Lopott pillanatok Toszkánában 2. rész

Írta: secretsxywriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 17.

******************************************************************

            Nagyszerűen éreztük magunkat. Amikor épp nem aludtunk, dugtunk, akár a nyulak, vagy legalábbis, ahogy két lány csak tud. A legjobban a hatvankilences pózt kedveltük – különösen, ha én voltam alul – és megpróbálkoztunk néha egymás fenekének kinyalásával is. Én nem bántam, ha Jenna benne volt, de elhatároztam, hogy mostantól ragaszkodni fogok az ujjazáshoz és a puncinyaláshoz.

            Kipróbáltunk minden lehetséges helyszínt. Csináltuk az ágyban, a kanapén, a karosszékben, a kis teraszon, a kertben, a zuhany alatt. Még az ebédlőasztalt is felhasználtuk pár alkalommal erre a célra. Egyértelműen ezen belül is az ágyban töltöttük a legtöbb időt. Meglepett, milyen kényelmes. És az is, hogy még mindig egyben van a hosszú kiképzés után. Két lány is tud lenni olyan heves, mint egy lány és egy fiú. Főleg, ha vannak játékaik is.

            A medence is nagyon népszerű volt a forró délutánokon. A hűvös estéken pedig odakucorodtunk a kandallóhoz. Tévé hiányában kénytelenek voltunk beérni az olvasással, vagy egymás társaságával. Amikor pedig megéheztünk, Jenna főzött valamit, ami jó hír volt, tekintve, hogy én egy két lábon járó katasztrófa vagyok a konyhában, és hogy a sok játszadozás után alaposan megéheztünk.

            Szükségem volt erre a vakációra. Megérdemeltem. És legalább olyan jó is volt, mint reméltem.

            Hat nap után azonban hatalmába kerített a bűntudat. Képtelen voltam nem gondolni Danny-re. Neki kellett volna most itt lennie velem. Mostanra már házasnak kellett volna lennem. Hiányzott farkának égető forrósága a testemből, miközben a fülembe suttogja, mennyire szeret dugni engem.

            A hetedik nap reggelén Jenna a takaróba bugyolálva talált rám a teraszon sírás közben.

– Kat?

Szipogni kezdtem, és megdörzsöltem a szemem a kézfejemmel.

– Jó reggelt.

– Minden rendben? – ült le a másik székre, és letette közénk a bögréjét.

Megvontam a vállamat, és a horizont felé böktem az állammal.

– Gyönyörű, nem igaz?

– Hmm – kortyolt bele a kávéjába, a tekintetét viszont egy pillanatra sem vette le az arcomról. – Sosem keltél még fel ilyen korán.

Ismét csak megvontam a vállam.

– Látni akartam legalább egy toszkán napfelkeltét, mielőtt haza megyünk. Tudod, ez egy egyszeri lehetőség az életben.

– Mi a baj?

– Semmi – fordítottam el a tekintetemet, és szorosabban magam köré vontam a takarót.

– Hazudsz.

Hallottam, ahogy a bögréje koppan az asztalon. Aztán a széke nyikorgott, ahogy felállt, és éreztem a bőrömön a leheletét, ahogy leguggolt elém.

            A térdemre tette a kezét.

– Mondd el!

Lehunytam a szemem, de ettől csak még jobban potyogtak a könnyeim.

– Kat. – A hangja lágy volt, akárcsak a keze, ami megsimogatta az arcomat. – Hadd segítsek!

– Nem tudsz.

– De igen. Csak engedd! Kérlek!

Visszafojtottam a könnyeimet.

– Nem tudsz segíteni. Neked nincs farkad.

Hangosan és fájdalmasan felnyögött. Egy puffanást hallottam, és kinyitottam a szememet. A földön ült, maga köré fonva a karjait, széttárt lábakkal. A szemei és a szája is tágra nyílt. Eszembe idézte, ahogy előző este pontosan ugyanígy ült az ágyban. Az egyetlen különbség, hogy akkor teljesen meztelen volt, én pedig ki-be húzogattam a műpéniszt a barlangjában.

            A gyomrom összerándult. Talán a bűntudattól? Hangosan nyeltem.

– Miért vagy annyira meglepve, Jenna?

– Ó, Kat. – Nem tudtam megmondani, hogy a tekintetében az együttérzést, vagy az undort látom-e tükröződni. Talán mindkettőt.

– Tartsd meg magadnak ezt az ártatlan szarságot! Nagyon jól tudod, hogy a kibaszott nászutamon kellett volna itt lennem. Azt mondtad, ne gondoljak rá. Oké! Megpróbáltam. De nem megy. Hiányzik. Egy faszfej, és örülök, hogy elhagyott, de nem tudom csak ilyen egyszerűen elfelejteni.

Felállt, és leporolta a farmerját.

– Azt hittem, már túltetted magad ezen. Azt hittem, én is képes vagyok eléggé…

– Persze. Megpróbáltam leszbikus lenni az után, hogy harmincnégy évig faszokat szoptam. De egy kis kilengés nem törli el a múltat. Ehhez idő kell.

Jenna szája vékony vonallá préselődött.

– Rendben! Időt akarsz? Megkapod. Elmegyek várost nézni. Ne várj rám!

Becsapódott mögötte az ajtó, majd pár pillanat múlva kiviharzott a házból a retiküljével a kezében. Átszáguldott a teraszon, és felpattant a biciklire, amit második nap találtunk a villában. Egyszer sem használtuk, főleg, mert csak egy volt belőle. Most viszont…

            A mellkasomra nyomtam a kezem, és próbáltam lelassítani a légzésem. Meg akartam állítani. Nem akartam, hogy elmenjen. De legbelül, talán mégis csak azt akartam. Időt akartam, hogy gondolkozhassak, anélkül, hogy a közelemben lenne.

– Majd jön valaki később és kihozza a zöldséget. Remélem, képes leszel felnőttként viselkedni – mondta, majd átszáguldott a biciklivel a poros bekötőúton.

Ledobtam a takarót, és berobogtam a házba. Az ágyra vetettem magam, és az érzelmeim teljesen a hatalmukba kerítettek. Miért nem képes megérteni? Azt várja, hogy egy éjszaka alatt megváltozzam? Felejtsem el Danny-t… és minden férfit?

            Sajgott a fejem, és végül addig sírtam, míg ismét álomba nem merültem.

***

            Danny-ről álmodtam. És Jennáról. Hogy ők ketten együtt vannak. Nem tudtam levenni a szemem a villa ágyáról, ahol a barátnőm meztelenül lovagolt az exem farkán, miközben az a fenekét markolja. Jenna haja hátra hullott a vállaira, miközben a nagy kezek végigsiklottak az oldalán, a melleit gyömöszölték, majd visszatértek a derekára. Aztán lassan hátra nézett a válla felett, és dobott nekem egy csókot. Szemei és szája tágra nyílt a gyönyörtől. Tisztán hallottam a nyögéseit, egyre hangosabban és hangosabban, míg végül bele nem olvadtak egy sikolyba.

            Felriadtam. A lepedő összegyűrve hevert körülöttem. Nem kapta levegőt. Azt hittem, ott helyben szívrohamot kapok. Amikor kisöpörtem a hajam az arcomból, észrevettem hogy a tenyeremről csurog az izzadtság.

– Nem. Csak álom volt, Kat. Csak álom.

Ledobtam magamról a takarót, és kiléptem a hálószobából. Meztelen talpam csattogott a padlón. Miért rakta össze a tudatalattim ezt a két embert egymással? Vajon az elmém meg akar ölni azzal, hogy halálra kínoz?

            Kivettem egy konzervet a szekrényből, és visszamentem a medencéhez. A szikrázó napsütés tökéletes kontrasztot képzett borús hangulatommal. Leültem a kerti székbe, és az államhoz húztam a térdeimet. Sírni akartam, de a könnyek csak nem jöttek.

            Végiggondoltam az együtt töltött napokat. A hónapokat otthon, ahogy kihevertem a fájdalmat, amit Danny távozása okozott. Milyen türelmes volt velem Jenna! Csak hagyta, hogy esténként álomba sírjam magam, vagy napokig ki se mozduljak a lakásomból, csak öleljem őt.

            Most viszont rádöbbentem, hogy talán elveszítem Jennát. Vajon meddig képes még várni? Meddig vár még arra, hogy kimondjam, vele akarok lenni.

– Scusi, Signora?[1]

Felsikkantottam, eldobtam a konzervet, és kinyújtottam a lábamat, próbálva felállni. Zihálva emeltem fel a tekintetemet, és a szívem egy pillanatra megállt. Sosem hittem a filmeknek… amikben az olasz férfiak csak úgy feltűnnek a semmiből. Pláne nem számítottam ilyesmire egy bérelt villában. Csak pislogtam, dörzsölgettem a szemeimet, és ismét pislogtam.

– Signora? Non voglio spaventare voi.[2]

Nem. Tényleg ott volt. Mind a nagyjából száznyolcvan centijével, napbarnított bőrével, és rövid, sötét hajával. A szél lengette kigombolt fehér pólóját, amit feltűrt a könyökéig. Sötét nadrágja és szandálos lába csak kiemelte magasságát, a szépségét.

            Ismét az arcára néztem, és légzésem halk zihálássá változott. Nagy sötét szemei rám szegeződtek bozontos szemöldöke alól. Ívelt orrát és erős arccsontjait egy modell is megirigyelhette volna. És a szája…

– Signora?

Megráztam a fejem. Gondolkozz, Kat, gondolkozz! Mit is mondott Jenna, mik azok a szavak?

– Ööö… No comprende, nem, ez nem jó. Ez spanyol. Nekem most olasz kell. No… no… parlo! No parlo Italiano![3]

– Beszélek angolul, signora. – Mosolya elűzte a sötét fellegeket a fejemből. A fogai olyan sugárzóan fényesek voltak. Másra sem tudtam gondolni, csak hogy milyen ízű lehet a szája.

Felsóhajtottam, és elkergettem a gondolatot. Elmosolyodtam, és felé nyújtottam a kezem.

– Kat vagyok.

– Lucio. – Mosolya már majdnem a szemeit is elérte, ahogy megszorította a kezem. – Meghoztam a zöldséget.

Ó, a fenébe is! Teljesen elfelejtettem.

– Nagyon sajnálom. Kérem, jöjjön be!

– Előre megyek – intett a kezével, majd elsétált.

Beharaptam az alsó ajkam, és elképzeltem, hogy nézhet ki az a hátsó a ruha alatt. Amikor már látótávolságon kívül volt, kiengedtem a levegőt. Próbáltam normális tempóban visszasétálni a házba, de azon kaptam magam, hogy szökdécselve rohanok, és ki is kellett fújnom magam egy kicsit, mielőtt kinyitottam az ajtót.

Cameron Russell alias Kat

– Hova szeretné, hogy rakjam?

Nyeltem egyet. Forróság öntötte el az arcomat, ahogy elképzeltem, hova rakhatná a… Csak pislogtam, amikor felemelte a szatyrait.

– Ó, persze. Az étel. Azt hiszem, jó lesz a mosogató alatt.

– Rendben van.

Csendben pakoltuk ki amit Jenna rendelt a boltból. Észre sem vettem, mennyit ettünk csak mi ketten hat nap alatt. Ez még az út végéig is kitarthat, mielőtt haza megyünk. Nem. Előbb Párizsba. Reménykedtem, hogy addigra már megbékélünk. Tényleg élvezni akartam vele az utat. Még akkor is, ha…

– Ó! – szaladtam Lucio után. Túlságosan elvesztem a gondolataimban.

– Scusi! – Lucio az egyik kezébe vett egy doboz tojást, a másikkal pedig megfogta a könyökömet. – Vigyázzon, mert még elejtem!

– Jenna pedig utálná, ha össze kellene takarítania – kuncogtam zavaromban. Érintésétől megborzongtam. Nagyon kellemes érzés volt, nem is beszélve azokról a gondolatokról, amiket kiváltottak belőlem.

– Jenna, Signora Kat? – Sötét szemei értetlenül csillogtak, majd hirtelen visszatért arcára a mosoly. – Á, igen! Már emlékszem. Az a signora, aki bejött a boltba.

„Ó, tényleg?” – vontam fel a szemöldökömet. Volt korábban a boltban? Azt hittem, csak telefonon beszéltek. Mikor volt ideje, hogy bebiciklizzen a városba? Mert hogy gyalog nem volt ideje elmenni, az biztos.

– Megbántottam valamivel, Signora Kat?

– Nem – ráztam meg a fejem, és bepakoltam a tojásokat a hűtőbe.

– Elrejti a szomorúságát.

Egy pillanatra a lélegzetem is elakadt, ahogy éreztem, hogy mögém lép. Csapdába estem a nyitott hűtő hidege és teste forrósága között. Azt viszont már nem tudnám megmondani, hogy az én testem a tűzhöz, vagy a jéghez húzott inkább.

– Signora Kat. – Lucio forró lehelete égette a nyakamat.

Lehunytam a szememet, és egyik kezemmel megragadtam a hűtő ajtaját, hogy megtámaszkodjak. Felnyögtem, amikor Lucio megfogta a szabad kezemet, és maga felé fordított. Elhúzott a hűtőtől, hogy be tudja csukni. Az ajtónak dőlt, én pedig mellkasára tapasztottam a tekintetemet, amit annyira szerettem volna megsimogatni… és nem csak a kezeimmel.

– Vallami baj van, bella donna?[4] – billentette félre a fejét, és sötét szemei az enyémekbe fúródtak. Együttérzés csillogott bennük. Hevület és vágy. Nem jó kombináció.

            Felnyögtem. Láttam már ezt a pillantást Jenna szemeiben. A vége mindig az lett, hogy kegyelemért kellett könyörögnöm. Mielőtt leállíthattam volna magam, szavak kezdtek el ömleni a számból, és könny a szememből.

– A nászutamon kellett volna itt lennem a vőlegényemmel, de ő szakított velem. Most pedig próbálok leszbikus kapcsolatban élni a legjobb barátommal, de nem tudom kiverni a fejemből a…

Ajkai gyengéden az enyémekre tapadtak, tovaűzve az értelmetlen gondolatokat. Nem is igazán bántam. A testem válaszolt, és az övének préselődött. Éreztem izgatottságát az alsójában. Megérintettem ott, és felnyögtem. Ő visszhangozta a hangot, és belesimult ölelésembe, gyengéden beharapva alsó ajkamat.

            Éreztem a belőle áradó, szinte már kézzel fogható tiszta férfiasságot. Ebben a pillanatban viszont az ajtó szélesre tárult.

– Kat? Mi a…

Ellöktem magamtól Luciót, és megfordultam, hogy lihegve dőljek a pultnak.

            Jenna keze ökölbe szorult maga mellett. Szerencsére a helyiség másik végében maradt.

– Csak néhány órára hagylak magadra, és ráugrassz az első faszra, ami szembe jön? Te… te… ribanc!

Teljesen elveszettnek éreztem magam. Aközött a vágy között vaciláltam, hogy a karjaiba vessem magam, vagy elszökjek. Talán Lucióval.

– Hazudtál. Itt hagytál, és bementél a városba. És nem csak ma. Honnan tudhatom, hogy nem dugtál már vele korábban? Vagy bárki mással? Honnan tudhatnám biztosan, hogy te…

– Signora Kat? – Lucio hangja olyan messziről hallatszott, mintha egy alagút másik végén állna. – Mi scusi. Signora Jenna? – Még többet is mondott olaszul, de nem vártam ki a végét. Pláne, hogy egy mukkot sem értettem belőle.

A hátsó ajtóhoz rohantam. Friss könnycseppek áztatták az arcomat. Nem kaptam levegőt. Szóval így ér véget? Belefulladok a saját könnyeimbe. Vagy ha nem, Jenna csinál ki hamarosan.

            Egy hang sem hallatszott odabentről. Reméltem, Lucio jól van. Fel akartam ugrani a biciklire, hogy eltűnjek innen, de az én szerencsémmel, azonnal eltévednék.

            Úgyhogy inkább befészkeltem magam a háztól legtávolabb álló székbe, és csak bámultam a medence vízét, majd a lélegzetelállító tájképet. Azt kívántam, bárcsak visszaszívhatnám, amit ma reggel mondtam Jennának. Ez sosem történhetett volna meg.

            Hosszú idő telt el, mire hallottam az ajtó csukódását. Nem csapódott be. Ez legalább jó jel volt, azt hiszem.

– Kat? – hallottam Jenna hangját.

Visszatartottam a lélegzetem. Átkaroltam remegő lábaimat, és rájuk fektettem a fejemet. Nem tűnt mérgesnek a hangja, de ezt sosem lehet tudni nála.

– Kat.

Összerándultam a hangja közelsége hallatán, és még jobban összehúzódtam, amikor megérintette a karomat. Egyre hevesebben sírtam, ahogy átölelt, és magához vont.

            Szíve hevesen dobogott a fülem alatt. A hátamat simogatta, és beletúrt a hajamba.

– Sajnálom, hogy ribancnak neveztelek. Hibáztam. Nem gondoltam komolyan. Én csak… elragadott az indulat. Sajnálom.

Kinyitottam a szám, hogy elmondjam, megbocsátok, de nem jött ki hang a torkomon.

– Minden rendben, Kat. Lucio elmagyárazta.

Bólintottam, és végre megtalálta a hangomat.

– Én is akartam, Jenna. Tényleg akartam.

– Tudom, édesem. És megértem. Talán túl kemény voltam.

– Nem. Én csak… Ez nehezebb, mint gondoltam volna – vetettem hátra a fejemet. – Akarom ezt. Akarlak téged. Sajnálom amiket mondtam reggel.

– Tudom. De minden jogod megvolt hozzá. El kellett volna mondanom, hogy bementem a városba. Nem gondoltam, hogy ez számít. Kaptam egy üzenetet a munkahelyemről, és el kellett küldenem egy faxot. Aludtál. Amíg pedig el voltam, úgy gondoltam, egyúttal megrendelhetem a zöldségeinket is. Ennyi, Kat. Ez minden.

Hinni akartam neki. Tovább kellett lépnünk. De ez annyira… nehéz volt. Mint minden más.

– Sajnálom, hogy elrohantam. Én nem vagyok Danny. Én nem hagylak el. Csak egy kis magányra volt szükségem.

Visszafojtottam a lélegzetem, ezt pedig Jenna kihasználta, hogy száját az enyémre tapassza. A csók hamarosan az ajkak és a nyelvek vad csatájává változott. Hangos nyögések közepette igyekeztünk közelebb vonni egymást magunkhoz. Minden fájdalmamat belesűrítettem, és éreztem, Jenna is ezt teszi.

            Egy idő után felnyögtem. Nem a legtágasabb széket választottam, amikor kijöttem, úgyhogy most már kezdett kényelmetlenné válni, főleg, hogy ketten próbáltunk egyszerre beleülni.

            Jenna is ugyanerre gondolhatott, mert ekkor zihálva elhúzódott.

– Ágy.

Megráztam a fejemet, küzdve botladozó nyelvemmel.

– Medene.

Felmordult válaszképp, majd talpra rántott, és a pár lépésnyire lévő víz felé vezetett. A rövid út alatt megszabadultunk a ruháinktól. Egyikünk sem látszott foglalkozni azzal, hogy fényes nappal van. Egy részem még remélte is, hogy Lucio még mindig itt kószál valahol, és kukkol. Ez a gondolat viszont tovaszállt, amikor Jenna hátra rántotta a fejemet és keményen megcsókolt.

– Nézz rám! – A hangja kemény volt, szemében pedig kontrollálatlan vadság csillogott. Tett egy lépést hátra, a medence felé. Felnyögtem a látványától. – Ez. Ez a tiéd. Mindig is az volt, és mindig is az lesz. Sosem vágytam senki másra, Kat. Tudom, hogy te a farkat szereted. A fenébe is, eleinte én is szerettem. De egy férfi sem lehet olyan jó… mint te.

Nyeltem egyet. Tekintetem elszakadt telt ajkaitól, és végigfutott hosszú nyakán és csodás vállain. Mellei harsányan emelkedtek ki testéből, végükön lekerekedve, lankás ormot képezve, amin mellbimbói sötétje pihent. Az egész tökéletesen illett a tenyerembe. Végignyaltam a számat, elképzelve, ahogy egyenként a számba veszem őket, és szívogatom, akár egy éhes gyerek.

            De tekintetem tovább haladt, le feszes hasán és köldöke gödrén. Követtem dereka vonalát, le ágyéka háromszögéig. Ott megállapodott a tekintetem, és saját kezem is megindult lefelé vágyaim sajgó forrásának irányába.

– Kat? – nyögte Jenna, és tett még egy lépést hátra.

– Bocsánat.

– Miért? – fogta meg a melleit, és hüvelykujjaival izgatni kezdte a saját bimbóit. Láttam a vágyakozást a szemeiben.

– Mindenért. De főleg ezért.

Odaléptem hozzá, és belöktem a medencébe, hogy aztán utána ugorjak. Amikor kiemeltem a fejem a vízből, ő zihálva próbálta kisöpörni elázott haját az arcából. Megfogtam a karját, és a medence széléhez vontam. Megcsókoltam a kezét, lecsókolva arcáról a meglepetés könnyeit.

            Jenna a számba dugta a nyelve, ujjait pedig beletúrta nedves hajamba.

            Felnyögtem a behatoló nyelv hatására, és körülöleltem a sajátommal. Istenem, mennyire imádom, amikor ő irányít! Akkor is, ha én akartam.

            A medence elég sekély volt, hogy leállhassunk az aljára, anélkül, hogy elmerülnénk. Fogtam a karját, melleimet az övéinek nyomtam. Éreztem, ahogy a víz simogatja őket, feltörve közülük az arcunkba csapódva, miközben mozogtunk.

            Pár pillanat múlva Jenna eltolt magától, és kiült a medence szélére, lábát lógatva a vízbe.

– Nyalj ki, kicsim! – dőlt hátra, kezeivel a feje alatt.

– Örömmel. – Lassan végigfuttattam ujjaimat a lábain. A nap heve már megszárította a bőrét, úgyhogy fröcsköltem egy kevés vízet a combjaira, amitől halkan felnyögött. Amikor kezeimet a térdeire tettem, és szétnyitottam azokat, az egész teste megremegett. – Jól vagy?

– Aha. – Lehunyta a szemeit, és a száját rágta. Amikor felcsúsztam mellé, és a melleit kezdtem simogatni, felnyögött. – Imádom ezt.

– És ehhez mit szólsz? – Rá hajoltam, és megnyaltam a csiklóját.

– Kat! – sikoltott fel. Megpróbált felülni, de nem sikerült.

– Csss! – nyomtam vissza a hasát, amíg meg nem nyugodott.

Kezemet a combja belsejéhez nyomtam, és ismét megnyaltam a csiklóját. Apró, kemény pöcök volt, akárcsak a mellbimbója, de puha bőrrel körülötte. Rákulcsoltam ajkaimat, és szopni kezdtem. Nyelvemmel és fogaimmal kényeztettem. Láttam, ahogy mellei lágyan remegnek. Aztán lehunytam a szemem, és kissé lejjebb toltam a nyelvemet.

            Fűszeres nedvének első ízlelésére felnyögtem. Bedugtam az ujjaimat, és szétnyitottam ajkacskáit, hogy nyelvem hegyével teljesen bebarangolhassam nyílását. Annyira meleg volt, nedves és puha. Azon merengtem, ő mit gondolhat, nekem milyen az ízem. Elnézve, mennyire szerette rám vetni magát, nem volt mi miatt aggódnom.

            Nyeltem nedveit, miközben nyögései betöltötték a fülemet. A víz a hátamat simogatta, melleim pedig a medence hűvös falának nyomódtak. Ez az egész olyan erotikus volt.

            Egyre hevesebben rázkódott, én pedig ezzel párhuzamosan egyre csak szopogattam a csiklóját, és belé löktem a mutatóujjamat. Rettentő szűk volt. Dereka felemelkedett, én pedig egyre hevesebben mozogtam benne, ujjammal keresve a G-pontját.

            Tudtam, már közel jár, amikor lábai a fejemre kulcsolódtak. Betoltam még egy ujjamat, felizgulva illatának ambróziájától, ami megtöltötte az orromat. Két szabad ujjamat az ánuszának feszítettem, mire ő a nevemet sikoltva elélvezett.

            Mindig élvezet volt nézni, ahogy Jenna visszaereszkedik a fellegekből. Izmai elernyedtek, és minden elcsendesült. Feje félre billent, és elengedett egy halk sóhajt. Azt mondta, én ennek pont az ellentéte vagyok. Testemet rázzák a utóhatások, és úgy dorombolok, akár egy macska. Emiatt hívott egyszer az ő „Kat cicájának”,[5] de ez engem túlságosan zavart ahhoz, hogy szokássá váljon. Talán a rossz iskolai emlékek tették.

            Kihúztam az ujjaimat, és lenyaltam róluk a nedveit, mejd végigsimítottam a testét. Különös figyelmet fordítottam a melleire. Beszívtam és visszatartottam a levegőt, élvezve a szex illatát.

            Felnyögött, és lassan ülő pózba tolta magát.

– Ez, drágaságom, csodálatos volt.

Én csak kuncogtam. Nyomtam egy csókot barlangja bejáratára, majd ellöktem magam a medence falától, vissza a víz ölelésébe. A hűs érzés a hátamon, és a nap melege a hasamon nagyszerű érzés volt. Pont az ellenkezője, mint amit Lucióval éreztem úgy… talán egy órája? Megrázkódtam, és a hasamra fordultam, lemerülve a víz alá. Amikor előbukkantam a létránál, Jenna már ott állt, várva rám egy törülközővel.

– Gyere be, Kat! Csinálok magunknak ebédet. És még ki kell hogy engeszteljelek.

Elmosolyodtam, és felmásztam a létrán, a karjaiba vetve magam, mire ő megcsókolt.

– Igenis, asszonyom!

---

[1] Scusi, Signora (olasz): Elnézést, asszonyom!

[2] Signora? Non voglio spaventare voi (olasz): Asszonyom? Nem akartam megijeszteni. (Nem beszélek olaszul, így többnyire, pl. most, csak a fordítókra tudok támaszkodni. Ha tévednék, valaki olaszul tudó, kérem, tegye szóvá!)

[3] Helyesen non parlo Italiano. Annyit tesz, nem beszélek olaszul.

[4] Bella donna (olasz): Szép hölgy.

[5] Kat cica: Angolul „Kitty Kat”.