Gyönyörök szigete III. rész - Tour de Devon 1. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete II. rész 6. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 7.

*********************************************************************

Miután az együttlétünk elérte forró, szenvedélytől túlfűtött csúcspontját, csak feküdtem ott a könyvtár szőnyegén, Pamelát magamhoz ölelve, egy jó ideig. Csendben teltek a pillanatok, én pedig visszaidéztem magamban a napból eltelt pillanatokat.

Ha eddig nem lett volna az, most már teljesen egyértelművé vált, hogy Pamela az a nő, akit egész életemben kerestem. Egy szemernyi kétségem sem volt. Teljesen beleszerettem.

Néhányan úgy gondolnák, előbb le kellett volna ülnöm és alaposan kiértékelnem minden lányt, akit ide hívtam, de akkor ennek nem éreztem semmi szükségét. Pamela volt nekem a megtestesült tökély és kész. A többi hölgy is gyönyörű volt és vonzó, de Pamela volt az, akit a szívem választott. Akkor, ahogy ott feküdt a karjaimban a könyvtárszobában, ez volt a legvilágosabb dolog az életemben.

Egy idő után Pamela megjegyezte, hogy szeretne lezuhanyozni. Azon kívül pedig rámutatott, hogy nem lenne jó dolog, ha a többiek így találnának ránk, meztelenül ölelkezve a padlón. Ők is akarnák a maguk részét, viccelődött, és nem volt benne biztos, hogy erre fizikálisan fel vagyok készülve.

Nem válaszoltam az elképzeléseire, bár egyértelműen csábító ötlet volt. Ehelyett visszafogottan emlékeztettem Pamelát az este hét órakor esedékes vacsorára. Mindenkit nyomatékosan megkértem, hogy legyen ott. A szőkeség rákérdezett, milyen büntetés jár annak, aki kihagyja a vacsorát, én pedig játékosan azt válaszoltam, hogy egy alapos elfenekelés, mire ő csak nevetett.

Egy hosszú és érzéki csók után végül tényleg különváltunk. Én úgy döntöttem, visszamegyek a saját lakrészembe és lezuhanyozok. Egyértelműen szükségem volt rá.

Szokatlanul sokáig zuhanyoztam, visszaidézve a Pamelával átélteket újból és újból. A gyönyörű arcát, a vonaglását és a nyögéseit, amikor belé hatoltam. Teljesen felizgatott még az emléke is...

Természetesen a könyvtárból sem hiányozhattak a megfigyelő kameráim, így az első együttlétemről Pamelával ott pihent a tökéletes felvétel a számítógépemen. Kétség sem férhetett hozzá, hogy soha nem is fog eltűnni onnan. Valószínűleg ezt fogom a legtöbbször visszanézni az összes közül. Talán még DVD-re is kiírom az első adandó alkalommal.

Miután kiléptem a zuhanyzóból és megszárítkoztam, felvettem egy vékony ruhát és úgy döntöttem, lepihenek egy kicsit. Kora délután volt és mivel még órák voltak hátra a vacsoraidőig, úgy döntöttem, nem árt egy kis pihenés. Szerettem volna szundítani, azonban...

Eszembe jutott, hogy megígértem a lányoknak, hogy elviszem őket egy túrára a vízeséshez. Azonban nem maradt már túl sok időm előkészülni. Abban egyeztünk meg, hogy a túra délután kettőkor indul majd, ameddig már csak tíz perc volt hátra. Azonnal össze kellett kapnom magam.

Felvettem egy strapabíró sortot és egy régi pólót a legjobb túrabakancsom mellé. Aztán megtöltöttem a hátizsákomat vizes flakonokkal és némi harapnivalóval, valamint számtalan tégely szúnyog- és kullancs elleni krémmel mindannyiunk védelme érdekében Természetanyával szemben. Nem sokkal később pedig már siettem is, hogy megkezdhessük a túrát.

***

A birtok északi végéből indultunk, ahol felvezettem a hat lányt egy keskeny csapáson az erdőbe, majd végig egy szeles sziklaperemen. Hamarosan visszaértünk a tengerszintre, majd egy nyugat felé induló útra kanyarodtunk. Elmondtam mindenkinek, hogy a vízesés, ami felé tartunk, egy mérföldre van ezen az úton, az út jelentős részét azonban egy nem épp kis meredekségű emelkedő alkotta.

Számtalan sziklával és saras folttal kellett megküzdenünk, ahogy egyre közelebb kerültünk úti célunkhoz. Emellett pedig még a kiálló ágakra és a föld fölé türemkedő gyökerekre is oda kellett figyelni. Persze közben többször meg is kellett állnunk, hogy a lányok pihenhessenek egy kicsit és levegőhöz jussanak, miközben belekortyoltunk a vízbe és ettünk egy keveset, hogy visszanyerjük az energiánkat. Legtöbbjük nem is gondolt bele, milyen megerőltető lehet ez a túra. Talán egyikük sem.

Pamela és Trish, akik mindketten eléggé fittek voltak, nem látszott, hogy bármiféle problémával küszködnének. Lindsay és Amy azonban elég gyakran megtorpantak, hogy levegő után kapkodjanak. A legfiatalabb lány gyakran kapaszkodott Trish kezébe, hogy ne essen hasra a csúszós terepen. A jelentős megerőltetés ellenére azonban mindketten ragaszkodtak hozzá, hogy haladjunk tovább. Akaraterőben nem szenvedtek hiányt, az biztos.

Szerencsére az emelkedő hamarosan egy fennsíkba torkollott, sokkal könnyebbé téve a terepet. A legtöbben nagyon izgatottá váltak, amikor elértünk egy lávabarlanghoz, alig pár száz méterre a vízeséstől. Itt is leültünk egy kis időre és hallgattuk, ahogy az óceán méretes hullámai nekicsapódnak a parti szikláknak. Mindenki vidáman beszélgetett. Szemmel láthatóan jól érezték magukat a szigeten. Ettől én sem lehettem volna boldogabb.

Miután elhagytuk a barlangot, felajánlottam, hogy egy kis kitérővel elvezethetem őket egy tisztásra, ahol számos sziklarajz található, amit még az őslakosok hagytak itt évszázadokkal ezelőtt a lávafalon. Ezek a rajzok számos helyen megtalálhatók a térségben, engem azonban az ősi írások mindig jobban lekötöttek.

A képek pontos értelme valószínűleg örökre homályba vész, de ki lehetett venni alakokat, amik férfiakat, nőket, családokat, kecskét, házi állatokat, kenukat, néha pedig talán még szörfdeszkákat is ábrátoltak. Úgy készültek, hogy egy hegyesre csiszolt követ illesztettek a falhoz és egy nagyobb, tompa darabbal ráütöttek a végére. Nagy részük akár háromszáz éves is lehetett.

- Ez meg mi? - kérdezte Pamela, végigsimítva egy faragványon, ami a „Kristanna vilje elsker deg for evig, Jeremy”-szöveget ábrázolta. - Ez a te neved.

Felnevettem, amikor megpillantottam az előtte heverő követ.

- Emlékszel, amikor a norvégiai barátomról meséltem neked? Kristannáról. Aki remélhetőleg csatlakozik is hozzánk a hét végéig. Nos, volt idő, amikor kitalált egy saját nyelvet és néha csak azon volt hajlandó beszélni. Teljesen megőrjített vele, de pont ezért csinálta. Szeretett az idegeimre menni, de többnyire a maga tréfás módján. Két éve talált itt egy üres sziklafelületet és hagyott nekem egy kódolt üzenetet.

- Na és mit jelent? - csatlakozott Devon a beszélgetéshez.

Válaszként csak megvontam a vállamat.

- Fogalmam sincs. De egy nap elegem lesz és veszek egy norvég-angol szótárat. Majd meglátjátok, miről beszéltek, amikor Kristanna megérkezik. Van egy sajátos személyisége. Meg fogjátok érteni. Bízzatok bennem!

- De legalább a szikla, amin hagyta az üzenetet, egyébként üres volt – jegyezte meg Pamela. - Szégyen lenne, ha valaki tönkretenne egy ilyen emléket, csak hogy másokat nyaggasson az üzeneteivel. Bárcsak magammal hoztam volna a fényképezőgépemet! - Rám nézett és szinte könyörgő pillantásokat küldött felém. - Máskor is elhozol majd minket ide, Jeremy? Kérlek. Annyira szeretném lefényképezni ezeket... aztán majd tanulmányozni.

Ismét felnevettem a gondolatra, hogy Pamela mennyire messze áll a sztriptíztáncosokról alkotott általános képtől. Hány táncos lány vetne akár csak egy érdeklődő pillantást is néhány ehhez hasonló képre? De nem csak hogy érdekelték őt, Pamela tanulmányozni is akarta őket. Felfedni a titkukat. Hihetetlen...

- Elhozlak ide bármikor, amikor csak akarod – ígértem meg. - Csak szólj nekem és indulhatunk is!

Miután visszatértünk az útra, csak pár percbe telt, hogy elérjük a végső úticélunkat. Amikor megpillantottuk, többen a lányok közül csak szótlan mozdulatlanságba merevedve bámulták a sziget legnagyobb vízesésének szépségét. Egy vastag vízfolyás ugrott fejest egy kis tóba egy kiálló sziklaperemről, majd tovább csordogált a közeli óceánba. A parton emelkedő sziklafalat vastagon benőtték a növények, igazi trópusi hangulatot kölcsönözve a tájnak. Egy szóval csodálatos volt.

Ezúttal Lindsay és Trish sajnálkozott, hogy nem hozták magukkal a fényképezőgépüket, hogy megörökíthessék a látképet. Nekik is megígértem, hogy visszatérünk még ide majd a közeljövőben, úgyhogy nincs veszve semmi. Devon és Camille azonban megfelelően felkészültek. Magukkal hozták az okostelefonjukat, így számtalan képet készíthettek a körülöttünk elterülő vidékről.

Mindannyian fürdőruhát vagy bikinit viseltek a ruhájuk alatt, úgyhogy hamarosan neki is vetkőztek és beleugrottak a tó mellig érő vizébe. A víz egyértelműen felüdítette őket a hosszú túra után. Devon a vízesés felé indult és beállt a vastag vízpermet alá. Lindsay és Camille azonnal követték a példáját és beálltak mellé.

A magam részéről én leültem egy sziklára a parton és mosolyogva figyeltem, ahogy Pamela, Trish és Amy fröcskölik egymást. Magával ragadó látvány volt, ahogy visongva próbálták elkerülni a többiek támadását. Hamarosan Lindsay is csatlakozott hozzájuk, elsősorban Trish-t véve célba.

Az utóbbi megragadta a fiatal lány meztelen vállait és a víz alá rántotta a fejét. Amikor feljött a víz alól, levegő után kapkodva, Lindsay arcán huncut mosoly terült szét, jelezve, hogy ezért még bosszút fog állni a kanadai lányon, aki azonban nem látszott komolyan venni őt és ismét a víz alá rántotta. Természetesen az egész végig harsány kacagás közepette zajlott. Biztos voltam benne, hogy Trish sose csinálna semmi olyasmit, amivel veszélyeztetné Lindsayt.

Egy váratlan pillanatban azonban Pamela kacagva Trish hátára ugrott, amitől a kanadai lány is a víz alá zuhant. Lindsay pedig azonnal megragadta a kínálkozó lehetőséget és hevesen fröcskölni kezdte Trish-t, amikor Pamela ismét a felszínre engedte. Amy visszahúzódott és vigyorogva figyelte a történéseket, miközben Devon és Camille továbbra is a vízesés alatt ücsörögtek.

Végül azonban Devon feltápászkodott és elindult felém. Letelepedett Amy mellé és együtt javasolták, hogy üljek be melléjük a vízbe. Udvariasan visszautasítottam őket, arra hivatkozva, hogy a házban hagytam a fürdőruhámat. Azonban hozzátettem, hogy nekem már az is tökéletesen megfelel, hogy ott ülhetek és nézhetem, ahogy ők élvezik a vizet.

Amy és Devon vetettek egy gyors pillantást egymásra és elmosolyodtak, majd kinyúltak és megragadták a csuklóimat, hogy berántsanak maguk mellé. Teljesen meglepődtem, bár nem igazán kellett volna. Mindketten vidáman kacagtak, ahogy becsobbantam melléjük. Nem haragudtam rájuk, természetesen, de egy kicsit aggódtam a túrabakancsom miatt. A legjobb párat vettem fel, ami most tejesen átázott... De hát meg kellett fizetnem az árát, hogy az egyetlen férfi lehessek hat gyönyörű nő között.

Röpke vonakodás után viszonoztam fröcsköléseiket. Aztán Pamela mögém osont és a hátamra ugrott. Én azonban nem hagytam, hogy lenyomjon a víz alá.

- Kapjátok el! - kiáltotta Pamela és hamarosan a többiek is megragadták a különböző testrészeimet. Ekkora túlerőnek képtelen voltam ellenállni.

Még egy további óráig maradtunk a vízesésnél, nevetve fröcskölve egymást. A hazafelé vezető út már könnyebb volt, főleg, mivel többnyire lejtőn haladtunk. Meglepődtem, hogy mindenki megelégedett a magunkkal vitt harapnivalókkal és én magam sem voltam éhes. Bár inkább éheztem volna, mint hogy a lányok hiányt szenvedjenek valamiben. Az ő jóllétük sokkal fontosabb volt a sajátomnál.

Amikor visszaértünk a házba, megegyeztünk, hogy hétkor ismét találkozunk a vacsoránál. Emlékeztettem őket, hogy az esti étkezésre mindig ugyanabban az időpontban kerül majd sor. Aztán visszavonultam a saját lakrészembe. Már csak egy hosszú és pihentető fürdőre vágytam. Sok mindenen mentem át az utóbbi huszonnégy órában, és alig vártam a lehetőséget, hogy elernyeszthessem fáradt izmaimat a forró vízben.

Folytatása következik!