Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XIV. rész 3. fejezet
Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 4.
*********************************************************************
Devont annyira megviselte, hogy elmesélje
a legsötétebb titkát, hogy az arcát folyamatosan könny áztatta. Gyengéden
rásimítottam a kezem és lágyan rá mosolyogtam.
- Figyelj… - suttogtam halkan. –
Köszönöm, hogy elmondtad nekem mindezt. Szeretném, ha tudnád, hogy megbízhatsz
bennem, Devon. Nekem bármit elmondhatsz. Az ilyenektől csak még közelebb
érezlek magamhoz.
A szőke lány szipogott egy kicsit és
letörölte a könnyeit.
- Kö-köszönöm, hogy meséltél
Vi-Victoriáról és arról… arról, ami történt köztetek. Én… én is közelebb
érezlek magamhoz, Jeremy és bí-bízom benned. – Egy pillanatra elhallgatott. –
Egy kicsit később, majd talán este, megmutatom azokat az újságcikkeket, amiket
megőriztem 2002-ből.
- Nem muszáj ezt csinálnod.
- De szeretném – erősködött. – Szeretném.
- Nem szeretném, ha ezzel még jobban
bántanád magad.
- Semmi baj – ígérte meg. – Szeretném, ha
látnád őket.
Felálltam a szikláról és a kezemet
nyújtottam Devon felé.
- Gyere, Kedvesem! Menjünk vissza a
házba! Lassan itt a vacsoraidő.
Megfogta a kezem és engedte, hogy talpra
segítsem.
- Szerinted Kristanna más szemmel fog rám
nézni, hogy beszélek neki Kaylee-ról? – Megráztam a fejem, miközben folytatta:
- Tudod, nagyon kedvelem őt és teljesen nyílt és őszinte akarok lenni azokkal
az emberekkel, akik jók hozzám. És még senki sem volt jobb hozzám életemben,
mint te és Kristanna. De nem akarom, hogy lenézzetek emiatt.
- Kristanna értékelni fogja az
őszinteségedet, épp úgy, ahogy én is – biztosítottam. – Ő se fogja elmondani
senki másnak. És sose nézne le téged semmi miatt. Nagyon érző és megértő szíve
van.
- Nem szeretném, ha bárki más is tudná –
mondta Devon. – Senki, csak te és Krissy. Gondolkoztam rajta, hogy Camille-nek
elmondom, de aztán elvetettem az ötletet. – Továbbra is kézen fogva haladtunk
az erdőben. – Van bármi terved ma estére, Jeremy?
- Még nincs. Miért?
Devon elmosolyodott.
- Abban reménykedtem, hogy veled
maradhatnék a szobádban. Olyan kényelmes az ágyad!
- Krissy úgy tervezte, hogy megosztja
velem az ágyamat ma éjjel – motyogtam. – De biztos vagyok benne, hogy örülne a
társaságodnak. Én nagyon is örülnék neki, ha csatlakoznál hozzánk.
- Nagyon szeretnék bebújni mellétek és
veletek elaludni – mosolygott Devon. A szemeibe lassan visszatért a vidámság. –
Talán lehetnék én középen.
Vidáman felnevettem.
- Miközben Kristannával két oldalról
ölelünk? – Devon elpirult egy pillanatra, mielőtt folytattam volna. – Hát
persze. Alhatsz te középen.
Devon a szájához emelte a kezemet és
megcsókolta.
- És mi lesz azzal a rotációs
rendszerrel, amit terveztél? Tudod, hogy minden éjjel felváltva másikunkkal
osztod meg az ágyadat? Az elmúlt napokban Krissy sokkal többet volt együtt
veled, mint bárki más.
- A naptól függ – válaszoltam. - Ha
valakivel sok időt töltök együtt napközben és jól érzem magam vele, nagyobb az
esély rá, hogy meghívom, hogy az éjszakát is töltse velem. A három legnagyobb
esélyes mostanában te, Kristanna és Lindsay. De Lindsay-re nem akarom nagyon
ráerőszakolni magam a kora miatt. Trish egyértelműen fülig bele van zúgva
Lindsay-be, úgyhogy észre sem veszi, hogy mások is vannak a szigeten. Pamelát
pedig nagyon kedvelem mint embert, még a hivatása és a hozzá kapcsolódó
sztereotípiák ellenére is. Amy olyan, mint a szél. Néhány napig folyamatosan
egy férfivel szeretne lenni, majd napokig alig látni. Úgy libben ide-oda, mint
a szél. Camille pedig… Camille az egyetlen közületek, akivel még nem tudtam
elég időt tölteni. Alig beszéltem még vele egyáltalán.
- Örülök, hogy velem jól érzed magad –
mosolygott Devon. – Én is jól érzem magam veled, Jeremy. Ahogy Krissy-vel is
nagyon jól érzem magam. Ő olyan nekem, mint egy angyal. Azt hiszem… azt hiszem,
szerelmes vagyok belé.
Láttam a lelki szemeim előtt, ahogy
Kristanna szája elégedetten fülig szalad a kukkoló szobában.
- Mondd el neki! – javasoltam. – Mondd el
neki, hogy szereted őt! Szerintem ő is így érez irántad.
- És veled mi a helyzet, Jeremy?
- Mire gondolsz?
Devon habozott egy pillanatig, majd rám
mosolygott.
- Beléd is szerelmes vagyok, Jeremy.
 |
| Marina Laswick alias Devon |
Ezektől a szavaktól egy pillanatra
kihagyott a szívem. Bár eddig is tudtam, Devon hogy érez irántam, hála a
kukkoló szobában megtudtaknak, egyáltalán nem számítottam rá, hogy megosztja
velem az érzéseit. Teljesen letaglózott.
- Tényleg? – nyögtem végül. – Tényleg így
érzel irántam? – Amikor bólintott, a mosolyom fülig szaladt és szorosan a
karjaimba zártam őt. – Devon… - Ez volt az első alkalom, hogy egy nő így
beszélt velem az elmúlt húsz évben. Victoria volt az utolsó nő, aki kimondta
nekem ezt a három mágikus szót. – Én is szerelmes vagyok beléd, Devon.
Egy kissé visszahúzódtam és hosszú
pillanatokig néztem szikrázó kék szemébe. Devon boldognak tűnt. Már a
pillantásából is meg tudtam mondani, mit érez irántam.
Nem szóltam egy szót se, csak Devon
ajkaihoz nyomtam az enyéimet. Lágyan, de ugyanakkor érzelemtelien is csókoltam.
Talán ő volt az a nő, akit egész életemben kerestem? Ő lenne a lelki társam?
Talán ő lenne az, akivel le tudom élni az életemet?
Folytatása következik!
Vége a XIV. résznek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése