Heti ajánlat - Déltengerek

Álmunkban a gyönyörök szigetén:

Déltengeri álom

Gyönyörök szigete IV. rész - Börleszk 6. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete IV. rész 5. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 9.

*********************************************************************

- Ez nem volt vicces – horkantott Camille és Amy felé fordult, amikor Lindsay és Trish már eltűntek a szemük elől.

- Nagyon szívesen megkefélném Lindsay-t egy felcsatolhatóval – ábrándozott Amy, amitől a hormonjaim ismét vad hajszába kezdtek a testemben. Ez a lány igazán megszállott. - Az ágyra dönteném és addig kefélném, amíg teljesen el nem alél. Örömmel hallgatnám a nyöszörgését és a sikolyait közben.

Camille felnevetett.

- És rávennéd Trish-t, hogy nézze? Az lenne csak igazán szórakoztató. Én is szívesen leszakítanám Lindsay virágát és rávenném a kis védelmezőjét, hogy végignézze, ahogy a leányzó újra és újra elélvez, közben pedig könyörög, hogy ne hagyjam abba – dorombolta a latin lány élvezetteljesen. - Az fenomenális lenne.

- Leszakítani Lindsay virágát? - mélázott Amy. - Én nem leszakítani akarom, hanem szó szerint megsemmisíteni. - Mindketten felnevettek és szorosabban ölelték egymást a lágyan ringó vízfelszín alatt. - Teljesen elcsavarnám Lindsay fejét, hogy semmi másra ne vágyjon, csak rám az ágyban. Trish pedig csak nézné... Ó, milyen csodálatos lenne!

- Addig kefélnénk, amíg teljesen belénk nem bolondul – vigyorgott Camille.

- Az is nagyon jó lenne, ha haza vihetném őt magammal – folytatta Amy. - Minden nap megdöngetném heteken keresztül. A végén pedig már ő könyörögne érte. Alig várná, hogy haza érjek és az ágyra döntsem...

Ekkor kikapcsoltam a kamerához tartozó mikrofont. Nem akartam tovább hallgatni ezt a beszélgetést. Nem tetszett, ahogy Camille és Amy beszélnek Lindsay-ről. És Trish-ről sem, ha már itt tartunk. Már az se érdekelt, ha a két leányzó végül vad szeretkezésbe kezd a vízesés alatt. Abban a pillanatban egyáltalán nem voltam rá kíváncsi. Hirtelen minden szexuális feszültség tovaszállt belőlem.

Az a gondolatom támadt, hogy talán én vagyok az egyetlen a szigeten, aki látja a jót Amy-ben, az iránt azonban egyáltalán nem volt kétségem, hogy élvezi az ilyen vad és mocskos fantáziálásokat és a reakciókat is, amiket másokból kivált velük. Amy szeretett megbotránkoztatni másokat. Én azonban egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy a vad szexuális agresszió hullámai alatt egy érzékeny lélek lapul.

Ami pedig Camille-t illeti... Nem igazán tudtam, mit gondoljak róla. Ő is alaposan fejest ugrott a perverz élvezetekbe. Az ő irányában azonban nem éreztem úgy, mint Amy-vel kapcsolatban. És különösebb vonzalmat sem éreztem tőle. Mi mást tehetnék még, hogy elnyerjem a bizalmát? Camille gyönyörű volt, igen, de sokszor ez a szépség csak egyszerű külcsínnek tűnt.

Azonban még nagyon az elején jártunk a dolgoknak. Még bármi megváltozhat. Akár még az is bebizonyosodhat, hogy Camille a legnagyszerűbb ember mindannyiunk közül. Most rendkívül hihetetlennek tűnt ez számomra, de az idő majd eldönti. Nyitottnak kell maradnom mindenre.

***

- A fenébe velük! - morogta Trish dühösen, ahogy hangot adtam arra a közvetítésre, ami épp őket mutatta Lindsay-vel. Épp az erdő közepén jártak, nagyjából fél mérföldre a háztól.

Hmm... El sem tudtam volna képzelni korábban, hogy Trish így kifakad. De egyértelműen volt rá oka.

Kristin Kreuk alias Trish

- Nem engedem, hogy így beszéljenek rólad – fortyogott tovább.

Lindsay kissé zavarodottan dőlt egy terebélyes tölgyfának. Az arcából egy pillanatra kifutott a szín.

- Talán nem volt jó ötlet ide jönnöm...

- Nem. Ezt ne is mondd! - szakította félbe Trish. - Csak azért érzel így, amit Amy és Camille műveltek. Mondott Pamela bármi ilyen degradálót neked? Vagy Devon? Amy-nek és Camille-nek semmi joga nincs, hogy így beszéljen veled. Na és mi van Jeremy-vel? El tudod képzelni, hogy ő valaha is ilyeneket mondjon neked?

- N-nem...

- Beszélni fogok Jeremy-vel, amikor visszaértünk a házba – bólintott Trish. - Beszélni fogok neki Amy-ről és Camille-ről.

- Nem szeretném, hogy beszélj neki róluk – rázta a fejét Lindsay. A hangja egy pillanat alatt sokkal határozottabbá vált. - Nem akarom, hogy bárki is bajba kerüljön miattam és a bizonytalanságom miatt ezen a szigeten.

- Akkor sem beszélhetnek így veled! - csattant fel Trish. - Mégis hogy máshogy lehetne leállítani őket?

- Úgy, hogy megkapják, amit akarnak? - nézett rá Lindsay. - Amy-nek és Camille-nek igaza volt. Ennek meg kell történnie hamarosan. Még csak harmadik napja vagyunk itt és egyre többen szexelnek körülöttünk. Két-három hét múlva már nem lesz semmi tabu. Talán... talán nekem is fel kellene engednem.

Trish mindkét kezét Lindsay vállaira tette és mélyen a szemébe nézett.

- Nem gondolkozhatsz így, kicsim. Az emberrel csak egyszer történik ilyen az életben. Ha már megtörtént, nincs többé visszaút. Nincs újrakezdés. Azt szeretnéd, hogy az első alkalom emlékezetes legyen, nem? Különlegesnek kell lennie. Száz százalékig biztosnak kell lenned benne, hogy jó döntést hoztál. Ez egy életre szóló döntés lesz. Ne kapkodd el!

- Nem adtam fel minden lehetőséget, hogy különleges legyek már azzal, hogy ide jöttem? - fintorgott Lindsay. - Nem fogok hónapokig randizgatni senkivel erről a szigetről. Nem fogunk elmenni moziba, vacsorára menni megismerkedni egymás szüleivel. Nem fogunk órákig beszélgetni telefonon az éjszakába nyúlóan és megosztani a pletykákat meg együtt írni a házi feladatokat. Nem váltunk majd vicces kis szerelmes leveleket órákon. A barátaink nem fognak pletykálni kettőnkről. Nem megyünk együtt a bálra. Semmi olyat, ami ahhoz vezet, hogy majd egyszer hónapok, vagy talán évek múltán is, egy megfelelő estén összebújjunk és megtörténjen. Semmi olyan, ami végül tényleg különlegessé tenné az alkalmat...

- Ehelyett – folytatta – minden gyorsan meg fog történni itt, ezen a szigeten. Pár napja beszéltem erről a legidősebb nővéremmel. Azt mondta, gondoljak erre a szigetre úgy, mint Las Vegasra! Ismered a mondást. Ami Vegasban történik, az Vegasban is marad. Nos, ami ezen a szigeten történik, az ezen a szigeten is marad.

- Gyorsan fognak történni a dolgok, igen – értett egyet Trish. - De ez még nem jelenti azt, hogy nem lehet különleges alkalom, amikor elveszíted a szüzességedet. Gondolod, hogy Jeremy nem ezt szeretné?

A szívem egy nagyot dobbant, miközben némán hallgattam tovább a beszélgetést.

- Nem mondhatom neked elégszer, nekem mennyire különleges vagy – folytatta Trish. - Tudom, hogy én különlegessé tehetem neked azt az alkalmat. De ha nem is velem történik majd meg, azt szeretném, ha jól sülne el. Ez az egyetlen, ami számít nekem. Az, hogy kivel történik meg, egyedül csak rajtad múlik.

A tizennyolc éves lány sóhajtott egy nagyot és megcsóválta a fejét.

- Talán fel kéne másznom ma este a vacsoraasztalra, széttárni a lábaimat és engedni, hogy kinyaljon, aki csak akar. Ez egyszer és mindenkorra megoldaná a problémát.

- És abban mi lenne a különleges? - horkantott Trish. - Egyáltalán semmi. És utána egész életedben bánnád. - Trish teste már szemmel láthatóan remegett a dühtől. - Csak Amy és Camille miatt érzel így, Lindsay. Ezen a szigeten rajtuk kívül mindenki azt szeretné, hogy találd meg a magad útját. Pamela is ugyanezt mondaná neked, ha itt lenne. És Devon is. Jeremy-ről nem is beszélve.

Lindsay vett egy mély levegőt és lassan kifújta.

- Talán igazad van.

- Biztos, hogy igazam van – jelentette ki sziklaszilárdan Trish. - És tudod mit? Pamela mesélte nekem, hogy sokat beszélgetett tegnap Jeremy-vel. Azt mondta, Jeremy biztosította, ha nem akar szexelni itt a szigeten, senki nem kényszeríti rá. Ugyanez érvényes rád is, Lindsay. Eltölthetsz hat hetet itt úgy is, hogy megőrzöd a szüzességedet, ha így érzed jónak. Aztán begyűjtöd a pénzedet és haza mégy. Lehet ennyi is az egész. Senki nem kényszeríthet rá, hogy bármit is megtegyél. Amy és Camille próbálkozhatnak, de nem muszáj engedned nekik semmiben. Pamela és Devon sem kényszerítenek téged. Ahogy Jeremy sem. Én pedig pláne nem. Én csak azt szeretném, hogy azt tedd, amit te akarsz.

- Te örülnél, ha végig a hat héten érintetlen maradnék, aztán haza mennék? - nézett rá Lindsay. - Tudom, mennyire vonzódsz hozzám, Trish. Teljesen egyértelmű. Nem szoktam még hozzá, hogy egy nő így nézzen rám, de nem vagyok vak.

- Annak örülök, ami téged boldoggá tesz. Nem számít, miről van szó, vagy hogy én mit akarok. Csak az számít, te mit szeretnél, kedvesem. Ez a te életed. A te döntésed. A te szűzességed. Csak azt akarom, hogy soha ne bánd meg, amit teszel.

Lindsay tett egy lépést előre és Trish köré fonta a karjait, majd szorosan magához ölelte. A másik nő viszonozta a gesztust és Lindsay feje búbjához simította az arcát. Mindketten csak álltak ott mozdulatlanul úgy fél percig. Én pedig meredten bámultam őket. A kép mélyen beleégett az emlékezetembe. Milyen egy megható pillanat!

- Azt hiszem, ti Jeremy-vel gondoskodni fogtok róla, hogy az első alkalmam különleges legyen – mondta végül Lindsay. - Mindenki közül, aki itt van, bennetek kettőtökben bízok meg a legjobban, Trish. Nem szeretném, ha ma történne meg, de foglalkozni szeretnék vele.

Ó! Lindsay most azt mondta, amit gondolok?

Folytatása következik!

Érdekes ötlet egy potenciális történethez

Na ez egy nagyon érdekes sztori lenne. :D

Talán egyszer majd megírom... vagy legalábbis valami ilyesmit. :)

[fájdalmas flörtölés]

Anakin, én leszbikus vagyok

Kukkolók 5. rész

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Kukkolók 1. rész
Közvetlen előzmény: Kukkolók 4. rész

*******************************************************

Dezső bácsi kivett egy sört a hűtőből, és visszatért a szobájába.

Csóválta a fejét, és – amit még sosem csinált eddig – a hideg üveget az arcához szorította. Pedig a gatyájába kellett volna dugni, valahová a zacskóhoz.

Az imént, amikor meghallotta az idegen lány hangját Kitti szobájából kiszűrődni, hirtelen pár évtizedet visszarepült az időben. Az a hang! Ugyanúgy szólt, mint Mária hangja a múltban. Azé a lányé, aki itt lakott a szüleivel néhány hétig, mert a házukkal valami történt. Villámcsapás, vagy hasonló, de a lényeg, hogy Dezső – akkor még nem bácsi, hiszen 12 éves lehetett – családja átmenetileg befogadta a szerencsétleneket. Az már kitörlődött az emlékek közül, hogy Dezső apjának volt kollégája Mária apja, vagy mi okból került sor erre a segítségre, és már minden más is elhalványult… csak a lány hangja maradt meg. Ahogy énekelgetett a fürdőszobában, vagy, ahogy hangosan tanult a kisszobában. És a teste maradt meg, a 18 éves lány teste, ahogy vizesen kiemelkedett a kádból, ahogy előrehajolva a haját törölgette, ahogy hason feküdt az ágyán, lábaival a levegőben harangozva, ahogy…

Mária, szülei távollétében szinte mindig meztelen volt.

Dezső, ha délután meghallotta a tanulnivalót hangosan ismételgető lányt, odaosont a kisszobához. Először csak a kulcslyuknál töltött órákat, majd amikor az ajtót résnyire nyitva találta, akkor azon keresztül bámulta az ágyon hasaló lánytestet. Mind gyakrabban maradt nyitva az ajtó, mintha a 18 éves lány külön figyelmet fordított volna Dezső-gyerek kimondatlan kívánságának teljesítésére.

A fiú napokon keresztül – kulcslyukon vagy keskeny hasítékon át – oldalról szemlélhette a különösen domborodó idomokat. Amikor aztán a fürdőszobából hallotta az éneklést, s odatapadt az ottani kulcslyukhoz, éppen sikerült elkapni a szőrös háromszög titokzatos látványát, és álmaiban hosszú ideig visszatért a két cici, ami érthetetlenül mozgott, pedig feszesnek tűnt, kemény és selymes volt egyszerre, és éppen olyan fehér, mint a popsi…

Dezső nem tudott betelni az élménnyel, kereste az újabb és újabb alkalmat, amit a lány meg is adott számára. Egyre többször maradtak nyitva az ajtók, és a fiú több órát ácsoroghatott ott anélkül, hogy elzavarták volna. Képzelete bármikor lerajzolta a megismert formákat – akár az utcán közlekedve, vagy az iskolapadban behunyt szemmel ülve –, hiszen annyit tanulmányozta, amennyit csak akarta, kívülről ismert már minden emelkedőt és minden völgyet, azaz majdnem mindet. Közben megtanult néhány verset is, annyiszor meghallgathatta a lánytól, megismert egy-két algebrai bizonyítást, és fel tudta sorolni az összes slágert. Sokat hallotta a hangját, és ugyanannyit csodálhatta a testét.

Hány éve már? Nem akarta kiszámolni.

És ma, ennek az idegen lánynak éppen olyan volt a hangja!

Lehet, hogy a teste is.

Az a néhány hét Máriával, meghatározta Dezső egész életét, legalábbis az erotikához és a szexhez való viszonyát.

Amikor már – Mária után 5 évvel – volt bátorsága a lányokhoz, mindegyiket megnézegette először, alaposan és minden szögből, s kérve, hogy forduljanak hasra, leült a közelükben.

Amikor pedig egy maréknyi napsugár végigcsókolta a popsi dombját, és ezt Dezső végig is várta, az maga volt a gyönyörűség! Csak akkor lépett közelebb, amikor a fénynyaláb már lehuppant az ágyra, Elővette a már legalább félórája türelmetlenül feszülő falloszát, a lány fölé térdelt, és kicsit meg akarta emelni, hogy hátulról behatolhasson…

– Ti még itt tartotok? – nyitott be csaj nővére, és csodálkozva-neheztelve nézett a szendergéséből felriadt lányra, és Dezsőre, aki a farkával ügyetlenkedett felette. – Tudod, hogy már ott kellene lennünk! – mordult a húgára, aki fészkelődni és nyújtózkodni kezdett a fiú alatt. – Csináljátok gyorsan, vagy halasszátok el… – fordult ki dühösen az ajtón – ha egyáltalán lesz belőle valami – hallatszott távolodóban.

– Nem volt semmi? – kérdezte udvariasan a lebénult Dezső alól kikászálódó lány. – Bocsi, de úgy látszik, közben elaludtam…

Dezső ehhez a lányhoz többé nem ment fel, hiába is mondogatta, hogy nem lesz otthon a nővére, vagy addig nézegetheti meztelenül, ameddig csak jólesik. Viszont hamar elterjedt a híre, hogy a fiúnak milyen különös szokása van, és minden hétre akadt egy újabb ajánlat:

– Engem is lerajzolhatsz, ha van kedved!

Azt hitték, hogy ihletet gyűjt, azért tanulmányoz aktokat, és élvezték, ahogy – hozzájuk sem érve – tekintetével simogatja meztelen testüket. Az pedig, hogy váratlanul elővette a farkát, és hátulról benyomta az aktuális múzsa puncijába, csak hab volt a tortán, mert átlagosnál jóval hosszabb falloszával váratlan élményhez juttatta a kíváncsiskodót. Aki aztán megint elmesélte a legjobb barátnőjének, s persze az is továbbadta, úgyhogy Dezsőnek lassan minden délutánra újabb lány jutott, s ha véletlenül mégsem, akkor a korábbiak közül bármelyik készen állt egy ismétlésre.

Sok év eltelt…

Kittit is látta már ruhátlanul, ahogy végigcsattog a lakáson, de nem sikerült alaposabban megnézni. Majd beoson hozzá alvás közben, de nem kell elkapkodni… De ez a másik lány! Éppen olyan lehet most, mint a 18 éves Mária volt egykor!

– Ez kell nekem! – sóhajtott fel Dezső bácsi.

Megrohanták az emlékek, gyorsítva peregtek a lányok, de a film Máriánál állt meg. Fantáziája átemelte a múltból, ide, a kisszobába.

– Itt van Kittivel! – nyögött, bár tudat alatt érzékelte a sokévnyi távolságot. – Megbaszlak! – dörmögött. Biztos volt benne, hogy jár neki a lány, hiszen olyan sokat nézegette, de a befejezés elmaradt. Be kell pótolni…

Előhalászta a falloszát – nem sokat kellett kotorászni utána, hiszen egyből kidugta a fejét, ahogy Dezső elkezdte letolni a nadrágot –, és elképzelte, hogy eddig csodálta a lány testét, most be kell vasalni rajta a jutalmat. Ami jár. Előbb csak szórakozottan, majd egyre határozottabban húzogatta le-fel a bőrt… Tudta, hogy most ez sok lesz, hiszen sokkal tartozik Máriának. Az se baj, ha dobálja magát és könyörög, hogy lassabban…

Hörögve kapkodta a levegőt, teste megfeszült…

Lassan tisztult a film, helyükre kerültek a megszokott bútorok, és szomorú ködként visszatért a múltba Mária…

Csak az ajtónyílásban felfedezett, két ámuló szempár nem illett a képbe. Kitti és Tamara leragadt talppal álltak ott, és nem tudtak elszakadni a látványtól.

Vége

**************************************

Ha tetszett, olvass még más történetet is Marokfegyvertől! Mondjuk ezt!

Gyönyörök szigete IV. rész - Börleszk 5. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete IV. rész 4. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 9.

*********************************************************************

- Jeremy nagyon titokzatos figura – merengett Camille. - Még mindig nem fér igazán a fejembe, miért hozott ide hatunkat. Kifizeti nekünk ezt a sok pénzt, közben viszont nem kér semmit és engedi, hogy azt csináljunk, amit csak akarunk. Egy barátom odahaza Kaliforniában szentül meg volt győződve róla, hogy valamiféle rabszolgatáborba vásárolok magamnak belépőt.

Trish felnevetett.

- Azt hittem, nem olyan típus vagy, aki megítélne másokat, Camille. De én sem igazán értem őt. Szerintem viszont megbízható figura. Ha Jeremy azt mondja, azt tehetünk, amit csak akarunk, én hiszek neki. Nem hinném, hogy egy nap kikötözve ébrednénk, vagy ilyesmi. Nem annak a fajtának tűnik.

- Én szívesen megismerkednék azzal a barátjával is – jegyezte meg Camille. - Kristanna... vagy Christina... akármi is a neve. Ő talán adhat majd néhány választ.

- Ez jó ötlet – bólintott Trish. - Amint lesz rá lehetőségünk, kérdezzük meg tőle! Aztán meglátjuk majd, mit mond. Biztosan meg fogja érteni a kíváncsiságunkat. Nem gondoljátok?

- Meglehet – bólintott Lindsay.

- Kivéve, ha ő is a bűntársa, vagy ilyesmi – fintorgott Camille.

- Bűntársa? - vonta fel a szemöldökét Trish. - Úgy beszélsz, mintha... mintha Jeremy valami mocskos perverz lenne a legsötétebb indítékokkal.

- Nekem szükségem van egy kis kikapcsolódásra – jegyezte meg Amy, majd rögtön Camille felé vette az irányt a meder túloldalán. Egy pillanattal később pedig már egymás karjaiban is voltak és vadul csókolózni kezdtek.

Miközben Trish némán állt ott és bámulta őket, Camille Lindsay felé pillantott, akinek az arca mélyvörösre váltott a zavartól, miközben kikászálódott a vízből és leheveredett a fűben. - Ugyan már! Gyere, csatlakozz te is, drága! - bátorította. - Jó móka lesz.

- Lindsay még szűz – mondta Trish. - Egyelőre, azt hiszem jobb, ha csak nézi.

- Te még szűz vagy? - csodálkozott el Camille. A tini lány összevonta a szemöldökét, majd lassan bólintott. - El se hiszem, hogy még szűz vagy!

Camille kiválóan játszotta a szerepét, hiszen pontosan tudott a Lindsay-vel kapcsolatos tényállásról. Előző nap, amikor Devonnal és Amy-vel voltak a parton, a vörös lány elmondta nekik.

- Én se hittem volna soha, hogy még szűz vagy – tódította Amy, de alig tudta visszatartani a nevetését. Ő persze már a napnál is világosabban tudott róla.

- Csak nem találtam meg még a megfelelő embert – morogta Lindsay és a tekintete Trish-re rebbent. - De, azt hiszem, ez hamarosan meg fog változni.

Josephine Skriver alias Lindsay

Trish elmosolyodott, miközben Camille türelmetlenül folytatta:

- Ugyan már! Gyere! Csatlakozz hozzánk, Lindsay! Nem kell, hogy rögtön leteperjük egymást – karolta át Amy vállát és melleit a másik nőihez préselte. - Csak szórakozunk kicsit. Gyere már! Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogod érezni magad velünk. Nem lehet olyan rossz, ha két olyan nő csókolgat egyszerre, mint mi. Fogadni mernék, hogy imádnád. Csak engedd el magad!

- Nekünk nagyon tetszene – vigyorgott Amy. - A kezeink bebarangolnák a testedet... simogatnánk, izgatnánk...

- Sose fogod megtudni, milyen, ha nem adsz neki egy esélyt – ingerelt tovább Camille. - Gyerünk...! Mit veszíthetnél? Gondoskodunk róla, hogy jól érezd magad... Nagyon jól. Csak adj neki egy esélyt!

- Nem is tudom... - feszengett Lindsay és lesütötte a szemét. Aztán néhány másodperc múlva felpillantott. - Ez olyan új még nekem! Nem bántásból, Camille, de nem ismerlek még annyira. És téged se, Amy. Az egyetlen, akit egy kicsit is ismerek itt, az Trish.

- Mi se ismerjük egymást különösebben Amy-vel – vont vállat Camille. - De nézz csak ide! - Azzal ajkait a vörös nőéihez nyomta és szenvedélyesen megcsókolta őt. Selymes nyelve átcsusszant társnője szájába, szeme sarkából azonban végig Lindsay-t figyelte. - Egyértelmű, hogy élvezi – jelentette ki végül, elszakadva Amy szájától.

A tinédzser lány, ha lehet, még inkább zavartnak tűnt.

- Hagyd már, Camille! - morogta Trish. - Nem a te feladatod, hogy erőltesd, és nem is az enyém. Amikor majd Lindsay elérkezettnek látja az időt, meg fogja hozni a maga döntéseit. - Kimászott ő is a vízből és a szobatársára nézett. - Szeretnél visszamenni a házba, kedves? - Lindsay lassan bólintott. - Oké... Akkor induljunk!

Kézen fogta a lányt Amy és Camille mogorva pillantásaitól kísérve.

- Most itt hagytok minket? - horkantott a latin lány.

- Nyugodtan visszajöhettek velünk ti is – válaszolta Trish.

- Semmi okunk rá, hogy szégyenlősködjünk. Elvégre, ez a nyár a miénk – jelentette ki Amy. - Egyáltalán nincs rá okunk. Miért nem mondod meg Lindsay-nek, hogy engedjen fel egy kicsit? Nem minden nap kínálkozik neki ilyen lehetőség.

- Ha annyira vágytok a szexre – morogta Trish -, akkor azt javaslom, éljétek ezt ki egymáson! Lindsay-t viszont nem kényszerítheti senki erre, amíg kényelmetlenül érinti a dolog. Nem fogom engedni.

- Talán mindketten szívesebben szexelnénk Lindsay-vel – vigyorgott a barna bőrű szépség. - Gondoltál erre? Talán jobb lenne, ha te is csak letelepednél és néznéd, ahogy kinyaljuk őt, Trish. A kislánynak csak egy kiadós dugásra van szüksége. Az segítene neki felengedni. Nem egyértelmű?

- Egy igazán kiadós dugásra – bólogatott Amy.

Lindsay felnyögött a szavak hallatán, Trish pedig szikrázó szemekkel pillantott Amy-re és Camille-re.

- Ezt nem kellett volna.

Egy pillanatig úgy tűnt, Trish mindjárt megtépi mindkettőjüket a rámenősségük miatt. Őszintén, nem tudtam volna hibáztatni miatta. Viszont talán az is jobb lett volna, ha uralkodik a dühén és lenyugszik.

Trish ekkor Lindsay felé fordította a tekintetét és sokkal lágyabb hangot ütött meg.

- Menjünk, drága! Menjünk vissza a házba! Játszhatunk egy kis videojátékot még vacsora előtt – szorította meg a kezét.

- Az jó lenne – motyogta a lány és szeme sarkából rosszalló pillantást vetett Amy-re és Camille-re. Aztán Trish szemébe nézett. - Nagyon szeretek veled játszani.

- Nem ülhetsz a szűk kis puncidon és rejtheted el a világ elől egész nyáron – figyelmeztette Camille. - Úgyis eljön majd az idő, amikor megszerezzük.

Trish most már nem is figyelt rájuk, ahogy Lindsay-vel elindultak visszafelé. Amy és Camille egymásra néztek és egyszerre megcsóválták a fejüket. Egyértelmű volt a csalódottságuk, de nem mondhattam volna, hogy egy fikarcnyit is sajnálom őket miatta.

Trish még nagyobbra nőtt a szememben. Nagyon élveztem és értékeltem, ahogy próbálta megvédeni és elkendőzni Lindsay ártatlanságát és naivitását a szigeten lévő agresszívabb nőktől. Továbbra is úgy gondoltam, Amy rideg külseje alatt érző szív lapul, az utat azonban még meg kellett találnia a felszínre.

Annak azonban örültem, hogy Lindsay még mindig szűz. Így már egyértelműen nem a könnyen elérhető kategóriába sorolódott. Továbbra is arról fantáziáltam, hogy én lehetek az, akinek majd megengedi, hogy elvegye a szüzességét. Aggodalomra azonban volt okom, hiszen egyértelműnek tűnt, hogy Trish is versenyben van.

A másik oldalról viszont nem volt okom panaszra. Ha végül Trish lesz az, aki először magává teheti Lindsay-t, az is csodálatos lesz. A legegyértelműbb dolog, legalábbis eddig, az volt a szigeten, hogy a kanadai lány fülig szerelmes a tinédzser szépségbe. Így pedig megérdemelte azt a megtiszteltetést, hogy mindenki elé kerüljön a sorban. Elvégre neki Lindsay szüzessége nem csak egy trófea, mint egyeseknek. Őszintén, ki más érdemelné meg jobban?

Folytatása következik!