Vakrandi 5. rész

Előzmény: Vakrandi 1. rész
Közvetlen előzmény: Vakrandi 4. rész

Írta: YKN4949

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. augusztus 14.

*******************************************************************

Hideg volt odakinn. Láttam a lélegzetem páráját magam előtt gomolyogni, ahogy belevetettem magam a sötét éjszakába. Amikor beléptem az étterembe, még nem volt olyan hideg, de késő ősszel hamar leesik a hőmérséklet, miután lemegy a nap. Fogalmam se volt, mennyi idő lehet. Csak vettem egy mély levegőt, hogy kitisztuljon a fejem és sétálni kezdtem.

Nem jutottam különösebben messzire, amikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiabálja. Tudtam, hogy őrültség, de az első pillanatban azt hittem, Kim az. De aztán megszólalt megint:

– Ash! Hé, Ash! Minden rendben?

Most már felismertem Riley hangját és csak akkor tudatosult bennem, hogy szó nélkül faképnél hagytam a bárpultnál. Gyorsan megfordultam és néztem, ahogy ott áll, úgy húsz méterre tőlem az étteremajtóban.

– Én... – kezdtem, de nem tudtam mit mondani. Azt se tudtam már, miért vagyok ott egyáltalán. Csak el akartam tűnni onnan. Ismét megfordultam, hogy távozzak.

– Ash! Mi a fene van veled? Mondtam valami rosszat? Várj már! – kiabálta Riley, de én csak gyalogoltam tovább. Jobb lesz neki, ha visszamegy az étterembe és keres valaki mást, akivel beszélgethet. Én nem lennék most jó társaság. Talán talál egy jóképű pasit odabenn és neki legalább jól végződik a történet. Talán ez az egész csak egy abszurd történet lesz a végén, amit majd elmesélhet a gyerekeinek arról, hogyan találkozott az apjukkal. Én pedig csak egy különös színesítőelem leszek.

– Ash! Állj meg! Hová rohansz? Nem akartam erőltetni semmit. Idd azt a rohadt tequilát, ahogy csak akarod! – hallottam Riley hangját most már közvetlenül magam mögül, ahogy felém rohan.

Megálltam és felsóhajtottam. Muszáj lesz elmondanom neki, amit érzek, hogy elengedjen. Felé fordultam és ő már csak néhány lépésnyire állt előttem. Az utca teljesen üres volt és sötét. Riley egy utcai lámpa alatt állt az oszlopnak támaszkodva. A világ többi része pedig mintha a végtelen feketeségbe veszett volna. Riley összevont szemöldökkel nézett fel rám, majd keresztbe fonta a karjait maga előtt a hideg ellen.

– Én... sajnálom – mondtam végül, majd odaléptem hozzá, hogy megálljak, amikor már én is beértem a lámpa fénykörébe.

– Nem kell sajnálnod, csak mondd el, mit tettem! – válaszolta zavartan. Most jöttem csak rá, hogy a sajátos stílusát talán mások rossz néven veszik. Talán attól fél, ellöki magától az embereket, én pedig csak rájátszottam erre a félelmére. Bűntudat hasított belém.

– Nem, nem, nem. Te nem tettél semmit. Rólam van szó. Csak rólam.

Nem akartam ennél többet mondani. Percekig csak csendben álltunk ott, reszketve a hidegtől. Végül ő szólalt meg.

– Hé! Ezt a „nem a te hibád, hanem az enyém”-dumát már vagy tucatszor megkaptam számtalan randi végén – mosolygott. – De akkor is szükségem van legalább egy kis magyarázatra.

Szótlanul pislogtam, amikor kimondta a „randi” szót. Mélyen a szemembe nézett és hosszú másodpercekig csak várt.

– Mi történt, Ash? Ugyan már! Jól éreztük magunkat az este. Barátok vagyunk, nem? Vagy legalábbis valami olyasmi. Mondd el, miért rohantál el, miután annyit nevettünk és olyan jól szórakoztunk! Nekem elmondhatod.

Egy pillanatig elgondolkodtam azon, hogy kitalálok valamit. Valami hazugságot, hogy megszabaduljak ettől az egésztől és haza mehessek. Már nyitottam is a számat, de aztán Riley szemébe néztem. Éreztem valami... nem is tudom... együttérzést, ami elöntötte a bensőmet. Éreztem, hogy ő kiöntötte nekem a szívét, és igaza volt, hogy milyen jól szórakoztunk. De, ami még fontosabb, éreztem valami megfoghatatlan köteléket kettőnk között, amit nem is igazán értettem. De, ami a lényeg, megérdemelte az igazságot. Ugyanabban a hajóban evezett, mint én. És én is el akartam mondani neki.

– Én... – kezdtem, de a hangom elcsuklott. Riley viszont csak bólintott és türelmesen várta a válaszom. – Én most jöttem rá... ma este, hogy... vonzódom a legjobb barátomhoz, Kimhez... Azt hiszem, a megszállottja lettem.

Riley tett egy lépést hátra, mintha arcul ütötték volna. De az egész rám még nagyobb hatást gyakorolt. Mióta csak felismertem ezt ott, a bárpultnál ülve, igyekeztem elkerülni a gondolatot. De az, hogy kimondtam, csak még elviselhetetlenebbé tette az egészet. Belezúgtam a legjobb barátomba. Vágytam rá. A közelségére, az érintésére... a testére.

Képek tucatjai kavarogtak a fejemben. Kim bizonyára észrevette ezt. Eszembe jutott, amikor együtt filmeztünk a kollégiumban, szorosan összebújva, miközben a fejem a vállára hajtottam. Együtt mentünk a strandra egyik évben és azt élveztem a legjobban, amikor leporolhattam a homokot a fenekéről. Egyszer együtt autóztunk egy koncertre, amikor Eric beteg volt és én azt kívántam, bárcsak mindig csak mi ketten lennénk. És, ami a legrosszabb, egyszer, egy hosszú üzleti út után, ő jött ki értem a reptérre. Egy kicsit talán túl sokáig is öleltük egymást, majd kaptam tőle egy csókot az arcomra, de aztán megpuszilta a szám sarkát is. Csak nevettünk rajta, de nem lehetett teljesen véletlen.

Mostanra viszont ezek már csak egy több mint másfél évtizedes kapcsolat morzsái voltak. Önmagukban értelmetlen kis apróságok. Észre se vettem, milyen hatással voltak rám. De most, hogy először végiggondoltam az egészet, hirtelen rendkívül ostobának éreztem magam. Kim ezeket nyilván csak egyszeri és egymástól független eseteknek látta. Én viszont nem. Tudta, hogy úgy szeretem őt, ahogy ő sose fog tudni engem. Ő próbált... megérteni engem. Ettől viszont én egyszerre szégyelltem magam és szerettem csak még jobban. Nem húzódott el. Nem undorodott tőlem. Próbált segíteni. Ez volt az a Kim, akit ismertem. Nem a tréfamester, akinek emiatt a randi miatt hittem. De ez már semmit nem számított.

Riley még mindig tágra nyílt szemekkel nézett rám, a szája pedig enyhén elnyílt. Még mindig reszketett, de a figyelme már teljesen rám szegeződött. Tudtam, ennél többel tartozom neki.

– Tényleg nagyon sajnálom. Nem akartalak így otthagyni... úgy értem, akartam, de ez nem miattad volt. Szerintem a legjobb barátom rájött, milyen érzéseket táplálok iránta és ezért akart összehozni egy randit veled. Nem hiszem, hogy ez egy tréfa lett volna. Szerintem segíteni akart. De amikor erre rájöttem, muszáj volt eljönnöm. Nem akartalak kényelmetlen helyzetbe hozni téged. Nem is tudom, miért gondolták, hogy veled működhet. Talán azt hitték, mert ilyen fiatal vagy és független szellemű... nem tudom. De el akartam tűnni, mielőtt kényelmetlenné válna a helyzet.

Ömlöttek belőlem a szavak. Próbáltam őszinte lenni anélkül, hogy túl sokat beszélnék magamról. Láttam Riley szemein, hogy érti. Aztán megrázta a fejét és engem elöntött a szégyenérzet. Reméltem, ez azt jelenti, most már mehetek.

– Ez mindent megmagyaráz – suttogta végül. Vajon ő is megérezte, hogy a nőkhöz is vonzódok? Én lettem volna az egyetlen, akinek nem tűnt fel? – Az a karácsonyi party...

– Hogyan?

Riley felnézett rám és valami ismerőst láttam a szemeiben. Zavartságot, vagy... valami mást. Vett egy mély levegőt és nyelt egyet. Mi folyik itt?

– Tavaly, az iroda karácsonyi partyján... – kezdte Riley, majd elhallgatott egy pillanatra és ismét a szemembe nézett. – Nagyon leittam magam. Mindig sokat iszom az ilyen alkalmakon. Ugyanúgy viselkedek, ha ittas vagyok, ha józan, de amikor részeg vagyok, nem zavar. Ami a lényeg, ordibálni kezdtünk az egyik titkárnővel, Eric pedig elkapott és berángatott az irodájába. Mindenki nevetett rajta.

– Miután becsukta az ajtót – folytatta – Eric lenyugtatott és közölte, hogy ha így folytatom, ki fognak rúgni. Nagyon dühös lettem rá, de olyan kedves volt meg minden... Szóval beszélni kezdtem neki, hogy milyen balhékba keveredtem, amikor leittam magam az egyetemen. Tudod, mint amikor részeg vagy és csak úgy beszélni akarsz. És elmondtam, hogy az egyetemen mindig Heather húzott ki a csávából. Épp mint most ő.

– És akkor Heatherről kezdtem beszélni. Csak úgy, általános dolgokat. Sztorikat meg hasonlókat. És talán azt is elmondtam, nem vagyok benne teljesen biztos, ami harmadévben történt. Heatherrel elmentünk inni és végül összekaptunk egy másik lánnyal. A vége az lett, hogy nem értünk vissza időben a kollégiumba. Heather még csak másodéves volt, úgyhogy még volt szobatársa. Nem akarta felébreszteni őt, úgyhogy azt mondtam, aludjon nálam. Amint visszaértünk, én rögtön elterültem az ágyon és elaludtam.

– Szóval reggel másnaposan ébredtem, Heatherrel az ágyamban. Amikor felébredtem, ő már fenn volt. Az oldalamhoz simulva feküdt, a lábát és a karját körém fonva. A keze a mellemen pihent. És a nyakam csókolgatta. Megkérdeztem tőle, hogy mit művel, mire azt mondta „Tegnap beszéltünk róla, milyen lenne lefeküdni egymással. Csak amikor visszaértünk, rögtön kidőltél. Gondoltam, ma kipróbálhatnánk.”

– Ledöbbentem – magyarázta Riley. – Úgy értem, egyáltalán nem emlékeztem ilyesmire. De tudtam, hogy az igazat mondja. Tudtam, hogy... érzek valamit Heather iránt. Csak annyira megrettentem a dologtól, hogy magam elől is el akartam titkolni. Annyira közel álltunk egymáshoz... – Egy pillanatra elhallgatott és lesütötte a szemét. Elfulladt a hangja, de aztán folytatta. – Aztán ráfogtam, hogy csak az alkohol beszélt belőlem, Heather pedig ráhagyta. De másnap reggel megint készen állt rá, hogy együtt legyünk. El se tudtam hinni, hogy ilyen szerencsém van. Hogy ugyanúgy érez, mint ahogy én iránta. Sosem fogom elfelejteni, amit akkor mondott. Azt mondta „Gyerünk már, Napsugaram! Nem harapok, csak ha te is azt akarod.”

– Ő nevetett ezen – merengett Riley –, de én ledermedtem. Anyám... ő hívott mindig „Napsugaramnak”. Egy kis ironizálás volt, mert mindig olyan égetnivalóan rossz gyerek voltam. Aztán bevillant, mit gondolna anyám, ha így látna. Ha tovább mennék. A lázadásba belefért, hogy egyetemre mentem, hogy fiúsan öltözködtem, még az is, hogy igyak. De lefeküdni egy lánnyal... A tisztaság volt a szüleim közösségének legfőbb értéke. Elmondtam Heathernek, hogy a családom gyűlölne ezért és ő elfogadta. Egy dolog volt mindent félredobni, amit a családom értéknek tartott, de az anyám még mindig a követendő példa volt előttem. Még akkor is... akkor is olyan nő akartam lenni, mint ő. Tudtam, hogy sosem leszek, de nem akartam feladni az álmomat.

– Azt mondtam Heathernek, hogy ez csak egy tréfa volt, vagy ilyesmi. Hogy igazából nem is akarom... Próbáltam kedves lenni. Nem akartam megbántani. Azt mondtam, csak félreértés volt. Ő viszont tudta, hogy ez hazugság. És, ami még rosszabb, teljesen kitárulkozott előttem. Neki is ugyanolyan volt a családi háttere, mint az enyém. De ennek ellenére szeretett, mert én is szerettem őt. Nem beszéltünk, mióta lediplomáztam. Nem akartam összetörni a szívét. – Könny szökött Riley szemébe, ahogy felidézte az emlékeket.

Együttéreztem vele, annak ellenére, hogy én sosem éltem át ilyesmit. Meg akartam mutatni neki, hogy értem, amiről beszél. Felemeltem a kezem és gyengéden megsimogattam a felkarját.

– Bizonyára mondtam valamit Ericnek és így, amikor a felesége beszélt rólad... azt hitték, ez jó ötlet – mondta Riley, és ezzel a puzzle utolsó darabja is a helyére került.

– Sajnálom, hogy ez történt – mondtam. – Én nem akartam semmi ilyesmit. Én csak el akartam tűnni. Sajnálom.

Riley felsóhajtott és megrázta a fejét.

– Ez bennem van azóta minden nap. Egy részem mindig is tudta, ki vagyok. Talán ezért... reagáltam így erre a randira. Ezért lettem olyan dühös és akartam megbosszúlni. Harcoltam az ellen, aki vagyok.

Elgondolkoztam Riley szavain. Értettem, miért viselkedett így. Mindennek megvolt az értelme. Még ha az egész nagyon is szomorú volt. De magamban kevésbé voltam biztos.

– Szerintem nálam máshogy volt – mondtam. – Rám talán nem is igaz, hogy magam elől is el akartam titkolni, vagy ilyesmi. Annyira mélyen volt, hogy magam sem vettem észre. Még amikor Kim majdnem hogy nyíltam az arcomba mondta... akkor sem értettem meg – próbáltam megmagyarázni Riley-nak.

Nekem nem volt semmi vallásos félelmem, ami gyerekkorom óta elzárt volna a felismeréstől. Az én családom nem volt templomba járó fajta. Nekem nem volt basáskodó, konzervatív anyám, aki rám erőszakolta volna a szexuális dogmáit. Sőt. Bár szinte sosem beszéltünk a szexről, tudtam, bármit is tennék, őt nem érdekelné, amíg boldog vagyok. Az apám se volt igazán más tészta. Az egyetlen útmutatás, amit tőle kaptam, mióta az eszemet tudom, hogy mindent csináljak a lehető és a tőlem telhető legjobb módon. Ez pedig azt jelentette, hogy kövessem a kínálkozó legcélravezetőbb utat a boldog és sikeres élethez. Keményen kellett dolgoznom az iskolában, belépni minden lehetséges klubba és sportcsapatba, jelentkezni a legmenőbb egyetemekre, szerezni egy jól fizető állást és félholtra dolgoznom magam. Én pedig pontosan így is tettem.

Ami pedig emellett egy nőnek a legfontosabb feladata volt, az az, hogy kerítsen egy férfit, akit szeret és menjen hozzá. Én pedig sosem kérdőjeleztem meg, hogy ez lenne az egyetlen járható út. És amikor ez nem működött, a saját kudarcomként könyveltem el. Valamit rosszul csinálok. Az... az fel sem merült bennem, hogy rossz a célkitűzésem. Képtelen voltam beleszeretni egy férfibe, mert a szívem, és a testem, nem erre vágyott. Nekem valami más kellett. Reméltem, Riley megérti ezt-

– Egyszerűen csak ez nem illett bele abba a képbe, amit magamról alkottam, így nem is foglalkoztam vele. Teljesen elnyomtam, amíg el nem jött az alkalom, hogy előtörjön. Olyan volt, mintha nem is létezne. Mintha igazából nem is lenne szükségem szexualitásra. Nem is foglalkoztam vele egészen ma estig.

– És miből jöttél rá erre? – vonta össze a szemöldökét Riley.

Ránéztem. Erre a nőre, akivel együtt töltöttem az estét. Vicces volt, impulzív, közvetlen és bátor. De emellett sebezhető és törékeny is. És arra is rájöttem, hogy kedves, törődő és gondoskodó is. Belenéztem gyönyörű kék szemébe, végigfuttattam tekintetem arca vonalán, majd pillantásom megállapodott telt ajkain, melyek most kissé összepréselődtek a hidegtől. Az egész testem mintha vibrált volna. A térdeim elgyengültek, a szívem pedig hirtelen a torkomban kezdett dobogni. Olyan érzés kerített hatalmába, ami még soha korábban.

– Én... – kezdtem, de elcsuklott a hangom. Mintha átszakadt volna bennem valami, és már nem volt semmi, ami visszatartsa az áradatot. Harmincnégy évnyi elfojtás túl sok volt már. És most itt volt előttem ez az ember, aki emlékeztetett arra, honnan jön az az elementáris erejű szenvedély.

Lehunytam a szemeimet és lassan előre hajoltam. A testem magától mozdult, engedve a vágynak, amit egész eddig nem engedtem, hogy az életem része legyen.

Éreztem, ahogy szám Riley puha ajkaihoz ér. Az érintésük hűvös volt és szokatlanul puha. Gyengéden értem hozzá, feloldva ajkai feszítő egymáshoz préselődését. Szokatlan érzés volt, de egyáltalán nem idegen. A csók ereje azonban egy pillanat alatt elemésztett.

Hallottam már embereket beszélni arról, milyen érzés a csók, különösen az első csók. Volt már részem jó csókokban, de úgy gondoltam, ez az egész akkor is csak csöpögős, romantikus nonszensz. De most éreztem azt a feszítő erőt a mellkasomban, ahogy a szívem szétpumpálta a vért a testemben. Minden idegszálam boldogan sikoltott fel és a testem minden porcikája energiával telt meg. Mindennek ellenére viszont teljesen ellazultam. Mintha teljesen elvesztem volna Riley csókjának ízében.

Amikor az ajkai válaszoltak a csókomra, a térdeim teljesen elgyengültek és mintha az egész világ megszűnt volna létezni. Minden, ami a lámpa fénykörén kívül volt, nem számított már többé. Nem létezett már más az egész világon, csak mi ketten, ahogy ott vacogtunk az utcán és az ajkaink egymáshoz préselődtek, miközben orrunkat betöltötte a másik parfümjének illata.

A kezem még mindig Riley felkarján nyugodott, miközben a testünk egymáshoz simult.

Amikor végül a csók véget ért, lassan elhúzódtam és kinyitottam a szememet. Riley még mindig lehunyt szemmel állt előttem. Arca angyalian ártatlan nyugalomba dermedt. Aztán nagy kék szemei lassan felnyíltak.

– Váó! – sóhajtott fel. Nem tudtam megállapítani az arckifejezéséből, mit érezhet. De, ami még fontosabb, azt sem tudtam, én mit érzek igazából. Hirtelen belém nyilallt a felismerés, mit is tettem valójában. Megcsókoltam egy nőt. Megcsókoltam egy nőt, akit alig ismerek.

– Annyira sajnálom... – hebegtem, de Riley megrázta a fejét.

– Ez csodálatos volt – mosolyodott el, majd felemelte a karjait és a nyakam köré fonta. Éreztem, ahogy ujjai a hajamba túrnak és tenyere puha bőre végigsimít a tarkómon. Aztán az egyik keze lejjebb csúszott és ujjai hegye végigsiklott a gerincem mentén, majd magához vont. A már-már pánikszerű félelem, ami a markába kaparintott, most tovaszállt. Éreztem a velem szemben álló lány testében vibráló izgatottságot és vágyat.

Ahogy élveztem Riley érintését, ismét az arcába néztem. Ismét lehunyta a szemeit és ajkai enyhét elnyíltak. A következő pillanatban pedig szánk ismét egymáshoz ért. Ezúttal már nem volt semmi zavar vagy tartózkodás. Mindketten tudtuk, mit akarunk és mit csinálunk. Hogy többet akarunk ennél a csóknál. Éreztem, ahogy Riley ajkai szétnyílnak és nyelve átsiklik a számba. Az én nyelvem pedig reagált rá, gyengéden végigsimítva övén.

Miközben ajkaink és nyelvünk egymáshoz simult, testünk nem tudta többé elviselni a köztünk maradt leheletnyi távolságot. Egyik karom a dereka köré fonódott, másik kezem pedig hátát simogatta. Éreztem hűvös bőre érintését a ruhámon keresztül, ahogy izmai az enyémeknek feszülnek. Szorosan magamhoz öleltem őt és elvesztem közelségében.

Miközben egyik keze továbbra is tarkómon nyugodott, másik keze becsúszott kettőnk közé és megérintette a mellemet, amitől elektromos szikra szaladt végig egész testemen. Aztán kezei végigsimítottak lapockáimon és vállamra telepedtek, hogy még közelebb húzzon magához.

Közben végig mohón faltuk egymás ajkait, nyelveink pedig egymással flörtöltek. Tudtam, hogy mindkettőnket ugyanaz a vágy kerítette hatalmába. Éreztem, ahogy minden porcikájában remeg a közelségemtől.

Aztán Riley szája még szélesebbre nyílt. Őrülten vágytam rá, hogy szájába hatoljak és megérezzem melegségét. Én is szélesebbre nyitottam számat és nyelvünk átcsusszant az ő szájába. Éreztem a bor és a tequila ízét a leheletén, alatta viszont volt valami más is. Valami mélyebb és ősibb, ami teljesen elemésztett.

Nem tudom, mennyi ideig csókolóztunk ott egymáshoz préselődött testtel. Egyszerre tűnt egy örökkévalóságnak és csak egy röpke pillanatnak. Mintha olyan érzékeim is életre keltek volna, amikről eddig azt se tudtam, hogy léteznek. A szemem csukva volt, de éreztem Riley jelenlétét. Orromat betöltötte a parfümjének csodás illata. Ajkaimon ott égett övéinek íze és igyekeztem teljesen magamba fogadni lényét. Tudtam már, mit akarok és mire vágyok.

Miután a csók véget ért, továbbra is ott maradtunk egymás karjaiban. Szemeink kinyíltak és tekintetünk egymásba fonódott. Csak bámultuk egymást egy ideig és úgy vigyorogtunk, mint két éretlen kamasz. Aztán mindketten kuncogni kezdtünk. A szorítás enyhült, de továbbra se távolodtunk el egymástól annyira, hogy ne érezzük a másik testének érintését a sajátunkon.

– Sosem volt még ilyen mesés a csók senkivel – mondtam.

– Nekem se – válaszolta Riley. Különösen furcsa volt a beszéd. Mintha az előbb átélt pillanatok után már nem is lenne szükség közöttünk szavakra. De igazából mit is csináltunk? Mi fog következni ezután? Tudtam, én mit akarok, de vajon Riley is erre vágik?

– Szeretnél... feljönni hozzám? – kérdeztem idegesen. Egy részem tudta, hogy igent fog mondani, de még mindig vacilláltam. Mintha ez az egész nem is lenne valóság. Riley viszont hozzám simult és a vállamra hajtotta a fejét.

– Csak egyszer volt ilyen lehetőségem az életben és azt is elszúrtam – mondta. – Nem akarom ezt is elszúrni. Az én lakásom csak két háztömbnyire van. – Felemelte a fejét a vállamról és a szemembe nézett. Mosoly terült szét az arcán és én azonnal viszonoztam. Keze végigsiklott az oldalamon, majd ujjai az enyémek közé fonódtak, hogy aztán futásnak eredjünk. Nem gondolkoztam, csak szó nélkül követtem őt.

Folytatása következik!