Lopott pillanatok Toszkánában 1. rész

Megjegyzés: A történet a szerző Lopott pillanatok címen felkerült művének folytatása, viszont a lényege az utóbbi ismerete nélkül is érthető. A lényeges információkat a szerző elmondja a történet folyamán. A történetet két részben közlöm. Ennek oka egyrészt a hossza. Bár nem egy maratoni történet, de az események alakulása folytán van lehetőség a kettéválasztásra, és talán így jobban is élvezhető. A másik ok pedig az "Időhiány" című blog bejegyzésemben említett probléma (nomen est omen). Remélhetőleg mire ez megjelenik, utóbbi már megoldódó félben lesz.

Fülszöveg helyett: Hiába dőlt dugába a tervezett esküvője, Kat nem mond le a lehetőségről, hogy elutazzon Toszkánába. Nászút helyett viszont ezt a barátnője, Jenna Swallow társaságában teszi meg. A különbség viszont nem feltétlenül olyan nyilvánvaló, mint amilyennek látszik. Kat egyre inkább érzi, hogy Jenna szerelmes belé, első együtt töltött éjszakájuk után pedig ő sem tudja teljesen tisztázni magában, mit is érez a barátnője iránt.

Írta: secretsxywriter

Fordította: Sinara

Eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 17.

****************************************************************************

            Sosem éltem még át tornádót, hurrikánt, vagy hasonló természeti katasztrófát. De eleget néztem a Weather Channel-t, hogy tudjam, sokkal nagyobb esélyem lenne egy olyat túlélni, mint azt a vihart, amit Jenna Swallownak hívnak, és ami teljesen felforgatta az életemet egy különleges estén, három hónappal ezelőtt.

            De nem őt hibáztatom, hanem Danny-t, aki négy hónapig volt a vőlegényem. Nem ő volt az első fiúm, szóval megszoktam már a szakításokat. De az ember úgy gondolná, ha valaki egyszer már fél térdre ereszkedik a küszöbömön, ott, ahol az első csókunk is megesett, és megesküszik, hogy szeretni fog „az örökkévalóságig és még tovább is” ha hozzá megyek, nem ébred úgy egy nap, hogy meggondolja magát.

            De a hibáztatás talán nem a legjobb szó. Igazából hálásnak kéne lennem Danny-nek. Ha nem lett volna ekkora tapló, sosem térek be a Maggie’s Lounge nevű szórakozóhelyre, és futok bele a régi osztálytársamba, Jennába, vagy töröm el a kezem amikor behúzok neki, vagy fedezem fel titkos leszbikus énemet.

            Felsóhajtottam, és magam mellé néztem, ahol Jenna aludt békésen, fejével a vállamon, egy kis párnával puha arca alatt. Két apró fehér zsinór lógott a mellkasára, ami lassan emelkedett és süllyedt, ahogy lélegzett. Levezettek egészen a kezében szorongatott fekete iPodig.

            Azok a kezek… Felnyögtem magamban. Volt lehetőségem igazán közelről megismerni őket. Hogy lehet képes öt apró ujj ennyi mindenre? Kötekedésre, izgatásra, kínzásra, nyugtatásra.

            Elfordítottam a fejem, és kitekintettem a repülőgép ovális ablakán az éjszakai égboltra valahol az Atlanti-óceán felett. Chicago mögöttünk volt, előttünk pedig Toszkána.

            Lehunytam a szemem, hogy gátat szabjak a bensőmből feltörni készülő érzelmeknek. Ez a nászutam kellett volna, hogy legyen. Danny bérelte ki a villát, mint ajándékot. Két hét. Csak ő meg én, megünnepeljük közös életünk kezdetét. A házasság boldogságát.

            Szarság az egész.

            Jenna felnyögött, én pedig felé fordult, hogy lássam rám emelkedő szemeit.

– Hello, szépségem!

Viszonoztam a mosolyát, elkergetve a gondolatokat arról, minek kellett volna történnie.

– Hello neked is!

– Mennyi az idő? – húzta ki a fülhallgatóját, és lassan ülő helyzetbe tornázta magát.

– Nyugi! – simogattam meg a kezét, mire ő ismét visszafeküdt. – Még mindig az óceán felett vagyunk. Aludj csak nyugodtan!

– Igen, drágám! – Az arcára kiülő önelégült vigyortól nem tudtam visszatartani a nevetést.

– Az alapján, amit hallottam, nem fogunk sokat aludni ezen az úton – pirultam el, amikor az ajkaihoz emelte a kezemet.

– A forrásaid nem hazudtak. Neked is pihenned kéne kicsit.

– Igen, drágám!

Ez alkalommal ő kacagott fel. Mély, de dallamos hang volt, amitől melegség öntötte el a szívemet. Egy kissé előre dőlt.

– Hogy vagy?

Megmozgattam egy kicsi bal kezem ujjait.

– Még mindig fáj egy kicsit, de már egész jó. Remélem a doki tévedett, amikor azt mondta, sokáig lehetnek még utóhatások. Akárhogy is, később talán veszek egy masszázst. Az tényleg segít.

– Természetesen, Kat. És ha már teljesen felépültél, megtanítalak, hogyan masszírozz te engem. Adni ugyanolyan jó, mint kapni.

Felvontam a szemöldökömet. Nehezen tudtam elképzelni, hogy bármi is, a szexet leszámítva, jobb lehet, mint élvezni Jenna erotikus masszázsát.

– Most már lesz miről álmodnod. Úgyhogy aludj, Kat!

Lehunytam a szememet, és hagyta, hogy a motorok halk zúgása, a légkondi duruzsolása és a repülő törzse mentén elsikló levegő csikorgása átlendítsen az álmok birodalmába. Már nem is fájt, ahogy Jenna az ujjaim közé fonta az övéit, és hüvelykujjával lágyan simogatni kezdte a bőrömet.

***

            Azon kaptam magam, hogy úgy követem Jennát, akár egy elveszett kölyökkutya, gyakorlatilag attól kezdve, hogy belé futottam a Maggie’s Lounge-ban. Sose voltam még külföldön. Most először használtam az útlevelemet. Elképzelésem sem volt, hova mehetnék, és mit csinálhatnék. Hál’ Istennek, Jennának volt.

            Párizsban értünk földet, ahol át kellett szállnunk egy másik gépre, ami tovább vitt minket Firenzébe. Onnan vonattal mentünk Grosettoba, ahol a villánk volt. Egy óránk volt, amíg a csatlakozásra vártunk, aminek a nagy részét azzal töltöttem, hogy az ablakokon bámultam ki a terminál mindkét oldalán, azt kívánva, bárcsak több időnk lenne.

            El sem hittem. Párizsban vagyok. Franciaországban. És be kell érnem azzal, hogy itt rohadok, bezárva a repülőtérre.

– Ugye nem kell a székhez kötöznöm téged? – kacagott Jenna, miközben kényelmesen elterpeszkedett a székében, és keresztbe tette a lábait. Egy magazint vett az ölébe, és belekortyolt a kávéjába.

            Felsóhajtottam, és abbahagytam a rohangálást. Még nem próbáltuk, de már annyiszor emlegette. Talán…

– Kat! Jól vagy?

Beharaptam az alsó ajkamat.

– Nem jöhetnénk vissza valamikor? Akárcsak egy pár napra is. Hiszen ez Párizs. Ha tudtam volna…

Elmosolyodott és felállt, nem törődve a földre hulló magazinnal. Felhörpintette a maradék kávéját, egy közeli szemetesbe hajította az üres műanyagpoharat, majd megragadta a vállamat. Az arcára kiülő mosolytól úgy éreztem magam, mint egy rosszcsont gyerek, akit meg kell büntetni.

– Kat! Nyugi! – csókolt meg.

Önkéntelenül is tettem egy lépést hátra, és körbe néztem. Aztán elpirultam, és megráztam a fejemet. Most már nem úgy viselkedtem, mint egy gyerek, sokkal inkább, mint egy tapasztalatlan tinédzser, aki úgy érzi, hülyét csinál magából.

            Jenna mosolya még szélesebb lett.

– Sajnálom. Nem kellett volna ezt tennem. Nem vagy még felkészülve rá, hogy nyilvánosan is felvállald ezt. De tényleg nyugodj meg! Majd én gondoskodom mindenről.

– Ezt meg hogy érted? – pislogtam.

– Párizs hazafelé is útba esik. Nem fogsz elmulasztani semmit, drágám.

Nem tudtam megállni. Azonnal hozzá bújtam, és most én csókoltam meg. Arca forró volt tenyerem alatt, ahogy két kézre fogtam. Aztán, amikor fel-le kezdtem ugrálni örömömben, átkarolta a derekamat, és egy mély sóhajjal vont magához.

– Most pedig, légy jó kislány, és ülj nyugodtan a fenekeden, mielőtt mindenkit őrületbe kergetsz! Mindjárt be kell szállnunk.

Rögtön elhallgattam. Csak két szava visszhangzott a fejemben. Gombócot éreztem a torkomban, ahogy leültem, és azon gondolkoztam, milyen egy pokoli utazás lesz ez.

            És, mintha ez az egész meg sem történt volna, Jenna felkapta a magazint a földről, visszaült, és lapozott egyet, folytatva az olvasást.

***

            Az Amerigo Vespucci Nemzetközi Repülőtér rendkívül kicsi volt. Alig hittem el, hogy bármit is lehet kezdeni egy reptérrel egyetlen kifutópályával. Jenna rögtön az információs pulthoz ment, és tökéletes olaszsággal megszólította az üveg mögött ülő alacsony nőt. Az eszmecsere gyors volt, és mi már mentünk is ki az épületből, felpakolva a csomagjainkkal. Mire pedig szóhoz jutottam, már egy taxiban ültünk, útban a vasútállomás felé.

– Te beszélsz olaszul? – szakítottam el a tekintetemet az ablakon túl elterülő látványtól, és egy pillanatra őt bámultam.

– És franciául. Az egyetem alatt egy évet külföldön töltöttem.

– Hát persze – ráztam meg a fejem, majd ismét az ablakra tapadtam, hogy folytassam sebes városnézésemet. Mindenfelé régi épületek voltak az újak szomszédságában. Nagyon modernnek tűnt egy ilyen régi városhoz képest.

            A következő pillanatban már a vasútállomáson is voltunk. Felpakoltuk a csomagokat, és kényelmesen elhelyezkedtünk üléseinkben, ahol a következő órát fogjuk tölteni.

– Forog körülöttem a világ – hunytam le a szemem. – Pedig nem is ittam.

Fájt a fejem, és nem csak az időzónaváltás miatt. Mindig ez van, ha túlizgatom magam.

– Sajnálom, drágám. El is felejtettem, mennyire meg tudja viselni az embert az utazás. De ígérem, a következő két hetet pihenéssel fogjuk tölteni. A villánkban.

Kuncogott, és megragadta a kezemet.

            Nehéz volt ébren maradni. De hát, nem minden nap utazhat az ember Firenzében. Ennek ellenére viszont mégis a következő emlékem az, hogy Jenna ráz föl álmomból.

– Gyerünk, álomszuszék! Grosettoban vagyunk.

– Máris? Hiszen csak most szálltunk fel a vonatra – néztem föl, és láttam az ajtók felé tolongó embereket.

– Igen. Egy órája. És ha nem kelsz fel, még tovább is itt maradunk – mondta Jenna, és kihúzódott a folyosóra. – Mi scusi![1] – tört utat magának a tömegen át, majd hátra szólt a válla felett: – Mozogj, Kat!

Felpattantam, és kézbe kaptam a válltáskámat, hogy belevessem magam a tömeg árhullámába. Már nem is emlékszem, mikor gyűjtöttük össze a csomagjainkat, mielőtt leléptünk volna a kocsiról, a totális káoszba.

            Jenna valamivel magasabb volt nálam, így könnyedén átlátott a tömeg felett, utat törve magának a megfelelő irányba. Ha nem csörtettem át egy tucatnyi lábon a gurulós bőröndömmel, akkor egyen sem. Eközben az egyetlen dolog, amit mormolni tudtam, csak annyi volt, „Mi scusi”, azzal nyugtatva magam, úgysem fogom többé látni ezeket az embereket az életben.

            Behuppantunk egy taxi hátsó ülésére, és kisurrantunk a vasútállomásról, amikor végre tudatosult bennem: Toszkánában vagyunk… bármiféle saját közlekedési eszköz nélkül. Fogalmam sem volt, milyen messze van a villa a civilizációtól. Mintha a semmi közepén jártunk volna. Mi lesz, ha…

– Jenna? – A fejem zúgott, ahogy a vállára hajtottam.

– Un momento![2] – mondta nekem Jenna, és tovább beszélt olaszul a sofőrrel.

Tudtam, bizonyára azt beszéli meg vele, merre menjen, de mégis rosszul esett, hogy így leintett. Ráadásul egy idegen nyelven. Ismét csak úgy éreztem magam, mint egy neveletlen gyerek.

            Duzzogva hátra dőltem az ülésemben, és karba fontam a kezeimet, kibámulva az ablakon. A látkép a hivatali épületek lassú metamorfózisát mutatta a helyi lakóházakba, majd a határtalan vidéki tájba. Idillikus látvány volt. Pont olyan, amilyen az életem most egyáltalán nem volt.

– Sajnálom, Kat. Csak biztos akartam lenni benne, tudja, merre kell mennünk – hámozta ki Jenna a felé eső karomat, és az ölébe vonta, gyengéden végighúzva rajta ujjbegyeit. – A következő kilencven percben viszont minden figyelmem csakis a tiéd.

Olyan gyorsan akartam beszélni, hogy végül csak nyögések jöttek ki a torkomon. Kellett egy pillanat, amíg megnyugszom. Kisöpörtem egy kósza tincset az arcomból, és ismét a szemébe néztem.

– Teljesen el leszünk zárva a világtól? Autó nélkül?

– Édesem! – suttogta, és előre hajolt, hogy gyengéden az ajkaimhoz érintse az övéit. – Bízz bennem! Eszed ágában sem lesz elhagyni a villát. Biztos vagyok benne.

Magam sem tudtam igazán, mi zajlik le bennem. Talán csak idegesség volt. Talán izgatottság. Talán egy kapcsolat vége és egy új szerelem kezdete. De akármi is volt, rákényszerített, hogy utat engedjek könnyemnek, amit eddig visszatartottam.

– Ó, Kat! – Jenna nem szólt egy további szót sem. Csak a vállára vonta a fejemet, és egyik karjával magához ölelt.

Hallottam szívverését a fülem alatt. A gondolatra, hogy arcom ruganyos melléhez ér, borzongás futott végig a gerincemen. A lélegzetem is elállt. Nem vágytam semmi másra, csak hogy a számba vehessem mellbimbóját a pólóján keresztül. Ő viszont gyengéden eltolta a fejemet.

– Ne, Kat! – szólt rám szárazon, de tekintetében megértés csillogott.

Borzongás futott végig rajtam. Ez alatt a rövid idő alatt már tényleg annyira megismert, amiről nem is álmodtam volna.

– Lesz bőven időnk élvezni egymást a villában. Most viszont csak ülj nyugodtan! – vett elő egy zsebkendőt, és letörölte a könnyeimet. – Élvezd a látványt! Nem minden nap jár az ember Toszkánában.

Nem szóltam egy szót sem, csak beleegyezően bólintottam. Ismét az ablak felé fordultam, és bámultam a horizontig mindent betöltő dombok zöld halmait, amiket csak néha tört meg egy kis csoport fa, egy szőlőskert, vagy egy villa.

            Jenna továbbra is simogatta a kezemet. Bár nagyon kellemes volt, ez volt az utolsó dolog, amit akkor érezni akartam. Ideges voltak. Kíváncsi. Izgatott. Jelenlegi állapotomban lehetetlen lett volna elég gyorsan a villához érni.

***

            Danny meg akart lepni ezzel a nászúttal, de én egyik este ráakadtam egy összehajtogatott papírra a kabátzsebében az összes információval. Aztán pedig azt tettem, amit bárki más is tett volna a helyemben. Nem szóltam neki.

            Ehelyett kivártam, amíg másnap reggel munkába indul, és azonnal végignéztem a honlapokat, amiket feljegyzett. Már maguk a képek is gyönyörűek voltak. El sem tudtam képzelni, hogy ez valóban létezhet. Hogy én ott lehetek, vele.

            Az egész napot álmodozással töltöttem kettőnkről. Elképzeltem, mit művelhetnénk azokban a szobákban. Elképzeltem, hogy tölthetnénk el azt a két hetet… azt a tizennégy napot… azt a háromszázharminchat órát, együtt. Remélhetőleg az idő fele részét egymás karjaiban töltjük, arról társalogva, mennyire szeretjük egymást. A legtöbbször mindezt szavak nélkül.

            Amikor elhagyott, a tudásomat zsarolási alapnak használtam. Rávettem, hogy adja nekem a jegyeket, cserébe pedig nem fizettetem ki vele a sürgősségi ellátást, amire miatta volt szükségem aznap este. Szerintem ez bőven fair egyesség volt. Nem kellett tudnia róla, hogy a biztosításom fedezte az egész kezelést.

            Tehát most itt voltam, úton a villa felé, Jennával, a legjobb barátommal ezen a világon. Mostanában azonban a kapcsolatunkat inkább a „barátság extrákkal” kifejezés jellemezhette volna a legjobban. Nem tudom, ő mit érzett, de részemről ez már több volt, mint barátság. Türelmes volt velem, de éreztem, hogy többet akar.

            Emlékeimbe idéződött az első alkalom, amikor együtt voltunk. Teljesen rám vetette magát, én pedig a hetedik mennyországban éreztem magam. Próbáltam viszonozni ezt neki másnap, de kudarcot vallottam. Órákon keresztül demonstrálta az én testemen, hogy szereti ha megérintik, mielőtt hagyott volna kipróbálni. Tiszta szórakozás volt. Szinte már el is felejtettem Danny-t… Amíg egy nap fel nem hívott, hogy megkérdezze, hogy van a kezem. Jenna vette fel a telefont, és elküldte őt a pokolba. Persze nem ilyen szép szavakkal.

            Felkacagtam, ahogy eszembe jutott, milyen dühös is volt. Csak egy heves csókkal tudtam megnyugtatni. Ebben sokkal jobb voltam, mintha orális szexben akartam volna részesíteni.

– Mi olyan vicces, Kat? – adott át Jenna egy köteg bankjegyet a sofőrnek, és kinyitotta az ajtót.

– Csak az első igazi közös éjszakánkra gondoltam. Ahogy lehordtad Danny-t.

– Ne mondd ki a D-betűs szót ezen az úton! – A szemében tűz égett, ahogy előre hajolt, és megcsipkedte az arcomat. – Most figyelmeztetlek utoljára.

– Ó! – nyeltem egyet – Sajnálom.

– Jó kislány. Most pedig, foglaljuk el a villánkat!

Kacsintottam, majd csak bámultam őt az ajtón keresztül. Olyan volt, mintha ez az ajtó egy teljesen más világba nyílt volna. Kitettem a lábam a kocsiból, és egy pillanatig csak próbálgattam a talajt, mint amikor az ember belegyalogol egy medencébe, a víz hőmérsékletét vizsgálva.

            Kavicsos utat éreztem magam alatt, tüdőmet pedig megtöltötte a tiszta levegő. Körbehordoztam a tekintetemet, próbálva mindent egyszerre befogadni. Az agyagedényekben lévő vadvirágoktól a kőházig a fedett teraszával, amire az út mellett álló fák vetettek árnyékot. Egy igazi olasz villában voltunk. Vagyis, hogy pontosak legyünk, „Scuderia Apartment”-ban, ahogy a brosúra nevezte. Hiszen ez nem csak egy villa volt. Ahogy Jenna mondta, ez a „mi” villánk volt. Biztos csak álmodom.

– Kat! Vonszold már ki a segged a taxiból, vagy mehetsz vissza Amerikába egyedül.

Jennára vigyorogtam, és kiszálltam a kocsiból, becsukva magam mögött az ajtót.

– Igenis, asszonyom!

A sofőr intett, és elhajtott. Amint látótávolságon kívül ért, Jenna megragadta a karom, és magához rántott.

            Felnyögtem a puha ajkak érintésétől az enyémeken, amitől a lábaim között is alaposan megindult az élet.

– Tudod, hogy csak kérned kell, és máris rohanunk a hálószobába. – A nyelve az enyémhez ért, kezei pedig szilárdan tartották arcomat az övé előtt.

– Igen, asszonyom – nyeltem egyet, és megragadtam a vállait. Ami azt illeti, jelen pillanatban ez az egész hely a hálószobánk volt. Csak fel kellett fedeznünk. Én pedig túlságosan is izgatott voltam, úgyhogy inkább csak gyengéden eltoltam őt magamtól.

– Kat? – Olyan aranyosan nézett ki, amikor a szemei és az orra így tágra nyílt zavarodottságában.

– Egész életemben arra vágytam, hogy eljussak Toszkánába. Nem várhatnánk ezzel még egy kicsit? – fogtam meg a bőröndöm fogantyúját, és az épület felé indultam.

A padló vöröses kővel volt kirakva, a mennyezetet pedig durván faragott gerendák tartották. Egy fa asztal és két szék állt a csodás látkép előtt. Lágy szellő áramlott felénk, ami teljesen felvillanyozott. Beszívtam a vadvirágok illatát, és lehunytam a szememet.

Cameron Russell alias Kat

            Csodás lehet csak ücsörögni itt, és nézni a napfelkeltét, iszogatni egy kis bort napközben, szeretkezni a csajommal a csillagos ég alatt. Ó igen! Már látom is magam előtt.

            A szám elé kaptam a kezem. Tényleg a csajomnak neveztem Jennát? Valóban így éreznék? Vagy csak a pillanat heve tette?

– Az ajtónak nyitva kéne lennie. A tulaj azt mondta, a konyhaasztalon hagyja a kulcsot az iratokkal együtt – rántott vissza Jenna a valóságba.

Együtt fordítottuk el a kilincset, és lassan szélesre tártuk az ajtót. Egy pillanatig csak bámultunk. Aztán egymásra néztünk, és elvigyorodtunk, amitől kacagva kellett ugrálnunk fel-le. Beléptünk, és magunk után húztuk a csomagjainkat. Aztán lassan körbe fordultunk, felmérve a helyet, mielőtt kislányokként sikoltottunk volna fel örömünkben.

            Egyszerűen gyönyörű volt az egész. Kicsi, akár egy apartman, de épp elég nagy kettőnknek. Ahol álltunk, az lehetett a konyha-étkező. Volt egy kis mosogató, és egy tűzhely balra, egy falba vájt fülkében. Ettől közvetlenül balra, egy boltíven túl volt a nappali rész. Nagyon hangulatos volt a kanapéval, a székekkel és egy hosszú, alacsony asztallal a tűzhely előtt. Egy rövid lépcsősor vezetett felfelé, bár fogalmam sem volt hova, hiszen az épület földszintes volt. Feljegyeztem magamban, hogy később utána kell járnom.

            Jobb oldalt egy másik boltíven túl volt az ágy és a ruhás szekrény. Az ágy mindkét oldalán zárt ajtók voltak. Reméltem, az egyik a fürdőszobába vezet. A hosszú út után nagyon vágytam már egy zuhanyra. Vagy egy mártózásra a hátsó medencében, amiről a brosúrában írtak.

– Te tudtad, hogy ez ilyen lesz? – ragadta meg a kezem Jenna, és magához vont.

Nem tudtam válaszolni, mert a szája betapasztotta az enyémet. Csak felnyögtem és bólintottam.

– Annyira izgatott vagyok. Itt helyben le tudnálak teperni az asztalon.

Nyeltem egyet. A testem azonnal tüzelni kezdett.

– Akkor csináld!

Jenna felnyögött, és azonnal a szoba közepén álló fa asztalhoz rántott. A rajta álló virágcserép imbolyogni kezdett, ahogy lehuppantam a fa lapra. Jenna megragadta, és letette a földre. Jó ötlet. Elvégre nem akarunk eltörni semmit már az első percben.

            Éreztem forró leheletét az arcomon, majd a nyelve az ajkaim közé hatolt, hogy táncra perdüljön az enyémmel. Szétnyitotta a térdeimet, kezei pedig lassan a sortom alá hatoltak.

            Csak ziháltam, erősem a karjaiba kapaszkodva, próbálva szorosan magamhoz préselődve tartani őt. Lehámozta magáról a kezeimet, és ajkaival elengedte az enyémeket, de csak épp annyi időre, hogy le tudja venni rólam a pólómat. Összegyűrte és elhajította, hogy ismét megcsókolhasson, kezei pedig a melleimre tapadhassanak a melltartón keresztül.

            Ez a nő egy kész rejtély volt. Egész úton idáig Amerikából olyan nyugodt és kiegyensúlyozott volt, amint viszont egyedül maradtunk, képtelen volt uralkodni a vágyain. De nem vitatkoztam. Csak sodródtam az árral.

            Felnyögtem az ajkai ölelésében, és megfeszítettem a hátam, hogy melleim jobban a kezeibe simuljanak. Sosem tudtam volna megunni, hogy masszírozta és szorongatta őket. Akartam az érintését érezni magamon.

– Jenna! – nyögtem, mielőtt fogai közé vette volna alsó ajkamat.

– Cssss! Tudom.

Ujjai felszaladtak a karomon a vállamig, hogy letolhassák a melltartóm vállpántjait, míg halmaim láthatóvá nem váltak.

            Aztán hátra lökött, és végig fektetett az asztalon. Kezei viszont azonnal visszatértek a melleimre, és hüvelykujjával a bimbómat kezdte izgatni, ami azonnal megkeményedett. Lábaimat a dereka köré fontam.

– Ó, Jenna! – simítottam végig karjain, majd felsikoltottam, amikor jobb mellemre hajolt, és beleharapott a bimbómba.

Éreztem a leheletét a bőrömön, nyelve pedig úgy szántotta végig tagjaimat, mint a tejet lefetyelő kiscicáé. Egész testem vonaglott, és lenyúltam, hogy lehúzzam a sortomat is. De ő eltolta a kezeimet, és átvette a feladatot.

– Annyira észvesztően vonzó vagy, Kat!

Egy gyors mozdulattal lerántotta a sortomat, majd lehajolt, hogy beszívja ágyékom illatát.

            Az arcán megjelenő mosoly a gyönyör és a csintalanság keveréke volt. Ezt már láttam tőle. Bár élveztem a vad éjszakákat is vele, néha inkább vágytam egy jó öreg románcra. A jelek viszont most az előbbire utaltak.

            Elmém elhomályosult, szám pedig kiszáradt. Megnyaltam az ajkaimat, medencémet pedig az övéhez nyomtam. A kedvenc élménye velem a közös orgazmus volt, én viszont már lassan felértem a csúcsra.

– Nem tudom, meddig leszek képes visszatartani.

– Próbáld meg, drágám! Csak próbáld meg!

Lenyúlt, és levette a cipőmet, hogy ráhajítsa a földön heverő ruháimra, és feltolja a lábamat az asztalra. Aztán megismételte ezt a másik lábammal is. Így most már mindkét talpam az asztalon nyugodott, térdeimet pedig szélesre tártam előtte.

            Ó, mennyire akartam, hogy levegye már azt a bugyit. De csak nyögtem és ziháltam, ahogy egyre közelebb kerültem.

– Türelmetlenkedünk, türelmetlenkedünk? – húzott maga mellé egy széket, és leült a combjaim közé.

Nem láttam őt. Melleim halma eltakarta a látványt. Megragadtam őket, és hüvelykujjaimmal a bimbóimat kezdtem izgatni. Ha már nem láthattam az eseményeket, leglább fokoztam az izgatottságomat.

– Gyerünk! Dugj meg! – feszült meg a testem, amikor érezem ujját végigfutni nyílásomon.

– Cssss!

Ujja ezúttal erősebben ért hozzám.

            Olyan erősen haraptam az ajkamat, hogy már éreztem a vér ízét a számban. Lehunytam a szemeimet. Próbáltam ellazítani az izmaimat, lélegzetem azonban ismét zihálásba fordult, amikor ujja behatolt a bugyimba, és végigsimított szeméremajkaimon.

– Mmmm! Csodás, drágám.

Hangja halk dorombolásra emlékeztetett. Felnyögött, és ujja lassan barlangomba hatolt.

– És még nedves is.

A következő pillanatban félre húzta bugyim anyagát, és nyalni kezdte a puncimat. Nyelve a csiklómhoz ért, amitől hangosan felsikoltottam.

– Még ne!

Lehelete égette a bőrömet, én pedig szorosan lehunytam a szememet, hogy visszatartsam a kitörni készülő gyönyört. Ujjaim közé szorítottam a bimbóimat, próbálva elvonatkoztatni Jenna ténykedésétől a lábaim között. De ez egyáltalán nem volt egyszerű. Sőt, nagyon is nehéz. Nem akartam mást, csak fellendülni a csúcsra, és még azon is túl.

            Egyáltalán nem segített ujja lassú mozgása a barlangomban. Főleg amikor betolt még egy ujjat, és növelte a tempót. Szája a csiklómra tapadt, forró lehelete pedig égette az ágyékomat. Haja a combom belsejét csiklandozta, miközben nyögései egyre hangosabban lettek, csodálatos szimfóniát alkotva az enyémekkel.

            Aztán a szája eltávolodott, és csak hevesen dolgozó ujjai maradtak. Annyira benedvesedtem, hogy még saját nyögéseimen túl is hallottam a cuppogó hangot. Megfeszítettem izmaimat. Annyira vágytam már rá, hogy elérhessem a gyönyört.

– Kat, drágám! Gyerünk! Élvezz el nekem!

Csak ezt akartam hallani. Elég volt még egy pár lökés, és hangosan sikoltottam a nevét, testem pedig vonaglott a fa asztallapon. Keze lassulni kezdett, míg végül teljesen megállt. Ujjai érintése égetett belül. Izmaim tüzeltek, és hangosan ziháltam.

– Azt hiszem, álmukban sem gondolják, hogy ilyesmire használjuk az asztalt – nevetett fel Jenna, és kiszabadította a kezét. A combjaimat simogatta, miközben felállt. Megcsókolta mindkét mellemet, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. – Jól vagy?

Egy pillanatig szóhoz sem jutottam, úgyhogy csak mosolyogtam, és kinyújtottam a kezem, hogy megsimogassam az arcát.

– Ezt igennek veszem. Na gyerünk! Ülj fel! Azt hiszem, mindkettőnknek szükségünk van egy kis pihenésre. Hosszú reggel áll mögöttünk.

***

            Hatalmasat ásítottam, és a hátamra fordultam. Jenna még mindig aludt, a hátát fordítva felém. A nap odakint már lassan a horizont alá bukott. Átaludtuk az egész napot, de néha erre is van szüksége az embernek, hogy újra feltöltődjön. Még így is rengeteg idő állt előttünk.

            Emlékezetembe idéztem a reggeli jelenetet az asztalon. Istenem, mennyire élveztem, ahogy hatalmába kerített. A gondolatra még most is kellemesen megborzongtam. Jenna felé fordultam, és gyengéden végigfuttattam a kezem a karján. Még mindig nem akartam elhinni, hogy végre itt vagyunk.

            És most, itt fekszünk az ágyunkban, a saját villánkban.

            Levetkőzött, mielőtt a takaró alá bújtunk volna, így most meztelen háta hívogatóan feszült előttem. Előre hajoltam, és megcsókoltam a bal lapockáját, lassan kidugva a nyelvem, hogy megnyalintsam puha bőrét. Lassan csókolgatva haladtam a háta közepe felé, majd nyelvemet végigfuttattam a gerincén. Tudtam, hogy felébredt, mert a teste megrázkódott, és halkan nyögni kezdett.

– Ne hívd ki magad ellen a sorsot! – próbált felém fordulni, de én a csípőjére tettem a kezeimet, és megállítottam őt.

– Ne! Most én jövök.

– Kedvemre való szavak – mosolygott rám a válla felett. – Mondd el, mit szeretnél, mit csináljak!

– Fordulj a hasadra! – Nem voltam túl jó irányító a szexben.[3] Amikor kezdtünk bevadulni, mindig rá hagytam az irányítást. De ha ő is ezt akarta, tehetek egy próbát. – Tedd a kezeid a párna alá!

– Igenis, hölgyem!

Elfojtottam egy halk kuncogást. Amikor már a megfelelő testhelyzetben volt, szétnyitottam a lábait. Ágyékom lüktetni kezdett, ahogy a fenekéhez ért, és egy pillanatra mozdulni sem tudtam. Vettem egy mély levegőt, és előre hajoltam.

            A nyakától indultam, félresöpörve a haját, és gyengéden megcsókoltam a bőrét. Majd végigfuttattam ajkaimat vállai ívén. Gyengéden megharaptam, majd nyelvemet végigfuttattam a fogaim keltette apró bemélyedéseken.

– Azt hittem, azt mondtad, nem harapsz – kuncogása mosolyt csalt az arcomra.

– Azt mondtam, nem harapok erősen. Nem mintha kérdezted volna – mélyesztettem megint belé a fogaimat, most már nem ügyelve annyira, hogy ne okozzak neki fájdalmat, ami apró nyögést váltott ki belőle. Végighintettem csókjaimmal a felkarját, amíg el nem értem a könyökéig. Aztán megismételtem ugyanezt visszafelé, keresztül a vállain, majd át a másik oldalára.

            Mire visszaértem a nyakához, Jenna már remegett alattam az izgalomtól. Amikor visszaértem, direkt a hátához nyomtam a melleimet, hogy érezze kemény bimbóimat a lapockáin. Hátra nyomta a fenekét, én pedig megborzongtam az érzéstől, ahogy az az ágyékomhoz préselődik.

            Felültem, és simogatni kezdtem a melleimet. Jenna hátának bőre égette a testemet. Volt egy liliomot formázó tetoválás a jobb lapockáján, amiből indák fonatai nyúltak ki, kaotikus és színes volt. Minden egyes alkalommal élveztem, ha ujjaimmal ingerelhetem a felületét. Most viszont a nyelvemet használtam.

            A lábai közé feküdtem, úgy, hogy melleim most a derekának préselődtek. Végigfuttattam ujjaimat az oldalán fel-le, izgatva mellei peremét. Aztán előre hajoltam, és számat a tetoválására tapasztottam. Felülről indulva körberajzoltam nyelvemmel a virág minden egyes szirmát. Minden levelet, és minden indát. Amikor pedig végeztem, előröl kezdtem, míg végül hangosan nem nyögött és zihált.

– Szeretnéd, hogy folytassam, drága? – futtattam végig az ábrán a nyelvemet.

– Igen! Kérlek! Még! – Nyögéseitől gyomromat összeszorította a vágy.

– Akkor hajrá!

Lejjebb csúsztam, és két kézzel szétfeszítettem farpofáit, hogy közöttük átnyúlva a puncijához toljam a nyelvemet, és a hegyével még a barlangjába is behatoljak. Egyre jobban rázkódott alattam. Amikor már a nevemet kezdte suttogni, átnyomtam egyik ujjamat nedves ajkacskái között, majd a csiklóját kezdtem izgatni. Erre már felsikoltott.

            Ahogy a combjai közé temettem az arcomat, orrom a fenekéhez ért, nyelvem pedig lassú és hosszú csapásokkal munkálkodott nyílásában. Különös fahéj íze volt, egy kis savanykás beütéssel. Benyúltam alá, hogy kissé megemelve testét, jobban hozzáférjek ágyékához, magasabb szintre kapcsolva izgatva őt.

– Kérlek, Kat! Kérlek!

Elmosolyodtam. Vajon az is ilyen lehetett, amikor én könyörögtem? Kétségbeesett. Ziháló. És eszméletlenül szexi.

            Amikor ismét a nevemet nyöszörögte, megkönyörültem rajta, és belé mártottam két ujjamat, hevesen mozgatva benne, míg végül fel nem sikoltott. Járata az ujjaimra feszült, és egész teste rázkódott, ahogy feljutott a csúcsra.

            Felcsúsztam mellé, és magunkra húztam a takarót. Megcsókoltam az arcát, mire ő felém fordult, és rám mosolygott.

– Ez csodálatos volt, Kat. Köszönöm.

– Számomra az öröm, drága. – Az ajkaihoz nyomtam az enyémeket, majd lassan ismét álomba merültünk.

*** 

            Az ablakon betűző nap ébresztett fel. Az ágy üres volt, de ahogy felültem, megpillantottam Jennát, amint valamit iszogat az étkezőben. Épp újságot olvasott.

– Azt honnan szerezted? – dörzsöltem meg a szememet, majd magam köré tekertem a takarót.

– A kávét? Találtam egy dobozzal a szekrényben. Nincs már sok, de egy adag talán még kijön belőle. Csinálhatunk még – kortyolt bele az italába, majd rám mosolygott. – Szeretem a reggeli álmos arcodat.

Végig futtattam ujjaimat a hajamon.

– Sokkal inkább jó kefélés utáni arc ez.

– Igen. Ez is illik rá.

Én is felnevezzem, majd készítettem egy csésze kávét, mielőtt csatlakoztam volna hozzá. Leültem a kanapé másik végére, és magam alá húztam a lábamat.

– Igazából az újságra gondoltam.

– Itt járt a kézbesítő.

Felvontam a szemöldökömet.

– Csak pár mérföldre vagyunk a várostól. Rendeltem magunknak kaját házhoz szállításra. Ők küldték a kávét és az újságot is.

– Ha lehet egy észrevételem – kortyoltam bele a kávémba, majd elégedetten felsóhajtottam –, a kávé sokkal finomabb az óceánnak ezen az oldalán.

– Drágám! Ez Olaszország – kacagott Jenna.

– Ó – ráncoltam a szemöldökömet, és mélyebbre süppedtem a kanapéban, két kezem közé fogva a bögrét. Miért érzem hirtelen úgy, hogy betolakodtam az ő kis személyes üdülésébe? Mintha én nem is tartoznék ide.

– Sajnálom – tette le az újságot , majd felém hajolt, és gyengéden megcsókolt. – Mit szeretnél csinálni a második napunkon?

Lehajtottam a fejem, de a tekintetemet rá emeltem, és lassan elvigyorodtam.

            Én és az a nagy szám. Egy órával később még mindig az ágy felé fordítottam az arcomat. A lábaim a padlón nyugodtak, kezeim a hátam mögött. Legalább három hatalmas orgazmust éltem át, nem beszélve a féltucatnyi kisebbről. A csiklóm olyan érzékeny volt, hogy már attól felsikoltottam, hogy Jenna ujja hozzá ért.

– Elég?

Annyira ziháltam, hogy alig tudtam válaszolni. Hangosan nyögtem, ahogy kihúzta a műpéniszt belőlem. A számtalan játékszer egyike volt, amit elcsomagolt. El sem tudtam képzelni, hogy tudta áthozni őket a reptér biztonsági ellenőrzésein észrevétlenül. Talán ezeket is a kifutófiú hozta?

– Menj, zuhanyozz le, amíg készítek magunknak ebédet! – masszírozta meg a csuklóimat, miután levette a kipárnázott bilincsit, majd felsegített. Adott egy csókot, mielőtt gyengéden az ágytól jobbra lévő ajtó felé tolt volna.

– Igényeskedő – kuncogtam, mire ő csak bámult rám, ahogy becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját.

Folytatása következik!

---

[1] Mi scusi (olasz): Bocsánat! Elnézést!

[2] Un momento (olasz): Egy pillanat!

[3] Eredetileg azt mondja, hogy nem jó a „topping from the bottom”-ban, ami az olyan szeretkezést jelenti, ahol az egyik fél teljesen átadja magát a másik kényének-kedvének. Csak fekszik, nem csinál semmit, és hagyja, hogy a másik azt tegyen vele, amit akar. Őszintén, az ilyesmikben én nagyon nem vagyok otthon (az „elméletben” legalábbis nem), így nem tudom, mi ennek a kifejezésnek a magyar megfelelője, ha van neki egyáltalán. Ha valaki tudná, megköszönném, ha megírná.