Zsúfoltan 2. rész

Előzmény: Zsúfoltan 1. rész

***********************************************************

Krisztina azonnal vacogásba kezdett, nem tudta a remegést megállásra parancsolni. Georgina úgy érezte, hogy a csontjaiig ér, és ott fagy meg az ónos eső.

Karcsi bambán nézett a távolodó villamos után:

– Mikor jön a következő?

– Tavasszal – válaszolta Ákos olyan diadalmasan, mintha ennél szerencsésebben nem is alakulhattak volna a dolgok. Közben Gina összeszorított száját figyelte. – Ilyen időben nem valószínű, hogy elindítana még egy járatot.

– Mi… akkor mi megyünk – préselte ki vacogó száján a lány.

– Hova? – csodálkozott Krisztina, mintha most ébredne fel. – Őket meg itt hagyjuk? – Karcsira nézett, akinek a vízlepergetős kabátja felszínén megtapadt minden csepp, és máris úgy nézett ki, akár egy jégből készült hóember.

Most Ginán volt az álmélkodás sora:

– Tudsz jobbat?

– Igazán nem szívesen szólnék bele – jegyezte Ákos ravaszkás mosollyal –, de én ennél csakis jobbakat tudok.

– Messze laktok? – érdeklődött együttérzőn Tina.

– Igen.

– Nem – válaszoltak a fiúk kétféleképpen.

– Én igen, Karcsi meg nem annyira – helyesbített Ákos.

Georgina zavartan félrefordult: –„Mért bámulja ez mindig a számat?”

Tina vett egy mély levegőt, és kimondta a nővére helyett, bár ilyen fontos döntéseket mindig Ginának kell meghoznia:

– Gyertek be megmelegedni, aztán majd kitalálunk valamit!

– Később sem fog kevésbé csúszni… – vont vállat az idősebbik lány, és nem derült ki, hogy ezt pozitív, vagy negatív közlésnek szánta. – Milyen nap van?

– Öcsis.

Később derült csak ki a srácok számára, hogy az értelmezhetetlen párbeszédnek milyen jelentősége volt: A viszonylag kisméretű lakásban a szüleik nem, csak az öccsük található.

Rövid csúszkálás után jóleső meleg fogadta őket.

A legfiatalabb testvért nem hozta izgalomba a lányok megérkezése.

– Az sem érdekelné, hogy nem vagyunk egyedül – mondta Gina –, ha meghallott minket egyáltalán.

Tina nevetett, és dörömbölésszerűen bekopogtatott az öcsihez:

– Ne masztizzál ám!

Erre sem érdekezett válasz.

– Hány éves? – bökött a fejével Karcsi az ajtó felé.

– 16.

– Akkor mért ne…? Abban a korban már élesben is megtörténhet, ha nem vigyáztok rá.

– Nincs kulcsra zárva – felelte a vörös lány –, nem szólnánk érte, ha csajt hozna fel.

Közben valamennyien letették a cipőket és kabátokat, végigmentek a keskeny közlekedőn, és beléptek a két lány közös szobájába.

– Én megint a villamoson érzem magam – jegyezte meg Ákos a helyiség szűkös méretére célozva.

– Én meg éppen nem, mert ott jóval szorosabban voltunk – válaszolt Gina.

– Nagyon talányos vagy. Most ez jó vagy rossz?

– Ha nem bámulod a számat, akkor jó!

– És mitől rossz?

– Olyat nem tudok.

– Játsszunk olyat, hogy összezsúfolódunk, mint a villamoson! – javasolta Karcsi.

– A nadrágom is átázott! – mutatta Gina a térdig vizes ruhadarabot.

– Vesd le nyugodtan, nem nézek oda! – biztatta Ákos.

– Végül is… miért ne? – vonta meg a vállát a vöröshajú lány, és örömmel bújt ki a nadrágjából. – Bugyit láttatok már, remélem.

Tina azonnal követte nővére példáját, és máris azon izgult: Vajon a fiúk merik-e utánozni őket?

– Rátehetem a radiátorra? – nyúlt a cipzárjához Karcsi.

– Persze – felelték egyszerre a lányok.

Ákos szó nélkül szabadult meg a nadrágjától.

Az apró helyiségben furcsa volt egymás előtt, egymástól néhány centire vetkőzni, még akkor is, ha csupán egy-egy elázott nadrágról volt szó. Néhány másodpercig saját tettüktől megriadva ücsörögtek.

Hiszen nem is ismerik egymást!

A fiúkon egyszínű – piros illetve fehér – alsónadrág feszült, a lányok fehér tangában voltak.

Gina észrevette, hogy az egyik srác – Ákos – már megint az ő ajkait méregeti:

– Elárulnád, hogy mi a bajod a számmal? – fakadt ki ingerülten.

A fiú zavarba jött:

– Semmi.

– Akkor mit bámulsz rajta? Rossz helyen van?

Valami frappáns választ várt, valami csibészeset vagy macsósat – például: „Igen, rossz helyen, mert a farkamon kellene lennie…” – ehelyett Ákos igyekezett másfelé nézni, és tekintete most meg Krisztina száján landolt.

Karcsi szólalt meg: 
– Hagyd csak rá, ez a mániája! …dilije, heppje, hóbortja…!

Folytatása következik!