Legénybúcsú 3. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Legénybúcsú 1. rész
Közvetlen előzmény: Legénybúcsú 2. rész

*********************************************************************

Ha lehetséges az előzőnél még dölyfösebben lépkedni, akkor Ricsinek másodjára sikerült, mert bonviván úgy nem ereszkedik le az operett színpadára, ahogy most ő lépett fokról-fokra. Valósággal alászállt! – „Mint egy háremőr!” – gondolta magáról, de a következő pillanatban vissza is vonta. – „Na, nem! Mint maga a szultán!” – Izomlázat érzett az alsó lábszárában, szokatlan volt a zuhany alatti, lábujjhegyen tömködés…

A különterem ajtaja nyitva, bent gyülekeztek a bulira meghívottak. Mindenki poharat tartott a kezében, de láthatóan még nem kezdődött el semmi. Ketten Attilát, az ünnepeltet kapacitálták, hogy menjen fel a szobába, és vegye kicsit lazábbra a figurát, mert mindenkit túlöltözött.

– Le is zuhanyozhatsz, ha jólesik, addigra megérkezik mindenki! – biztatta az est főszervezője.

Ricsi már tudta, hogy itt nem a zuhanyozáson van a hangsúly, hanem mindenképpen fel kell küldeni, hogy Helena kifacsarhassa egy menetre. Legszívesebben biztatásképpen ő is odaszólt volna: „Nem fogod megbánni!” Ehelyett csak mosolyogva köszöntötte az ünnepeltet…

Richárd nem tartozott Attila legszűkebb barátai-haverjai közé, de úgy tűnt, hogy a legénybúcsú kedvéért bővítették ezt a kört. Először csodálkozott a meghíváson, aztán izgatottan várta a napot, hiszen csak hallomásból ismerte az ilyen típusú bulikat, testközelből eddig nem adódott alkalma megtapasztalni. – „Eddig… – Vigyorgott egy pohár sör fölött. – Kettőt már felpróbáltam! És a sör is hideg!” – Optimistán nézett szembe a közeli jövővel, elvégre a buli gyakorlatilag csak ezután kezdődik.

– Köszi, nagyon jó voltál! – verte hátba a főszervező. – Atti tökét azóta elkapta a csajszi. A következő feladatunk… mert ugye, számíthatok még a segítségedre?... Ha Attila lejön, és persze nem meséli el, miben volt része, le fog jönni a csajszi is, és majd a legtúlsó sarokban vacsorázik. A lényeg, hogy a kedves ünnepeltünk úgy gondolja, hogy a szoba üres, hiszen a csaj is lejött. Világos? Azt is gondolja, hogy a csaj a buli része, és magában majd örül, hogy ő már megismerte, és azt hiszi, hogy mi erről nem tudunk…  No, az irodából fel kellene vezetned a következő kiscsajt, hogy kezdje széttenni a lábát a legközelebbi meglepihez! Megteszed?

– Számíthatsz rám! – bólintott Ricsi visszafogottan, belül azonban ujjongva.

– Köszi, örök hála! Tehát Attila és kiscsaj le… irodából másik csaj föl, de diszkréten!

A főszervező ezután fejvesztetten négykézlábra ereszkedett, egy öntapadós cédulával bemászott az asztal alá, és belülről megjelölte azt a helyet, ahol majd a legénybúcsú ünnepeltje ül. Kicsit igazított az asztalterítőn is, és – gondos designerként – minden égtáj felől megvizsgálta az összetolt asztalokat, de buzgólkodása Ricsin kívül senkit sem érdekelt.

A bejáratra most került fel a ZÁRTKÖRŰ RENDEZVÉNY tábla, és az éttermi vendégeket tájékoztatták, hogy nem kell sietniük, csupán újakat nincs már mód kiszolgálni. Helena a lépcső felől érkezett – többen megbámulták, de egy-két ember kivételével senki sem tudta, hogy ő a zártkör része, sőt éppen egy feladat végrehajtásán van túl –, leült egy asztalhoz és az étlapot olvasgatta.

Egy régi-régi haver keveredett Ricsi mellé:

– Mondani kellene neki, hogy ne egyen sokat… – intett a lány felé.

– Nem tűnik hízásra hajlamosnak – jegyezte meg a srác.

– Nem azért mondom… – Már előre hahotázott a tréfán: – Nem sejti…haha, hogy legénybúcsúba csöppent, kaphat itt annyi fehérjét, amennyi belefér!

Ricsi udvariasan nevetett, s mivel látta feltűnni Attilát, az iroda felé sétált.

RAKTÁR. – „Hm, itt lapul az egyes számú csajszi, a Bluecat? Micsoda szervezés!” – IRODA. A szűk helyiségben, az ajtónak oldalt a számítógépen egy kedves arcú, barna lány chatelt, aki helytakarékossági vagy egyéb okokból egy kopasz fejtetőjű férfi ölében ült. – „Ez lehet a főnök?” – A férfi a lecsupaszított, napbarnított mellekbe kapaszkodott, és a mennyezetet nézve élvezte, ahogy a lány fészkelődik az ölében. – „Ez mindjárt beakaszt neki…” – Ricsi köhintett, és erőteljesen bevágta belülről az ajtót:

– Gyere kislány, megyünk dolgozni!

– Tessék? – A lány többé-kevésbé eltakarta a melleit.

– Parancsol? – kérdezte a főnök is.

Ricsi elbizonytalanodott:

– Szükség lenne a hölgyre a további programhoz…

– Ráááá? – csodálkozott a főnök. – A legénybúcsúra gondol? A kis prostit átküldtem a raktárba, hogy ne vegyenek már igénybe minden helyiséget! – A zavartan távozó srác után szólva: – Nehogy már az új pultosomra is igényt tartsanak! Az irodámat ne költöztessem ki a parkolóba?…

RAKTÁR.

Bluecat, azaz Ditke és a hármasszámú lány bizalmasan sugdolóztak, Ricsi beléptekor az új szereplő felállt, felmarkolta a táskáját, és várakozóan tekintett a srácra.

– Én mikor mehetek már? Valami csúszás van? – kérdezte Ditke.

Richárd megvonta a vállát:

– Majd szólnak… Ha meg itt felejtenének, majd én meglátogatlak!

– Nem mondod?! Otthagynád a bulit? Na, menjetek!

A 4-es szoba ajtaját Ricsi szélesre tárta a lány előtt:

– Érezd magad otthon! – Hamar a tárgy tért: – Mi a specialitásod?

– Szexben?

– Aha.

– Mindenben jó vagyok.

– Gondoltam, de mi a kedvenced?

– Figyelj, ez nekem munka! Nem számít, hogy mit szeretek, mit nem, a vendégnek kell elégedettnek lennie.

– Azért csak van valami, amit szívesebben csinálsz, vagy amit nem annyira… – próbálkozott tovább a srác. Valamire rá akarta vágni: „Én is azt szeretem. Kipróbálhatom?”

– Csókolózás nincs, de azon felül… ha valaki ezt a munkát választja, nem nagyon válogathat. Mondjuk, nem ugrálok érte, ha valaki belém akar dugdosni mindenfélét, de szerencsére kevés ilyen akad. Nem szeretem a műanyagokat sem, a vibrátor unalmas, nem húz fel, jobbak a hús-vér-élő dolgok… de ha a pasi nem a sajátját akarja bedugni, hanem valami műanyagot, hát hadd élvezkedjen!

– Én nem akarok semmilyen műanyagot beléd dugni…

– Hát az igazit? Na, elő vele!

A lány lassú mozdulatokkal bújt ki a ruhájából, mintha vörös félhomályban, andalító zenére vetkőzne. Aztán váratlanul beleült Ricsi ölébe, és ugyanúgy fészkelődött, mint az új pultos lány az irodában… Áttáncolt a szobán, melltartóját az ablakkilincsre akasztotta, bugyiját az ágyra dobta, majd párducként, négykézláb a sráchoz osont, és fejét az ölébe fúrta.

Richárd nem húzta az időt, letolta a nadrágját, és nézte a piros nyelv szorgoskodását…

*

Többen félhangosan követelték, hogy legyen már valami műsor.

– Konkrétan szexre gondolok! – mondta nagy komolyan a legénybúcsúztatók egyike.

Az asztal körül ültek, hidegtálakról vacsoráztak. Ricsi nem akart nyilatkozni, hogy neki már így is több élményben volt része, mint amennyit tervezett, szórakozottan beszélgetett a mellette ülőkkel. Látszólag ok nélkül felnevetett, amikor látta, hogy Attilát, az ünnepeltet sikerül valamilyen okkal megint kimozdítani a helyéről, hogy a buli fénypontjáig leszívják minden erejét. Visszamosolygott a főszervezőre, akinek a kacsintása valami ilyesmit akart jelenteni: „Indul a második menet!”

„Én meg a hárommal már mindenkit leköröztem – gondolta megelégedetten. – Egyelőre nem is lennék kíváncsi a negyedik lányra.” – Átült Attila helyére egy kicsit, amíg azt el nem intézi a második csajt, és beszélgetésbe elegyedett régi-régi haverjával:

– Hogy állsz a fehérjékkel? – kérdezte.

– A kicsikére célzol? – mutatott a haver a magányosan vacsorázó lány felé. – Még egy kis fehérjében gazdag desszertre a vendégem lehet… Elárulom neked, hogy még te is megcumiztathatod! Ő a buli egyik meglepetése lesz…

Ricsi valamit válaszolni akart – ám semmiképp sem elárulni, hogy ő ebben a témában már tájékozottabb, sőt eddig már három meglepetésben volt része –, amikor mocorgást érzett a lábainál…

Kutyára gondolt – „de mit keres egy kutya az étteremben?” –, és be akart nézni az asztal alá, amikor a hosszú, fehér asztalterítő mozgásba lendült, és felgyűrődött a derekáig. – „A meglepetés!” – villant az agyába, miközben a textil takarásában gyakorlott kéz bontogatta a nadrágját… Igen, ő most az ünnepelt helyén ül, s valahol titokban az asztal alá küldték a következő csajt, aki – minden világos! – megkereste az asztal alján a jelet, s most Attila helyett őt akarja kielégíteni!...

Feltűnés nélkül – miközben látszólag haverjára figyelt – benyúlt az asztal alá, és kézfejét rázva, kétségbeesetten integetett: Nem, nem, nem! – „Nem fog menni egy negyedik menet…” – sóhajtott lemondóan.

Alul, a lány nem érthette, mi a gond, s végezte a munkáját, Ricsi már érezte is az ajkait...

Vége

Legénybúcsú 2. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Legénybúcsú 1. rész

************************************************************************

Amikor Ricsi, Döbrögit meghazudtoló elégedettséggel lesétált az emeletről, a legénybúcsú főszervezőjével találta magát szemközt:

– De jó, hogy itt vagy! – állta el az útját a mindig élénk, szüntelenül vidám srác.

– Már elég régóta. Nem akartam még haza- és visszautazni előtte, mert az összesen 3 óra, vagy még több…

– Egyenesen az egyetemről jöttél? Nahát! Öltözz ám át nyugodtan, van fent használatra egy szobánk!

– Köszi, tudom, de nem is hoztam semmi más cuccot…

– Nemsokára érkeznek a többiek. Azt kértem mindenkitől, hogy egy félóra rátartással jöjjenek, mert lesz egy-két meglepetés, amiről nem kellene lemaradniuk.

Ricsi lopva a lépcsőfeljáróra tekintett, annak a túlsó végén, a 4-es szobában találkozott már az egyik meglepetéssel.

– Megkérhetlek valamire? – folytatta az est szervezője. – Jön majd egy csaj, már rám csörgött, hogy 5 perc múlva… Azt vezesd fel a szobába, hogy ne lássa senki, a másiknak meg mondd meg, hogy osonjon le a konyha melletti raktárba. Jó?

– Ki a csaj?

– Melyik? Mert négy lesz összesen… Akit felviszel, annak az lesz a dolga, hogy ott áll vagy fekszik készenlétben, és aki belép a szobába, azt magára húzza. Majd később meglátod a lényegét, de most figyeld a parkolót, és az oldalsó ajtón csempészd be a csajszit! Megismered, semmi extra, póló, farmer… – A főszervezőkre jellemző gondterhelt arcot magára erőltetve, de vigyorral a szája sarkában, otthagyta a bólintó Ricsit.

2 perc múlva egy fehér kocsiból szállt ki a várt leányzó – „Mindegyiknek sofőrje van?” –, s az autó már csikorogva el is hajtott.

– Hali, menjünk fel! – szólította meg a srác, önmaga számára is meglepő határozottsággal. – Richárd vagyok, Ricsi.

– Helena.
– Nincs más cuccod, Helena? – mutatott a lány apró válltáskájára.
– Ennyi.

A 4-esben a lányok ismerősként köszöntötték egymást – „biztos össze szoktak futni különféle bulikban” –, s Ricsi átadta az üzenetet az egy szál csillogó bugyiban várakozó Bluecatnek.

– Merre van? – kérdezte a lány.

– Óvatosan le a lépcsőn, aztán jobbra nyílik egy folyosó, ajtókkal. Láttam kiírva az egyikre, hogy RAKTÁR, bazi nagy betűkkel.
Bluecat, azaz Ditke kikukkantott az ajtón, majd ahogy volt, a csillogó apróságban nesztelenül távozott.
– Tudod a dolgodat? – Ricsi érdeklődéssel figyelte, ahogy az új jövevény, Helena kitesz néhány doboz óvszert az asztalra.
– Persze. – Látva, hogy a srác ennél többre kíváncsi, folytatta. – Csak kifújom magam először, és mindjárt felkészülök.

–Szükség lesz ennyire? – Richárd a kis dobozokra mutatott.

– Sosem lehet tudni. Inkább maradjon meg, mint kevés legyen…

– Három van egyben?

– Vékonyak nagyon. – A lány megvonta a vállát. – Szoktuk kettesével használni, úgy tovább bírja a pali.

– De nem is érzek... érez semmit!

– Hát éppen azért! Húzogathatja, ameddig csak akarja.

– Akkor te mindenkivel fogsz…?

– Nincs annyi időm. Az ünnepeltet felküldik valamilyen ürüggyel, őt fogom ellátni, aztán majd meglátjuk, de jön másik csaj is.
– Tudom, összesen négy. Tőled akkor csak ezt az egy… menetet kérték?
– De kis kíváncsi vagy! Úgy állapodtunk meg, hogy ami belefér, de ezt a szobát át kell adnom a következő csajnak.

– Ő is…? – ámuldozott Ricsi.

– Nem voltál még ilyenen? Az ünnepeltet különböző ürüggyel ráveszik, hogy többször elsüljön, aztán meg, amikor mindenki kanosan várja, hogy sorra kerüljön, ez már nyilvánosan zajlik, akkor az ünnepeltnek nem akar működni a farka. Irtó muris szokott lenni! Persze, ekkor eláruljuk, hogy neki titokban megvolt már legalább három menete, nehogy cikis legyen mindenki előtt, mert közben csak kevesen szokták tudni, hogy mi folyik a háttérben.

A srác mindent értett, de a saját menete egyre jobban érdekelte.

– Azt hiszem, van még egy kis időnk… – jegyezte meg.

– Aranyos vagy! Szeretnél egy próbát? – Helena nadrágon keresztül megmarkolta Ricsi falloszát. – Hm… Ez nem is lehet kérdés! Akarod dupla-gumival?

– Inkább nem!

– Lehet, hogy bírnád félórát is… No?... Mégsem?

– Anélkül nem megy?

– Szopihoz nem kell, de ha baszni akarsz, akkor csakis kotonnal. Hidd el, én sem szeretem, de ez van! Aztán majd nem győzöm kimosni a punimból a gumiszagot… Gyere a zuhany alá! – Elvett az asztalról egy dobozkát és vetkőzni kezdett. – Szopi, aztán bepucsítok neked, a végén ledobod a kotont, és oda ereszted, ahová jólesik…

Folytatása következik!

Legénybúcsú 1. rész

Írta: Marokfegyver

Egy aprólékosan megtervezett buli kezdete előtt több mint két órával a szervezőknek nem sok teendőjük akad.  Ricsi mégis izgatottan sétált fel-alá egészen addig, míg a pincér elé nem tolt a pulton egy félpohárnyi pálinkát:

– Nyugtató. Hatásos.

– Köszönöm. – Megszagolta, majd felhajtotta az italt. Érezte a szemébe tóduló könnycseppeket, és a pálinka útját kísérő tűzpatakot.

– Te vagy az ünnepelt? – kérdezte a pincér, miközben minden poharat egyenként a fény felé fordítva, egy kör alakú tálcára pakolt.

– Nem, nem, a haveromat búcsúztatjuk, én csak az egyik szervező vagyok – válaszolt Richárd.

Andor, a pincér a homlokát ráncolta:

– Abból gondoltam, mert nem te jártál itt megbeszélni a részleteket… – Otthagyta a pultot, mert vendégek érkeztek az étterembe.

A srác elégedetten nézegette magát a tükörben. „Majd még a sérót be kell lőni – állapította meg.” Hirtelen elkapta a tekintetét, mert egy lányszempárral találkozott a csillogó felületen. – Bocsánat! – morogta, pedig a vékony, szőke lány rá sem hederített.

Richárd, azaz Ricsi sosem volt nagy csajozós, ezt két okkal szokta megmagyarázni: Nem tudja folyékonyan lökni az értelmetlen dumát – bár beavatottak szerint ez a legfőbb titkos fegyver –, és a lányok átnéznek rajta. Ez utóbbit sajnálta jobban. Mert hogyan lehetséges az, hogy szinte minden haverjának akadt már egy-két ad hoc kalandja, csak neki nem? Hogy lehet az, hogy neki még véletlenül sem súgta a fülébe csajszi: „Menjünk ki a mosdóba!” ? És felháborító, hogy még egyetlen egyszer sem nyitottak rá a lányok pisilés közben: „Másra is szoktad használni?”

A szőke lány a pultnak támaszkodott, dobolt az ujjaival és intett a terem túlsófelén rendeléseket felvevő pincérnek. Válaszul valamiféle kézjelet kapott, amit Ricsi úgy értett: a pincér kéri, hogy ők ketten ismerkedjenek meg egymással.  A lány ugyanúgy értelmezte – vagy ugyanúgy félreértette – a jelzést, mert Ricsihez fordult:

– Elküldöm a barátomat… Aztán megmutatod a szobát? – A bizonytalan bólintást látva kilépett a parkoló felőli ajtón, valamit mondott az ott várakozó autó sofőrjének, kivett a hátsó ülésről egy táskát, majd visszatért a pulthoz. – Készen vagyok, mehetünk!

„Nem olyan, mintha a mosdóba hívna. De majdnem!” – Reflexszerűen nyúlt a lány táskája után, és alvajáróként vitte az emeletre.  – „Nem fogják elhinni a többiek!” – Maga sem értette, miként sikerült remegő kézzel elsőre kinyitni az ajtót, azét a szobáét, amelyet a panzió ajándékaként megkaptak a legénybúcsúhoz, mondván: szükség lehet rá. – „Bárcsak szükség lenne rá!”

– Bluecat – nyújtott kezet a lány. – Szólíthatsz Ditkének is, vagy Editnek vagy, ahogy tetszik. – Felkacagott, mert Ricsi egyik kezében a táska, másik tenyerén a kulcs… zavartan toporgott. – Tedd oda, légy szíves! – mutatott az ágyra.

– Richárd, azaz Ricsi – szólalt meg a srác elkésve.

– Jól van, Ricsi! Átöltöznék, ha nincs ellenedre… – Látva az egy lépést az ajtó felé, egyet visszafelé tétovázást, hozzátette: – Maradj csak nyugodtan, ha nincs valami sürgős dolgod! Hozzá vagyok szokva a közönséghez.

– Honnan jöttél? – kérdezte Ricsi, amikor látta, hogy a táskában szinte csak sminkkészlet található sok-sok bugyi társaságában.

– Miért? – Bluecat, azaz Ditke megint felnevetett: – Ja, azt gondoltad a táskáról, hogy valahonnan messziről? Dehogy! Csak ebben tartom a fellépő ruhákat. – Tucatnyi bugyit szórt az ágyra, de maradt még bőven a csomagban is. – Itt lakom a városban, de gyakran elhívnak az ország különböző részeibe, ha jót és színvonalat akarnak…

Ricsi megértette: A lány a legénybúcsú egyik fellépője. – „Hogy erre eddig nem gondoltam?!” – Leült az ágy szélére, és kipirulva várta a beharangozott átöltözést. – Elég korán van még.

Ditke levetette a ruháit, gondosan összehajtogatta őket, közben szórakozottan válaszolt:

– Nem szeretek az utolsó pillanatban beesni, vagy az is ciki, ha várni kell rám, míg elkészülök. – Egy flakonból édeskés illatú testápolót nyomott a tenyerére, és lassú mozdulatokkal kenegette magát. Először a karját… – Inkább ahhoz tartom magam, hogy én várakozzak egy kicsit, legalább rápihenek előtte, mert néha keményre is elfajulhat a buli.

– Khm… – A srácnak nehezen ment a hangképzés, kiszáradt a szája, pedig nagyokat nyelt. – Ez valami… műsor? – Hogy lehet úgy fesztelenül cseverészni, ha karnyújtásnyira egy meztelen lány krémezi magát? A melleinél tart.

– Amit megrendelnek, azt kapják. Nálatok egy meglepetés-felbukkanás lesz, kértétek még, hogy táncoljak exkluzívat az ünnepeltnek… – Feltette az egyik lábát Ricsi mellé, és körkörösen simogatva kenegette. – Rendeltetek kívánságprogramot is, majd meglátjuk, mit szeretnétek ezen fölül. – Csupasz puncijából mintha egy apró nyelv kandikálna ki, ahogy a combtövénél igyekszik elmasszírozni az illatos krémet.

„Azt a nyelvet kéne bekapni, szopogatni! Vagy az én nyelvemet mellényomni? Ha ezt a többiek láthatnák!”  – Nem mert a lányhoz érni. Görcsösen kapaszkodott az ágy szélébe. – „Biztosan ára van mindennek!” – Ricsi arra gondolt, hogy valami előleget vagy előzetest kunyerálhatna a műsorszámból:

– Milyen az exkluzív tánc? – érdeklődött felélénkülve.

– Csak az ünnepeltnek szól, az ölébe ülök, meg minden. – A másik lába következett. – Levetkőztetem, meg ami még jön. – Hozzá lehet szokva, hogy ilyenkor megkérdezik tőle, mit is jelent az „ami még jön”, mert krémezgetés közben megmagyarázta: – Ha még nincs eléggé beindulva, akkor segítek neki.

Ricsi már nagyon beindult!

– És mit segítesz? És… izé… utána mi történik?

– Bekennéd a hátamat? – A meglepett srác kezébe nyomta a flakont, majd leguggolt elé. – Mit kérdeztél? … Ja, a cumizás, ilyesmi érdekel?  Azt tudod, hogy milyen… Ne olyan sokat tegyél, mert nem győzi beinni a bőröm! Inkább a fenekemre nem kell már, húzd szét a hátamról, van elég! … – Kezével a térdén támaszkodva behajolt Ricsi előtt.

A srác gépiesen felállt, föléje hajolt, és megpróbálta eloszlatni a krémet. Amikor a nadrág eleje a kővé vált fallosszal a lány popsijához ért, ijedten hátralépett, de Ditke követte. Alig tudott elszakadni az előtte feszülő női testrésztől, mégis el kellett távolodnia egy centire, hogy síkos kezével a félgömbökhöz férjen.

– Nehogy csupa kenőcs legyen a nadrágod! – reagált a lány a távolságtartásra. – Miért nem veted le?  – Felemelkedett és megfordult. – Jaj, ne szenvedtesd már szegénykét!... Majd én! – szólt Ricsire, majd az ágyon heverő törölközővel letisztította a saját kezét, és térdig lehúzva a nadrágot, megfogta a követelődző péniszt. – Bluecat vagyok, örülök, hogy megismerhetlek. – Felnézett a srácra: – Te meg ne izgulj, benne van az árban! – Óvatosan, mintha először tenne ilyet, lehúzta a bőrt a makkról, nézegette, méricskélte, közben vidáman csevegett. – Legtöbbször a szervezők igényt tartanak egy főpróbára, még az ünnepelt nélkül, máskor meg, amikor előbb odaérek, mint most is, mindig akad egy-két kíváncsiskodó, aki szeretné megtapasztalni, milyen lesz a buli… De semmi gond ezzel, benne van az árban, mint a kiszállás, vagy például, ha a vendégek a zsebükbe süllyesztenek egy-két bugyit emlékül… Te mit szeretnél? Egy bugyi? Egy cumi? – Richárd, aki eddigre elmélyülten nyomogatta a farkát a két összekulcsolt marokba, most letottyant a franciaágyra. Ditke kacagott: – Gondolkodási időt kérsz? Ha engem engednél leülni, akkor láthatod, mit csinálok… Szereted nézni?... Ha szétteszed a lábad és négykézláb cumizok, akkor a tükörből látod a fenekemet is közben… Melyik legyen, kedves Ricsi?

Folytatása következik!