A tenger gyermekei 4. rész

Előzmény: A tenger gyermekei 1. rész
Közvetlen előzmény: A tenger gyermekei 3. rész

Írta: MSE Ramirez

A sziget csöndjét ismét ütemes dongás űzte tova. A buli azonban most még hevesebben tombolt, mint bármikor. A Nap már lement. A tisztást csak körben égő fáklyák világították meg. Onyx és Rub egymás mellett ültek a tűznél és egymás mozdulatait figyelve verték az előttük heverő dobokat.

Kad, felszabadulva a helyhez kötött dob mellől, a tűz körül táncolt és egy másfél arasznyi átmérőjű fagyűrűre rögzített két bőrlapból készült hangszeren játszott, melynek bőrlapjai közé apró köveket raktak. A csörgő hang olyan volt, mint a bogarak ciripelése, csak sokkal hangosabb és a dobok üteméhez igazodott.

Dana sohasem látott még senkit úgy mozogni, mint Kadet. Mintha megszállta volna valami szellem. Vagy mintha egyáltalán nem lettek volna csontjai. Néha úgy mozgott, mint egy macska. Aztán mint egy kígyó, vagy az ágak között ugráló majom.

- Ez az kislány! – kiáltotta Blor és a levegőbe emelte a kezében tartott fél kókuszdiót, amelyből lassan már kifogyott a nedv.

Gen szó nélkül odalépett hozzá, és mosolyogva utántöltötte az italt. A lányok minden nap készítette valamennyit a nedűből, hogy legyen elegendő. Bár csak különleges alkalmakkor fogyasztottak belőle, Dana most látta, hogy sosem lehetnek eléggé felkészültek.

Ismét forgott körülötte a világ. Úgy érezte mintha egyszerre több helyen is ott lenne, de mintha mégis be lenne zárva a saját testébe. För is ott ült mellette és szürcsölgette a kissé keserű nedvet.

- Nézd! – mutatott egyszer csak a tűz felé.

Dana arra fordult és látta, hogy Onyx már csak fél kézzel dobol a hatalmas hangszeren, a másik kezét pedig Rub combján nyugtatja. Rub meg se mozdult, csak kacéran rámosolygott. Danának még arra sem volt ideje, hogy egy megfontoltabb gondolat végigfusson az agyán, amikor a vörös hajú lány felemelte az Onyxhoz közelebbi kezét a dobról és benyúlt a férfi ágyékkötője alá.

A fekete óriás arca egy pillanatra eltorzult, de aztán a végtelen öröm kifejezése ült ki rá. Rub keze fel-le mozgott, keze pedig csuklótól lefelé eltűnt a férfi ágyékkötője alatt.

– Ez az srácok! – kiabált Blor és egy határozott mozdulattal magához rántotta Gent.

Dana alig hitt a szemének. A férfi ajka egy pillanat alatt összefonódott a szőke lányéval és hevesen csókolózni kezdtek.

- Gyertek! – szakította ki a merengéséből Danát Kad, aki most odalépett hozzájuk és húzni kezdte az ő és Flör kezét. – Gyertek!

Bár Dana még sosem táncolt, de a teste most mintha új életre kelt volna. Észbe sem kapott, de máris a tűz körül táncolt.

Most vette csak észre, hogy a dobok hangja elhallgatott. Elfordította a fejét és legnagyobb meglepetésére azt látta, hogy Rub a földön térdel, és rozsdavörös üstöke eltűnik Onyx lábai között. A férfi ágyékkötője már lekerült róla és a fekete óriás hátradőlve zihál.

För ekkor átkarolta a derekát.

- Gyere, kicsim! Táncoljunk!

Azzal magához szorította őt. Dana teste egy pillanatra megmerevedett és mindenét elöntötte a forróság. För érintése olyan volt, mintha tüzes vasat szorítottak volna a bőréhez, de ő nem húzódott el. A lány szemébe nézett és érezte, hogy körülötte ismét semmivé foszlik a világ. Ismét csak ők léteztek. Csak ők ketten. És az ajkaik ismét összeértek.

För olyan gyengéden csókolt, amilyenre Dana a legvadabb álmaiban sem számított. Testét minta keresztül-kasul apró villámok szelték volna át, amelyek mind az ajkaiból indultak ki és oda tértek vissza, ahol azok összeforrtak För ajkaival.

Érezte, hogy a teste a másik lányénak feszül. Érezte kemény mellbimbóinak érintését és lüktető puncijának nyomását a combján. Hirtelen mintha kicsúszott volna a lába alól a talaj, mindketten a

földre estek.

För felnevetett és maga alá gyűrte Danát. A lány egy percig tiltakozott, de aztán ernyedten feküdt végig a levelekkel borított talajon.

– Csss! – nyomta För a mutatóujját Dana szájára. – Csak engedd el magad, kicsim!

Azzal egy újabb csókot lehelt Dana szájára és elindult lefelé.

Mintha För ajkai égő nyomokat hagytak volna a testén. Dana érezte, hogy mindenét elárasztja a hő. Már csak homályosan látta azt ami körülötte történik. Onyx a tűz mellett térdelt. Rub előtte a földön és fenekét a férfi ágyékának feszítette. Blor kicsit arrébb ült egy rönkön és hevesen csókolózott Gennel, miközben Kad a lábai között térdelt és ki-be húzogatta a férfi merev hímtagját a szájából.

Dana lehunyta a szemét és élvezte, ahogy För ajkai egyre lejjebb hatolnak, mígnem a lány belefúrta arcát Dana lábai közé és nyelvét hozzá érintette a lány lüktető csiklójához. Dana felsikoltott és érezte, hogy testéből ragacsos nedv fröcsköl ki.

För feltérdelt és Dana fölé hajolt. A lány kinyitotta a szemét és látta, hogy barátnője arcáról valami ragacsos nedv csurog le. Önkéntelenül emelkedett fel a talajról és lassan elkezdte lenyalni a ragacsot a lány arcáról. Sós volt, de valahogy mégis zamatos. Ajkai hamar ismét För ajkaihoz vándoroltak és hevesen csókolózni kezdtek.

Most Dana került felülre és a földre terítette barátnőjét. Följebb emelte a fejét és végignézett az előtte heverő lányon. A kacér birkózás közben mindkettőjük testéről lefeslett a ruha így most úgy látta Fört,

ahogy a természet megteremtette.

- Egyszerűen gyönyörű vagy – suttogta.

För elmosolyodott és magához húzta Danát. Ajkaik ismét összeforrtak és Dana azt kívánta bár soha szét se válnának.

Úgy tűnt, hogy órákig feküdtek így, de lehet, hogy csak percek telte el. Dana érezte, hogy För nyelve vad táncot jár az ő szájában, majd visszacsúszva a helyére magával rántja az ő nyelvét is.

Végül szinte kínszenvedés volt elszakítani az ajkait För ajkaitól, de az a tudat vigasztalta, hogy hamarosan egy másik szájba mélyesztheti a nyelvét.

Lassan haladt lefelé För testén. Apró csókokat lehelt a lány bőrére, aki mindegyiket halk sóhajtással jutalmazta.

Végigcsókolta a másik lány keresztcsontját, majd, mint egy hegyet, megmászta lankás melleit és gyengéden nyalogatni kezdte feszes mellbimbóit. Aztán mégtovább ment. Egyre lejjebb és lejjebb.

Végigcsókolta För feszes hasfalát, majd a combjait és…

Az a látvány, ami elé tárult a világ minden kincsénél többet ért. Ennél talán csak a lány arca, vagy egész testének látványa volt gyönyörűbb. A formás és íves combok között a lágy pihével borított apró száj lassan lüktetett. Kinyílt és bezárult. Kinyílt és bezárult. Amint meglátta, Dana tudta, hogy nem akar mást.

Oda hajolt és hozzá érintette ajkait För szeméremajkaihoz. A lány felsikított, ahogy Dana nyelve behatolt a puncijába, és a szőke lány érezte, hogy arcára ragacsos nedv spriccel. De nem hagyta abba. Mélyen beletolta nyelvét barátnője nyílásába és nyalta és nyalta.

Amikor fáradtan elterültek egymás mellett, úgy érezték, hogy övék a világ. Mindketten halkan lihegtek, miközben egymás arcát nézték.

Dana nem tudott betelni a látvánnyal. Úgy érezte, hogy egy életen át tudna itt feküdni és csak nézni ezt az arcot. Csak nézni és nézni. Az sem érdekelte, hogy ez az arc később már elveszíti üdeségét és ráncos lett. Az sem érdekelte, hogy a haja idővel elveszíti fekete fényét és megőszül. Ott akart lenni, hogy mindezt lássa. Ott akart lenni, hogy vele legyen. Vele legyen minden jóban és rosszban. És hogy vele legyen akkor is, amikor a szeme végleg lecsukódik, és mindkettőjük testét örökre elnyeli a tenger.

För, mintha csak tudta volna, hogy mire gondol, elmosolyodott, és szótlanul ránevetett. Olyan volt, ahogy ott feküdt mellette a földön, mint egy angyal. Egy földre szállt angyal.

- Akarod? – kérdezte csilingelő hangon.

Danának nem kellett visszakérdeznie. Tudta, hogy För pontosan arra gondol, amire ő. Már sokkal inkább egy test és egy lélek voltak, mint kettő.

Emlékezett, hogy a szülei azt mondták neki, hogy egyszer majd megtalálja azt az embert, akihez oda húzza a szíve. Megtalálja azt az embert, aki olyan, mint ő. Aki szavak nélkül is megérti őt, és akit ő is szavak nélkül megért. És akkor, megtalálja azt, ami a legfontosabb a világon. Megtalálja magát egy másik személyben. Megtalálja a lelke másik felét. Megtalálja a szerelmet.

- Igen – mondta végül halkan. – Igen.

***

A Nap fényesen sütött le a szigetre. Mintha maga a természet is ünnepelne. És miért ne ünnepelt volna? Minden oka meg volt rá.

A parton három csónak feküdt. Mind a három szépen feldíszítve virágokkal. Az első kettő már napok óta ott hevert, a harmadikon viszont látszott, hogy csak sebtében készítették el. Nem volt a legtökéletesebb,de a célnak tökéletesen megfelelt.

A csónakok mellett hét ember állt. Minden egyes csónaknál ketten-ketten. Az elsőnél egy nagydarab fekete férfi ölelt magához egy nagyjából fele olyan magas, rikító vörös hajú lányt. Arcuk sugárzott az örömtől és a boldogságtól. A másodiknál egy szőke, fehér bőrű férfi ölelt magához egy hasonlóan szőke lányt és az ajkaik csókban forrtak össze.

A harmadik csónaknál két lány állt. Mindkettőjük hajába egy-egy virág volt fűzve. Az arcukon mosoly ült és egyszerűen nem tudták levenni a szemüket egymásról.

Csak egy lány állt magányosan, tőlük néhány lépésre. Kad egy fehér szövetet szorongatott a kezében, amelyet valamelyikük egyik régi ruhájából tépett le. Nem nézett a többiekre. Tudta, hogy örülnie kéne, hogy boldogok, de valahogy mégis szomorú volt.

Nem nézett oda, de érezte, hogy valaki mellé lép. Felemelte a fejét és látta, hogy Dana az. Az arca derűs volt, de látszott, hogy igyekszik visszafojtani az örömét.

- Ne szomorkodj, Kad! – mondta és végigsimította a lány arcát. – Te is meg fogod találni az igazit.

- Igen – mosolyodott el a fekete lány. – Meg fogom.

Dana elmosolyodott. Közelebb hajolt Kadhez és megcsókolta.

- Ég veled! – mondta. – És légy boldog!

- Az leszek – válaszolta Kad, és ő is mosolygott.

A három csónak könnyedén siklott ki a kis öbölből. Dana még hátra nézett és látta, hogy Kad még mindig ott áll a parton és lengeti a kendőt. Bár a lány ilyen messziről már csak egy kis pontnak látszott, de Dana tudta, hogy mosolyog.

Nem nézhette sokáig, mert az öböl partját hamarosan eltakarta az azt a tengertől elválasztó földnyelv.

Dana visszaroskadt a csónakba. Tudta, hogy boldognak kéne lennie, és az is volt. De mindamellett Kadet is sajnálta. Ahogy felemelte a tekintetét, Fört látta maga előtt, ahogy a vállas felett őt figyeli. Egyszerűen nem tudott betelni gyönyörű arcának látványával. Nem bánt meg semmit. Tudta, hogy jól döntött. Úgy érezte, soha többé nem akar elválni Förtől. Tudta, hogy vele nem élhet olyan életet, mint amilyet egy férfi mellett élhetne. De nem érdekelte. Ő csak Fört szerette. Csakis őt. Tudta, hogyha vele akarja leélni az életét, akkor nem lehet gyereke, de ezt nem is bánta. Házasok voltak, attól a pillanattól kezdve, amikor igen mondott neki azon az éjszakán, a földön fekve. Igent mondott, és

nem bánta meg.

Tudta jól, hogy Flör mit gondol és egyet értett vele. És tudta, hogy ezt Flör is tudja. A lány megfordult, ismét felemelte az evezőt és tovább hajtotta a csónakot.

Kettejük közül Flör volt az erősebb. A tapasztaltabb. A bölcsebb. Ezért valahogy helyén valónak tűnt, hogy ő vezesse a csónakot. Dana az ő kezébe helyezte a sorsát. Flörre bízta, hogy vigye el egy olyan helyre, ahol majd kettesben leélhetik az életüket. Egy olyan helyre, ahol csak ők ketten vannak és senki más. Ahol elfelejthetik, hogy más is létezik a világon.

El akarta mondani Flörnek, hogy akár ezer évig is képes lenne élni vele együtt, egyedül egy szigeten, de erre nem volt szükség. Hiszen Flör úgyis tudta. Az óta az igen óta egy szót se szóltak egymáshoz. Már nem volt szükség közöttük szavakra. Már tényleg egyek voltak. Egyek, két testben. Csak kívánni tudta, hogy ezt Kad is megtapasztalja egyszer.

- Nézd! - zökkentette ki För hangja a merengéséből.

Felemelte a fejét és arra nézett, amerre a másik lány mutatott.

Egy csónak ringatózott előttük a vízen. Nem lehetett túl messze, de nem is túl közel. Csak azt látták, hogy ketten ülnek benne. Elől egy kissé már megereszkedett, de még mindig tiszteletet parancsoló tartású alak, mögötte pedig egy lehorgasztott fejű lány.

Pont az ellenkező irányba tartottak, mint ők. A sziget felé, ahonnan ők eljöttek. Az ő útjuk hamarosan véget ér, amikor partot érnek egy szigeten, de ezé a lányé csak most kezdődik. Az élet megy tovább. Az élet örök körforgása. És talán Kad is megtalálja a társát. De addig sem lesz egyedül. Dana pedig boldog lehet Förrel. Boldog azzal a nővel, akit a szeret, és akivel le fogja élni az életét. A feleségével. Igen. Erre csak most gondolt először. Most mondta ki először ezt a szót, még ha csak gondolatban is. Igen. För a felesége és ő szereti őt.

És az élet megy tovább.

Vége

******************************************************************

Ha tetszett, olvass el egy másik történetet is, ami (legalábbis részben) szintén egy trópusi szigeten játszódik, két nővel a főszerepben és az "ágyban"!

Laura csábítása