Egy perc líra - Akarsz e játszani?

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: AKARSZ-E JÁTSZANI?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindíg, mindíg játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfõre ülni,
borból-vízbõl mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani, mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú õszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubinteát és sárga páragõzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?

Akarsz-e játszani boldog szeretõt,
színlelni sírást, cifra temetõt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?

(Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?)

A felnőtti létben az a legszörnyűbb, hogy elfelejtünk játszani. Napjaink egyre hosszabbak, fárasztóbbak. Lassan kifakulnak a színek, eltűnnek az önfeledt mókázások, lehervad arcunkról a gyermeki kacaj utolsó lenyomata is, és észrevétlenül lesz belőlünk egy szürke, fásult gép. De nem kell, hogy robotokká változzunk. Játszani felnőtt fejjel is ér! Párban, csapatban, de akár egyedül is! ;)