Gyönyörök szigete I. rész - Fizetett vakáció 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 3.

*********************************************************************

A lakrészem az előtértől jobbra helyezkedett el. Ez volt az én saját kis külön bejáratú mennyországom. A hatalmas franciaágyam felett a plafon tele volt optikai kábelekből készült csillagokkal, melyek éjszaka úgy ragyogtak, hogy könnyedén átverhettek bárki beavatatlant. Gyakran találkoztam már értetlenkedő kérdésekkel, hogy miért van egy nagy luk a hálószobám mennyezetén. A legkisebb unokaöcsém egyszer még azt is megkérdezte, egy meteor csapódott-e be a házba.

Azonban most nem foglalkoztam a szoba nyújtotta örömökkel, csak elsétáltam az ágy mellett, kitapintva azt a helyet a falon, ahol egy avatatlan szemek számára láthatatlan rejtekajtó nyílt. Be kellett ütnöm egy kódot a rejtett panelbe, mire az ajtó automatikusan feltárult. Odabent pedig megnyomtam egy gombot, mire az ajtó visszacsukódott.

Egy monitorokkal teli helyiség fogadott, melyek mindegyike az épület különböző pontjait mutatta. Kamerákat rejtettem el mindenhol a szigeten, ahol csak ember járhat, és mindegyiknek volt egy közvetítő monitora ebben a szobában. Szó szerint nem volt olyan megközelíthető terület, amit ne láttam volna be, leszámítva a házvezetőnő lakrészét. Emellett visszapörgethettem a felvételeket bármire, ami az elmúlt hat hétben történt a szigeten. A kamerák alapvetően nyugalomban várakoztak, de amikor a beépített mozgásérzékelő jelzett, azonnal életre keltek.

Természetesen hölgyvendégeim tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy minden lépésüket figyelni fogom, amikor elfogadták az ajánlatomat, még ha a pontos részleteket nem is kötöttem az orrukra. Mostantól pedig, mondanom se kell, a saját szobáikba elhelyezett kamerák felvételei lesznek előreláthatólag a kedvenceim.

Ezzel az alkalommal úgy döntöttem, hogy a kettes számú szobára irányítom a figyelmemet, amin Pamela és Amy osztozott.

Pamela a kör alakú asztal mellett ült, unottan lapozgatva egy divatmagazint, miközben Amy magyarázott valamiről. Kíváncsian a történésekre bekapcsoltam a mikrofont is. Remélhetőleg a Lindsay és az alkohol körüli vitájuk már véget ért.

- El se hiszem, hogy már hajnali három óta fenn vagyok! - panaszkodott Amy a karórájára pillantva. - Próbáltam aludni egy keveset a gépen Cincinnatiből Miamiba menet, de nem mentem sokra. Bármennyire is próbálkoztam, nem tudtam elaludni. Utálom a repülőutakat.

Pamela elfintorodott.

- Pontosan tudom, miről beszélsz. Mikor indultál Cincinnatiből?

- Reggel fél hatkor – válaszolta Amy. - Rohadt fél hatkor. És a reptér már ebben az istentelenül korai órában is tele volt. 8:10-kor értem Miamiba és fél órával később indult tovább a csatlakozásom. A csomagjaim miatti aggodalom is ébren tartott, de aztán végül minden jól alakult. Egész úton azon kattogott az agyam, hogy vajon jó gépre pakolták át a bőröndjeimet. Elég kényszeres tudok lenni, ha a cuccaimról van szó.

- Én a magam részéről végigaludtam az utat Baltimore-ból Miamiba – vont vállat Pamela. - 5:50 körül indultunk és 8:25-re érkeztünk meg. Persze a dologhoz az is hozzá tartozik, hogy ez volt a leghosszabb idő, amit alvással töltöttem már egy ideje. Hiszed vagy sem, indulás előtt hajnali négyig dolgoztam. Méghozzá délután öttől kezdve... Tizenegy órán keresztül.

- Sztriptíztáncos vagy, ugye? - kérdezett rá Amy, Pamela pedig bólintott. - Váó! Bizonyára nagyon ki vagy merülve. Még azzal a kis pihenővel is a gépen... Tizenegy óra folyamatos meló, aztán egy ekkora utazás igénybe veszi az embert. Én tuti nem élném túl. Feltételezem, ma éjjel úgy fogsz aludni, mint akit fejbe vertek... Én legalábbis így lennék vele.

- Utálok vasárnap éjszakánként dolgozni – húzta el a száját Pamela. - Otthon kellett volna maradnom. Vasárnaponként „Fizess egy öltáncot és kapsz egy ingyen éjszakát!”-nap szokott lenni. Kétszer annyit dolgoztam, mint általában, de sokkal kevesebbet kerestem. De még dolgozni akartam egy éjszakát, mielőtt elindulok. Szerettem volna elbúcsúzni a barátaimtól is. És ők is szerettek volna elköszönni.

- Szereted ezt csinálni? Szeretsz vetkőzni?

Pamela összepréselte az ajkait, majd megvonta a vállát.

- Ennek is megvannak a maga jó és rossz pillanatai. Jól keresek és szabadon összeállíthatom az időbeosztásomat. Már tizenegy éve dolgozom ebben a klubban, úgyhogy a lányok között is rangelső vagyok. Úgy szoktak hívni, hogy a klub anyatyúkja. - Vett egy mély levegőt és felsóhajtott. - Amikor 19 évesen elkezdtem ott dolgozni, persze álmomban se gondoltam volna, hogy még 30 évesen is ott leszek. Ez egy nagyon-nagyon hosszú menet volt. Mindent láttam... vagy legalábbis hallottam az évek alatt, ami csak megeshet egy ilyen helyen.

Candice Swanepoel alias Pamela

- Vannak terveid, ha majd abbahagyod ezt?

- Már egy ideje szeretnék beiratkozni az egyetemre és tanár lenni. Egész életemben szerettem gyerekekkel lenni. Viszont, attól tartok, az, hogy tizenegy évig dolgoztam egzotikus táncosként, mindig is kísérteni fog. Egy iskola se venne fel egy korábbi sztriptíztáncost... De így is úgy is szeretnék egy diplomát. Megígértem magamnak. És megígértem a nővéremnek és az egész családomnak is. Amint meglesz a diplomám, alakuljon bárhogy is utána az életem, örökre abba fogom hagyni a táncot.

- Én se jártam sose egyetemre – vallotta be Amy. - Jelenleg pedig Hooters-lányként¹ dolgozom. - Pamela elkerekedő szemeit látva elmosolyodott. - Igen... Már két éve dolgozom a Hootersnél pultosként és pincérnőként és nagyon szeretem. Jó meló és kellemes a hangulat. Szó szerint mindenkivel flörtölni szoktam, akivel csak találkozom, és ők is flörtölnek velem. Az üzletvezetés pedig még bátorít is benne. Benne van a munkaköri leírásunkban, hiszed vagy sem.

Pamela kedélyesen elvigyorodott.

- Meghiszem azt, hogy nagyon szexin festhetsz abban a szűk Hooters-trikóban és narancssárga sortban.

Amy is elmosolyodott, de nem válaszolt egyenesen.

- Tudod, szerintem a munkánk nagyon sokban hasonlít. Nagyon is hasonlít.

- Ó! Úgy gondolod? Az állandó flörtölésen kívül is?

- Neked is és nekem is emlékeznünk kell nevekre, arcokra és mindenkiről tudnunk kell, hogy mit szeret. Már a vendégeknél, úgy értem. Annyi törzsvendégem van, akik időről-időre bejönnek, hogy elsírják a problémáikat, amikor a pult mögött állok... randikról, házasságról, pénzről, mindenről! Ha meg tudom jegyezni az arcukat, a nevüket, és hogy mikor mit mondtak, felvehetem a beszélgetés fonalát ott, ahol a legutóbb abbahagytuk. Leesne az állad azoktól a borravalóktól, amit néhány vendég ott hagy nekem. Mindezt pedig azért, mert odafigyelek rájuk.

- Ó, igen – bólintott Pamela. - Én is emlékszem minden egyes emberre, akinek adtam egy öltáncot. Ha emlékszem rájuk és azt mondom, amikor betévednek, hogy „Ó, a múlt hónapban is itt voltál és háromszor is táncoltam neked”, attól különlegesnek érzik magukat. Mindenki szereti, ha emlékeznek rá. Ez pedig általában meglátszik a borravalóban is. Nagyon is sokat számít ez abban, amit csinálok. Nagy figyelmet fordítok rá. Soha nem felejtek el egy arcot sem. Ha megtenném, az pénzkiesést jelentene.

- Pontosan – értett egyet Amy. - Épp ezért mondom, hogy a munkánk nagyon hasonló. Minél jobb a memóriánk, annál többet keresünk. Már magam se tudom, mennyi borravalót kaptam csak azért, mert meghallgattam valakit, vagy együtt-érzően rá mosolyogtam. Az emberek szeretik kibeszélni a problémáikat. Ettől jobban érzik magukat. Én pedig szívesen leállok beszélgetni bármelyik vendéggel öt, akár tíz percre is. Még akkor is, ha az étterem dugig van.

- Szereted a munkádnak ezt a részét?

- Igen. Nagyon is. Nagyon közvetlen vagyok és szeretek beszélgetni bárkivel bármiről. Nem bánom, ha kiöntik nekem a szívüket. Szeretem az ilyen pillanatokat. Tényleg. Ilyenkor legalább adhatok tanácsokat – kuncogott. - Egy nap talán lehetne egy saját rovatom valamelyik újságnál. „Dr. Amy, a legjobb tanácsok forrása egész Cincinnatiben”.

- És mit gondolsz erről a helyről? - váltott témát Pamela.

- Ez a sziget egyszerűen gyönyörű! - lelkendezett Amy. - Alig várom, hogy felfedezhessem a rejtett zugait. Gondolod, hogy lesz rá lehetőségünk? Mit szólnál, ha megkérdeznénk ma a vacsoránál?

Pamela boldogan elmosolyodott.

- Persze. Jó ötletnek tűnik.

- Viszont most nagyon vágyok egy zuhanyra! - fintorodott el Amy. - Ez a hosszú repülőút... ölni tudnék most egy zuhanyért. Te mit gondolsz? Van néhány törölköző a fürdőben. Még néhány színes szövetet is láttam. Van ötleted, azok mire lehetnek?

- Felöltözni. Tudod, mint azok a bennszülött ruhák – nevetett Pamela. - Pereos-nak hívják őket.

Váó! - morfondíroztam magamban. - Ez a Pamela okos. Meglepett, hogy ilyen tájékozott, annak ellenére, hogy az egész életét Marylanden élte le. De nem is kellett volna, hogy meglepett legyek. Korábban már mesélt nekem erről egy videochat során. Elmondta, hogy olyan az agya, mint a szivacs. Minden információt magába szív, amit csak lehet. Egyértelműen nem az a tipikus egzotikus táncos volt, akit az ember elképzel.

- Mmm, fincsi! - vigyorgott Amy. - Szóval a helyiek pereos-t viselnek? Talán nekünk is azt kellene felvennünk, nem?

Pamela átlapozott még néhány oldalt a magazinban, mielőtt letette volna.

- Talán később majd igen. Előbb még azt kell kitalálnunk, hogy tudjuk magunkra tekerni.

- Ez az egész... a sziget, az ötlet, Jeremy, a többi lány... mind olyan, mint egy leányálom. El se hiszem, hogy tényleg itt vagyok. Úgy érzem, sose akarnék elmenni innen.

- Hogy érted? - vonta fel a szemöldökét Pamela.

- Erről álmodtam mindig is – magyarázta Amy. - Mindig is egy olyan helyen szerettem volna élni, mint Hawaii, vagy a Bahamák. Egy kis szigeten, amit pár óra alatt be lehet járni. Mindig is arról álmodoztam, milyen lehet egy több milliós villában lakni. A lányok pedig mind olyan gyönyörűek itt! És még ott van Jeremy is. Egyszerűen... olyan izgatott vagyok! Mintha egy álom vált volna valóra.

El kellett ismernem, hogy Amy-nek ez az oldala nagyon is megkapó volt. Annak ellenére, ahogy a múltkor arról beszélt, hogy akarja leitatni Lindsay-t, Amy nem tűnt egyáltalán hidegnek és számítónak. Sőt, kifejezetten szerethető egyéniség volt.

Viszont az előzetes profilom alapján is egyértelmű volt, hogy Amy hajlamos alapos hangulatváltozásokra, amiket váratlan helyzetek is könnyen kiválthatnak. Ez némi aggodalomra adott okot a későbbi események kapcsán.

- Ha már Jeremy-nél tartunk – nézett új barátjára Pamela -, van egyáltalán ötleted, hogy tudja bármelyikünk is elérni az ötszázezer dollárt? Úgy tudom, mindannyian százezret kapunk, egy valakit kivéve. Ő ötszázezret. Van ötleted, hogy lehet kiérdemelni a nagyobb összeget?

Amy felnevetett.

- Valószínűleg az kapja, aki a legszebb éjszakát szerzi neki – kacagott, nem is törődve Pamela meglepett arckifejezésével. Nyilván nem számított rá, hogy Amy ilyen egyértelműen utal majd a várhatókra.

- Mi az? - nézett rá a barátnője. - Ez az igazság. Az információk alapján egyértelmű, hogy ez a nyár egy nagy orgia lesz.

Összevontam a szemöldököm. Én a magam részéről nem szerettem így gondolni a várható eseményekre.

- Az ötszázezres fődíjat valószínűleg az a lány kapja majd, aki a legjobban táncol Jeremy farkán – folytatta Amy. - Mégis mi más magyarázat lenne?

Pamela megrázta a fejét és ő is felnevetett.

- Már megmondtam. Borzalmas vagy, Amy. - Aztán rövid hallgatás után hozzátette: - De valószínűleg igazad van.

- Nem... - motyogtam magamban. Egyáltalán nem erről volt szó.

- Nem lenne ellenemre az a félmillió – folytatta Amy. - Most azonban még csak annyit tudok, hogy szívesen megteszek bármit, amit Jeremy kér. Szó szerint bármit. Ha azt kéri, ugorjak, legfeljebb annyit kérdezek vissza, hogy milyen magasra. Ha azt mondja, szopjak, már térdelek is le rögtön. - Ezek a szavak azonnal megtették a hatásukat a testemre. - Remélem, én kapom majd meg a nagy pénzt.

- Ha én kapom meg az ötszáz rongyot... az nagyszerű lesz – mondta Pamela. - De ha nem, nagyon fogok örülni a százezernek is. Jó hasznát venném az iskolához és egy új kocsi is jól jönne.

Amy elfintorodott.

- Sztriptíztáncos vagy, kislány. Biztos összekalapoztál kétszázezret csak a múlt évben. Miért lenne szükséged erre egy új kocsihoz?

A másik lány hangosan felnevetett.

- A Pamelamobil túl sokat élt már át velem. Itt az ideje lecserélni. Nem mintha az a BMW nem lenne kiváló a maga módján, de most egy Lotus Elise-re vágyok. Szerintem nagyon szexi.

- Hmm. Én is örülnék egy új kocsinak – mondta Amy. - Jó lenne egy 2014 Chevrolet Camarót vezetni. Eddig azonban még csak nem is álmodhattam róla, hogy megengedhessem magamnak. De, visszatérve az eredeti témához, ha alkalom adódik rá, kérdezzük meg Jeremy-t, hogy mit kell tenni a nagy pénzért cserébe! Valószínűleg nem ad majd nekünk egyenes választ, de talán ki tudom húzni belőle. Tudod... Játszadozzunk kicsit!

Pamela megvonta a vállát.

- Jeremy nem olyan fajta fickónak tűnik, akit könnyű csőbe húzni. Persze tévedhetek is, de nem hinném.

- Én viszont a volt férjemet a hét minden napján képes voltam átverni. Egészen addig, amíg egyszer meg nem jött az esze.

- Te házas voltál?

- Igen – bólintott Amy. - Eddie-nek hívták és fekete volt. - Várt egy pillanatig, hogy hogyan reagál Pamela az elhangzottakra. Azonban nem kapott semmi értékelhető választ. A másik nő csak ült ott és várta, hogy ő folytassa.

- Csak három évig voltunk házasok – szólalt meg végül ismét Amy. - Az egész egy nagy hiba volt. Sosem szerettem őt eléggé.

- De akkor miért mentél hozzá? - vonta fel a szemöldökét Pamela. - Én... ha valaha is megházasodok, száz százalékig biztos akarok lenni, hogy szeretem a partneremet. Sosem házasodnék meg anélkül, hogy ezt érezném. És ugyanez lenne igaz Rá is. Nem adnám alább a biztos és megfellebbezhetetlen szerelemnél.

- Azért mentem hozzá, mert fantasztikus volt az ágyban – válaszolt Amy. - Tudod, mit mondanak. Ha egyszer már voltál egy feketével, sose akarsz majd mást.² De egy idő után már így is unalmassá vált a dolog.

- Én még sosem voltam fekete férfival – vont vállat Pamela, majd félresöpört pár kósza tincset az arcából. - Nem mintha bármi bajom lenne velük, félre ne érts! Ha egyszer majd megjelenik az igazi, és történetesen fekete lesz, egy pillanatig se fogok habozni, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot.

Amy megrázta a fejét.

- Négy különböző pasival csaltam meg Eddie-t már a házasságunk első évében.

Pamela meglepetten felvonta a szemöldökét.

- Akkoriban egy pénzügyi cégnél dolgoztam egy irodaépületben. Mind a négyüket onnan ismertem - magyarázta Amy. - Az egyikük a főnököm volt.

- A fizetésemelés kicsikarásának legjobb módja, gondolom.

- Nem. Ez sosem a pénzről vagy ilyesmiről szólt. Csak szexről. Teljesen belehabarodtam. Meg kellett kapnom minden egyes nap. Belehaltam volna, ha nem érzem a farkát a számban vagy a puncimban minden egyes nap. Egyszerűen fenomenális volt. Amikor pedig a fenekembe dugta...

- Oké, oké. Értem – kacagott fel Pamela. Bizonyára neki is az járt a fejében, mint nekem. Amy egy igazi nimfomán vadmacska volt. Egyértelműen mindent megtett, hogy élvezhesse az életet. Amikor Pamela végül abbahagyta a nevetést, hozzátette: - És mit szólt a férjed, amikor rájött a... szenvedélyedre?

Amy elfintorodott.

- Páros lábban rúgott ki. A magam lábára kellett állnom. Szükségem volt extra munkára, úgyhogy a helyi szupermarketben éjszakáztam. Aztán Eddie pár hónap múlva visszafogadott. Onnantól kezdve majdnem egy évig hűséges is voltam hozzá.

- Egy évig?

- Igen. Aztán jött az a srác, akit egy moziban ismertem meg. Végül... nos... a kocsijában kötöttünk ki a parkolóház egy eldugott sarkában. De csak azután, hogy kivertem neki a film alatt. Aztán jött megint a főnököm. És a felesége.

- A felesége? - hördült fel Pamela.

- Mindketten sokkal idősebbek voltak nálam – fészkelődött Amy. - De volt néhány igencsak extrém szokásuk, amik felizgattak. A számát se tudom, hányszor hancúroztunk hármasban. Általában azt hazudtam Eddie-nek, hogy a szüleimet megyek meglátogatni, csak hogy egy pár órát együtt tölthessek Jackkel és Kimmel. Olyan... olyan dolgokat csináltunk együtt, amikről korábban azt se tudtam, lehetségesek. Annyi mindent tanultam tőlük...! Annyi mindent!

- És mi történt, amikor Eddie erre is rájött.

- Ismét kirúgott, aztán beadta a válókeresetet – morgott Amy. - Én pedig visszamentem a szupermarketbe. Felmondtam korábban, amikor Eddie visszafogadott. Aztán a főnököm bajba került a saját főnökénél és kirúgták. Engem is menesztettek a pénzügyi részlegtől. Azt hiszem, a cég minden nyomot el akart tüntetni, megelőzve egy szexuális botrányt vagy ilyesmi. Az üzlet érdekében. Akkor kerültem a Hooters-hez. Az ottani főnökömnek még kifejezetten tetszett is, hogy a nimfomániám miatt rúgtak ki. Miután pedig annyit dolgozhattam, amennyit szerettem volna és jó borravalókat is kaptam, otthagyhattam a szupermarketet. Most se élek luxusban, de jól megvagyok. Keményen dolgozok és igyekszem nagyon kedves lenni a vendégeimhez. A borravaló meg csak nő.

- És az új főnököd a Hooters-nél nem akarta kihasználni a helyzetedet, ha már egyszer tudott a korábbi kihágásaidról? Csak bemégy az irodájába, felfektet az asztalára és eltöltötök egy kellemes öt-tíz percet, vagy ilyesmi?

- Meglepő, de nem. Úgy tűnik, boldog házasságban él és nem számít neki más, csak a felesége. Hidd el, már próbálkoztam.

Pamela elfintorodott.

- Na és Jack és Kim? Gondolom nagyon élvezték a kikötözősdit. Nekem is van egy hozzád hasonló barátom.

Amy bólintott.

- Én mindenképp jól éreztem magam. Akkor is, ha én parancsoltam és akkor is, ha én voltam az alárendelt. - Felsóhajtott és megrázta a fejét. - Amikor megcsaltam Eddie-t, még sokkal fiatalabb voltam. Más ember voltam még. Az... nem szabadott volna, hogy megtörténjen.

- Megbántad, ahogy alakultak a dolgok?

Amy vett egy mély levegőt.

- Ha most visszatekintek rá, bűntudatom van, amiért hazudtam neki és olyan hosszú időn keresztül megcsaltam. De, az igazat megvallva, egyáltalán hozzámennem se kellett volna soha. Az volt a legnagyobb hiba. Nem szerettem őt eléggé. És nem álltam készen arra sem, hogy megállapodjak valaki mellett.. - Ismét felsóhajtott. - Na és veled mi a helyzet, Pam? Te voltál valaha házas? Vagy legalábbis álltál közel hozzá?

- Pamela – javította ki a másik. - Kérlek... csak Pamela, nem Pam... És nem. Mindkét kérdésre.

- És szeretnél valaha is megházasodni?

A másik lány lassan bólintott.

- Ó, igen. Csak még meg kell találnom hozzá a megfelelő férfit. Ha egyszer majd megházasodok, onnan már nem lesz visszaút. Az örökké fog tartani. Higgy nekem!

- Elég nehéz lehet kapcsolatot építeni a te munkáddal – tapogatózott Amy. Nem akart beletenyerelni semmibe.

- Mert sztriptíztáncos vagyok? - nevetett fel Pamela. - Meglehet. Ez lehet az oka annak is, hogy már nyolc hónapja nem randiztam. Nehéz megbíznom a pasikban azok után, amit minden egyes éjszaka végig kell csinálnom. Többnyire csak az alpáribb fajtával találkozom. Az évek során ez eléggé megviselt. Őszintén, nagyon nehéz ezek után megbízni bármilyen férfiban is. Szomorú, hogy ezt teszi az emberrel a munka.

- Én sosem gondoltam rá, hogy sztriptíztáncos legyek – vallotta be Amy. - De fogadok, ha az lennék, azok közé tartoznék, akik még élvezik is. És jó is lennék benne. Vagy legalábbis... azt hiszem, jó lennék benne.

- Még nem késő elkezdeni – mosolygott Pamela. - Ugyanannyi idősek vagyunk és nekem is felível még a karrierem. - Egy pillanatra elhallgatott, majd óvatosan megkérdezte: - Na és Jack és Kim? Találkozgattok még?

Amy összepréselte az ajkait és szemmel láthatóan igyekezett visszafojtani a könnyeit.

- Kim végül kezdett féltékeny lenni, azt hiszem. Jack nagyon sok időt töltött velem. Úgy értem, minden reggel ott térdeltem az asztala alatt, épp csak hogy beért az irodába, Az egész ebédszüneteimet vele töltöttem. Kim egyszer a fejemhez vágta, hogy csak egy játékszer vagyok nekik és lejárt a szavatossági időm. Elhajtott és soha nem mehettem vissza. Ez közvetlenül az után volt, hogy elvesztettük az állásunkat. Próbáltam még beszélni Jackkel, de azt mondta, nem szeretné kockára tenni a házasságát egyetlen punciért, amiről pontosan tudja, hogy úgyis megcsalná.

Pamela hátra hőkölt.

- Ez... durva volt.

- Az – motyogta Amy. - Az egész az volt. Sosem csaltam volna meg őt. Sosem kötődtem még senkihez annyira, mint hozzá. A legdurvább pedig, hogy ő most már hatvannyolc, én pedig harminc vagyok.

- Én is randiztam egyszer egy ötvennégy éves pasival, amikor még csak tizenkilenc voltam – válaszolta Pamela. - Bár nem tartott sokáig.

- Az idősebb férfiak a legcsodásabb szeretők – mosolyodott el Amy. - Tizenhét éves koromban volt egy ötvenöt éves pasim.

Folytatása következik!

1Hooters: Nemzetközi gyorsétteremlánc, mely sült csirkeszárnyáról, hamburgereiről, csapolt söréről és pincérnőiről, a narancssárga sortot és fehér trikót viselő Hooters-lányokról híres. Budapesten is van éttermük.

2Once you go black, you never go back: Szó szerinti fordításban, „Ha egyszer feketére váltasz, sosem akarsz vissza (váltani).” és a black (fekete) és back (vissza) szavak hasonlóságával is játszik.