Az ismeretlen tényező IV. rész - Változások 3. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező IV. rész 2. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 17.

*************************************************************************



Elterültünk az ágyon, Jodie pedig bekúszott a lepedő közepére. Fölé térdeltem, ő pedig huncut pillantásokkal méregette a lábaimat.
- Hadd nézzelek meg jobban! – hívogatott mutatóujjával, én pedig négykézlábra ereszkedtem előtte.

Szinte már zavartnak tűnt, ahogy a melleimre csúsztatta a kezeit, majd fel a nyakamra, hogy aztán ismét lefelé induljon. A nyaksála felé nyúltam, de ő játékosan félreütötte a kezemet.

- Még ne! Előbb egy kis felfedezés.

Jodie felfedezőútja folytatódott, én pedig éreztem, ahogy egyre jobban felizgulok, amikor kezei ismét a mellemre csúsztak és gyengéden megszorították őket. Amikor felfedezte érzelmeimet a tekintetemben, elmosolyodott és gyors, izgató csókokkal halmozott el. Én csak hagytam őt, nem akarva megtörni a pillanat varázsát. Furcsamód annak sem éreztem szükségét, hogy átvegyem az irányítást. Most az ő keze volt felül és nála volt a kezdeményezés.

Kezei feljebb csúsztak és kigombolták felsőmet, hogy aztán ajkai lefelé induljanak a torkomra. Puha ajkai a bőrömön táncoltak, miközben felsőm egyre jobban szétnyílt. Ujjai kitapogatták melltartóm pántjait és hüvelykujjaival letolta őket a vállamon, hogy aztán, figyelő tekintetemtől kisérve, tovább bontsa ki a gombjaimat.

A felső réteg eltűnt a melltartómról, ő pedig ismét a melleimre tette a kezeit és fel-le mozgatta őket. Lehunytam a szemem és lassan fújtam ki a levegőt, ahogy a melleimet masszírozta, aztán pedig hátra húzódott, hogy megszemlélje munkája gyümölcsét. Felsőm immáron teljesen szétnyílt, egészen a szoknyámig, feltárva vörös melltartómat és tetovált kebleimet. Egy virágfűzért varrtam a kulcscsontomra egy nagy rózsával a közepén. Óvatosan futtatta végig ujjait a minta mentén, majd áttolta a felsőm vállaimon, hogy még több tetoválást feltárjon. Három majom volt sorban a vállamon, a hasamon pedig szőlővesszők kaotikus szövedéke vett körbe egy meztelen nőt, akinek a köldököm helyettesítette a punciját.

- Ez nagyon tetszik – simított végig a rajzolaton. – Ki ő?

- Egy régi barátnőm állt hozzá modellt. Amanda.

- Bizonyára nagyon sokat jelentett neked.

- Ő volt az első nő, akit igazán szerettem.

- Mi történt?

- Meghalt túladagolásban – nyeltem vissza a fájdalmamat. – Régen történt. Azt hittem, megmenthetem őt, de a drog túl erős volt.

- Sajnálom – találkozott tekintete az enyémmel. – Annyira különböző életünk volt neked és nekem. – Kibontotta az övet és lassan letolta a zipzárt.

- Szeretném, ha tudnád, sosem foglak elítélni a múltad miatt – mondta, miközben ujjai tovább dolgoztak. – Ami történt, megtörtént. – A zipzár elérte a combom közepét. – Nincs idő a megbánásra és szükség se visszacsinálni. – A zipzár elérte pályája végét, ő pedig széthúzta a szárnyait, hogy feltárja lábaimat.

- Köszönöm – nyögtem ki végül, miközben ő lehúzta a szoknyámat és mellém fektette az ágyra.

- Nem tesz semmit – mosolygott rám, miközben lehúzta rólam felsőmet. – Hadd lássam a hátadat! – Mögém került és onnan tanulmányozott. Éreztem, ahogy ujjai végigsiklanak a jobb lapockámon lévő egyszarvún, le a gerincemet követő kígyón, le egészen a nőig, aki állatokat és fákat öntött ki egy tálból. Végül kezei rásimultak a derekamon sorjázó koponyákra, mindegyik alatt nevekkel.

- Kik ők? – kérdezte.

- Emberek, akiket ismertem, de nincsenek már velünk.

- Jó sok név.

- Sok barát volt a börtönben. Abbahagytam, amikor elfogyott a hely. Egy ismerősöm varrta fel őket a hátamra.

Kicsatolta a melltartómat.

- Feküdj a hátadra! Hadd lássalak jobban.

Engedelmeskedtem, Jodie pedig kinyitotta az egyik ruhásszekrényt és kivett belőle egy méretes dildót számtalan tartozékkal és egy tubus olajjal.

- Mit tervezel azokkal? – kérdeztem.

- Figyelembe véve, mennyit izgattalak a héten, azt hiszem, ideje kísérletezni egy kicsit.

Felé nyúltam, de ő félreütötte a kezemet.

- Még nem – lépett hátra és a lábaimat tanulmányozta.

A bal combomat indák és virágok ölelték körbe, a másikon pedig egy sárkány fonta karmait a lábam köré. Lejjebb pókháló díszítette a térdeimet, az egyik vádlimon pedig volt egy hableány. A másik üres volt, egyelőre.

- Tényleg mindenedet beborítottad – simított végig a bőrömön, majd közelebb hajolt, hogy megcsókoljon. – Csak engedd, hogy tegyem a dolgom! Most nálam van a gyeplő.

Minden erőmet elvesztettem, ahogy megcsókolta a torkomat. Nyelve hegyét végig futtatta a bőrömön, ahogy lefelé haladt a melleimhez. Felnyögtem, ahogy ajkai az egyik mellbimbóm köré fonódtak, miközben a másik keblemet markolászta. Nyelve bimbómat izgatta, majd áttért a másik mellemre, hogy közben az előbbit kezdje gyúrogatni.

Lassan emelkedni kezdtem, de ő visszatartott, miközben még tovább indult lefelé a hasfalamon. Nyelve köldökömnél körözött, közben pedig gyengéden széttolta combjaimat. Kissé fészkelődtem a helyemen, míg végül szája szeméremajkaimhoz nem ért. Lehúzta a bugyimat, hogy teljesen feltárja bejáratomat, letolva azt, át a térdeimen, hogy aztán elhajítsa.

- Semmi gond, ha nem akarod kinyalni – ziháltam.

Jodie nem válaszolt, de éreztem, ahogy nyelve bejáratomhoz siklik, én pedig megmarkoltam a lepedőt és hangosan felnyögtem, amit ő bíztatásnak vett, hogy folytassa. Olyan határozottan és tempósan dolgozott, mint aki már milliószor végig csinálta ezt. Mire észbe kaptam, hogy abbahagyta, már fel is vette a dildót, amin immáron olaj csillogott, és hegyét a bejáratomhoz dörgölte. Széjjelebb tártam a combjaimat, hogy könnyebb utat biztosítsak neki.

- Csináld! – nyöszörögtem. – Gyerünk!

Szemeim kigúvadtak, ahogy belém hatolt. Hangosan nyögtem, ahogy egyre mélyebbre jutott, hogy aztán visszahúzódjon és ajkait a csiklóm köré fonja. Igyekezett minél jobban felizgatni, mielőtt ismét belém hatolt. Minden egyes lökése a gyönyör hullámait indította el bennem.

Hamarosan ismét éreztem ajkait a csiklómon, hogy aztán a műanyag rúd ismét elmélyedjen járatomban. Öntudatlanul is rálöktem magam, miközben ő egyre inkább gyorsított a tempón.

Amikor végül egy hangos sikoly kíséretében feljutottam a csúcsra, a dildó visszahúzódott belőlem, Jodie pedig rejtélyes mosollyal az arcán hátra ült.

- Nos, úgy tűnik, a világ most megremegett valaki számára – állt fel. – Teszek még egy hasábot a tűzre. Addig ne menj sehova!

Mintha mehettem volna bárhova is. Elvégre ott feküdtem meztelenül az ágyán, miközben ő kiment a szobából, én pedig mozdulatlanul bámultam a plafont.

Végül teljesen máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy elképzeltem. Egyértelműen sok tapasztalata volt, annak ellenére, hogy azt vallotta, sose volt még nővel. Az eső egyre hevesebben zuhogott, a fény pedig egyre jobban elhalt. Felkapcsoltam a lámpát, amikor Jodie visszatért. Egy epret tartott a kezében, én pedig felültem, hogy az ágy támlájának döntsem a hátamat. Ő mellém ült és a számhoz nyomta az epret. Szétnyitottam ajkaimat, ahogy a gyümölcs becsúszott. Élveztem az édes ízt, miközben ajkai az enyémekhez nyomódtak.

A csók hosszú pillanatokig tartott, mielőtt visszahúzódott volna.

- Levetkőztetsz? Szeretem, ha kényeztetnek.

Nem volt szükségem több unszolásra. Tekintve, hogy még teljesen fel volt öltözve, ez egyfajta furcsa játszadozásnak tűnt. De hát, elvégre ez a szex. Szerepjáték, ami közben jól szórakozunk.

Végig futtattam kezeimet a haján és szájon csókoltam őt, miközben megfordítottam, hogy most az ő háta dőljön a támlának. Kezeim lefelé haladtak szatén blúzán, egészen a melleiig. Kisebbek voltak az enyémeknél, de formásak. Felnyögött, ahogy megmarkoltam őket, ahogy pedig behatoltam az anyag alá, ajkai elnyíltak. Ismét megcsókoltam őt, ajkaim pedig izgató technikával mozogtak rajta, ahogy melleit masszíroztam.

A nyaksál ugyanolyan színű volt, mint a blúza, de az egyik oldalán volt egy barna minta.

- Nagyon pajkos voltál a héten – gomboltam ki legfelső gombját. – Nagyon huncut kislány vagy – csúsztattam ujjaimat a gallér mögé.

Ujjaim körbe táncolták a nyakát, majd felcsúsztak a hajén, hogy az arcán induljanak visszafelé, megcélozva a második gombot.

Felém nyúlt, de én megragadtam a csuklóit és lenyomtam mellé az ágyra.

- Ezt a játékot ketten játszák.

Kigomboltam a második gombját és bőrét kezdtem izgatni. Megborzongott, ahogy a harmadik gombért nyúltam. Már épp ki akartam pattintani, ekkor viszont meggondoltam magam és lejjebb húztam blúza nyílását, kiszabadítva melleit.

Ujjaim hegyével köröztem rajtuk, egyre kisebb köröket leírva, míg végül el nem értem mellbimbóit. Gyengéden izgattam őket, amitől elnyíló ajkain halk nyögések szöktek ki.

- Jesszusom! – zihálta.

- Ő sem segíthet rajtad most már – vigyorogtam és kikapcsoltam harmadik gombját. Előre hajoltam és megcsókoltam a torkát, majd végig futtattam ujjaimat blúza pereme mentén, egészen a negyedik gombig. Megtaláltam a melltartója pántjait. A mutató és a hüvelykujjaim köz csippentettem őket, majd lecsúsztattam vállain.

Jodie lassan, kimért lélegzetekkel szívta be a levegőt, ahogy kipattintottam gombját és szétnyitottam a blúzt a melltartója felett. Alsóneműje fehér szaténból készült, én pedig selymes bőrét csókolgattam, miközben az anyagon keresztül masszíroztam kebleit. Hangosan nyögdécselni kezdett, körmei pedig a combjaimba vágtak. Kigomboltam blúza ötödik gombját is, feltárva köldökét.

A hasfalát izgattam, amire Jodie szemei elkerekedtek, ajkaim pedig meztelen vállain dolgoztak, melltartó-pántjai helyén. Hangosan nyögdécselt, ahogy gyors mozdulatokkal lehámoztam róla a ruhadarabot.

- Ügyes – jegyezte meg.

- Gyakorlással tökéletesítve – gomboltam ki maradék gombját is és hasát kezdtem simogatni, miközben megállás nélkül csókolgattam őt, egyre hosszabb ideig nyomva ajkaihoz enyémeket. Elengedte combjaimat és most a fenekembe mélyesztette ujjai hegyét. Erre megborzongtam, és egy pillanatra eltávolodtunk egymástól, hogy éhes pillantásokat vessünk a másikra.

- Na most lássuk csak, miből élünk! – húztam le felsőruházatának utolsó darabjait is.

Próbált fészkelődni, de én szorosan a helyén tartottam őt. Átkaroltam, hogy lejjebb toljam szoknyáját is. Végül a lehámozott ruhadarabot a blúza után hajítottam. Harisnyatartót viselt, én pedig széttártam a lábait, hogy figyelő tekintetétől kísérve leoldjam róla.

- Elég a köntörfalazásból! – jegyezte meg. – Akarlak. Rossz kislány voltam a héten, úgyhogy ne fogd vissza magad! Kétszer is magamhoz nyúltam.

- Ez tényleg huncut dolog volt. Pláne, hogy nem is nézhettem.

- Szereted nézni, ahogy egy nő maszturbál?

- Ez az egyik szenvedélyem – szabadítottam meg pár utolsó ruhadarabjától is. – Ideje elbánni azzal a bugyival is

Jodie letolta alsóneműjét és széttárta a lábait.

- Ez érdekes lesz.

Csupasz ágyéka volt és felfigyeltem rá, hogy már alaposan benedvesedett. Lehunyta a szemeit és megmarkolta a melleit, miközben én lábai közét kényeztettem, hogy aztán előre hajoljak és megcsókoljam bejáratát. Nyelvem végig szaladt szeméremajkai között és megállapodott a pöckén.

Ezután lassú, érzéki nyelvmozdulatokba kezdtem. Az eddigi reakciókból ítélve mindig is kielégítő volt a nyelvmunkám. Mindig is tudtam, hova helyezkedjek és hol kell hosszabban elidőznöm. A csikló az a pont, amit a megfelelőképp stimulálva könnyedén lehet előcsalni egy nőből nyögéseket, de akár hangos sikolyokat is.

- Abba… ne… hagyd! – zihálta.

Eszem ágában sem volt abbahagyni. Kényelmesen elhelyezkedtem és tovább dolgoztam rajta nyelvemmel. Egyre hevesebben rázkódott alattam, majd teste ismét elernyedt, hogy újra kezdődhessen a folyamat. Megállás nélkül dolgoztattam nyelvemet, hogy egyre hangosabb nyögéseket csaljak elő belőle.

Teste ritmikusan felemelkedett és visszahanyatlott.

- Gyerünk…! Gyerünk…! Folytasd…! – nyöszörgött.

Nem kellett nekem kétszer mondani. Sebtében gyorsítottam tempómon, míg végül meg nem éreztem az arcomba spriccelő meleg nedveket. Lehunytam a szemeimet, miközben ő zihálva nyöszörgött a gyönyörtől. Erősen markolta a lepedőt és egész teste remegett.

- Teljesen kiütöttél – zihálta.

- Te pedig lespricceltél – vigyorogtam rá.

- Sajnálom – viszonozta mosolyomat.

- Ne sajnáld! – töröltem le arcomat. – Ez azt jelenti, valamit jól csináltam.

- Persze, hogy jól csináltad – simogatta meg az arcomat. – Egek! Ez egy pokoli szopás volt, ami egészen a mennyekig repített. Tehetséges vagy, szerelmem.

Felült és átkarolta a vállamat, hogy aztán nevetésben törjön ki.

- Úgy tűnik, meglestek minket.

- Ki? – pillantottam át a válla felett az ajtóban heverő Jackre, aki előre nyújtott mancsai között pihentette fejét. Htsó lábai lazán nyújtóztak hátra.

- Sosem láttam még így egy kutyát.

- Én se. Jack különleges. Biztos hallotta, hogy nyögök és meg akart bizonyosodni róla, hogy nem akarnak-e épp meggyilkolni.

Feltápászkodott az ágyról.

- Egy italt?

- Kóla jó lesz, ha van.

- Van néhány mini vodkás üveg, amit a hotel bárjából hoztam – nevetett.

- Elmondom apádnak.

- Semmi szükség rá. Neki is adtam párat – lépett át Jacken.

Mire visszatért, visszavettem a felsőm, de kigombolatlanul hagytam. Átadta az italomat és leült mellém

- Tudod, mi tetszett meg benned legelőször az első estén a Manhattanben

- A tetkóim

- Azok is. De leginkább az, ahogy egyszerűen csak követtél a mellékhelyiségbe. A legtöbb nő nem reagált volna úgy, mint te. Úgy gondoltam, ez egy olyasvalaki, akit jobban meg kell ismernem. Ő nem fél attól hogy kipróbáljon valami másfélét

Az idő mindent megváltoztat. Az, ami egy egyszerű, hivatalos megállapodásnak indult, végül sokkal többé nőtte ki magát. Az elmúlt hétvégéket és az utolsó két hétköznap estét is együtt töltöttük. És a mama is kedvelte őt. Az érzés pedig kölcsönös volt, hiszen Jodie is szeretett ücsörögni a nagymamámmal és beszélgetni. Közös volta az érdeklődésük a számítógépekkel és a bűnügyi regényekkel kapcsolatban.
Nem sokkal azután, hogy összejöttünk, elfogadták a jelentkezésem a C.F.A-hez. Most már önkéntes tűzoltó vagyok Upwey-ben, Jodie pedig a Selby állomáson dolgozik. A ruhakészítő tanfolyamom már egy ideje befejeződött, Jodie pedig rászokott pár munkám viselésére. Ezt szeretem Jodie McNaughtonban. A tetoválások és a bűnözői múlt mögé nézett, hogy meglássa a mögöttük lévő nőt és lassan a felszínre hozza. Megtanított rá, hogy szeressem a nőt, aki a tükörből visszanéz rám. Ha pedig egyszer el is válnak majd az útjaink, ez örökre velem fog maradni. Nem mintha úgy látszana, ez a közeljövőben be fog következni.

Vége

Az ismeretlen tényező IV. rész - Változások 2. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező IV. rész 1. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 17.

*************************************************************************



Jodie nem tévedett. Az ég tiszta volt, amikor elindultam otthonról, és az első alkalommal, mióta megnyitottam a stúdiót, aznap szoknyát vettem fel.
Muzza beugrott a nap vége felé, hogy lásson engem, és magával hozta egy társát is, aki szeretett volna egy tetoválást. Miközben én három koponyát vartam rá sorban, ő hátra dőlt és nézte a kedd esti Port Adelaide-Hawthorn meccs ismétlését. Megszállott Hawks-szurkoló volt, de a győzelem miatti eufóriája ellenére is felfigyelt rá, hogy valami más rajtam.
- Megcsináltattad a hajadat – simogatta a szakállát.
- Már a múlt héten. Kösz, Muzza.
- A rohadt életbe! – fújtatott a partnere. – Az első dolga az volt hétfőn, hogy elmondja a csajának, hogy megcsináltattad a hajadat, drága. Még én is tudom, hogy a rohadt ruha az.
- Kössetek fel és itassatok le! – bámult Muzza a lábaimra. – Nem is láttam még őket korábban.
- Ahogy a melleimet sem – nevettem.
- Őt akarom magamra – bökött előre.
- Kit? – pillantottam le a lábamra. – A sellőt? Hová?
- A lábamra. Hova máshova? Ha a csajom meglátja, hogy egy nő vonaglik felfelé a combomon, talán ő is ihletet kap.
Ismerve Muzzát, valószínűleg a lánynak is ezt mondta.
Péntek este átvettem a bőrszoknyámat egy fehér felsővel és fekete csizmával. Oké, így úgy nézek ki, mint egy domina.
Jodie kocsija volt az egyetlen a felhajtón. Amikor megálltam és meghallottam, ahogy nyílik a bejárati ajtó, előre döntöttem az ülést, hogy kiengedjem Jacket. Elefántcsont-színű szatén blúzt viselt és fekete szűk szoknyát. A lábait fehér harisnya takarta.
- Jack! – kiáltott fel.
A kutya felé indult, ő pedig lelépett a lépcső legalsó fokára, hogy üdvözölje. Az örömködésük jó két-három percig tartott. Szoros volt közöttük a kötelék. Nagyon szerette azt a kutyát. Végül azonban felpillantott és rám mosolygott.
- Az a szoknya csodásan fest rajtad.
- Ez a második szoknya, amit felvettem ma.
- Nem létezik – vigyorgott huncutul. – Jól vonzhatta a vendégeket.
- Sokáig tartott, de végül Muzza is akart egy sellőt a lábára. Most látta először a lábaimat.
- Másképp nézel ki – egyenesedett ki és felém lépett – Egek! Smink van rajtad? Váó! Nagyon le akarod nyűgözni a nőket. És Chanel is van rajtad.
- Heidinek köszönhetően – válaszoltam.
- Az edzőtermi lány? – karolta át Jodie a csípőmet. – Le vagyok nyűgözve. Új felső?
- Nem. Régi darab. De készítek majd egyet szaténból is. Én… ööö… jelentkeztem egy ruhakészítő tanfolyamra.
- Ez komoly? – villant fel Jodie szeme, miközben lecsapott egy villám. – Többet szeretnék hallani erről, de most menjünk be! Úgy tűnik, az eső végül megérkezett.
Felpillantottam, ahogy az első esőcseppek hullani kezdtek.
- Azt mondtad, magaddal hoztad a felhőket.
- Egész nap dörgött – válaszolta, miközben lassan szemerkélni kezdett. – Csodálkoztam, hogy nem kezdett el esni már órákkal ezelőtt.
Bementünk a házba, ami sokkal melegebb volt, mint odakinn. A tűz már órák óta éghetett, Jack pedig azonnal odaügetett.
- Érezd magad otthon! Kérsz kávét vagy valami erősebbet?
- A kávé jó lesz – léptem a kanapéhoz.
Az eső egyre hevesebbé vált a percek múlásával, ahogy megnyíltak az ég csatornái. A szél is feltámadt, borzolva a fák csúcsait. Az ég néha felragyogott, ahogy villám cikázott rajta keresztül, nem sokkal később pedig meghallottam a mennydörgést. Szerettem figyelni az esőt. Amikor viszont Jodi visszatért két bögre kávéval, leültem mellé és hátra dőltem a kanapén.
- Egész éjjel esni fog – motyogtam.
- Ja, Az utak csúszósak lesznek, mint a rohadt élet – húzta el a száját. – Még hozzá se kezdtem a főzéshez. Mire vágysz?
- Ami csak jön. Rám könnyű főzni. Bár a kulináris repertoárom eléggé szegényes.
- Nos, ezt majd orvosolnunk kell – bökött meg a térdével. – Az egyetlen dolog, amit az exférjem hiányolt belőlem, az a főztöm volt. A főző műsorok megszállottja vagyok.
- Én a bűnügyi műsorokat szeretem. És imádom az Underbelly-t.
- Apukám részt vett a Purana-ügyben évekkel ezelőtt. Kérdezd csak ki és tisztában leszel pár dologgal, amit elbaltáztak a sorozatban.
- Nem is tudtam. Nem mintha kérkednél vele.
- Kedvel téged – válaszolta Jodie. – Beszélgettünk rólad hazafelé a reptérről. Tegnap felhívta a C.F.A-t, hogy tudassa, van egy barátja, aki jelentkezett, és ha nem vesznek be, tőle kapnak fejmosást.
- Kösz – kortyoltam a kávéba. – Heiditől is kaptam egy időpontfoglalást.
- Mit kért?
- Két rózsát ide és ide – mutattam a lábaimra. – Az a nő tényleg megéri a pénzét.
- Igazán? – vonta fel Jodie a szemöldökét. – És micsoda? Meleg vagy csak kíváncsi?
- Nehéz megmondani. Nem igazán beszéltünk róla. Egyértelműen kíváncsi, de van így két másik nő is.
- Kik?
- Louise és Sigrid. Bár Louise nem vallja magát melegnek. Épp csak épp elég ideje van már együtt Sigriddel, hogy az legyen.
Jodie összevonta a szemöldökét. Belekezdtem, hogy elmeséljem Caroline előző napi történetét, mire pedig befejeztem, ő is megértette.
- Tetszik a meghatározás. Gyűlölöm a címkéket. – Előre dőlt és felvette a kávéját. – Diszkrét vagyok a férfiakkal. Nem kürtölöm világgá a szerelmi életemet a Facebookon vagy más közösségi médiás szarságon. A szerelmi életem az én magánügyem. Ez csak rám és a hozzám közel állókra tartozik – pillantott hátra a válla felett.
- Én is így vagyok vele. Elhiszed, hogy még csak Facebook-profilom sincs? A mamám kettőnk helyett is posztol.
- Nem vesztesz sokat, hogy őszinte legyek. Én már párszor töröltem a sajátomat és nem mindig azért, mert beleuntam. Volt az a srác, aki hónapokig zaklatott. Kezdett már rémisztő lenni, úgyhogy töröltem a profilomat és újat regisztráltam.
- Szóval – bámultam a tűzbe – mi van azzal, ami kettőnk között van?
- Ami kettőnk között van, az kettőnkre tartozik. Talán egyszer lefekszem egy nővel, de azt is diszkréten kezelem, amikor egy férfival fekszem le, a szabályok pedig egyetemlegesek. Kettes szabály: Ha mással kefélsz, mondd el nekem! Egyszerre csak egy emberre van energiám. Három pedig már tömeg. Harmadik szabály: Nem akarok veled tölteni minden estét. Nekem is megvannak a magam barátai. Nem minta szégyellnélek. Hetente pár este vagy hétvége jó lenne, de ez kialakul, ahogy a dolgok fejlődnek, és a könyvelésedtől is.
- Én is meg tudom csinálni. Csak mutasd meg, hogy csinálod! Nekem is hozzá kell szoknom.
- Én majd gondoskodom róla – futtatta végig a kezét a hajamon.
Közelebb hajolt és az arcomra tette a kezét. Ott tartotta, majd gyorsan szájon csókolt. Egy pillanatra visszahúzódott, majd elmosolyodott és ismét megcsókolt. Ezúttal kinyitottam a számat és éreztem, hogy megborzong, mielőtt ugyanúgy reagált volna. A bal mellére tettem a kezemet és gyengéden megmarkoltam, miközben az ajkaink összefonódtak. Éreztem az ő kezét is az én keblemen, mielőtt egy pillanat múlva visszahúzódott volna. Lihegve pillantott le a melleimre. Hüvelykujjával simogatta a bimbómnál, majd ismét felpillantott a szemembe.
- Mennyire vagy most éhes?
- Éhes, de várhatok.
- Szeretnél dugni egyet?
- Katolikus a pápa?
- Amikor legutóbb néztem, még az volt – vette le a cipőjét. – Amikor fiatalabb voltam, CD-ket gyűjtöttem. Most viszont már dildókat és szexjátékszereket – emelkedett fel és lepillantott rám.
- A legtöbb férfi nem vár írásos meghívóra – nyújtotta felém a kezé.

Felálltam és átkaroltam őt, hogy ismét szenvedélyesen szájon csókoljamHátra lépett, én pedig követtem a hálószobába.

Folytatása következik!

Az ismeretlen tényező IV. rész - Változások 1. fejezet

Előzmény: Az ismeretlen tényező I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Az ismeretlen tényező III. rész 3. fejezet

Írta: Shaima32
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. március 17.

*************************************************************************

Az idő állni látszik a börtönben. A rutinod sosem változik. Az egyetlen különbséget az egyre csak érkező emberek jelentik. Egyesek frissen elítélt rabok, mások látogatók, a többiek pedig közösségi csoportokhoz tartoznak, akik programokat tartanak a börtönben. Az utóbbiakat csak úgy nevezik, a jóskák. Ez egy börtönszleng-kifejezés azokra, akik igyekeznek jót tenni és segíteni. Caroline ebbe a csoportba tartozott. Hetente egyszer járt be a börtönbe, hogy ruhakszítő kurzust tartson.

Én nem a ruhakészítés miatt jártam Caroline tanfolyamára, hanem az összegyűlt brancs miatt. Caroline némi emberséget csempészett a sivár falak közé. Egy lélegzetnyi friss levegőt. Behozott egy adag magazint is, ami aztán minden héten ott maradt utána. Egy bennlakó összegyűjtötte őket az órák után és betette a közösségi szobába, ahol mindenki olvashatta.

Néhány nő belé is habarodott, annak ellenére, hogy Caroline akkor kapcsolatban élt. Egy férfival. Beismerem, én is fantáziáltam róla időről időre. Anyai gondoskodással tekintett ránk, viszont, bár szeretett barátkozni a rabokkal, soha nem adta meg az elérhetőségét senkinek.

Emiatt is kissé kivételesnek éreztem magam a meghívás miatt az otthonába, Croydonba, azon a délutánon. A sógornőjétől, Louisától vette a házat még évekkel korábban, miután szakított a partnerével. Mostanra már mással élt együtt. Brandonnal, aki a The Age-nek dolgozott. Megtudtam egy keveset Louisáról és a másik sógornőjéről, Melanie-ról, miközben a varrótermében ültünk.

- Louisa és Melanie mindketten a nővéreim házastársai – mesélte. – Louisa Sigriddel él, Melanie pedig Elkével, a sógornőim viszont nem tekintik magukat melegnek.

- Az hogy lehet? – kérdeztem.

- Louisának és Melanie-nak sose támadt rá ingere, hogy kitárulkozzanak a világ előtt és címkéket ragasszanak magukra – lapozott bele egy könyvébe. – Csak az számított, hogy szeretik-e a nővéreimet vagy sem. Végeredményben a szerelemről van szó, nem a címkékről.

- Érdekes elgondolás – pillantottam le a könyvre. Az egyik kötet volt, amit a dizájnjai töltöttek meg. A börtönbe is behozott párat évekkel ezelőtt.

- Kicsit olyan, mint a ruhakészítés. Ha a ruha nem passzol rád, kibontod a varrásokat és teszel még hozzá anyagot. Tágítsd ki a látóteredet és fogadd el, hogy nem minden passzol hozzád! Neked viszont igazodnod kell az élethez. Louisa és Melanie két nő egy cseppnyi meleg vér nélkül, akik meleg nőkkel élnek kapcsolatban. A végén csak annyi marad, hogy megváltoztassák a szemléletmódjukat és elfogadják azt, amit az élet hoz.

Ez egy olyan beszélgetés volt, ami megváltoztatta az életemet és a mai napig kihatással van rám. A fluiditás gondolata, hogy az emberek változhatnak, hogy minden nap változunk biológiai szinten is, ahogy a régi sejtek elhalnak és újak kerülnek a helyükre. Az elsődleges ok, amiért az emberi faj a tápláléklánc csúcsára emelkedhetett, az volt, hogy meg tudta változtatni a körülményeit. Azon a délutánon jelentkeztem az egyik ruhakészítő tanfolyamra, mert én is szükségét éreztem, hogy változtassak. Amikor este elmondtam a nagymamámnak, ő ledöbbent.

- Végülis van értelme. Hiszen kreatív ember vagy.

Megnéztem Caroline weboldalát aznap éjjel, miután megetettem Jacket és elvittem sétálni. Lenyűgöző mennyiségű öltözéket találtam ott. Szokványos ruhákat és topoktól irodai viseletig mindent. Épp feliratkoztam a hírlevélre, amikor szűkölést és kaparászást hallottam az ajtó felől.

- Most meg mi van – nyitottam ki az ajtót Jack-nek.

A kutya befurakodott mellettem, a kuckómhoz ügetett és lefeküdt az ágyam mellé. Tökéletes szobakutya. A farka a padlót verdeste, amikor pedig leültem az ágyra, felkelt és odasétált hozzám.

- Szóval anyuci kis szobapincsije vagy, mi? – vakargattam meg a füle tövét.

Így hát aznap éjjel Jack a kuckómban aludt és amikor küldtem róla egy képet Jodie-nak, azt válaszolta, „cuki”.

Azon a héten minden megváltozott a számomra. Eleinte azt hittem, ez is csak egy újabb hét lesz, amíg Jodie szülei fel nem tűntek, hogy elvigyék a kocsit. Jót beszélgettünk. Tom segített kitölteni a jelentkezésemet és biztosított, hogy minden rendben lesz. Amikor elmentek, furcsán felszabadultnak éreztem magam. Évekig az alatt a teher alatt nyögtem, hogy úgy éreztem, nem vagyok normális. Egészen a kamaszkoromig ment ez vissza, amikor a városban randalíroztam, kocsikat törtem fel és összeütközésbe kerültem a zsarukkal.

Aznap este elvittem Jacket sétálni, hogy feladjam a jelentkezésemet. Elsétáltunk a tűzoltóság mellett is. Elég jól ismertem a parancsnokot. Amikor elmondtam neki, mi történt velem, megveregette a hátamat és azt mondta, sok sikert kíván nekem.

Kedd este a konditeremben találkoztam Louisával és Sigriddel, rajtuk keresztül pedig megismertem a szőke nőt is, akit Jodie említett az előző héten. Heidi huszonnyolc éves nő volt német gyökerekkel. Egyből értettem, miért akadt meg rajta Jodie szeme. Gyönyörű teste volt és angyali arca. Jó barátok voltak Louisával és Sigriddel és jól elszórakoztunk, miközben beszélgettünk. Foglalt is nálam egy időpontot egy tetoválásra. A Chanelnél dolgozott konzultánsként és boldogan mutogatott mintákat a táskájából, amit a kocsija hátsó ülésén tartott.

- Ha szeretnél még több mintát, csak hívj fel! – nyújtott át egy névjegykártyát.

- De te Belgrave-ben laksz – pillantottam a telefonszámára.

- Knox City-ben dolgozom. Átugorhatok pár mintával a stúdiódba csütörtök este.

Elgondolkodtam Heidiről aznap este, miközben Jackkel sétáltunk. Nagyon bizarr volt, hogy két úgy nevezett hetero nő is flörtölt velem. Jodie üzenetei napi két-három alkalommal érkeztek. Rövid szövegbuborékok arról, hogy mit csinál éppen, és legalább napi egy szelfi. Az első a hotelszobájában volt. Az ágyon ült kinyújtott lábakkal. Csak egy fehér pólót viselt, ami eltakarta a bugyiját. A második szelfi a konferencia központ bejáratánál készült, a harmadikon pedig bikinitopot viselt és szoknyát. A kezében valami divatos koktél volt, a szöveg pedig csak annyit mondott „A te egészségedre!”

Csináltam neki egy fényképet az én üvegemről és elküldtem neki. „Emlékszel erre?”

„Hogy felejthetném el a jó öreg Vic Bittert? Mit meg nem adnék most érte! Itt viszont nincs semmi, csak Tooheys és undorító dizájner sörök.”

Az utolsó dolog, ami megváltozott, az öltözködési ízlésem volt. Mindig is a farmert és a pólót részesítettem előnyben, de a vasárnapi találkozóm Caroline-nal új lehetőségeket nyitott meg. Csütörtökön a szokásosnál hosszabb ebédidőt tartottam és leugrottam Knox City-be, ahol szereztem egy bőr szoknyát zipzárral az elején. Épp a kezemben tartottam, amikor Jodie felhívott, hogy szóljon, haza ér péntek ebédidőre, de az apukája felveszi őt.

- Csak hozd haza Jacket péntek este! A vacsorát bízd rám! Szeretlek.

Küldtem neki egy képet a szoknyáról és mosolyogtam, amikor megérkezett a válasza.

„Alig várom, hogy lássam rajtad!”

Épp időben értem vissza a stúdióba, hogy összefussak Heidivel, aki szeretett volna időpontot foglalni. Két srác várt a sorára és le se tudták venni a szemüket róla. Tengerészkék kosztümöt viselt fehér blúzzal.

Egy virágról mutatott egy képet.

- Ezt a virágot szeretném a lábamra – mutatott a combja elejére. – Ide.

Hosszan a bugyijában tartotta a kezét a megfelelő helyen, közben azonban gondosan a hátát mutatta a srácoknak.

- Ugyanazt a virágot mindkét lábadra?

- Ja. És szövegtekercseket. Az egyiket „Heidi’s”-felirattal, a másikat pedig „kert”-tel.

- Persze – csempésztem mosolyt az arcomra. – Bejegyezhetlek jövő hétre?

- Mikorra? Van egy szabadnapom, úgyhogy alkalmazkodóképes vagyok.

- Csütörtökön déltájban? – pillantottam a beosztásomba. – Mondjuk fél egykor.

- Tökéletes – mosolygott. – Bármi javaslat?

- Viselj szoknyát vagy ruhát! – válaszoltam. – Őrülten viszketni fog.

Az egyik srác megvárta, amíg Heidi távozik, mielőtt megszólalt volna.

- Azt kívánom, bárcsak a helyedben lehetnék jövő csütörtökön!

Aznap este Jodie egy új fényképet küldött. Egy masnis blúzt viselt ás fekete szoknyát. A nyaksála és a felső két gombja ki volt bontva, akárcsak a szoknya öve. A keze a harmadik gombon volt, a szöveg pedig azt mondta: „Szeretnél többet látni? Írj vissza igen, kérleket, cukorral a tetején”

„Igen, kérlek, cukorral a tetején.”

A következő képen a harmadik gomb is ki volt oldva, az ujja pedig a negyediken pihent. Nem tartozott hozzá üzenet, de én igennel válaszoltam, épp amikor Jack úgy döntött, ki akar menni pisilni. Mire visszatértem, egy újabb kép érkezett. Ezen már annyira ki volt bontva a blúza, hogy látszott barackszín melltartója.

„Ha többet szeretnél látni, viseld a bőr szoknyádat” – írta.

Ez mosolyt csalt az arcomra.

„Áll az alku.”

Nem érkezett több kép pénteken, de kaptam egy üzenetet, amikor landolt Melbourne-ben.

„Magammal hoztam a felhőket.”

Folytatása következik!