Gyönyörök szigete XII. rész - Cicoma 5. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XII. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 27.

*********************************************************************

- Mmm! – dorombolta Lindsay. – Csodás volt a farkad magamban érezni.

- Sokkal jobb volt nekem benned érezni a farkamat, drágám – ziháltam, mellé heveredve a hátamra. – Nekem elhiheted… Ó, egek…!

- Egek mi? – kuncogott.

- Egek… olyan gyönyörű vagy! – csókoltam meg őt.

- Nem kellene káromkodnod, Jeremy – koppintott az orromra. – Uralkodj a szádon!

- Inkább a te szádon uralkodnék – vigyorogtam. – Úgy szopsz, mint egy istennő.

- Imádom szopni a farkadat.

- Amúgy, mennyi ideig is voltál pomponlány a gimiben?

- Mind a négy évben. Mind az őszi, mind a téli szezonban, szóval egy foci és kosármeccset sem hagytam ki, amikor otthon játszott a csapat. Miután viszont Apu meghalt, majdnem kiléptem a csapatból. Egy barátom győzött meg végül, hogy maradjak. Azt mondta, hogy ha tovább folytatom, az segíthet, hogy ne zuhanjak nagyon magamba, otthon ücsörögve a bánatommal.

- Egyetértek – bólintottam. – Elég sokat tudok már rólad. Nagyon vallásos vagy… szeretsz videójátékokkal játszani… Mesélj még magadról!

- Mire vagy kíváncsi?

- Milyen hobbid van még? Mit szeretsz csinálni?

Lindsay elmosolyodott.

- Nos, egy farmon élünk otthon, Ohióban, és van néhány lovunk. Nagyon szeretek lovagolni. Nem vagyok épp egy partiarc. Szeretek inkább otthon lenni Anyuval és a nővéreimmel. Nagyon közel állunk egymáshoz. De szeretem a gyors sportautókat is… A drága fajtákat.

- Anyukád mivel foglalkozik?

- Egy gyógyszerraktárban van munkája.

- Mindig is ennyire vallásos voltál? – Pontosan tudtam a választ a kérdésre, de szerettem volna fenntartani a beszélgetést.

- Ó, igen – bólintott. – Mindig is. Egészen kislánykorom óta mindig eljártam a templomba. Minden vasárnap énekeltem a templomi kórusban. – Egy pillanatra elkomorodott. – Ez hiányzik az egyik legjobban, mióta itt vagyok a szigeten. Mióta az eszemet tudom, a vasárnap reggeli programom az, hogy elmenjek a templomba. Nehéz kibírni így… De túlélem – mondta és közben oldalra nyúlt, hogy gyengéden megszorítsa a farkamat.

- Mit szeretnél a leginkább elérni az életedben? Mi az életcélod?

- Szeretném beteljesíteni azt, amit Isten tervez velem, bárhová is vezessen az utam – mondta magabiztosan. Egyértelműen nem ilyen válaszra számítottam egy tinédzser lánytól. De persze Lindsay távol állt attól, hogy egy átlagos tinédzser lány legyen.

- Miben vettél részt még az iskolában? A pompon-csapaton kívül, persze.

- A csapat lefoglalta az időm nagy részét az őszi és a téli szezonban. Egy évig játszottam a softball csapatban, de az nem jött be annyira. Úgyhogy aztán teniszeztem három évig tavaszonként.

- Jól teniszeztél?

- Aha – bólintott.

- Talán majd egyszer játszhatnánk egy meccset – mosolyogtam. – Kristanna is nagyon szeret teniszezni. Le merném fogadni, hogy szívesen játszana veled. Volt még valami?

- Dráma klub, évkönyvszerkesztő csapat és még pár egyéb. Mindemellett, együttvéve a munkáimmal, mindig nagyon elfoglalt voltam… Mindig volt valami feladatom. Ez is egy ok arra, hogy miért szeretek annyira itt lenni veled a szigeten. Itt sokkal könnyebbnek tűnik az élet. Sose éreztem még magam ennyire gondtalannak. Hiányzik a családom, persze, de attól még jól érzem magam.

- Ősszel elkezded majd az egyetemet, igaz?

- Ösztöndíjat kaptam az Ohiói Állami Egyetemre – válaszolta. – Mindig is tanár szerettem volna lenni, mióta csak az eszemet tudom, de az elmúlt időben a templomi elöljáróságon is gondolkodtam.

Akármennyit gondolkodtam rajta, egyre logikusabb döntésnek tűnt a részéről.

- Apu vitte a hivatalt egészen a haláláig – magyarázta. – Már régóta gondolkozom rajta, hogy átvegyem a helyét. Így a nyomdokaiba léphetnék. Szeretném azt csinálni, amit ő csinált. Szeretném szolgálni a közösséget. Úgy érzem, ez a sorsom. – Mosolyogva hallgattam tovább a szavait. – Azt hiszem, nincs sok időm gondolkodni a jövőmön. Vagy elkezdem ősszel a tanulmányaimat az egyetemen, vagy az elöljáróságnak szentelem az életem. Akárhogy is, embereken szeretnék segíteni.

- Csodás fiatal nő vagy – mosolyogtam rá. – Sosem hallottam még senkit így beszélni ilyen fiatalon. Csak az jár a fejedben, hogy másokon segíts. Ez csodálaton.

- Szeretek gyerekekkel foglalkozni – vont vállat. – Így érzem jól magam. Egy nap talán majd nekem is lesz pár.

A mosolyom még szélesebb lett. Elvégre egy nap én is szeretnék apa lenni. Lelki szemeim előtt megjelent a kép, ahogy Lindsay-vel együtt neveljük a közös gyerekeinket. Egyre inkább olyannak tűnt a gondolat, mint egy valóra vált álom.

- Én is szeretem a gyerekeket – válaszoltam. – A nővéremnek három van. Valahányszor haza látogatok az Államokba, igyekszem minél több időt tölteni velük. A legidősebbnek, Tommy-nak nem sokára lesz a huszonharmadik születésnapja. – Majd csábos hangon hozzá tettem: - Csak nem találtam meg még a megfelelő nőt, akivel megállapodjak.

Néhány pillanatra csend telepedett ránk. Talán túl messzire mentem. Elvégre Lindsay annyira fiatal volt még! Bár nagyon vágytam rá, hogy tovább mélyítsük a kapcsolatunkat, talán több időt kellett volna adnom neki. Nem akartam tönkre tenni ezt a csodás reggelt.

Inkább témát váltottam. Megsimogattam Lindsay csodás melleit és rá mosolyogtam.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhes vagyok.

- Még korán van. Csak 5:50. Ilyenkor még nem szoktam evésre gondolni.

- Nem úgy éhes – nevettem fel és a combjai közé csúsztattam a kezem. – Én erre éhezem, drágám.

Lindsay felnyögött és széttárta a combjait, jobb behatolást engedve nekem. Mohón szájon csókoltam őt, hogy aztán az arcomat a combjai közé süllyesszem.

- Mmm! – dorombolta Lindsay, lábait a fejem köré fonva, miközben ajkaim rátaláltak a csiklójára.

Két ujjamat barlangjába csúsztattam és lassan löködni kezdtem belé. Isteni volt az érzés. Nem csak az az élvezet, amit a kényeztetése nyújtott, de a tudat is, hogy most ugyanabban az élvezetben részesítem, mint ő engem korábban.

Apró teste remegett és vonaglott alattam, ahogy ujjaim szilárdan végezték munkájukat benne. Hevesen zihált és teste egyre gyorsabb ütemben feszült meg, majd ernyedt el.

Pillanatról pillanatra változtattam a technikámon. Combjai belsejét csókolgattam, majd ismét visszatértem csiklójához, hogy aztán a vágatába nyaljak bele. Mivel Lindsay szoknyája még mindig sátorponyvaként övezte a fejemet, nem láthattam közben az arcát, de éreztem, ahogy egyre közelebb kerül a beteljesüléshez.

Combjai szorosan a fejemhez nyomódtak, ahogy felért a csúcsra, ujjaival pedig erősen a hajamba markolt. Amikor végül a tagjai elernyedtek, megkönnyebbülten felsóhajtott.

Boldogan rámosolyogtam, ahogy elterültem mellette a padlón és figyeltem, ahogy saját melleit simogatja. Még így, lestrapáltan is úgy nézett ki, mint egy címlaplány az egyenruhájában. Ennél jobban nem is nyűgözhetett volna le. Nem számított, hányszor szeretkezett már, továbbra is annak az ártatlan szűzleánynak tűnt, akit megismertem.

Gara Arias alias Lindsay

- Ó, váó…! Ez már nagyon kellett – morogta még mindig bágyadtan. Én pedig hozzá simultam és gyengéden megcsókoltam. – Ez csodás volt, Jeremy. És úgy tűnik, közben a vihar is abbamaradt.

- Felveszed majd máskor is az egyenruhádat a kedvemért? – kérdeztem reménykedve. – Nagyon szeretném később is újra látni a produkciódat.

- Neked bármit megtennék, Jeremy… - válaszolta Lindsay, gyengéden összecsókolva az arcomat. – Akár a nyár hátralevő részének minden percét is a veled való szeretkezéssel tölteném, ha azt akarnád.

Gondolataim elkalandoztak és már azt láttam magam előtt, milyen csodálatos lenne ez a lány menyasszonyi ruhában.

Folytatása következik!

Vége a XII. résznek!