Lopott pillanatok az oltár előtt 1. rész

Megjegyzés: A történet a szerző Lopott pillanatok, Lopott pillanatok Toszkánában, Lopott pillanatok Párizsban, Lopott pillanatok Chicagóban, Lopott pillanatok a szerelemben és Lopott pillanatok karácsonykor címen felkerült történeteinek folytatása. A szokásoknak megfelelően ezt is több részletben töltöm fel.

FIGYELEM! Ez a történet a sorozat utolsó eleme.

Írta:  secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 3.

****************************************************************************************** 

            Álmodtam.

            Sétáltam végig az utcán a nap kellős közepén. A fény viszont túlságosan elvakított. Csak egy pár lábat láttam magam előtt és az utat magam alatt.

            Nem volt semmi tőlem balra, csak a fehér tér. Tőlem jobba épületek sorakoztak egy folyamatos sorban, de a falak szinte áttetszők voltak. Nem volt semmi kiírás az üzlethelyiségeken. Amikor megálltam, hogy benézzek egy ablakon, polcokat láttam odabent, rajtuk tárgyakkal, de minden homályos volt. Az ajtóval is próbálkoztam, de zárva volt.

            Nem hallottam semmiféle hangot. Se kocsikét, se emberekét, de még madarakét sem. Az egyetlen, ami megtörte utamat, a jelzőlámpák fénye, vagy néhány virágcserép volt. Az út sima volt. Se kátyú, se keresztutca. Még csak záróvonal sem volt rajta.

            Azon merengtem, mennyi ideje sétálhatok már. Milyen messze jutottam. Hova lukadok ki végül. És, végül is, miért gyalogolok.

            Hirtelen megtört az épületek sora. Egy aszfaltút ágazott le jobbra. Előre az út és az épületek sora is folytatódott. Csak egy pillanatra álltam meg, mielőtt rákanyarodtam volna az új útra.

            Egy sikátorba vezetett, de nem volt ott egy hajléktalan, vagy szemetes sem, mint arra az ember számítana. Ahogy eddig is, csak karnyújtásnyira láttam el. Most viszont sötétebb volt, mint eddig.

            Csak egy magányos lámpa volt az egyetlen fényforrás magasan felettem. Elég alacsonyan volt, hogy lássam, de túl magasan, hogy eléggé megvilágítsa a környezetemet. Téglafalakat láttam mohával beborítva fel egészen az égig.

            Mehettem tovább, de vissza is fordulhattam. Egyik irányba sem tudtam, mi van. Bár nem láttam be az utamat végig, akkor is jobb volt látni valamit, mint semmit se. Nem igaz? Miért ilyen nehéz döntést hozni? Nem lenne könnyebb csak követni a megszokott utat?

            Végül felébredtem, magamhoz szorítva a párnámat és ziháltam. Kimentem a mosdóra, majd visszabújtam a takaró alá, igyekezve nem felébreszteni Jennát. Sokáig csak feküdtem ott, bámulva a plafont, és próbáltam visszaemlékezni, mintha több lett volna ez, mint álom.

            Amikor nem tudtam visszaaludni, felkeltem, és csináltam kávét. Még mindig éjszaka volt, és a lakás sötétségbe borult, de tudtam, mi hol van. A kezeimet használtam, hogy kitapogassam az utat a konyhába, és előszedjem a bögrémet. Kivártam, amíg a kávéautomata elvégzi a dolgát.

            A kész kávéval átmentem a nappaliba, és magamra húztam a takarót a túlméretezett fotelben, miközben magam alá húztam a lábam. Akárhogy próbálkoztam, semmi mást nem tudtam felidézni az álmomból. Csak egy végtelen séta egy végtelen úton két lehetőséggel. Folytatni az utat, vagy elveszni a sötétségben, reménykedni a legjobban.

– Kat? – suttogta Jenna mögöttem.

A hálószoba ajtaja felé fordítottam a fejem.

– Sajnálom. Felébresztettelek? Próbáltam csendes lenni.

– Nem, édes. Csak hív a természet. Csak aggódtam, amikor nem találtalak az ágyban. Minden oké?

– Álmodtam. Nem tudtam visszaaludni – emeltem meg a bögrém. – Gondoltam, ez segít.

A szék háttámlájának dőlt és gyengéden megmasszírozta a vállam.

– Szeretnél beszélni róla?

Megráztam a fejem, próbálva nem gondolni rá, milyen szexi így csak bugyiban és egy rövid pólóban, kócos hajjal.

– Csak egy álom volt. Menj csak vissza aludni!

– Oké – indult el, de aztán megállt, hogy az ujja köré csavarja a hajam. – Tudok valamit, ami segíthet elaludni, ha érdekel.

Hátrabillentettem a fejem, hogy lássam az arcát.

– Most?

– Ühüm – mosolygott rám és ujja a fejbőröm simogatta. – De csak ha szeretnéd.

Még ittam egy kortyot a kávémból, és letettem a bögrét, elhajítva a takarót.

– Jövök.

– Szeretnéd, mi?[1] – nevetett, miközben megfogta a kezem, és visszavezetett az ágyhoz. Elvett egy vibrátort az éjjeliszekrényről és rám mosolygott. – Vedd le a ruhád és feküdj le!

– Biztos vagy benne, hogy ez működik?

– Igen. Most pedig, ssss! – Jenna nem vesztegette tovább az időt, hanem széttolta a combjaimat, és közéjük nyomta a vibrátort. Lassú fokozatra kapcsolta, és a bejáratomhoz tolta. Egy ideig habozott, amíg a testem felkészült a behatolásra, aztán a puha műanyag rudat lassan belém tolta.

Felnyögtem, megragadva a karjait.

– Ó, igen! Kérlek… még!

– Jó érzés, nemde, édes?

Csak nyögtem, és szélesebbre tártam a lábaimat.

            Lassan ki-be húzogatta a vibrátort, másik kezével megtámasztotta magát, ahogy fölém hajolt és gyengéden megcsókolt. Nyelve az ajkaimon kalandozott, majd behatolt, amikor szétnyitottam az ajkaimat.

            Egy idő múltán a lábaim közé térdelt, és szabad kezével a ciklópiercingemmel kezdett játszani. Nagyobb sebességre kapcsolta a vibrátort, majd gyorsabban mozgatta bennem, egészen, amíg el nem élveztem.

– Jó kislány. Add át magad neki, Kat! Hagyd, hogy minden problémád tovaszálljon! Csak mi vagyunk, te meg én.

Megragadtam a lepedőt, és ritmusosan felé löktem a csípőmet, egyik oldalról a másikra vetve a fejem. Éreztem, hogy közel állok a csúcshoz. Ismét kiszaladt belőlem az erő és éreztem a fáradtságot. Egy része amiatt volt, hogy nem értem el a célom, ami kissé lehangolt.

– Tudom, édes. Tudom. Tarts ki!

Jenna csak egy pillanatra lassított, és kinyúlt valamiért a szekrény felé. Aztán felemelte a lábamat, és a fenekem alá tolta a térdeit. Közelebb hajolt, így a csípőjével széjjelebb feszítette a lábaimat. Aztán ismét belém nyomta a vibrátort.

            A hátam megfeszült, és sikoltoztam, ahogy a vibrátor a csiklómhoz ért. A piercing legérzékenyebb testrészemhez préselődött.

– Ez az, baby. Élvezz el nekem!

Én pedig engedelmeskedtem, és hangosan sikoltottam, reszketve, mint a magányos levél a viharban.

            Nem mondott semmit, ahogy lassan kihúzta belőlem a játékát, és mellém feküdt, amíg az utóhatások rázták a testem. Magunkra húzta a takarót, és átölelt. Ajkait a tarkómhoz nyomta és a hátamhoz préselődött.

            Elmosolyodtam, ahogy erőt vett rajtam a fáradtság. Mint mindig, Jenna tudta, mit kell tennie. Imádtam őt ezért.

 Folytatása következik!

**********************************************************************

Remélem, tetszett a történet. Várom a véleményeket. Bármilyen formában örülök a megjegyzéseknek, legyen az dicsérő vagy kritizáló, akár névtelenül is. Ebből tanulok, hogy mit csinálok jól és mit rosszul.

Akinek tetszett a történet, lájkolhatja a Facebookon a Sinara történetei nevű oldalon.

---

[1] Angol szójáték. Angolul az orgazmusra utaló „elmegyek” kifejezés helyett azt mondják „jövök”.