Lopott pillanatok az oltár előtt 4. rész

Előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 1. rész
Közvetlen előzmény: Lopott pillanatok az oltár előtt 3. rész

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 3.

******************************************************************************************

                  Túl könnyű volt. Egyszerűen csak túl könnyű.

         Beilleszkedni egy új városban, egy új munkahelyen, új barátok között. Sokkal nehezebbre számítottam. Küzdenünk kellett volna, hogy megszokjuk. Viszont, ezzel szemben, tárt karokkal fogadtak minket. Akárcsak két elkóborolt lányt, akik végre hazatértek.

            Meredith és Joanie bemutattak minket a barátaiknak, megmutatták, hol lehet a legjobb kaját beszerezni, és mit kell a lehető legmesszebb elkerülni. Mikor a legérdemesebb elmenni a zöldségeshez, és hol van a helyi edzőterem.

            Miután beleszoktunk az új napi rutinunkba, Meredith és Joanie elvittek minket egy szex shopba, ami szexuális segédeszközökre szakosodott. Elgondolkoztam, mennyire lehet közös Jenna érdeklődése a húgáéval. Vagy Meredith fantáziája talán még mocskosabb? Vajon Joanie-val ugyanazokat csinálják, mint mi Jennával, a zárt  ajtók mögött? Nos, többnyire az ajtók zárva vannak.

            Jenna engedte, hogy én válasszak valamit, majd odaadta a bankkártyáját. Nehéz döntés volt. Különösen a nagy választékra való tekintettel, ami már így is otthon várt minket. Össze sem tudtam számolni, mi mindenünk van, és hogy mi kellene még. Jenna jobb volt ebben.

            Valami anális segédeszközön gondolkodtam, és talán pár szexi fehérneműn. Végül inkább a fehérnemű felé hajlottam, amikor megpillantottam azt. Korábban még csak nem is gondoltam ilyesmire, és Jenna nem is igazán hordott ilyesmit, de tudtam, ez tökéletes.

            Vártam, amíg a lányok elfoglalták magukat, kiválogatva pár videót, és odavittem a szerzeményem a kasszához. Meg is kértem az eladót, hogy tegyen nekem egy szívességet, ő pedig csak mosolyogva bólintott.

            Amíg ebédeltünk, a lányok kifaggattak, hogy mit szereztem, de én egy szót sem árultam el.

– Nos, nem csak neked van meglepetésed – vigyorgott Joanie, és átadott nekem egy kis, fehér borítékot. – Gyerünk! Nyisd ki! Tudom, hogy nem szeretnél nagy esküvői felhajtást, úgyhogy fogadd el ezt eljegyzési ajándéknak!

Nem volt semmi kívülre írva, úgyhogy csak kinyitottam, bedugtam az ujjaimat, és kivettem egy kis, fehér papírdarabot, rajta a nevemmel. Kétszer is el kellett olvasnom, mire rájöttem, ez egy ajándékutalvány egy tetováló szalonba.

– Nagyon kedves, de azt hiszem, kicsit összezavarodtam. Ugyanolyan tetoválást kellene csináltatnunk, vagy ilyesmi?

– Nem, butus. Ez azokhoz a mellbimbó-karikákhoz van, amik illenek a csikló-piercingedhez – suttogta Meredith egy kacsintás kíséretében, épp csak mielőtt a pincér megérkezett volna a számlánkkal. – Ha most megcsináltatod, a nászéjszakátokra már hozzá is szoksz.

Belekortyoltam a vízembe, és Jennára néztem. Az ő álla is leesett, ahogy Joanie a fülébe suttogott. Aztán Jennával találkozott a tekintetünk, és ő szélesen elvigyorodott. Ó, a fenébe is! Most már muszáj belemennem.

            Ebéd után azt mondtam, azt hiszem, a szex shopban felejtettem Jenna bankkártyáját. Szerencsére a lányok úgy döntöttek, megvárnak a kocsiban, amíg visszaszaladok érte. Boldogan átvettem a meglepetésem, majd elsüllyesztettem a bal kabátzsebembe, majd megköszöntem a pultosnak és elővettem Jenna bankkártyáját a jobb zsebemből, mielőtt egy megkönnyebbült sóhajjal visszamentem volna a kocsihoz.

            Aznap este Jenna hamburgert grillezett csak kettőnknek. Én készítettem salátát és kitöltöttem két pohár bort. Amikor kiment leellenőrizni a húst, én felszaladtam az emeletre a hálószobába, hogy a párnájára tegyem a szerzeményemet.

            Feszült voltam végig vacsora alatt. Olyan volt megint, mint karácsony este, amikor titokban arra készültem, hogy előadjak egy sztriptíz számot Jennának. De a ma esti meglepetés valami több volt… Extravagánsabb. És sokkal jelentőségteljesebb.

            Nem volt nagy segítség, hogy Jenna filmezni akart vacsora után. Félidőben kimentettem magam, és kimentem a fürdőszobába, magamra zárva az ajtót. Türelmetlenül vártam, hogy jöjjön megnézni, mit csinálok. Tíz percbe telt.

            Halk kopogás hallatszott az ajtó felől.

– Kat, édes! Jól vagy?

Összerándultam. Gyűlöltem magam, hogy most hazudnom kell, amikor elég lett volna vacsora után csak annyit mondanom, hogy én inkább lefeküdnék.

– A gyomrom. Biztos ettem valamit, amit nem kellett volna.

– Oké. Majd használom a fenti mosdót. Ücsörögj csak ott nyugodtan!

A térdemre tettem a kezem és vártam, egészen, amíg sietős lépteket nem hallottam a lépcső irányából. Aztán szünet. Visszatartottam a lélegzetem.

– Kat Jenkins! Gyere ki a mosdóból most azonnal!

Felnyögtem, és a combombhoz dörzsöltem a kezem. Idegtépően hosszú időnek tűnt, amíg felálltam és kinyitottam az ajtót. Felnyögtem, és visszahőköltem a mosdóhoz. Nem számítottam arra, hogy sírni látom Jennát.

            Nem mondott semmit, csak felemelte a kezét és gyengéden megsimogatta az arcom. Aztán előre hajolt, míg az ajkaink össze nem értek. Egy örökkévalóságnak tűnő idő után szorosan megölelt. Arcát az enyémnek dörzsölte.

– Sajnálom, Jenna. Nem tudtam, hogy csináljam ezt. Vagy hogy egyáltalán akarod-e.

Visszahúzódott, és a kézfejével megtörölte a szemeit.

– Zseniális volt. Cseles és egy kicsit alamuszi, de zseniális. Ugye jól vagy?

Bólintottam.

– Tudom, hogy hamarosan összeházasodunk, de…

A számra tette egy ujját, hogy elhallgattason.

– Azt hiszem, ez így tökéletes.

Megszorítottam a kezét, amikor megfogta az enyémet, és követtem őt fel a lépcsőm. Felfigyeltem rá, hogy a ház többi része sötétbe burkolódzik. A szívem hevesebben vert és forróságot éreztem a combjaim között. Amikor elértük a hálószobát, csak egy fehér gyertya égett az éjjeliszekrényen. Jenna megállított az ágy mellett.

– Térdelj le!

Nehézkesen vettem egy nagy levegőt, majd leereszkedtem a szőnyegre. Aztán lehajtottam a fejem, és kezeimet a térdemre tettem. A mellkasom szorított.

– Meg sem érdemellek téged, Kat Jenkins. Tényleg nem. Hálás vagyok, hogy a magaménak mondhatlak.

Azzal az ágy felé fordult és felkapta a meglepetésemet, hogy óvatosan a nyakam köré csatolja a fekete bőr nyakörvet. Elől egy karika volt az állam alatt. A hátuljára a mai dátumot gravírozták, az elejére pedig a „Jenna Kat Cicája” feliratot.

Megfogta az állam és felemelte.

– Állj fel és vetkőzz!

Engedelmeskedtem, megborzongva vetkőzés közben. Amikor már teljesen meztelenül álltam előtte, végigfuttatta ujjai hátát az arcomon.

– Jó kislány. Ezen túl viselni fogod a nyakörvet, amikor szeretkezünk, vagy amikor alszunk, még akkor is, ha azt nem a hálószobában, vagy nem is a házban tesszük. Érthető?

– Igen, úrnőm. – A mellbimbóim megmerevedtek a helyzet gondolatára.

Már eddig is úgy gondoltam magamra, hogy teljesen az övé vagyok. Az övé. Még Chicagóban sokat beszélgettünk arról, hogy a mi kapcsolatunkban igen erősen jelen van az ő domináns szerepe. Ez a nyakörv kitűnően kifejezte, hogy elfogadom ezt a helyzetemet, pont úgy, ahogy a házasságunk kifejezi a szerelmet, amit iránta érzek.

            Rám bámult és a szemei sötéten csillogtam. A gyertyafényben csillogott a haja és izzott az arca.

– Vetkőztess le, Kat!

Lassan kifújtam a levegőt és remegő kézzel levettem a pólóját, lassan feltárva hasát, majd melltartóját és végül alóla előbukkanó melleit. Magamnak kellett felemelnem a karjait, hogy lehúzzam róla a ruha ujjait. Majd áthúztam a fején és a lábaihoz dobtam.

            Melleink egymásnak dörzsölődtek, miközben mögé nyúltam, hogy kikapcsoljam a melltartóját. Lehúztam a pántokat a válláról, hogy előtűnjenek mellei. Nyeltem egyet a vágytól, majd felemeltem a kezem és megérintettem őket. Aztán kigomboltam a nadrágját és lehúztam a zipzárját is. Letoltam, hogy aztán visszatérjek a tangájához. Mire ismét felálltam, már teljesen meztelen volt.

– Jó kislány – emelte fel a kezét és olyan gyengéden simogatta meg a bal mellemet, hogy beleborzongtam. Ahogy hüvelykujja a mellbimbómhoz ért, beharaptam az alsó ajkam és bensőmből egy nyögés tört fel. – Azt hiszem, holnap használhatnád Meredith és Joanie ajándékát, nemde?

Felnyögtem és lehunytam a szemeimet. A térdeim remegtek.

– Igen, úrnőm.

Megragadta az állam.

– Nézz rám, Kat! Együtt leszünk. Ne félj, oké?

Bólintottam és kinyitottam a szemem.

– Igen, úrnőm.

– Azt hiszem, hosszú napod volt. Pihenned kell. Feküdj a hátadra!

Elhelyezkedtem a hideg lepedőn, egymás mellé tettem a lábaimat, kezeimet a hasamra.

– Most pedig, csak pihenj! Én majd gondoskodom rólad.

Jenna mellém térdelt az ágyra, majd előre hajolt és megnyalta az ajkaimat mielőtt megcsókolt volna. Miután felemelkedett, végigfuttatta ujját a nyakörvön, majd a nyakamon. Betolta ujját a bőr pánt alá és megérintette a torkom, ahogy nyeltem egy nagyot.

            Hátrahajtottam a fejem, hogy szabad utat engedjek neki. Különös volt ebben a nyakörvben. Lekorlátozva éreztem magam, de mégis kényelmes volt. És tudtam, hogy idővel majd megszokom.

– Hunyd le a szemed, Kat cica, és csak élvezd!

Felsikoltottam, ahogy ujjai megérintették csiklópiercingemet. Már ettől egy kisebb orgazmust éltem át. El se tudtam képzelni, a holnapi találkozónk után milyen érzékeny leszek. De Jenna kényeztetése mindent elfeledtetett. Csak a gyönyör maradt.

***

– Nem érdekel, mit mondasz – lóbáltam az utolsó esküvői meghívőt a levegőben, elhúzva Jenna keze ügyéből. – Ha ő nem lenne, nem csináltattam volna meg a csikló-piercingemet. Ő az egyik legjobb barátom, mióta találkoztam veled. A ribanc nővéréről hallani sem akarok, de ő mindig szívesen látott vendég.

– Rendben. Meghívhatod Bradet – adta át Jenna a borítékot, majd megpuszilta az arcomat.

– A bor megvan – mondta Meredith a konyhaajtó irányából.

– Mi is kész vagyunk a meghívókkal – lökte el magát Jenna a székétől, hogy az asztalra üljön. Az új asztalunkra, az új nappalinkban az új lakásunkban. Nos, végül is már hat hónapos volt, de még mindig megvolt benne valamifajta újdonság.

– Szeretnétek, ha beugranék velük a postára holnap? – nézett fel a mellettem ülő Joanie. – Amúgy is el kell intéznem pár dolgot a városban.

– Az nagyszerű lenne – nyomtam egy bélyeget a boríték szélére, mielőtt betettem volna az asztalon heverő dobozba, majd Joanie felé fordultam. Jó barátok lettünk, mióta ide költöztünk. Azt is elmesélte, hogy annak idején ő is küzdött azzal a döntéssel, hogy felvállalja a leszbikusságát. Ő sokkal jobban akarta, mint én, de félt a környezete és a családja reakciójától. De aztán egyetemre ment és találkozott más lányokkal is. Olyanokkal, mint ő… és Jenna húgával. Négyünk között igen szoros kötelék alakult ki.

– Köszönjük a segítséget, Joanie. Meredith. Mindent. – Éreztem Jenna kezét a vállamon. – Nagyra érzékeljük.

Joanie megszorította a kezemet.

– Mi köszönjük, hogy engeditek, a része legyünk.

– Senki másnak nem engedném – mosolyodtam el. A szívem kihagyott egy pillanatra. Egy lépéssel közelebb voltam már a házassághoz. És most senki sem fogja utamat állni.

– Azt hiszem, ideje elbúcsúznunk – puszilta meg Meredith a nővérét és megölelt engem, majd lecsukta a meghívókkal teli doboz tetejét. – Ó! Az egyik feladatom, mint szervező, hogy elmondjam, az utolsó ruhapróba kedden lesz 5:30-kor.

– Ott leszünk – kísérte ki őket Jenna, majd becsukta az ajtót mögöttük, mielőtt visszafordult volna hozzám. – Már fáj a kezem a sok levélhajtogatástól, és talán túl sokat ittam. De vicces volt.

– Igen, az volt – mosolyogtam fel rá, majd megráztam a fejem. – El se hiszem, hogy egy hónap múlva már házasok leszünk. Tényleg már egy éve volt, hogy ismét besétáltál az életembe?

– Te sétáltál be az enyémbe, édes – fogta meg a kezem Jenna, és a hálószobához vezetett, lekapcsolva a villanyt menet közben. – Olyan hosszú időnek tűnik. Pedig ez a hat hónap is milyen gyorsan eltelt! Örülsz, hogy itt vagyunk?

Odaértünk az éjjeliszekrényeken álló lámpák fényében úszó ágyhoz. Kihúzta a hajtűmet, így a hajam könnyedén hullott a vállaimra.

– Nagyon. Imádom a munkám a Smith College-ban. A húgod egy áldás volt nekem. Sokkal jobb a hallgatóknak segíteni, mint eladni a bankban. – Megborzongtam, ahogy áthúzta a pólóm a fejemen és a hűvös tavaszi levegő, ami beáramlott az ablakon, végigsöpört meztelen bőrömön. – Imádom az új barátainkat is. Hogy kitárhatom magam előttük és nem ítélnek el.

– Még valami? – gombolta ki Jenna a farmeromat, majd segített kilépni belőle.

– Imádom az új otthonunkat. És a várost – suttogtam, szembe fordulva vele.

– Vedd fel a nyakörved és vetkőztess le!

Felnyögtem és engedelmeskedtem.

– Mondtam már, hogy imádom az érzést, hogy hamarosan hozzád megyek? – kérdeztem, miközben vetkőztettem.

– Igen. Én is azt imádom a legjobban – dugta bele az ujját a gyűrűbe a nyakörvemen, hogy közelebb húzzon és hangosan felnyögve megcsókoljon. Aztán hátra lépett, megfordított, és gyengéden meglökte a vállaimat, hogy az ágyra zuhanjak.

Kuncogtam, miközben lehúzta a bugyimat. Ujjai kissé csikizték a bőrömet. Becsuktam a szám, amikor rám bámult, de huncut fényt láttam a szemében csillogni.

– Ma megkaptam az ajándékomat, Kat. Szeretnéd kinyitni?

– Igen, úrnőm.

Elvett egy fekete dobozt az óra mellől és a hasamra tette, épp csak a melleim alá. Lassan emelkedett és süllyedt, ahogy lélegeztem.

            Megborzongtam, ahogy megkeményedett mellbimbóim és a beléjük ültetett karikák a melltartóm anyagához dörzsölődtek. A hetek alatt egész jól megszoktam, de a hölgy a tetováló szalonban azt mondta, hogy kell még két hónap, hogy tökéletes legyen. Úgyhogy többnyire fenn hagytam a melltartómat. Alig vártam, hogy ismét rajta érezhessem Jenna száját.

            Lehúztam az ezüst szalagot a dobozról és leemeltem a tetejét. Egy pillanatig csak bámultam, míg végül kiemeltem a két vékony láncot. Az egyik úgy fél méter hosszú volt, a másik valamivel kevesebb. Mindkettőnek csatok voltak a végén, és a rövidebbnek egy fém gyűrű is volt a közepén.

– Várnunk kell még egy kicsit, hogy használhassuk őket, de nem hagyhattam ott, amikor megláttam – tolta a kezét a nyakam alá és felhúzott. A doboz leesett rólam és a padlón landult. Gyengéden megharapta az alsó ajkamat. – A kisebbik a mellbimbóidat köti össze, a nagyobbik pedig azt a csikló-piercingeddel. Hihetetlen, mit tanulhat az ember a húgától. Meredith fantáziája sokkal mocskosabb, mint hittem.

Felnyögtem. Egy nap szívrohamot fogok kapni ettől a nőtől. Mint egy kisfiú a játékaival.

– Azon gondolkodom – húzódott vissza, de egy pillanatra sem engedett el. – Ha jó kislány leszel, ha végzünk, megkaphatod a felcsatolhatót. De nincs orgazmus addig, oké, édes?

– Igen, úrnőm – nyeltem egyet. – Jól hangzik.

Folytatása következik!

**********************************************************************

Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.