Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2008. június 8.
Előzmény: Baljós árnyak 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Baljós árnyak 3. fejezet
*************************************************************************
Az ezüst mintákkal díszített fekete ruhát viselő Nalanda királynőt kísérete társaságában rohamdroidok kísérték az alkirály elé. Gunray a királynő trónszékéről mosolygott le rájuk.
- Szökésen kaptuk őket - jelentette a droidok őrmestere.
- Most, Őfelsége - intett körbe Gunray, kevésbé a droidokra, mint inkább a mellette álló Maxah-ra hívva fel a figyelmet -, megvitathatjuk az egyezmény feltételeit.
- Nincs itt szó semmilyen egyezményről - küzdött a haragjával Nalanda. - Ez az invázió törvénytelen, én pedig nem fogok együttműködni törvényszegésben.
- Ne legyen ennyire tüzes! - javasolta az alkirály, ismét Maxah felé intve. - Láthatja, eddig is hova vezetett az ellenállása. Ez az egyetlen módja, hogy megakadályozza.
- És ha nem teszem? - válaszolta Nalanda kihívóan.
- Akkor… más eszközökhöz leszünk kénytelenek folyamodni - mosolygott Gunray. - Az ajánlatom még mindig áll. - A droid felé fordult. - Vegyék őket őrizetbe!
Egy tíz fős droidcsapat keresztül kísérte a királynőt a palota udvarán. A szürke csuklyás köpenybe öltözött szolgálólányok szorosan követték őt.
Amikor azonban befordultak egy sarkon, az egyik szolgálólány megadta a jelet, Panaka csapata pedig tüzet nyitott a droidokra. A szolgálólány előkapta lézerkardját és a kék fénypenge és saját teste képzett védőpalyzsot a királynő körül.
Padmé Naberrie hátra vetette csuklyáját. A mestere halála után a királynő megengedte, hogy a szolgálójaként álcázza magát. Azóta úgy folytatta küldetését, hogy folyamatosan arra gondolt, mit tenne Shakya mester.
- És most? - kérdezte tőle Panaka, amikor az utolsó droiddal is végeztek.
Padmé bizonytalanul a királynőre nézett. Nem látott már semmilyen kiutat.
- Felség, a legjobb lesz, ha Coruscantra visszük - mondta, majd gyorsan folytatta, mielőtt Nalanda ellenkezhetett volna. - Tudom, hogy a népe közelében akar maradni, de ezzel csak azt érheti el, hogy rákényszerítik az egyezmény aláírására.
- A döntésem nem változik - mondta Nalanda szárazon.
- Még azon az áron se, hogy szenvedni látja a népét? - igyekezett Padmé meggyőzni. - A fővárosban a Jedi Rend garantálhatja a biztonságát és ott többet tehet az ügyéért is.
Nalanda egy pillanatra megingani látszott.
- A Szenátus elé tárom az ügyet - jelentette ki végül.
- Merre menekülhetünk?
Mielőtt Panaka válaszolhatott volna, lövedékek zaja hasított keresztül a téren. Megpördültek és a látványtól elállt a lélegzetük. Három hatalmas madár közeledett feléjük. Amikor azonban elérték a teret, lelassítottak és három alak ugrott le a hátukról. Kettejük kezében azonnal lézerkard jelent meg és aprítani kezdték a rájuk támadó droidokat. A harmadikról nem derült ki semmi narancssárga bőrén és hosszú lándzsáján kívül.
Amikor végeztek, Qui-Gon Jinn és Obi-Wan Kenobi méltóságteljesen odaléptek hozzájuk. A padawan arca kifejezéstelen volt, miközben megadta a kellő tiszteletet, majd Qui-Gon is meghajtotta a fejét a királynő előtt.
- Hálás köszönetem, jedi mester - mondta Nalanda.
- Úgy látom, idejében érkeztünk, Felség - válaszolta Qui-Gon.
- Épp távozni készültünk - mosolyodott el Padmé, majd gyorsan tájékoztatta őket a történtekről.
- És ki volt ez a bérgyilkos, akit láttál? - kérdezte Qui-Gon, majd azonnal csendre is intette Padmét. - Ne most! Nincs idő! - Aztán biccentett Panakának és folytatták az utat.
Padmé kissé megnyugodott. Örült, hogy átadhatja az irányítás felelősségét. Nalanda mellett maradt, Obi-Wan pedig felzárkózott a mesteréhez. Danta zárta a menetet, kíváncsian vizslatva az eseményeket.
Végül elérték a hangárt, ahol a királyi űrhajó pihent a kifutó pályán. Padmé felfigyelt rá, hogy a rámpályát leeresztették és két harcidroid áll őrt előtte.
Megálltak a bejáratnál és az árnyékba húzódtak. Padmé szinte tudatlanul nyúlt ki az Erőért, vagy legalábbis próbált. Még nem volt ura teljesen a képességeinek.
- Ki kell szabadítanunk a pilótákat - mondta Qui-Gon, megzavarva Padmét a koncentrálásban és egy csapat narancssárga ruhás férfi felé biccentett, akiket rohamdroidok vettek körbe.
- Intézem - válaszolta Obi-Wan és magabiztosan oda sétált.
- Maradj a királynővel! - utasította Qui-Gon Padmét, aki nem válaszolt, csak mosolygott, miközben a mester olyan magabiztosan lépdelt a hajó felé, mintha itt minden az övé lenne. Amikor a droidok megállították, udvariasan tájékoztatta őket, hogy Nalanda királynőt kíséri Coruscantra. Amikor a droidok habozni látszottak, előrántotta a lézerkadrját. A droidok darabjai még földet sem értek, amikor Padmé és Panaka már mellette termettek, a királynővel a sarkukban. A két lézerkard védte őket a felmentésként érkező további droidok lövedékeitől.
Nalanda és a szolgálói felsiettek a rámpán. Padmé igyekezett fedezni őket, miközben néhány droidika is megjelent a színen.
- A fedélzetre! - kiáltotta Qui-Gon, miközben Obi-Wan is megjelent a pilótákkal.
Felsiettek a rámpán, miközben Padmé védte őket a lövedékektől. Obi-Wan és Qui-Gon vállt vállnak vetve küzdöttek, míg mindenki fel nem ért és a rámpa lassan felhúzódott.
A hajó motorjai felbőgtek, a jedik pedig a falnak támaszkodtak, hogy fel ne bukjanak a gyorsulástól.
***
A pilótafülkében Ric Olé ellenőrizte a hajó állapotát és megtett mindent, hogy növelje a sebességet. A blokád szorításában rendkívüli képességek, jó időzítés, és egy adag vakszerencse is kellett ahhoz, hogy beléphessenek a hiperűrbe.
- Minden energiát az első pajzsokra! - kiáltotta. - Találnunk kell egy helyet, ahol áttörhetünk a blokádon.
- Igenis, uram! - hadarta a másodpilóta, kiadva a parancsokat a másodtisztnek.
- Mennyi az esélye, hogy egy darabban kikerülünk innen? - kérdezte Qui-Gon. A helyzet sokkal vészesebbnek tűnt, mint akkor, amikor, nem is olyan régen, Obi-Wannal megérkeztek a bolygóra.
- Szoros lesz. Nagyon szoros - csikorgatta a fogait Ric. A vészjelzők életre keltek. Egy nagy csapat csatahajó tűnt fel a látóhatáron. - Minden csak a pajzsokon múlik.
Obi-Wan pesszimistán morgott, amikor a hajótest megremegett a pajzsokat ért találatoktól. Bár utált repülni, alig tudta visszafogni magát, hogy ne rohanjon a műszerfalhoz és vegye át az irányítást. Most azonban a mestere mögött kellett maradnia, aki arra utasította, hogy várakozzon.Folytatása következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése