Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező III. rész 3. fejezet
Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 17.
*************************************************************************
Az idő állni látszik a börtönben.
A rutinod sosem változik. Az egyetlen különbséget az egyre csak érkező emberek
jelentik. Egyesek frissen elítélt rabok, mások látogatók, a többiek pedig
közösségi csoportokhoz tartoznak, akik programokat tartanak a börtönben. Az utóbbiakat
csak úgy nevezik, a jóskák. Ez egy börtönszleng-kifejezés azokra, akik
igyekeznek jót tenni és segíteni. Caroline ebbe a csoportba tartozott. Hetente
egyszer járt be a börtönbe, hogy ruhakszítő kurzust tartson.
Én nem a ruhakészítés miatt
jártam Caroline tanfolyamára, hanem az összegyűlt brancs miatt. Caroline némi
emberséget csempészett a sivár falak közé. Egy lélegzetnyi friss levegőt.
Behozott egy adag magazint is, ami aztán minden héten ott maradt utána. Egy
bennlakó összegyűjtötte őket az órák után és betette a közösségi szobába, ahol
mindenki olvashatta.
Néhány nő belé is habarodott,
annak ellenére, hogy Caroline akkor kapcsolatban élt. Egy férfival. Beismerem,
én is fantáziáltam róla időről időre. Anyai gondoskodással tekintett ránk,
viszont, bár szeretett barátkozni a rabokkal, soha nem adta meg az
elérhetőségét senkinek.
Emiatt is kissé kivételesnek
éreztem magam a meghívás miatt az otthonába, Croydonba, azon a délutánon. A
sógornőjétől, Louisától vette a házat még évekkel korábban, miután szakított a
partnerével. Mostanra már mással élt együtt. Brandonnal, aki a The Age-nek
dolgozott. Megtudtam egy keveset Louisáról és a másik sógornőjéről, Melanie-ról,
miközben a varrótermében ültünk.
- Louisa és Melanie mindketten a
nővéreim házastársai – mesélte. – Louisa Sigriddel él, Melanie pedig Elkével, a
sógornőim viszont nem tekintik magukat melegnek.
- Az hogy lehet? – kérdeztem.
- Louisának és Melanie-nak sose
támadt rá ingere, hogy kitárulkozzanak a világ előtt és címkéket ragasszanak
magukra – lapozott bele egy könyvébe. – Csak az számított, hogy szeretik-e a
nővéreimet vagy sem. Végeredményben a szerelemről van szó, nem a címkékről.
- Érdekes elgondolás – pillantottam
le a könyvre. Az egyik kötet volt, amit a dizájnjai töltöttek meg. A börtönbe
is behozott párat évekkel ezelőtt.
- Kicsit olyan, mint a
ruhakészítés. Ha a ruha nem passzol rád, kibontod a varrásokat és teszel még
hozzá anyagot. Tágítsd ki a látóteredet és fogadd el, hogy nem minden passzol
hozzád! Neked viszont igazodnod kell az élethez. Louisa és Melanie két nő egy
cseppnyi meleg vér nélkül, akik meleg nőkkel élnek kapcsolatban. A végén csak
annyi marad, hogy megváltoztassák a szemléletmódjukat és elfogadják azt, amit
az élet hoz.
Ez egy olyan beszélgetés volt,
ami megváltoztatta az életemet és a mai napig kihatással van rám. A fluiditás
gondolata, hogy az emberek változhatnak, hogy minden nap változunk biológiai
szinten is, ahogy a régi sejtek elhalnak és újak kerülnek a helyükre. Az
elsődleges ok, amiért az emberi faj a tápláléklánc csúcsára emelkedhetett, az
volt, hogy meg tudta változtatni a körülményeit. Azon a délutánon jelentkeztem
az egyik ruhakészítő tanfolyamra, mert én is szükségét éreztem, hogy
változtassak. Amikor este elmondtam a nagymamámnak, ő ledöbbent.
- Végülis van értelme. Hiszen
kreatív ember vagy.
Megnéztem Caroline weboldalát
aznap éjjel, miután megetettem Jacket és elvittem sétálni. Lenyűgöző mennyiségű
öltözéket találtam ott. Szokványos ruhákat és topoktól irodai viseletig
mindent. Épp feliratkoztam a hírlevélre, amikor szűkölést és kaparászást
hallottam az ajtó felől.
- Most meg mi van – nyitottam ki
az ajtót Jack-nek.
A kutya befurakodott mellettem, a
kuckómhoz ügetett és lefeküdt az ágyam mellé. Tökéletes szobakutya. A farka a
padlót verdeste, amikor pedig leültem az ágyra, felkelt és odasétált hozzám.
- Szóval anyuci kis szobapincsije
vagy, mi? – vakargattam meg a füle tövét.
Így hát aznap éjjel Jack a kuckómban
aludt és amikor küldtem róla egy képet Jodie-nak, azt válaszolta, „cuki”.
Azon a héten minden megváltozott
a számomra. Eleinte azt hittem, ez is csak egy újabb hét lesz, amíg Jodie
szülei fel nem tűntek, hogy elvigyék a kocsit. Jót beszélgettünk. Tom segített
kitölteni a jelentkezésemet és biztosított, hogy minden rendben lesz. Amikor
elmentek, furcsán felszabadultnak éreztem magam. Évekig az alatt a teher alatt
nyögtem, hogy úgy éreztem, nem vagyok normális. Egészen a kamaszkoromig ment ez
vissza, amikor a városban randalíroztam, kocsikat törtem fel és összeütközésbe
kerültem a zsarukkal.
Aznap este elvittem Jacket
sétálni, hogy feladjam a jelentkezésemet. Elsétáltunk a tűzoltóság mellett is.
Elég jól ismertem a parancsnokot. Amikor elmondtam neki, mi történt velem,
megveregette a hátamat és azt mondta, sok sikert kíván nekem.
Kedd este a konditeremben
találkoztam Louisával és Sigriddel, rajtuk keresztül pedig megismertem a szőke
nőt is, akit Jodie említett az előző héten. Heidi huszonnyolc éves nő volt
német gyökerekkel. Egyből értettem, miért akadt meg rajta Jodie szeme. Gyönyörű
teste volt és angyali arca. Jó barátok voltak Louisával és Sigriddel és jól
elszórakoztunk, miközben beszélgettünk. Foglalt is nálam egy időpontot egy
tetoválásra. A Chanelnél dolgozott konzultánsként és boldogan mutogatott
mintákat a táskájából, amit a kocsija hátsó ülésén tartott.
- Ha szeretnél még több mintát,
csak hívj fel! – nyújtott át egy névjegykártyát.
- De te Belgrave-ben laksz –
pillantottam a telefonszámára.
- Knox City-ben dolgozom.
Átugorhatok pár mintával a stúdiódba csütörtök este.
Elgondolkodtam Heidiről aznap
este, miközben Jackkel sétáltunk. Nagyon bizarr volt, hogy két úgy nevezett
hetero nő is flörtölt velem. Jodie üzenetei napi két-három alkalommal érkeztek.
Rövid szövegbuborékok arról, hogy mit csinál éppen, és legalább napi egy
szelfi. Az első a hotelszobájában volt. Az ágyon ült kinyújtott lábakkal. Csak
egy fehér pólót viselt, ami eltakarta a bugyiját. A második szelfi a
konferencia központ bejáratánál készült, a harmadikon pedig bikinitopot viselt
és szoknyát. A kezében valami divatos koktél volt, a szöveg pedig csak annyit
mondott „A te egészségedre!”
Csináltam neki egy fényképet az
én üvegemről és elküldtem neki. „Emlékszel erre?”
„Hogy felejthetném el a jó öreg
Vic Bittert? Mit meg nem adnék most érte! Itt viszont nincs semmi, csak Tooheys
és undorító dizájner sörök.”
Az utolsó dolog, ami
megváltozott, az öltözködési ízlésem volt. Mindig is a farmert és a pólót
részesítettem előnyben, de a vasárnapi találkozóm Caroline-nal új lehetőségeket
nyitott meg. Csütörtökön a szokásosnál hosszabb ebédidőt tartottam és
leugrottam Knox City-be, ahol szereztem egy bőr szoknyát zipzárral az elején.
Épp a kezemben tartottam, amikor Jodie felhívott, hogy szóljon, haza ér péntek
ebédidőre, de az apukája felveszi őt.
- Csak hozd haza Jacket péntek
este! A vacsorát bízd rám! Szeretlek.
Küldtem neki egy képet a
szoknyáról és mosolyogtam, amikor megérkezett a válasza.
„Alig várom, hogy lássam rajtad!”
Épp időben értem vissza a
stúdióba, hogy összefussak Heidivel, aki szeretett volna időpontot foglalni.
Két srác várt a sorára és le se tudták venni a szemüket róla. Tengerészkék
kosztümöt viselt fehér blúzzal.
Egy virágról mutatott egy képet.
- Ezt a virágot szeretném a lábamra
– mutatott a combja elejére. – Ide.
Hosszan a bugyijában tartotta a
kezét a megfelelő helyen, közben azonban gondosan a hátát mutatta a srácoknak.
- Ugyanazt a virágot mindkét
lábadra?
- Ja. És szövegtekercseket. Az
egyiket „Heidi’s”-felirattal, a másikat pedig „kert”-tel.
- Persze – csempésztem mosolyt az
arcomra. – Bejegyezhetlek jövő hétre?
- Mikorra? Van egy szabadnapom,
úgyhogy alkalmazkodóképes vagyok.
- Csütörtökön déltájban? –
pillantottam a beosztásomba. – Mondjuk fél egykor.
- Tökéletes – mosolygott. – Bármi
javaslat?
- Viselj szoknyát vagy ruhát! –
válaszoltam. – Őrülten viszketni fog.
Az egyik srác megvárta, amíg
Heidi távozik, mielőtt megszólalt volna.
- Azt kívánom, bárcsak a
helyedben lehetnék jövő csütörtökön!
Aznap este Jodie egy új fényképet
küldött. Egy masnis blúzt viselt ás fekete szoknyát. A nyaksála és a felső két
gombja ki volt bontva, akárcsak a szoknya öve. A keze a harmadik gombon volt, a
szöveg pedig azt mondta: „Szeretnél többet látni? Írj vissza igen, kérleket,
cukorral a tetején”
„Igen, kérlek, cukorral a
tetején.”
A következő képen a harmadik gomb
is ki volt oldva, az ujja pedig a negyediken pihent. Nem tartozott hozzá
üzenet, de én igennel válaszoltam, épp amikor Jack úgy döntött, ki akar menni
pisilni. Mire visszatértem, egy újabb kép érkezett. Ezen már annyira ki volt
bontva a blúza, hogy látszott barackszín melltartója.
„Ha többet szeretnél látni,
viseld a bőr szoknyádat” – írta.
Ez mosolyt csalt az arcomra.
„Áll az alku.”
Nem érkezett több kép pénteken,
de kaptam egy üzenetet, amikor landolt Melbourne-ben.
„Magammal hoztam a felhőket.”
Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése