Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XVIII. rész 4. fejezet
Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 16.
*********************************************************************
- Ez vajon csirke vagy hal? – motyogta
Lindsay magában a vacsoraasztalnál azon a szellős szombat estén. Amikor már
mindenki rá figyelt, folytatta: - Azt hiszem, tonhal. A doboza viszont azt
mondja, csirke. A tenger csirkéje.
Majdnem mindenki, aki az asztal körül
ült, elkerekedett szemekkel nézett Lindsay-re, vagy csak szimplán igyekezett
visszatartani a kitörő nevetést. A lány erre válaszul csak zavartan nézett
rájuk.
- Azt hittem, te dolgoztál
szupermarketben – kuncogott Devon.
- Úgy is van – válaszolta a tizennyolc
éves lány. – Ott dolgoztam otthon, Ohióban pár évvel ezelőtt. Kozmetikai
kiszolgáló voltam. De nem értem, hogy jön ez ide.
Próbáltam megőrizni a nyugalmamat,
miközben elmagyaráztam neki: - Kicsim, a Tenger csirkéje a márka neve. Ez az
egyik legnagyobb tengeriételkonzerv-gyártó a világon. Arról viszont
biztosíthatlak, hogy ami benne van, az hal. Egészen konkrétan tonhal. A Tenger
csirkéje csak halakkal foglalkozik… csirkével nem.
- Biztos vagy benne…? Úgy értem… akkor
miért van csirke ráírva?
Amy hangosan felnevetett.
- Tényleg azt hitted, csirke van benne?
Mióta él csirke a tengerben?
Lindsay hirtelen elgondolkodott.
- Nos… sosem hallottam még tengerben élő
csirkéről. De ez nem jelenti azt, hogy nem is élnek ott. Tényleg nem tudom.
- Ó, egek! – nyögött fel Kristanna
meglepetten, miközben Devon, Amy és Camille harsány kacagásban tört ki, Pamela
pedig hitetlenkedve bámulta Lindsay-t.
- Mi olyan vicces? – duzzogott a lány. –
Csak egy egyszerű kérdést tettem fel.
- Azért van az ráírva, hogy a Tenger
csirkéje, mert ez a márka neve – ismételtem. – Nem tudom, miért ezt a nevet
választották, kedvesem. De arról biztosíthatlak, hogy hal van benne.
- Ó… oké – törődött bele végül Lindsay,
miközben Devon, Kristanna, Amy és Camille továbbra is fuldoklott a nevetéstől.
– Tényleg kissé összezavart. Azt hiszem, ezek után ragaszkodni fogok a Starkist
tonhalhoz.
Ekkor mintha az egész helyiség felrobbant
volna a nevetéstől.
- Mi az már megint? – csattant fel
Lindsay, dühös tekintettel végigmérve az asztal körül ülőket.
Amy, aki a lány mellett ült, odahajolt
hozzá és átkarolta.
- Tényleg semmi, baby – mondta, miközben
sikertelenül igyekezett visszatartani nevetését. – Egyszerűen utánozhatatlan
vagy. Mindig emlékezni fogok a harmincegyedik születésnapomra amiatt, amit most
mondtál.
Miközben Devon, Kristanna és Camille
tovább nevetett, Lindsay egy pillanatra Amy-re nézett, majd dühösen az asztalra
hajította a szalvétáját, felpattant és csípőre tett kézzel összevonta a
szemöldökét.
- Ha ti csak nevetni akartok rajtam, azt
hiszem, inkább kihagyom a vacsorát.
Azzal megfordult és kiviharzott a
helyiségből.
- Lindsay, várj! – kiáltott utána Devon.
- Gyere vissza, édes! – csatlakozott
Pamela is.
- Éz szű’etésnápi párti Amy-nek –
emlékeztetett Kristanna. – Ménj el né!
- Nem állhat csak így fel és mehet ki –
szívta az orrát Camille, szúrós pillantását az ajtóra szegezve, ami mögött
Lindsay eltűnt. – Ennek a napnak Amy-ről kellene szólnia…
- Nos, mégis ezt tette – jegyezte meg
Pamela.
Pár pillanatnyi csönd után Amy
körbepillantott a többieken.
- Sosem hittem volna, hogy Lindsay ilyen
buta. Mindenki tudja, hogy a Tenger csirkéje egy hatalmas
tengeriétel-feldolgozó üzem.
Camille ismét felnevetett.
- Lindsay pedig azon gondolkodott, vajon
tényleg élnek-e csirkék a tengerben.
- Ez sosem fogom elfelejteni – mosolygott
Pamela is.
- Égyünk hó’nap buddalo wings-t! –
javasolta Kristanna. – Lészek kíváncsi, fog gondó’ni mit árró’.[1]
Amy eljátszotta Lindsay feltételezhető
reakcióját, utánozva a lány ártatlan, naív hangját.
- Nem is tudtam, hogy a bölényeknek van
szárnyuk. Tudnak repülni is? – Azzal ismét hangos hahotázásban tört ki. – Hogy
lehet valaki ennyire hülye?
Eleinte én is viccesnek találtam Lindsay
megjegyzését a Tenger csirkéjéről, bár vissza tudtam tartani a nevetésemet.
Mostanra viszont már teljesen megváltozott a véleményem. Nem tetszett, hogy a
többiek, Amy példája alapján, sorban viccelődtek Lindsay tudatlanságával. Bár
végeredményben egyedül csak Amy nevezte őt hülyének.
Egyáltalán nem toleráltam az ilyesmit a
vendégeim között és nem is akartam tovább hallgatni.
- Mégy té hová? – kérdezte Kristanna,
ahogy felálltam az asztaltól és az ajtó felé indultam.
- Ha megbocsátotok – mondtam –, van
valami, amit el kell intéznem. – Azzal kiléptem az ajtón, Amy és Kristanna
azonban továbbra is kiabáltak utánam, hogy menjek vissza.
Ezúttal figyelmen kívül hagytam a
kéréseiket. Inkább átkutattam a szomszéd szobák minden zugát, de nem találtam
Lindsay-t. Ötletem se volt, hova mehetett. Én pedig nem kutathattam át utána a
teljes szigetet. Mintha egy tűt keresnék a szénakazalban…
Aztán eszembe jutott a kukkoló szoba. Ott
kideríthetem Lindsay pontos tartózkodási helyét, anélkül, hogy végig kellene
kutyagolnom a birtok minden zugát. Úgyhogy egyenesen arra vettem az irányt.
Lindsay egyértelműen dühös volt amiatt,
ahogy a többiek bántak vele. Ráadásul aznap volt Amy harmincegyedik
születésnapja és a vacsora lett volna a parti kezdete. Az egyetlen eset, ami
miatt Lindsay otthagyta volna Amy partiját, az volt, ha iszonyatosan
feldühítették. Meg akartam találni őt, hogy megnyugtathassam és együtt
térhessünk vissza a partira.
***
- Ó, egek…! – nyögtem fel három-négy perc
múlva, amikor besiettem a kukkoló szobába és azonnal ki is derítettem Lindsay
tartózkodási helyén. Ott ült a fal mellett a vendégszobák folyosóján, szorosan
átölelve a térdeit. Ami azonban a legjobban ledöbbentett, az az volt, hogy
Trish térdelt mellette. Szemmel láthatóan beszélgettek. Vajon Trish próbált
ismét összejönni vele? Reméltem, hogy nem…
- El se hiszem, hogy mind így kinevettek!
– szipogta Lindsay, amikor bekapcsoltam a hangot.
- Mindenki kinevetett? – kérdezett vissza
Trish.
Lindsay halkan szipogott, mielőtt
válaszolt volna.
- Nos, nem mindenki. Jeremy nem nevetett.
És Pamela sem. De Amy igen. Ahogy Devon és Kristanna is. Camille úgy nézett
rám, mint valami idiótára. De legalább… legalább J-Jeremy és Pamela nem
nevettek rajtam.
- Jeremy és Pamela nem olyanok, akik
viccet csinálnának valaki másból – jegyezte meg Trish. – Szerintem teljesen
logikus volt, amit mondtál. A Tenger csirkéje eléggé félrevezető név, ha nem
ismered a terméket. Akár lehetne csirke is. De akár valami tengeri élőlény is.
Akármelyik. Ha még sose találkoztál vele, semmi gond, ha gondolkodóba ejt, mi
is lehet. Nem szabadott volna kinevetniük ezért.
- De mondtam valami más nagyon-nagyon
butát is…
- Mi volt az, hm?
- Azon agyaltam, hogy vajon élnek-e
csirkék a tengerben. – Trish szemei teljesen elkerekedtek a meglepetéstől. – Ez
volt a legbutább dolog, amit valaha is mondtam… Ezért is kinevettek. Olyan
elkeserítő érzés volt…!
- Mindannyian mondunk néha buta dolgokat
– nyugtatgatta Trish. – Jeremy és Pamela… szerintem akkor sem nevettek, amikor
ezt mondtad.
- Pamela úgy nézett rám, mintha teljesen
be lennék szívva – válaszolta. – De Jeremy olyan volt, mint amilyen mindig is.
Nyugodt és szokásosan megértő.
- Fogadni mernék rá, hogy Jeremy most
Devonra, Kristannára, Amy-re és Camille-re dühös, amiért kinevettek téged –
biztosította Trish. Úgy tűnt, nagyon is jól ismer. – Nem annak a típusnak néz
ki, aki tolerálná az ilyesmit.
Lindsay felsóhajtott és megrázta a fejét.
- Ez annyira rossz! Éhes vagyok. Nem
ettem semmit ma reggeli óta. De nem dughatom vissza a képem ezek után oda. Ma
este biztos nem. Most mit csinálhatnék…?
Trish néhány pillanatig némán nézett rá,
majd összepréselte az ajkait.
- Lemegyek a konyhára és hozok neked
valami harapnivalót. Ehetsz a szobádban, vagy ahol csak szeretnél. Úgy nem kell
találkoznod a többiekkel.
- Azt hittem, nem érzed jól magad –
nézett rá Lindsay. – Jeremy azt mondta, azért nem veszel részt a partin, mert
elkaptál valamit.
Egyértelműen ez csak némi jóindulatú
hazugság volt Trish kedvéért. Sose volt beteg egy pillanatig sem. De a
helyzetre való tekintettel megengedtem, hogy erre hivatkozva kihagyja a partit.
Nem akarta ott látni Lindsay-t. Most viszont itt beszélgettek…
- Tényleg hoznál nekem enni? – kérdezte
Lindsay meglepetten a másik nő nagylelkűségétől.
Trish megvonta a vállát.
- Azt mondtad, éhes vagy, de nem akarod
kockáztatni, hogy megint összefuss a többiekkel. Úgyhogy hozok neked enni.
Miért ne tenném?
Lindsay összevonta a szemöldökét.
- Eléggé bunkó voltam veled a múltkor.
- Annak semmi köze ehhez – mondta Trish.
– Most szükséged van a segítségemre. Sosem utasítanék vissza ilyesmit.
Lindsay arcára hálás mosoly ült ki.
- Köszönöm, Trish.
- Nem tesz semmit. Mit szeretnél, mit
hozzak neked, hm?
- Mit szólnál egy kis narancsléhez és
rozskenyérhez starkist tonhallal? Úgy csinálhatnék magamnak tonhalas
szendvicset.
***
- Meghoztam a kajádat – kopogtatott Trish
pár perccel később a szoba nyitott ajtaján, amit Lindsay az elmúlt pár napban
Amy-vel osztott meg. Egy pillanatig habozott, majd zavartan körbenézett az üres
szobán. – Lindsay! Hol vagy…?
- Itt vagyok – hallatszott a lány hangja.
Trish kérdőn a saját hálószobája zárt
ajtaja felé nézett. Odament és belépett, hogy odabenn találja Lindsay-t,
kényelmesen elhelyezkedve a régi ágyán. Azon, amin aludt azelőtt, hogy
átköltözött volna Amy-hez.
- Nem számítottam rá, hogy itt talállak –
lépett be Trish a tonhalas szendviccsel a tálcáján.
- Mindig is szerettem ezt az ágyat –
jegyezte meg Lindsay a matracon fészkelődve. – Sokkal kényelmesebb, mint az,
amiben Amy-vel alszunk. – Trish összevonta a szemöldökét, miközben a lány
folytatta: - Jeremy viszont azt mondta, minden ágy ugyanolyan. Különös, nem?
Halkan kuncogott, majd még hozzátette: -
Azt hiszem, Amy ágya annyi viszontagságot élt már át, hogy kezd tönkre menni.
Trish leült mellé az ágy szélére.
- Igen… azt hiszem.
Úgy tűnt, nem érzi túl jól magát így,
hogy egy szobában kell lennie a volt barátnőjével. Nyilvánvalóan ahhoz lehetett
köze, hogy még mindig szerelmes volt a lányba. Lindsay puszta jelenléte elég
volt ahhoz, hogy teljesen elvegye az eszét. Most pedig itt voltak kettesben…
- El se tudom mondani, milyen nagyra
értékelem, amit értem teszel – harapott bele Lindsay a szendvicsébe. – Annyira
éhes vagyok! Meg tudnék enni egy egész tehenet. – Befalt még néhány harapást,
mielőtt folytatta volna: - Kérdezhetek valamit, Trish?
- Persze.
- Miért szeretsz engem ennyire?
Trish értetlenül nézett rá.
- Mire gondolsz?
- Miért szeretsz ennyire? – ismételte meg
Lindsay. – Úgy értem, még sosem ismertem senkit, aki ennyire erősen kötődött
volna hozzám. Miért, Trish?
A másik nő kényelmetlenül fészkelődött.
- Nem hinném, hogy erről kellene
beszélnünk. – Lindsay hevesen megrázta a fejét, miközben a kanadai nő
folytatta: - Egyértelművé tetted, hogy nem akarsz velem lenni. Én pedig
elfogadom ezt és tiszteletben tartom. Semmi szükség rá, hogy a részletekről
beszéljünk.
- De én tudni szeretném – erősködött
Lindsay. – Tudni szeretném, mi van bennem, ami ennyire megfogott téged. Úgy
értem… amikor a tükörbe nézek, csak egy hétköznapi lányt látok. Egy teljesen
hétköznapi lányt. Te mit látsz bennem ennyire vonzónak?
Trish megrázta a fejét.
- Nem kellene erről beszélnünk. A végén
kényelmetlenül és zavarban éreznéd magad, elmennél Jeremy-hez, én pedig bajba
kerülnék. Már így is volt egy hosszú beszélgetésem vele rólad. Azt mondta,
lépjek tovább és ezt is szándékozom tenni. Nem tetszene neki, hogy erről
beszélgettünk.
- Csak tudni szeretném, miért szeretsz
ennyire – morogta Lindsay. – Kérlek, mondd el! Megígérem, nem leszek dühös
miatta. Nem lesz oka Jeremy-nek mérgesnek lenni rád, mert én kérdeztem valamit.
Te csak válaszolsz. Ennyi az egész.
- Nem látom értelmét beszélni erről, ha
nincs közös jövőnk. Sajnálom, de így érzek.
Úgy éreztem, Trish egyáltalán nem akar
erről beszélni Lindsay-vel. Teljesen belé volt habarodva, de tudta, nem lehet
vele együtt. Ez annyira bántotta, hogy képtelen volt normálisan beszélgetni
Lindsay-vel.
Láttam, ahogy Trish küzd a vágyaival.
Látszott, mennyire szeretné rávetni magát és letépni a ruháját. Nézni, ahogy
Lindsay ott fekszik az ágyon a falatnyi topjában és rövid sortjában, csak még
jobban felizgathatta őt. De Trish sosem tenne ilyet a másik lány beleegyezése
nélkül. Nem az a fajta ember volt. A vágy azonban ennek ellenére is kínozta.
- Mi lenne, ha engedném, hogy kinyalj?
- Micsoda? – rökönyödött meg Trish.
- Mi lenne, ha engedném, hogy kinyalj? –
ismételte meg Lindsay. – Akkor elmondanád?
Akár igazam volt az előbb, akár nem,
Trish most mégis szó nélkül felállt és kisietett a szobából, ott hagyva
Lindsay-t egyedül. A lány elfintorodott és horkantott egyet. Bizonyára mérges
volt, hogy nem kapott választ. Utána viszont hamarosan visszatelepedett a régi
ágyára és megette a szendvicsét.
El se hittem, hogy ezt mondta. Továbbra
is egy angyali teremtésnek láttam, azonban rá kellett döbbennem, hogy az elmúlt
napokban egyre jobban kimutatta a keményebb, némiképp önző és érzéketlen
oldalát is.
Felidéztem az előző vasárnapi
megjegyzését arról, hogy Pamela és Devon felváltva foglalják el a kedvencem
pozícióját. Az se jött ki túl jól. Most pedig dühös volt Trish-re, amiért az,
nem akart megbeszélni vele egy nagyon érzékeny témát, ami szemmel láthatóan
kényelmetlen érzéssel töltötte el őt. Lindsay-nek egyértelműen semmi oka nem
volt dühösnek lenni.
Ráadásul mit gondolt, amikor orális
szexet ajánlott Trish-nek? Ez teljesen váratlan volt. Annyira nem illett hozzá!
Vagy mégis? Tényleg az az ártatlan, szűz kis angyalka volt, akinek
elkönyveltem? Vagy valami más?
Trish egyértelműen a legjobb döntést
hozta, amikor csak megfordult és elment. Ha engedett volna a vágyainak, az nem
vetetett volna semmi jóra a jövőben. De mégis hogy javasolhatott Lindsay
ilyesmit? Felfogta egyáltalán a dolog jelentőségét? Megértette egyáltalán, hogy
érzi magát Trish emiatt?
Talán az ifjonti naivitás tette. Ez volt
a legjobb ötletem. Így viszont sokat kellett még tanulnia az életről. Fura, de
amikor annyi idős voltam, mint Lindsay most, úgy éreztem, mindenre tudom a
választ és hogy kész felnőtt vagyok. Ennyi idő után visszagondolva azonban rá
kellett jönnöm, mennyi mindent nem tudtam még akkor. Talán Lindsay is így fogja
látni, amikor majd idősebb lesz…
***
Mióta a kapcsolatuk véget ért, Trish és
Lindsay nem voltak többé szobatársak. Lindsay átköltözött abba a szobába, amit
korábban Pamela és Amy osztottak meg egymással. Az utóbbi két szobatárs
továbbra is ugyanolyan jó viszonyban maradt egymással, de Pamela beleegyezett a
költözésbe, hogy Lindsay elfoglalhassa a helyét.
Ennek eredményeként a baltimore-i szépség
az elmúlt két éjszakát kanadai barátnőnkkel egy szobában töltötte. Bár a
kapcsolatuk eddig meglehetősen plátóinak bizonyult, reménykedhettünk benne,
hogy tekintettel arra, hogy a szigeten töltött idejük hátralevő részében
szobatársak lesznek, szoros barátság alakul ki közöttük.
Egyszerre voltam csalódott és riadt azok
miatt a sötét foltok miatt, amik beárnyékolták azt a harmonikus és felhőtlen
kapcsolatot, ami az elmúlt három hétben kialakult a szigeten. Ó, voltak már
problémák is, elsősorban Lindsay újsütetű életstílus-változásával kapcsolatban
és amiatt, hogy még mindig húsba vágó döntést kellett hoznom Pamela és Devon
között, hogy kivel szeretném összekötni az életemet.
És nem felejthetjük el az előző napi
búvár-mizzériát sem. Pamela majdnem igensúlyos bajba került az én hibából.
Lassan már én is féltem ismét visszameni a vízbe.
Ha minden rajtam múlna, Trish és Lindsay
egymás mellett kötne ki. Hogy miért? Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy
amennyit tudtam, minden kétséget leszámítva, Trish mindent megtett volna, hogy
a lehető legtökéletesebb életet biztosítsa a szerelmének. Szeretet, törődés,
vagy akárcsak mindennapos apróságok. Bármiről legyen is szó, Trish mindig
Lindsay javát tartotta szem előtt. A saját vágyai mindigis csak másodlagosak
voltak.
Sajnálatos módon ugyanez nem volt
elmondható Amy-ről, aki szemmel láthatóan csak Lindsay testét akarta
felhasználni a saját kis játszmáihoz, amik egyre durvábbakká váltak. Vajon Amy
mellett Lindsay, a két héttel ezelőtt még mélyen vallásos szűzlány, aki azt
tervezte, hogy egynap a közössége előljárója lesz, elindult egy olyan úton,
ahonnan előbb-utóbb nem lehet többé visszatérés? Vajon Kristannának igaza volt,
amikor azt mondta, tíz év múlva Lindsay Amy tökéletes másolatává válhat? Egy
kései húszas-korai harmincas megkeseredett nővé, akinek semmi jövőképe és aki
egyértelműen csak nimfomániásként határozza meg magát?
Időről időre az volt az érzésem Amy-vel
kapcsolatban, hogy legbelül értéktelennek tartja magát. Az elmúlt három hétben
számtalan esetben ezt éreztemvele kapcsolatban. Én persze sokkal többre
tartottam őt. Talán még többre is, mint bárki más a szigeten. Továbbra is a
lelke mélyén nagylelkű és jó embernek tartottam őt, aki az agresszivitás fátyla
mögé bújik. Csak meg kellett találnom a módját, hogy kirángassam onnan.
Mindent egybevéve azonban az én
véleményem jelentéktelen volt. Most csak az számított, amit Amy saját magáról
gondolt. Egy kiadós adag önbecsülésre lett volna szüksége. De honnan
szerezhetné ezt meg?
Vajon Lindsay tényleg ilyenné válna tíz
év alatt? A vágyai, amik minden egyes pillanatban megduplázódni látszottak,
tényleg kicsúsznának az irányítása alól, kizökkentve őt az egészséges
életritmusából? Biztos voltam benne, hogy anno Amy is ennek esett áldozatul.
Végül a határtalan szexéhsége kerítette hatalmába az egész létezését. A
felszínen legalábbis úgy tűnt, neki nem számít semmi, csak a testi együttlét.
Ha az embert egy szóval le lehetne írni,
azt hiszem, mondjuk úgy… Devon lenne a gyengéd, Kristanna a mulatságos, Pamela,
az én szememben, a kifinomult, Trish a szeretetteljes… a másik oldalról viszont
ami Amy-ről először eszembe jutott, az a nimfomániás volt. Illene hozzá bármi
más is? Már persze ha nem akartam vulgáris kifejezésekkel illetni.
De vajon célravezető ennyire
leegyszerűsíteni egy személyt? Egyértelmű, hogy semmi baj nincs azzal, ha az
ember élvezi a szexet. Én is élveztem, persze, ahogy mindenki más is ezen a
szigeten. De mi nem engedtük, hogy a testi vágyaink uralkodjanak el az
életünkön. Amy viszont igen. És sajnálatos módon úgy tűnt, Lindsay is jó úton
halad efelé. Kristanna szerint már most is lefelé tartott a lejtőn.
Egyértelműen meg kellett tartanom azt,
amit norvég barátnőnknek ígértem előző nap. Sort kell kerítenem rá, hogy
kettesben leüljek Lindsay-vel és komolyan elbeszélgessek vele. Azonban továbbra
se volt semmi ötletem, hogy érjem el mindezt. Kristanna leszögezte, hogy az én
felelősségem, hogy megvédjem Lindsay-t. Azt akarta, hogy távol tartsam őt Amy
rossz hatásától (és talán Camille-étől is). Nem tetszett az ötlet, hogy
beleavatkozzak valamibe, ami minden kétséget kizáróan közmegegyezésen alapult,
mélyen belül azonban tudtam, hogy valamit tennem kell.
Folytatása következik!
[1]
A „buffalo wings” szó szerint bölényszárnyakat jelent. Valójában azonban egy
csirkeszárnyakból álló hústál, amit az Egyesült Államok Buffalo nevű
településén találtak ki. Így magyarul leginkább „Buffaló szárnyak”-nak, vagy
„Buffalo tál”-nak fordítható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése