Legénybúcsú 2. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Legénybúcsú 1. rész

************************************************************************

Amikor Ricsi, Döbrögit meghazudtoló elégedettséggel lesétált az emeletről, a legénybúcsú főszervezőjével találta magát szemközt:

– De jó, hogy itt vagy! – állta el az útját a mindig élénk, szüntelenül vidám srác.

– Már elég régóta. Nem akartam még haza- és visszautazni előtte, mert az összesen 3 óra, vagy még több…

– Egyenesen az egyetemről jöttél? Nahát! Öltözz ám át nyugodtan, van fent használatra egy szobánk!

– Köszi, tudom, de nem is hoztam semmi más cuccot…

– Nemsokára érkeznek a többiek. Azt kértem mindenkitől, hogy egy félóra rátartással jöjjenek, mert lesz egy-két meglepetés, amiről nem kellene lemaradniuk.

Ricsi lopva a lépcsőfeljáróra tekintett, annak a túlsó végén, a 4-es szobában találkozott már az egyik meglepetéssel.

– Megkérhetlek valamire? – folytatta az est szervezője. – Jön majd egy csaj, már rám csörgött, hogy 5 perc múlva… Azt vezesd fel a szobába, hogy ne lássa senki, a másiknak meg mondd meg, hogy osonjon le a konyha melletti raktárba. Jó?

– Ki a csaj?

– Melyik? Mert négy lesz összesen… Akit felviszel, annak az lesz a dolga, hogy ott áll vagy fekszik készenlétben, és aki belép a szobába, azt magára húzza. Majd később meglátod a lényegét, de most figyeld a parkolót, és az oldalsó ajtón csempészd be a csajszit! Megismered, semmi extra, póló, farmer… – A főszervezőkre jellemző gondterhelt arcot magára erőltetve, de vigyorral a szája sarkában, otthagyta a bólintó Ricsit.

2 perc múlva egy fehér kocsiból szállt ki a várt leányzó – „Mindegyiknek sofőrje van?” –, s az autó már csikorogva el is hajtott.

– Hali, menjünk fel! – szólította meg a srác, önmaga számára is meglepő határozottsággal. – Richárd vagyok, Ricsi.

– Helena.
– Nincs más cuccod, Helena? – mutatott a lány apró válltáskájára.
– Ennyi.

A 4-esben a lányok ismerősként köszöntötték egymást – „biztos össze szoktak futni különféle bulikban” –, s Ricsi átadta az üzenetet az egy szál csillogó bugyiban várakozó Bluecatnek.

– Merre van? – kérdezte a lány.

– Óvatosan le a lépcsőn, aztán jobbra nyílik egy folyosó, ajtókkal. Láttam kiírva az egyikre, hogy RAKTÁR, bazi nagy betűkkel.
Bluecat, azaz Ditke kikukkantott az ajtón, majd ahogy volt, a csillogó apróságban nesztelenül távozott.
– Tudod a dolgodat? – Ricsi érdeklődéssel figyelte, ahogy az új jövevény, Helena kitesz néhány doboz óvszert az asztalra.
– Persze. – Látva, hogy a srác ennél többre kíváncsi, folytatta. – Csak kifújom magam először, és mindjárt felkészülök.

–Szükség lesz ennyire? – Richárd a kis dobozokra mutatott.

– Sosem lehet tudni. Inkább maradjon meg, mint kevés legyen…

– Három van egyben?

– Vékonyak nagyon. – A lány megvonta a vállát. – Szoktuk kettesével használni, úgy tovább bírja a pali.

– De nem is érzek... érez semmit!

– Hát éppen azért! Húzogathatja, ameddig csak akarja.

– Akkor te mindenkivel fogsz…?

– Nincs annyi időm. Az ünnepeltet felküldik valamilyen ürüggyel, őt fogom ellátni, aztán majd meglátjuk, de jön másik csaj is.
– Tudom, összesen négy. Tőled akkor csak ezt az egy… menetet kérték?
– De kis kíváncsi vagy! Úgy állapodtunk meg, hogy ami belefér, de ezt a szobát át kell adnom a következő csajnak.

– Ő is…? – ámuldozott Ricsi.

– Nem voltál még ilyenen? Az ünnepeltet különböző ürüggyel ráveszik, hogy többször elsüljön, aztán meg, amikor mindenki kanosan várja, hogy sorra kerüljön, ez már nyilvánosan zajlik, akkor az ünnepeltnek nem akar működni a farka. Irtó muris szokott lenni! Persze, ekkor eláruljuk, hogy neki titokban megvolt már legalább három menete, nehogy cikis legyen mindenki előtt, mert közben csak kevesen szokták tudni, hogy mi folyik a háttérben.

A srác mindent értett, de a saját menete egyre jobban érdekelte.

– Azt hiszem, van még egy kis időnk… – jegyezte meg.

– Aranyos vagy! Szeretnél egy próbát? – Helena nadrágon keresztül megmarkolta Ricsi falloszát. – Hm… Ez nem is lehet kérdés! Akarod dupla-gumival?

– Inkább nem!

– Lehet, hogy bírnád félórát is… No?... Mégsem?

– Anélkül nem megy?

– Szopihoz nem kell, de ha baszni akarsz, akkor csakis kotonnal. Hidd el, én sem szeretem, de ez van! Aztán majd nem győzöm kimosni a punimból a gumiszagot… Gyere a zuhany alá! – Elvett az asztalról egy dobozkát és vetkőzni kezdett. – Szopi, aztán bepucsítok neked, a végén ledobod a kotont, és oda ereszted, ahová jólesik…

Folytatása következik!