Panzió 2096 11. rész - Kezek az éttermi asztal alatt

Írta: Marokfegyver

Előzmény: Panzió 2096 1. rész
Közvetlen előzmény: Panzió 2096 10. rész

***************************************************************

Jorán közelebb tornázta a székét az asztalhoz.

Imall kapott az alkalmon, és az asztal takarásában, feltűnés nélkül helyezte a kezét a férfi izmos combjára. Nem sokat időzött ott céltalanul, megmarkolta a falloszt.

A pincér felkapott néhány étlapot a pultról, és a vendégekhez sietet. Egy várt már a kedvező alkalomra – testközelből látni a meztelen lányokat –, s amikor észrevette, hogy az asztal alatt is kezdődik valami, még arra sem ügyelt, hogy ne fejjel lefelé tegye eléjük a díszes étlapokat.

Jól sejtette: a másik fekete nő keze saját lába közt mozog.

A pincérrel és az étlappal senki sem törődött, ezért az 5D-s személyzet legkíváncsibb képviselője visszavonult a pult fedezékébe, és diszkréten rendezgette a nadrágja tartalmát.

– Mit csinálsz? – sziszegett rá az ANGÉLA feliratot viselő, 5D-s, karcsú pincérnő.

– Mit?... Kijössz a raktárba?

– Nem vagyok hülye. Várd meg a Kicsit…! – Kicsinek a pultoslányt nevezték maguk között.

– Azt nem mindig lehet rábeszélni, ahogy a hangulata irányítja.

– Engem meg még kevésbé – jelentette ki a pincérnő.

– Még sosem sikerült – nyöszörgött panaszosan a pincér.

– Na, látod? Éppen erről beszéltem. Várd meg a Kicsit!

– Hol van?

– Elment a mosdót megnézni.

– De onnan már megjöttek, a meztelen vendégek voltak bent… Kettő nem jött még vissza!

– Na, akkor beállt hozzájuk, egy hármasba – vont vállat Angéla.

– Az jó, vagy rossz? – töprengett a pincér, nadrágja elejét a pult oldalához nyomogatva.

– Jó, mert láthatod, hogy a Kicsi mindenre rábeszélhető. Rossz, mert lehet, hogy úgy megkúratja magát, hogy már nem fogja a te micsodádat igényelni.

Az asztal mellett Diánának kissé oldalra kellett dőlnie, hogy láthassa, ami közvetlenül mellette történik. Felkacagott, de gyorsan a másik irányba nézett, nehogy azt gondolják róla, hogy kineveti, amit látott.

– Semmi értelme sincs – gondolta, majd visszafordult, és egyre kevésbé ügyelve a diszkrécióra, értetlenül figyelte, ahogy Imall húzogatja Jorán péniszét. – Úgysem jön belőle semmi, de akkor sem kézzel kellene – mosolygott magában, majd megkérdezte: – Mit csináltok?

Imall egy pillanatig úgy hitte, hogy felesleges egy fiatal lánynak magyarázni, hiszen semmit sem tudhat a hagyományokról, de meglátta Diána tekintetében az érdeklődést.

– Játszunk – válaszolta rövid csend után.

– Szopni is szoktál? – érdeklődött a lány, nem értve a játék lényegét.

– Mindenki szokott szopni – felelte Imall. – Te már nem tudod, mert ebbe a világba születtél, de régen sok olyan… játékot ismertek az emberek, amivel jól szórakoztak egymás társaságában. A szopás sem olyan volt, mint amit ti ismertek – tette hozzá –, és sok egyébről már nem is hallottatok. Az, amikor reggel szopsz egy fiút, és megiszod a 3 deci spermát, már a mai kor gépies terméke, semmi köze sincs az őseink orgazmusához.

– Az orgazmus… az mi? – ámult el a lány. – Az valami állati tulajdonság?

A nő kereste a szavakat ahhoz, amit szavakból úgysem lehet megérteni.

– Azt mondd meg, hogy jó-e! – kérte a lány türelmetlenül, majd hirtelen felszisszent.

Észrevette, hogy az asztal túloldalán ülő fiúk egyike zavaros szemekkel fordul a mennyezet felé… A fiú mellett ülő, másik fekete, a szomszédnő karja ugyanúgy mozgott, akár ennek, a beszédesnek, már amennyire az asztal feletti mozdulatokból erre következtetni lehetett.

Diána nem sokat gondolkodott, lehajolt, hogy saját szemével győződhessen meg arról, ami az asztal takarásában zajlik. Megint felszisszent, mert ugyanazt a péniszt, amit ő hónapok óta minden reggel szop, most legalább négyszeresére duzzadva látta, és a fekete hajú nő rángatta, miközben félig lehántotta róla a bőrt.

Folytatása következik!