Lopott pillanatok az oltár előtt 5. rész

Megjegyzés: Íme a sorozat utolsó eleme. (Legalábbis egyelőre.)

Előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 4. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 3.

******************************************************************************************

– Gratulálok, Kat – suttogta Brad a fülembe, miközben átölelt. Hátra lépett, és a mellettem álló ragyogó arcú nőre nézett. – És neked is, Jenna. Csodaszép pár vagytok.

– Köszönjük, Brad – viszonozta Jenna a szavakat egy puszival a férfi arcára és megszorította a barátnője kezét. – Örülök, hogy eljöttetek.

A legtöbb ember, aki odajött hozzánk gratulálni, ismeretlen volt a számomra. Biztos az új barátaink és néhány munkatársam az egyetemről, de többségük Jenna családjához és barátaihoz tartozott még Chicagóból. Nekem nem voltak testvéreim, már mindkét szülőm meghalt, és nem ismertem senkit Braden kívül, aki eljött volna egy leszbikus esküvőre, pláne ilyen messzire. De attól még ugyanúgy élveztem a kis ceremóniát.

            Amikor már mindenki gratulált nekünk, Jennával elfoglaltuk a helyünket az asztalfőn. Meredith ült Jenna bal oldalára, Joanie pedig az én jobbomra. Mindannyian megemeltük a pezsgőspoharainkat és a vendégek sorban tósztot mondtak az új életünkre.

            Jennával mi kaptuk meg először az ételünket, és amíg szedtünk, én folyamatosan a feleségemet bámultam. Olyan gyönyörű volt hátrafogott szőke hajával, ami kihangsúlyozta gyémánt fülbevalóját és a gyémántberakásos nyakláncát, amit tőlem kapott ajándékba. Mélyen kivágott ruhát viselt, ami leginkább egy köntösre hasonlított, fogva tartva fantáziámat végig a ceremónia alatt, és egy piszkoszöld szalag fogta körbe a derekát.

            Ettünk, csókolóztunk, aztán táncoltunk és megint csókolóztunk. Beszélgettünk a barátainkkal és még többet csókolóztunk. Gyönyörű este volt. Nem hiszem, hogy ennyire el lettem volna lazulva, vagy ilyen jól szórakoztam volna az esküvőmön, ha az egy évvel ezelőtt történik. És nem cserélném el ezt az estét semmiért az életben.

            Talán az volt a legjobb rész, amikor Meredith és Joanie megpróbálták meggyőzni Jennát, hogy vegye le a harisnyatartómat. Jenna karba fonta a kezeit és a fejét rázta. Azt mondta, nem hajlandó végigcsinálni az olyan hagyományos esküvői szokásokat, mint a csokor-dobás, vagy a menyasszony-tánc. Különösen az apa-lánya táncot, tekintve, hogy az én apám már meghalt. És bár az övé jelen volt, nem tartotta fairnek, hogy az apjával mutatkozzon, amikor az enyém nem lehet itt. Még arra is megkérte, hogy inkább maradjon a háttérben. Amikor ezt elmondta nekem, majdnem sírva fakadtam.

– Ugyan már, Jenna! – kérlelte Meredith a nővérét. A DJ-re nézett, aki türelmesen várt a döntésre. – Csak tedd meg!

– A fenébe! Megtenném én, ha nem tudnám, hogy kinyírnál miatta. Legalább megkukkantanám azt az annyit emlegetett piercinget – vigyorgott ránk Joanie, majd feltartott kezekkel hátralépett, amikor Jenna vetett rá egy gyilkos pillantást. – Csak vicceltem.

Éreztem, hogy forróság önti el az arcomat. Számtalan ember megfordult már utánam, mióta Northamptonba kötöztünk. Pontosan tudtam, hogy sokan közülük szívesen látnának az ágyukban. De hogy pont Joanie?

            Megköszörültem a torkomat, majd előre hajoltam, hogy megcsókoljam a feleségemet.

– Gyerünk, Jenna! Csak legyünk túl rajta!

– Oké. Ha ez boldoggá tesz – forgatta a szemeit, és intett a DJ-nek, hogy folytathatja.

Leültem egy összecsukható székre, amit valaki sebtében a tánctér közepére vitt. Aztán egy párnát tettek elém. Próbáltam nem felnyögni, amikor a Garbage „Sleep Together” című száma hangzott fel. Jenna feljebb húzta a ruháját és letérdelt a párnára. A szemembe nézett és megrázta a fejét, de nem szólt egy szót sem.

            Beletelt egy kis időbe, amíg felhajtotta a szoknyámat eléggé ahhoz, hogy be tudjon nyúlni alá. Megmarkolta a combom és éreztem a száját és a nyelvét a térdemen. Összezártam a lábaimat. Nem könnyítettem meg a dolgát, de, a fenébe is, az ő hibája, hogy így felizgatott.

            Már a második versszak szólt, amikorra szétfeszítette a térdeimet. Próbáltam nyitva tartani a szemeimet, ahogy hallottam a szám szövegét.

– If we sleep tegether / Will you like me better / If we come together / We ’ll go down forever. – Éreztem, ahogy Jenna forró lélegzete meztelen ágyékomhoz ér. Most már biztosan észrevette, hogy nem viselek bugyit.

Kiengedtem egy nyögést, ahogy apró rántást éreztem a piercingemen, amire egy apró zöld masnit kötöttem, holott titkon abban reménykedtem, végül nem kerül sor erre az attrakcióra. Most viszont, hogy mégis sor került, meg is bántam, mert most nyalogatni kezdte a csiklómat, végigfuttatva egy ujját lüktető szeméremajkaimon.

– Meg van – mondta. Pislogtam, és figyeltem, ahogy lehúzz a harisnyatartót a combomról, és ismét előbújik a szoknyám alól. Nyeltem egyet.

– Elég sokáig tartott.

Elvigyorodott, felvillantva a kis szalagot a fogai között.

– Szükség volt egy kis kerülőútra, de a vonat sikeresen visszatért az útjáról.

Felnyögtem, és mélyen szemébe néztem. Azokba a csillogó violaszín szemekbe. Ő is annyira fel volt izgulva, mint én.

            Nem emlékszem túl sokra az ezt követő pillanatokból. Jenna bizonyára a várakozó nők és férfiak, többségük meleg barátaink, tömegébe dobta a harisnyatartómat. Ami viszont érdekesebb, hogy Brad kapta el. Rám kacsintott és a bal bicepszére húzta a harisnyatartót, mielőtt megcsókolta volna a barátnőjét. Aztán pedig még tovább táncoltunk.

            A vendégek lassan elszivárogtak, ahogy leszállt az éjszaka. Én képtelen voltam abbahagyni a mosolygást, vagy Jennára nézni. Aztán az egésznek vége lett. Meredith és Joanie bepakolták az ajándékokat a kocsiba, mi búcsút intettünk mindenkinek, aztán Jennával beültünk a limóba, ami elhajtott velünk az éjszakába. Reggel együtt repülünk Toszkánába… ugyanoda, Grosettóba, ahol tavaly is jártunk.

– Jó kis meglepetés várt a harisnyatartód mellett – suttogta Jenna a fülembe, amikor hozzábújtam a széles ülésen.

– Tetszett? – mosolyogtam rá és megcsókoltam a száját.

– Nagyon is. Annak ellenére is, hogy elvette az eszem az este hátralevő részére.

– Helyes. Mivel te is elvetted az én eszem, amint megláttalak az oltárnál ebben a ruhában. Tudod, teljesen olyan, mintha egy köntös lenne.

– Ó, bízz bennem, édesem! Ma este semmiféle köntöst nem fogsz rajtam látni.

Hátra dőltem és elvigyorodtam.

– Nem hiszem, hogy szükségünk lesz ilyesmire ott, ahova megyünk.

Jenna a szemeit forgattam, majd a karjaiba volt engem és hevesen megcsókolt. Addig el sem engedtük egymást, amíg a limo meg nem állt a szállodánknál.

            Valahogy sikerült kihámoznunk magunkat egymás karjaiból legalább annyi időre, amíg felértünk a lépcsőn. Alig csukódott be mögöttünk az ajtó, én máris ismét a karjaiban hevertem, a nyelveink pedig nyögések közepette táncot jártak egymással. Aztán felmordultam, és próbáltam elhúzódni.

– Lassíts, Jenna! Kérlek. Előttünk az egész éjszaka. Előttünk az egész élet. Emlékezni akarok ennek az éjszakának minden egyes pillanatára – dörzsöltem meg a szemeimet az öklömmel, azt kívánva, bár ne lettem volna ilyen érzelmes.

– Ne haragudj, édes! – zihálta Jenna, és elfordult, hogy levegőhöz jusson. Amikor visszafordult, felém nyújtotta a kezét. – Gyere! Hadd vetkőztesselek le!

Kislánykorom óta a nászéjszakámról álmodtam. Úgy, ahogy minden kislány teszi. De sosem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Gyengéd női kezek gombolják ki a ruhámat és fogják a kezem, amíg kilépek belőle. Azok a violaszín szemek végigmérték meztelen testemet.

– Akármennyire is szeretem a harisnyád és a harisnyatartód, ma minden lekerül, Kat.

Kiléptem a magas sarkúmból, kivettem a fülbevalómat és az anyukám karkötőjét, amit a halála előtt adott nekem. Jenna őrjítő lassúsággal húzta le a harisnyámat, míg végül teljesen meztelenül álltam előtte. – Eltetted a nyakörvedet?

Forróság öntötte el az arcomat és a combjaim közét.

– Igen, úrnőm.

– Ma este, kivételesen, nem akarok semmi korlátot a tested élvezetében. De holnap használni fogjuk.

– Köszönöm, úrnőm.

Megfogta a kezem és magához vont.

– És semmi formalitás. Csak tedd, amit érzel, Kat!

Bólintottam, majd felnyúltam és kikapcsoltam a nyakláncát és kivettem a fülbevalóit. Hátranyúltam és kiengedtem a haját, felnyögve a látványtól, ahogy az lágy hullámokban leomolva körbeöleli az arcát. Egy kissé felemeltem a szoknyáját, ő pedig kilépett a cipőjéből. Amikor mindezzel végeztünk, kibontottam a derekát körbeölelő szalagot, majd hátraléptem, hogy vessek rá egy pillantást a ruhájában. Cipő nélkül, kócos hajjal pont úgy nézett ki, mintha köntöst viselne. Lassan felemeltem a kezem és lehúztam a ruhát a vállairól. Kezei mozdulatlanul lógtak teste mellett, így a ruha könnyedén lecsusszant, először feltárva meztelen melleit, majd karcsú derekát, végül borotvált punciját.

            Felnyögtem és tekintetem az övéhez reggent.

– Azt hitted, csak te titkolsz valamit?

Ajkaink ismét találkoztak, és karjainkat egymás köré fontuk. Kezeink a másik hajába túrtak.

– Akarlak. Most – nyögte Jenna, miközben elhúzódott, hogy az ágyra lökjön engem.

Lekapcsolta a lámpát, majd máris rám vetette magát.

– Gyorsan végzek veled, édes, hiszen már annyit vártál – csókolt meg, nyelve pedig  az enyémbe karolt. – Aztán valószínűleg alszunk, mert mindketten kimerültünk. De ne lepődj meg, ha az éjszaka közepén egy orgazmusra ébredsz!

– Ígéretek, ígéretek – nyögtem, gyengéden megharapva alsó ajkát.

– De először…

Felsikoltottam, ahogy a szájába vette bal mellbimbómat, és nyelvével a karikával kezdett játszani. Kezeimet a fejére tettem. Felnyögött, és fogai közé vette a gyűrűt, úgy mozgatva, hogy a hátam hamarosan megfeszült. Aztán áttért a másik mellemre, és megismételte ugyanezt. Ó, igen! Ez egy vadító éjszaka lesz.

            Hirtelen felemelkedett és keményen megcsókolt. Fölém hajolt, mellei az enyémekhez dörzsölődtek. Aztán keze a combjaim közé kúszott. Felhúztam a lábaimat, a talpaimra támaszkodva és széttártam a térdeimet. A hajába túrtam és a keze két ujjával a csiklómat izgatta.

– Igen! – sikoltottam, amikor hagyott levegőhöz jutni. Összeszorítottam a fogaimat és a párnára ejtettem a fejem.

Szája a nyakamra kúszott, majd vissza a mellemre, keze pedig lejjebb csúszott és ugyanaz a két ujj hatolt belém.

Felnyögtem és a testem megfeszült. Egy pillanatig némán könyörögtem, majd hirtelen átlökött a határon. A nevét sikítottam, érezve, ahogy ujjai bennem mozognak, úgy, ahogy vágytam rá.

            Aztán rám roskadt, a nyakamat csókolta, haja beterítette az arcomat.

– Szeretlek, Kat Jenkins.

Mielőtt elaludtam volna, átöleltem őt és a fülébe suttogtam: – Én is szeretlek, Jenna Swallow. Annyira örülök, hogy részem lehetett veled ebben. Ezekben a lopott pillanatokban.

**********************************************************************

Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

Lopott pillanatok az oltár előtt 4. rész

Előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 3. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 3.

******************************************************************************************

                  Túl könnyű volt. Egyszerűen csak túl könnyű.

         Beilleszkedni egy új városban, egy új munkahelyen, új barátok között. Sokkal nehezebbre számítottam. Küzdenünk kellett volna, hogy megszokjuk. Viszont, ezzel szemben, tárt karokkal fogadtak minket. Akárcsak két elkóborolt lányt, akik végre hazatértek.

            Meredith és Joanie bemutattak minket a barátaiknak, megmutatták, hol lehet a legjobb kaját beszerezni, és mit kell a lehető legmesszebb elkerülni. Mikor a legérdemesebb elmenni a zöldségeshez, és hol van a helyi edzőterem.

            Miután beleszoktunk az új napi rutinunkba, Meredith és Joanie elvittek minket egy szex shopba, ami szexuális segédeszközökre szakosodott. Elgondolkoztam, mennyire lehet közös Jenna érdeklődése a húgáéval. Vagy Meredith fantáziája talán még mocskosabb? Vajon Joanie-val ugyanazokat csinálják, mint mi Jennával, a zárt  ajtók mögött? Nos, többnyire az ajtók zárva vannak.

            Jenna engedte, hogy én válasszak valamit, majd odaadta a bankkártyáját. Nehéz döntés volt. Különösen a nagy választékra való tekintettel, ami már így is otthon várt minket. Össze sem tudtam számolni, mi mindenünk van, és hogy mi kellene még. Jenna jobb volt ebben.

            Valami anális segédeszközön gondolkodtam, és talán pár szexi fehérneműn. Végül inkább a fehérnemű felé hajlottam, amikor megpillantottam azt. Korábban még csak nem is gondoltam ilyesmire, és Jenna nem is igazán hordott ilyesmit, de tudtam, ez tökéletes.

            Vártam, amíg a lányok elfoglalták magukat, kiválogatva pár videót, és odavittem a szerzeményem a kasszához. Meg is kértem az eladót, hogy tegyen nekem egy szívességet, ő pedig csak mosolyogva bólintott.

            Amíg ebédeltünk, a lányok kifaggattak, hogy mit szereztem, de én egy szót sem árultam el.

– Nos, nem csak neked van meglepetésed – vigyorgott Joanie, és átadott nekem egy kis, fehér borítékot. – Gyerünk! Nyisd ki! Tudom, hogy nem szeretnél nagy esküvői felhajtást, úgyhogy fogadd el ezt eljegyzési ajándéknak!

Nem volt semmi kívülre írva, úgyhogy csak kinyitottam, bedugtam az ujjaimat, és kivettem egy kis, fehér papírdarabot, rajta a nevemmel. Kétszer is el kellett olvasnom, mire rájöttem, ez egy ajándékutalvány egy tetováló szalonba.

– Nagyon kedves, de azt hiszem, kicsit összezavarodtam. Ugyanolyan tetoválást kellene csináltatnunk, vagy ilyesmi?

– Nem, butus. Ez azokhoz a mellbimbó-karikákhoz van, amik illenek a csikló-piercingedhez – suttogta Meredith egy kacsintás kíséretében, épp csak mielőtt a pincér megérkezett volna a számlánkkal. – Ha most megcsináltatod, a nászéjszakátokra már hozzá is szoksz.

Belekortyoltam a vízembe, és Jennára néztem. Az ő álla is leesett, ahogy Joanie a fülébe suttogott. Aztán Jennával találkozott a tekintetünk, és ő szélesen elvigyorodott. Ó, a fenébe is! Most már muszáj belemennem.

            Ebéd után azt mondtam, azt hiszem, a szex shopban felejtettem Jenna bankkártyáját. Szerencsére a lányok úgy döntöttek, megvárnak a kocsiban, amíg visszaszaladok érte. Boldogan átvettem a meglepetésem, majd elsüllyesztettem a bal kabátzsebembe, majd megköszöntem a pultosnak és elővettem Jenna bankkártyáját a jobb zsebemből, mielőtt egy megkönnyebbült sóhajjal visszamentem volna a kocsihoz.

            Aznap este Jenna hamburgert grillezett csak kettőnknek. Én készítettem salátát és kitöltöttem két pohár bort. Amikor kiment leellenőrizni a húst, én felszaladtam az emeletre a hálószobába, hogy a párnájára tegyem a szerzeményemet.

            Feszült voltam végig vacsora alatt. Olyan volt megint, mint karácsony este, amikor titokban arra készültem, hogy előadjak egy sztriptíz számot Jennának. De a ma esti meglepetés valami több volt… Extravagánsabb. És sokkal jelentőségteljesebb.

            Nem volt nagy segítség, hogy Jenna filmezni akart vacsora után. Félidőben kimentettem magam, és kimentem a fürdőszobába, magamra zárva az ajtót. Türelmetlenül vártam, hogy jöjjön megnézni, mit csinálok. Tíz percbe telt.

            Halk kopogás hallatszott az ajtó felől.

– Kat, édes! Jól vagy?

Összerándultam. Gyűlöltem magam, hogy most hazudnom kell, amikor elég lett volna vacsora után csak annyit mondanom, hogy én inkább lefeküdnék.

– A gyomrom. Biztos ettem valamit, amit nem kellett volna.

– Oké. Majd használom a fenti mosdót. Ücsörögj csak ott nyugodtan!

A térdemre tettem a kezem és vártam, egészen, amíg sietős lépteket nem hallottam a lépcső irányából. Aztán szünet. Visszatartottam a lélegzetem.

– Kat Jenkins! Gyere ki a mosdóból most azonnal!

Felnyögtem, és a combombhoz dörzsöltem a kezem. Idegtépően hosszú időnek tűnt, amíg felálltam és kinyitottam az ajtót. Felnyögtem, és visszahőköltem a mosdóhoz. Nem számítottam arra, hogy sírni látom Jennát.

            Nem mondott semmit, csak felemelte a kezét és gyengéden megsimogatta az arcom. Aztán előre hajolt, míg az ajkaink össze nem értek. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után szorosan megölelt. Arcát az enyémnek dörzsölte.

– Sajnálom, Jenna. Nem tudtam, hogy csináljam ezt. Vagy hogy egyáltalán akarod-e.

Visszahúzódott, és a kézfejével megtörölte a szemeit.

– Zseniális volt. Cseles és egy kicsit alamuszi, de zseniális. Ugye jól vagy?

Bólintottam.

– Tudom, hogy hamarosan összeházasodunk, de…

A számra tette egy ujját, hogy elhallgattason.

– Azt hiszem, ez így tökéletes.

Megszorítottam a kezét, amikor megfogta az enyémet, és követtem őt fel a lépcsőm. Felfigyeltem rá, hogy a ház többi része sötétbe burkolódzik. A szívem hevesebben vert és forróságot éreztem a combjaim között. Amikor elértük a hálószobát, csak egy fehér gyertya égett az éjjeliszekrényen. Jenna megállított az ágy mellett.

– Térdelj le!

Nehézkesen vettem egy nagy levegőt, majd leereszkedtem a szőnyegre. Aztán lehajtottam a fejem, és kezeimet a térdemre tettem. A mellkasom szorított.

– Meg sem érdemellek téged, Kat Jenkins. Tényleg nem. Hálás vagyok, hogy a magaménak mondhatlak.

Azzal az ágy felé fordult és felkapta a meglepetésemet, hogy óvatosan a nyakam köré csatolja a fekete bőr nyakörvet. Elől egy karika volt az állam alatt. A hátuljára a mai dátumot gravírozták, az elejére pedig a „Jenna Kat Cicája” feliratot.

Megfogta az állam és felemelte.

– Állj fel és vetkőzz!

Engedelmeskedtem, megborzongva vetkőzés közben. Amikor már teljesen meztelenül álltam előtte, végigfuttatta ujjai hátát az arcomon.

– Jó kislány. Ezen túl viselni fogod a nyakörvet, amikor szeretkezünk, vagy amikor alszunk, még akkor is, ha azt nem a hálószobában, vagy nem is a házban tesszük. Érthető?

– Igen, úrnőm. – A mellbimbóim megmerevedtek a helyzet gondolatára.

Már eddig is úgy gondoltam magamra, hogy teljesen az övé vagyok. Az övé. Még Chicagóban sokat beszélgettünk arról, hogy a mi kapcsolatunkban igen erősen jelen van az ő domináns szerepe. Ez a nyakörv kitűnően kifejezte, hogy elfogadom ezt a helyzetemet, pont úgy, ahogy a házasságunk kifejezi a szerelmet, amit iránta érzek.

            Rám bámult és a szemei sötéten csillogtam. A gyertyafényben csillogott a haja és izzott az arca.

– Vetkőztess le, Kat!

Lassan kifújtam a levegőt és remegő kézzel levettem a pólóját, lassan feltárva hasát, majd melltartóját és végül alóla előbukkanó melleit. Magamnak kellett felemelnem a karjait, hogy lehúzzam róla a ruha ujjait. Majd áthúztam a fején és a lábaihoz dobtam.

            Melleink egymásnak dörzsölődtek, miközben mögé nyúltam, hogy kikapcsoljam a melltartóját. Lehúztam a pántokat a válláról, hogy előtűnjenek mellei. Nyeltem egyet a vágytól, majd felemeltem a kezem és megérintettem őket. Aztán kigomboltam a nadrágját és lehúztam a zipzárját is. Letoltam, hogy aztán visszatérjek a tangájához. Mire ismét felálltam, már teljesen meztelen volt.

– Jó kislány – emelte fel a kezét és olyan gyengéden simogatta meg a bal mellemet, hogy beleborzongtam. Ahogy hüvelykujja a mellbimbómhoz ért, beharaptam az alsó ajkam és bensőmből egy nyögés tört fel. – Azt hiszem, holnap használhatnád Meredith és Joanie ajándékát, nemde?

Felnyögtem és lehunytam a szemeimet. A térdeim remegtek.

– Igen, úrnőm.

Megragadta az állam.

– Nézz rám, Kat! Együtt leszünk. Ne félj, oké?

Bólintottam és kinyitottam a szemem.

– Igen, úrnőm.

– Azt hiszem, hosszú napod volt. Pihenned kell. Feküdj a hátadra!

Elhelyezkedtem a hideg lepedőn, egymás mellé tettem a lábaimat, kezeimet a hasamra.

– Most pedig, csak pihenj! Én majd gondoskodom rólad.

Jenna mellém térdelt az ágyra, majd előre hajolt és megnyalta az ajkaimat mielőtt megcsókolt volna. Miután felemelkedett, végigfuttatta ujját a nyakörvön, majd a nyakamon. Betolta ujját a bőr pánt alá és megérintette a torkom, ahogy nyeltem egy nagyot.

            Hátrahajtottam a fejem, hogy szabad utat engedjek neki. Különös volt ebben a nyakörvben. Lekorlátozva éreztem magam, de mégis kényelmes volt. És tudtam, hogy idővel majd megszokom.

– Hunyd le a szemed, Kat cica, és csak élvezd!

Felsikoltottam, ahogy ujjai megérintették csiklópiercingemet. Már ettől egy kisebb orgazmust éltem át. El se tudtam képzelni, a holnapi találkozónk után milyen érzékeny leszek. De Jenna kényeztetése mindent elfeledtetett. Csak a gyönyör maradt.

***

– Nem érdekel, mit mondasz – lóbáltam az utolsó esküvői meghívőt a levegőben, elhúzva Jenna keze ügyéből. – Ha ő nem lenne, nem csináltattam volna meg a csikló-piercingemet. Ő az egyik legjobb barátom, mióta találkoztam veled. A ribanc nővéréről hallani sem akarok, de ő mindig szívesen látott vendég.

– Rendben. Meghívhatod Bradet – adta át Jenna a borítékot, majd megpuszilta az arcomat.

– A bor megvan – mondta Meredith a konyhaajtó irányából.

– Mi is kész vagyunk a meghívókkal – lökte el magát Jenna a székétől, hogy az asztalra üljön. Az új asztalunkra, az új nappalinkban az új lakásunkban. Nos, végül is már hat hónapos volt, de még mindig megvolt benne valamifajta újdonság.

– Szeretnétek, ha beugranék velük a postára holnap? – nézett fel a mellettem ülő Joanie. – Amúgy is el kell intéznem pár dolgot a városban.

– Az nagyszerű lenne – nyomtam egy bélyeget a boríték szélére, mielőtt betettem volna az asztalon heverő dobozba, majd Joanie felé fordultam. Jó barátok lettünk, mióta ide költöztünk. Azt is elmesélte, hogy annak idején ő is küzdött azzal a döntéssel, hogy felvállalja a leszbikusságát. Ő sokkal jobban akarta, mint én, de félt a környezete és a családja reakciójától. De aztán egyetemre ment és találkozott más lányokkal is. Olyanokkal, mint ő… és Jenna húgával. Négyünk között igen szoros kötelék alakult ki.

– Köszönjük a segítséget, Joanie. Meredith. Mindent. – Éreztem Jenna kezét a vállamon. – Nagyra érzékeljük.

Joanie megszorította a kezemet.

– Mi köszönjük, hogy engeditek, a része legyünk.

– Senki másnak nem engedném – mosolyodtam el. A szívem kihagyott egy pillanatra. Egy lépéssel közelebb voltam már a házassághoz. És most senki sem fogja utamat állni.

– Azt hiszem, ideje elbúcsúznunk – puszilta meg Meredith a nővérét és megölelt engem, majd lecsukta a meghívókkal teli doboz tetejét. – Ó! Az egyik feladatom, mint szervező, hogy elmondjam, az utolsó ruhapróba kedden lesz 5:30-kor.

– Ott leszünk – kísérte ki őket Jenna, majd becsukta az ajtót mögöttük, mielőtt visszafordult volna hozzám. – Már fáj a kezem a sok levélhajtogatástól, és talán túl sokat ittam. De vicces volt.

– Igen, az volt – mosolyogtam fel rá, majd megráztam a fejem. – El se hiszem, hogy egy hónap múlva már házasok leszünk. Tényleg már egy éve volt, hogy ismét besétáltál az életembe?

– Te sétáltál be az enyémbe, édes – fogta meg a kezem Jenna, és a hálószobához vezetett, lekapcsolva a villanyt menet közben. – Olyan hosszú időnek tűnik. Pedig ez a hat hónap is milyen gyorsan eltelt! Örülsz, hogy itt vagyunk?

Odaértünk az éjjeliszekrényeken álló lámpák fényében úszó ágyhoz. Kihúzta a hajtűmet, így a hajam könnyedén hullott a vállaimra.

– Nagyon. Imádom a munkám a Smith College-ban. A húgod egy áldás volt nekem. Sokkal jobb a hallgatóknak segíteni, mint eladni a bankban. – Megborzongtam, ahogy áthúzta a pólóm a fejemen és a hűvös tavaszi levegő, ami beáramlott az ablakon, végigsöpört meztelen bőrömön. – Imádom az új barátainkat is. Hogy kitárhatom magam előttük és nem ítélnek el.

– Még valami? – gombolta ki Jenna a farmeromat, majd segített kilépni belőle.

– Imádom az új otthonunkat. És a várost – suttogtam, szembe fordulva vele.

– Vedd fel a nyakörved és vetkőztess le!

Felnyögtem és engedelmeskedtem.

– Mondtam már, hogy imádom az érzést, hogy hamarosan hozzád megyek? – kérdeztem, miközben vetkőztettem.

– Igen. Én is azt imádom a legjobban – dugta bele az ujját a gyűrűbe a nyakörvemen, hogy közelebb húzzon és hangosan felnyögve megcsókoljon. Aztán hátra lépett, megfordított, és gyengéden meglökte a vállaimat, hogy az ágyra zuhanjak.

Kuncogtam, miközben lehúzta a bugyimat. Ujjai kissé csikizték a bőrömet. Becsuktam a szám, amikor rám bámult, de huncut fényt láttam a szemében csillogni.

– Ma megkaptam az ajándékomat, Kat. Szeretnéd kinyitni?

– Igen, úrnőm.

Elvett egy fekete dobozt az óra mellől és a hasamra tette, épp csak a melleim alá. Lassan emelkedett és süllyedt, ahogy lélegeztem.

            Megborzongtam, ahogy megkeményedett mellbimbóim és a beléjük ültetett karikák a melltartóm anyagához dörzsölődtek. A hetek alatt egész jól megszoktam, de a hölgy a tetováló szalonban azt mondta, hogy kell még két hónap, hogy tökéletes legyen. Úgyhogy többnyire fenn hagytam a melltartómat. Alig vártam, hogy ismét rajta érezhessem Jenna száját.

            Lehúztam az ezüst szalagot a dobozról és leemeltem a tetejét. Egy pillanatig csak bámultam, míg végül kiemeltem a két vékony láncot. Az egyik úgy fél méter hosszú volt, a másik valamivel kevesebb. Mindkettőnek csatok voltak a végén, és a rövidebbnek egy fém gyűrű is volt a közepén.

– Várnunk kell még egy kicsit, hogy használhassuk őket, de nem hagyhattam ott, amikor megláttam – tolta a kezét a nyakam alá és felhúzott. A doboz leesett rólam és a padlón landult. Gyengéden megharapta az alsó ajkamat. – A kisebbik a mellbimbóidat köti össze, a nagyobbik pedig azt a csikló-piercingeddel. Hihetetlen, mit tanulhat az ember a húgától. Meredith fantáziája sokkal mocskosabb, mint hittem.

Felnyögtem. Egy nap szívrohamot fogok kapni ettől a nőtől. Mint egy kisfiú a játékaival.

– Azon gondolkodom – húzódott vissza, de egy pillanatra sem engedett el. – Ha jó kislány leszel, ha végzünk, megkaphatod a felcsatolhatót. De nincs orgazmus addig, oké, édes?

– Igen, úrnőm – nyeltem egyet. – Jól hangzik.

Folytatása következik!

**********************************************************************

Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

Lopott pillanatok az oltár előtt 3. rész

Előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 2. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 3.

******************************************************************************************

– Kat, ez törvénytelen!

Sosem láttam még Jennát ilyen dühösnek. Nos, talán aznap este, amikor behúztam Danny-nek és törött karral vittek be a kórházba. De az teljesen más volt. És minden joga megvolt, hogy dühös legyen.

            Talán legbelül számítottam is rá, hogy ez megtörténik, úgyhogy nem volt olyan nagy meglepetés.

– Hogy lehetsz ennyire nyugodt? Akár be is perelhetnénk őket.

Hangosan felsóhajtottam, és lerogytam a kanapéra, a mellkasomhoz húzva a térdeimet.

– Nem rúghatnak ki csak azért, mert leszbikus vagy, Kat. A fenébe is! Még egy rohadt film is készült erről. Nem láttad a Philadelphiát Tom Hanks-szel?

Felsóhajtottam.

– Nem ezért kellett mennem. És igen, láttam a filmet.

Egy részem szeretett volna hazudni neki. De tudtam, őszintének kell lennem vele. Inkább most, mint hogy később tudja meg valaki mástól. Olyan volt, mint azok az anyák, akik mindenkit ismernek, úgyhogy jobb bevallani mindent és viselni a következményeket, mint rettegni, mikor derül ki az igazság.

            Végül abbahagyta a járkálást és leült, megfogva térdemen pihenő kezemet, mire én felé fordultam, és hagytam, hogy a lábaim lecsússzanak a kanapéről.

– Mi történt, Kat?

Megvontam a vállam.

– Igazából, nem tudom. Az egyik lány észrevettem a gyémánt gyűrűm. Gratulált, mire az egyik másik nem tudta megállni, hogy ne tegye ugyanazt, majd még egy és még egy. Már egy hónapja. Az ember azt hinné, felfigyelnek az ilyesmire.

– Ez eléggé ártatlanul hangzik.

– A részletekről érdeklődtek, de azt mondtam, még nem egyeztünk meg időpontban.

– Amikor azt mondod, „mi”, rájöttek, hogy rólad és rólam beszélsz?

Megráztam a fejem.

– Nem. Annyira nem mentem bele a részletekbe. Azt hiszem, azt hiszik, valami pasiról beszélek. Nem vagyok olyan jóban velük, szóval nem osztottam meg velük, hogy ismét randizom és eljegyeztek. Nem kérdezték, én pedig nem mondtam.

– És aztán, mi történt?

– Az volt ma délelőtt. Közvetlenül ebéd előtt Mr. Andrews megállt az asztalomnál. Azt mondta, nem is tudott róla, hogy kibékültem Danny-vel, de örül, hogy megállapodok, és sok sikert kívánt. Helyre kellett igazítanom. Nem akartam, hogy terjedjen a pletyka, úgyhogy elmondtam neki az igazat. Hogy nem Danny-hez megyek hozzá.

Jenna megszorította a kezem.

– És?

– Nem emlékszem már pontosan, mit mondtam, de benne volt a neved is, és hogy nagyon boldog vagyok. És még hozzátettem, hogy nem veszek ki megint szabadságot nászút címén, ha ettől tart.

– Ez biztos letaglózta.

– Eléggé elfehéredett az arca. Azt mondta, meglátjuk, aztán jó étvágyat kívánt. – Lenéztem az ölembe, majd Jenna kezére, ahogy az enyémet szorítja. Hüvelykujja a gyűrűmet simogatta. – Amikor visszaértem az ebédből, Mr. Andrews behivatott az irodájába. Azt mondta, a tavalyi éves jelentésemről beszélni.

– Szóval, talált valami más indokot, hogy kirúgjon, mielőtt elő kellene vennie a leszbi-kártyát.

Elhúztam a szám. Volt igazság abban, amit mondott, de igazat kellett adnom Mr. Anrews-nak is.

– Őszintén, az ő indítékait is megértem. Szakítottam a vőlegényemmel, aztán elmentem egy hamis nászútra. Nem voltam ott annyit, mint a többiek, szóval nem töltöttem ki a munkaidőm. Vannak szabályok, amiket nem lehet megszegni.

– Édes! Tudom, hogy próbálsz jó lány lenni. Próbálod elhinni, hogy az embereknek vannak ésszerű okaik, akkor is, amikor a képedbe röhögnek. De biztos vagyok benne, hogy a kollégáidnak is van férje, családja, gyerekei, és betegek is néha, ami miatt muszáj extra szabadságot kivenniük. És őket mégsem rúgják ki.

Nem akartam sírni, de nem tudtam visszatartani a könnyeimet.

– Csss, Kat! Nincs semmi baj – karolt át. – Nem akartalak megríkatni.

– Nem akarok perelni – szipogtam, belemarkolva a kosztümkabátjába. Még arra sem volt ideje, hogy átöltözzön, miután hazaért a munkából. Akkor már ott talált, ahogy kifele bámulok az ablakon, a holmijaim pedig egy kartondobozban pihentek a párkányon. – Mindenki ezt csinálja manapság, amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogy tervezték. Hülye és értelmetlen dolog. Az adófizetők pénzének pocsékolása. Igen, tudom, hogy itt én vagyok a jófiú, és valószínűleg nyernék is, de mi értelme lenne? Minek ekkora ügyet keríteni annak, hogy leszbikus vagyok? Mások talán ezt csinálnák, de ez nem én vagyok. Nem akarom, hogy kényszerből vegyenek vissza. Nem akarok egy olyan helyen dolgozni, ahol nem akarnak, mert jobban szeretem a csajokat, mint a farkakat.[1]

Jenna hangosan felnevetett, míg végül már az egész mellkasa beleremegett.

– Ó, Kat!

Fintorogtam és vettem egy mély levegőt.

– Mi az?

– Semmi, édes. Tényleg semmi – ölelt szorosan magához, és ismét felnevetett.

– Nem. Mi az? – próbáltam felnézni rá, de ő a fejemre hajtotta az arcát.

– Csak még sosem hallottam így megfogalmazva. Te, kedvesem, egy csoda vagy. Sose változz meg! Úgy szeretlek, ahogy vagy. – Megcsókolta a fejemet, és a kanapé karfájának dőlt velem. – Szóval akkor nem perelünk.

– Nem. Majd találok valami mást.

Jenna ismét felnevetett.

– Majd mi találunk valami mást. Nekem már van is egy ötletem, de előbb telefonálnom kell párat. Minden rendben lesz, ha egyedül kell itthon maradnod a hét hátralevő részében?

– Van más választásom? – sóhajtottam.

– Nem igazán. Csak ne csinálj semmi meggondolatlant!

– Mint például? Kivágni egy darabot a testemből?

Jenna nyögött egyet.

– Csak vicceltem!

– Ezt csak egyszer mondom el. Nem ellenzem, hogy további piercingeket csináltass, kivéve az orrodba, a szádba, vagy a szemöldöködbe. Nem akarok egy rocker fazont elvenni egyenesen a kilencvenes évekből.

Most rajtam volt a sor, hogy felnevessek.

– Akkor mit választasz? Nyelv, vagy mellbimbó?

Szorosan magához ölelt.

– Esküszöm, egyszer még kicsinálsz engem, Kat Jenkins.

***

– Mit gondolsz a költözésről?

Felnéztem a kínai ételből, amit Jenna hozott haza.

– Hova?

– Northampton, Massachusetts.

Egy ételdarab megakadt a torkomon és köhögni kezdtem. Kellett innom egy keveset, hogy leöblítsem.

– Ebben a városban a legnagyobb az egy főre jutó leszbikusok aránya az Egyesült Államokban. Ott legális az azonos neműek házassága. Közelebb van az óceánhoz, így rövidebb az út, ha ki akarunk ruccanni Európába. És ott él a húgom, Meredith is.

– Családban marad, mi? És mi lesz a munkáddal?

– Van egy irodánk Amherstben is. Tim több, mint boldog lenne, ha elküldhetne oda dolgozni. Én meg boldog lennék, ha nem kellene bámulnom a képét és az undorító bögréjét napi rendszerességgel.

Letettem a villám és karba fontam a kezemet.

– Ezt az egészet már részletesen kitaláltad, mi?

– Mondtam, hogy csak egy kis idő és pár hívás kell hozzá.

– Nem kell ezt csinálnod. Itt is találhatok munkát.

– Édes! Engem semmi nem köt Chicagóhoz. Amíg veled vagyok, bárhol élhetünk.

– Northamptonba akarsz költözni, Jenna?

– Őszintén? Szerintem ez egy nagyszerű lehetőség, hogy új életet kezdjünk. Hogy a hátunk mögött hagyhassuk – pillantott körbe – ezt az egészet.

– Úgy érted, például Danny-t és Laurent? És a homofób főnököket?

– Nos, igen. Ez egy lehetőség, és szerintem meg kéne ragadnunk. De ez olyasmi, amiben egyet kell értenünk. Ne menj bele, csak mert én azt kérem, és menj végig minden problémán, hogy…

Felemeltem a villám és felé böktem vele.

– Ne mondj olyat, amit megbánhatsz, édes!

Védekezően felemelte a kezét, majd elmosolyodott.

– Gondolj bele! Nem muszáj most válaszolnod. De jövő hétre tudnom kell. Meredith foglal nekünk egy lakást, úgyhogy tudatnom kell vele, ha nem megyünk. Majd küld képeket. Biztos sok kérdésed lesz.

– Nem. Csak egy van.

– Tényleg? – dobta az üres tálainkat a szemetesbe és felém fordult, hogy átadjon egy szalvétát. – Mi lenne az?

– Nos, inkább kettő – löktem hátra a székemet, majd átkaroltam a nyakát és előre hajoltam, hogy ajkaink majdnem összeértek. – Mikor indulunk? És előtte, vagy utána szeretnél elvenni?

***

            Az elmúlt évben már másodszor pakoltam dobozokba az ingóságaimat és tettem fel egy költöztető kocsira.

            Kissé keserédes volt búcsút mondani Chicagónak. Most tört csak rám a szomorúság a munkám elvesztése miatt. De belefojtottam a frusztrációmat a pakolásba. Ez legalább elfoglaltságot adott. Néha Jenna arra jött haza, hogy csak zokogok magamban a rám törő emlékek miatt, és tehetetlenül gubbasztok a kanapén, az ágyon, vagy egyszerűen csak a padlón.

            Amikor eljött a nagy nap, elmentünk a raktárba, ahol a bútoraim többsége volt, és oda hordtuk Jenna holmiját is, előkészítve a szállításra. Egy pillanatig csak bámultam, hogy mennyi mindent halmoztunk fel mi ketten. Reméltem, hogy az új otthonunk nagyobb lesz, mint Jenna mostani lakása.

            Megegyeztünk, hogy eladjuk az autómat, mivel már elmúlt tíz éves. Majd az övével megyünk el keletre, és veszünk nekem egy újat, ha oda érünk. Azt hiszem, a hosszú út kitűnő gyakorlat volt számunkra türelemből. Együtt mentünk Európába, de ez mégis más. Be voltunk zárva egy kocsiba kettesben órákra. Nem volt olyan hosszú, mint egy együtt leélt élet, de mégis, jó főpróba.

            Jenna félre fordította a kormányt, és felhajtott az államközi autópályára, majd rám pillantott.

– Kat, biztos vagy ebben az egészben? Nem bántad meg? A költözést. A házasságot.

Most komolyan? Tényleg azt hiszi, hogy összepakolnám mindenem, ha nem akarnék belevágni? Rá sandítottam és elvigyorodtam.

– Kérdezd meg újra, amikor megérkezünk Massachusettsbe!

***

            Minden gond nélkül túléltük az út első részét. Ohióban álltunk meg éjszakára, és együtt vettünk egy forró zuhanyt, mielőtt bemásztunk volna az ágyba, hogy egymás karjaiban aludjunk el, túl fáradtan, hogy bármi mást is csináljunk.

            Reggel, amikor az induláshoz készülődtünk, azon merengtem, mekkora lehet az új fürdőszobánk. Meredith csak a nappaliról küldött fényképeket, de azt mondta, két fürdőszoba is van. Az egyik csak egy vécé és egy mosdó, de a másikban van zuhany és kád is. Abból, amit hallottam, az egész nagyon modernnek tűnt, de tapasztalatból tudom, hogy az ügynökök sokszor túldicsérik az ingatlant, hogy magasabb árat kérhessenek. Majd hiszem, ha látom.

            Miután megettük a reggelinket, beültünk a kocsiba, és ismét útra keltünk. A költöztetők úgy döntöttek, hogy este még pár órát tovább vezetnek, így nekik előbb kellett oda érniük. Meredith kivette ezt a napot a munkahelyén, hogy mindent előkészítsen az érkezésünkre. Nem tudtam, mikor érkezünk, de megnyugtató érzés volt, hogy vár valaki.

            A GPS tökéletesen útba igazított minket, úgyhogy én magazint olvastam, vagy beszélgettem Jennával, amíg ő vezetett. De amikor átléptük az új államunk határát, kezdtem izgatott lenni. És ahogy vigyorgott, az elárulta, hogy Jenna is az.

– Csak kicsit ideges vagyok. És kíváncsi.” Átnyúlt hozzám és megszorította a kezem. Ahogy elengedte a kormányt, az autó kissé oldalra mozdult, mire a szomszéd sávban valaki dudálni kezdett, és elszáguldott mellettünk. – Upsz!

– Én is. De azért nem kéne lerohanni az útról izgalmadban. Vagy begyűjteni egy büntetést – pillantottam a sebességmérőre. Becsuktam a magazinom, és a vizemért nyúltam. – Gondolj csak bele! Ma éjjel már az új házunkban fogunk aludni. Az első közös otthonunkban. Ez az új életünk kezdete.

Kissé lassított, hogy leforduljon a megfelelő lejáraton és rám pillantott.

– Emlékszel, hogy szenteltük fel az apartmant Toszkánában?

Éreztem, ahogy összeszorul a gyomrom az emlékre, ahogy a konyhaasztalra fektetett, és a lábaim közé fúrta az arcát. Bólintottam és megköszörültem a torkom.

– Azt hiszem, ezt megtehetnénk az új otthonunkban is.

Ismét belekortyoltam a vizembe.

– Tudod, szerintem ha megállítanak, hivatkozhatnánk arra, hogy nem ismertük a korlátozási szabályokat. Hiszen Chicagóból jövünk, meg minden.

Jenna mosolyogva csóválta a fejét és besorolt a forgalomba.

***

            Az új otthonunk egyszerűen gyönyörű volt. Egy szürke falú kétszobás ikerház volt egy csendes utcában, amit fák szegélyeztek. Jennának viszont a legjobban a két kocsis garázs tetszett. Nekem pedig már az is elég volt, hogy végre van egy otthonunk, ahol nem laknak mások alattunk és felettünk. Nem mintha nem szerettem volna a nagyvárost, de ez inkább a kedvemre való volt. Nagyon is idilli volt.

            Egy kis kerítés választotta el a házunkat a szomszédtól, és határolta le a kicsi, de lakályos kertünket. Volt egy fa teraszunk, ahova grillsütőt terveztünk, és egy kis erkély az emeleten a nagy hálószobánál, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt éjszakánként a csillagos égre.

            A költöztető kocsi már a ház előtt állt, amikor megérkeztünk. A munkások már kipakolták a bútorokat és a dobozokat. Egy farmert és fehér zubbonyt viselő vörös hajú nő közeledett felénk. Meredith volt az. Ugyanolyan vékony arca és tökéletes, telt ajka volt, mint Jennának, de kissé alacsonyabb volt. Tudtam róla, hogy a húszas évei végén jár, de így is úgy nézett ki, mintha csak egy gyerek lenne. Mindezek ellenére viszont megvolt benne a nővére bája is. Azon merengtem, vajon ő festi a haját, vagy Jenna nem természetes szőke.

            Aztán felnevettem.

– Úgy tűnik, elkéstünk a buliról.

Jenna adott egy gyors csókot, aztán kiugrott a kocsiból, hogy odarohanjon a húgához és átölelje.

            Felvettem a kabátom, és elvettem egy másikat is a hátsó ülésről, mielőtt csatlakoztam volna hozzájuk, hogy ráterítsem a kabátot Jennára.

– Vedd fel, mielőtt megfázol!

Jenna engedelmeskedett, majd megfogta a kezem.

– Mer, ő Kat.

– Örülök, hogy végre megismerhetlek – nyújtottam felé a szabad kezem.

– Hagyd ezt! Hiszen hamarosan olyanok leszünk, mint a nővérek – mondta Meredith, azzal átölelt, és megpuszilta az arcomat. Aztán hátra lépett és ránk mosolygott. – Gratulálok mindkettőtöknek. Később majd beszélgethetünk. De kezd hideg lenni idekint, és gondolom a srácoknak elkellene a segítség, ha már itt vagytok.

Összedörzsöltem a kezeimet.

– Örülnék egy kis kávénak. A kocsiba kellett volna raknunk a kávégépet.

– Ne aggódj! – vette elő Meredith a telefonját, és a füléhez emelte. – Megjöttek, kicsim. Oké, nem sokára látjuk egymást.

Felvontam a szemöldököm és Jennára néztem, aztán felnevettem. Jenna a csípőjére tette az ökleit, és összeszorította az ajkait. Olyan cuki volt így.

            Meredith eltette a telefonját.

– A felmentő sereg már úton van.

Jenna megköszörülte a torkát.

– Kicsim?

Meredith arca már eleve vörös volt a téli levegőtől, de most ez csak mélyült.

– Ööö… igen. Nem meséltem nektek Joanie-ról?

Jenna karba fonta a kezeit.

– Joanie, mint a gyakornokod?

– Ööö… Ezt talán bent kellene folytatnunk, nem? – kezdtem fel-le ugrálni, hogy melegen tartsam magam.

– Jó ötlet, Kat – karolt belém Meredith, és a ház felé indult. – Annyira örülök, hogy ide költöztök. Máris tudom, hogy jó barátok leszünk. Időbe fog telni, de meglásd, úgy lesz! Holnap majd beviszlek a belvárosba körbenézni. Ó! És megkaptam a papírokat a Smith College-tól. A munka a tied. A többi már csak formalitás.

– Jól hangzik. Köszönünk minden segítséget. Nem hiszem, hogy nélküled ment volna, Meredith.

– Rá se ránts! Hiszen a húgom – lépett mögénk Jenna. – De válaszolnál a kérdésemre, Mer?

Letettük a kabátunkat, és leültünk a konyhapult köré. Azonban nem folytathattuk a beszélgetést, mert a munkásoknak gondja akadt azzal, hogy betuszkolják Jenna kanapéját a bejárati ajtón. Felajánlottam, hogy vegyük ki a garázs felé vezető ajtót. Azt könnyebb megoldani, mint a bejárattal bajlódni.

            A férfiak egymásra néztek, aztán csak megvonták a vállukat.

            Épp becsukni készültem az ajtót, amikor megjelent egy fekete hajú lány fekete kalapban, fekete zubbonyban és sportcipőben két csomaggal a kezében és négy papírpohárral a másikban.

– Ha te vagy Joanie és az a kávé, akkor imádlak – mosolyogtam, és átvettem tőle az egyik csomagot. – Gyere be! Most kezdődik a műsor. Meredith-nek sok mindent kell megmagyaráznia a nővérének veled kapcsolatban. Alig várom, hogy lássam Jenna reakcióját.

– Köszi. Biztos te vagy Kat. Örülök, hogy végre megismerhetlek – biccentett Joanie és ellépett mellettem. Lerúgta a cipőjét, miközben becsuktam az ajtót, majd felemelte a holmiját. – Hova tegyem ezeket?

– A konyhába jó lesz. Csak tedd le a kabátod és gyere!

– Nem kockáztatom az állásom, Jenna. Már megmondtam neked. Kivártuk, hogy a gyakornoksága véget érjen. A fenébe is, most direkt szívatsz? – Meredith morcos ábrázata széles mosollyá változott, amikor megpillantott minket belépni. – Joanie! Kérlek, magyarázd el a nővéremnek, hogy sosem kezdtél ki a főnököddel!

Joanie rám nézett és felkacagott.

– Igazad van. Épp időben jöttem.

– Joanie! Jó látni téged – lépett hozzánk Jenna, és megölelte a lányt. – Semmi bajom nincs azzal, ha randiztok. Csak a húgomat védem. Ez minden.

– Mindent a szabályzat szerint tettünk, Jenna. Nem kell aggódnod – paskolta meg Joanie a hátát, majd elővette az egyik poharat és felém nyújtotta. – Vártunk hat hónapot a gyakornokságom után, melőtt randizni kezdtünk volna, és átkértem magam egy másik irodába.

– Errefelé máshogy mennek a dolgok, nővérkém. Meg fogod látni. Könnyebb az élet az olyanoknak, mint mi. Nem kell annyit aggódni, hogy valaki rájön, a nőket szeretjük, és elveszíthetjük az állásunkat – mosolygott rám Meredith. – Sajnálom, hogy át kellett menned ezen. De egyet értek veled. Azt hiszem, az volt a legjobb, hogy nem terelted jogi síkra az ügyet. És ne aggódj, a Smith-ben senkit sem fog érdekelni a szexuális orientációd!

– Kösz, Meredith! És köszönöm, Joanie! – kortyoltam bele a kávémba, és felsóhajtottam. – Azt hiszem, szeretni fogok itt élni.

***

– Ez őrület. Egyszerűen őrület – nyögte Jenna, ahogy becsapta a bejárati ajtót pár óra múlva.

– Mi? A beköltözés, vagy hogy a húgodnak komoly kapcsolata van már három hónapja? – húztam át a pólóm a fejemen és a szennyes-kosárba dobtam. – Én, személy szerint, élveztem a társaságukat.

– Mindkettő – kezdett ő is vetkőzni. – Szóval, hol szeretnéd?

– Mit?

– A házkeresztelőt? – Már fehérneműre vetkőzött, és kezeit a csípőjére tette, körbenézve a hálószobában. A mi hálószobánkban. – Az étkezőasztalon? Vagy a konyhapulton? Szerintem jobb lenne, mint az ágyban.

Megálltam a nadrágom letolásával a térdemnél. A szívem hevesen vert. Egy apró mosoly jelent meg a szám sarkában.

– Kinn a teraszon. A kerti asztalon.

Jenna felém fordult és leengedte a kezét.

– És ha a szomszédok meglátnak minket?

Felegyenesedtem, és lerúgtam a nadrágom.

– Legalább lesz egy jó napjuk.

– Ó, Kat! – nyalta meg Jenna az ajkait. – Abban biztos vagyok.

Folytatása következik!

**********************************************************************

Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

---

[1] Angolul szójáték. A „csaj”-ra, gondolom spanyol átvételből, a „chick” szót használja, a farokra pedig a „dick”- et.

Lopott pillanatok az oltár előtt 2. rész

Előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 1. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 3.

******************************************************************************************

– Nem volt igazából rossz álom. Csak… nem is tudom. – Felsóhajtottam, és ismét belekortyoltam a reggeli kávémba, figyelve, ahogy a hó szálingózik a nappalink ablaka előtt, és a pelyhek megtelepszenek az ablak sarkában.

– Semmi gond, Kat – paskolta meg Jenna a térdem. – Néha egyszerűen csak furákat álmodunk.

Bólintottam.

– Ez tényleg fura volt.

– Akarsz beszélni róla?

Letettem a bögrémet és hozzá bújtam, hogy halljam a szíve dobogását a fülem alatt, ahogy a mellkasára hajtom a fejem. A kardigánja meleg volt és puha, akárcsak ő maga.

            Nem tartott sokáig leírni az álmot, habár akkor, amikor benne voltam, végtelennek tűnt. Nem volt eleje, és igazából vége sem. Mindenféle cél nélküli. Csak sétálnom kellett és, egy döntést hoznom.

            Jenna végigsimított a karomon. Egy ideig hallgatott, mielőtt megszólalt volna.

– Talán még mindig vonakodsz ettől az élettől. Úgy értem, elég hamar belementél.

– Jenna Swallow! – küzdöttem ülő helyzetbe magam, miközben igyekezett a karjaiban tartani. Én viszont ellöktem magamtól és felálltam, annak ellenére is, hogy a lábaim remegtek, és meg kellett támaszkodnom a kanapé karfájában. – Hogy… Miért… Nem is értem…Azt mondtad, hogy…

– Igen. És úgy is gondoltam. De, Kat, mindez olyan gyorsan történt. Teljesen érthető, ha bizonytalan vagy a döntéseddel kapcsolatban. Gondolkodhatsz, ameddig csak akarsz. Nincs azzal semmi gond.

– De igenis van vele gond – toporzékoltam. – Nem tudom, miért álmodtam azt, hogy a világos és a sötét út között kell választanom. Talán csak a tudatalattim így dolgozza fel, hogy egy új útra léptem. Nem jó, vagy rossz, csak új és ismeretlen. Nem tudom, csak azt, hogy veled akarok lenni. Csak veled. És nem változtatom meg a döntésem. Össze fogunk házasodni. Ma elmegyek veled az anyakönyvvezetőhöz, ha ez meggyőz, ha már a szavamnak nem hiszel.

– Kat…

– Komolyan beszélek. Tudom hogy nagy esküvőt szerettél volna, családdal, barátokkal, de nekem elég a polgári esküvő is, és a törvény amúgy is csak ennyit engedélyez Illinois-ban. Ez elég, hogy meggyőzzelek?

– Hiszek neked, édes – állt fel Jenna, és a vállamra tette a kezét, hogy megállítsa mind a számból ömlő szórengeteget, mind állandó körözésemet a kanapé előtt. – És bármit szeretnél, veled vagyok. De ne siessük el! Szeretném, ha mindketten szilárdak lennénk a döntésünkben.

– Én szilárd vagyok. Akár a szikla.

Felvonta az egyik szemöldökét.

– Nos, talán nem, mint egy szikla, de nem fogom megváltoztatni a véleményemet. A fenébe is! Nem mondtam volna Celene-nek, hogy a mennyasszonyom vagy, ha nem reménykednék benne, hogy egyszer tényleg az leszek.

– Egyszer.

– Hagyd abba! Pontosan tudod, hogy értem – léptem hátra, és keresztbe tettem a karjaimat, aztán ismét a hóesés felé fordultam. – Tudom, hogy csak alig több, mint hét hónapja vagyunk együtt, de már ez is egy élet hosszának tűnik. Ez a helyes. Miért küzdesz ellene?

– Nem küzdök ellene, Kat. Én csak…

– Várj! – fordultam vissza hozzá, és összevontam a szemöldököm. – Azt akarod mondani, hogy megbántad? Azt kívánod, bárcsak ne kértél volna meg?

– Nem. El akarlak venni, Kat. Én csak… Ez nem olyan, mintha Danny-hez mennél hozzá. Az emberek nem fognak könnyen elfogadni minket, mint házaspárt. Meg kell barátkoznod ezzel, különösen azzal, hogy sokszor fognak undorodva fintorogni rajtad. Már évek óta látom ezt. Én már megbékéltem azzal, hogy így viszonyulnak hozzánk. De te nem. Eddig meglehetősen sokat titkolóztunk a kapcsolatunkkal. Te…

– Jenna! Ezt akarom. Ez nem csak amolyan hóbort, mint ahogy Lauren gondolja. Végre önmagam lehetek. Nem érzem azt, hogy csak sodródnék az árral, mint akkor, amikor Danny-vel voltam. Igen, hozzá akartam menni, és a magam módján szerettem is őt, de mindez csak azért volt, mert ezt várták el tőlem. De ez? Ez annyira szokatlan nekem! De ez vagyok én. Ez az, aminek lennem kell. Veled úgy érzem, élek. Fenekestül felforgattad a világomat, hogy még jobb legyen. Belehalnék, ha most elhagynál. Nem is akarok rá gondolni.

Jenna elmosolyodott.

– Nem megyek sehova, Kat. Te hozzám tartozol. Csak biztos akarok lenni benne, hogy…

– Mit kellene tennem? Énekeljem el a „The Point og No Return”-t az Operaház fantomjából?[1] Csak mondd el!

– Ó, Kat!

Hevesen pislogtam a furcsa hanghordozásától, majd nyeltem egyet, amikor megláttam a szemei csillogását, és ahogy az ajkai mozognak.

– Igen?

– Tudod, hogy az a kedvenc dalom… Olyan… érzéki… csábító. Most kedvem lenne a kanapéra lökni téged és magamévá tenni a dallal a háttérben, persze.

Nyeltem egyet.

– Persze.

Mindkettőnk teste remegett a hévtől.

            Pusztán csak hogy a jelenetre gondoltam, a melleim megfeszültek, a csiklóm pedig lüktetni kezdett.

            Jenna tett egy lépést felém.

– Azt hiszem, szükségem lesz egy kis bizonyítékra…

– Nem mondod, hogy…? – tettem egy lépést hátra.

– Ühüm – közeledett tovább, én pedig hátráltam.

Addig folytattuk ezt, míg a hátam a hálószoba ajtajának nem feszült. Ő megtette az utolsó lépést, míg a mellkasunk össze nem ért. Hozzám hajolt, hogy ajkaink már csak pár centire legyenek egymástól, de nem csókolt meg.

– Tényleg felizgultál, nem igaz, Kat Jenkins?

Nem várta ki a válaszom, csak megfogta a kezem, és bevezetett a szobába.

            Még mindig nem volt beágyazva. A takaró félig a padlón hevert a reggeli ébredés utáni szeretkezésünk nyomán. Figyeltem, ahogy levetkőzik, majd elterül a lepedőn, fejét a párnán nyugtatva.

– Vágysz rám, Kat?

Megnyaltam az ajkaimat.

– Mindennél jobban.

Ruhástul bemásztam az ágyba a lábai közé. A hasamra feküdtem, és a vállaimra tettem a lábait, hogy végigfuttathassam nyelvem borotvált punciján.

            Jenna sikkantott egyet és megemelte a csípőjét. A combjai összecsukódtak, beszorítva a fejemet.

– Nyugi, kislány! – nyúltam a combjai alá, hogy kissé széjjelebb feszítsem őket.

Amikor kissé elernyedt, ismét nyalni kezdtem őt, most lassabban, élvezve bőre ízét.

            Édes illata betöltötte az orromat. Ma reggel a cseresznyés tusfürdőjével zuhanyozott, bőre pedig még most is árasztotta magából az illatát. De alóla kiérződött saját, természetes illata is.

            Mélyen beszívtam, és felsóhajtottam, miközben megcsókoltam duzzadt szeméremajkait.

            A combjait masszíroztam, miközben végignyaltam a punciját, gondosan kikerülve szeméremajkai közét. Megtanított rá, hogy lehet a végletekig izgatni valakit azzal, hogy elodázzuk a kielégülést. Ugyanakkor én is vágytam nedveinek ízére, és erővel kellett kényszerítenem magam, hogy kibírjam még egy kicsit.

            Addig vártam, amíg nyöszörögni és vonaglani nem kezdett, mielőtt belé mártottam volna az ujjaimat, gyengéden széttárva az ajkait, hogy a nyelvemmel is belé hatoljak. Hallottam nyögéseit, ahogy a csiklóját izgattam a nyelvem hegyével. Egész teste remegett.

– A fenébe is, Kat! – zihálta, és éreztem, ahogy izmai megfeszülnek a fejem körül. – Kicsim, te egyre jobb leszel ebben.

– Ühöm – morogtam. – A mestertől tanultam.

Még egyszer kihúztam a nyelvem, majd gyengéden mélyebbre toltam.

– Ez olyan jó!

– Annak is kell lennie, édes – kuncogtam, majd felnyögtem, ízlelgetve a nedveit a nyelvemen. Majd újrakezdtem a folyamatot, nedveit nyalogatva.

            Pár percig csak puncija felszínét nyalogattam, ujjaimmal nyitva tartja szeméremajkait. Amikor úgy ítéltem, már eleget szenvedett, lejjebb csúsztam a bejáratához, és akörül köröztem a nyelvemmel. Aztán lassan beléhatoltam. Orrom a csiklóját dörzsölte, illata teljesen betöltött.

            Zihálása hamarosan nyögéssé mélyült. Ismét végignyaltam punciját, csiklóját szívogattam, gyengéden hozzáérintve fogaimat. Aztán gyengéden rácsaptam a nyelvemmel, amitől a nevemet kezdte sikoltozni.

            Teljesen átizzadtam, szám köré pedig körbe odatapadtak a nedvei, amikor felültem, és hagytam a lábait elernyedni. Szemei csukva voltak, a feje oldalra billent. Kezei a mellein pihentek.

            Megnyaltam az ajkaimat, és felülről figyeltem őt. Kipirult arcát és kócos haját, ami szétterült feje körül a párnán. Kissé elnyílt ajkait, ahogy halkan zihált.

            Végigfuttattam tekintetem arcán, majd álkapcsa vonalán, le a nyakára, végig vállain, majd a karjain, egészen a kezeiig, melyek mellei telt félgömbjein pihentek. Majd tekintetem lejjebb csúszott, át hasfalán, mely csillogott az izzadtságtól.

            Ahogy figyeltem Jennát, a mennyasszonyom, a szeretőmet, a barátomat, elképzeltem számtalan különböző ruhában. Abban a kék-szürke nadrágkosztümben, amit azon a borzalmas estén viselt, amikor kihozott a Maddie’s mosdójából. A fekete nadrágjában és levendulaszín blúzában, amit a repülőúton viselt Európa felé. Kék pólójában és fehér sortjában a firenzei vonaton. Fekete fűzőjében hozzá illő tangával, amit Párizsban vett, mielőtt megismertetett volna új szerzeményével, a felcsatolható szerszámával. Ezüstszürke ruhájában, ami az én vörösem tökéletes mása volt a hathónapos fordulónkon és fekete ruhájában a karácsonyi partin.

            Számtalan képet és videót láttam leszbikusokról, és sokkal találkoztam is a Maggie’s-ben, mióta összejöttem Jennával. Sok párnak az egyik tagja igencsak butch kinézetű volt. Nadrágot viselt férfias felsőkkel és rövidre vágatta a haját, míg a partnere feminin volt szoknyában, vagy ruhában hosszú hajjal.

            Egyszer megkérdeztem Jennát erről, de ő csak megvonta a vállát, és azt mondta, egyesek ilyenek. Néhány nő nem akar megbarátkozni a nőies énjével. A partnereiknek pedig tetszik ez. Egyesek csak erre buknak. Talán úgy érzik, így inkább egyfajta férfi-nő kapcsolatban élnek. De volt sok leszbikus pár, aminek mindkét tagja nőies volt, és közöttük is minden jól működött.

            Jenna nagyon is nőies volt. Hosszúra növesztette a haját, viszont jobban szeretett nadrágot és sötét, monoton színű ruhákat hordani. Korábban ebbe nem is gondoltam igazán bele. Mostanában viszont egyre szívesebben viselt nőies ruhákat is.

            És én? Én ízzig-vérig nő voltam. Akár minden nap viseltem volna szoknyát, különösen, ha azzal hergelhettem Jennát, hogy nem vettem alá semmit. Jó párt alkottunk, mi ketten. Megvolt a magunk stílusa és jól kiegészítettük egymást. Nem is lehetett volna másképp.

– Mmm, Kat! Ez olyan jó – rántott vissza Jenna hangja a valóságba, és fáradt mosolyt csalt az arcomra.

– Készen állsz a második körre?

Folytatása következik!

---

[1] Szó szerinti fordításban „A pont, ahonnan nincs visszaút”. Nem tudom, mi ennek a dalnak a magyar címe.

Lopott pillanatok az oltár előtt 1. rész

Megjegyzés: A történet a szerző Lopott pillanatok, Lopott pillanatok Toszkánában, Lopott pillanatok Párizsban, Lopott pillanatok Chicagóban, Lopott pillanatok a szerelemben és Lopott pillanatok karácsonykor címen felkerült történeteinek folytatása. A szokásoknak megfelelően ezt is több részletben töltöm fel.

FIGYELEM! Ez a történet a sorozat utolsó eleme.

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 3.

****************************************************************************************** 

            Álmodtam.

            Sétáltam végig az utcán a nap kellős közepén. A fény viszont túlságosan elvakított. Csak egy pár lábat láttam magam előtt és az utat magam alatt.

            Nem volt semmi tőlem balra, csak a fehér tér. Tőlem jobba épületek sorakoztak egy folyamatos sorban, de a falak szinte áttetszők voltak. Nem volt semmi kiírás az üzlethelyiségeken. Amikor megálltam, hogy benézzek egy ablakon, polcokat láttam odabent, rajtuk tárgyakkal, de minden homályos volt. Az ajtóval is próbálkoztam, de zárva volt.

            Nem hallottam semmiféle hangot. Se kocsikét, se emberekét, de még madarakét sem. Az egyetlen, ami megtörte utamat, a jelzőlámpák fénye, vagy néhány virágcserép volt. Az út sima volt. Se kátyú, se keresztutca. Még csak záróvonal sem volt rajta.

            Azon merengtem, mennyi ideje sétálhatok már. Milyen messze jutottam. Hova lukadok ki végül. És, végül is, miért gyalogolok.

            Hirtelen megtört az épületek sora. Egy aszfaltút ágazott le jobbra. Előre az út és az épületek sora is folytatódott. Csak egy pillanatra álltam meg, mielőtt rákanyarodtam volna az új útra.

            Egy sikátorba vezetett, de nem volt ott egy hajléktalan, vagy szemetes sem, mint arra az ember számítana. Ahogy eddig is, csak karnyújtásnyira láttam el. Most viszont sötétebb volt, mint eddig.

            Csak egy magányos lámpa volt az egyetlen fényforrás magasan felettem. Elég alacsonyan volt, hogy lássam, de túl magasan, hogy eléggé megvilágítsa a környezetemet. Téglafalakat láttam mohával beborítva fel egészen az égig.

            Mehettem tovább, de vissza is fordulhattam. Egyik irányba sem tudtam, mi van. Bár nem láttam be az utamat végig, akkor is jobb volt látni valamit, mint semmit se. Nem igaz? Miért ilyen nehéz döntést hozni? Nem lenne könnyebb csak követni a megszokott utat?

            Végül felébredtem, magamhoz szorítva a párnámat és ziháltam. Kimentem a mosdóra, majd visszabújtam a takaró alá, igyekezve nem felébreszteni Jennát. Sokáig csak feküdtem ott, bámulva a plafont, és próbáltam visszaemlékezni, mintha több lett volna ez, mint álom.

            Amikor nem tudtam visszaaludni, felkeltem, és csináltam kávét. Még mindig éjszaka volt, és a lakás sötétségbe borult, de tudtam, mi hol van. A kezeimet használtam, hogy kitapogassam az utat a konyhába, és előszedjem a bögrémet. Kivártam, amíg a kávéautomata elvégzi a dolgát.

            A kész kávéval átmentem a nappaliba, és magamra húztam a takarót a túlméretezett fotelben, miközben magam alá húztam a lábam. Akárhogy próbálkoztam, semmi mást nem tudtam felidézni az álmomból. Csak egy végtelen séta egy végtelen úton két lehetőséggel. Folytatni az utat, vagy elveszni a sötétségben, reménykedni a legjobban.

– Kat? – suttogta Jenna mögöttem.

A hálószoba ajtaja felé fordítottam a fejem.

– Sajnálom. Felébresztettelek? Próbáltam csendes lenni.

– Nem, édes. Csak hív a természet. Csak aggódtam, amikor nem találtalak az ágyban. Minden oké?

– Álmodtam. Nem tudtam visszaaludni – emeltem meg a bögrém. – Gondoltam, ez segít.

A szék háttámlájának dőlt és gyengéden megmasszírozta a vállam.

– Szeretnél beszélni róla?

Megráztam a fejem, próbálva nem gondolni rá, milyen szexi így csak bugyiban és egy rövid pólóban, kócos hajjal.

– Csak egy álom volt. Menj csak vissza aludni!

– Oké – indult el, de aztán megállt, hogy az ujja köré csavarja a hajam. – Tudok valamit, ami segíthet elaludni, ha érdekel.

Hátrabillentettem a fejem, hogy lássam az arcát.

– Most?

– Ühüm – mosolygott rám és ujja a fejbőröm simogatta. – De csak ha szeretnéd.

Még ittam egy kortyot a kávémból, és letettem a bögrét, elhajítva a takarót.

– Jövök.

– Szeretnéd, mi?[1] – nevetett, miközben megfogta a kezem, és visszavezetett az ágyhoz. Elvett egy vibrátort az éjjeliszekrényről és rám mosolygott. – Vedd le a ruhád és feküdj le!

– Biztos vagy benne, hogy ez működik?

– Igen. Most pedig, ssss! – Jenna nem vesztegette tovább az időt, hanem széttolta a combjaimat, és közéjük nyomta a vibrátort. Lassú fokozatra kapcsolta, és a bejáratomhoz tolta. Egy ideig habozott, amíg a testem felkészült a behatolásra, aztán a puha műanyag rudat lassan belém tolta.

Felnyögtem, megragadva a karjait.

– Ó, igen! Kérlek… még!

– Jó érzés, nemde, édes?

Csak nyögtem, és szélesebbre tártam a lábaimat.

            Lassan ki-be húzogatta a vibrátort, másik kezével megtámasztotta magát, ahogy fölém hajolt és gyengéden megcsókolt. Nyelve az ajkaimon kalandozott, majd behatolt, amikor szétnyitottam az ajkaimat.

            Egy idő múltán a lábaim közé térdelt, és szabad kezével a ciklópiercingemmel kezdett játszani. Nagyobb sebességre kapcsolta a vibrátort, majd gyorsabban mozgatta bennem, egészen, amíg el nem élveztem.

– Jó kislány. Add át magad neki, Kat! Hagyd, hogy minden problémád tovaszálljon! Csak mi vagyunk, te meg én.

Megragadtam a lepedőt, és ritmusosan felé löktem a csípőmet, egyik oldalról a másikra vetve a fejem. Éreztem, hogy közel állok a csúcshoz. Ismét kiszaladt belőlem az erő és éreztem a fáradtságot. Egy része amiatt volt, hogy nem értem el a célom, ami kissé lehangolt.

– Tudom, édes. Tudom. Tarts ki!

Jenna csak egy pillanatra lassított, és kinyúlt valamiért a szekrény felé. Aztán felemelte a lábamat, és a fenekem alá tolta a térdeit. Közelebb hajolt, így a csípőjével széjjelebb feszítette a lábaimat. Aztán ismét belém nyomta a vibrátort.

            A hátam megfeszült, és sikoltoztam, ahogy a vibrátor a csiklómhoz ért. A piercing legérzékenyebb testrészemhez préselődött.

– Ez az, baby. Élvezz el nekem!

Én pedig engedelmeskedtem, és hangosan sikoltottam, reszketve, mint a magányos levél a viharban.

            Nem mondott semmit, ahogy lassan kihúzta belőlem a játékát, és mellém feküdt, amíg az utóhatások rázták a testem. Magunkra húzta a takarót, és átölelt. Ajkait a tarkómhoz nyomta és a hátamhoz préselődött.

            Elmosolyodtam, ahogy erőt vett rajtam a fáradtság. Mint mindig, Jenna tudta, mit kell tennie. Imádtam őt ezért.

 Folytatása következik!

**********************************************************************

Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

---

[1] Angol szójáték. Angolul az orgazmusra utaló „elmegyek” kifejezés helyett azt mondják „jövök”.