Előzmény: Kukkolók 1. rész
Közvetlen előzmény: Kukkolók 4. rész
*******************************************************
Dezső
bácsi kivett egy sört a hűtőből, és visszatért a szobájába.
Csóválta
a fejét, és – amit még sosem csinált eddig – a hideg üveget
az arcához szorította. Pedig a gatyájába kellett volna dugni,
valahová a zacskóhoz.
Az
imént, amikor meghallotta az idegen lány hangját Kitti szobájából
kiszűrődni, hirtelen pár évtizedet visszarepült az időben. Az a
hang! Ugyanúgy szólt, mint Mária hangja a múltban. Azé a lányé,
aki itt lakott a szüleivel néhány hétig, mert a házukkal valami
történt. Villámcsapás, vagy hasonló, de a lényeg, hogy Dezső –
akkor még nem bácsi, hiszen 12 éves lehetett – családja
átmenetileg befogadta a szerencsétleneket. Az már kitörlődött
az emlékek közül, hogy Dezső apjának volt kollégája Mária
apja, vagy mi okból került sor erre a segítségre, és már minden
más is elhalványult… csak a lány hangja maradt meg. Ahogy
énekelgetett a fürdőszobában, vagy, ahogy hangosan tanult a
kisszobában. És a teste maradt meg, a 18 éves lány teste, ahogy
vizesen kiemelkedett a kádból, ahogy előrehajolva a haját
törölgette, ahogy hason feküdt az ágyán, lábaival a levegőben
harangozva, ahogy…
Mária,
szülei távollétében szinte mindig meztelen volt.
Dezső,
ha délután meghallotta a tanulnivalót hangosan ismételgető
lányt, odaosont a kisszobához. Először csak a kulcslyuknál
töltött órákat, majd amikor az ajtót résnyire nyitva találta,
akkor azon keresztül bámulta az ágyon hasaló lánytestet. Mind
gyakrabban maradt nyitva az ajtó, mintha a 18 éves lány külön
figyelmet fordított volna Dezső-gyerek kimondatlan kívánságának
teljesítésére.
A
fiú napokon keresztül – kulcslyukon vagy keskeny hasítékon át
– oldalról szemlélhette a különösen domborodó idomokat.
Amikor aztán a fürdőszobából hallotta az éneklést, s odatapadt
az ottani kulcslyukhoz, éppen sikerült elkapni a szőrös háromszög
titokzatos látványát, és álmaiban hosszú ideig visszatért a
két cici, ami érthetetlenül mozgott, pedig feszesnek tűnt, kemény
és selymes volt egyszerre, és éppen olyan fehér, mint a popsi…
Dezső
nem tudott betelni az élménnyel, kereste az újabb és újabb
alkalmat, amit a lány meg is adott számára. Egyre többször
maradtak nyitva az ajtók, és a fiú több órát ácsoroghatott ott
anélkül, hogy elzavarták volna. Képzelete bármikor lerajzolta a
megismert formákat – akár az utcán közlekedve, vagy az
iskolapadban behunyt szemmel ülve –, hiszen annyit tanulmányozta,
amennyit csak akarta, kívülről ismert már minden emelkedőt és
minden völgyet, azaz majdnem mindet. Közben megtanult néhány
verset is, annyiszor meghallgathatta a lánytól, megismert egy-két
algebrai bizonyítást, és fel tudta sorolni az összes slágert.
Sokat hallotta a hangját, és ugyanannyit csodálhatta a testét.
Hány
éve már? Nem akarta kiszámolni.
És
ma, ennek az idegen lánynak éppen olyan volt a hangja!
Lehet,
hogy a teste is.
Az
a néhány hét Máriával, meghatározta Dezső egész életét,
legalábbis az erotikához és a szexhez való viszonyát.
Amikor
már – Mária után 5 évvel – volt bátorsága a lányokhoz,
mindegyiket megnézegette először, alaposan és minden szögből, s
kérve, hogy forduljanak hasra, leült a közelükben.
Amikor
pedig egy maréknyi napsugár végigcsókolta a popsi dombját, és
ezt Dezső végig is várta, az maga volt a gyönyörűség! Csak
akkor lépett közelebb, amikor a fénynyaláb már lehuppant az
ágyra, Elővette a már legalább félórája türelmetlenül
feszülő falloszát, a lány fölé térdelt, és kicsit meg akarta
emelni, hogy hátulról behatolhasson…
–
Ti
még itt tartotok? – nyitott be csaj nővére, és
csodálkozva-neheztelve nézett a szendergéséből felriadt lányra,
és Dezsőre, aki a farkával ügyetlenkedett felette. – Tudod,
hogy már ott kellene lennünk! – mordult a húgára, aki
fészkelődni és nyújtózkodni kezdett a fiú alatt. –
Csináljátok gyorsan, vagy halasszátok el… – fordult ki dühösen
az ajtón – ha egyáltalán lesz belőle valami – hallatszott
távolodóban.
–
Nem
volt semmi? – kérdezte udvariasan a lebénult Dezső alól
kikászálódó lány. – Bocsi, de úgy látszik, közben
elaludtam…
Dezső
ehhez a lányhoz többé nem ment fel, hiába is mondogatta, hogy nem
lesz otthon a nővére, vagy addig nézegetheti meztelenül, ameddig
csak jólesik. Viszont hamar elterjedt a híre, hogy a fiúnak milyen
különös szokása van, és minden hétre akadt egy újabb ajánlat:
–
Engem
is lerajzolhatsz, ha van kedved!
Azt
hitték, hogy ihletet gyűjt, azért tanulmányoz aktokat, és
élvezték, ahogy – hozzájuk sem érve – tekintetével simogatja
meztelen testüket. Az pedig, hogy váratlanul elővette a farkát,
és hátulról benyomta az aktuális múzsa puncijába, csak hab volt
a tortán, mert átlagosnál jóval hosszabb falloszával váratlan
élményhez juttatta a kíváncsiskodót. Aki aztán megint elmesélte
a legjobb barátnőjének, s persze az is továbbadta, úgyhogy
Dezsőnek lassan minden délutánra újabb lány jutott, s ha
véletlenül mégsem, akkor a korábbiak közül bármelyik készen
állt egy ismétlésre.
Sok
év eltelt…
Kittit
is látta már ruhátlanul, ahogy végigcsattog a lakáson, de nem
sikerült alaposabban megnézni. Majd beoson hozzá alvás közben,
de nem kell elkapkodni… De ez a másik lány! Éppen olyan lehet
most, mint a 18 éves Mária volt egykor!
–
Ez
kell nekem! – sóhajtott fel Dezső bácsi.
Megrohanták
az emlékek, gyorsítva peregtek a lányok, de a film Máriánál
állt meg. Fantáziája átemelte a múltból, ide, a kisszobába.
–
Itt
van Kittivel! – nyögött, bár tudat alatt érzékelte a sokévnyi
távolságot. – Megbaszlak! – dörmögött. Biztos volt benne,
hogy jár neki a lány, hiszen olyan sokat nézegette, de a befejezés
elmaradt. Be kell pótolni…
Előhalászta
a falloszát – nem sokat kellett kotorászni utána, hiszen egyből
kidugta a fejét, ahogy Dezső elkezdte letolni a nadrágot –, és
elképzelte, hogy eddig csodálta a lány testét, most be kell
vasalni rajta a jutalmat. Ami jár. Előbb csak szórakozottan, majd
egyre határozottabban húzogatta le-fel a bőrt… Tudta, hogy most
ez sok lesz, hiszen sokkal tartozik Máriának. Az se baj, ha dobálja
magát és könyörög, hogy lassabban…
Hörögve
kapkodta a levegőt, teste megfeszült…
Lassan
tisztult a film, helyükre kerültek a megszokott bútorok, és
szomorú ködként visszatért a múltba Mária…
Csak
az ajtónyílásban felfedezett, két ámuló szempár nem illett a
képbe. Kitti és Tamara leragadt talppal álltak ott, és nem tudtak
elszakadni a látványtól.
Vége
**************************************
Ha tetszett, olvass még más történetet is Marokfegyvertől! Mondjuk ezt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése