Baljós árnyak 5. fejezet

Írta. Katana Geldar
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2008. június 8.

Előzmény: Baljós árnyak 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Baljós árnyak 4. fejezet

*************************************************************************

- Nem hiszem, hogy ez tetszeni fog - mondta Nalanda Padménak.

A Naboo királynője a trónszékén ült, szolgálólányaival körülvéve. Panaka és Padmé előtte álltak, küzdve a hajó rázkódásával.

Padmé pontosan tudta, hogy Nalanda nem a tengeribetegségre utal, amit a folyamatos rázkódás okozott, hanem arra a veszélyre, hogy ha nem sietnek, minden elveszik és a Kereskedelmi Szövetség végleg a kezébe kaparintja a Naboo-t.

- Ez nem Felséged hibája - szögezte le Padmé. - Egyikünk se tehetett semmit. - Panaka felé fordult. - Nincs ennek a hajónak álcázása?

- Ez nem hadihajó - méltatlankodott a katona. - Nincsenek fegyvereink. Békés emberek vagyunk. - A királynő felé fordult, meghajtotta a fejét és úgy folytatta. - Felség, ha megbocsát. - Nalanda egy kézmozdulattal elbocsátotta őt, a kapitány pedig a pilótafülke felé indult.

“De még a békés embereknek is tudniuk kell, mikor és hogyan üssenek vissza” - gondolta Padmé.

***

- Fordítsa meg a hajót! - javasolta Qui-Gon. - Úgy könnyebben lerázhatjuk őket.

Ric Olié tiltakozni akart, de ekkor a hajó ismét megrászkódott, még a jediket is kibillentve az egyensúlyukból.

- Kárjelentést! - kiáltotta Ric.

- Kritikus - válaszolta a másodpilóta. - Megsérült a generátor.

- Küldje ki a szerelő droidokat! - pillantott a kapitány Qui-Gonra. - El kell tűnnünk innen. Nem bírjuk már sokáig.

- Úgy van - válaszolta a jedi nyugodtan, de erőteljesen.

- Mester! - szólalt meg Obi-Wan és az egyik kijelzőre mutatott. - Keselyűdroidok.

***

Egy szobában, ahol számtalan zömök astromech droid dolgozott, Danta csendesen ücsörgött a sarokban. Egyik talpát szilárdan a padlónak vetette, kiegyensúlyozva magát a rázkódó hajón. Obi-Wan azzal a határozott utasítással hagyta itt, hogy ne mozduljon. A gungen nyugodtan ült és egy kék kővel fente a dárdáját. Most már követni akarta a jediket oda, ahova mennek. A dolgok kezdtek érdekessé válni.

A droidok csipogva és búgva végezték munkájukat, majd hirtelen megindultak egy kis zsilip felé. Danta nem is figyelt rájuk. Csak arra gondolt, mikor hagyja már abba a hajó a folyamatos rángatózást.

***

Egy csapat droidvadász körözött az űrhajó körül, szembeszállva a Kereskedelmi Szövetség támadóival. Az egyik droid szinte azonnal találatot kapott és szétrobbant a légüres térben. A többiek igyekeztek hátrébb szorítani az ellenség erőit, míg az asztromec droidok a generátor javításával voltak elfoglalva.

A szorgos kis gépek sorra estek el, leszámítva egy eltökélt kis kék-fehér példányt, aki megállás nélkül folytatta munkáját.

***

A pilótafülkéből egy képernyőn keresztül figyelték a kis droidot, majd, amikor végzett, felvillantak a fények és Ric Olié megkönnyebbülten elmosolyodott.

- A palyzsok készen állnak. A kis droid megcsinálta - lelkendezett. - Minden energiát a hiperhajtóműre!

Aztán a rotorok felbőgtek és a hajó nekilendült, hogy maga mögött hagyja a Naboo-t és a teljes inváziós flottát.

***

A theed-i trónteremben Nute Gunray kényelmetlenül fészkelődött Nalanda trónszékén Darth Sidious hologrammja előtt. A humanoid alak fekete csuklyás köpenybe burkolódzott, amiből csak orra és álla látszódott ki. Az alkirály mellett állt Maxah, magában mosolyogva a neimoidiai félelmén.

- Minden város az ellenőrzésünk alatt áll a Naboo-szektor északi és keleti részén - jelentette Gunray. - Minden ellenállást felszámolunk a vízalatti városokban is és…

- Igen, igen - szakította félbe Darth Sidious. - Szép munka, alkirály. Mi a helyzet Nalanda királynővel? Aláírta az egyezményt?

- A királynő… eltűnt, Nagyuram - remegett meg Gunray hangja. - Volt egy hajó, ami átszökött…

- Átszökött? - harsant fel Sidious, Maxah pedig leplezetlenül elmosolyodott.

- Egy naboo-i cirkáló áttört a blokádon és…

- Hogy engedhette meg ezt, alkirály?

- A… a jedik, Nagyuram… Egy jedi lány legyűrte az őrséget és két társa is csatlakozott hozzá és…

A sith nagyúr fortyogott a dühtől, amit most már meg se próbált leplezni. Gunray megborzongott, amikor éles hangon folytatta: - Azt akarja nekem mondani, hogy egy gyerek kijátszotta az inváziós erőit és megszöktette a királynőt a tudta nélkül?

- De… de jedikről van szó, Lord Sidious - tiltakozott Gunray.

- Csendet! - menydörögte a sith. - Kerítse elő, akár a föld alól is, és írassal alá vele az egyezményt!

- De a cirkáló eltűnt a műszereink elől, Nagyuram - mondta az alkirály szinte már könyörgő hangon.

- Maxah! - Neve hallatán a sith mestere felé fordult. - Igen, Nagyuram?

- Használj fel minden eszközt, hogy előkerítsd őket! - parancsolta Sidious.

- Úgy lesz, mester.

Amikor a hologram eltűnt, Maxah szó nélkül elhagyta a helyiséget, Gunray pedig belesüppedt a trónszékbe. Szemmel láthatóan remegett.

- Kezdenek kicsúszni a dolgok a kezünkből - mondta segédjének, Rune Haako-nak. Tudta, milyen árat kell majd fizetnie, ha Maxah is képtelen előkeríteni Nalandát. És bele sem akart gondolni.

- Sosem lett volna szabad beleegyeznünk ebbe - válaszolta Rune. - Vajon mi történik, ha a jedik rájönnek, hogy a sithekkel üzletelünk?

Gunray vállat vont, de nem válaszolt.

Folytatása következik!

Baljós árnyak 4. fejezet

Írta. Katana Geldar
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2008. június 8.

Előzmény: Baljós árnyak 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Baljós árnyak 3. fejezet

*************************************************************************

Az ezüst mintákkal díszített fekete ruhát viselő Nalanda királynőt kísérete társaságában rohamdroidok kísérték az alkirály elé. Gunray a királynő trónszékéről mosolygott le rájuk.

- Szökésen kaptuk őket - jelentette a droidok őrmestere.

- Most, Őfelsége - intett körbe Gunray, kevésbé a droidokra, mint inkább a mellette álló Maxah-ra hívva fel a figyelmet -, megvitathatjuk az egyezmény feltételeit.

- Nincs itt szó semmilyen egyezményről - küzdött a haragjával Nalanda. - Ez az invázió törvénytelen, én pedig nem fogok együttműködni törvényszegésben.

- Ne legyen ennyire tüzes! - javasolta az alkirály, ismét Maxah felé intve. - Láthatja, eddig is hova vezetett az ellenállása. Ez az egyetlen módja, hogy megakadályozza.

- És ha nem teszem? - válaszolta Nalanda kihívóan.

- Akkor… más eszközökhöz leszünk kénytelenek folyamodni - mosolygott Gunray. - Az ajánlatom még mindig áll. - A droid felé fordult. - Vegyék őket őrizetbe!

Egy tíz fős droidcsapat keresztül kísérte a királynőt a palota udvarán. A szürke csuklyás köpenybe öltözött szolgálólányok szorosan követték őt.

Amikor azonban befordultak egy sarkon, az egyik szolgálólány megadta a jelet, Panaka csapata pedig tüzet nyitott a droidokra. A szolgálólány előkapta lézerkardját és a kék fénypenge és saját teste képzett védőpalyzsot a királynő körül.

Padmé Naberrie hátra vetette csuklyáját. A mestere halála után a királynő megengedte, hogy a szolgálójaként álcázza magát. Azóta úgy folytatta küldetését, hogy folyamatosan arra gondolt, mit tenne Shakya mester.

- És most? - kérdezte tőle Panaka, amikor az utolsó droiddal is végeztek.

Padmé bizonytalanul a királynőre nézett. Nem látott már semmilyen kiutat.

- Felség, a legjobb lesz, ha Coruscantra visszük - mondta, majd gyorsan folytatta, mielőtt Nalanda ellenkezhetett volna. - Tudom, hogy a népe közelében akar maradni, de ezzel csak azt érheti el, hogy rákényszerítik az egyezmény aláírására.

- A döntésem nem változik - mondta Nalanda szárazon.

- Még azon az áron se, hogy szenvedni látja a népét? - igyekezett Padmé meggyőzni. - A fővárosban a Jedi Rend garantálhatja a biztonságát és ott többet tehet az ügyéért is.

Nalanda egy pillanatra megingani látszott.

- A Szenátus elé tárom az ügyet - jelentette ki végül.

- Merre menekülhetünk?

Mielőtt Panaka válaszolhatott volna, lövedékek zaja hasított keresztül a téren. Megpördültek és a látványtól elállt a lélegzetük. Három hatalmas madár közeledett feléjük. Amikor azonban elérték a teret, lelassítottak és három alak ugrott le a hátukról. Kettejük kezében azonnal lézerkard jelent meg és aprítani kezdték a rájuk támadó droidokat. A harmadikról nem derült ki semmi narancssárga bőrén és hosszú lándzsáján kívül.

Amikor végeztek, Qui-Gon Jinn és Obi-Wan Kenobi méltóságteljesen odaléptek hozzájuk. A padawan arca kifejezéstelen volt, miközben megadta a kellő tiszteletet, majd Qui-Gon is meghajtotta a fejét a királynő előtt.

- Hálás köszönetem, jedi mester - mondta Nalanda.

- Úgy látom, idejében érkeztünk, Felség - válaszolta Qui-Gon.

- Épp távozni készültünk - mosolyodott el Padmé, majd gyorsan tájékoztatta őket a történtekről.

- És ki volt ez a bérgyilkos, akit láttál? - kérdezte Qui-Gon, majd azonnal csendre is intette Padmét. - Ne most! Nincs idő! - Aztán biccentett Panakának és folytatták az utat.

Padmé kissé megnyugodott. Örült, hogy átadhatja az irányítás felelősségét. Nalanda mellett maradt, Obi-Wan pedig felzárkózott a mesteréhez. Danta zárta a menetet, kíváncsian vizslatva az eseményeket.

Végül elérték a hangárt, ahol a királyi űrhajó pihent a kifutó pályán. Padmé felfigyelt rá, hogy a rámpályát leeresztették és két harcidroid áll őrt előtte.

Megálltak a bejáratnál és az árnyékba húzódtak. Padmé szinte tudatlanul nyúlt ki az Erőért, vagy legalábbis próbált. Még nem volt ura teljesen a képességeinek.

- Ki kell szabadítanunk a pilótákat - mondta Qui-Gon, megzavarva Padmét a koncentrálásban és egy csapat narancssárga ruhás férfi felé biccentett, akiket rohamdroidok vettek körbe.

- Intézem - válaszolta Obi-Wan és magabiztosan oda sétált.

- Maradj a királynővel! - utasította Qui-Gon Padmét, aki nem válaszolt, csak mosolygott, miközben a mester olyan magabiztosan lépdelt a hajó felé, mintha itt minden az övé lenne. Amikor a droidok megállították, udvariasan tájékoztatta őket, hogy Nalanda királynőt kíséri Coruscantra. Amikor a droidok habozni látszottak, előrántotta a lézerkadrját. A droidok darabjai még földet sem értek, amikor Padmé és Panaka már mellette termettek, a királynővel a sarkukban. A két lézerkard védte őket a felmentésként érkező további droidok lövedékeitől.

Nalanda és a szolgálói felsiettek a rámpán. Padmé igyekezett fedezni őket, miközben néhány droidika is megjelent a színen.

- A fedélzetre! - kiáltotta Qui-Gon, miközben Obi-Wan is megjelent a pilótákkal.

Felsiettek a rámpán, miközben Padmé védte őket a lövedékektől. Obi-Wan és Qui-Gon vállt vállnak vetve küzdöttek, míg mindenki fel nem ért és a rámpa lassan felhúzódott.

A hajó motorjai felbőgtek, a jedik pedig a falnak támaszkodtak, hogy fel ne bukjanak a gyorsulástól.

***

A pilótafülkében Ric Olé ellenőrizte a hajó állapotát és megtett mindent, hogy növelje a sebességet. A blokád szorításában rendkívüli képességek, jó időzítés, és egy adag vakszerencse is kellett ahhoz, hogy beléphessenek a hiperűrbe.

- Minden energiát az első pajzsokra! - kiáltotta. - Találnunk kell egy helyet, ahol áttörhetünk a blokádon.

- Igenis, uram! - hadarta a másodpilóta, kiadva a parancsokat a másodtisztnek.

- Mennyi az esélye, hogy egy darabban kikerülünk innen? - kérdezte Qui-Gon. A helyzet sokkal vészesebbnek tűnt, mint akkor, amikor, nem is olyan régen, Obi-Wannal megérkeztek a bolygóra.

- Szoros lesz. Nagyon szoros - csikorgatta a fogait Ric. A vészjelzők életre keltek. Egy nagy csapat csatahajó tűnt fel a látóhatáron. - Minden csak a pajzsokon múlik.

Obi-Wan pesszimistán morgott, amikor a hajótest megremegett a pajzsokat ért találatoktól. Bár utált repülni, alig tudta visszafogni magát, hogy ne rohanjon a műszerfalhoz és vegye át az irányítást. Most azonban a mestere mögött kellett maradnia, aki arra utasította, hogy várakozzon.

Folytatása következik!

Baljós árnyak 3. fejezet

Írta. Katana Geldar
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2008. június 8.

Előzmény: Baljós árnyak 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Baljós árnyak 2. fejezet

*************************************************************************

Nalanda királynő Tweed, a Naboo fővárosának királyi palotájában állt a hatalmas ablak előtt és kifelé bámult az alant elterülő térre. Általában ez a látvány örömmel töltötte el. Nem látott mást, csak Naboo boldog lakosait, amint a dolguk után sietnek, teljes mértékben megbízva ifjú királynőjükben. Figyelmüket teljes mértékben elkerülte minden veszély, ami rájuk leselkedett. De nem ma.

A mai nap a királynő csak a megszálló csapatokat látta bolygója felszínén menetelni, olyan irdatlan nagy tömegben, hogy az szinte már nem is tűnt reálisnak. Ez volt az a nap, amikor kegyelemért volt kénytelen könyörögni Nute Gunray alkirálynál a népe érdekében. Végig kellett néznie, ahogy egyetlen igazi segítőjével végez egy bérgyilkos. Most érezte először igazán a rá nehezedő hatalmas felelősséget, ahogy minden kommunikációs csatorna megszűnt és ő teljesen egyedül maradt.

Nem akarta beismerni senkinek, de mélyen belül rettegett. Félt attól, mire akarja rávenni a Kereskedelmi Szövetség a népe kárára. Minden, amit bevethetett a megszállók ellen, csak a viszonylag kicsi légi flotta volt és a különböző biztonsági csapatok legénysége. A droidok pedig kíméletlenül közeledtek. Erőtlennek érezte magát.

- Felség! - lépett oda hozzá egy lány a szolgálók csuklyás köpenyében és tisztelet tudóan meghajolt. Egyik kezében egy adó-vevő nyugodott. - Biztonságos helyre kell mennünk.

- Olyan nem létezik - válaszolta Nalanda, igyekezve nyugodt hangon beszélni.

- A segítség már úton van - folytatta a lány. - De nincs rá garancia, hogy időben érkeznek. Biztosra kell mennünk, hogy felségedet nem találják itt. Tud valami módot, hogy feltartsuk őket?

Nalanda bólintott. Mindent, amit tehettek az ellenség megállítására, megtették. De a késleltetés…

A körülötte álló szolgálói felé biccentett, majd sokat mondóan Panaka kapitányra, a biztonsági erők parancsnokára nézett. Annak ellenére, amit a férfi mondott a néhány hónappal korábbi koronázást követően, a királynő sosem látta szükségét a szigorú biztonsági intézkedéseknek. De a szélsőséges helyzetek szélsőséges megoldásokat kívánnak. És nem volt vesztegetni való idő.

***

- Miért segítesz nekünk? - kérdezte Obi-Wan, miközben egy égbe szökő fal felső ágain ácsorogtak. Nem ez volt a környék legmagasabb pontja, de innen még viszonylagos relytekből beláthatták az eget. Az égből érkező űrhajó-áradat egy percre sem enyhült és Obi-Wan tehetetlennek érezte magát.

Az igazi kérdés, amit fel akart volna tenni, az lett volna, hogy mégis mit tehetnének. Ez azonban teljes bizonyossággal magával vonta volna a mestere rosszallását, amiért nem bízik az Erőben.

- Mi nem szeretni külvilágiakat - válaszolta Danta szárazon, miközben folyamatosan a horizontot bámulta. - Ti hozakodtok gépeket, amik gyűlöletesek az isteneknek és úgy csinál’ mintha ti fejetek lenne nagyobb a sok beszédtől és lennétek jobbak mint minden gungan.

- De hogy… - kezdte volna Obi-Wan, de Qui-Gon a vállára tette a kezét, hogy elhallgattassal. A padawan is érezte a remegést az Erőben és követte mestere tekintetét.

A távolból három hatalmas madár közeledett feléjük. Az egyiken fehér foltok voltak, a másik kettőn barnák. Obi-Wan még ebből a távolságból is érzékelte hatalmas méreteiket és csodálkozott, hogy tudnak egyáltalán a magasba emelkedni.

Mintha csak ott akartak volna lenni.

- Szóval, a terv az - kezdte Obi-Wan lassan, igyekezve önmaga is megérteni -, hogy ezekkela madarakkal vitessük el magunkat a Theed felé hátra lévő úton a Kereskedelmi Szövetség orra előtt.

- A hátakon - bólintott Danta - repülődzni magasan. Nem látni minket a földről.

- Megzavarja a szenzoraikat - értett egyet Qui-Gon. - Theedet pedig máris elfoglalták, szóval nem kérdezhetjük meg csak úgy a kapunál, hogy a királynő otthon van-e.

Obi-Wan nem válaszolt. Nem akarta még egyszer hallani Danta kiáltását. Most azonban a madarak válaszoltak, lassan közeledve feléjük.

Ezeket a madarakat a naboo-k és a gunganek is goff-nak nevezték. Viszont már nem éltek olyan számosan a bolygón, mint valaha, köszönhetően hatalmas termetüknek és annak, hogy a gunganak a háborúskodáshoz és rituálékhoz használták őket.

A goff-ok egy másik ágra ereszkedtek le, igyekezve megtartani egyensúlyukat, és érdeklődve vizsgálták a három kétlábú teremtményt. Danta óvatosan integetett feléjük. A fehér foltos madát egy ideig csak figyelte, majd lehajtotta a fejét, engedve, hogy felmásszon rá.

- Most már nem bántani minket - mondta Danta, a madár tülkén nyugtatva kezét.

Qui-Gon az erő segítségéért nyúlt és az egyik másik madár szemébe nézett. Megtisztította elméjét mindentől a célt leszámítva. Szavak nélkül beszélgetett az állattal, míg az végül úgy döntött, megbízik benne. Elmosolyodott, amikor látta, Obi-Wan ugyanezt teszi. A tanítványa talán nem szeretett repülni, de megértette a szükségszerűségeket.

Danta suttogott valamit a goff-ja fülébe, mire az csapkodni kezdett a szárnyaival. Szólította a többieket, majd hamarosan mindannyian a levegőbe emelkedtek. Suttogott még valamit,majd hamarosan a város felé fordultak.

Obi-Wan csendesen simult a saját madarához. Az űrhajón legalább volt valami befolyása a történésekre. Itt semmi. Nem tehetett mást, csak bízott benne, hogy a madár nem vesz észre valami finomabbat a földön. Ahogy lenézett, rá kellett jönnie, ennek vajmi kevés a valószínűsége. Odalent droidok tömkelege menetelt, az emberek pedig menekültek. A csata elveszett.

A mesterére nézett. Ő, úgy tűnt, élvezi a helyzetet. Mosolygott és valamit suttogott a saját madara fülébe. Obi-Wan azonban csak azt remélte, hogy az út hamarosan véget ér. Ez nem olyasmi volt, amiről szívesen mesél majd a barátainak a Templomban. Csak igyekezett túlélni az utazást a madár hátán, azt kívánva, bárcsak máshol lenne.

Folytatása következik!

Baljós árnyak 2. fejezet

Írta. Katana Geldar
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2008. június 8.

Előzmény: Baljós árnyak 1. fejezet

*************************************************************************

Az invázió teljes erőbedobással haladt, amikor Obi-Wan és Qui-Gon földet értek. És még nehezett lesz elrejtőzni, ha minden csapat akcióba lendül. Alattuk zöld mezők szikráztak és a távolban Theed felhőkarcolói tüntek fel.

- Ez az a város, mester? - nézett társára Obi-Wan.

- Ahol Padmé van. De ezen kívül semmiben nem lehetünk biztosak, amit ott találunk - válaszolta Qui-Gon, majd kissé megrászkódott a közvetlen közelükben robbanó lövedékektől. - És addig is le kell ráznunk ezeket a vadászokat.

Obi-Wan, vonakodva bár, de elfordította a hajót és egy erdő tisztása felé vette az irányt.

***

A tisztáson, a szélben lengedező magas fű zöldjében, egy magányos, narancssárga alak álldogált. Öltözéke semmi másból nem állt, csak egy ágyékkötőből, hosszú szárú csizmából és egy mellényből. Hátra vetette hosszú füleit a vállai mögé és felnézett az égre. Az egyik vállán átvetve egy hosszú lándzsát tartott. Egy fém rudat, amit egyetlen gombnyomásra átjárt az elektromosság.

Az űrhajó egyre közelebb került. A motorok zúgása már szinte elviselhetetlenné vált, de az alak csak állt ott. Narancssárga arcán nem tükröződtek érzelmek. Aztán eldobta a lándzsát, ami átszelte a levegőt és egyenesen belefúródott a hajó szárnyába.

***

- Mi a…! - nyögött fel Obi-Wan, ahogy igyekezett egyenesben tartani a gépet. Nem sok sikerrel.

- Hagyd! - mondta Qui-Gon nyugodt, parancsoló hangon, és padawanja karjára tette a kezét.

- De, mester! Teljesen elveszítjük az egyensúlyunkat. Ha nem hozom egyenesbe… - Hangja elhalt Qui-Gon átható pillantásának láttán.

Miután gondosan beszíjazták magukat, Obi-Wan engedte, hogy a hajó magától földet érjen a tisztáson. Nyelt egy nagyot, ahogy a lökés belepréselte az ülésébe, majd számtalan lézernyaláb csapódott körülöttük a földbe.

Az űrhajó végigszánkázott a füvön, sárrengeteget lökve a levegőbe. Azonban csak nem akart megállni. Obi-Wan lehunyta a szemeit, hogy ne lássa a feléjük közeledő fákat. Aztán hirtelen a feje a műszerfalba ütközött.

- Obi-Wan! - ütögette Qui-Gon tanítványa arcát. Amikor magához tért, Obi-Wan kicsatolta magát és követte mesterét ki a gépből. Bele vetették magukat a magas fűbe és pár percig mozdulatlanul feküdtek. Aztán Qui-Gon oldalba bökte padawanját és a hajó szárnya felé mutatott. A hosszú lándzsa még mindig meredten állt ki belőle.

- Ez… - rökönyödött meg Obi-Wan. - Emiatt zuhantunk le?

- Néha a legjobb fegyverek nem azok, amiknek a legnagyobb a tűzereje - intette Qui-Gon.- És még csak nem is a legjobb technológiával készültek. Az számít, ki használja.

Obi-Wan halványan elmosolyodott. Bízhatott Qui-Gonban, hogy egy lehetőséget sem szalaszt el egy leckére. Nem számít, milyen helyzetben vannak.

- Mozgás! - lökte előre magát a mester, tanítványa pedig épp csak egy lépéssel maradt le mögötte. Átverekedték magukat a füvön és eltűntek az erdő sűrűjében. Obi-Wan hallotta a fegyverek ropogását maguk mögött. Ismét kiszúrták őket. Nem tűnt épp egy szerencsés napnak.

Qui-Gon megfordult és olyan hirtelen állt meg, hogy Obi-Wan majdnem belé rohant. A vadászok még mindig lőttek rájuk, de nem ereszkedhettek lejjebb, mint ahogy a fák lombkoronája engedte. Qui-Gon nem aggódott miattuk. A lézerkardja már bekapcsolva pihent a kezében, és a zöld fénnyaláb védekező pozícióba helyezkedett, amikor motozás hallatszott a közelükből.

- Ez nem droid - mondta Obi-Wan saját lézerkardja védelme mögül.

- Nem. De azt hiszem, ez mentett meg minket.

- Megmenteni? - Obi-Wan sosem nevezte volna magát jó pilótának, de sértette, hogy a mestere inkább egy primitív lándzsásnak tulajdonítja sikerüket, mint az ő képességeinek.

- Elő jöhetsz, barátom - mondta fennhangon Qui-Gon. - Nem akarunk bántani.

Obi-Wan mögött olyan hirtelen jelent meg egy narancssárga alak, hogy a padawan majdnem ugrott egyet ijedtében. Undorodva mérte végig az idegen hosszúkás arcát, majd azonnal meg is rótta magát, amiért ilyen könnyedén ítélkezik. De a teremtmény már emelte is a kezében tartott, nagyon is ismerős lándzsát. A jedikre nézett, majd bekapcsolt lézerkardjukra és leengedte fegyverét, a béke jelét mutatva felemelve a kezét.

Qui-Gon kikapcsolta a lézerkardját, Obi-Wan pedig követte a példáját. Nem bízott a teremtményben, de a mestere igen, és ez elég indok volt neki, hogy felülbírálja előítéleteit.

Gyors standard nyelvi üdvözlés után a teremtmény Danta Pela néven mutatkozott be. Hungan volt, egy két lábú, narancssárga lény pikkelyes bőrrel és hosszú fülekkel, amik szárnyakként lógtak le vállaira. Arca inkább egy haléra emlékeztetett mint egy emberére, szemei pedig kocsányon emelkedtek ki feje búbjából. Danta nem szólt semmit, csak meredten bámulta a jediket.

Qui-Gon azonnal felfigyelt tanítványa távolságtartására. A fiatal férfinak sokat kell még tanulnia.

A gungan nyilvánvalóan akart valamit tőlük. Qui-Gon nem tudta pontosan, mit, de bízott az ösztöneiben. Azok pedig azt súgták, legyen barátságos és ez meggyőzte Dantát is.

- Hálásak vagyunk a segítségedért - mosolyodott el Qui-Gon, mire Obi-Wan csak a szemét forgatta. Mestere pillantása azonban elfolytott minden egyéb tiltakozást.

- Theedbe akarództok menni? - kérdezte Danta. Qui-Gon épp válaszolni akart, amikor fülsértő zaj szakította félbe. A Kereskedelmi Szövetség erői visszatértek.

Egy hatalmas C-9979-es szállt le a tisztáson, ahol még mindig ott pihent az ő gépül. Feltáruló rakteréből MTT tankok és harci droidok léptek elő és elkezdték átfésülni az erdőt. A kicsavaradó fák recsegésébe állatok sivítása vegyült, ami elementáris erővel csapta arcul a két jedit az Erőn keresztül.

Danta futásnak eredt és intett Qui-Gonnak és Obi-Wannak, hogy kövessék. A fák között szlalomozott és időnként megállt, leellenőrizva, hogy még mögötte vannak-e. Az azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a droidok rutinmunkát végeznek. Nem őket keresik.

A tankok zaja közepette a két jedi a gungan után rohant, fogalmuk sem volt merre. Egy idő után Danta megállt és hangosan felkiáltott női sikolyra emlékeztető hangon. Az erdőt fürkészte, ki tudja, mire várva.

- Mi történik, mester? - kérdezte Obi-Wan, amikor utolérta a másik kettőt.

- Azt hiszem, várunk valakit - válaszolta Qui-Gon. És ekkor megszólalt az adóvevője. Egy pillanatig nem vett róla tudomást, majd vonakodva felvette. - Igen?

A jel távolról jött és recsegett.

- …Jinn mes… a droidok… a várost - hallatszott egy női hang. Idegesnek hangzott. Qui-Gon bólintott és a padawanjára mosolygott.

- Hol vagy? - kérdezte, majd elhallgatott, amíg Danta ismét fekiáltott. - A királynő biztonságban van.

- A királynő… nem… már… - válaszolta Padmé.

- Tegyétek meg, amit tudtok! - eredt futásnak Qui-Gon. - Nem vagyunk már messze.

- Mester - kiáltott Obi-Wan, miközben Qui-Gon visszatette adóvevőjét az övére. - Miért mondtad ezt? Akár rossz irányba is haladhatunk.

- Azért mondtam, mert ez az igazság. Bízz az Erőben, padawan!

Folytatása következik!

Baljós árnyak 1. fejezet

Írta: Katana Geldar
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2008. június 8.

************************************************************

Amikor a Kereskedelmi Szövetség erői megtámadják a Naboo-t, a Jedi Tanács Shakya Devi mestert küldi ki, hogy közvetítsen a szemben álló felek között. Amikor azonban a jedi nővel végez egy ismeretlen bérgyilkos, a padawanja, Padmé Naberrie kiküld egy vészjelzést, amire Qui-Gon Jinn és Obi-Wan Kenobi válaszol. Miközben meg kell védeniük Nalanda királynőt, a jediknek a titokzatos gyilkosra is figyelniük kell, aki rejtőző mestere parancsára követi őket.

A kis corelliai sikló sebesen igyekezett elrejtőzni a hold árnyékában. Mintha nagyon nem akarná, hogy valaki észrevegye. És valóban. A Kereskedelmi Szövetség flottája, mely a Naboo körül keringett, egyáltalán nem fogadta szívesen.

A kormánynál ülő Obi-Wan Kenobi óvatosan lassítani kezdett, súrolva a hol légkörét. Az eléjük táruló kép nem volt épp bizalomgerjesztő. Elkéstek. Nagyon is elkéstek. A Kereskedelmi Szövetség már megindította az inváziót. Ezt nyilvánvalóan a mellette ülő mestere, Qui-Gon Jinn is észrevette, de ő csak rezzenéstelen arccal bámulta a műszerek kijelzőit, mintha mi sem történt volna.

- A lány erről nem szólt egy szót sem - vonta össze Obi-Wan a szemöldökét. Útban vissza a legutóbbi küldetésükről a Samiáról, egy kétségbeesett üzenetet fogtak. Shakya Devi mester és a padawanja Valorum főkancellár megbízásából érkezett ide a Kereskedelmi Szövetség támadása miatt. A küldetés részletei nem voltak ismertek, ahogy Mace Windu mester tájékoztatta őket, amikor néhány órája kapcsolatba léptek egymással. Shakya tanonca, Padmé Naberrie azonban tájékoztatta őket, hogy a mesterét meggyilkolták, és azonnali segítséget kért. Normális körülmények között egy jedi halála esetén egy tanácstagot küldtek volna ki, de mivel Qui-Gon és Obi-Wan épp a közelben voltak és gyorsabban oda érhettek, ezúttal kivételt tettek.

- Sok minden van, amit nem tudunk, ifjú padawan - emlékeztette Qui-Gon, miközben a Naboo egyre közelebb és közelebb került hozzájuk.

- Ami engem a legjobban érdekel, az az, hogy mi végzett Devi mesterrel - mondta Obi-Wan gondterhelten. Devi párját ritkító vívó volt. Obi-Wan ezt saját kézből tapasztalhatta meg, amikor alkalma nyílt vele gyakorolni. A padawanjáról azonban szinte semmit sem tudott azon kívül, hogy nő, ember és nagyjából tizennégy éves.

Qui-Gon Jinn nem szólt semmit. Nem látta szükségét.

Végül maguk mögött hagyták a holdat és tisztán láthatták a Kereskedelmi Szövetség flottáját. Néhány droidszállító hajó, pár cirkáló és rengeteg vadász. A pilótafülkét vészjelzés vijjogása töltötte meg és a hajótest mellett már robbantak is a droidok vezette vadászgépek lövedékei.

- Kiszúrtak minket - gyorsított Obi-Wan.

- Ne nyiss tüzet! - utasította Qui-Gon. - A béke követei vagyunk. Bárminemű agresszió csak nekünk árthat.

Obi-Wan gyűlölt repülni. Tudta, hogy néhány jedi a pilótafülkében érzi igazán elemében magát, megmámorosodva a sebességtől, a látványos manőverektől, a halál leheletétől a tarkójukon, még ha ezt soha nem is vallották volna be. Azonban túl sok volt a lehetőség. Túl sok mindenen kellett rajta tartania a szemét. Mindent egybe véve Obi-Wan nem volt rossz pilóta, és ha rászánta volna az időt a gyakorlásra és a képességei fejlesztésére, még kifejezetten jó is lehetett volna. Talán még annál is jobb. De ettől még egyáltalán nem szerette ezt csinálni.

Úgyhogy abban, ahogy igyekezett kimanőverezni magát a sarkukban loholó vadászok célkeresztjéből, csak egyetlen örömet lelt. a tudatot, hogy hamarosan ismét szilárd talajon állhat majd.

***

Nute Gunray, a Kereskedelmi Szövetség alkirálya az egyik cirkálójának hídján állt, és elégedetten szemlélte az invázió előrehaladtát. Minden tökéletesen alakult még az apróbb malőrök ellenére is. Az olyan malőrök, mint az a jedi nő, Shakya Deci és a taknyos tanítványa. Még szerencse, hogy Lord Sidious értesült az érkezésükről és megtette a… szükséges lépéseket.

- Túl késő, alkirály - szólalt meg egy alak mögötte az árnyékban. - Még több jedi érkezett.

- Az lehetetlen! - kiáltott fel a neimoidiai.

Ez a… nő, jobb szó híján, Sidious asszisztense volt. Gunray-nél magasabb humanoud tiszta fekete öltözékben. Egyetlen különleges vonása az arcába mélyedt számos barázda volt, mint megannyi sebhely. A külseje esztétikuma a nullához tendált, Gunray pedig számtalanszor elgondolkodott már azon, miért nem figyel oda jobban magára… feltéve, hogy nem az a célja, hogy olyan rettenetesen is nézzen ki, amilyen veszélyes.

Amellett pedig, amilyen könnyedén elintézte Devit, a neimoidiai nem szívesen húzott volna vele ujjat. Maxah-ként mutatkozott be, és a lehető legnagyobb megvetéssel bámult Gunray-re, miközben egy apró hajó felé mutatott, ami próbált meglógni a vadászaik elől.

Ez csak egy dolgot jelenthetett.

- Minden elveszett, ha eljutnak a királynőhöz - csattant fel Maxah. Hangja arcul csapta Gunray-t. - Én soha nem bukok el, alkirály.

A neimoidiai arca rezzenéstelen maradt, de belül arra gondolt, ha ennyi jedi cirkál körülöttük, esélye sem lehet.

Folytatása következik!