2018. június 6., szerda

Gyönyörök szigete XIV. rész - Vallomás 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XIV. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 4.

*********************************************************************


Amikor Devon nem válaszolt a kérdésemre, úgy döntöttem, kicsit tovább puhítom a témát.
- Azt mondtad, hogy nem is láttad a szüleidet a huszonhetedik születésnapod óta, ami… mikor is volt? Három hónapja? Mindezt annak ellenére, hogy csak négy mérföldre laksz tőlük. Nem mentél el hozzájuk tavaly hálaadáskor és karácsonykor sem, mert úgy érezted, nem látnak szívesen. Inkább kihagytad a nagyobb ünnepeket is, minthogy a szüleiddel kelljen lenned. Ennyire rossz a helyzet?
Devon összevonta a szemöldökét.
- Az egyetlen ok, ami miatt a szüleim egyáltalán eljöttek a születésnapomra, az a nővérem, Patricia volt, aki rávette őket. Egy étteremben találkoztunk a városon kívül. Ott volt Patricia a férjével és a két gyerekükkel, meg a két bátyám. Egyértelmű volt, hogy Anya és Apa nem akartak ott lenni egyáltalán.
- Miért? – erősködtem. – Mondd el, Devon! Én is nyílt és őszinte voltam veled. Őszintén remélem, hogy te is bízol bennem annyira, hogy elmond, mi bánt. Mi a gond köztetek?
Devon sóhajtott egy mélyet és egy pillanatra elfordította tőlem a tekintetét.
- Tizenegy éve történt… még a középiskolában. Sosem fogják megbocsátani nekem…
- De mit?
Devon megrázta a fejét.
- Nem tudom, hol kezdjem egyáltalán.
- Kezd az elején! – javasoltam.
- Te a Victoriával tervezett esküvőd dátumával kezdted, szóval én is egy dátummal indítok, amikor az egész lejtmenet elkezdődött. Janiár 19. volt 2002-ben. Tizenhat voltam akkor. Két hónappal a tizenhetedik születésnapom előtt. – Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt folytatta volna. – Nem telik el nap, hogy ne emlékeznék vissza arra az időre. Arra a borzalmas éjszakára…
- Kérlek, meséld el, mi történt…!
Devon kiegyenesedett és eltekintett a távolba.
- Azt hiszem, úgy kezdődött, mint bármelyik másik nap. Legalábbis úgy tűnt. Szombat volt. Elmentem síelni és jól éreztem magam. De az egyáltalán nem volt egy normális nap, mert úgy terveztük három barátommal, hogy este kipróbáljuk az extázit.
- Extázit? – rökönyödtem meg. – Ti… drogozni akartatok?
Devon összepréselte az ajkait, majd bólintott.
- Másoktól hallottunk róla a suliban. Rengeteget beszéltek róla, mennyit használják, még házibulikban is. Azt mondták, jó móka, nekünk pedig úgy tűnt, semmi bajunk nem lehet belőle. – Megint egy pillanatra elhallgatott. – Még csak tizenhat voltam, Jeremy. Túl fiatal, hogy tudjam, mibe vágok bele. Csak a barátaimat akartam követni.
- A közösség nyomása… - bólintottam. – Kérlek, folytasd!
- Szóval aznap este találkoztam Sandrával, Veronicával és Kaylee-val. Kaylee születésnapja volt. Az anyukája bulit rendezett náluk sok barátunkkal.
- Fél hétkor érkeztem meg Kaylee-ékhoz Sandrával és Veronicával együtt. Mi jöttünk először. Arról beszélgettünk, hogy milyen izgatottak vagyunk, hogy végre kipróbálhatjuk. Ez volt az első alkalom és kicsit rémisztő is volt. Fél tízkor akartuk bevenni a pirulákat, amikor találkoztunk Kaylee szobájában. Aznap vettük az iskolában.
Fészkelődött egy kicsit, mielőtt folytatta volna: - Lassan kezdett mindenki megérkezni a bulira. Néhányan ajándékot hoztak, míg mások alkoholt. Fél tízkor már úgy éreztem, a fél iskola ott van és sokan már teljesen részegek. Felmentem Veronicával az emeletre és ott találtam a többieket Kaylee szobájába. Ő nem volt biztos benne, hogy be akarja-e venni. Azt mondtam, az ő döntése, hogy akarja-e vagy sem. A végén azt mondta, bevesz egy felet.
- Mind a négyen kimentünk a mosdóba és bezártuk az ajtót magunk mögött. Elmondtunk egy imát és bevettük a piruláinkat, hogy aztán visszamenjünk a buliba.
- Háromnegyed óra múlva furcsán kezdtem érezni magam. Homályosan láttam és a zene bántotta a fülemet. A szívem hevesebben vert mint bármikor korábban. Szomjasnak éreztem magam és az állkapcsom megállíthatatlanul remegett. Táncoltam a zenére és mindent megtettem, hogy jól érezzem magam. De nem tartott sokáig.
- Fél tizenkettőkor észrevettem, hogy mindenki furán viselkedik. Veronicával a földszinten voltunk néhány ismerősünkkel, Kaylee-t és Sandrát viszont sehol sem találtuk. Észrevettem, hogy emberek rohangálnak vizes palackokért, majd mennek fel megint az emeletre és becsukják maguk mögött a mosdó ajtaját.
- Eleinte elhessegettem a rossz érzést, de éjfél után megint felmentünk az emeletre Veronicával és végre megértettük, mi történt. Kaylee és Sandra két másik lánnyal, Kate-tel és Tarával volt a mosdóban. Amikor benéztem, rögtön megláttam Kaylee-t. A padlón ült és zavartan pislogott körbe mindenkire. Úgy tűnt, senkit nem ismer fel. Falfehér volt, aztán hirtelen befordultak a szemei és elterült. Már egy órája ilyen állapotban volt, de senki sem tudta, mit tegyen. Vizet adtak neki, de ő mindig kihányta. Mire rájöttem, mi történik, már mindenki pánikba esett, ahogy Kaylee teste remegni kezdett.
- Mindenki sikoltozott. Valaki azt mondta, hívjuk a 911-et, de mások azt mondták, az nem lenne jó ötlet. Egyikük se akart lebukni hogy ittak. Sokan otthagyták a bulit. Kate, Kaylee egyik legjobb barátja, szólt nekem, hogy mennie kell. Annyira sírt, hogy egyre jobban kezdtem rájönni, mekkora a baj.
- Kaylee bátyja, Dave, azt mondta nekünk Sandrával, Veronicával és még öt másik emberrel, hogy bújjunk el a pincében, amíg kihívja a mentőket. Mi csak ültünk ott és hallgattuk a rendőröket és az orvosokat. Kezdtem nagyon megijedni. Sandra sírt én pedig próbáltam megnyugtatni, de semmi sem látszott működni. Akkor mondta el, hogy Kaylee bevette a pirula másik felét is. Egyre jobban megrémültem.
- Háromnegyed órával később Sandrával és Veronicával felmentünk a földszintre. A rendőrök addigra már elmentek Kaylee-val együtt. Tara és még néhányan a konyhában ültek. Nagyon zaklatottnak tűntek. Mindenki haza akart menni. Hamarosan már csak mi maradtunk a házban és azok, akik részegen kuporogtak a pincében. Azt javasoltam, próbáljunk egy kicsit aludni. Hajnali négy körül csörgött a telefon. Janet volt az, Kaylee anyukája. Megkérdeztem, hogy minden rendben van-e, de ő azt mondta, Kaylee kómában van és létfenntartó rendszerekre kapcsolták.
Könny csorgott le Devon arcán.
- A padlóra roskadtam és sírni kezdtem. Megkértem, hogy hívjon fel, ha bármi új történik, ő pedig megígérte. Amikor letettem a telefont, észrevettem, hogy Sandra és Veronica engem figyelnek. Elmondtam nekik, amit Janettől hallottam. Sandra nem tudta feldolgozni és sírni kezdett. Azt mondtam, minden rendben lesz. Kaylee magához fog térni és minden újra a régi lesz. De én is tudtam, hogy ez nem igaz.
- Visszamentünk aludni, de két órával később ismét csörgött a telefon. Kaylee mostohaapja volt az. Azt mondta, néhány zsaru jön a házhoz, hogy megnézze, minden rendben van-e. Azt kérte, engedjük be őket és mondjunk el nekik mindent.
- Amikor a zsaruk megérkeztek, ajtót nyitottunk. Orvosok is voltak velük. Az egyik rendőr kiabálni kezdett velünk. Olyanokat mondott, hogy reméli, jól szórakoztunk és megérte, hogy az egyik barátunk most kómában van. Nagyon megrémültem. Sandra és Veronica csak ültek a lépcsőn és ellenállás nélkül elmondtak mindent. Megtalálták a többieket is a pincében és belőlük is kiszedtek mindent.
- Azt mondták, bevisznek minket a kórházba, hogy megbizonyosodjanak róla, mi nem reagálunk úgy az extázira, mint Kaylee. Akkor borultam ki. Azt mondtam, nem megyek a kórházba a szüleim nélkül. A rendőrök azt válaszolták, hogy most már túl késő és minden csak rajtuk múlik. Veronicával és néhány részeg lánnyal egy kórházba vittek minket, a többieket pedig egy másikba. Őket abba, ahol Kaylee is volt.
- A kórházban bejött hozzám egy rendőrtiszt és elmondta, hogy értesítették anyukámat és amikor oda ér, a rendőrök ki fognak kérdezni. Amikor megérkezett, már az arcán is láttam, hogy egyáltalán nem örül. Nem tudta, mi történt, úgyhogy elmondtam neki. Aztán a rendőr kérdezősködni kezdett. Tudni akarta, honnan szereztük a pirulákat. Behoztak egy évkönyvet és megkértek, hogy mutassam meg, kitől kaptuk. Elmondtam mindent és ők azt mondták, ez segíthet Kaylee-n.
- Aznap meglátogattuk Kaylee-t a kórházban anyukámmal. Minden barátunk ott volt a szüleivel. Először két srácot láttam meg, akik a folyosón sírtak. Egyből tudtam, hogy baj van. Majdnem elájultam, amikor beengedtek Kaylee-hoz.
- Veronicával együtt mentünk be. Kaylee csak feküdt ott és csövek álltak ki a szájából. Csak ültünk ott és beszéltünk hozzá. Azt ismételgettük, hogy minden rendben lesz. Olyan rémisztő volt! Úgy nézett ki, mintha csak aludna. Még mindig látom magam előtt, ahogy ott fekszik… Mintha csak tegnap történt volna.
- A következő négy nap borzalmas volt. Hétfőn vissza kellett mennem az iskolába és válaszolni száz meg száz kérdésre arról, hogy mi történt. Mindenki hallotta a híreket Kaylee-ról. Aztán a rendőrök értesítettek, hogy le fognak tartóztatni minket. Apukám keresett egy ügyvédet. Kaylee ez alatt végig kómában volt.
- Következő pénteken a szüleimmel bementünk a rendőrségre. Tizenhat éves voltam és halálra voltam rémülve. Sandra és Veronica is ott volt, a két lány, akiktől a pirulákat szereztük meg egy srác, aki szintén kapcsolatban volt az üggyel. Felvették az adataimat, aztán megkérdezték, tudom-e, hogy van Kaylee. Azt mondtam, nem hallottam róla már egy ideje. Miközben a szüleim kifizették értem az óvadékot, a rendőr rám nézett és elmondta azt, amitől egészen addig féltem.
- Kaylee aznap éjszaka meghalt.
- A földre roskadtam és csak zokogtam. A rendőr elmondta, hogy a szülei lekapcsoltatták őt a létfenntartó rendszerekről. Sosem fogom megérteni, miért tették. Annyira megrázott, hogy nem is érdekelt, velem mi történik. Miután haza mentünk, ki se tudtam jönni a szobámból. Csak ültem a tévé előtt és vártam a híreket. Valamiért erősen ragaszkodtam ahhoz, ami a médiában megjelent az ügyről. Kivágtam minden újságcikket és gondosan elraktam. Még most is megvannak… Még a szigetre is magammal hoztam őket, hogy biztonságban tudjam.
- A hírek után rögtön tudtam, hogy hiba volt megnézni. Megmutattak mindenkit, akit letartóztattak és azt mondták, hogy a hétvégét a börtönben töltjük, ami egyértelmű hazugság volt. Igyekeztek elkerülni a látszatot, hogy lelketlen bűnözők lennénk, akik megölték egy barátjukat, de én nem hittem nekik. Végig csak az járt a fejemben, hogy minden, ami történt, az én hibám. Aznap nem aludtam egy percet sem. Csak arra tudtam gondolni, hogy Kaylee nincs többé. Nem értettem, én miért maradtam életben. Én is ugyanúgy bevettem az extázit. Ő most halott, én pedig élek. Semmi értelme nem volt.
- Aztán rájöttem, hogy szerencsés vagyok. Hogy szerencsém van, hogy még élek, ahogy Sandra és Veronica is. Fel akartam hívni őket, de nem szabadott, mert ők is bűnrészesek voltak. Ha beszélek velük, mindannyian börtönbe megyünk. A szüleim is mérgesek voltak rám… Annyira egyedül éreztem magam!
- És mindez azok miatt a hülye pirulák miatt! Három hónapig jártunk a bíróságra. Végül csak egy pontban találtak minket bűnösnek. Egy év próbaidőre bocsátottak minket és száz nap közösségi szolgálatra köteleztek. De legalább megint beszélhettünk egymással. Hamar kiderült, hogy emberöléssel vádoltak minket, úgyhogy kivettek minket az iskolából és magántanulók lettünk. A szüleim semmit nem engedtek meg nekem addig, amíg be nem töltöttem a tizennyolcat. Az egyetlen ember, aki végig mellettem állt, a barátom volt. Tim. De vele is csak nagyon kevés időt tölthettem.
- A legrosszabb viszont az volt, hogy elveszítettem egy barátot. Részt venni egy tizenhét éves lány temetésén annyira szürreális! Nagyjából ötszázan voltak ott. Minden barátunk és sokan a közösségből, akik még csak nem is ismerték Kaylee-t. Még tizenegy év után sem tudom elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. Azóta is minden nap gondolok Kaylee-ra.
Devon elhallgatott, én pedig meg se tudtam szólalni. El se tudtam hinni azt, amit az előbb hallottam. Devont, aki annyira érettnek és megfontoltnak látszott, letartóztatták droghasználatért? Közben pedig elveszítette egy barátját is?
- Tizenhat voltam csak, Jeremy – ismételgette. – Annyira fiatal voltam, hogy elképzelésem sem volt, mibe keveredek. Még… még ma se hiszem el. Azóta egy ujjal se nyúltam drogokhoz és nem is fogok. – Könnycseppek csordultak le az arcán. – Alkoholt sem akarok többé látni. Igyekszem annyira tiszta maradni, amennyire csak lehet. Csak… szeretném, ha tudnád ezt és megértenéd.
Rádöbbentem, hogy nem szabad teret engednem semmi negatív gondolatnak ezzel a szituációval kapcsolatban. Egyértelmű volt, hogy Devon nem függő. Elkövetett egy buta hibát, amikor még nagyon fiatal volt és meg is fizetett érte. Szerencsére csak egyszer történt meg. Sajnos viszont Kaylee-nak nem volt több lehetősége amiatt a borzalmas éjszaka miatt. Világos, hogy Devont mennyire bántja ez még mindig.
- Ugye nem gyűlölsz emiatt…? Ugye nem, Jeremy? – nyögte Devon. – Kevés embernek mondtam el ezt az évek alatt, de ők soha többé nem akarták, hogy bármi közük is legyen hozzám. Kérlek, mondd, hogy te nem gyűlölsz emiatt!
- Persze hogy nem – szólaltam meg végül. - Sosem tudnálak gyűlölni téged – mosolyogtam rá halványan. – Te még mindig az én hercegnőm vagy. Nem számít, mi történt tizenegy éve. Túl jó ember vagy ahhoz, hogy másképp gondoljam. – Devon megkönnyebbülten felsóhajtott. – A szüleid viszont még mindig ezt vágják a fejedhez?
- Ó, igen – törölgette a könnyeit. – A média teljesen tönkretette a családunkat. Elmentek a szüleim munkahelyére és napokig kérdésekkel bombázták őket. Beszéltek a munkatársaikkal is róluk és rólam. A szüleim azt mondták, szégyent hoztam a családra. Ezt sosem fogják megbocsátani nekem. Talán nem is kellene, de talán lehetnének egy kicsit kedvesebbek is ennyi év után.
- Tizenegy év telt el és ők még mindig annyira hidegek velem! Úgy érzem magam, mint egy számkivetett. A nővérem törődik velem, azt hiszem, ahogy a bátyáim is. De ritkán látom őket, mert ők még mindig otthon laknak a szüleinkkel. Tudod, milyen magányos vagyok hálaadáskor és karácsonykor? Voltam a nagyszüleimnél, igen, de sokkal szívesebben lettem volna a szüleimmel, Patriciával, Michaellel és Seth-tel. – Devon megrázta a fejét és összevonta a szemöldökét. – Sosem fogom megérteni a dühüket. Tizenegy éve történt. Azelőtt olyan jól kijöttünk egymással…!
- Gyere ide! – vontam Devont a karjaimba és szorosan magamhoz öleltem őt. A vállamra hajtotta a fejét és halkan szipogott, miközben én a homlokát csókolgattam. – Csss! Minden rendben lesz.
- Mindig is felelősnek éreztem magam Kaylee halála miatt – motyogta Devon. – Annyi minden miatt élhetett volna még! Ahogy az idő telt, egyre inkább úgy éreztem, nekem kellett volna inkább meghalnom helyette.
- Hé! – fogtam a kezeim közé az arcát és mélyen a szemébe néztem. – Ezt nem akarom még egyszer meghallani, Devon. Nem akarom, hogy erre gondolj, megértetted?
- Tudom… - rázta meg a fejét. – Csak… semmi nem a megfelelő úton halad az életemben. A szüleim semmit sem akarnak tőlem. A szakmai életem egy katasztrófa. Nincs többé munkám se. És a volt barátom, Barrett is szörnyen bánt velem. Hét évig voltunk együtt Tim után. Hét elpocsékolt év. Az jár a fejemben, hogy Kaylee fordított esetben sokkal tartalmasabb életet élt volna.
- Kapásból két embert is tudok, akik nagyon is sokat akarnak tőled – mondtam megfontoltam. – Az egyikük épp itt is van előtted. A másikat pedig Kristannának hívják. – Devon halványan elmosolyodott a norvég lány említésétől. – Én egyáltalán nem tartalak rossz embernek amiatt, ami Kaylee-val történt. Sosem fogok más szemmel nézni rád emiatt. Nem foglak kevesebbnek tartani. Tizenhat voltál, te is jól tudod. Azóta csodálatos nő lettél és hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettelek. Szerintem bennünk kettőnkben nagyon sok közös van.
- Csak ígérd meg, hogy nem mondod el ezt senki másnak! – kérlelt Devon. – Mindent meg akarok tenni, hogy ezt magam mögött hagyhassam. Hogy elfelejthessem. Nem szeretném, ha a többiek erről beszélnének a hátam mögött. Azt nem bírnám ki.
- A titkod biztonságban van nálam – mondtam. – Nem fogom elmondani senki másnak.

Komolyan is gondoltam, bár valószínűleg Kristanna így is kihallgatta a kukkoló szobából. Emiatt azonban nem kellett aggódnom. Kristanna sosem adná ezt tovább senkinek.

Folytatása következik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

FlagCounter

[URL=http://info.flagcounter.com/3p1k][IMG]http://s06.flagcounter.com/count/3p1k/bg_FFFFFF/txt_000000/border_CCCCCC/columns_2/maxflags_12/viewers_0/labels_0/pageviews_0/flags_0/[/IMG][/URL]