Egy kis halloweeni történet Pavlov uraság fordításában.
Írta: HelenofTroy ©
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha
mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t...
2006. december
*************************************
- Na és most lányok, hogyan tovább? - nézett Wendy a barátnőire, Sandy-re és Laurára, és az ujjait rázta. Épp most festették be egymás körmét a fekete, a vörös és a kék különböző keverékeivel, és szárogatták.
- Hány óra? - kérdezte Sandy, aki úgy döntött, hogy idén boszorkánynak öltözik. Wendy a lányt eddig még csak kosztümben látta, úgyhogy eléggé lenyűgözte ez a gyors váltás. Sandy ugyanis nagyon dögösen nézett ki, a fekete ruha alig takart rajta valamit. Éppen csak egy picivel ért feneke tökéletes gömbjei alá, és éppen csak egy kicsivel ért a bimbói fölé. Még egy igazi, széles karimájú, hegyes tetejű boszorkánykalapja is volt.
- Azt hiszem, nyolc lehet - pillantott Wendy a karórájára. - A Halloween klubban még úgy egy órán át nem lesz még senki. "
- Hát... jó... - biggyesztette le Sandy az ajkát. Finom kis ajka mindig olyan könnyen görbült lefelé.
- Mind el vagyunk készülve, és nincs hova mennünk, hát szörnyű, nem,lányok? - vonogatta a vállát Laura, aztán tovább fújta a körmeit.
Laura múmiának öltözött, bár az ősi egyiptomiak nem ismertek volna rá. Izmos testét néhány jól elhelyezett gyolcsszalag fedte, főleg a mellén és az ágyékán. Volt még néhány szalag a karján és hosszú, vékony lábán, de alig takart valamit.
- Hát... Van egy-két ötletem... - mosolyodott el Wendy.
- Komolyan?
- Mondd el!
- Jól van.
Wendy lassan felállt. Vigyázott, nehogy valahová lecsöppenjen a körömlakkja. Már kezdett elgémberedni a sok üldögéléstől, ugyanakkor már meg akarta mutatni gyönyörű vonalait a barátnőinek. Biztos volt benne, hogy egyikük sem volt még biszexuális sem... de sosem lehet tudni. Olyan szépek voltak, hogy Wendy szívesen megkockáztatta a dolgot.
- A múlt éjjel vettem ezt, ha esetleg unatkoznánk. tuti jó móka lesz - ment a könyvespolchoz, és le is hajolt. Ezen az estén Wendy dögös iskolás lánynak öltözött. Amikor lehajolt, felcsúszott a szoknyája, és mindene kilátszott.
- Wendy! - hökkent meg Laura. Wendy hátranézett: a barátnője épp a nevetését próbálta visszafogni. - Azt hiszem, elfelejtettél valamit!
- Elfelejtettem?
- A bugyidat!
Wendy csak mosolygott, hisz ez nem volt véletlen. Mindkét lány jól látta fenekének finom vonalát, sőt, mér rózsaszín kis punciját is.
- Jaj, ne! - tettette az ijedtséget, és mosolyogva lehúzogatta a miniszoknyája szélét, hogy eltakarja magát. Aztán visszafordult, és a legfelső polcról levett egy hosszú kartondobozt.
- Itt van!
- Mi ez?
- Remélem, nem olyan béna, mint tavaly az az Ouija játék - mondta Sandy. Kényelmetlenül feszengett a padlón.
Wendy odavitte a dobozt a lányokhoz.
- Hát hasonlít hozzá... - tette a dohányzóasztalra, és megfordította, hogy a többiek is el tudják olvasni a feliratot.
- Házi idézési készlet? - Laura egy kissé szkeptikusnak tűnt. Ha a cím nem lett volna még elé, a dobozon egy pentagramma is díszelgett, csúcsain gyertyával. - Ezzel démonokat lehet megidézni, meg ilyesmit?
- Igen olyasmi... Gyerünk, jó móka lesz! Azonkívül... - fordította meg a dobozt Wendy, hogy Sandy és Laura a részletes leírást is lássák -, azt írja, hogy ha működik, azt kérhetünk, amit csak akarunk.
- Óóó, én tudom, hogy mit akarok - mondta Sandy vigyorogva.
- Mit?
- Hát, tudjátok... ez olyan... Nem akarom kimondani.
- Rajta!
- Nem.
- Kérlek!
- Hát jó... tudjátok... elég régen szakítottam Brad-del. Én csak egy...
Sandy habozott. Nyilvánvalóan nem akarta elmondani. Wendy nagyon is jól sejtette, hogy a barátnője mit akar, de azért erőltette még egy kicsit.
- Pasit akarsz? - kérdezte, de jól tudta, hogy nem így van.
- Mit? Nem! Én csak... oké, egy jó, kemény dugást akarok, ráadásul most azonnal!
Erre mind nevetésben törtek ki, de végül Wendy és Laura is bólintott. Egy ideje egyikük életében sem volt egy szerető sem. Tulajdonképpen ezért is akartak este bulizni.
- Tudod mit? Jól van, kérjük azt! Én benne vagyok! - kacsintott Wendy, és kinyújtotta a kezét. Sandy azonnal belecsapott, vérvörös körmei szépen illettek Wendy kék körmeihez.
- Jól van, én is - csapott bele egy kis habozás után.
- Hát akkor ezt eldöntöttük - söpört ki egy hajtincset Wendy az arcából, és nekiállt, hogy kipakolja a dobozt.
Először egy nagy fekete kartontáblát hajtogatott ki, és rátette a dohányzóasztalra, ami szerencsére pont megfelelő méretű volt. Volt még ott pár gyertya, mit az asztal szélére tett, meg egy nagy kréta.
- Ennyi? - kérdezte Laura szkeptikusan.
- Azt hiszem, igen, lássuk csak...
Wendy felkapta a dobozt, és elkezdte olvasni a használati utasítást. Még egy hajtincs az arcába hullott, ő meg olvasás közben rágogatta. Rossz szokás. A másik két lány kuncogott, mert mire Wendy észrevette volna, már össze is rúzsozta a hajtincsét.
- Há! Ez nem vicces! - engedte el a haját, és tovább olvasott. - Jól van... azt hiszem, megvan. Először meg kell rajzolnunk a pentagrammát.
Sandy a krétáért nyúlt, de Wendy óvatosan leállította, és tovább olvasott. Volt egy olyan hátsó szándéka is, hogy végigsimítsa a lány finom kezét. - Ezt együtt kell csinálnunk.
Laura és Sandy bólintott, és mindegyikőjük megfogta a krétát. A többiek forró kezét érezve Wendy elkezdte megrajzolni a kört a kartontáblán.
- Na lássuk, mit is ír... - fordult el Wendy a rajztól. Megint megkereste a használati utasítást. - Azt mondja, a szimbólum önmagában nem sokat ér. Fókuszálnunk kell az energiáinkat. Vagy valami ilyesmit.
- Én már nagyon fókuszálok, hogy valami jó kis faszit találjak ma éjjelre... - kuncogott Sandy. Wendy a lány kezén érezte, hogy felgyorsul a szívverése.
- Úgy legyen!
- Jól van, kész a rajz - engedte el vonakodva Wendy a krétát. Megint felkapta a dobozt, és összehasonlította a borítót a művükkel. - Szerintetek nem lett egy kissé ferde?
- Nem nagyon...
- Nem hiszem, hogy számítana...
- Szerintem sem - fordult Wendy vissza az útmutatóhoz, és hátradőlt, úgy olvasta. Próbált meglepettnek tűnni, mikor a háta Sandy csupasz karjának ütközött, mintha csak véletlen lett volna, aztán a gyertyákra mutatott.
- Most meg kell őket gyújtanunk, és a csúcsokra kell helyeznünk. Van valakinek gyújtója?
- Nekem nincs - mondta Laura, és a gyolcsait rendezhette, mert kezdtek lecsúszni a melléről.
- Tessék - mondta Sandy, és egy gyújtót varázsolt elő. Wendy mosolyogva elvette, de közben diszkréten beszippantotta a parfüm fűszeres illatát, ami Sandy melléről áradt. Egy pillanatig élvezte, aztán hozzálátott, hogy meggyújtsa a gyertyákat. A barátnői is segítettek, úgyhogy pár perc
elteltével mindegyik színes, lilás-vöröses gyertya a helyén állt, és viaszt eregetett a táblára.
- Nem tűzveszélyes?
- Nem, ez a padló nem igazi fa. Csak laminált - mosolygott Wendy. az igazat megvallva nagyon jó üzletet kötött ezzel annak idején. Senki sem tudta, hogy a mesterek ingyen rakták le, mert a végén leszopta őket.
- Tényleg?
- Valódinak látszik.
- Tudom, jó cucc - mosolygott a lány, és visszament a dobozhoz.
Ahogy az útmutató végét elolvasta, gyorsabban kezdett dobogni a szíve, az arcát meg elöntötte a vér. Gondolt már szexuális értelemben a lányokra, de ami az útmutatóban állt, még el sem képzelt eddig.
- Ööö...
- Mi az, Wendy?
Wendy csak a fejét rázta, és odaadta a dobozt Sandy-nek. Sandy elolvasta, és felkacagott, hogy elrejtse zavarát.
- Mi az? - kérdezte Laura. Megfogta a dobozt és ő is elolvasta. - Tyűha...
- Hát... el is rakhatjuk az egészet... - vörösödött el még jobban Wendy, de csak arra gondolt, mennyire szeretné megtenni, ami a dobozon állt. - Bár... nem is tudom... az az Ouija játék tavaly mintha működött volna - azt már nem tette hozzá, hogy ő mozgatta a követ, mintha magától menne.
- Lehet, hogy ez is fog? Én örülnék ma éjjel egy kis túlvilági segítségnek... És egy kicsit bennünket is feltüzelne...
- Igen. És pont olyan lenne, mint a gimiben - mosolygott Sandy, de aztán abbahagyta, mikor meglátta Wendy és Laura arcán a döbbenetet. - Mi van?
Ti a koliban sosem maszturbáltatok a többiekkel?
- Nem.
- Nem mondhatnám.
- Ó...
- Mindegy, én benne vagyok, ha ti is - mosolygott Wendy. A gondolat, hogy mind a hárman ott simogassák magukat a díványon, máris benedvesítette.
- Jól van, mi baj történhet? Már úgyis láttuk egymást meztelenül - bólintott Laura, aztán Sandy is beleegyezett:
- Jól van... ööö...
Meglepő módon Sandy adta meg a kezdő lökést. Felemelte a ruhája alját, és lehúzta a felső részét. Wendy nem is bírt elszakadni Sandy két tökéletes mellének látványától. A bimbók máris keményen várták az érintést.
Ezután Sandy lenyúlt a jobb kezével, és félrehúzta a bugyiját. A lányok láthatták finom kis punciját. Bal kezével a mellbimbóját simogatta.
Laura szállt be következőnek, kezét sima hasán, és benyúlt a bugyijába. Wendy legnagyobb csalódására nem vette le a bugyiját, úgyhogy Wendy-nek el kellett képzelnie, mit okozhatja odabent azokat a cuppogó hangokat. Ettől szinte ott helyben elélvezett. Csak figyelte, hogy két barátnője hogyan simogatja magát. Ő is beszállt: felemelte miniszoknyáját, és a puncijához nyúlt. Már érezte is a nedvességet, amit barátnőinek látványa okozott, és finoman benyomta magának a középső ujját.
Mindhárman hangosan nyögdécseltek. Wendy egyre gyorsabban nyomogatta ki-be az ujját, már teljesen befedték nedvei. Mikor már eléggé nedves volt, kihúzta, és a csiklóját vette vele kezelésbe. Nem kellett sok hozzá, a gyönyör hullámai kezdték átjárni testét.
Mindhárman egyszerre nyögtek fel az élvezettől.
Wendy érezte, hogy lábaiban összerándulnak az izmok, és gondolkodás nélkül nyomta csípőjét az ujjainak. Az orgazmusa egyre jobban közeledett, és barátainak hangja még édesebbé varázsolta. Végül egész teste beleremegett az orgazmusba. Wendy kicsit meglepődött rajta, hogy mindhárman szinte egyszerre mentek el. Előbb Sandy, azután Laura élvezett egy hatalmasat. A bugyija teljesen átnedvesedett a nedveitől. Aztán már csak feküdtek ott, sóhajtoztak, de még nem volt elég a dolog.
- Ezt megismételhetnénk - jutott lélegzethez Laura, miközben kihúzta az ujját a bugyijából. Wendy csak mosolygott, mert megérezte a másik két lány puncijának illatát.
- Igen... Nagyon jó volt! - dőlt hátra Sandy is. Feje csak pár centire volt Wendy combjától, és finom mellei még mindig szabadon voltak.
- Mmmhmmm...
Wendy ellenállt a kísértésnek, pedig szívesen odanyúlt volna, és megcsöcsörészte volna Sandy-t. A kapcsolatuk most újabb szintre jutott, de tudta, hogy még nem kezdhetnek egymás kielégítésébe.
- Hé... Mi az? - vette észre először Laura pentagramma változását. -Wendy? Ezt te csináltad?
- Mit? - nézett fel Wendy, aztán ijedten fojtotta vissza sikolyát. Mint tavaly az Ouija-tábla esetében, most sem várta, hogy bármi történjen. De az Ouija-táblával ellentétben történt valami. - Nem... Ez nem én vagyok. Sandy?
A kréta, amivel a pentagrammát megrajzolták, sötétvörössé változott, és apró szikrák pattantak ki belőle a levegőbe. A szikrákkal valami finom füstillat is keletkezett.
- Miért engem kérdezel? Ez a te ötleted volt, és a te házad!
Mindhárman egyszerre sikkantottak fel, mert a krétakör közepén, a kartontábla helyén egy lyuk nyílott meg. Úgy nézett ki, mint egy alagút a semmibe. Mindhárman egyszerre pattantak fel, és a dívány mögé menekültek, mintha az megvédené őket attól, ami történni fog.
A mozifilmekkel ellentétben itt nem süvített a szél és nem voltsemmilyen hang. Csupán valamiféle elektromosság szikrázott a lyuk körül.A három lány teljesen behúzódott a dívány mögé, nem is néztek ki onnan,mintha nem is akarnák tudni, hogy mi történik. De persze pár perc után nem bírtak ellenállni a kíváncsiságuknak. Kikukkantottak. A kör szélén éppen két izmos, nagyon férfias, erős kéz jelent meg. Jól látszódott a csuklók és az alkarok minden kidolgozott izma, mert a túlvilági személy kifelé mászott. Hatalmas bicepszek és széles váll következett, majd sűrű, fekete hajkorona.
Amikor a lányok a lény két hegyes szarvát is megpillantották, ijedten visszabújtak a dívány mögé, és reméltek, hogy akármi is az, gyorsan eltűnik.
De nem volt olyan szerencséjük.
Két nagy láb puffanását hallották a laminált padlón, amit azt jelentette, hogy a lény a nappaliban áll. Wendy-nek eszébe jutott, hogy a fantasy-regényekben az ilyen lények nem léphetnek ki az idézőkörből.
Fel is állt, mert a lény már úgyis biztos meghallotta őket. És látta, hogy a kör egyáltalán nem tartotta a lényt vissza. Mostmár az kívánta, bárcsak jobban odafigyelt volna erre a játékra.
Aztán a lényre nézett, aki a körből érkezett. Lényegében egy hatalmas, meztelen férfi volt. Majdnem két méter magas volt, és hihetetlenül izmos. Minden egyes izma szépen ki volt dolgozva, bőrén pedig vékony rétegben izzadság csillogott, amitől úgy nézett ki, mint egy olajozott testű görög isten.
Az arca is nagyon tetszett Wendy-nek. Szemei nagyok voltak, feketék, szinte ragyogtak. Az orra tökéletes volt, a szája pedig egyszerre tűnt erősnek és csókolnivalónak. Még az illata is kellemes volt, izgatóan férfias, és még Wendy-re is hatással volt, akinek az életében nem nagyon volt hely a férfiaknak.
De volt három dolog, ami megkülönböztette az emberi testtől. Először is a homlokán két szarv meredezett. Nagyok voltak, de nem csökkentették a lény szépségét, inkább megerősítették túlvilági voltát.
Aztán ott voltak a denevérszárnyak. Bár a háta mögé voltak hajtogatva, Wendy úgy tippelte, hogy amikor ki vannak hajtva. három-négy méteresek is lehetnek. Hát ez sem volt túl szokványos.
A legérdekesebb a lába között volt, ugyanis a lénynek két hatalmas fallosza is volt. Wendy talán nem is nevezte volna farkaknak őket, mert igazán csodálatosnak tűntek. Még Wendy is benedvesedett az ötletre, hogy milyen lenne egyiket vagy mindkettőt meglovagolni.
- Ööö... - szólalt meg, de nem éppen ezt akarta mondani.
- Mi vagyok, és miért vagyok itt? - a lénynek még a hangja is hihetetlen volt. Sötét, mély tónusa volt, és Wendy rögtön elképzelte, milyen lenne, ha szeretkezés közben a fülébe suttogna.
- Tulajdonképpen... azt hiszem, sikoltozni fogok - mondta Wendy, és vett egy nagy levegőt.
Sandy és Laura, hallván a démon hangját, szintén felálltak. Egyszerre sóhajtottak fel a lény méretei láttán, és Wendy érezte, hogy ebben a sóhajban nem félelem, hanem inkább csodálat rejtőzik.
- Egy démon vagyok - nézett a lény Laura-ra és Sandy-re, akik mindketten ijedten kapták el a tekintetüket. - És ti megidéztetek.
Az egyik legjobb munkám :)
VálaszTörlés