Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2008. június 8.
Előzmény: Baljós árnyak 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Baljós árnyak 2. fejezet
*************************************************************************
Nalanda királynő Tweed, a Naboo fővárosának királyi palotájában állt a hatalmas ablak előtt és kifelé bámult az alant elterülő térre. Általában ez a látvány örömmel töltötte el. Nem látott mást, csak Naboo boldog lakosait, amint a dolguk után sietnek, teljes mértékben megbízva ifjú királynőjükben. Figyelmüket teljes mértékben elkerülte minden veszély, ami rájuk leselkedett. De nem ma.
A mai nap a királynő csak a megszálló csapatokat látta bolygója felszínén menetelni, olyan irdatlan nagy tömegben, hogy az szinte már nem is tűnt reálisnak. Ez volt az a nap, amikor kegyelemért volt kénytelen könyörögni Nute Gunray alkirálynál a népe érdekében. Végig kellett néznie, ahogy egyetlen igazi segítőjével végez egy bérgyilkos. Most érezte először igazán a rá nehezedő hatalmas felelősséget, ahogy minden kommunikációs csatorna megszűnt és ő teljesen egyedül maradt.
Nem akarta beismerni senkinek, de mélyen belül rettegett. Félt attól, mire akarja rávenni a Kereskedelmi Szövetség a népe kárára. Minden, amit bevethetett a megszállók ellen, csak a viszonylag kicsi légi flotta volt és a különböző biztonsági csapatok legénysége. A droidok pedig kíméletlenül közeledtek. Erőtlennek érezte magát.
- Felség! - lépett oda hozzá egy lány a szolgálók csuklyás köpenyében és tisztelet tudóan meghajolt. Egyik kezében egy adó-vevő nyugodott. - Biztonságos helyre kell mennünk.
- Olyan nem létezik - válaszolta Nalanda, igyekezve nyugodt hangon beszélni.
- A segítség már úton van - folytatta a lány. - De nincs rá garancia, hogy időben érkeznek. Biztosra kell mennünk, hogy felségedet nem találják itt. Tud valami módot, hogy feltartsuk őket?
Nalanda bólintott. Mindent, amit tehettek az ellenség megállítására, megtették. De a késleltetés…
A körülötte álló szolgálói felé biccentett, majd sokat mondóan Panaka kapitányra, a biztonsági erők parancsnokára nézett. Annak ellenére, amit a férfi mondott a néhány hónappal korábbi koronázást követően, a királynő sosem látta szükségét a szigorú biztonsági intézkedéseknek. De a szélsőséges helyzetek szélsőséges megoldásokat kívánnak. És nem volt vesztegetni való idő.
***
- Miért segítesz nekünk? - kérdezte Obi-Wan, miközben egy égbe szökő fal felső ágain ácsorogtak. Nem ez volt a környék legmagasabb pontja, de innen még viszonylagos relytekből beláthatták az eget. Az égből érkező űrhajó-áradat egy percre sem enyhült és Obi-Wan tehetetlennek érezte magát.
Az igazi kérdés, amit fel akart volna tenni, az lett volna, hogy mégis mit tehetnének. Ez azonban teljes bizonyossággal magával vonta volna a mestere rosszallását, amiért nem bízik az Erőben.
- Mi nem szeretni külvilágiakat - válaszolta Danta szárazon, miközben folyamatosan a horizontot bámulta. - Ti hozakodtok gépeket, amik gyűlöletesek az isteneknek és úgy csinál’ mintha ti fejetek lenne nagyobb a sok beszédtől és lennétek jobbak mint minden gungan.
- De hogy… - kezdte volna Obi-Wan, de Qui-Gon a vállára tette a kezét, hogy elhallgattassal. A padawan is érezte a remegést az Erőben és követte mestere tekintetét.
A távolból három hatalmas madár közeledett feléjük. Az egyiken fehér foltok voltak, a másik kettőn barnák. Obi-Wan még ebből a távolságból is érzékelte hatalmas méreteiket és csodálkozott, hogy tudnak egyáltalán a magasba emelkedni.
Mintha csak ott akartak volna lenni.
- Szóval, a terv az - kezdte Obi-Wan lassan, igyekezve önmaga is megérteni -, hogy ezekkela madarakkal vitessük el magunkat a Theed felé hátra lévő úton a Kereskedelmi Szövetség orra előtt.
- A hátakon - bólintott Danta - repülődzni magasan. Nem látni minket a földről.
- Megzavarja a szenzoraikat - értett egyet Qui-Gon. - Theedet pedig máris elfoglalták, szóval nem kérdezhetjük meg csak úgy a kapunál, hogy a királynő otthon van-e.
Obi-Wan nem válaszolt. Nem akarta még egyszer hallani Danta kiáltását. Most azonban a madarak válaszoltak, lassan közeledve feléjük.
Ezeket a madarakat a naboo-k és a gunganek is goff-nak nevezték. Viszont már nem éltek olyan számosan a bolygón, mint valaha, köszönhetően hatalmas termetüknek és annak, hogy a gunganak a háborúskodáshoz és rituálékhoz használták őket.
A goff-ok egy másik ágra ereszkedtek le, igyekezve megtartani egyensúlyukat, és érdeklődve vizsgálták a három kétlábú teremtményt. Danta óvatosan integetett feléjük. A fehér foltos madát egy ideig csak figyelte, majd lehajtotta a fejét, engedve, hogy felmásszon rá.
- Most már nem bántani minket - mondta Danta, a madár tülkén nyugtatva kezét.
Qui-Gon az erő segítségéért nyúlt és az egyik másik madár szemébe nézett. Megtisztította elméjét mindentől a célt leszámítva. Szavak nélkül beszélgetett az állattal, míg az végül úgy döntött, megbízik benne. Elmosolyodott, amikor látta, Obi-Wan ugyanezt teszi. A tanítványa talán nem szeretett repülni, de megértette a szükségszerűségeket.
Danta suttogott valamit a goff-ja fülébe, mire az csapkodni kezdett a szárnyaival. Szólította a többieket, majd hamarosan mindannyian a levegőbe emelkedtek. Suttogott még valamit,majd hamarosan a város felé fordultak.
Obi-Wan csendesen simult a saját madarához. Az űrhajón legalább volt valami befolyása a történésekre. Itt semmi. Nem tehetett mást, csak bízott benne, hogy a madár nem vesz észre valami finomabbat a földön. Ahogy lenézett, rá kellett jönnie, ennek vajmi kevés a valószínűsége. Odalent droidok tömkelege menetelt, az emberek pedig menekültek. A csata elveszett.
A mesterére nézett. Ő, úgy tűnt, élvezi a helyzetet. Mosolygott és valamit suttogott a saját madara fülébe. Obi-Wan azonban csak azt remélte, hogy az út hamarosan véget ér. Ez nem olyasmi volt, amiről szívesen mesél majd a barátainak a Templomban. Csak igyekezett túlélni az utazást a madár hátán, azt kívánva, bárcsak máshol lenne.Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése