Egy perc líra - Kopogtatás nélkül

JÓZSEF ATTILA: KOPOGTATÁS NÉLKÜL

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethesz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,

hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Egy perc líra - Akarsz e játszani?

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: AKARSZ-E JÁTSZANI?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?

(Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?)

A felnőtti létben az a legszörnyűbb, hogy elfelejtünk játszani. Napjaink egyre hosszabbak, fárasztóbbak. Lassan kifakulnak a színek, eltűnnek az önfeledt mókázások, lehervad arcunkról a gyermeki kacaj utolsó lenyomata is, és észrevétlenül lesz belőlünk egy szürke, fásult gép. De nem kell, hogy robotokká változzunk. Játszani felnőtt fejjel is ér! Párban, csapatban, de akár egyedül is! ;)

Egy perc líra - Bájoló

Radnóti Miklós Bájoló című verse igen kedves számomra. Bevallom őszintén azután lett az, miután meghallottam Szabó Balázs feldolgozásában. Egyszerűen megmelengeti a szívem, akárhányszor csak hallom. Remélem, hogyha nem is ilyen hatást vált ki bennetek, de elnyeri tetszésetek. 

******************************************************************************************************************************************************

RADNÓTI MIKLÓS: BÁJOLÓ

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.

Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s  tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

***

Most pedig indítsd el ezt a videót, hunyd le a szemed, és ...

Egy perc líra újra!

Jó ideje szünetel az "Egy perc líra" rovat Rosabella Sanchez tolmácsolásában. Na nem azért, mert megszűnt létezni, vagy mert kihunyt a versek iránti hódolatom!  Pusztán végzős egyetemistaként a szakdolgozat írás, államvizsgára és egyéb vizsgákra való felkészülés teljességgel elvágja az embert mindattól, amit szeret, és ilyenkor csak hírből ismert a szabadidő, mint olyan. Igazából még most sem vagyok túl rajta, sőt! Most kell csak igazán belelendülni a tanulásba! De amikor ennyire szét van esve az ember lánya, szinte mentőövként tud szolgálni egy-egy nagyszerű vers. És, ha már én olvasom, és töltekezem, miért ne oszthatnám meg veletek is? Tehát újra beindul a gépezet, és újra feltöltögetem azokat az alkotásokat, melyek valamilyen oknál fogva megérintettek. Remélem ezután is elnyerik tetszéseteket! Természetesen továbbra is várom észrevételeiteket, javaslataitokat a következő verseket illetően!

Egy perc líra - Tartózkodó kérelem

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY - TARTÓZKODÓ KÉRELEM

A hatalmas szerelemnek

Megemésztő tüze bánt.Te lehetsz írja sebemnek,Gyönyörű kis 'tulipánt!'

Eleven hajnali tűz,

Ajakid harmatozása

Sok ezer gondot elűz.

Szeretőd amire kért:

Ezer ambrózia csókkal

Fizetek válaszodért.

Szemeid szép ragyogása

Teljesítsd angyali szókkal.

Rosabella aktjai - David Bailey

Mai aktunk David Bailey csodálatos divatfotója, mely az I-D magazin 2011-es téli számában jelent meg. A szépséges modell pedig nem más, mint Anja Rubik. 

David Bailey a Vogue magazin divatfotósa volt, illetve mellette szabadúszóként dolgozott.A hatvanas évek Londonjának krónikása és hírnöke. A világ elsősorban az ő képei révén ismerte meg a londoni fiatal közép- és felső osztály könnyed, bohém életét, a "Swinging London" avagy "Swinging Sixties" életérzést, amit például a Beatles vagy a Rolling Stones is képviselt.  Hírességekről készült fotói révén maga is híres és ünnepelt lett, ő az első "sztárfotósok" egyike. 

Fekete fehér akt. A mai ember szereti a színeket és hiányolja, ha nincsenek. Pláne, ha egy női testről van szó. Mégis, akár fotók nézegetéséről, akár készítéséről van szó, én kedvelem a fekete fehér világot. A színek olykor értelmet adnak, élénkítenek, néha meg csak hátráltatják a szemet, mert az elveszlik a színes kavalkádban, és nem jön át a fő mondanivaló. Szerintem ennél a képnél tökéletes választás volt a fekete fehér. Ettől olyan egyszerű és mégis nagyszerű lett.

A fotó felső harmadában, a modell feje fölötti gerendák nekem speciel picit zavaróak, de ezek azok a vonalak, amelyek a gyönyörűséges arcú nőre csalogatják a nézők tekintetét. Külön dicséretet adnék a stylistnaknak a lyukacsos felsőért, és a feszülő naciért. Mondjuk a hölgyemény amúgy is egy isteni csoda, de ezek a ruhák ha lehet, még jobban felkorbácsolják az érzékeket. :)

Életképek tőletek 3.

Az iskola jó dolog, de nem feltétlenül csak a megszerezhető új ismeretek miatt. Sokkal többet nyomnak abba a bizonyos latba az oda járó cuki csajok.

Nem vagyok épp egy központi figura. Semmilyen értelemben. Ha jó a társaság, egészen fel tudok oldódni, jól érzem magam, de ha nem, akkor legtöbbször nem tudok mit kezdeni magammal, a kialakult helyzettel. Nem zárkózok be, de nem is próbálok „jópofa” lenni. Nos, a csoport, ahova jártam, semmilyen szempontból nem volt jó társaság. Sem jófejségből, sem összetartásból nem jeleskedett. Beszélgetéseink felszínesek voltak, barátságok nemigen alakultak ki, és amúgy meg mindenki elvolt magának, mint a befőtt.

Már csak pár hónap volt hátra az iskolából. Mindenki a padban ült, és vártuk, hogy tanár úr végre elkezdje az órát, aztán mehessen mindenki haza. Ekkor nyílt az ajtó, ám az idős tanár helyett egy csinos lány lépett be a terembe. Felkaptam a fejem és nem tudtam levenni róla a szemem. Nem volt túl különleges a külsőségeket illetően. Csinos, vékonyka, szép arcú lány, de semmi extra. Rövid hajával még talán picit fiúsnak is hatott, de a kisugárzása! Na az nem volt semmi! Ritkán tud valaki így, egy szó nélkül megbabonázni. És hova ült le? Na hova? Hát pontosan elém. Egész órán hevesen vert a szívem, és olyan voltam, mint egy szerelmes kamasz. Nem tudtam nyugton ülni. Ficeregtem, forgolódtam, és folyton őt lestem. A nyakát, az ujjait, a vállát, a kisportolt, izmos hátát. Aztán vége lett az előadásnak. Felálltunk, ő rám villantotta gyönyörű mosolyát és eltűnt a sötét folyosón. Én meg csak álltam ott bambán és vigyorogtam, mint egy jól lakott óvodás.

Teltek a hetek és valahogy mindig mellém keveredett. Én pedig minden adandó alkalmat kihasználtam, hogy hozzá szóljak, beszélgetést kezdeményezzek, vagy hogy „véletlenül” hozzáérjek a kézfejéhez, térdéhez. Semmi sem történt köztünk, én mégis imádtam minden együtt töltött pillanatot. Aztán eljött a zárás, bizonyítvány osztás és a bankett ideje. A banketten nem sok időt töltöttünk együtt, mert ő is külön beszélgetett, én is. Persze többször összemosolyogtunk, akár a terem két távoli szegletéből is. Néha mellé settenkedtem, megszorítottam a vállát, rákacsintottam, aztán tovább álltam. Éjféltájban oszlani kezdett a társaság. Eléggé elfáradtam én is, és a buli sem volt az a „Hú,de jó!”. Ezért aztán elköszöntem én is, és a  parkoló felé vettem az irányt. Egyszer csak gyors léptekre lettem figyelmes magam mögött. Mire hátra pillantottam, már majdnem mögém ért Ő. Bevártam és mosolyra húzódott a szám. Együtt sétáltunk a Kocsijainkhoz. Beszélgettünk még kicsit, megígértük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot és nem felejtjük el a másikat. Elköszöntünk, majd egy váratlan pillanatban megölelt. A lenge nyári felsőink alól kilátszó forró, meztelen bőreink egymáshoz simultak, arcom pedig selymes, finom kis nyakához érintettem. Beszívtam illatát, s szinte euforikus állapotba kerültem. Majd elengedett, adott két puszit és a kocsija felé indult. Éreztem, hogy ez az utolsó lehetőségem. Most vagy soha. Remegő kezemmel felé nyúltam, megfogtam kezét, magam felé fordítottam és egy hosszú, gyengéd csókot leheltem puha kis ajkaira. Ő visszacsókolt, rám mosolygott, aztán beszállt a kocsijába és egy újabb bájos mosoly kíséretében elhajtott. Én meg csak álltam ott és még hosszú, hosszú percekig néztem utána, és elégedetten vigyorogtam.

Azt hiszem sok új ismerettel, élménnyel gazdagodtam a nagy iskolában. :)

*********************************************************

Ha nektek is kedvetek támadt hasonló élményeiteket megosztani a blog olvasóival, az itt olvasható módon megtehetitek. Minden beszámolót örömmel fogadunk.

Egy perc líra - Várakozás

BALOGH RÓBERT - VÁRAKOZÁS

Várok,folyton csak várok,

A szobámban fel és alá járok.Nézem ahogy az utcán mennek a párok,És én is csak egy jelre várok.

Amitől a szívem,teljesen boldog lehet.

Megszabadulna minden gondtól,

És kivehetné a részét a jóból.

És várom hogy a testünk egybe forrjon.

Örökké csak erről álmodom,

És várom,hogy az álmom egy napon valóra váljon.

Várom hogy ajkaink egymás csókjáért remegjen nedvesen.

Várok és ezek a pillanatok éltetnek,

Várok és érzem te is szeretsz és én érted bizsergek.

És várom mikor tekintetünk egymásra talál.

Átölelnénk egymást szorosan,boldogan,

És együtt várnánk míg a nap lenyugszik csendben,nyugodtan.

Várom azt a bizonyos jelet,

Várom hogy a szívünk együtt dobogjon,

Várom hogy szerelmünk kiteljesedjen teljesen,

Várom azt hogy zörrenjen a zár,

Rosabella aktjai - David Lachapelle

Eme jól sikerült alkotást David LaChapelle-nek köszönhetjük, aki ismert és elismert fotós New Yorkban. Olyan magazinoknak készített már fotókat, mint a The New York Times Magazine, a The London Sunday Times,  a Flaunt, az Arena, az Interview és a Vanity Fair. 

Ha ránézünk a képre, elsőre lehet szokatlan lehet a szemnek, hogy a fő mondanivaló a fotó alján helyezkedik el, valamint a rengeteg világos háttér. Viszont pontosan ezért, amikor ránézünk az alkotásra, akkor akaratlanul is elkezdi a szemünk keresni a lényeget. S miután megtalálta....hmm! :) 

Első és sokadik ránézésre is igazán fura volt számomra ez a fotó a rengeteg fénnyel és világos részlettel, ráadásul a stílusok is keverednek igen rendesen. De mégis…van benne valami erő, valami tetszetős. A sok-sok világos, fényes részt tökéletesen ellensúlyozza a szőkeség bronz barna bőre és kigombolt, kék farmerja. Amatőr fotósként készítettem már aktokat, de ilyen megközelítés eddig eszembe sem jutott, hogy őszinte legyek. LaChapelle nem a nőiességre helyezi a hangsúlyt, az idomokra, a bőrre, hanem a stílusra. Ettől lett eredeti, és nem tucat. Bár lehet annyira nem is akt, inkább glamour,de ez a mi szempontunkból ugyan mindegy. Gyönyörű a modell, és a kép összhatása is nagyszerű! :)

Életképek tőletek 1.

Tikkasztó meleg és vizsga. Elég csak ennyit mondanom és szerintem mindenki látja maga előtt a képet, ahogy fekete-fehér elegáns ruciba bújtatott leányzó megkönnyebbülve bukkan fel egy ódon épület falai mögül. Így történt ez velem is. Rosabella Sanchez, 22 éves egyetemista és blogger vagyok. Az utolsó vizsgám jól elhúzódott, bele a forró nyárba. Így hát hatalmas megkönnyebbülés volt, mikor végre sikeresen letudtam.

A vizsgától már csak az elegáns hacukát utáltam jobban. Pláne ebben az iszonyatos hőségben.  A blúz még csak hagyján, de a szoknya! Legszívesebben leszaggattam volna magamról. De bármennyire szerettem volna, még nem szabadulhattam meg tőle, mert meg kellett várnom a barátnőmet, amíg végez a dolgával, hogy aztán egy kávé mellett beszéljük ki a hét eseményeit. Törtem a buksim, ugyan mit kezdjek addig magammal. Habár a bevásárlóközpontokban jó hűvös van, de most semmi kedvem nem volt a kirakatokat bámulni, vagy csak lézengeni a ruhák között.  Némi kusza ötlet után úgy döntöttem beülök a kocsiba. Letekertem az ablakot, bekapcsoltam a klímát és szép lassan élhető légkört sikerült kialakítani. Kigomboltam fehér blúzom felső három gombját, hogy némi levegőhöz juthasson felhevült bőröm, majd felraktam a pilóta napszemüvegem, fészkelődtem kicsit az ülésen, hogy megtaláljam a legkényelmesebb pozitúrát, és már minden a legnagyobb rendben volt. A rádióban épp Joan Jett slágere csendült fel -ami mindig jókedvre derít- így feltekertem a hangerőt, majd kikönyököltem az ablakon és nézelődtem széles vigyorral az arcomon. Kedd délután 3 órakor, rekkenő hőségben nem sok épeszű ember mászkált az utcán. Egy-két nyugdíjas fagyizott az unokákkal, néha felbukkant egy-egy sietős üzletember, vagy bevásárlásból érkező középkorú hölgy. Mit ne mondjak, nem épp izgalmas látványt nyújtott az utca. Semmi extra nem történt és kezdtem elunni magam. Amit talán megérzett az Univerzum, vagy nem is tudom, de ekkor  egy gyönyörű bicajos leányzóra lettem figyelmes. Rögtön fel is kaptam a fejem a látványra, amit ő sem hagyott válasz nélkül. Szerintem egész magas lehetett, ezt sugallták legalábbis a narancssárga sortja alól kilátszó csinos, hosszú combjai. Fehér trikója, és fémesen csillogó napszemüvege nagyszerűen kiemelte bronzbarna bőrét, melyhez fantasztikusan jól állt neki a gesztenyebarna Kleopátra haj. Lélegzetelállító jelenség volt, meg kell hagyni. Nem is bírtam ki, hogy ne csodáljam meg  aprólékosan ezt a szépséget. Nem tudom, hogy ezért, vagy mert esetleg én is felkeltettem a figyelmét,de hozzám hasonlóan ő is szemtelenül végigmért – már ami látszott belőlem a kocsi mögül – és úgy bámult, hogy nem vette észre a közeledő villanyoszlopot. Próbáltam komoly arcot vágni, de azért még így is megbújt egy aprócska mosoly a szám szélén, és halk hangon csak ennyit mondtam neki: „Vigyázz! Oszlop!” Egyem a szívét! Elvörösödött, gyorsan korrigált és villámsebesen elhajtott.  Úgy sajnáltam, hogy tönkretettem ezt a szép pillanatot, de azért nem akartam, hogy összetörje magát. :) 

*********************************************************

Ha nektek is kedvetek támadt hasonló élményeiteket megosztani a blog olvasóival, az itt olvasható módon megtehetitek. Minden beszámolót örömmel fogadunk.

Egy perc líra - Szerelmeslevél

LUDWIG VAN BEETHOVEN - SZERELMESLEVÉL

"Már az ágyban Hozzád szállnak gondolataim, én Hallhatatlan Kedvesem, itt-ott vidáman, azután ismét szomorúan, várva a sorstól, meghallgat-e bennünket? - Élni csak egészen Veled tudok, vagy sehogy. Igen, elhatároztam, addig bolyongok a távolban, míg csak karjaidba nem repülhetek, nem érezhetem egészen otthon magamat nálad és nem küldhetem lelkemet általad átölelve a szellemek birodalmába. - Igen, fájdalom, ennek így kell lenni - El fogod bírni, annál is inkább, mert ismered irántad való hűségemet. A szívem sohasem lesz másé, soha-soha. - Ó, Istenem, miért kell távol lenni attól, akit annyira szeretünk! És mégis életem Bécsben, akárcsak most, nyomorúságos élet - Szerelmed a legboldogabb emberré tesz. - Mostani éveimben volna szükségem némi egyhangúságra, egyformaságra az életben - meg volna-e ez a mi viszonyunk mellett? - Angyal, éppen most értesülök arról, hogy a posta mindennap indul - be kell tehát fejeznem, hogy azonnal megkapd a levelet. Légy nyugodt! Csak létünk nyugodt megítélésével érhetjük el együttélésünk célját. - Légy nyugodt - szeress engem! Ma - tegnap - milyen könnyes vágy utánad - utánad - utánad. Életem - Mindenem! - Isten Veled! - Ó, szeress továbbra is, ne ismerd félre soha leghűbb szívét a Te szerető Lajosodnak.

örökké a Tiéd

örökké az enyém

örökké a miénk

L."

Aláfestő zenének pedig Beethoven egyik csodálatos művét hoztam el nektek. 

Egy perc líra - Az én menyasszonyom

ADY ENDRE - AZ ÉN MENYASSZONYOM

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,

De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:

„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,

Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:

Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:

Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:

Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:

Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:

Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,

Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:

A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,

Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,

Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:

„Bűn és szenny az élet,

Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Egy perc líra - A neveddel alszom el

KOMÁROMI JÁNOS - A NEVEDDEL ALSZOM EL

amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el  

Komáromi János: A neveddel alszom el című verse Ujvári Zsuzsanna szavallatában

Egy perc líra - Meg akarlak tartani

ADY ENDRE - MEG AKARLAK TARTANI TÉGED

Őrjít ez a csókos valóság,

Ez a nagy beteljesülés,

Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva

Könyörgök hozzád, asszonyom:

Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,

Akkor fagyjon meg a tied,

Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,

Átok a legszebb jelen is:

Elhagylak, mert nagyon kívánlak.

Testedet, a kéjekre gyúltat,

Hadd lássam mindig hóditón,

Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,

Ezért választom őrödül

A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom

Egy asszonyról, aki szeret

S akire én örökre vágyom.

Egy perc líra - És mégis megvártalak

ADY ENDRE - ÉS MÉGIS MEGVÁRTALAK

(Kicsi Csinszkámnak küldöm)

Te még nem indultál el utnak

S engem űzzön az unalom,

Sok-biróknak e dühös láza,

Száz iramú, vad utamon.

Szeretők és cimborák hulltak

Vesztek mellőlem sorba ki,

De nem tudtak eloltani

Száz életet oltó fuvalmak.

Lendületek és szünetek,

Tivornyák, villámlások, lármák

Vakok voltak és süketek.

Nem volt soha oda-adásom,

Valaki féltően fogott:

Nem indultál, nem jöhettél még

S valójában nem lobogott

Életem még a poklokban sem,

És eltemettek százszor is

És száz életből vigan tör ki

Egy teljes élet, mámor is, 

Ujságos izével a vágynak

Pirulón és reszketegen

Hajtom megérkezett, megérett

Drága öledbe a fejem.

*

És mégis megvártalak.

Nagyon szeretem a verseket, épp ezért mindig fenntartásaim vannak azok feldolgozását illetően. Hónapokkal ezelőtt viszont rátaláltam néhány számomra nagyon tetszetős videóra. Ami a leginkább megfogott bennük, hogy úgy hozzák közelebb a verset, hogy az eredeti mű nem veszít fényéből. Sőt! Az utcán elmélázva, a kocsiban egy hosszabb úton, vagy akár bicajozás közben is fantasztikus élményt ad a hallgatása. Ízelítő gyanánt Ady Endre: És mégis megvártalak című versét Jordán Tamás szavalatában hallhatjuk, Shamen aláfestő zenéjének kíséretében.

Zeneajánló 65.

Elektra - I Don't Do Boys

Egy igazi vágyfokozó videó, pörgős zenével, hogy jobban menjen a mai nap! :)

Egy perc líra - Mert nagyon szeretlek

A következő verset egy tündéri teremtésnek, egy nagyszerű nőnek ajánlom! :)

WASS ALBERT - MERT NAGYON SZERETLEK

Könnycsepp a szempilládon este:

én vagyok.

Én vagyok az a kíváncsi csillag,

mely rád kacsingat

és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.

Végigálmodom az álmodat,

ölelésedben én epedek el,

csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,

mely szíved rejtett zárjait kinyitja,

s a nyíl vagyok, amely sivítva

holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog

holt mámorok tört ívén át az éjbe:

s én vagyok az a sápadtság, amit

éjfél után, ha bálból jössz haza,

rád lehel a sarki lámpa fénye.

Egy perc líra - Szerelem?

JUHÁSZ GYULA - SZERELEM?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez, 

Egy pillantásod hogyha megkeres, 

mint napsugár, ha villan a tetőn, 

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem, 

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat, 

Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, 

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. 

Ha balgaság, ha tévedés, legyen 

Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Egy perc líra - Ábránd

Vörösmarty Mihály - Ábránd

Szerelmedért

Feldúlnám eszemet

És annak minden gondolatját,

S képzelmim édes tartományát;

Eltépném lelkemet

Szerelmedért.

Szerelmedért

Fa lennék bérc fején,

Felölteném zöld lombozatját,

Eltűrném villám s vész haragját,

S meghalnék minden év telén

Szerelmedért.

Szerelmedért

Lennék bérc-nyomta kő,

Ott égnék földalatti lánggal,

Kihalhatatlan fájdalommal,

És némán szenvedő,

Szerelmedért.

Szerelmedért

Eltépett lelkemet

Istentől újra visszakérném,

Dicsőbb erénnyel ékesítném

S örömmel nyújtanám neked

Szerelmedért!

Egy perc líra - Rá gondolok...

Adam Jayk - Rá gondolok...

Rá gondolok, ő szép,
ő okos, értelmes,
szép a haja,
szép az arca.
A többi nem érdekel,
csak rá gondolok.

A hangja a fülemben cseng,
de csak egy "Szia",
ennyit mond, ha találkozunk.
Én visszaköszönök,
máris beszéltünk valamit.
Ennél több kell nekem.

Többet akarom hallani a hangját,
többet akarom nézni,
meg akarom érinteni,
fogni a gyöngéd kezét,
megsimítani az arcát,
hátra simítani a haját...

Rá gondolok, ő szép,
ő csodálatos,
belőle nincs is több,
nem is akarom, hogy legyen,
mert nem akarok elcsábulni,
csakis tőle.