Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 12. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 11. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. február 27.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 11. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 10. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. február 25.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 10. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 9. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. február 22.

Folytatása következik!

Az ismeretlen tényező II. rész - Hosszú és kanyargós utak 1. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 3. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 9.

*************************************************************************

Aznap reggel meglehetősen sok időt töltöttem a ruhásszekrény előtt, azonban megközelítőleg sem annyit, mint a motor előkészítésével. Végül azonban elégedett voltam a kinézetemmel és megfelelőnek ítéltem ahhoz, hogy találkozzak Jodie-val. Egy fehér felsőt viseltem egy fekete blúz alatt. A legfelső réteg viszont természetesen tiszta bőr volt. Dzseki, nadrág és bakancs. Úgy gondoltam, a fehér felső kissé stílusosabbá teszi a külsőmet. Előző nap szereztem be egy használtruha boltban Bayswaterben.

Bár sosem voltam különösebb divatguru, a fehér felsők mindig is vonzottak. Jodie-é pedig, amit azon a napon viselt, különleges hatást gyakorolt rám. Az átlósan elhelyezett gombok szinte vezették az ember szemét, hogy folyamatosan fel-alá mozogjon. A felső pár gomb pedig ki volt bontva. Az egészet egy fekete Levis-be tűrte fekete övvel és egy „Életem a motorozás”-feliratú csattal. Fekete szarvasbőr csizmája a lábszára közepéig ért és végig rojtokkal és csatokkal volt díszítve.

- Jó a csizmád – jegyeztem meg.

- Köszi – válaszolta. – Jó a hajad – nyújtotta ki a kezét, hogy finoman beletúrjon. – Hol csináltattad?

- Mountain Gate-ben.

- Deirdre stúdiójában?

- Ja – néztem rá kíváncsian.

- Én csinálom a könyvelését – lépett hátra. – Gyere be! Üdv az irodámban ismét.

Az ebéd tésztából és salátából állt, amit kólával öblítettünk le. Beszélgettünk egy keveset a hetünkről. Ő még szombaton is dolgozott.

- A hátam közepére kívánom, de Istennek hála csak három óra, aztán pedig megyek az edzőterembe – simított végig az oldalán. – Szeretnék leadni némi súlyt.

- Nem is gondoltam volna, hogy lenne bármi leadnivalód – válaszoltam.

- Imádták a tetoválásomat – húzta ki magát. – Szerintem minden pasi a hátamat bámulta, miközben én meg a belemet is kidolgoztam a futógépen. Hamarosan nem kevés extra munkád lesz. Kiosztottam néhány névkártyádat és kitettem egyet a hirdetőtáblára is.

- Köszi. Remélhetőleg ráharapnak.

- Ó, rá fognak – vigyorgott kajánul. – Azok a srácok le se tudták venni a szemüket róla, két nő pedig még fényépet is készített hivatkozási alapnak – kortyolt bele a kólájába.

- Továbbra sem tűnsz úgy, mint akinek súlyt kellene leadnia – erősödtem.

- Jó formában kell lennem az orvosi vizsgálatra – válaszolta. – Szeretnék csatlakozni a helyi C.F.A-hez[1].

- Ó, remek – kerekedtek el a szemeim. – Jó neked. Én is gondolkodtam rajta pár éve, de elutasítottak a priuszom miatt. Jót röhöghettek, amikor tudomást szereztek a fegyveres rablásról.

- Az már régen volt. Fiatal voltál és meggondolatlan.

- Nos, az nem sokat számít. Jól ismerem a helyi kapitányt, de ez több ennél. Azt hiszem, nem venné jól ki magát, hogy egy korábban fegyveres rablás miatt elítélt illető most a C.F.A-ben szolgál. Ez a probléma a fiatalkori ballépésekkel. Sokáig megmarad a nyoma. Talán pár év múlva majd megpróbálhatnám megint.

- El tudnálak képzelni tűzoltó egyenruhában.

- Én nem igazán tudnám ezt elmondani viszont – mértem végig őt. – De nagyon jó, hogy jelentkeztél.

- Na, akkor indulunk?

- Ja. Nyeregbe!

Az út egyenesen Cockatoo felé vitt minket, majd vissza körbe Cardinia Dam déli partjai mentén, el Natte Warren East-től északra, majd vissza keletre a gát északi parjaihoz és Bobs Parkba, ahol megálltunk szusszanni egy kicsit. A park tele volt emberekkel, akik egy kis tó körül gyülekeztek, ami Melbourne egyik közkedvelt fürdőhely. A jelenlévők mindegyike valamilyen vallási gyülekezet tagja lehetett, mert ahogy figyeltük őket, egy fiatal nő gázolt be egy férfihez, aki úgy három-négy méternyire álldogálhatott a vízben. Az utóbbi mondott neki valamit, majd a víz alá nyomta, hogy a többiek hangos üdvrivalgása közepette engedje fel.

- Nos, egy újabb lélek Jézusnak – bökött oldalba Jodie. – Úgy festesz, mint aki szellemet látott.

Ennek oka az lehetett, hogy megláttam egy nőt a tömeg szélén. Pár éve ismertem Xanthiát. Sosem voltunk épp egy hullámhosszon. Az egyik barátjával jártam, ő pedig az én exemmel, ahogy elmagyaráztam Jodie-nak. Épp befejeztem, amikor Xanthia pont felénk fordult és észrevett. Otthagyta a csoportot és felénk indult.

- Hali! – vigyorgott ránk. – Jó itt látni téged. – A tekintete Jodie felé rebbent.

- Épp csak motorozunk egy kicsit – válaszoltam. – Meglepett, hogy itt látlak. Mióta tart ez nálad?

- Négy és fél éve. Hívő keresztény lettem. Úgy egy éve találtam meg Jézust.

- Ez remek – mosolygott Jodie. – Nem is tudtam, hogy elveszett.

Elfordítottam a fejem, hogy válasz nélkül bírjam ki Xanthia reakcióját. Leesett az álla és elvörösödött az arca.

- Nem veszett el. Én voltam elveszett.

- Ó! – pillantott Jodie a vízre. – Nos, ha ez hajtja a hajódat… Megkereszteltek már?

- Hat hónapja. Az volt életem legcsodálatosabb pillanata. Most már hetero vagyok.

- Nos, jó neked – dőltem a motornak. – Én továbbra is úgy görbülök, mint a banán.[2] És élvezem innen a kilátást. De ha téged ez tesz boldoggá…

A beszélgetés kezdett elhalni, ő pedig visszatért a gyülekezeti barátaihoz.

- Meglepett, hogy itt látom – mondtam Jodie-nak, amikor Xanthia már hallótávolságon kívül ért. – Öntudatos meleg volt, amikor megismertem.

- Sosem tudhatod, mi jár egy ember fejében. Talán keres valamit. Azt mondják, Isten útjai kifürkészhetetlenek.

- Nekem túlságosan is kifürkészhetetlenek – motyogtam.

Jodie-nak igaza volt bizonyos szempontból. Isten kifürkészhetetlen útjai mutatkoztak meg abban is, ahogy ennek a találkozásnak a képe visszaköszönt, amikor ismét Jodie-nál a zöldteánkat szürcsölgettük.

- Egyszer csókolóztam egy lánnyal.

- Tényleg? – pillantottam rá a csészém karimája felett. – Hol és mikor?

- A Sírrablók klubházában. Mielőtt apám közbelépett volna, már pár hete csak Állattal voltam, de azon a partin a srácok összedobtak egy rakat pénzt azért cserébe, hogy csókolózzak azzal a hetero lánnyal, akit meghívtak.

- Érdekesen hangzik.

- Hogy őszinte legyek, ez azon dolgok egyike, amire nem vagyok büszke. Az egyik olyan módszer, amin keresztül a srácok azt nézik, alkalmas vagy-e jelöltnek, az, hogy nyelves csókot kell váltanod az egyik sráccal. Ha elfintorodik, akkor nem vesznek be, de ha viszonozza, akkor megvan a lehetőség. Az a lány épp csak arrafelé lógott, ahogy én is akkoriban, a srácok pedig látni akarták, hogy reagál, úgyhogy rávettek, hogy csókoljam meg. A szemem sarkából figyeltem őket és észrevettem, hogy engem is legalább annyira tesztelnek.

- Vagy talán csak nevetni akartak egyet és gyorsan kirántani – vigyorogtam. – Na és miért rossz érzés ez neked?

- Mert az egész arról szólt, hogy megalázzák őt. Visszariadt, a srácok pedig röhögtek. Nem sokkal utána elment, én pedig nagyon sajnáltam őt. Linda rendes lány volt. Talán így tettem vele a legjobbat. Fiatal voltam és hülye. Nagyon meg akartam felelni azoknak a motorosoknak.

- Nekem sosem kellett küzdenem azért, hogy megfeleljek – kacsintottam. – Néhány klubtag hozzám hordta a barátnőjét klubtetoválásért. Mindig is furcsa érzés volt ilyen tetkókat csinálni. Muzza rabszolgabillognak hívja őket, mert ha egyszer valaki megkapja, onnantól csak egy kiút van, az pedig a borotvapenge.

- Még mindig ezt csinálják?

- Azért nem hallasz róla, mert a nők túlságosan is félnek, hogy valamelyik dühös tag más testrészükön is használja a pengét. Hívtak már pár klubpartijukra, de mindig túl elfoglalt voltam, hogy elmenjek.

- Néha megkér egy-két tag, hogy csináljam meg a könyvelését – mosolygott. – De mindig azt mondom, hogy tele van a menetrendem, ha pedig nagyon erősködik, a tiszteletdíjam tízszeresét mondom. Ez általában megteszi a hatását – fújt ki az arcából egy kósza tincset. – Na, akkor maradsz vacsorára vagy sem?

- Persze. Felhívom a mamát, hogy tudja, nem érek haza vacsorára.

Nem a vacsorameghívás volt a lényeg. Sokkal inkább azt üzente, hogy szeretne még jobban összemelegedni velem.

Evés közben sokat beszélt. Többnyire magáról, amit nagyra értékeltem, mivel ő már rengeteget tudott rólam, én pedig róla alig valamit.

Két testvére volt Roberta és Carla.

- Roberta két évvel idősebb nálam. Tavaly ment keresztül egy nehéz váláson. Őrmester a CIB-nél[3] és van két gyereke, Daniel és Elena. Carla két évvel fiatalabb nálam és ügyvéd. Bűnügyekkel foglalkozik, úgyhogy érdekes beszélgetések tudnak kikerekedni, amikor összejön a család.

- Szóval a szüleitek felneveltek egy zsarut, egy ügyvédet és egy könyvelőt, hogy tovább vigye a család nevét.

- Valami olyasmi. Carla két éve a barátjával él, de épp az eljegyzéskor szakítottak. Most épp anyai örömök elé néz egy fickótól, akivel egyéjszakás kalandja volt. Úgyhogy két hónap múlva harmadjára is nagynéni leszek. De én nem bánom. Imádom a gyerekeket.

Ez persze felveti a kérdést, hogy ő miért nem vállalt eddig.

- Colinnal eleinte jól kijöttünk. Úgy értem, intellektuálisan nagyon is passzoltunk, de a szex valahogy nem jött össze. Gyakran lefagyott és azt mondta, nincs olyan hangulatban, végül pedig már csak a dildóimtól és a vibrátoraimtól kaptam kielégülést. A vége felé próbáltuk segédeszközökkel újjáéleszteni a szexuális életünket, de látszott, hogy nem fog működni. Végül kinyögte, hogy talált valaki mást. Azt hittem, valami nőcskéről van szó a munkahelyéről, de aztán kiderült, hogy egy pasival jött össze – erőltetett magára egy mosolyt.

- Megnyugtató felfedezés lehetett. Elvégre így nem a te hibád.

Azóta viszont magára maradt. Scott egy régi iskolai barátja volt, aki évekig Britanniában és Európában dolgozott, mielőtt visszatért volna a gyökereihez.

- Épp akkor kopogtatott a hátsó ajtón, amikor Colin kiment az elsőn. Párszor randiztunk, de aztán hat hónapra megint eltűnt munkaügyben, aztán ismét beköltözött hozzám.

- De csak baráto vagytok, nem?

- Ó, vannak emberek, akik szerint tökéletes párt alkotnánk és én látom is benne az igazságot. A legjobb barátok vagyunk, de tudod, mit mondanak arról, ha a legjobb barátoddal kamatyolsz.

- Néha csak mindent jobbá tesz.

- Tudom. De ez nem egy olyan út, amire rálépnék. Scott a legrégebbi barátom. Vele szívtam el az első jointomat a Frentree Gully Gimi mögött. Ő volt a partnerem az évvégi bálon tizenkettedikben, amikor az akkori pasim dobott az exéért. Viszont akármit mondanak is az emberek, nem tudok romantikus érzelmekkel rá gondolni. Most pedig Kerry-vel jár, akinek három gyereke van, akik az ideje java részét lefoglalják. Amikor viszont az apjukhoz megy, szüksége van Scottra.

Bár Jodie-nak aktív szexuális élete volt, mióta Colin elsétált, mindegyik csak futó kaland volt.

- Voltam tejfelesszájú srácokkal és öregemberekkel is.

Kibámult az ablakon a kutyájára, aki épp vizet lefetyelt a táljából.

- Szeretem az idősebb férfiakat és a fiatalabb nőket. Nagy kontraszt, mi? – pillantott rám kaján vigyorral. – Nem mintha lettem volna már nővel, de gyakran megnézem a fiatalabb nőket. Van egy helyes kis szőke az edzőteremben. Mindig jól megnézem, amikor összefutunk, de még egyszer sem adta jelét, hogy érdekelném, én pedig nem akarok lépni.

Tökéletesen volt értelme, ez azonban még nem jelentette azt, hogy rám is szemet vetett. Legalábbis ezt gondoltam, amíg el nem búcsúztunk a bejárati ajtónál. Emlékszem, egy tűzoltó autó épp szirénázva sietett el az úton. Mindketten arrafelé kaptuk a fejünket, bár a bozóttűzszezon még hónapokig nem várható. Amikor egy pillanattal később visszafordultam, előre hajolt és szájon csókolt.

- Csütörtökön találkozunk – lépett hátra és rám mosolygott.

- Ne aggódj! – érintettem meg az ajkaimat, ő pedig pajkosan elvigyorodott.

- Nem fogod többé megmosni azt a foltot, mi?

- Haha – válaszoltam, majd felkaptam a kabátomat, bezipzáraztam, miközben végig őt figyeltem.

- Vigyázz az úton! És köszönöm a mai napot. Hamarosan megismételhetnénk.

Aznap éjjel az ágyamban ismét megérintettem az ajkamat és elmosolyodtam, ahogy felidéztem a beszélgetésünket. Megcsókolt, de aztán nem ment tovább. Vajon ezek után mi következik?

Folytatása következik!

---

[1] Country Fire Authority: Lényegében az ausztrál tűzoltóság, ami nagymértékben épít az önkéntes szolgálatra is.

[2] Szójáték. Angolul a „hetero”-ra a „straight” szót használják, ami alapvetőn „egyenest” jelent.

[3] Criminal Investigation Branch: Bűnügyi rendőrség

Heti ajánlat - Puazimánia

A nimfomániás idegenek támadása.

Xenobiology

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 9. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 8. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. február 20.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 8. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 7. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. február 18.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 7. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 6. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. február 15.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XVI. rész - Alárendelődés 3. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVI. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 8.

*********************************************************************

Másnap délután 2:12-kor a kukkoló szobámban találtam magam. Betartottam a Pamelának tett ígéretemet és munkához láttam, hogy átbeszélhessem Lindsay-vel az újonnan felfedezett szubmasszív életstílusának hatásait. Azonban én nem láttam át, milyen problémás mélységekbe hatolhat a helyzet és milyen méreteket ölthet az a hevület, ami köztük Amy-vel kialakult, úgyhogy először még ennek kellett utánajárnom.

Hétfő volt akkor, 2013. június 17-én. Átfutottam a rendszer archívumát, hogy előkerítsem az előző pénteki, június 14-i anyagot. Az alapján, ami a rendelkezésemre állt, ez volt az első fogódzó pont ahhoz, ami mostanában zajlik Lindsay és Amy között. Csak három napja történt, igen, de a dolgok nagyon gyorsan eszkalálódtak a szigeten. Fogalmam sem volt, miért.

Mostanra minden felvillant előttem a szobát betöltő monitorokon, ami 2013. június 14-én délután 5:51-kor történt a szigeten. Az egyik képernyőn én voltam, amint Louisának segítettem a konyhában előkészíteni a vacsorát. Házvezetőnőnk ritkán engedte, hogy belekontárkodjunk a munkájába, azon az estén azonban az időjárás eléggé megviselte, úgyhogy elfogadta a segítségemet.

Egy másik képernyőn Kristanna tűnt fel, ahogy az egyik beltéri medencében ejtőzött Pamelával, Trish-sel, Devonnal és Camille-lel. Mélyen belemerültek a beszélgetésbe és, a jelek alapján, nagyon jól érezték magukat.

A figyelmem azonban most a harmadik monitorra koncentrálódott.

Lindsay Amy szobájában ücsörgött az ágy szélén egy falatnyi bikiniben. A másik nő pedig természetesen ott volt mellette, végig futtatva vékony ujjait a lány szőke tincsein. Gyorsan bekapcsoltam a hangot is, hogy hallhassam, miről beszélgetnek.

- Már biztos mindenki azon aggódik, hova tűnhettem – fészkelődött Lindsay kényelmetlenül. – Azt mondtam Trish-nek, hogy csak pár percre megyek el inni valamit a konyhában. Nem szeretném, hogy aggódjanak miattam…

- Nem lennél itt szívesebben velem? – búgta Amy kacér pillantást vetve a lányra. – Úgy értem… gondolj csak bele! Heverészhetnél a medencénél a többiekkel és csacsoghatnál a semmiről, vagy lehetnél itt velem és kikefélhetnénk a lelket egymásból úgy, mint még soha azelőtt.

Lindsay tovább fészkelődött.

- Nos, ha így nézzük a dolgot…

- Ez az, kislány! – vigyorgott Amy, miközben tovább simogatta Lindsay haját. – Olyan helyes kis angyalka vagy! Mondta már ezt neked valaki?

A fiatalabb lány elpirult.

- Párszor… Jeremy mindig ilyeneket mond nekem, amikor csak lehetősége nyílik rá.

- Sok dolog van, amit szívesen kipróbálnék veled – simogatta őt tovább Amy. – Persze csak ha te is szeretnéd – csókolta meg a lány arcát. – Szeretnéd ha… belevetnánk magunkat?

- Vessük! – kuncogott Lindsay.

- Akkor, mindenek előtt – vigyorgott Amy kacéran – vedd le a bikinidet!

Lindsay tágra nyílt szemekkel pillantott rá, de nem tiltakozott. Először a topjából bújt ki, majd a g-stringjét is letolta.

- Gyors személyiségváltozás, mi? – motyogtam az orrom alatt.

- Nem akarlak megrémiszteni, édesem. És még kevésbé akarom, hogy kényelmetlenül érezd magad. Nem ez a célom – nyúlt Amy az ágy alá és előhózott egy pár selyem sálat. – Csak szeretném kiélni rajtad a fantáziáimat. Olyan dolgokat szeretnék mutatni neked, amikről eddig azt se hitted volna, hogy lehetségesek. Először is szeretnélek kikötözni.

- Vonzódsz az ilyen kikötözős dolgogokhoz? – vigyorodott el kajánul a tinédzser lány.

- Ugyan már, drágám! – fújt Amy, majd magához ölelte Lindsay-t és szenvedélyesen megcsókolta. Érdeklődve figyeltem, ahogy a két hölgy nyelve vad csatát vív egymással, miközben ajkaik egymáshoz simulnak. Lindsay meztelen teste szemmel láthatóan remegett a vágytól a másik nő által felvetett kilátások iránt.

- Benne vagy? – kérdezte végül Amy, meglengetve a sálakat partnere arca előtt, amikor a csók véget ért. Amikor nem kapott azonnal választ, folytatta a másik megpuhítását egy újabb nyelves csókkal.

- Ó, igen! – jött végül a válasz. – Csináld…!

- Feküdj a hátadra, drága! – instruálta Amy, Lindsay pedig engedelmeskedett, majd felnyögött, amikor a vörös vadmacska megragadta az egyik csuklóját és az ágy háttámlájához vonta. Dupla csomóra kötötte a sálat a lány csuklója körül, majd a másik végét a fejfa egy nyílásába fűzte. Ezután megismételte ugyanezt Lindsay másik csuklójával is, a fejfa másik végéhez erősítve azt.

- Kész is – jelentette ki és megcsókolta Lindsay vállát, miközben a kis cicuska tovább zihált. – Nem akarlak bántani téged. Nos, legalábbis nem túlságosan… - A kis szőkeség szemei elkerekedtek ezen szavak hallatán. Szemmel látható volt, ahogy nő benne a vágyakozás. – Próbálj kiszabadulni, édesem!

Lindsay felmordult és igyekezett kiszabadítani kezeit a sálak szorításából, de azok nem engedtek. Még a fejfa is előbb remegett bele.

- Tökéletes – vigyorgott Amy. – De azért menjünk biztosra! Kikötözöm a lábaidat is.

Lindsay felnyögött, ahogy az idősebb nő elővett még két sálat. Duplán rácsomózta őket a lány bokáira, majd szét tolta a lábait és odarögzítette az ágy két ellentétes sarkához.

Végül, munkájával elégedetten, hátra lépett és elvigyorodott.

- Mit akarsz csinálni velem? – kérdezte Lindsay. Talán még egy kis rémületet is kihallottam a hangjából, miközben Amy egy párnát helyezett a dereka alá, hogy a feneke elemelkedjen az ágytól.

- Szeretni akarom a tested – válaszolta a másik nő huncut csillogással a szemében. – A magam módján. Úgy, ahogy én szeretem. Csak lazulj el, édes!

Lindsay szemei elkerekedtek, ahogy Amy elővett egy szemkötőt az ágy alól és a feje köré tekerte, teljesen eltakarva a szemeit.

- Csss! – csendesítette le a lány nyöszörgését. – Minden rendben lesz. Gondoskodom róla, hogy semmi rossz ne történjen. Bízol bennem, ugye?

- Igen – motyogta a szőkeség. – De miért van erre szükség?

- Így sokkal jobb lesz, hidd el! – bizonygatta Amy és megcsókolta a lány arcát. – Fogalmad sincs róla, milyen csodás dolgokat tartogatok neked.

Most Amy kezdett el levetkőzni. Először a szandáljától szabadult meg, majd vörös trikójától, hogy aztán a sortját is letolja. Mindent félredobált, majd kilépett a g-stringjéből is és azt is elhajította.

- Igyekszem gyengéd lenni veled – dorombolta. – De nem ígérhetek semmit. Rossz kislány voltál, hogy eddig távol tartottad magad tőlem. Most sok mindent be kell pótolnunk.

- So-sok mindent? – nyelt egyet Lindsay.

Amy most már teljesen meztelen volt a melltartójától eltekintve, aminek látványa engem is teljesen beindított. Nem csoda, hogy annyi rajongója van odahaza Cincinnatiben.

- Mi-mire készülsz? – motyogta Lindsay a fejét forgatva, amikor Amy előhúzta a játékos táskáját az ágy alól. – Mi ez a hang?

- Nyugalom! – duruzsolta Amy, előhúzva egy fekete bőr szíjat a zsákból.

Elvigyorodott, ahogy az ágyon fészkelődő Lindsay-re nézett, majd kinyújtotta a karját és közepes erővel rácsapott a lány fenekére a játékszerével. A kis szőkeség felnyögött, de még mielőtt magához térhetett volna a meglepetésből, egy újabb ütés landolt a fenekén.

- Tudom, hogy fáj, édesem – mondta Amy. – De mondd, hogy nem izgató!

- D-de… - dadogta Lindsay.

Nyeltem egy nagyot és elkerekedő szemekkel figyeltem, ahogy Amy folytatta munkáját. Egyértelműen élvezte a játékot.

Aztán, kis idő elteltével, a vörös hajú vadmacska felmászott az ágyra és partnere mellé heveredett. Lindsay vakon felé fordította a fejét, miközben Amy a nyakát kezdte csókolgatni.

- Azt szeretném, hogy jól érezd magad, édesem – motyogta Amy két csók között. – Ha már túlságosan fáj, csak szólj! Én csak neked akarok jót.

- Én… - motyogta Lindsay a fejét ingatva, mintha ettől kiszabadulhatna a szemkötőből. – Én élvezem, Amy… Nagyon is.

- Imádom az arcodat – folytatta Amy. – Olyan édes kis csinoska. De nem az a kedvencem. Szeretem a formás kis melleidet is. Olyan csodás a látványuk! És a puncid is csodálatos… Mmm! Innen látom, hogy isteni lehet az íze. De tudod, melyik testrészed az abszolút kedvencem?

- A fenekem?

- Talált-süllyedt – kuncogott Amy és ismét szájon csókolta a lányt, mielőtt lemászott volna az ágyról és pajkosan rácsapott partnere fenekére. – Olyan formás és tökéletes! – Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt folytatta volna. – Alig várom, hogy alaposan kezelésbe vehessem.

- Mit akarsz csinálni velem? – kérdezte a lány. – Meg szeretnéd dugni? Ez a terved?

Beleborzongtam a szavai hallatába. Nem úgy beszélt, mint egy lány, aki csak nyolc napja veszítette el a szüzességét.

- Valami sokkal jobbat fontolgatok – somolygott Amy és megnyalta az ajkait, ahogy Lindsay fenekét bámulta. – Mindig is meg akartam csinálni ezt egy másik nővel legalább egyszer életemben.

- Micsodát? – kérdezte Lindsay zavarodottan. – Mi-mit akarsz velem csinálni?

- Valami ilyesmit – mondta Amy, miközben előre hajolt, két kezét a lány farpofáira simította, hogy gyengéden széthúzza őket és közéjük nyaljon.

Lindsay hangosan felnyögött, miközben a másik nő vadul belevetette magát a kényeztetésébe.

- Mmm! Mindig is erre vágytam – morogta.

A lány nyöszörgése csak még jobban feltüzelte a vörös kis vadmacskát, én pedig tágra nyílt szemekkel csodáltam a látványt, ahogy Amy arca eltűnt Lindsay farpofái között.

- Ó, ez csodálatos érzés! – nyögött fel a lány.

- Mmm hmmm, ühüm – morogta Amy is mielőtt egy pillanatra eltávolodott volna a szőkeség hátsójától. – Egy örökkévalóságig tudnám ezt csinálni – nyalt ismét a lány farpofái közé.

Meredten bámultam a kibontakozó eseményeket. Bár én személy szerint sosem csináltam volna ilyet mással, ez nem jelentette azt, hogy nem élveztem a műsort. Sőt, az is örömmel töltött el, hogy Amy legbelsőbb vágya beteljesedhetett és hogy Lindsay is élvezte a tevékenységét.

Ugyanakkor a helyzet engem is teljesen felizgatott.

- Van neked egy kis meglepetésem – emelkedett fel végül Amy. – Azért kapod, amiért ilyen jó kislány voltál és engedted, hogy kényeztesselek.

- Ó, egek! – nyögött fel Lindsay. – Mit forgatsz még a fejedben?

Érdeklődve figyeltem, ahogy a lány fészkelődik. Bekötött szemmel alig érzékelt valamit a körülötte történtekből, így sok minden a képzeletére volt bízva, ami még inkább a szórakoztatás része volt. Amy.-nek igaza volt. Ez csak még tovább fokozta az élvezeteket.

A vörös hajú nő ismét a táskájába nyúlt és elővett valamit, ami leginkább… egy tojásra hasonlított. Legalábbis a formája olyan volt az egyik végén egyfogóval. Mi lehet ez?

Lindsay egész teste megfeszült, amikor partnere a combjai közé illesztette az eszközt. Nem láttam sokat az eseményekből, csak azt, ahogy Amy-nek az eszköz nyelét markoló keze fel-le mozog a lány combjai között.

- Mi ez? – zihálta Lindsay. – Olyan fura érzés!

Amy szó nélkül megnyomott egy gombot az eszköz nyelén, mire Lindsay még hangosabban felnyögött.

- Egy vibrátor tojás[1] – magyarázta Amy, élvezve fiatal szeretője nyöszörgését. – A maximális fokozatra kapcsoltam. Nagyon élvezni fogod, baby.

Egyre hevesebben vert a szívem, ahogy figyeltem az eseményeket. Egyértelmű volt, hogy Lindsay még sosem élt át ilyen élvezeteket. Úgy nyöszörgött és nyögdécselt, mint aki teljesen elveszítette a kontrolt a teste felett.

Viki Odintcova alias Amy

Az egész azonban hamar véget ért, amikor Lindsay tagjai teljesen megfeszültek a rátörő gyönyörtől. A combjai közül kicsorgó nedvesség teljesen átáztatta a lepedőt alatta. Amy a lány ágyékához hajolt, hogy elégedetten dorombolva megízlelje nedveit.

Amikor Lindsay teste végül elernyedt, teljesen erőtlenül hevert el az ágyon és pár percig csak pihegett. Amy pedig, előtérbe engedve gyengédebb énjét, melé heveredett és gyengéden csókolgatta őt.

- Remélem, legalább annyira élvezted a menetet, mint amennyire én élveztem csinálni neked. Te megérdemled a legjobbat…

- Oldozz el! – szakította félbe Lindsay.

- Tessék? – rökönyödött meg Amy. Engem is meglepetésként ért a vehemencia a lány hangjában. Mióta ide érkezett a szigetre, olyan szende és visszahúzódó volt!

- Azt mondtam, oldozz el! Most.

Mintha egy egészen más személyiség lett volna, ahogy a kötelékeitől megszabadulva felült az ágyon, lehúzta fejéről a szemkötőt és pár pillanatnyi pislogás után szúrós tekintettel Amy-re nézett.

- Ne-nem bántottalak… ugye? – hebegte Amy. – Most haragszol rám? Sosem tennék veled semmi rosszat, édes. Ez az egész csak játék volt. Nem akartam neked semmi rosszat. Én…

Egyértelműen összezavarodottnak és rémültnek tűnt, nem tudva mire vélni Lindsay reakcióját.

- Feküdj az ágyra! – utasította a lány, kék szemeiben pedig villámokként cikáztak a vágy szikrái. – Feküdj az ágyra, hogy megdughassalak!

Borzongás futott végig a testemen, ahogy figyeltem Lindsay-t, miközben az ágyra löki Amy-t. Mintha egy pillanat alatt megváltoztak volna a szerepek és most a szende kis szőkeség vált volna a domináns féllé. Nagyon izgató látvány volt.

Amy határozottsága és könnyed vadsága mintha egy pillanat alatt tova szállt volna. Arcán most heves szenvedély vibrált, ahogy Lindsay megragadta azt a tojást, amivel az imént a másik nő kényeztette őt.

Aztán hirtelen Lindsay megrázta a fejét, letette az eszközt a fölre és Amy táskájába nyúlt, hogy elővegyen valami mást. Egy hatalmas, felcsatolható műszerszámot.

Hevesen meredező farkam, amit már percek óta markolásztam, most vulkánkét tört ki. El se hittem, amit a képernyőn látok.

Amy ominózus sporttáskája már valóságos legendává vált a szemünkben. El se tudtam képzelni, mi minden rejtőzhet még benne.

Akármi is legyen a válasz, most a legkevésbé sem kötött le azzal együtt, ahogy figyeltem a vörös hajú szépség arcára kiülő izgatottságot. Szemei szinte szikrákat vetettek, miközben figyelte, ahogy partnere a dereka köré erősíti a gigantikus műpéniszt. Látszott rajta, hogy pontosan tudja, mi vár rá, én pedig az első sorból nézhettem végig az eseményeket.

- Mmm! Ez az – motyogta a tizennyolc éves lány. – Pontosan ez az, amit akartam – pillantott az ágyon heverő nőre. – Nézd csak, Amy, milyen helyzetbe hoztad magad! Eddig te csináltad velem, amit akartál. Most én jövök.

- Csak azt ne mondd, hogy nem élvezted! – vigyorodott el Amy kajánul. – Mondhatsz bármit, adhatod akármennyire az ártatlant, én pontosan tudom, hogy ez az, amire mindig is vágytál.

- Lehet – válaszolta a lány és egy további szó nélkül visszamászott az ágyra, széttolva Amy combjait, hogy közéjük helyezkedve a nőbe mártsa szerszámát.

A vörös hajú démon hangosan felnyögött és hátra vetette a fejét, én pedig elképedve figyeltem, ahogy Lindsay mellei, remegnek, miközben ő előre-hátra löködi csípőjét.

- Tetszik, mi? – vigyorgott. – Tetszik, ahogy keféllek.

Úgy éreztem, mindjárt ismét eldurranok, ahogy figyeltem, amint Amy teste megfeszül. Hosszú pillanatokig nyöszörgött és rázkódott, míg végül a ernyedten terült el az ágyon.

Ahelyett, hogy fölé hajolt volna, hogy megcsókolja Amy pihegő ajkait, amire számítottam, Lindsay felállt és az ágy végéből pillantott le a másikra. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve letépte magáról az eszközt és félre dobta. Ekkor jöttem rá, hogy még nem végzett.

- Nyalj ki! – utasította a lassan magához térő Amy-t. – Tudom, hogy te is akarod. Gyerünk! Nyalj ki!

A másik nő egyértelműen teljesen kimerült attól, amin keresztül ment, azonban talált még magában annyi energiát, hogy kikászálódjon az ágyból.

- Egek! – nyögtem fel, ahogy figyeltem, amint Amy a lány elé térdel és a combjai közé hajol. A farkam már egyre hevesebben lüktetett ujjaim között.

- Tudom ám, mire vágysz – szólalt meg ismét Amy, pár centire eltávolodva Lindsay ágyékától és kajánul felvigyorgott rá. Ez után benyúlt a táskájába és elővett egy másik, ezúttal sokkal kisebb dildót. – Ezzel fogom megdugni a fenekedet – mutatta fel, mielőtt a lány ánuszához illesztette volna.

Lindsay pedig, legnagyobb meglepetésemre, azonnal hátra lökte magát, magába fogadva az eszközt.

Teljesen elszabadultak az indulatok. Amy mozgatta barátnője fenekében a szerszámot, miközben előről nyalta őt, Lindsay lábai pedig egyre hevesebben remegtek. Már attól tartottam, mindjárt a másik nőre roskad…

Már az is meglepett, hogy néhány percig bírta, mielőtt az izmai megfeszültek volna. Hangos sikoltás hagyta el a torkát, Amy viszont közben sem hagyta abba a kényeztetését.

Lindsay hangosan nyögött, miközben négykézlábra ereszkedett és ökölbe szorított kezeire támaszkodva zihált. Azon merengtem, vajon a többiek, akik nem is voltak annyira messze tőlük, a medencénél, hogy nem hallották meg a zajokat.

Akárhogy is, az a kép, ami most a szemeim elé tárult, örökre beleégett az emlékezetembe. Sosem fogom elfelejteni a látványt, ahogy Lindsay egész teste remeg az élvezettől, Amy pedig tovább mozgatja a dildót a fenekében.

Az pedig már senkinek sem lehetett meglepetés, hogy ettől a farkam ismét eldurrant, mindent beterítve a nedveimmel.

Amikor végül az egész véget ért, Lindsay teste ernyedten nyúlt el a padlón. Amy kihúzta belőle a dildóját és félre tette, hogy aztán magához ölelje a lányt és csókokkal hintse be az arcát, a nyakát és a vállait.

- Egek… ez egyszerűen hihetetlen volt! – zihálta. – Egyszerűen hihetetlen.

Lindsay képtelen volt néhány halk mordulásnál többre, úgyhogy csak bólintott. Úgy tűnt, őt is teljesen elkapta az ékszíj.

***

Egy teljes óra telt el, amíg az ágyamban heverésztem a szobámban. Próbáltam összerakni a mozaik kockáit az alapján, amit a három nappal ezelőtt készült felvételen láttam.

Először is hálás voltam a kukkoló szobám rendszerének. Örültem, hogy megvolt a felvételem és visszanézhettem ezeket a füllett pillanatokat. Eljutottam arra a pontra, hogy úgy érezzem, a kukkoló szoba nélkül ez az egész együtt töltött nyár messze nem lett volna ugyanaz. Másképp hogyan láthattam volna azt a hevületet, ami Lindsay és Amy között kibontakozott? Sose hittem volna, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges. Még az is meglepett, hogy másnap egyáltalán fel tudtak kelni.

Ugyanakkor semmi olyan nem történt, ami miatt aggódnom kellett volna. Sosem tudtam volna elképzelni, hogy valakinek fájdalmat okozzak. Az egyszerűen nem én lettem volna. De mivel ők élvezték az eseményeket… én is élveztem a látványt.

Az is eszembe jutott, hogy vajon mit tartogathat még Amy a táskájában. Vajon az egész dildókkal, szíjakkal és más szexuális segédeszközökkel van tele? A gondolat, hogy Amy körbe cipeli a táskát a szigeten és minden egyes nőt alaposan a kezelésébe vesz a benne rejtőző játékszerekkel, bizsergéssel töltötte el az egész testemet.

Ez egy olyan oldala volt, amit eddig nem ismerhettem. Tudtam, hogy eljátszotta már a domináns fél szerepét a régebbi szeretői mellett, de még sosem lehettem szemtanúja ilyesminek. Azt hiszem, ezek után némiképp máshogy fogok tekinteni rá.

Az általános véleményem azonban továbbra is változatlan volt vele kapcsolatban. Ez a nő egyértelműen sokkal inkább érezte otthon magán az alárendelt szerepben, mint a dominánsban és egy pillanatra sem szűnt meg törődni másokkal. Sok minden bezavarhatott a képbe, de én pontosan láttam, mennyire törődött Lindsay-vel is egész végig a szeretkezésük közben. Bármit tett is, végig Lindsay-t tartotta az első helyen.

Nekem pedig ez volt a legfontosabb. Az én szememben ez volt a bizonyíték rá, hogy Amy nem az a kegyetlen és szadista alkat, aminek egyesek tarthatják. Érző szíve van és törődik másokkal.

Ugyanakkor, akárcsak Pamela, én se tudtam, mi ébreszthette fel ezt a túlfűtöttséget Lindsay-ben. Egy nő nem jut el egy héttel a szüzessége elvesztése után ilyen vad szenvedélyig. Ez zavarba ejtett, annak ellenére is, hogy nagyon is élveztem az események látványát. Talán ez mindig is ott szunnyadt benne, csak most jött el a lehetőség, hogy előtörjön.

Az viszont egyértelmű volt, hogy semmi ellenvetése nem volt azzal szemben, amit Amy tartogatott a számára. Nagyon is készen állt rá és akarta. Nekem pedig csak ennyit kellett tudnom. Amíg Amy-vel mindketten benne voltak a folyamat minden egyes elemében, semmi okom nem volt közbe lépni, épp úgy, ahogy Pamelának, vagy akár Trish-nek sem.

Ugyanakkor beszélni akartam Lindsay-vel mindezekről. Tisztáznom kell a dolgokat. Talán már holnap.

Emellett az is lenyűgözött, mennyire belemerült Lindsay az Amy-vel közös élvezetükbe. Az egész teste beleborzongott és mintha hosszú percekre minden más megszűnt volna körülötte.

Vajon nekem mikor lesz lehetőségem ezt elérni nála…? És vajon mikor lesz lehetőségem nekem is birtokba venni Lindsay fenekét?

Folytatása következik!

Vége a XVI. résznek!

---

[1] Angolul „vibrating egg”, ami szó szerint „vibráló/rezgő tojást” jelent. Nem tudom, Magyarországon mennyire van divatban ez az eszköz és hogy van-e magyar neve, de mivel tőlem elég távol áll az ilyesmi, ha van is, fogalmam sincs, mi lehet az. Ha valaki ért hozzá, megköszönöm, ha kisegít.

Heti ajánlat - A reggel gyönyörei

Boldog reggel együtt.

Boldogság

Gyönyörök szigete XVI. rész - Alárendelődés 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVI. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 8.

*********************************************************************

Mielőtt Kristanna válaszolhatott volna, hirtelen meghallottam a hajóhíd ajtajának hangját a hátam mögül, ahogy halkan nyikorogva kinyílik. Meglepetten hátra fordultam, hogy szembe találjam magam a csodás Pamela lélegzetelállító látványával, ahogy ott állt egy nyakig begombolt blúzban, szürke nadrágban és egy pár tiszta magassarkúban. Egyszerű és konzervatív viselet volt, de Pamela még ebben is elképesztően szexin festett.

- Helló, Pamela – üdvözölte Kristanna integetve.

- Hali! – válaszolta, majd rám pillantott. Csak ekkor vettem észre a testtartásából és ahogy összefonta maga előtt a karjait, hogy mennyire fázik. Szemmel láthatóan remegett. Még a libabőrt is láttam a kezein.

Kristanna szó nélkül félreállt, ahogy én felemelkedtem a székből és odaléptem Pamelához. Gondolkodás nélkül levettem a kabátomat és a válla köré kanyarítottam.

- Szóltam, mielőtt elindultunk, hogy nagyon hideg lehet – mondtam neki. Az éjszaka közepén a nyílt tengeren a szelek elég fagyos levegőt hozhatnak. – Miért nem hoztál magaddal takarót? Az utolsó dolog amit szeretnék az, hogy megfázz.

Mivel átadtam a kabátomat Pamelának, a vékony pólómon keresztül már én is megéreztem a fagyos levegő érintését és hirtelen beleborzongtam. De úgyis túl fogom élni. Inkább én fagyoskodjak, mint Pamela. Neki nagyobb szüksége van a kabátra,

- Rengeteg takarónk van a napozó fedélzeten Lindsay-vel – magyarázta. – Csak szerettem volna lejönni hozzád beszélgetni kicsit. – Kristannára pillantott, majd vissza rám. Aztán észrevette, hogy Devon is ott van, összekucorodva a sarokban. – Félbeszakítottam valamit? Elmehetek, ha szeretnétek.

Az igazat megvallva Pamela tényleg félbeszakította a beszélgetésemet Kristannával. Ráadásul éppen akkor, amikor rákérdeztem, hogy a norvég lány komolyan gondolja-e, hogy a harmadik feleségem legyen. Nem mintha panaszkodnék. Sose mondanám azt Pamelának, hogy zavar, vagy kérném meg, hogy lépjen le. De Kristannától még nem kaptam választ, amire viszont nagyon is vágytam. Sajnálatos módon azonban ennek most már nagyon is várnia kellett.

- Szákítottál te félbe sémmit sem – szólalt meg végül Kristanna. – Ű’dögé’tünk csák itt és beszé’gettünk óstobá sémmiségekről. – Egy röpke másodpercre rám pillantott, majd ismét Pamelára fókuszálta a tekintetét. – Tudál te szákítáni félbe minket sosem, drága.

Kristanna rendes lány volt, ehhez kétség sem fért. Ostoba semmiségekről beszélgettünk, azt mondta. Szerintem viszont nagyon is komoly volt a téma. Nem csak a jövőmről diskuráltunk, de az övéről is. És végül nem kaptam választ. Pedig nagyon is vágytam rá.

De Kristanna nem akart neveletlen lenni. Annak ellenére is azt mondta Pamelának, hogy semmi fontosat nem szakított félbe, hogy igazából nagyon is ez volt a helyzet.

Végül kinyújtottam a karjaimat és magamhoz vontam a tőlem alig egy méternyire álló Pamelát, hogy átöleljem. Hosszú másodpercekig úgy tartottam. Nem csak azért, mert élveztem a közelségét, hanem azért is, hogy a kabát nekem is némi plusz meleget adjon. Én is kezdtem már átfagyni.

- Miről szeretnél beszélgetni? – kérdeztem. – Mit tehetek érted ma este, kedvesem?

Pamela egy pillanatra lesütötte a szemét, majd a szomszédos falhoz csoszogott és neki döntötte a hátát.

Felvontam a szemöldököm és várakozóan rá néztem.

- Ván réndben minden? – érdeklődött Kristanna.

Pamela vett egy mély levegőt, majd ismét rám nézett.

- Azt hiszem, Kristanna előtt is kimondhatom, hiszen annyi mindenben segít neked a szigeten. – Bólintottam, mire ő folytatta: - Lindsay-ről szeretnék beszélni veled. Aggódom miatta.

- Ó?

Erre nem számítottam. Vajon mi mozgathatja meg Pamela érdeklődését Lindsay-vel kapcsolatban?

- Mondd el! – kértem.

- Tisztában vagy vele, mi folyik Lindsay és Amy között pár napja?

Gara Arias alias Lindsay

- Nem – vontam meg a vállam. – Miről van szó?

Aztán azonnal eszembe is jutott az a beszélgetés, amit Amy Pamelával, Lindsay-vel és Camille-lel folytatott előző péntek este. A kukkoló szobából hallgattam, ahogy Amy kijelentette, hogy ő vette el Lindsay anális szüzességét egy dildóval. Nem csak hogy úgy adta elő, mint valami dicsőséges hódítást, de úgy tűnt, Amy-nek még az is külön örömet okoz, hogy a fiatalabb lánynak egy bizonyos testrészét előbb vette birtokba, mint én. Még mindig frusztrálta, hogy nem ő vehette el Lindsay szüzességét, hanem Trish és én.

- Lindsay és Amy borzalmasan sok időt töltenek együtt – jegyezte meg Pamela. – Amy a barátom, Jeremy, de nem hiszem, hogy jó hatással van Lindsay-re.

- Mire gondolsz?

Kristanna eddigre már észrevette, milyen állapotba kerültem a kabátom nélkül. Nem tartottam már túl jól magam. Úgyhogy kerített egy vastag takarót és a vállam köré kanyarította. Gyorsan belebugyoláltam magam és egy hálás mosollyal viszonoztam a norvég leányzó erőfeszítését.

Pamela ismét mély levegőt vett.

- Amikor múlt este bementem az Amy-vel közös szobánkba, Lindsay-t találtam az ágyban. Be volt tömve a szája, a karjai az ágy támlájának két végéhez voltak kötve, a lábai pedig az ágy végéhez. – Ismét lesütötte a szemét. – Amy nagyon komolyan gondolja ezt a dominás dolgot.

- Tiltakozott Lindsay emiatt? – kérdeztem, igyekezve megőrizni a hidegvéremet. Nem reagálhattam túl a helyzetet Pamela előtt.

- Nem hinném – válaszolta. – De akkor is, nem hinném, hogy ez helyes lenne.

- Há nincs ézzel Lindsay-nek éllenvetése semmiféle, látom én nem okát, hogy Jeremy-vel ávátkozzunk be – közölte Kristanna. – Ezt hátároztuk már el. Ávátkozunk be ném semmibe, ámi történik lyányok között szigeten. – Kék szemei hirtelen felcsillantak. – Mondod te áztát, hogy vó’t Lindsay kikötözve?

- Igen – bólintott Pamela. – Amy elég erős szíjakat használt.

- És társultál te bé á muriba?

Pamela elfintorodott.

- Dehogy is.

Hóha! Úgy tűnt, Pamelának elég erős ellenérzése vannak azzal kapcsolatban, hogy ilyeneket mondjanak neki.

- Inkább kivettem a pecket a szájából – magyarázta a szőkeség – és próbáltam eloldozni őt, de Lindsay arra kért, hogy ne tegyem. Azt mondta, Amy elment egy kicsit, de mindjárt visszajön. Arra kért, hogy tegyem vissza a pecket és menjek ki, ha zavar a látvány.

Kristanna bizonyosan nem akarta elbagatelizálni a helyzetet a megjegyzésével. Egyszerűen csak a természetéből fakadt, hogy minden ilyen helyzet izgalomba hozta… Azonban aggódtam, hogy Pamela esetleg félreérti, mivel nem ismeri még annyira őt, mint én.

- Sokáig beszélgettem Lindsay-vel, mielőtt idejöttem – folytatta Pamela. – Hosszan beszélgettünk a napozófedélzeten. Nem lát semmi problémát abban, amit Amy csinált vele. Én… én el sem hiszem ezt.

- Kristannának igaza van – válaszoltam. – Ha Lindsay-nek nincs ellenvetése, nincs okunk közbeavatkozni. Ez a szabályunk. Nem mondhatom meg Lindsay-nek és Amy-nek, hogy hogyan éljék az életüket, vagy hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Amíg a dolog kölcsönös és Amy nem kényszerít rá semmit Lindsay-re, amit ő nem akar, nincs okom közbelépni. Lindsay már felnőtt. Elég idős ahhoz, hogy meghozza a saját döntéseit.

- Ő még csak egy tizennyolc éves gyerek! – fakadt ki Pamela. – Mégis hogy lett abból a kedves, ártatlan kis szűz lányból alig két hét alatt kikötözés-fetisiszta?

Kikötözés-fetisiszta? Lindsay? Ez most komoly? Nagyon úgy tűnt, hogy nem töltöttem elég időt a kukkoló szobában az elmúlt napokban. Még szerencse, hogy a rendszer minden felvételt automatikusan elment.

- Vó’t Lindsay-nek mindig is hájlámá alárendelődni – közölte Kristanna. – Á profilozó rendszerünk mondtá ezt meg előre is. Élőször Trish-sel és Jeremy-vel, utána pédig, há vetted észre, ákárt többet és többet. Vett csák részt álig pár nappal szűzessége élvesztése után hét lányos orgiában, ámi áztán változott át hét lányos gang-bangé Jeremy-vel. – Szemei egyre hevesebben csillogtak az emlékek felidézésétől. – Áztán másnap Lindsay vétte fel pomponlány-ruhájáz Jeremy-nek. Éz is vó’t álárendelődés részéről. Kéllett néki tennie eztet ném. Gondold csák végig összes álkálmát, ámikor széretkezett Trish-sel! Áztán meg éngedte Amy-t fenekébe dildóval. – Kristanna határozottan bólintott. – Lindsay hálád gyorsábbán sokkál, mint lyány, ki vesztette él szűzességét másfél hete. Lep engem meg ném, hogy kísértletezik kikötözős szexszel Amy-vel. Ilyen természete nekije. Dolgok miket tétt mutátnák ezen irányba égyenesen.

- Nem hiszem, hogy ez egészséges lenne neki – erősködött Pamela és rám nézett. – Lindsay egy presbitériumi elöljáró lánya. Arról beszél, hogy az apja nyomdokait akarja követni és ő is előljáró szeretne lenni. – Előre lépett és megfogta a csuklómat. – Láttam a könnyeit, Jeremy. Csak úgy úszott tőlük az arca.

- Égy álápos kikötözős szex fájdalommentes ném – vont vállat Kristanna. – De szokik hozzá sok émber fájdalomhoz hámár. Néz ki úgy, Lindsay is ilyen.

- Nem azt kérem, hogy avatkozz közbe – erősködött Pamela. – De legalább beszélhetnél Lindsay-vel erről. Trish-re már nem hallgat ebben a témában. Egek! Trish imádja azt a lányt és bármit megtenne érte. Ő is halálra van rémülve amiatt, amit Amy tett vele. Lindsay még azt is mondta Trish-nek, hogy ne avatkozzon a dolgaiba. De ha bárkit is a szigeten, Lindsay téged biztos nem küldene el, Jeremy. Rád hallgat. Beszélnél vele legalább egy kicsit?

- Mit kellene mondanom neki?

- Nem tudom – hajtotta le Pamela a fejét. – Én csak… nem hiszem, hogy amit Amy csinál, az helyes lenne. Nem szeretném, ha Lindsay is… ha ő is azt a hibát követné el, mint… mint én.

- Ó! Milyen hibáról is beszélünk?

- Hogy tizenkilenc évesen sztriptíztáncos lettem – válaszolta Pamela. – Olyan lendülettel vetettem bele magam a lehetőségbe, hogy sztriptízelhessek, hogy még tizenegy év után se tudtam kikecmeregni a lyukból. Nem akarom, hogy ez történjen Lindsay-vel is. Nem akarom, hogy olyasmibe ártsa magát, amit egy nap majd megbán. Amy bármit elkövet, amire csak vágyik, ha lehetősége nyílik rá és nem törődik azzal, hogy mi a jó Lindsay-nek.

Kristanna lassan bólintott, majd rám pillantott.

- Lindsay hábzsolja hatalmas kanállal életet, Jeremy. Talán van Pamelának igaza. Széretném én né máztát, hogy kicsi lány égesse meg magát.

- Rendben – sóhajtottam végül. – Beszélek vele.

Még mindig nem voltam biztos benne, mit kellene mondanom.

- Köszönöm, Jeremy – sóhajtott fel Pamela megkönnyebbülve és átölelte a vállamat. – El sem tudod képzelni, mennyit jelent ez nekem.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 6. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 5. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. február 13.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 5. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 4. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. február 11.

Folytatása következik!

Kohta, a szamuráj I. kötet V. rész 4. lap

Előzmény: Kohta, a szamuráj I. rész 1. lap
Közvetlen előzmény: Kohta, a szamuráj V. rész 3. lap

Írta: GroUser2907
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. február 8.

Folytatása következik!

Gyönyörök szigete XVI. rész - Alárendelődés 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XV. rész 2. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 8.

*********************************************************************

Pontosan két héttel azután, hogy a hölgyek megérkeztek a szigetre, úgy döntöttem, végre itt az ideje, hogy eltöltsenek velem egy teljes napot a szárazföldön. Az volt a terv, hogy hajóval jutunk el Peru fővárosába, Limába, ami kétszázkilenc kilométerre feküdt az otthonomul szolgáló trópusi szigettől. Az igazat megvallva ezt a napot már jóval azelőtt megterveztem, hogy a hölgyek megérkeztek volna. Újabb két hét elteltével még egy utazást tartogattam a számukra.

Számtalan oka volt a kiruccanásuknak, leginkább azzal az egyszerű ténnyel az élen, hogy néhány lány, név szerint Lindsay, Devon és Kristanna, már egyre többet panaszkodtak, hogy ideje lenne meglátogatniuk egy fodrászatot. Amikor pedig a többiek ezt meghallották, ők is lelkesen helyeseltek. Én a magam részéről még inkább vártam volna egy további hetet.

Amikor végül felajánlottam, hogy elviszem őket a szárazföldre egy minden igényt kielégítő egésznapos női szépségügyi kiruccanásra manikürrel, masszázzsal, szoláriummal, mindenféle bőrszépészeti kezeléssel és természetesen fodrászattal, mindenki boldogan csatlakozott.

Így hát hétfőn reggel a kellemetlenül korai hat órakor a csapatunk felkászálódott a nagy hajóra és azonnal vitorlát is bontottunk a part felé. A huszonnyolccsomós utazási sebességünket figyelembe véve így sem értük el Callao kikötőjét Lima belvárosában tíz óra előtt. Amikor viszont végre oda értünk, mindannyian beugrottunk a parton várakozó limuzinba, amit már jó előre oda rendeltem és már neki is indultunk a városnak, útban a környék legnevesebb szépségszalonja felé.

Egy kisebb vagyont fizettem ki azért, hogy a hét hölgy rendbe hozza magát és gyakorlatilag teljesen feleslegesen csokoládébarnára süttesse a bőrét, tekintve hogy elég lett volna csak a partra kifeküdniük. Bár időközben én is levágattam a hajam, a szépségszalonban való tartózkodás kezdett számomra kényelmetlenül hosszúra nyúlni. Elvégre kevés az olyan egészséges férfiember, aki élvezné, hogy egy teljes napot egy szépségszalonban kell töltenie. Leginkább azzal foglaltam el magam, hogy az interneten böngésztem a telefonommal és elolvastam gyakorlatilag minden magazint, ami a váróteremben rendelkezésre állt.

A másik oldalról viszont semmi okom sem volt panaszkodni, hiszen a hölgyek valószínűleg életük legszebb pillanatait élték át időközben. A szalon szakképzett alkalmazottai igazi hercegnőként bántak velük, mindent megtéve, hogy kielégítsék minden vágyukat. Ennek ellenére úgy tűnt, mintha az egész egy örökkévalóságig tartana…

Az egyetlen szemmel látható különbség a hölgyeken a frizurájuk volt. Lindsay korábban enyhe hullámokban szabadon aláhulló haja most göndör csigavonalakban lógott alá. Olyan nagy váltás volt ez a részéről, hogy a többiek közül számosan azzal cukkolták, hogy patkánycsapdának titulálták a loknijait. Devon haján is igazítottak egy keveset hátul, de az egyáltalán nem tűnt drasztikus változásnak.

Amikor délután háromkor végre elhagytuk a szalont, megkérdeztem a hölgyeket, nem szeretnének-e egy kis idegenvezetést a városban. Limának az ország fővárosi funkciói mellett számos turistalátványossága is volt. Miután mindannyian boldogan beleegyeztek, beugrottunk a limuzinba és nekivágtunk az utunknak.

Lima az egyik kedvenc városom a világon a gazdag kultúrája és hagyományai miatt. Múzeumok egész sora, gyönyörű spanyol templomok a városközpontban és néhány ízléses udvarház az olyan külvárosokban mint Barracone vagy Miraflores. Bár az élet Limában meglehetősen gyors és eklektikus, különösen a főutcán száguldozó drága amerikai kocsikat szemlélve, az óceán és a strandok közelsége valahogy minden negatívumot ellensúlyozott. A limaiak jellemzően keményen dolgoznak és barátságosak, ami talán a két legszimpatikusabb tulajdonság számomra.

Kristanna, aki már számtalanszor volt itt velem korábban, szó szerint könyörgött a többieknek, hogy fizessünk be egy túrára a Museo de la Nacionban, ami Lima legnagyobb és leghíresebb múzeuma. Norvég barátnőnk nagy érdeklődésének okát az világította meg, hogy az intézmény fő profilja az archeológia volt, amit történetesen Kristanna is tanult.

Így hát a Museo de la Naciont látogattuk meg először. A kétórás ott tartózkodásunk alatt Kristanna megcsillogtathatta a tárgybeli tudását azzal, hogy nagyvonalakban bemutatta az összes kiállított tárgyat a többieknek. A színvonalas kiállítás bőven megérte a fejenként majdnem három dolláros belépőt.

A következő állomásunk a Museo Nacional de Antropological y Arqueologica volt, amit megtöltött a számtalan felbecsülhetetlen értékű prekolumbián kori régiség. Gránit obeliszkek, textiliák és kerámia tárgyak különböző prekolumbián kultúrákból, beleértve a nazcákat is, akik a térséget uralták évezredekkel ezelőtt.

Kristanna mellett, úgy tűnt, Pamela is rendkívül érdekesnek találta a két múzeum tárlatanyagát. A cincinnati-i szőkeség agya úgy szívta magába az információkat, akár egy szivacs. A többiek viszont, az élükön Lindsay-vel és Camille-lel, elég unott képet vágtak mindenhez. Nem sok érdeklődést mutattak semmi iránt, amit a múzeumok vagy az archeológia nyújthatott.

Hét órakor, a szokásos vacsoraidőnkben, Lima talán legnevesebb és legelőkelőbb tengeri herkentyűket kínáló étterme, a Costa Verde felé vettük az irányt. Mivel meglehetősen megéheztem már addigra, alaposan teleettem magam a kínálattal. Mennyei volt.

Nem mindegyik hölgy ragadtatta el magát a tengeri herkentyűk ígéretétől, de nagy örömömre mindannyian legalább adtak egy esélyt annak, hogy végig nézzék, mit kínál a menü. Meglehetősen bizonyos voltam annak tekintetében, hogy Amy még sosem kóstolt semmi ilyesmit, de ennek ellenére nagyon ízlett neki. Sajnos ugyanez nem volt elmondható Pameláról és az általa rendelt fogásokról. Pár falat után úgy ítélte meg, hogy ezt nem neki találták ki. Lndsay lekűzdötte az egész kihozott ételt, bár egyértelmű volt, hogy nagy erőfeszítésébe került.

Miután végeztünk a vacsorával, Camille felvetette, hogy mennyünk még vissza az arénába egy bikaviadalra. Én rábólintottam, de figyelmeztettem a többieket, hogy a bikaviadalt a világnak ezen a felén spanyol stílusban űzik, ami azt jelenti, hogy megölik a bikát az attrakció végén. Mondanom se kell, hogy ez az aprócska információ többeknek elvette a kedvét, különösen az állatbarát Lindsay-nek és Kristannának. Mivel végül csak Camille-t érdekelte az egész, ő nagyvonalúan lemondott a tervéről. Mindenki örömére.

Az utolsó úticélunk Limában az Iglesia de La Merced volt, egy tizenhetedik századi templom, ami csak két utcányira helyezkedett el a város központjától. Lindsay, a vallásos háttere alapján nem meglepő módon, ragaszkodott hozzá, hogy látogassuk meg ezt a nevezetes történelmi emléket.

Már féltizenegy volt, mire visszatértünk az öbölbe és felszálltunk a hajóra, hogy végre megkezdhessük a visszautunkat a szigetre. Mivel a nap igencsak hosszúra és fárasztóra nyúlt, Trish, Amy és Vamille csodás triója visszavonult a hajó hálórészébe, hogy pihenjenek egy keveset. Pamela és Lindsay a napozófedélzeten ücsörögtek belemerülve a beszélgetésbe, miközben Devon és Kristanna mellettem hemperegtek és csókolóztak a hajóhíd padlóján. Miközben hazafelé kormányoztam a kis ladikunkat, fél szememmel végig őket figyeltem. Az előrelátható érkezési időnk hajnali háromnegyed háromra ígérkezett. Valahogy ébren kellett tartanom magam addig.

***

Már elmúlt éjfél, amikor zaj ütötte meg a fülemet a hátam mögül, mire megfordultam és elmosolyodtam az igéző szépségű Kristanna láttán. A csupán egy fekete franciabugyit és egy színes topot viselő lány viszonozta a mosolyomat és felém intett.

- Helló, Jeremy!

- Helló, kedves! – pillantottam a háta mögé, ahol Devon a sarokba helyezett babzsákfotelen aludt egy takaróba bugyolálva. Amikor nagyjából fél órája utoljára arra néztem, még Kristannával együtt ölelkezve aludtak ott.

- Van valami probléma? – érdeklődtem. – Kérsz még egy takarót? Keríthetünk, ha szeretnéd.

- Van réndben minden. Dé köszönöm én kérdésed.

Alig tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el még szélesebben a hangjától. Még ennyi év után is minden egyes alkalommal lenyűgözött.

- Devvy okos és álszik mélyen. Nékem megy ez nem – magyarázta.

- Szerintem csak idő kérdése – vontam vállat. – Feküdj csak vissza és hunyd le a szemed! Még félúton sem vagyunk. Még legalább két és fél óra, amíg elérjük a szigetet. Próbálj meg aludni, Krissy! Én mindent kézben tartok.

- Vagyok jól – erősködött. – Ággódj te értem ne! Gondó’tam, kelek fel és szórakoztátlák kicsikét.

Elmosolyodtam az ötlet hallatán.

- Ezzel nem vitatkozhatok. – Eleresztettem egy nagy ásítást. – Én is nagyon szívesen eldőlnék egy kicsit szundikálni. De irányban kell tartanom a hajót, hogy biztonságban visszaérjünk a szigetre. Majd alszom utána… Elég nehéz munkám van – kacagtam fel.

- Válvá meg áz igazat, Mister Jeremy, széretném én köszönni meg néked aztat, ámit tettél értünk á mái nap. Á többi leány… bó’dogok nagyon – csillogott a szeme, miközben folytatta. – Éreztem én még magam sosem énnyire energikusan, mint ázután a kezelés után. – Megborzongott az emléktől, majd kuncogni kezdett, mint egy kamaszlány. – Válvá meg áz őszintét, éreztem én még mágámát sose jobban életemben. – Aztán elpirult. – Nos… véve ki aztat, amikor szexelek, természetesen.

Halkan felnevettem és kinyújtott karral intettem Kristannának, hogy jöjjön közelebb. Amikor így tett, átöleltem a derekát és magamhoz vontam őt. Az utolsó pillanatban megfordult és leült az ölembe a kapitányi székben. Megcsókoltam a nyakát és beszívtam csodás illatát. A jelenléte egyszerűen megbabonázott.

- Szoktam én hozzá ném, hogy jöjjek szigetre és légyek nem á figyelmed középpontjában – jegyezte meg és a hasán pihenő kezemre tette a övét.

- Mire gondolsz?

- Valahányszor jöttem én szigetre ezelőtt, vó’tam én áz egyetlen személy kívül rájtád ott – magyarázta. – Véve ki persze Louisát és néhány réndkívüli ésetben válámelyik tagját családodnak. Mindig vó’tunk csak te meg én. – Egy pillanatra elhallgatott, majd hozzátette: - Hiányzik nékem idő kettesben véled.

- Irigykedsz a többiekre, hogy elveszik a rivaldafényt előled? – cukkoltam.

Kristanna felém fordult és hevesen megrázta a fejét.

- Egyáltalán nem.

A combjára tettem az egyik kezem és gyengéden megszorítottam.

- Nekem is új és furcsa ez, kedvesem. Mindig is te voltál a világom tökéletes középpontja, amikor csak meglátogattál. De tudod, hogy mostanában nagyon lefoglaltak a többiek… Különösen Pamela és Devon. – Felsóhajtottam és egy pillanatig elgondolkodtam. – Választanom kell kettejük közül. Pedig annyira nagyon nehéz dolog! Mindkettőjüket nagyon szeretem. Mindkettőjükre vágyom és nem akarom egyiküket sem elengedni.

- Léhetne talán két ményasszonyod is – kuncogott Kristanna. – Pamela és Devvy együtt. Is ne miért?

Én is felnevettem és megvontam a vállam, mintha csak valami kis semmiség lenne.

- Nem hinném, hogy ez valaha is megtörténhetne. Amellett viszont ti Devonnal folyamatosan egymást faljátok, Krissy. Gyakorlatilag le sem tudjátok venni a kezeteket egymásról. Nem hiszem, hogy ő valaha is el tudna felejteni téged.

- Érted te hogyán?

Maria Panova alias Kristanna

- Amikor végül majd mindannyian haza mennek, mérget mernék rá venni, hogy Devon nem fogja engedni, hogy vissza menj Norvégiába – válaszoltam. – Nem fogja engedni, hogy kilépj az életéből. – Tíz percig csend telepedett ránk, mielőtt folytattam volna: - Mindenki arról beszél, hogy Trish mennyire nagyon szereti Lindsay-t. Szerintem Devon sokkal jobban szeret téged, Krissy. – Szőke barátnőm szélesen elmosolyodott.

- Viszem én talán mágámmál Devvy-t Norvégiába – jelentette ki. – Vágy tálán maradok én szigete véled és léhet néked féleséged három.

A szavai hallatán hangos nevetésben törtem ki.

- Három feleség? Hogyan? Te is szeretnél hozzám jönni? Pamela, Devon és te? – Jót nevettem ezen. A gondolat nagyon szórakoztató volt. Kristanna volt a legjobb barátom. A szavai mélyebb tartalma azonban elkerülte a figyelmemet.

- Szóva’ választod te mélyiküket? Pamelát vagy Devvy-t?

- Nem tudom – válaszoltam őszöntén. – Devon tökéletes választásnak tűnik. Senkinek sem lehet egy rossz szava sem róla. Kedves, szerény, megbízható. Mellette biztonságban érzem magam… Egyértelműen az a fajta nő, akit bármelyik férfi örömmel mutatna be az anyjának. Pamela sokak szemében messze nem lenne annyira makulátlan tekintve a sztriptízes múltját. De ez teszi őt teljessé. Az én szememben ő ettől az, aki és ez még talán többet is számít. – Vettem egy mély levegőt. – Érted, mire gondolok, ugye?

- Értem én tökéletesen – bólintott Kristanna. – De dől el választás Pamela és Devvy között? Á többiek… Trish… Lindsay… Amy… számó’sz má többé vélük nem?

- Pamela vagy Devon – bólintottam. – Ez a helyzet. Trish a harmadik, de alaposan lemaradva. Már egy ideje lemondtam róla. Őt csak Lindsay érdekli, amiért nem is hibáztathatom.

- Talán véhetnéd el Camille-t – kuncogott Kristanna.

- Ööö… nem. Kizárt.

- Mond sose, hogy sose!

- Te mit gondolsz, Krissy? Pamela vagy Devon? Szerinted melyikük illene jobban hozzám?

- Tudod te választ kérdésre – vágott vissza. – De tudod te áztát is, választenék én kit… Devvy-t, természetesen.

- Devonnal nagyon közel kerültetek egymáshoz.

- Ván úgy – bólintott. – Tudom én áztát is, gondol Devvy mit rólad, Jeremy. Tudom, hogy széret téged mennyire és tudom, hogy ténne meg bármit, hogy tégyen téged bó’doggá. – Egy pillanatra elhallgatott. – Széretnéd te is eztet, ném? Válákit, áki széret tégedet és törődik véled. Vágytál mindig is érre. Devvy tenné ezt meg.

- Szerinted Pamela nem érez ugyanígy irántam? Szerinted ő nem tenne meg mindent, hogy boldoggá tegyen?

- De igen – bólintott Kristanna. – Tudnám mondani el ugyánezt Pameláról is. Vágy te lovag fényes páncélzatban számára, Jeremy. Vágy te megmentő, ávágy egyetlen ember, ki tudná ménteni meg életét. De vágyok én részrehajló. Én mindig fogom fogni Devvy pártját. Vágy te kedvenc emberem és Devvy kedvenc nőm. Lennék én bó’dog nágyon, há ketten ti kerülnétek össze végül. Csák ígérned kell meg nékem egy dó’got. Hogy esküvőtökön leszek én á tánu.

- Igazából nem akarok választani Pamela és Devon között – ráztam meg a fejem. – Ők mindketten tökéletesek.

- Ákkó’ válassz ne! – vágta rá Kristanna. – Válaszd mindkettőt! Tégyed mindkettőt ményasszonyoddá!

Ismét felnevettem.

- Úgy biztos minden sokkal egyszerűbb lenne. Bárcsak mindkettőjüket választhatnám, Krissy! Csak az a probléma, hogy nem tapasztaltam túl sok kapcsolatot kettejük között, mióta a szigetre érkeztek. Jól kijönnek egymással, de nem tűnik úgy, mintha romantikus szikrák is lennének közöttük. Teljesen más lenne a helyzet, ha egymásba lennének habarodva úgy, mint te és Devon. Akkor eljátszhatnék a gondolattal, hogy mindkettőjüket az életem részévé teszem. Úgy sokkal érdekesebb lenne…

Kristanna összepréselte az ajkait és egy pillanatra elveszett a gondolataiban.

- Tálán Pamela és Devvy káptá csák még meg nem á megfelelő… motivációt, hogy légyenek együtt. Látom én meg, tudok-é kifőzni válámit számukrá, hogy csiszoljuk ki áztát á szikrát.

- Krissy… - sóhajtottam fel. – Ne próbálj odaerőltetni valamit, ami nincs ott! Miért akarnád összehozni Devont Pamelával? Ha a dolgok nem jönnek össze köztünk Devonnal, talán ti új életet kezdhettek együtt. Visszamehetsz vele Pennsylvániába, vagy ő kiköthet nálad Norvégiában. Nekem választanom kell közülük, méghozzá hamarosan. Mind Pamelának, mind Devonnak vannak már tervei a közös jövőnket illetően.

- Hoznám össze ázért Devvy-t Pamelával, mert ténne áz téged bó’doggá – magyarázta Kristanna. – Mondtam én néked mit mindig is, Jeremy? Én csák széretném áztát, hogy légy te bó’dog. Én csak széretném áztát. Té vágy legfontosabb ember nékem. Szérintem ténne téged bó’dogabbá sémmi, mint hogy Pamela és Devvy is légyen együtt féleséged. – Határozottan bólintott, majd hozzátette: - Látom én meg, tudok én tenni mit, hogy történjen ez meg.

- És veled mi a helyzet? Odáig vagy Devonért. Feladnád őt csak az én kedvemért? A végén hoppon maradnál egyedül.

- Há tészen tégedet áz bó’doggá, igen.

- Krissy…!

- Vágy ésetleg léhetnék én féleséged harmadik.

Félrebillentettem a fejem és határozottan rá néztem. Kristanna arcán az a pajkos mosoly ragyogott, amihez már meglehetősen hozzászoktam az elmúlt években. Mindig is nagy komédiás volt. Imádott megnevettetni engem. Imádta a reakciómat. Most azonban az a megmagyarázhatatlan érzés tört rám, hogy talán mégse viccel.

- Most komolyan beszélsz, Krissy?

Folytatása következik!