Vakrandi 7. rész

Előzmény: Vakrandi 1. rész
Közvetlen előzmény: Vakrandi 6. rész

Írta: YKN4949

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. augusztus 14.

*******************************************************************

Amikor másnap reggel kinyíltak a szemeim, napfény tűzött be az ablakon. Úgy ragyogott, ahogy még soha azelőtt. Az első pillanatokban elképzelésem sem volt, hogy lehetek, vagy mit csinálhatok ott. Enyhe fájdalom hasított a fejembe és különös érzés töltötte el a számat. Emlékeztem, hogy ittam előző este, aztán sorban három felismerés hasított belém egymás után.

Először bevillant, kivel töltöttem az estét. Aztán kitisztult a tekintetem és megláttam a mellettem alvó Riley-t. Harmadszor pedig megéreztem hozzám simuló testét. Egymás karjaiban töltöttük az éjszakát.

Egy pillanatra fagyos pánik kerített hatalmába. Mit tettünk? Az éjszaka egyáltalán nem éreztem, hogy ittas lettem volna, de most, a nap fényénél hatalmába kerített a fejfájás és a lány jelenléte, akit alig ismertem. Rájöttem, hogy egy sor meggondolatlan döntést hoztam. Mielőtt pedig végiggondolhattam volna, az első villanás az volt az agyamban, hogy el kell tűnnöm innen. Egyedül akartam lenni. Egyedül a saját lakásomban, hogy gondolkozhassak. De még mielőtt megmozdulhattam volna, rájöttem, hogy Riley gyakorlatilag rajtam fekszik. Lehetetlen lett volna felkelni anélkül, hogy felébresszem. Visszahajtottam a fejem az ágyra és az agyam hevesen zakatolni kezdett.

Azon kaptam magam, hogy Riley békésen szendergő arcát figyelem. Most már emlékeztem a pillantására az előző estéről. Emlékeztem a mindenünket elöntő vágyra. Magam előtt pedig egy ártatlanul szendergő arcot láttam.

Átléptem néhány határt az előző este, de most már lehetetlen lett volna letagadni, hogy vonzódom Riley-hoz. És a nőkhöz is, úgy általában. Nem tagadhattam le, hogy leszbikus vagyok. Olyan gyönyörű volt, a teste pedig... olyan jó érzés volt, ahogy hozzám simult! Most már tudtam, ez az igazság. Most már, józanon, ez a felismerés még furcsább volt, mint előző este.

Azonban fogalmam sem volt, hogyan tovább, amikor Riley szemei végül lassan kinyíltak. Valamilyen okból kifolyólag teljesen hatalmába kerített a félelem. Nem tudtam, mire számítsak. Talán dühös lesz, vagy szégyelli majd magát. Az egyetemi barátját is ellökte egy részeg éjszaka mámorában elkövetett meggondolatlanságok után. Talán velem is ez lesz.

Aztán Riley gyönyörű szemei végül rám emelkedtek és álmos pillantásában ugyanolyan zavart láttam, amit én is éreztem.

– Ööö... jó reggelt! – motyogta, majd zavartan felnevetett.

– Neked is jó reggelt! – válaszoltam.

Elfordult tőlem. Nem tudott a szemembe nézni. És egyikünk se mert megmozdulni. Meztelen testünk egymáshoz simult és éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek. Majd, néhány pillanat múlva, Riley ismét felnézett rám.

– Sajnálom. Csak... nem szoktam még hozzá.

Megvontam a vállamat.

– Ahhoz, hogy egy nővel ébredj?

– Nos... igen. De arra értettem, hogy egy részeg este után reggel a partneremmel együtt ébredjek. Ez... kicsit furcsa...

– Nos, ez is mutatja, mennyire különböznek a férfiak a nőktől. Eszembe se jutott volna csak úgy itt hagyni téged.

– Úgyse tudtál volna kimászni alólam, nem? – mosolygott Riley.

– Ha meg sem próbálom, akkor biztosan nem – válaszoltam, amire már felnevetett, ezúttal mindenfajta feszültség nélkül. Jól esett ez a hang.

Riley a mellettem nyugvó párnára hajtotta a fejét és érdeklődve nézett rám.

– Szóval... mi történt? – kérdezte, hosszúra nyúlt csend után. Egyszerű kérdésnek tűnt, de mégsem volt az. Én viszont csak egy egyszerű választ adtam rá.

– Lefeküdtünk egymással.

Riley arca grimaszba rándult.

– Nos... igen. De, én úgy értem... mi történt? Az egyik pillanatban még iszogattunk és barátkoztunk, a következőben kiteregettük minden mocskos szexuális szennyesünket, a rákövetkezőben pedig már meztelenül henteregtünk az ágyban.

Elpirultam a tömör leírás hallatán, de végül is igaza volt. Minden olyan gyorsan történt.

– Nem tudom – válaszoltam őszintén, de minél többet gondolkodtam rajta, most már józanul, annál több értelme lett. – Szerintem a közös barátaink észrevették, hogy valami olyasmire vágyunk, amit magunk elől is eltitkolunk és tegnap este, egy váratlan pillanatban, mindkettőnkből előbukott. Mindketten, legalábbis erre az éjszakára, elfogadtuk, mit akarunk, és épp ott voltunk egymásnak. Mindketten tudtuk szavak nélkül is, hogy ha itt most visszakozunk... akkor talán örökre eltemetjük ezt magunkban.

– Köszönöm – szólalt meg Riley egy perc hallgatás után.

– De mit?

– Azt hiszem, igazad van. És nem hiszem, hogy képes lettem volna rá nélküled. És nem csak arra értem, hogy nyilván nem tudtam volna szexelni egyedül. Úgy értem, nem hiszem, hogy meg tudtam volna tenni bárki mással. Csak olyasvalakivel, aki pontosan ugyanúgy érez, mint én.

– Nos, ha így áll a dolog, akkor én is köszönöm neked. Mert én is így érzek. – Előre hajoltam és gyengéden megcsókoltam Riley száját. Ez volt az egyetlen dolog, ami ebben a helyzetben helyesnek tűnt. Mindketten lehunytuk a szemünket. Olyan volt, mintha most csókolóznánk először. Éreztem, hogy a testem azonnal reagál rá, ahogy Riley-jé is. Aztán lassan eltávolodtunk egymástól és ismét csendbe burkolóztunk. Úgy éreztük magunkat, mint két kiskamasz, akik először szerelmesek.

– És ez mit jelent? Úgy értem... nekünk – szólalt meg végül Riley.

Halkan sóhajtottam.

– Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy nekem azt jelenti, hogy többé nem hazudhatok magamnak. Most már tudom, hogy leszbikus vagyok és azt is, hogy ezzel nincs semmi baj. – Riley elpirult és bólintott. – De azt is megtanultam a múlt éjszaka, hogy a legjobb barátommal is komplikált a kapcsolatunk és talán sosem fogok ezzel zöld ágra vergődni. De azt is tudom, hogy ezzel semmit sem fogok elérni. Kim nem leszbikus. De most már, hogy felismertem ezeket az érzéseket, meg kell találnom a módját, hogy kezeljem őket. Azt nem tudom, hogy ez a kettőnk számára mit jelent... – Nehéz volt kimondani. Szerettem volna csak simán elmondani Riley-nak, hogy szeretem őt és boldogan élni vele, amíg világ a világ, de az élet sajnos nem ilyen egyszerű. Bár csak egy éjszaka volt, tényleg kötődtem Riley-hoz. Olyan kötelék fűzött össze minket, ami még soha senkivel azelőtt. Még Kimmel sem. De ennél többet én se tudtam. Még ezt a lányt is alig ismertem magam mellett.

– Még mindig nem tudom, mit reagálna erre az anyám, ha megtudná – törte meg Riley a csendet. Ekkor döbbentem rá, hogy az ő élete se egyszerűbb, mint az enyém. Gyengéden megsimogattam a karját. – Tudom, hogy nem kerülök ezért a Pokolra. Tudom, hogy nincs lángoló tenget meg ehhez hasonlók. Nem kerülhetek ilyen helyre, amiért ilyen természetes dolgot csináltam. De nehéz csak úgy félredobni ezt az egészet. Úgy értem, olyan sokáig hhitem ebben!

Éreztem, hogy mondani akar valamit és úgy döntöttem, segítek neki.

– Túl korai még, hogy biztosra menj. Az én életem is teljesen megváltozott az elmúlt tizenkét órában.

Riley rám nézett és elmosolyodott.

– És akkor most mit csináljunk? Egész életemben azt tettem, amit mondtak nekem. Hogy élhetnék úgy, hogy nincs többé előttem az anyám példája?

Én is ezen gondolkoztam. Hogy élhetnék tovább anélkül a kép nélkül, amit egészen eddig normalitásnak hittem? De, különös módon, ez a gondolat megnyugtató volt. Szabadságot éreztem és olyasmit, amit nem tudok szavakba önteni. Az életem, ahogy Riley anyjának élete is, távolinak és helytelennek tűnt. Bármit is teszünk most, azt nekünk kell eldöntenünk.

– Nos – mosolyodtam el – talán csak éljünk úgy ma is, mint múlt éjjel! Ne tervezzünk semmit! Csak tegyük azt ma, amit helyesnek érzünk és meglátjuk, mit hoz majd a holnap.

Ez volt az egyetlen lehetséges út, ami helyesnek tűnt és Riley is bólintott.

– És ebben a pillanatban mi tűnik jónak? – kérdezte és közben hozzám simult. A testem megborzongott puha bőre érintésétől. Halkan felnyögtem és rá néztem. Olyan gyönyörű volt és egy pillanat alatt megrohantak az előző éjszaka emlékei is. Ebben a pillanatban ő volt az egyetlen ember a világon, aki tudta, ki is vagyok valójában.

– Nem akarok semmit se mondani, ami túlmutat a jelen pillanaton – mondtam gondolkodás nélkül. – Nem akarom megtervezni a jövőt. De annyit mondhatok, hogy most, ebben a pillanatban, szeretlek téged. És ami helyesnek tűnik ebben a pillanatban, az az, hogy kimutassam a szeretetemet – hajoltam előre és lehunyt szemmel megcsókoltam Riley arcát. Éreztem puha bőrét az ajkaim alatt és hallottam, ahogy felsóhajt.

– Én is szeretlek téged – suttogta, majd felém fordította az arcát. A következő pillanatban a szemeink lecsukódtak és az ajkaink találkoztak.

Ellentétben az első csókunkkal, vagy bármelyik másik későbbivel, ez a csók valami más volt. Eltöltötte a gyengéd törődés. Átöleltem őt és gyengéden magamhoz szorítottam.

Pár percig csak feküdtünk ott meztelenül egymás karjaiban és ajkaink egymáshoz nyomódtak. Néha kinyitottam számat és a nyelve utat talált magának. De eközben is arra gondoltam, mennyire más érzés megcsókolni Riley-t józanul. De így is tudtam, hogy ez az, amit akarok. Valahol még jobb is volt, mint az előző éjszaka.

Éreztem, ahogy a testem reagál a teste érintésére és a csókunkra. Bár már nyugodtabbak és higgadtabbak voltunk, a csók semmivel nem volt kevésbé izgató. Sőt, ettől a szerelmes öleléstől csak még jobban forrni kezdett a vérem. Nedvességet éreztem a combjaim mögött és Riley-éi között is, ahogy ágyéka a lábamhoz simult. A testünk pedig hamarosan már valami többre vágyott. A hátamra fordultam, Riley pedig követte a mozdulatomat. Talpra húztam az egyik lábam. Hogy combomhoz dörgölhesse ágyékát, ő pedig az én lábaim közé térdelt, bőrét az én bejáratomhoz simítva. Közben pedig csókunk egyre jobban elmélyült.

Szavak nélkül is értettük egymást, ahogy egyszerre kezdtünk mozogni. Nem gondoltunk semmire, csak engedtünk a testünk vágyainak. Hangosan Riley szájába nyögtem, ahogy élveztem testünk egymásnak feszülését. Megtaláltuk a közös ritmust és együtt dörgöltük ágyékunkat a másik lábához.

Minél tovább folytattuk, annál hangosabban ziháltunk. És még a hangja is felizgatott, ahogy az illat is, ami betöltötte az orromat. Testünk teljesen összeolvadt. Tudtam, mit érez, mert én is azt éreztem. Tudtam, mit gondol, mert én is azt gondoltam. És tudtam, mire vágyik, mert én is arra vágytam. Abban a pillanatban megértettem, mit akart mondani Kim azzal, hogy valami másra vágyok. Valamire, amit nem is értek. Nem csak a szexről volt szó, hanem a teljes együttlétről. A lelkünk teljes összeolvadásáról.

Hangosan nyögtem Riley szájába és a tökéletesség érzete elöntötte a lelkemet. És ahogy eljutottam ehhez a felismeréshez, rám tört a végtelen gyönyör. Éreztem, hogy Riley is reszket és tudtam, ő is ugyanezt éli át. A testünk egymásnak feszült és hallottam, ahogy felsikolt a gyönyörtől.

Én is éreztem a szenvedélyét. Hitelen egyé váltunk. Egyszerre vert a szívünk és kettő helyett éreztünk, miközben mindkettőnkre rátört a közös gyönyör.

Végül Riley hozzám simult, ahogy elernyedt. Mindketten hevesen ziháltunk, miközben arcár melleim közé fúrta, én pedig köré fontam karjaimat.

Egy ideig csak feküdtünk ott együtt és pihegtünk az orgazmus utóhatásaitól. Gyengéden játszottam a hajával, miközben a percek hosszúra nyúltak, de többé nem volt szükség köztünk szavakra. Minden tökéletes volt.

Úgy fél óra múlva már majdnem elaludtam, amikor Riley megszólalt.

– Azt hiszem, jobb lesz felkelni harapni valamit. – Azonban egyikünk se mozdult. – Gyerünk már! Csinálok reggelit.

Még egyszer megcsókoltam őt, mielőtt legördült rólam. Felállt és átsétált a szobán, én pedig gyönyörködtem meztelen teste látványában.

Én is felültem és a telefonomért nyúltam. Nem hívtak a munkahelyemről, és elgondolkoztam rajta, vajon bajban vagyok-e. Mondhatnám, hogy megbetegedtem.

Aztán észrevettem, hogy van egy darab üzenetem. Kimtől jött. Gyorsan megnyitottam és elolvastam.

– A fenébe! – nyögtem fel. – Ezt neked is hallanod kell.

Riley már épp kilépett volna az ajtón, de visszafordult.

– Mi az?

– Kim írt. „Mi reggel megnéztem a számlámat. A kis vacsorátok 421 dollárunkba és 74 centünkbe került Erickel. Nagyon ajánlom, hogy kitarts amellett a lány mellett.”

Felnéztem a telefonból Riley-ra, akinek elkerekedtek a szemei, majd mindketten nevetésben törtünk ki. Mennyibe kerülhettek azok a borok? Végül a nevetés elhalt és Riley megrázta a fejét.

– Sosem hittem volna, hogy ez lesz a vége – mondta, én pedig elmosolyodtam azon az enyhe nemtörődöm-hozzáálláson, ami a szavaiban csengett. Persze, hogy nem számított rá. Hiszen ő ilyen volt. – Ugye tudod, hogy vissza kell nekik fizetnünk? – mosolyodott el csintalanul.

– Nem hiszem, hogy valaha is tudnánk – mondtam, majd felkeltem, hogy megreggelizzek a vakrandi-partneremmel. A többi problémánk még várhat.

Vége

Vakrandi 6. rész

Előzmény: Vakrandi 1. rész
Közvetlen előzmény: Vakrandi 5. rész

Írta: YKN4949

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. augusztus 14.

*******************************************************************

Ész nélkül rohantunk végig az utcán, megfeledkezve mindenről, ami rajtunk kívül létezett. Hallottam, ahogy Riley nevet, miközben szedi a lábát és figyeltem gyönyörű testét, ahogy izmai megfeszülnek mozgás közben. Én is vele együtt nevettem.

Elhagytuk az éttermet, majd haladtunk tovább, kifordulva az utcára. Nem törődtünk semmivel. Hallottam az autók dudálását, de a veszély érzete nem jutott el az elmémig.

Pár perc múlva elértünk egy téglaépülethez. Riley kinyitotta az ajtót és besiettünk. Oda rohantunk a lifthez és Riley megnyomta a hívőgombot, miközben hevesen zihált, de egy pillanatra sem hagyta abba a nevetést. A lift nem jött meg azonnal, úgyhogy inkább kézen ragadott és a lépcső felé ráncigált.

– Csak két emelet – magyarázta, kettesével szedve a fokokat. A közelség érzete új erőt adott nekem és egy pillanat múlva már be is robbantunk a második emeleti a folyosóra, ahol Riley a saját lakása ajtajához vezetett.

– Fenébe! – nyögött fel.

– Mi az?

– Az étteremben hagytam a táskám a kulcsokkal – morogta, én pedig éreztem, hogy az ereimben megfagy a vér. – A fenébe is! – hullott térdre. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ott helyben leteperjem, de aztán észrevettem, hogy a lábtörlő alatt turkál és felemeli a pótkulcsot. Gyorsan talpra állt és egy pillanat alatt kinyitotta a zárat.

Becsukta mögöttünk az ajtót és felkapcsolta a villanyt. Kis lakás volt olcsó bútorzattal, de egy hatalmas ablakkal a tizenöt méterrel alattunk nyújtózó utcára.

Egy kinyitható kanapé állt néhány méterre az ajtótól. Az összegyűrt lepedőből ítélve nem tervezte, hogy felhozza a randipartnerét, de ez engem egy cseppet sem érdekelt. Csak ágy kellett és ott volt.

Mielőtt azonban bármit is tehettem volna, Riley megragadta a karom és magához rántott. A derekam köré fonta a karjait és szorosan magához ölelt. Csípőnk és melleink egymáshoz préselődtek és lehunytam a szemem, ahogy Riley nyelve az ajkaimmal kezdett játszani.

A vágy a tetőfokára hágott bennem. Mindketten éheztünk egymásra. A csók ezúttal vadabb és hevesebb volt, ahogy szánk egymásnak feszült. Kezeim önálló életre kelve bebarangolták partnerem hátát, vállait és nyakát. Mindkettőnk eszét teljesen elvette a vad és fékezheteten vágy.

Ahogy bekerültünk a hidegből Riley fűtött lakásába, úgy éreztem, a testemet túlhevíti a belülről támadó hevület. Elhúzódtam tőle és gyors mozdulatokkal igyekeztem letornázni magamról kabátomat. Végül gondolkodás nélkül elhajítottam és ismét társam akaira tapadtam. De ő sem tétovázott. Alig vetettem magam a karjaiba, kezei rögtön megtalálták a gombjaimat és gyorsan lehámozta rólam a felsőm. Hangosan felnyögtem, biztatva a folytatásra. Gyorsan kiszabadított a ruhadarabjaimból és engedtük, hogy minden a padlóra hulljon.

Riley gyönyörködve mérte végig a testemet. Láttam a lángoló hevületet a szemeiben és éreztem a vibrálást kettőnk között. Valamit, amit még sosem éreztem azelőtt. De ő többre vágyott. Kezét mellemre simította és én hangosan felnyögtem, ahogy éreztem ujjai meleg érintését és körmei hűvösét a bőrömön.

Úgy éreztem, mintha teljesen felszabadultam volna. Mintha a ruhákkal együtt a gátlásaim is lehulltak volna a padlóra. Vágytam Riley-ra. Őrülten vágytam rá.

Ő pedig szó nélkül előre hajolt és mellbimbóm egy pillanat alatt eltűnt a szájában. Hangosan felnyögtem és a lábaim megremegtek. Úgy éreztem, nem tudom sokáig megtartani az egyensúlyomat, úgyhogy hátamat az ajtónak döntöttem. Riley viszont ezt még csak észrevenni se látszott, úgy lefoglalta melleim csókolgatása és mellbimbóm szopogatása.

Hangosan felnyögtem és lehunytam a szemeimet. Az érzés teljesen a hatalmába kerített. Riley a melleim közé fúrta arcát és csókjai szinte égették a bőrömet. Mintha testem minden egyes porcikája lángokban állt volna közelségétől és érintésétől.

Amikor ismét szopogatni kezdte az egyik bimbómat, kinyitottam a szemem és lenéztem rá, hogy lássam, ahogy hatalmas, gyönyörű kék szemei felragyognak rám. Az a két fényes kék tó beragyogta egész lényemet.

Nyelvével kényeztette bimbómat, miközben keze másik mellemre tapadt. Gyengéden gyúrogatta, majd hüvelyk és mutatóujja közé vette bimbómat és gyengéden morzsolgatni kezdte.

– Ó, egek! – nyögtem fel és éreztem, ahogy ajkai mosolyra húzódnak.

A gyönyör egyre csak növekedett bennem, már túllépve azt a szintet, amit egyáltalán lehetségesnek tartottam. Olyan szakértelemmel kényeztetett, amivel még senki azelőtt.

Eközben keze becsusszant kettőnk közé és ujjai végigsimítottak hasfalamon. Éreztem, ahogy kikapcsolja övemet és megszabadít ruhám maradékától is.

Ekkor ébredtem rá, hogy én már szinte teljesen meztelen vagyok, Riley-n pedig rajta van még minden ruhája. Hirtelen őrülten vágytam teste látványára. Lenéztem rá és figyeltem, ahogy lehunyt szemmel tovább végzi mesteri munkáját, miközben fenekét kidugva igyekszik egyensúlyozni.

Elmosolyodtam, ahogy támadt egy ötletem

Megragadtam felsője gallérját és erősen megrántottam. Riley kibillent az egyensúlyából és egy hangos nyögés kíséretében hátra bukott. Én tovább húztam felsőjét, és mire együtt zuttyantunk nevetve a kanapéra, a ruhadarab már a csuklói körül lógott.

– Nagyon huncut vagy – nevetett, mire én csak elhajítottam felsőjét. – Na gyere ide! – integetett felém mutatóujjával.

Legszívesebben azonnal rávetettem volna magam, de nem tudtam betelni gyönyörü teste látványával. Pont olyan tökéletes volt, mint sejtettem. Feszes és lágy ívű izmok, szemkápráztató formák.

– Eddig tied volt a móka. Most én jövök – néztem melleire.

– Nem hiszem, hogy az én melleim felérnének a tieiddel – nevetett.

– Azt majd én eldöntöm – válaszoltam, Riley pedig nem tiltakozott. Szó nélkül engedte, hogy kikapcsoljam melltartóját, majd azt is a többi ruhadarab mellé hajítsam a padlóra.

– Szerintem gyönyörűek – csodáltam az apró dombocskákat. Alig bírtam megállni, hogy azonnal rájuk vessem magam. – Te vagy a leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttam – mondtam és komolyan is gondoltam. Sose vágytam még ennyire senkire sen.

Riley szélesen elmosolyodott.

– Akkor gyere és tégy a magadévá!

Nem kellett kétszer mondania. Hangosan felkacagott, ahogy rá vetettem magam. Egyik lábam a dereka köré fontam, ő pedig elterült az ágyon.

Beharapta az alsó ajkát és csintalanul villogó szemekkel nézett fel rám, ahogy mindkét csuklóját leszorítottam az ágyra feje két oldalán.

– El se hiszem, hogy ez megtörténik – mondtam. Előre hajoltam és hajam beborította Riley arcát. Melleink egymáshoz feszültek. Hegyes bimbóim puha bőrét karcolgatták.

Hangosan felnyögött és éreztem, ahogy borzongás fut végig a bőrén. Előre hajoltam és ajkaim az övéihez nyomtam. Ez a csók más volt, mint a korábbiak. Nem volt semmivel se szenvedélyesebb, de sokkal tudatosabb. Nyelveink egymáshoz simultak és élveztük egymás testének melegét.

Pár percig csak feküdtünk ott a kanapén és hevesen faltuk egymás ajkait, közben pedig ágyékom megállás nélkül a combjához dörgöltem. Azonban nem volt az igazi mindez több rétegnyi ruhán keresztül.

Miközben tovább csókolóztunk és ő a nyelvemet szopogatta, felemeltem a lábam és térdeimre emelkedtem, miközben ő szétnyitotta combjait, hogy helyet adjon nekem. Riley kezei a melleimre tapadtak és gyengéden gyúrogatták őket, miközben én a nadrágjával voltam elfoglalva. Olyan szoros volt, hogy nehezemre esett megszabadítanom tőle. Riley pedig csak kuncogott szenvedésemen.

– Segíthetnél – morogtam, mire ő megrázta a fejét.

Játékosan elmosolyodtam és erősebben megrántottam a nadrágot. Végre sikerült leráncigálnom róla és megcsodálhattam gyönyörű lábait. Aztán arrébb fordultam, hogy teljesen lehúzhassam róla és a nadrágot is a padlóra hajíthassam. Majd térde mögé nyúltam és gyengéden felemeltem egyik lábát, hogy belső combját csókolgathassam.

Most már ő is elnyúlva feküdt az ágyon, semmi másban, csak egy boxeralsóban. Lábait széttárta, így tisztán láthattam a szövet közepén terjengő nedvességfoltot. Éreztem is izgatottsága illatát a levegőben. Sosem szerettem a szex illatát vagy hangjait, de Riley illata most szinte olyan volt, mint az éltető víz.

Ahogy lenéztem rá, nem győztem csodálni egyszerre ártatlan és végtelenül vonzó alakját, ahogy elterült alattam az ágyon.

Ismét fölé hajoltam és gyönyörű szemeibe bámultam, miközben átkaroltam testét és minden porcikánk egymásnak feszült. Olyan elemi szenvedéllyel vágytam rá, hogy nem tudtam betelni látványával. És csak ekkor figyeltem fel rá, hogy miközben fölé emelkedtem, hüvelykujjait beakasztotta bugyimba és mozgásommal párhuzamosan immáron egészen a térdemig letolta.

Mindketten felnevettünk, miközben megszabadultam a ruhadarabtól és azt is elhajítottam. Immár teljesen meztelen voltam. Előre hajoltam és megcsókoltam az arcát, miközben térdem ágyékához simítottam.

Riley szemei elszakadtak enyémektől és tekintete végigsiklott arcélemen, majd nyakamon, melleimen, hasfalamon, míg végül megállapodott lábaim csupaszra gyantázott közén. Szája széles mosolyra húzódott. Szemmel láthatóan imádta a látványt. Ágyékom lüktetett a vágytól, hogy végre beteljesüljön együttlétünk gyönyöre.

– Megérinthetem? – mosolygott fel rám, én pedig majdnem elnevettem magam a hangja ártatlanságán.

– Azt teszel velem, amit csak akarsz.

Azt akartam, hogy teljesen a magáévá tegyen. Mindent neki akartam adni.

Ágyékom combjához simítottam és egyik kezemmel az ágyra támaszkodtam feje mellett, hogy másik karomat válla köré fonhassam és magamhoz húzhassam őt. Ajkaink ismét találkoztak és Riley szája elnyílt, hogy utat engedjen nyelvemnek.

Lassan visszaereszkedtünk az ágyra és felszabaduló kezem azonnal mellére siklott, gyengéden megmarkolva és gyúrogatva azt. Hangosan felnyögött, ahogy tenyerem keményen meredező bimbójához dörzsölődött. Sosem éreztem még ilyen csodálatosat. Szinte elemi vágy kerített hatalmába, ahogy gyengéden markolásztam mellét és mohón faltam ajkait.

Riley figyelmét azonban már nem kötötte le csak a csók és kényeztetésem. Keze végigsimított oldalamon, majd utat talált magának combjaim közé. Hangosan felnyögtem, ahogy ujjai végigsimítottak vágatomban. Épp csak hozzám ért, de az érzés mégis szinte elemésztett. Egész testem megfeszült, miközben ő teljesen birtokába vette ágyékomat.

Ezt a játékot azonban ketten játsszák, gondoltam és kezemmel végigsimítottam Riley hasfalán, behatolva lábai közé. Még boxere anyagán keresztül is éreztem teste hevületét. Ujjaim behatoltak az anyag alá és elmerültek nedves forróságában.

Hangosan felnyögött és felém lökte ágyékát. Én viszont, akármennyire is szerettem volna belé hatolni, csak csintalanul mosolyogtam le rá és éppen csak izgattam szeméremajkait, várva, hogy előbb megfizesse a révészt.

– Egek! – nyögött fel és keze ágyékomnak feszült. Hangjához pedig az enyém is csatlakozott, ahogy ujjai vágatomba hatoltak.

Ujjai belém hatoltak, miközben hüvelykujja csiklómon táncolt. Szemeim előtt elhomályosult a világ és éreztem, ahogy minden megszűnik körülöttem. A gondolatok helyét átvette a kirobbanó szexuális frusztráció és a mindent elemésztő gyönyör.

Hevesen csókoltam őt. Szája elnyílt és nyelveink vad táncot jártak. Ezzel egy időben kezem ágyékának feszült alsója takarásában, ő pedig hangosan számba nyögött.

Mindketten hangosan nyöszörögtünk egymás szájába, majd éreztem, ahogy Riley teste is megfeszül a szenvedélytől és a feltörő illat betölti a szobát.

Éreztem, már nem sok választ el a csúcstól, de ekkor Riley tett valamit, ami megváltoztatta az egész együttlét menetét. Elhúzta kezét lábaim közül és kibontakozott a csókból. Hangosan felnyögtem és figyeltem, ahogy kezét a szájához emeli és lenyalja nedveimet ujjairól.

El se tudtam képzelni, milyen izgató látvány volt, ahogy szopogatta a nedveimet az ujjáról. Olyan érzés volt, mintha csak bennem mozgatná így az ujját. Hirtelen kihúzta a mutatóujját a szájából és középső ujját az enyémbe dugta.

Életemben először éreztem saját ízemet a számban. Hevesen szoptam Riley ujját és lehunyt szemmel élveztem a számban elomló ízeket.

Hamarosan teljesen tisztára nyaltam Riley ujját, de ez már nem volt elég. Már nem csak a saját ízemet akartam érezni, hanem Riley-ét is.

Kihúztam a kezét a számból, majd végigsimítottam oldalán és megragadtam boxere szélét. Ő engedelmesen felemelte derekát, hogy lehúzhassam róla az átnedvesedett ruhadarabot. Most már szabadon tekinthettem szeretőm combjai közé és a látvány egyszerűen lélegzetelállító volt.

Lejjebb csúsztam és a térdeimre és könyökömre ereszkedtem. Arcom most már csak alig arasznyira volt társam ágyékától és szabadon szívhattam magamba mámorító illatát. Előre hajoltam, hogy birtokba vegyem ágyékát, de aztán megálltam és felnéztem rá.

Gyönyörű látvány volt mellei mögül előfénylő szempárja, ami szinte már könyörgött azért, hogy folytassam. Én pedig nem kínoztam tovább, hanem nyelvem lassan végigfuttattam vágatában.

Ez volt a legcsodálatosabb csók, amit valaha életemben tapasztaltam és úgy éreztem, hogy elmémet teljesen hatalmába keríti a mámor.

Kissé elhúzódtam és megnyaltam ajkaimat. Riley íze más volt mint az enyém. Talán még sokkal izgatóbb is. El se tudtam képzelni, hogy ilyen csodálatos érzés létezhet a világon. Nem tudtam betelni vele. A testem remegett a vágyakozástól.

Hangosan felnyögött, ahogy ismét belé mélyesztettem nyelvemet. Feje hátrafeszült, ujjai pedig a lepedőbe mélyedtek. Egész teste megfeszült és hallottam, ahogy kontrollálatlanul zihál.

Gyengéden csiklója köré fontam ajkaimat és élveztem a fülemet betöltő nyögések zaját. Kezem közben feljebb csúszott és gyengéden megmarkoltam mellét. Riley pedig ismét hangosan felnyögött és éreztem, ahogy ujjai hajamba túrnak és arcomat ágyékához préseli.

Nem is tudtam igazán, mit csinálok, de igyekeztem megadni neki azt, amivel mások már örömet szereztek nekem valamikor. És működött. Gyorsan ráéreztem, mi az, amire Riley vágyik.

Nem tartott sokáig. Alig telt bele pár perc és nyöszörgéséből, megfeszülő testéből éreztem, már közel jár. Izmai hamarosan megfeszültek, ujjai görcsösen markoltak hajamba, combjai pedig a fejemnek feszültek. Én viszont nem hagytam abba. Tovább kényeztettem, ahogy hallottam egyre hevesebb zihálását. Aztán halkan felsikkantott, teste remegett egy ideig, míg végül izmai teljesen elernyedtek és elnyúlt az ágyon. Arcomat teljesen beborították nedvei és éreztem, hogy valami pulzál bennem.

Egy ideig még nyalogattam őt, próbálva újra életet lehelni belé, de Riley csak kuncogott és eltolt magától. Felemelkedtem, ő pedig összezárta lábait. Túl érzékeny volt, hogy ismét ott matassak. Elmosolyodtam, ahogy szemei ismét rám ragyogtak.

– Ash, ez... csodálatos volt. Még sose... éltem át ekkora gyönyört életemben – zihálta, én peidg éreztem, hogy arcom felhevül a pírtól.

– Örülök, hogy örömet szerezhettem – motyogtam.

Feltérdelt velem szembe és még mindig csillogó szemekkel nézett rám.

– Mi... mi az? – kérdeztem, de ő nem mondott semmit. Csak előre hajolt és éreztem, ahogy forró és puha nyelve végigsimít arcomon.

– Az arcod csöpög a nedveimtől – válaszolta, én pedig megborzongtam. Fogalmam sincs, miért izgattak fel annyira a szavai, de abban a pillanatban semmit nem akartam jobban a világon, csak ismét leteperni őt. Éreztem, ahogy nyelve ismét végigsimít arcomon, gondosan letisztogatva azt.

Riley nyelve megtalálta az utat az ajkaimhoz és gyengéd erőszakkal befurakodott közéjük. Hamarosan ismét vadul csókolóztunk, Riley nyelve pedig bebarangolta a számat. Gyengéden szopogattam a nyelvét és számat betöltötte édeskés íze. Volt valami izgató abban, hogy Riley barlangjának ízét érezzem a saját nyelvéről. Miközben csókolóztunk, átkarolt és szorosan magához ölelt.

Hamarosan ismét úgy éreztem, teljesen elvesztem az eszem. Az egész idő, mióta először megízleltem Riley ajkainak ízét, olyan volt, mint egy véget nem érő lebegés. Egyre jobban elveszítettem a kapcsolatomat a valósággal. Nem akartam mást, csak Riley-val lenni. És akkor, először az első csókunk óta, ismét Kim villant az agyamba. De már nem éreztem szenvedélyt iránta. Csak megértést, hogy tényleg volt valami, amire vágytam és ő nem adhatta meg.

Szerencsére viszont Riley pontosan tudta, mire van szükségem. A csók véget ért, de nem engedett ki a karjaiból, csak lerántott az ágyra és mindketten nevetve terültünk el ismét a lepedőn.

– Mit tervezel? – vigyorogtam.

– A helycserés támadás fairnek tűnne – feszítette szét gyengéden a combjaimat.

– Én is pont erre gondoltam.

Riley csak mosolygott és gyorsan a térdeire és a könyökére ereszkedett. Imádtam a teste látványát, ahogy a lábaim közé ereszkedik. Legszívesebben megragadtam volna és magamhoz ölelem, hogy kezeim bebarangolják egész testét, de inkább hagytam, hogy folytassa a munkáját.

Nem is várakoztatott sokáig. Kócos haja elterült combjaimon és alhasamon, ahogy arca ágyékomhoz préselődött. Mindkét kezem ökölbe szorult. Sosem kerített még hatalmába ilyen érzés egész addigi életemben. A szívem hevesen vert és a torkom kiszáradt. Nem vágytam már semmire, csak hogy Riley-val együtt érjem el ismét a gyönyör legmagasabb fokát.

Most ismét felnézett rám és nagy kék szemei beragyogták a szobát. A szívem mintha megállt volna egy pillanatra.

Aztán megéreztem leheletét vágatomon és hangosan felnyögtem. Minden izmom megfeszült, ahogy Riley nyelve a csiklómmal kezdett játszani. Szemeim szorosan lecsukódtak és elmémet csak a combjaim közül érkező ingerek töltötték ki.

Ahogy én sem, Riley sem igazán tudta, hogy csinálja a dolgát, de így is mennyei érzés kerített hatalmába. Visszaadta, amit tőlem kapott és árgus szemekkel figyelte reakcióimat. El se hittem, hogy még nem élveztem el, annyira átjárt a vágy és a feszültség. Riley minden egyes mozdulata pedig csak tovább erősítette ezt. Úgy tűnt, pontosan érzi, mikor juttat olyan közel a csúcshoz, hogy már csak egy nyelvcsapás kellene, hogy aztán visszarántson.

Lassan kinyitottam a szemem és lenéztem rá. Tekintetünk egymásba fonódott, ő pedig elmosolyodott, miközben tovább szopogatta csiklómat. Közben pedig ujjai óvatosan vágatomba siklottak. Nem jöttek ki szavak a torkomon, csak nyöszörögtem, de a szemein látszott, hogy így is mindent tökéletesen ért.

Olyan nedves voltam már, hogy Riley ujja könnyedén belém siklott. A levegő a torkomon akadt és a szemeim elkerekedtek.

A lélegzetem egy pillanat alatt elakadt. Mintha a tüdőmnek nem lenne már többé kapacitása befogadni a levegőt. A szemeim nyitva voltak, de nem láttam semmit. A nyomás viszont csak növekedett bennem, és úgy éreztem, hamarosan szétfeszít. Mintha áramütés sugárzott volna szét a tagjaimban a lábaim közül, ahol Riley folytatta munkáját. Hullámként áramlott szét a gyönyör a tagjaimban. Betöltötte minden egyes porcikámat és testemből kiszaladt még az a levegő is, ami benne maradt.

Olyan érzés kerített hatalmába, amit sose éreztem még korábban. Amit még egy férfi se tudott elérni nálam és én se magamnál. Semmi még csak hasonlót se éreztem ehhez soha. Az agyamban pedig csak pár gondolat dübörgött megállás nélkül. Kimnek igaza volt. Riley az egyetlen, aki megadhatja nekem ezt az örömöt. Igen, leszbikus vagyok. Ahogy pedig zihálva elterültem az ágyon, tudtam, van még valami, amit megtehetek. Ezért születtem erre a világra. Meg kellett tennem, mert ezt éreztem helyesnek. És ettől végtelen békét éreztem magamban.

Onnantól kezdve nem sok mindenre emlékszem. Valamikor később Riley lefeküdt mellém az ágyra. Emlékeszem, ahogy a karjaink és a lábaink összefonódtak. Ajkai még egyszer ismét az enyémekhez nyomódtak és éreztem rajtuk saját ízemet. Az este többi része viszont a homályba veszett és abba az elégedettségbe, amit soha nem éreztem még életemben. De tudtam, hogy most már ott vagyunk egymásnak. Végül pedig mindkettőnket elnyomott az álom.

Folytatása következik!

Vakrandi 5. rész

Előzmény: Vakrandi 1. rész
Közvetlen előzmény: Vakrandi 4. rész

Írta: YKN4949

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. augusztus 14.

*******************************************************************

Hideg volt odakinn. Láttam a lélegzetem páráját magam előtt gomolyogni, ahogy belevetettem magam a sötét éjszakába. Amikor beléptem az étterembe, még nem volt olyan hideg, de késő ősszel hamar leesik a hőmérséklet, miután lemegy a nap. Fogalmam se volt, mennyi idő lehet. Csak vettem egy mély levegőt, hogy kitisztuljon a fejem és sétálni kezdtem.

Nem jutottam különösebben messzire, amikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Tudtam, hogy őrültség, de az első pillanatban azt hittem, Kim az. De aztán megszólalt megint:

– Ash! Hé, Ash! Minden rendben?

Most már felismertem Riley hangját és csak akkor tudatosult bennem, hogy szó nélkül faképnél hagytam a bárpultnál. Gyorsan megfordultam és néztem, ahogy ott áll, úgy húsz méterre tőlem az étteremajtóban.

– Én... – kezdtem, de nem tudtam mit mondani. Azt se tudtam már, miért vagyok ott egyáltalán. Csak el akartam tűnni onnan. Ismét megfordultam, hogy távozzak.

– Ash! Mi a fene van veled? Mondtam valami rosszat? Várj már! – kiabálta Riley, de én csak gyalogoltam tovább. Jobb lesz neki, ha visszamegy az étterembe és keres valaki mást, akivel beszélgethet. Én nem lennék most jó társaság. Talán talál egy jóképű pasit odabenn és neki legalább jól végződik a történet. Talán ez az egész csak egy abszurd történet lesz a végén, amit majd elmesélhet a gyerekeinek arról, hogyan találkozott az apjukkal. Én pedig csak egy különös színesítőelem leszek.

– Ash! Állj meg! Hová rohansz? Nem akartam erőltetni semmit. Idd azt a rohadt tequilát, ahogy csak akarod! – hallottam Riley hangját most már közvetlenül magam mögül, ahogy felém rohan.

Megálltam és felsóhajtottam. Muszáj lesz elmondanom neki, amit érzek, hogy elengedjen. Felé fordultam és ő már csak néhány lépésnyire állt előttem. Az utca teljesen üres volt és sötét. Riley egy utcai lámpa alatt állt az oszlopnak támaszkodva. A világ többi része pedig mintha a végtelen feketeségbe veszett volna. Riley összevont szemöldökkel nézett fel rám, majd keresztbe fonta a karjait maga előtt a hideg ellen.

– Én... sajnálom – mondtam végül, majd odaléptem hozzá, hogy megálljak, amikor már én is beértem a lámpa fénykörébe.

– Nem kell sajnálnod, csak mondd el, mit tettem! – válaszolta zavartan. Most jöttem csak rá, hogy a sajátos stílusát talán mások rossz néven veszik. Talán attól fél, ellöki magától az embereket, én pedig csak rájátszottam erre a félelmére. Bűntudat hasított belém.

– Nem, nem, nem. Te nem tettél semmit. Rólam van szó. Csak rólam.

Nem akartam ennél többet mondani. Percekig csak csendben álltunk ott, reszketve a hidegtől. Végül ő szólalt meg.

– Hé! Ezt a „nem a te hibád, hanem az enyém”-dumát már vagy tucatszor megkaptam számtalan randi végén – mosolygott. – De akkor is szükségem van legalább egy kis magyarázatra.

Szótlanul pislogtam, amikor kimondta a „randi” szót. Mélyen a szemembe nézett és hosszú másodpercekig csak várt.

– Mi történt, Ash? Ugyan már! Jól éreztük magunkat az este. Barátok vagyunk, nem? Vagy legalábbis valami olyasmi. Mondd el, miért rohantál el, miután annyit nevettünk és olyan jól szórakoztunk! Nekem elmondhatod.

Egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy kitalálok valamit. Valami hazugságot, hogy megszabaduljak ettől az egésztől és haza mehessek. Már nyitottam is a számat, de aztán Riley szemébe néztem. Éreztem valami... nem is tudom... együttérzést, ami elöntötte a bensőmet. Éreztem, hogy ő kiöntötte nekem a szívét, és igaza volt, hogy milyen jól szórakoztunk. De, ami még fontosabb, éreztem valami megfoghatatlan köteléket kettőnk között, amit nem is igazán értettem. De, ami a lényeg, megérdemelte az igazságot. Ugyanabban a hajóban evezett, mint én. És én is el akartam mondani neki.

– Én... – kezdtem, de a hangom elcsuklott. Riley viszont csak bólintott és türelmesen várta a válaszom. – Én most jöttem rá... ma este, hogy... vonzódom a legjobb barátomhoz, Kimhez... Azt hiszem, a megszállottja lettem.

Riley tett egy lépést hátra, mintha arcul ütötték volna. De az egész rám még nagyobb hatást gyakorolt. Mióta csak felismertem ezt ott, a bárpultnál ülve, igyekeztem elkerülni a gondolatot. De az, hogy kimondtam, csak még elviselhetetlenebbé tette az egészet. Belezúgtam a legjobb barátomba. Vágytam rá. A közelségére, az érintésére... a testére.

Képek tucatjai kavarogtak a fejemben. Kim bizonyára észrevette ezt. Eszembe jutott, amikor együtt filmeztünk a kollégiumban, szorosan összebújva, miközben a fejem a vállára hajtottam. Együtt mentünk a strandra egyik évben és azt élveztem a legjobban, amikor leporolhattam a homokot a fenekéről. Egyszer együtt autóztunk egy koncertre, amikor Eric beteg volt és én azt kívántam, bárcsak mindig csak mi ketten lennénk. És, ami a legrosszabb, egyszer, egy hosszú üzleti út után, ő jött ki értem a reptérre. Egy kicsit talán túl sokáig is öleltük egymást, majd kaptam tőle egy csókot az arcomra, de aztán megpuszilta a szám sarkát is. Csak nevettünk rajta, de nem lehetett teljesen véletlen.

Mostanra viszont ezek már csak egy több mint másfél évtizedes kapcsolat morzsái voltak. Önmagukban értelmetlen kis apróságok. Észre se vettem, milyen hatással voltak rám. De most, hogy először végiggondoltam az egészet, hirtelen rendkívül ostobának éreztem magam. Kim ezeket nyilván csak egyszeri és egymástól független eseteknek látta. Én viszont nem. Tudta, hogy úgy szeretem őt, ahogy ő sose fog tudni engem. Ő próbált... megérteni engem. Ettől viszont én egyszerre szégyelltem magam és szerettem csak még jobban. Nem húzódott el. Nem undorodott tőlem. Próbált segíteni. Ez volt az a Kim, akit ismertem. Nem a tréfamester, akinek emiatt a randi miatt hittem. De ez már semmit nem számított.

Riley még mindig tágra nyílt szemekkel nézett rám, a szája pedig enyhén elnyílt. Még mindig reszketett, de a figyelme már teljesen rám szegeződött. Tudtam, ennél többel tartozom neki.

– Tényleg nagyon sajnálom. Nem akartalak így otthagyni... úgy értem, akartam, de ez nem miattad volt. Szerintem a legjobb barátom rájött, milyen érzéseket táplálok iránta és ezért akart összehozni egy randit veled. Nem hiszem, hogy ez egy tréfa lett volna. Szerintem segíteni akart. De amikor erre rájöttem, muszáj volt eljönnöm. Nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni téged. Nem is tudom, miért gondolták, hogy veled működhet. Talán azt hitték, mert ilyen fiatal vagy és független szellemű... nem tudom. De el akartam tűnni, mielőtt kényelmetlenné válna a helyzet.

Ömlöttek belőlem a szavak. Próbáltam őszinte lenni anélkül, hogy túl sokat beszélnék magamról. Láttam Riley szemein, hogy érti. Aztán megrázta a fejét és engem elöntött a szégyenérzet. Reméltem, ez azt jelenti, most már mehetek.

– Ez mindent megmagyaráz – suttogta végül. Vajon ő is megérezte, hogy a nőkhöz is vonzódok? Én lettem volna az egyetlen, akinek nem tűnt fel? – Az a karácsonyi party...

– Hogyan?

Riley felnézett rám és valami ismerőst láttam a szemeiben. Zavartságot, vagy... valami mást. Vett egy mély levegőt és nyelt egyet. Mi folyik itt?

– Tavaly, az iroda karácsonyi partyján... – kezdte Riley, majd elhallgatott egy pillanatra és ismét a szemembe nézett. – Nagyon leittam magam. Mindig sokat iszom az ilyen alkalmakon. Ugyanúgy viselkedek, ha ittas vagyok, ha józan, de amikor részeg vagyok, nem zavar. Ami a lényeg, ordibálni kezdtünk az egyik titkárnővel, Eric pedig elkapott és berángatott az irodájába. Mindenki nevetett rajta.

– Miután becsukta az ajtót – folytatta – Eric lenyugtatott és közölte, hogy ha így folytatom, ki fognak rúgni. Nagyon dühös lettem rá, de olyan kedves volt meg minden... Szóval beszélni kezdtem neki, hogy milyen balhékba keveredtem, amikor leittam magam az egyetemen. Tudod, mint amikor részeg vagy és csak úgy beszélni akarsz. És elmondtam, hogy az egyetemen mindig Heather húzott ki a csávából. Épp mint most ő.

– És akkor Heatherről kezdtem beszélni. Csak úgy, általános dolgokat. Sztorikat meg hasonlókat. És talán azt is elmondtam, nem vagyok benne teljesen biztos, ami harmadévben történt. Heatherrel elmentünk inni és végül összekaptunk egy másik lánnyal. A vége az lett, hogy nem értünk vissza időben a kollégiumba. Heather még csak másodéves volt, úgyhogy még volt szobatársa. Nem akarta felébreszteni őt, úgyhogy azt mondtam, aludjon nálam. Amint visszaértünk, én rögtön elterültem az ágyon és elaludtam.

– Szóval reggel másnaposan ébredtem, Heatherrel az ágyamban. Amikor felébredtem, ő már fenn volt. Az oldalamhoz simulva feküdt, a lábát és a karját körém fonva. A keze a mellemen pihent. És a nyakam csókolgatta. Megkérdeztem tőle, hogy mit művel, mire azt mondta „Tegnap beszéltünk róla, milyen lenne lefeküdni egymással. Csak amikor visszaértünk, rögtön kidőltél. Gondoltam, ma kipróbálhatnánk.”

– Ledöbbentem – magyarázta Riley. – Úgy értem, egyáltalán nem emlékeztem ilyesmire. De tudtam, hogy az igazat mondja. Tudtam, hogy... érzek valamit Heather iránt. Csak annyira megrettentem a dologtól, hogy magam elől is el akartam titkolni. Annyira közel álltunk egymáshoz... – Egy pillanatra elhallgatott és lesütötte a szemét. Elfulladt a hangja, de aztán folytatta. – Aztán ráfogtam, hogy csak az alkohol beszélt belőlem, Heather pedig ráhagyta. De másnap reggel megint készen állt rá, hogy együtt legyünk. El se tudtam hinni, hogy ilyen szerencsém van. Hogy ugyanúgy érez, mint ahogy én iránta. Sosem fogom elfelejteni, amit akkor mondott. Azt mondta „Gyerünk már, Napsugaram! Nem harapok, csak ha te is azt akarod.”

– Ő nevetett ezen – merengett Riley –, de én ledermedtem. Anyám... ő hívott mindig „Napsugaramnak”. Egy kis ironizálás volt, mert mindig olyan égetnivalóan rossz gyerek voltam. Aztán bevillant, mit gondolna anyám, ha így látna. Ha tovább mennék. A lázadásba belefért, hogy egyetemre mentem, hogy fiúsan öltözködtem, még az is, hogy igyak. De lefeküdni egy lánnyal... A tisztaság volt a szüleim közösségének legfőbb értéke. Elmondtam Heathernek, hogy a családom gyűlölne ezért és ő elfogadta. Egy dolog volt mindent félredobni, amit a családom értéknek tartott, de az anyám még mindig a követendő példa volt előttem. Még akkor is... akkor is olyan nő akartam lenni, mint ő. Tudtam, hogy sosem leszek, de nem akartam feladni az álmomat.

– Azt mondtam Heathernek, hogy ez csak egy tréfa volt, vagy ilyesmi. Hogy igazából nem is akarom... Próbáltam kedves lenni. Nem akartam megbántani. Azt mondtam, csak félreértés volt. Ő viszont tudta, hogy ez hazugság. És, ami még rosszabb, teljesen kitárulkozott előttem. Neki is ugyanolyan volt a családi háttere, mint az enyém. De ennek ellenére szeretett, mert én is szerettem őt. Nem beszéltünk, mióta lediplomáztam. Nem akartam összetörni a szívét. – Könny szökött Riley szemébe, ahogy felidézte az emlékeket.

Együttéreztem vele, annak ellenére, hogy én sosem éltem át ilyesmit. Meg akartam mutatni neki, hogy értem, amiről beszél. Felemeltem a kezem és gyengéden megsimogattam a felkarját.

– Bizonyára mondtam valamit Ericnek és így, amikor a felesége beszélt rólad... azt hitték, ez jó ötlet – mondta Riley, és ezzel a puzzle utolsó darabja is a helyére került.

– Sajnálom, hogy ez történt – mondtam. – Én nem akartam semmi ilyesmit. Én csak el akartam tűnni. Sajnálom.

Riley felsóhajtott és megrázta a fejét.

– Ez bennem van azóta minden nap. Egy részem mindig is tudta, ki vagyok. Talán ezért... reagáltam így erre a randira. Ezért lettem olyan dühös és akartam megbosszúlni. Harcoltam az ellen, aki vagyok.

Elgondolkoztam Riley szavain. Értettem, miért viselkedett így. Mindennek megvolt az értelme. Még ha az egész nagyon is szomorú volt. De magamban kevésbé voltam biztos.

– Szerintem nálam máshogy volt – mondtam. – Rám talán nem is igaz, hogy magam elől is el akartam titkolni, vagy ilyesmi. Annyira mélyen volt, hogy magam sem vettem észre. Még amikor Kim majdnem hogy nyíltam az arcomba mondta... akkor sem értettem meg – próbáltam megmagyarázni Riley-nak.

Nekem nem volt semmi vallásos félelmem, ami gyerekkorom óta elzárt volna a felismeréstől. Az én családom nem volt templomba járó fajta. Nekem nem volt basáskodó, konzervatív anyám, aki rám erőszakolta volna a szexuális dogmáit. Sőt. Bár szinte sosem beszéltünk a szexről, tudtam, bármit is tennék, őt nem érdekelné, amíg boldog vagyok. Az apám se volt igazán más tészta. Az egyetlen útmutatás, amit tőle kaptam, mióta az eszemet tudom, hogy mindent csináljak a lehető és a tőlem telhető legjobb módon. Ez pedig azt jelentette, hogy kövessem a kínálkozó legcélravezetőbb utat a boldog és sikeres élethez. Keményen kellett dolgoznom az iskolában, belépni minden lehetséges klubba és sportcsapatba, jelentkezni a legmenőbb egyetemekre, szerezni egy jól fizető állást és félholtra dolgoznom magam. Én pedig pontosan így is tettem.

Ami pedig emellett egy nőnek a legfontosabb feladata volt, az az, hogy kerítsen egy férfit, akit szeret és menjen hozzá. Én pedig sosem kérdőjeleztem meg, hogy ez lenne az egyetlen járható út. És amikor ez nem működött, a saját kudarcomként könyveltem el. Valamit rosszul csinálok. Az... az fel sem merült bennem, hogy rossz a célkitűzésem. Képtelen voltam beleszeretni egy férfibe, mert a szívem, és a testem, nem erre vágyott. Nekem valami más kellett. Reméltem, Riley megérti ezt-

– Egyszerűen csak ez nem illett bele abba a képbe, amit magamról alkottam, így nem is foglalkoztam vele. Teljesen elnyomtam, amíg el nem jött az alkalom, hogy előtörjön. Olyan volt, mintha nem is létezne. Mintha igazából nem is lenne szükségem szexualitásra. Nem is foglalkoztam vele egészen ma estig.

– És miből jöttél rá erre? – vonta össze a szemöldökét Riley.

Ránéztem. Erre a nőre, akivel együtt töltöttem az estét. Vicces volt, impulzív, közvetlen és bátor. De emellett sebezhető és törékeny is. És arra is rájöttem, hogy kedves, törődő és gondoskodó is. Belenéztem gyönyörű kék szemébe, végigfuttattam tekintetem arca vonalán, majd pillantásom megállapodott telt ajkain, melyek most kissé összepréselődtek a hidegtől. Az egész testem mintha vibrált volna. A térdeim elgyengültek, a szívem pedig hirtelen a torkomban kezdett dobogni. Olyan érzés kerített hatalmába, ami még soha korábban.

– Én... – kezdtem, de elcsuklott a hangom. Mintha átszakadt volna bennem valami, és már nem volt semmi, ami visszatartsa az áradatot. Harmincnégy évnyi elfojtás túl sok volt már. És most itt volt előttem ez az ember, aki emlékeztetett arra, honnan jön az az elementáris erejű szenvedély.

Lehunytam a szemeimet és lassan előre hajoltam. A testem magától mozdult, engedve a vágynak, amit egész eddig nem engedtem, hogy az életem része legyen.

Éreztem, ahogy szám Riley puha ajkaihoz ér. Az érintésük hűvös volt és szokatlanul puha. Gyengéden értem hozzá, feloldva ajkai feszítő egymáshoz préselődését. Szokatlan érzés volt, de egyáltalán nem idegen. A csók ereje azonban egy pillanat alatt elemésztett.

Hallottam már embereket beszélni arról, milyen érzés a csók, különösen az első csók. Volt már részem jó csókokban, de úgy gondoltam, ez az egész akkor is csak csöpögős, romantikus nonszensz. De most éreztem azt a feszítő erőt a mellkasomban, ahogy a szívem szétpumpálta a vért a testemben. Minden idegszálam boldogan sikoltott fel és a testem minden porcikája energiával telt meg. Mindennek ellenére viszont teljesen ellazultam. Mintha teljesen elvesztem volna Riley csókjának ízében.

Amikor az ajkai válaszoltak a csókomra, a térdeim teljesen elgyengültek és mintha az egész világ megszűnt volna létezni. Minden, ami a lámpa fénykörén kívül volt, nem számított már többé. Nem létezett már más az egész világon, csak mi ketten, ahogy ott vacogtunk az utcán és az ajkaink egymáshoz préselődtek, miközben orrunkat betöltötte a másik parfümjének illata.

A kezem még mindig Riley felkarján nyugodott, miközben a testünk egymáshoz simult.

Amikor végül a csók véget ért, lassan elhúzódtam és kinyitottam a szememet. Riley még mindig lehunyt szemmel állt előttem. Arca angyalian ártatlan nyugalomba dermedt. Aztán nagy kék szemei lassan felnyíltak.

– Váó! – sóhajtott fel. Nem tudtam megállapítani az arckifejezéséből, mit érezhet. De, ami még fontosabb, azt sem tudtam, én mit érzek igazából. Hirtelen belém nyilallt a felismerés, mit is tettem valójában. Megcsókoltam egy nőt. Megcsókoltam egy nőt, akit alig ismerek.

– Annyira sajnálom... – hebegtem, de Riley megrázta a fejét.

– Ez csodálatos volt – mosolyodott el, majd felemelte a karjait és a nyakam köré fonta. Éreztem, ahogy ujjai a hajamba túrnak és tenyere puha bőre végigsimít a tarkómon. Aztán az egyik keze lejjebb csúszott és ujjai hegye végigsiklott a gerincem mentén, majd magához vont. A már-már pánikszerű félelem, ami a markába kaparintott, most tovaszállt. Éreztem a velem szemben álló lány testében vibráló izgatottságot és vágyat.

Ahogy élveztem Riley érintését, ismét az arcába néztem. Ismét lehunyta a szemeit és ajkai enyhét elnyíltak. A következő pillanatban pedig szánk ismét egymáshoz ért. Ezúttal már nem volt semmi zavar vagy tartózkodás. Mindketten tudtuk, mit akarunk és mit csinálunk. Hogy többet akarunk ennél a csóknál. Éreztem, ahogy Riley ajkai szétnyílnak és nyelve átsiklik a számba. Az én nyelvem pedig reagált rá, gyengéden végigsimítva övén.

Miközben ajkaink és nyelvünk egymáshoz simult, testünk nem tudta többé elviselni a köztünk maradt leheletnyi távolságot. Egyik karom a dereka köré fonódott, másik kezem pedig hátát simogatta. Éreztem hűvös bőre érintését a ruhámon keresztül, ahogy izmai az enyémeknek feszülnek. Szorosan magamhoz öleltem őt és elvesztem közelségében.

Miközben egyik keze továbbra is tarkómon nyugodott, másik keze becsúszott kettőnk közé és megérintette a mellemet, amitől elektromos szikra szaladt végig egész testemen. Aztán kezei végigsimítottak lapockáimon és vállamra telepedtek, hogy még közelebb húzzon magához.

Közben végig mohón faltuk egymás ajkait, nyelveink pedig egymással flörtöltek. Tudtam, hogy mindkettőnket ugyanaz a vágy kerítette hatalmába. Éreztem, ahogy minden porcikájában remeg a közelségemtől.

Aztán Riley szája még szélesebbre nyílt. Őrülten vágytam rá, hogy szájába hatoljak és megérezzem melegségét. Én is szélesebbre nyitottam számat és nyelvünk átcsusszant az ő szájába. Éreztem a bor és a tequila ízét a leheletén, alatta viszont volt valami más is. Valami mélyebb és ősibb, ami teljesen elemésztett.

Nem tudom, mennyi ideig csókolóztunk ott egymáshoz préselődött testtel. Egyszerre tűnt egy örökkévalóságnak és csak egy röpke pillanatnak. Mintha olyan érzékeim is életre keltek volna, amikről eddig azt se tudtam, hogy léteznek. A szemem csukva volt, de éreztem Riley jelenlétét. Orromat betöltötte a parfümjének csodás illata. Ajkaimon ott égett övéinek íze és igyekeztem teljesen magamba fogadni lényét. Tudtam már, mit akarok és mire vágyok.

Miután a csók véget ért, továbbra is ott maradtunk egymás karjaiban. Szemeink kinyíltak és tekintetünk egymásba fonódott. Csak bámultuk egymást egy ideig és úgy vigyorogtunk, mint két éretlen kamasz. Aztán mindketten kuncogni kezdtünk. A szorítás enyhült, de továbbra se távolodtunk el egymástól annyira, hogy ne érezzük a másik testének érintését a sajátunkon.

– Sosem volt még ilyen mesés a csók senkivel – mondtam.

– Nekem se – válaszolta Riley. Különösen furcsa volt a beszéd. Mintha az előbb átélt pillanatok után már nem is lenne szükség közöttünk szavakra. De igazából mit is csináltunk? Mi fog következni ezután? Tudtam, én mit akarok, de vajon Riley is erre vágik?

– Szeretnél... feljönni hozzám? – kérdeztem idegesen. Egy részem tudta, hogy igent fog mondani, de még mindig vacilláltam. Mintha ez az egész nem is lenne valóság. Riley viszont hozzám simult és a vállamra hajtotta a fejét.

– Csak egyszer volt ilyen lehetőségem az életben és azt is elszúrtam – mondta. – Nem akarom ezt is elszúrni. Az én lakásom csak két háztömbnyire van. – Felemelte a fejét a vállamról és a szemembe nézett. Mosoly terült szét az arcán és én azonnal viszonoztam. Keze végigsiklott az oldalamon, majd ujjai az enyémek közé fonódtak, hogy aztán futásnak eredjünk. Nem gondolkoztam, csak szó nélkül követtem őt.

Folytatása következik!