Versus VI. rész 1. fejezet

Előzmény: Versus I. rész
Közvetlen előzmény: Versus V. rész 5. fejezet

Írta: MELD9003
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. augusztus 12.

**************************************************************************

A debütálás

- Gyerünk, bébi! Küldd le a maradékot! Megjött – mondta Wendy, miközben figyelte, ahogy Saskia BMW-je leparkol az épület előtt.

- Ó! Remek – sóhajtott Sarah és letette a poharát a bárpultra. - Majd találkozunk, Ted.

- Ja. Majd találkozunk, lányok – válaszolta a csapos, figyelve, ahogy a másik kettő kilép az ajtón.

A lányok átvágtak a parkolón Saskia felé, aki, mint általában, most is patyolat tiszta és tükörsimára vasalt tengerészkék kosztümöt viselt, rikító vörös tűsarkút és hatalmas napszemüveget.

- Helló! Hogy vagytok ma? - kérdezte az idősebb nő, miközben berakták az utazóbőröndöket a csomagtartóba.

- Jól, köszönjük – csivitelte Wendy behuppanva a hátsó ülésre. Sarah szótlanul foglalta el az anyósülést és kissé idegesen Saskiára mosolygott.

- Ne aggódj, Sarah! - mondta az idősebb nő, elfordítva a slusszkulcsot. - Biztos vagyok benne, hogy minden rendben fog menni.

Egy hét telt el azóta, hogy először jártak Boxton Hallban. Sarah számára azonban ez a hét talán túl gyorsan is elment. Ez volt az, ami ezen az estén végig a fejében járt. Wendy pedig nem igazán segített ebben, hiszen egész héten csak erről az estéről beszélt, ami szőke barátnőjét csak még idegesebbé tette. Alig tudott figyelmet fordítani a tennivalóira, így az ideje (és a pénze) nagy részét a Red Lionben töltötte Wendy társaságában, vagy kettesben a másik lány hálószobájában, hogy kicsit „gyakoroljanak”. Nem gondolta meg magát a vállalásával kapcsolatban, most pedig már nem is hátrálhatott meg, hogy cserben hagyja Patriciát.

- Ó, minden pénz a megfelelő helyre kerül. Tisztán érzem – mondta és az ablakon kitekintve figyelte az elsuhanó tájat.

- Szeretnétek valami zenét? - kérdezte Saskia.

- Ja. Nyomd csak be a rádiót! - vágta rá Wendy.

Sarah csak sóhajtott és a szemét forgatta, ahogy a helyi rádió hangja felhangzott a hangszórókból.

- Pompás. Némi Bon Jovi meg asztalos munka reklámozás. Igazán hasznos, köszönöm szépet. - Fészkelődött egy kicsit az ülésben és megpróbált elszundítani.

Úgy egy óra múlva, amikor begördültek a pompás ornamentikával kikovácsolt kapun, Wendy gyengéden megütögette Sarah vállát.

- Ébredj, bébi! Itt vagyunk.

- Mmm. Hm...? Hogyan?

- Itt vagyunk.

- Ó! Rendben.

- Jól aludtál? Elég kényelmes volt az ülés? - mosolygott rá Saskia.

- Ööö... megteszi.

Keresztülhaladtak az udvaron, majd Saskia leparkolt, hogy a trió csatlakozhasson a hatalmas tölgyfaajtónál várakozó Perkins-hez.

- Neked legalább nem kell így kicsípned magad, bébi. Ez a gönc belekerült egy vagyonba – morgott Wendy.

- Ó, mindjárt megszakad a szívem – fintorgott Sarah. - Rajtad legalább lesz egyáltalán valami. Én tök meztelenül fogok birkózni egy eszeveszett ribanccal, aki félholtra akar kefélni a közönség előtt.

- Ó! Sajnálom. Még mindig nagyon ideges vagy?

- Hát... csak egy kicsit. Gyere! Inkább menjünk be!

- Szép napot, hölgyeim! Elkérhetem a csomagjaikat? - lépett előre a komornyik.

- Köszönjük, Perkins – mosolygott rá Saskia.

Végigsétáltak a folyosón, be a fogadó szobába, ahol Patricia már várta őket, az alkalomhoz illően kiöltözve.

- Helló, Sarah! Reméltem, tudok veled pár szót váltani, mielőtt elvonulnál felkészülni a műsorra.

- Ó! Oké.

- Nos, a mai rendezvény kilenckor kezdődik majd. A tiétek lesz a második páros a menetrendben, úgyhogy, reményeink szerint, fél tízkor már a szőnyegen leszel.

- 9:35-re pedig már a padlón – viccelődött Sarah.

- Esélytelen – kacagott fel Patricia. - Bárki, aki le tudja győzni Saskiát, elég jó kell hogy legyen, hogy állhassa a sarat nálunk.

- És kivel fogok megküzdeni? - kérdezte a szőke lány.

- Azt még nem döntöttük el. De ne aggódj! Olyasvalaki lesz, aki kellőképp megfelelő partnered lesz.

- Ki dönt erről? - kérdezte Wendy.

- Én vagy Saskia. Ő a helyettesem.

- Ó! Értem – pillantott Sarah a szemüvege felett Wendy-re.

- Megteszem, ami tőlem telik – vont vállat mosolyogva Saskia.

- Fél nyolc körül az egyik szolgálólány, Nina vagy Michelle, be fogja vinni a köntösödet és a felszerelésedet a szobádba. Továbbá adni fog egy kártyát a ma esti párosításokkal is – tájékoztatta Patricia.

- Oké.

- Mi is a méreted?

- Tízes.

- Mit szeretnél jobban? Tangát vagy bikini alsót?

- Egyértelműen bikini alsót, köszönöm.

- Hmm... a tanga szerintem is túl merész lenne hozzád – vonta össze a szemöldökét Saskia.

- Hagyjál lógva! Egyszerűen csak nem szeretem, oké? - morgott a szőke lány.

- De az enyémet szereted – vigyorodott el Wendy barátnője fülébe suttogva. - Van már elég belőle a szekrényedben.

- Csss!

- Rendben! - pillantott Patricia felvont szemöldökkel Saskiára. - Perkins megmutatja a szobádat, én pedig majd még meglátogatlak titeket később.

Patricia meghúzta az ajtónál lógó kötelet, majd leült a barátja mellé. Amikor pedig a komornyik megérkezett, Saskia Sarah felé fordult.

- Akkor majd később találkozunk, Sarah – mosolygott rá. - Sok sikert!

- Köszönöm – válaszolta a lány kurtán és követte Perkinst a szobájához. Miközben Wendy-vel követték a csomagokat cipelő komornyikot, halkan sugdolóztak.

- Láttad azt a számító vigyort, ahogy rám nézett? Sok sikert, azt mondja. Sok sikert a francokat! Biztos összerak majd valami eszeveszett ribanccal – dohogott a szőke lány.

- Ezt nem tudhatod biztosan – próbálta megnyugtatni Wendy. - Az is lehet, hogy Patricia dönt majd.

- Tudom, oké? De ha Saskia kezébe kerül a döntés, alaposan fel kell majd kötnöm a gatyamadzagot.

- Itt is vagyunk, hölgyeim – intett Perkins a szoba felé.

- Köszönjük – mosolygott rá Wendy és bezárta maguk mögött az ajtót. - Egek, nézd mekkora ágy! - sóhajtott, miután körbenézett a helyiségben. - Mit szólnál még egy gyors gyakorlómenethez?

- Szó se lehet róla – morgott Sarah. - Inkább egy italt szeretnék és egy kis pihenést.

- Oké, bébi – mosolyodott el a nagyobb lány. Magához ölelve barátnőjét és nyomott egy csókot az arcára. Aztán ismét köre nézett, keresve a kötelet, amit meghúzhat, de csak egy telefont talált az asztalon. - Á! – kapta fel.

- Halló! Hatos szoba? - szólalt meg egy hang a vonal túlsó végén.

- Igen. Szeretnénk kérni két gin-tonikot jéggel a szobánkba, kérem.

- Természetesen, kisasszony.

- Köszönöm – válaszolta Wendy és letette a kagylót, majd Sarah felé fordult, aki kifelé bámult az ablakon. Az arcán együtt érző kifejezés jelent meg és odalépett a barátnőjéhez, hogy átölelje.

- Gyönyörű a kert, nem igaz? - próbálta kissé elterelni a másik gondolatait.

- Hmm. Sétálhatnánk egyet holnap... Ha még képes leszek rá egyáltalán – húzta el Sarah a száját.

- Ne már, bébi! Akárkit is állítanak ki ellened, te lazán elvered. Biztos vagyok benne.

- Hát azt nagyon remélem.

Ekkor kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Sarah oda ment és kinyitotta az egyik szobalány előtt, aki fehér blúzban és térdig érő fekete szoknyában várakozott odakint.

- Az italaik, kisasszony – nyújtotta át mosolyogva a tálcáját.

- Köszönjük – motyogta Sarah. - Mi is a neve?

- Nina vagyok, kisasszony. Én leszek ma este a szolgálatukra – hajtott fejet a szobalány.

- Ó! Rendben.

- Ez lenne minden, kisasszony?

- Ööö... igen. Köszönöm, Nina.

- Szolgálatára, kisasszony. Később visszatérek az öltözékével – mosolygott a lány, majd a lépcső felé indult.

Sarah becsukta az ajtót és Wendy felé fordult.

- Egek! Ez nagyon fura volt – kuncogott a szőke lány.

- Mire gondolsz?

- Hát ez a sok „igen, kisasszony”, meg „szolgálatára, kisasszony”... Ez a lány annyi idő, mint én, ha nem idősebb, mégis úgy beszél hozzám, mintha egy trottyos arisztokrata lennék, vagy ilyesmi.

- Engem nem zavar. Könnyen meg tudnám szokni – kortyolt bele Wendy az italába. - Gyerünk, igyál te is, aztán ágyba bújhatunk pár órára, ha az segít feltöltődni.

Gyorsan felhajtották az italaikat, majd levetkőztek és bebújtak a takaró alá. Wendy hátulról átölelte a szeretőjét.

- Mmm! Ez az ágy valami mennyei – dorombolta, miközben gyengéden csókolgatta Sarah tarkóját.

- Nehogy bármi is eszedbe jusson! Aludni szeretnék.

- Ünneprontó – morogta a nagyobb lány, tovább csókolgatva barátnője hátát.

- Hagyd abba, Wendy! Épp elég, hogy ennyire ideges vagyok. Ha még fel is izgatsz mellé, biztosan nem lesz esélyem.

- Jól van, na! Akkor hagylak aludni – mosolygott Wendy és beállította a telefonja ébresztőóráját.

Kényelmesen elhelyezkedtek és a nagyobb lány még egyszer megcsókolta a szeretője arcát.

- Minden rendben lesz, bébi – suttogta, Sarah azonban már csak félálomban morogva válaszolt.

Folytatása következik!