Lopott pillanatok Párizsban 1. rész

Megjegyzés: A történet a szerző Lopott pillanatok és Lopott pillanatok Toszkánában címen felkerült történeteinek folytatása, azonban a történetben sok a visszautalás, és az elején egy elég jó bevezető is található, amikből meg lehet tudni annyi információt az első két novelláról, ami ennek a megértéséhez szükséges, így nem szükséges feltétlenül visszaolvasni ahhoz, hogy megértsétek. Továbbra sem tudom még, hogy lesz a következő hetekben időm fordítani, (nem hogy írni, pedig arra is lennének ötleteim), ez a történet pedig meglehetősen hosszú (valamivel hosszabb, mint a "Lopott pillanatok Toszkánában"), emiatt, hogy hosszabb ideig legyen folyamatosan valami új, és hogy akkor is legyen mit olvasnotok, ha csak rövidebb időre tudtok felugrani ide, több részletben töltöm fel ezt a novellát is. Az első rész még igazából az előző részhez is tartozhatna, mivel a helyszín továbbra is Toszkána, de mivel ebben található a fentebb említett bevezetés, már csak emiatt sem tartottam tanácsosnak átvariálni a beosztást.

Még annyit jegyeznék meg, hogy ezt a részt a nyaralónkban fordítottam, ahol nincs netkapcsolat, ezért nem tudtam használni szokásos segédeszközömet, a google fordítót. (Félreértés ne essék, nem úgy fordítok, hogy bemásolom a teljes szöveget a google fordítóba, és abból, amit kidob, megpróbálok valami értelmeset összehozni. Ez a mostani rész is bizonyítja, hogy tudok annyira angolul, hogy nélküle is elboldoguljak, de esetenként nagy segítség, amikor egy hosszabb mondat értelmét kell kibogozni, amiben ugye a szótár sem segít.) Mindezt csak azért mondom el, mert bár a történet élvezeti értékén valószínűleg nemigen ront, de megeshet, hogy helyenként a szokásosnál is jobban elrugaszkodom az eredeti történettől (szándékolatlanul is). Ez titeket annyiban érdekelhet, hogy ha esetleg valaki olvasná az eredeti történetet angolul, tudja, hogy ez okozza az eltéréseket! Illetve, ha rábukkannátok logikai hibákba, ellentétes értelmű információkba a történetben, az valószínűleg a fordítás hibája. Ezeket, kérlek, jelezzétek, és én igyekszem mihamarabb korrigálni őket. De egyébként is örülnék, ha elmondanátok a véleményeteket a történeteimről. Akár saját történet, akár fordítás. Ez segít meglátni, mi tetszik az olvasóimnak, és bár sajnos akkor sem tudnék csak erre építeni, ha minden áron azt akarnám, tendálhatok afelé. Emellett pedig, mindig öröm, ha nem csak a megnyitások számából látom, hogy olvasták a történetemet, hanem pár kedves, vagy akár kritikus szóból is. (Ha nem jut eszetekbe több, egy "Tetszett", vagy "Nagyon jó" megjegyzésnek is nagyon örülök.)

Írta: secretsxywriter

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 18.

**************************************************************************

            Az élet néha nagyon mókás tud lenni. Azt hiszed, tudod, mit akarsz, és meg teszel mindent, ami az erődből telik, hogy megszerezd. De aztán az élet teljes erőből pofán csap egy baseball labdával. Amíg pedig a sebeidet nyalogatva ülsz a kispadon, valami sokkal jobb jön szembe. Valami váratlan.

            Az én „váratlanomat” Jenna Swallownak hívják. Annak ellenére, hogy osztálytársak voltunk végig a középiskolás éveink alatt, sosem voltunk igazán barátok. Tehát, magától értetődik, hogy nem tartottuk a kapcsolatot érettségi után.

            Egy véletlen találkozás volt az, ami három hónapja ismét összehozott minket. Azóta pedig elválaszthatatlanok vagyunk. Nos, legalábbis akkor, amikor nem veszünk össze azon, hogy nekem, valahol legbelül, még mindig gyakran hiányzik egy farok az életemből.

            Jenna leszbikus volt, de nekem erről fogalmam sem volt, egészen addig, amíg újból egymás mellé nem sodort minket a sors. Azóta pedig mindent megtesz, amire csak képes, hogy átállítson engem a „sötét oldalra”. És én eddig szíves örömest követtem.

            Az elmúlt két hetet egy bérelt villában töltöttük Grosettóban, Toszkánában. A vakáció félidejében egy kissé magamba zuhantam a farok-hiányom miatt, ami kiváltotta az első nagy veszekedésünket. Azonban hamar túllendültünk ezen is, és kiélveztük az ottani tartózkodásunk hátralevő részét, próbálva elkerülni a kényes témákat. Nehéz volt, de Jenna mindig megtalálta a módját, hogy kiengeszteljen. Ő és azok a kezek… azok az ujjak… azok az ajkak, fogak, és az a nyelv…

– Kat! Figyelsz te rám egyáltalán? – bökte meg Jenna most két ujjával a fülemet.

Elszakítottam a pillantásomat a vonat ablakán túl elsuhanó látványtól. Sötét volt, eltekintve a házak néha, véletlenszerűen feltűnő fényeitől eltekintve, szóval nemigen volt látnivaló. Csak az egyik lámpa volt felkapcsolva az üléseink felett, úgyhogy idebent is félhomály uralkodott. A kocsi nagy részt üres volt. Csak néhány utas kucorgott a túlsó végében.

– Hmm?

– Azt mondtam, most egy kicsit tovább maradhatunk Firenzében, útban Párizs felé.

Az órámra pillantottam. Még csak nagyjából fél hét volt.

– Mennyivel több?

– Az egész éjszaka. A következő gép 7:20-kor indul reggel. Már foglaltam magunknak egy hotelszobát.

– Most komolyan beszélsz? – fontam össze a kezeimet az ölemben, elrejtve izgatott remegésüket. Még egy éjszaka Olaszországban.

– Hmm mmm – rágcsálta Jenna az alsó ajkát, szemei pedig fényes csillagokként ragyogtak, ahogy rám szegeződtek.

Átnyúltam az ő ölébe, és ujjaimat az övéi közé kulcsoltam.

– Attól féltél, hogy csalódott leszek?

– Nem voltam benne biztos – csukta be a könyvét, és tette le a mellettem lévő üres ülésre. – Tudom, mennyire szeretnél már visszaérni Párizsba. Elkaphattunk volna egy korábbi vonatot, de annyira élveztem veled az ágyban töltött éjszakát.

Elpirultam, emlékezetembe idézve azt az ágyat, amiben aludtunk, reggeliztünk, szeretkeztünk, majd ismét aludtunk, ebédeltünk, megint szeretkeztünk, majd megmártóztunk a medencében, mielőtt összepakoltunk volna, hogy hívhassuk a taxit, ami kivisz minket a vasútállomásra.

– Én is élveztem. Legalább annyira, amennyire az extra éjszakánkat fogom élvezni Firenzében. Különleges lesz. Köszi, hogy gondoltál a hotelre, és hogy ennyi mindent megterveztél!

Felvonta a szemöldökét.

– Tényleg?

Előre hajoltam, és az övéihez nyomtam az ajkaimat, hogy bebizonyítsam, komolyan gondolom, nem törődve azzal, hogy bárki is megláthat minket. Egyre jobban elveszítettem a gátlásaimat. Alig két hete még féltem bármiféle érzelmet kimutatni Jenna irányába nyilvános helyen. Most viszont… Már egy cseppet sem érdekelt. Elvégre, valószínűleg soha többé nem jövök el ide újra.

            Valamiért nagyon erőszakosnak éreztem magam. Talán az extra éjszaka miatti izgalom tette. Olaszországban. Talán itt az ideje, hogy eltemessem a tartózkodó énem, és felszínre engedjem a valódi természetemet. De az is lehet, hogy csak túlságosan fel voltam izgulva, ha Jenna a közelemben volt. Már korábban is kínzott azzal, hogy végig meztelen volt, amíg pakoltunk, de nem engedte, hogy megérintsem őt.

            Körbe pillantottam magunk körül. Igen. Még mindig sötét és kihalt volt minden.

– Kat?

Visszafordultam felé, pont olyan lassan, ahogy ő kimondta a nevemet. Viszont, amikor ismét rá néztem, már úgy vigyorogtam, mint egy macska, ami épp készül befalni a kanárit.

            Hunyorogni kezdett, miközben összefonta maga előtt a karját.

– Mi lelt?

– Csak utat engedek a sötét oldalamnak. Most pedig, cssss!

– Ó, drágám! – Mély sóhajától borsózni kezdett a hátam. Tudta. És kész volt rá.

Az ajkaimhoz illesztettem egy ujjamat.

            Hallottam a zihálását, ahogy felálltam, hogy lekapcsoljam a villanyt, majd levettem egy párnát és egy takarót a poggyásztartóról a székeink fölül. A padlóra tettem a párnát a lábaihoz, és letérdeltem elé. Kezei a karfákra kulcsolódtak, miközben kikapcsoltam az övét, és lehúztam a zipzárját. Felemelte a csípőjét, hogy könnyebben lehúzhassam a nadrágját egészen a bokájáig, hogy kiléphessen belőle.

            A hátamra kanyarítottam a takarót, és mielőtt beborítottam volna vele a fejem és az ölét is, még egyszer felpillantottam rá.

– Egy… mukkot… se!

Aztán a teljes sötétségbe burkolóztam, de ez egyáltalán nem számított. Csak arra volt szükségem, hogy érezzem bőrének tapintását, az illatát, az ízét.

            A térdeire tettem a kezem, majd végighaladtam combjain, masszírozva tagjait, miközben szétnyitottam a lábait. Hallottam elfojtott nyögéseit, ahogy ujjaim felfelé haladtak. Orromat megtöltötte izgatottságának illata. Amikor elértem nyílását, arcomon széles vigyor terült szét. Egy szűk tangát viselt, ami most csak még jobban felizgatott.

            Végigfuttattam egy ujjamat a vékony szövetcsíkon, ami eltakarta barlangjának bejáratát. Amikor ujjammal gyengéden benyomtam az anyagot szeméremajkai közé, éreztem, hogy kezei a fejemre telepszenek. Dörzsölni kezdtem a tanga anyagán keresztül. Mindennél jobban vágytam a beteljesülésre, de féltem, hogy felfigyelnek ránk, vagy túl hamar megérkezünk úticélunkhoz.

            Megcsókoltam mindkét combja belsejét, majd bedugtam a mutatóujjam tangája alá, és félre húztam azt. Egy gyors szippantás után, amitől kissé szédülni kezdtem, kidugtam a nyelvemet, és nagyon lassan végigfuttattam hegyét a nyílása mentén. A belőle áramló hő szinte arcul csapott, nyögéseket csalva elő belőlem.

            Jenna lassan körözött kezeivel a fejemen, miközben csípőjét ritmusosan előre löködte. Ezt bátorításnak vettem, és még jobban belemerültem a munkámba. Nyelvemmel gyengéden csiklójára csaptam, majd szivárgó nedvét kezdtem lefetyelni, miközben ujjaim bejárták az ágyékát.

            Megfordítottam a bal kezem, hogy most a tenyerem legyen felfelé, és középső ujjammal behatoltam nyílásába, miközben jobb kezemmel továbbra is tartottam tangáját. Annyira felizgatott amit épp csináltam, hogy legbelül már azt kívántam, Jenna rántson fel, és vegye át ő mostani szerepemet. Halkan nyögtem, miközben a számba vettem a csiklóját, gyengéden végighúzva rajta fogaimat, miközben ujjam ki-be mozgott barlangjában.

            Nem tudom, hogy túl hangos voltam-e, tényleg közeledett-e valaki, vagy csak Jenna vesztette-e el már a kontrollt, de hirtelen a vállaim köré fonta a lábait. Szám a puncijára tapadt, miközben már két ujjam hatolt belé, egyre gyorsabban és hevesebben mozogva.

            Combjai remegtek, és éreztem, hogy belső izmai megrázkódnak, ráfeszülve ujjaimra, mielőtt előtörtek volna nedvei.

            Enyhítettem a tempón, mire ő ismét megnyugodott, és visszahúzódott. Tisztára nyaltam az ujjaimat, miközben lehunyt szemmel nyögve élveztem az érzést. Olyan őrjítően jó íze volt. Visszahajtottam a tangáját, majd segítettem, hogy ismét rátaláljon nadrágja nyílására, és felhúztam a szárát hosszú lábain. Ő után lehúzta rólam a takarót, és egyedül fejezte be az öltözködést.

            Visszaültem a helyemre. Jenna hevesen zihált mellettem. Egy gyors pillantással megbizonyosodtam róla, hogy mereven előre bámul a velünk szemben lévő üres ülések felé. Egy kissé lejjebb pillantottam, és alig tudtam megállni, hogy felnevessek. Apró fognyomok látszottak alsó ajka mentén. Tényleg mindent megtett, hogy eleget tegyen a kérésemnek.

            Pár pillanat múlva recsegés hallatszott a hangszóróból, majd egy hang szólalt meg olaszul, majd angolul, közölve, hogy tíz percen belül megérkezünk Firenzébe.

            Ismét kinéztem az ablakon a minket körülvevő éjszakai tájra, úgy, mintha nem is térdeltem volna az előző pillanatban a barátnőm lábai között, a punciját falva, miközben a vonat keresztül száguldott a vonat keresztül száguldott a világ egyik legromantikusabb vidékén.

***

– Chianti? Nem ezt itta Hannibal Lecter is? – kezdtem majszolni egy darabka sajtot. – A babjaival.

– Hihetetlen vagy, édesem – lögybölte a maradék borát Jenna a poharában, majd megitta. – Én inkább az íze miatt szeretem. Azon kívül pedig, ha már Toszkánában vagyunk, legalább kóstoljuk meg a híres helyi bort!

– Hihetetlen? Azt hiszem, ezt bóknak veszem – nyúltam egy újabb darab sajtért. – Olyan könnyedén veszed ezt az egészet. Mintha semmiből sem állna kiruccanni Olaszországba meg Párizsba. Úgy csinálsz, mintha itt élnél.

– Igen. Ha a környéken járok, mindig igyekszem eljönni ide, az Acqua Al 2-be[1] – töltötte újra a borát, és kiemelt egy fürt szőlőt a gyümölcstálból.

Hirtelen elakadt a lélegzetem. Összeszorítottam a szalvétát az ujjaim között. Nem. Biztos nem hallottam rosszul.

– Imádom az assaggi di primi-jüket. Tudod, az a különleges tészta-tál, ami… Kat?

– Ha a környéken jársz? – csaptam az asztalra a szalvétámat. – Hányszor voltál már Firenzében, a fenébe is, Jenna? És ne mond nekem, hogy amikor külföldön tanultál! Az már évekkel ezelőtt volt.

– Kat! Kérlek! Nyugodj meg! Meg tudom magyarázni.

– Csak… kérd a számlát! Menni akarok. – Az alsó ajkam remegni kezdett. Nem sírhatok ez előtt a csomó ember előtt.

– És mi lesz a tiramisuval? Azt hittem, szereted a tiramisut.

Hátra löktem a székem, és a retikülömért nyúltam.

– Megvárlak odakint.

Mintha minden elhomályosult volna körülöttem, miközben igyekeztem utat találni magamnak a székek és asztalok labirintusában. A hangok körülöttem egyszerre látszottak elnémulni és kitölteni mindent. A fejem csak úgy lüktetett.

            Az ajtó kicsapódott, én pedig mélyet szippantottam a levegőből, kilépve az utcára. Egy pár sétált el mellettem, rám bámulva, majd folytatták az útjukat. Lassan szitálni kezdett az eső, én pedig hátra hajtottam a fejem, hogy engedjem a vízcseppeket végigcsorogni az arcomon.

            És ekkor hirtelen elöntöttek az emlékek… Nem Firenzében voltam, hanem Chicagóban. A barátnőm nem titkolózott előttem. Csak még mindig bennem élt, hogy a vőlegényem átvert, és elhagyott. Fájdalom nyilallt a mellkasomba. Összeroskadtam, lábaim pedig végignyúltak az úton. A múltam soha többé nem fog nyugodni hagyni.

            Könny vegyült az esőcseppek közé, melyek a hajamról folytak le az arcomra. A ruhám is átázott. Ez pedig csak még jobban felszínre hozta az emlékeket. Ha Danny nem bontja fel az eljegyzésünket, sosem kószáltam volna az esőben… vagy találtam volna rá a Maggie’s Lounge-ra… vagy találkoztam volna újra Jennával… vagy jöttem volna el Toszkánába vele… vagy lennék itt, Firenzében, ebben a rémálomban, ami felért egy horrorfilmmel, ami soha nem akar véget érni.

– Kat? Hívtam egy taxit. – Jenna hangja lágyan csengett a fülemben, miközben karjai az enyémek alá siklottak, és segített nekem felállni. – Minden rendben lesz.

Csak szipogtam, miközben hozzá bújtam a taxi hátsó ülésén keresztül suhanva Firenze utcáin a szállodánk felé, és miközben felvezetett a szobánkba.

            Csak ültem az ágyon, alig felfigyelve arra, ahogy levetkőzik, és eltűnik a fürdőszobában. Hallottam a csobogó víz hangját. Visszatért hozzám, és levette az én ruháimat is, ami kissé bonyolultabb volt, mivel nedvesen tapadtak a bőrömhöz.

– Gyere, Kat! – segített fel, és lassan elindultunk a fürdőszoba felé.

A lámpák le voltak kapcsolva, de néhány gyertya világított a szekrényen és a polcon a kád felett. Vettem egy mély levegőt, ahogy Jenna tanácsolta, és beszívtam a belőle áradó virágillatot. Lassan beleeresztett a kádba, de én még ekkor sem lazultam el. Inkább előre dőltem, és a mellkasomhoz szorítottam a térdeimet. Lehajtottam az állam, és csak figyeltem, ahogy a melleim emelkednek és süllyednek minden egyes lélegzetvételemnél a fodrozódó víz ölelésében.

– Jó kislány! Csak ülj nyugodtan!

Éreztem, ahogy kezei a vállaimat masszírozzák, mielőtt bemászott volna mögém. Amikor már kinyújtotta a lábait a két oldalamon, óvatosan hátra húzott, hogy a mellkasának dőljek. Nedves hajam lassan arcomra tapadó csomókba száradt, de engem egyáltalán nem érdekelt. A vállára hajtottam a fejem, és megbabonázva figyeltem a lágyan lobogó gyertyalángot, míg végül a szemeim le nem csukódtak.

            Jenna nem szólt egy szót sem. Nem adott választ semmire, és nem is kérdezett semmit. Valahol még hálás is voltam ezért. Most nem volt elég energiám ahhoz, hogy végighallgassam, vagy akárcsak gondolkozzak valami reakción.

            Az elmúlt hónapban elvesztünk a szenvedélyes játékokban. Általában ő vetette rám magát, és a szájával, vagy az ujjaival kényeztetett. Néha előkerültek a vibrátorok és más játékszerek is. Az volt a célja, hogy egyre jobban felizgassa a testemet… hogy kiélvezzem a különböző anyagok és eszközök érintését. Teljesen fel akart izgatni, és minél intenzívebbé tenni az orgazmusaimat. Azonban néha arra is használta ezeket a módszereit, hogy megnyugtasson.

            Most, elnyúlva egy olasz szálloda kádjában, egy szivaccsal dörzsölte a mellkasomat. Nagyon megnyugtató volt, különösen amikor összenyomta a szivacsot, és a forró víz végigcsorgott elkínzott bőrömön. Másik kezével kifésülte mocskos hajamat az arcomból, és gyengéden masszírozni kezdte arcbőrömet.

            Egy hosszú pillanatig csak tartotta ernyedt testemet, miközben a virágillat betöltötte az orromat. A feszültség kiszállt belőlem, és a testem végre teljesen ellazult. Próbáltam megtartani magam, de izmaim mintha cseppfolyóssá váltak volna, úgyhogy csak engedtem, hogy karjaim a vízbe merüljenek, miközben kezeim a combjain pihentek.

            Egy részem azt kívánta, hogy kényeztessen tovább, elűzve a gondolataimat, de valójában inkább csak aludni szerettem volna. Azt hiszem, ő is tudta ezt, mert ekkor óvatosan hátra fektetett, és kimászott a kádból. Amikor kihúzta a dugót, csak bámultam, ahogy a víz örvénylik, majd eltűnik a lábaim között a lefolyón át.

– Gyerünk, Kat! Segíts!

Felnyögtem, miközben bal karom a nyaka köré fontam, ő pedig másik karjával átölelte a törzsemet. Próbáltam felemelkedni a lábaimra és a jobb kezemre támaszkodva, fintorogva a rám törő fájdalomtól. Nem érdekelt, mit mondott az orvos a csontjaim gyógyulásáról. Nagyon jól tudtam, hogy ha megerőltetem őket, az mindig fájdalmas.

            Csak bámultam a mosdókagyló fölötti tükörbe, miközben Jenna végigdörzsölt egy bolyhos törölközővel. Kissé komikus volt látni, ahogy szárítgatja az intim testtájaimat. Kacagnom kellett, de végül csak egy halk kuncogást engedtem el. Csak egy felvont szemöldököt és egy értetlen pillantást kaptam reakcióként. Becsuktam a számat, és engedtem, hogy befejezze a dolgát.

            Bebugyolált a szálloda köntösébe, és leültetett az ágy sarkára. Láttam a város fényeit odakint a függöny két szárnya között. Amikor Jenna végighúzott egy fésűt a hajamon, csak lehunytam a szemem. Imádtam, amikor a hajammal foglalkozik. Nagyon megnyugtató volt.

            Nem emlékszem, hogy elaludtam volna, de bizonyosan ez történt. Amikor felébredtem, sötét volt. Még mindig a köntöst viseltem. Az egész testem tüzelt. Éreztem, hogy hív a természet.

            Próbáltam nem felébreszteni Jennát, miközben kimásztam az ágyból, és a fürdőszoba felé indultam. Útközben ledobtam magamról a köntöst. Számtalan pohár vizet ittam meg, mielőtt visszatértem volna aludni.

            Amikor visszabújtam a takaró alá, szembe találtam magam Jennával. Imádtam az arca látványát, amikor aludt. Azon merengtem, vajon miről álmodhat. Vajon bűntudata van, amiért nem mondta el, hogy már járt Firenzében… Isten tudja hányszor?

            Talán nekem kellett volna bűntudatot éreznem. Halkan felnyögtem. Igen. Bűntudatot, amiért féltékeny voltam. Azt mondta, hogy sosem akart másik nőt, csak engem. De ez biztosíték arra, hogy soha nem is próbálkozott? És vajon őt is elhozta ide?

            Felsóhajtottam, és kisöpörtem egy tincset az arcából, a füle mögé tűrve. Szétnyíltak az ajkai, és a lehelete megcsapta a csuklómat. A szívem egy hatalmasat dobbant. Valóban számít, hogy valaki mást is elhozott ide? Ő sem hibáztatott a régi fiúim miatt. Vagy Danny miatt. Én sem hibáztathatom a múltja miatt. Csak az számít, hogy most velem van.

Karol Loren alias Jenna Swallow

            Gyengéden megcsókoltam az ajkait, majd a hasamra fordultam, és egy mosollyal az arcomon merültem ismét álomba. Hiszen holnap már Párizsban leszünk.

­­­***

– Ma már jobban nézel ki – villantott rám egy mosolyt Jenna, majd visszatért a táskája pakolásához. Egy pillanattal később épp egy hajkefével a kezében megmerevedett, és visszafordult hozzám. – Bocsánat a tegnapiért. El kellett volna mondanom…

– Ne! Most már nem számít[2] – mosolyogtam. Elvettem tőle a hajkefét, és lófarokba rendeztem a hajam.

– Kat! Jobban érezném magam, ha megmagyarázhatnám – ült le mellém az ágyra. – Emlékszel Tim Jacobsra, a főnökömre, a régi középiskolai szerelmedre?

– Csak azt ne mond, hogy vele jöttél ide! – forgattam a szemem.

Jenna felnevetett. Imádtam ezt a hangot. Mély és dallamos. Mélyről jövő és dallamos. Mindig mosolyt csalt az arcomra.

– Nem. De az első években, amikor elkezdtem neki dolgozni, mindenfelé elküldözgetett a világba üzleti utakra. Amikor Olaszországról, vagy Franciaországról volt szó, nem is bántam. Így meglátogathattam a kedvenc helyeimet még egyetemista éveimből. Szeretem a munkámat. Csak a főnökömet utálom. Szóval néha tettem egy kis kitérőt útközben ide, Firenzébe, meglátogatni néhány öreg barátot. Persze az egészet a cég számlájára. Az óceánnak ezen az oldalán semmiből nem áll átruccanni egy másik országba egy napra. Nem úgy, mint az USÁ-ban.

Elmosolyodtam, és visszaadtam neki a fésűt.

– Nem számít. Tényleg. De azért köszönöm.

– Nem akartam eltitkolni előled. Már mondtam neked, hogy sokszor kell munkaügyben utaznom. Nem gondoltam volna, hogy problémát okozhat, hogy voltam már itt korábban is.

Oda hajolt hozzám, és megcsókolt. Először gyengéd volt és légies, aztán mély és szenvedélyes. Amikor visszahúzódott, tekintete mélyen az enyémbe fúródott, a hangja pedig suttogássá halkult: – Sajnálom, hogy hagytam, azt hidd, rejtegetek előled valamit.

– Én sajnálom, hogy nem bíztam benned – húztam végig a nyelvem ajkain, majd én is megcsókoltam.

– Ezt fejezd be! Vagy lekéssük a gépet – tolt el morogva, de érződött rajta, hogy több ez, mint egy újabb kifogás. Akart engem. Én pedig visszhangoztam a nyögését, jelezve, hogy ezzel nincs egyedül.

Folytatása következik!

---

[1] Az Acqua Al 2 egy ismert olasz étterem.

[2] Az eredetiben azt mondja, hogy „water under the bridge”, vagyis „víz a híd alatt”. Ez egy angol idióma, ami olyasmit jelent, hogy „már megtörtént, kár rajta rágódni, nem számít, már a múlté”.