Gyönyörök szigete XXIII. rész - Díjazás 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXIII. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 24.

*********************************************************************

Teljesen összerogyva az intenzív együttléttől, pihegve hevertünk az ágyon, alig szólva pár szót, hosszú percekig. Bár a farkam már rég nem volt a fenekében, Lindsay csábosan dörgölte hátsóját szerszámomhoz. Halkan felnyögve megragadtam fejét és épp eléggé hátra fordítottam ahhoz, hogy mohón meg tudjam csókolni.

- Még… még soha nem… nem is álmodtam… ilyesmiről – zihálta és megrázta a fejét. Aztán felnézett rám és kuncogni kezdett. – Még csak nem is gondoltam rá, hogy ilyet csinálj velem, Jeremy.

Abban a pillanatban elgondolkodtam, hogy van-e bármi is a világon, ami izgatóbb egy tizennyolc éves, friss puncinál. Valaha talán tényleg apuci pici lánya volt Cincinnati külvárosában, de az én gyönyörű szigetemen a szemem láttára alakult át egy vad nimfomániássá. Gyönyörű arca, érzéki ágyéka és szűk feneke pedig mindent megtestesített, amire legfüllettebb álmaimban vágytam.

Nem csak hogy annak a szerencsés embernek mondhattam magam, aki leszakíthatta Lindsay virágát (persze csak Trish közreműködésével), de én vehettem birtokba először a fenekét is. Nem zavart, hogy Amy is dugott már valamit ebbe a testnyílásába korábban. Azt a gondolatot már senki sem vehette el tőlem, hogy én voltam az első férfi Lindsay életében.

Egyértelmű volt, hogy ez a jó kislány felfedezte a vad énjét. Hamar kitanulta a kézimunka rejtelmeit és úgy használta a száját, mint talán senki más sem. Vajon mit fog szólni a három kedvenc hölgyem, Kristanna, Devon és Pamela, amikor megtudják, milyen friss tekintettel nézek most már fiatal barátnőnkre? És mit fognak szólni a többiek?

A jobb kezemet Lindsay fejére helyeztem és végig futtattam ujjaimat fürtjei között.

- Bízol bennem, kedvesem?

- A fenébe is… tudod, hogy igen, Jeremy – nyöszörgött, még mindig erőtlenül.

- Adsz a véleményemre és elfogadod, bármit is gondolok? – simítottam két oldalt csípőjére a kezem és magam felé fordítottam őt.

- Persze – fészkelődött a szőkeség. – Miről van szó? Furcsán viselkedsz.

- Nem furcsán… Csak aggódok – válaszoltam és vettem egy mély levegőt. Itt volt az ideje. – Ami közöttünk történt, azzal semmi probléma sincs. Minden rendben volt. Talán kicsit túlzásba vittük, de még belefér. Elvégre két felelősségteljes felnőtt vagyunk.

- Igen…? – nógatott.

- Semmi gond azzal, ha néhanapján a rossz kislányt játszod – folytattam. – Néha jó dolog kirúgni a hámból és elengedni magunkat. De mindketten tudjuk, hogy az élet kilencvenkilenc százalékában te nem vagy rossz kislány. Ez nem te vagy. Te egy rendes lány vagy. Ez vagy te.

- Nem igazán értem, mit akarsz mondani…

Itt volt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.

- Szerintem Amy olyan dolgokat akar csinálni veled, Lindsay, ami nem helyes vagy egészséges. Olyan útra akar vinni, ahol ahelyett, hogy az életed egy százalékában lennél rossz kislány és csak azokkal, akik fontosak neked és törődnek veled, minden másodpercedet így kellene töltened, amikor csak ő így akarja.

- Még mindig nem teljesen értem…

- Hallottam, amikor Amy arról beszélt, mit tervez veled, amikor visszatértek Cincinnatibe. Tudom, hogy ki akar használni és csak a saját és a barátai örömére használni. Tényleg ez az, amit szeretnél? Hogy jutottál el az érintetlen szűz létéből három hét alatt odáig, hogy teljes mértékben odaadd magad valakinek, aki uralkodik feletted?

Lindsay elfintorodott.

- Amy nem uralkodik felettem. Nem ez a jó szó. Én élvezem ezeket a helyzeteket. Talán kicsit más és furcsa, de élvezem.

- Amy egy olyan útra visz téged, kedvesem, amin nem kéne végig menned.

- Mire gondolsz?

- Nem akarom, hogy én, vagy ennek a szigetnek a légköre felelős legyen azért, ha az életed félremegy és tíz év múlva azon kapod magad, hogy egy csapat olyan emberhez vagy kötve, akik olyasmit akarnak tőled, ami egyszerűen nem helyes. – Lindsay ismét elfintorodott, miközben folytattam: - Senki nem akarja ezt ezen a szigeten. Senki… kivéve Amy-t.

- Szerinted tényleg engedném Amy-nek, hogy kihasználjon és azt tegyen velem, amit akar? – reccsent fel. – Az igazság az, hogy amint ez a hat hét véget ér, erősen kétlem, hogy valaha is találkozom majd Amy-vel megint. Nem szerepel a terveimben.

- Amy alig pár percnyire lakik tőled odahaza, Ohióban – emlékeztettem. – Miért ne láthatnád később is?

- Mert nincs okom rá – vágta rá. – Élvezem az itt töltött időt és mindent, ami vele jár. Jól érzem magam. Talán ötven év múlva is, amikor visszatekintek erre a hat hétre, életem legcsodásabb hat hetének fogom tartani. – Feltartotta egy ujját és előttem ingatta. – De amikor eljön a hazaút ideje, az a hazaút ideje lesz. Mindent hátra fogok hagyni, ami itt történt. Mindent és mindenkit. Beleértve Amy-t is. Mit gondolsz, miért nem akartam komoly kapcsolatot Trish-sel? Ő egy csodás lány. Egy csodás lány. De nem azért jöttem erre a szigetre, hogy komoly kapcsolatokat kössek. Azért jöttem, mert a családomnak pénzre volt szüksége és segíteni akartam nekik.

Pár pillanatra elhallgatott, majd megrázta a fejét.

- Tényleg úgy gondolod, hogy visszamegyek Ohióba és teljesen alárendelem magam Amy-nek? Ez csak játék és szórakozás itt, Jeremy. Ennyi az egész. Semmi több. Kiélem magam, de nem veszek semmit sem komolyan. Amikor haza megyek majd, Trish, Amy és minden más, ami ezen a szigeten történt, csak emlék marad. Az se érdekelne, ha Amy a szomszédom lenne. Minden, amit csinált, és amit csinálni fog, az ezen a szigeten marad. Nem hiszem, hogy bármi kapcsolatom is lesz Amy-vel azután.

Teljesen letaglóztak ezek a szavak.

- Szóval minden csak játék neked ezen a szigeten? Csak fizetett vakáció?

- Mégis mi másért jöttem volna ide? – kérdezte Lindsay.

- Azt hittem, mindannyian túlvagytok ezen a pénz-dolgon és csak élvezitek a kikapcsolódást. A többség legalábbis.

- Én élvezem – erősködött. – De nem veszek semmit túlságosan komolyan. Egy új életet mutatott nekem ez a sziget? Igen. Egy új oldalamat mutatta meg? Igen. Új lehetőségeket és életstílusokat mutatott, amikben jól érzem magam? Igen. Megmutatta, hogy lehetek, ahogy te mondtad, rossz kislány is? Igen. De az, hogy amikor haza megyek, Amy a saját tökéletes képmásává változtasson, teljesen ki van zárva. Sosem leszek olyan, mint Amy. – Egy pillanatra elhallgatott, mielőtt folytatta volna: - Meggondoltam magam. Ahelyett, hogy tanár lennék, az egyház része szeretnék lenni. Előljáró szeretnék lenni, mint az apám is volt. Talán úgy gondolod, egy jövendőbeli előljáróhoz nem illik, hogy hat hetet egy ilyen szigeten töltsön, viszont én a családomért teszem. Pénzre volt szükségünk azután, hogy Apa elment. A számlák csak gyűltek, úgyhogy én ide jöttem és áldozatot hoztam. Enélkül a családom csődbe ment volna és elveszít mindent. De amikor eljön az ideje, hogy visszatérjünk a valóságba, mindent hátra hagyok. Trish-t, Amy-t, a szigetet… mindent. Csak a pénzért jöttem ide. Mindig is ez volt és ez is marad az egyetlen ok.

Az elmúlt pillanatokban rádöbbentem valamire. Volt egy nagyon fontos oka, amiért ilyen lehangolt voltam. Visszagondoltam minden csodás pillanatra, amit Lindsay-vel töltöttünk az elmúlt hetekben. Visszaemlékeztem arra, amikor elveszítette a szüzességét. A reggelre a hatalmas viharral, amikor rátaláltam a rejtekében és megnyugtattam. Az egy emlékezetes pillanat marad számomra. Minden apró, meghitt beszélgetésre közöttünk. Minden nevetésre.

Minden, amit átéltem Lindsay-vel, megrendezett volt. Semmi sem volt belőle őszinte. Ha Lindsay-t nem érdekelte a többi nő és nem akarta, hogy részei legyenek az életének, miután haza megy, akkor rólam is ugyanezt gondolhatja. Ez pedig fájt.

Ó, nem az bántott, hogy nem lehetek részese Lindsay életének. Nem erre vágytam. Nekem ott volt Kristanna, Devon és Pamela. Egyszerűen csak azt hittem, Lindsay-vel különleges kötelék van közöttünk. Törődtem vele és azt hittem, ő is törődik velem. De egyértelművé vált, hogy nem így van.

Talán az volt a legcsodásabb éjszaka életemben, amikor Trish-sel elvettük Lindsay szüzességét. Sose voltam még szűzzel korábban. És talán nem is leszek már többé. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy elvette egy másik ember szüzességét. Egy harminckilenc éves férfi még kevésbé mondhatja el ezt egy tizennyolc éves lánnyal kapcsolatban. De én nem csak egy trófeaként gondoltam erre. Én nem olyan vagyok.

Ehelyett mindig is egy különleges alkalomként gondoltam arra az éjszakára. Lindsay-vel sose fogunk összeházasodni. Ezt mindig is tudtam. De kedveltük egymást és törődtünk egymással eléggé ahhoz, hogy felajánljuk egymásnak ezt a lehetőséget. Mindketten úgy fogunk egyszer a sírba szállni, hogy különleges alkalomként emlékszünk majd erre az egészre.

Most viszont rádöbbentem, hogy ez az éjszaka, és minden más is, amit Lindsay-vel átéltünk az elmúlt hetekben, mind csak megrendezett volt. Semmi érzelem nem volt mögötte. Semmi kötődés. Ez csak egy munka volt neki. Kötelesség. Élvezte vajon egyáltalán az egészet?

Folytatása következik!

Vége a XXIII. résznek!