gina Ákoshoz fordult:

– És te mit állapítottál meg a szám tanulmányozásából?

– Nagyon picit nyisd meg! – kérte a fiú. – Ha úgy esik jól, közé dughatod a nyelved… és képzeletben a vízszintest elforgatjuk 90 fokkal, és éppen ilyen… a puncid.

– Elég ravaszak vagytok, fiúk! – nézegette Tina is nővére száját. – De van némi igazság abba, amit mondasz.

– Honnét tudod? – kapta fel a fejét Gina. – Te… szoktad látni a punimat? Te kukkoló! – Átnyúlva Ákos felett, játékosan meglegyintette Krisztinát.

– És most? – tette fel a mind a négyükben megfogalmazódott kérdést Tina. – Mi következik?

Folytatása következik!