Leckék a profitól 1. rész

Írta: Marokfegyver

Cintia (23) meséje

Sokáig megszólítani sem mertem. Olyan zavarba jöttem mindig, ahányszor összefutottunk a ház előtt, vagy a liftnél, mintha legalábbis egy sztár lenne. Tulajdonképpen az is volt, hiszen annyian látogatták, hogy megtölthettek volna egy kisebb színháztermet.

Azt gondoltam, hogy a házban, rajtam kívül senki sem jött rá, hogy ez a lány mivel foglalkozik. Aztán rádöbbentem, hogy talán én vettem észre legkésőbb, mindenki más már régóta tudja. A felismeréstől kezdve gyakorta vad álmok találtak meg, és ébren is mind többet foglalkoztam vele gondolatban.

Egy-egy vendége körülbelül félórát maradt, és mivel az ajtóban – kivétel nélkül – puszival, mosolyogva köszöntek el egymástól, biztos lehettem benne, hogy jó volt nekik… amit odabent csináltak. Miért is ne lenne jó? Azt mesélték a barátnőim, akik nálam jóval többet tapasztaltak már, hogy nem véletlenül nevezik a szexet élvezésnek.

Fantáziámban egyre színesebbekké váltak azok a képek, amit az ajtókon és falakon túl történtekről rajzolgattam. A lányt és a pasikat annyiféle intim helyzetben, és olyan sokszor elképzeltem, hogy némelyik visszatérőt ismerősként kezeltem, bizalmasan el is neveztem, a lányt pedig a barátnőmnek tartottam.

Akadtak már kedvenceim is a látogatók közül, és amikor az egyikre mosolyogva ráköszöntem a városban – s homlokát ráncolva, megtorpanva bámult rám –, észbe kaptam, hogy ezek csak egyoldalú ismeretségek. Különben meg kinéztem a pasasból, hogy annyi helyre járogatott már, hogy akár lehetett neki olyan esete is, aki rám emlékeztette, mert huncutul visszamosolygott.

Nem tudtam, hogy a lány nőket is fogad-e, vagy azok a nők, akik időnként megjelennek, valami barátnő-félék, esetleg kolléganők. Ez a szegmense nem is izgatott, csak eljátszottam a gondolattal, hogy becsengetnék a csajszihoz, és kérnék egy alapos nyalást. Persze, előtte szép lassan vetkőzzön le, és engem is vetkőztessen… Nem tudtam, hogy konkrétan mi az, amire vágyom, hiszen kezdőnek számítottam még a szexben, de utólag, pár év távlatából úgy látom, hogy mindenre nyitott voltam, azaz nyitott lettem volna.

Legelőször a véletlennek köszönhetően beszélgethettünk:

Könnyedén felszaladtam a 7. emeletre, ha úgy láttam, hogy még magasan jár, vagy nem nagyon halad a lift. Azon a délutánon is meglódultam volna, ha ez a lány nem várakozik éppen, türelmetlenül nyomkodva a gombot. Ott álldogált egy pár is – egy 40 körüli pasi és harmincas felesége –, de azok nem érdekeltek. Csatlakoztam a várakozókhoz, és már előre örültem, hogy közös fülképen fogok utazni – vele!

Hogy mit reméltem? Nem képzeltem, hogy spermaszagot fogok érezni, vagy, hogy a liftezéssel belelátok az életébe, vagy esetleg valamit megérzek abból az élvezetből, amiben folyamatosan része lehet… egyszerűen csak jó érzés volt a közelében lenni. Talán ugyanígy gondolkozott a pasi is, mert úgy helyezkedett el a fülkében, hogy közvetlenül a csajszi mögé kerüljön, s így – jól láttam! – szinte észrevétlenül dörgölőzhetett hozzá. Én már szigorú tekintettel hátrafordultam volna – ahogy a villamosan szoktam, amikor valaki a fenekemet simogatja –, de a csaj rezzenéstelen arccal tűrte. Ötemeletnyit – 12 másodpercet – utaztunk együtt, amikor a pár kiszállt, és… haha... elöl az asszony, mögötte vonult a pasas álló farokkal. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, összenéztünk a lánnyal, és majd’ kipukkantunk a nevetéstől.

– Mit fog szólni az asszony? – kockáztattam meg a kérdést.

– Lekókad az ajtóig… – vont vállat a lány – vagy hamar lerántja a bugyit a nőről.

– De rád állt neki, nem az asszonyra! – bizalmaskodtam újdonsült ismerősömmel.

– Attól, hogy rám állt fel, még benyomhatja a nőbe…

Közben megállt a lift a hetediken. Kiszálltunk.

– Te is itt laksz? – csodálkozott a lány.

Kis csalódást éreztem, mert én már az első nap észrevettem, amikor ideköltözött, ő meg nem tudja, hogy ugyanazon az emeleten lakunk.

– Persze – vágtam rá, az ajtónkra mutatva. De folytatni akartam az előbbi témát: – Tizenkét másodperc alatt kész volt a pasi…

– Tizenkettő? – kacagott. – Te számoltad? Ha utazunk még egy-két szintet, bele is élvezett volna a gatyájába.

Rajtam volt a csodálkozás sora:

– Csak úgy? Magától?

– A seggemtől – jelentette ki a lány.

– De úgy értem: Nem is kell kirázni, csak elsül magától?

– El hát, ahogy kell.

– Érdekes. Akkor miért akarja mindenki, hogy fogjam meg és rázzam ki?

– Mer’ úgy élvezetesebb. Megcumiztatni nem akarnak?

– Deee… Akadnak próbálkozások.

– Nekem van olyan napom, hogy mindenki csak szopást kér.

– És?

– Mit tehetnék? Legyen szopás, de azért a levetkőzéshez ragaszkodnak, ha nincs is sok értelme.

A lakása ajtaja előtt álltunk. Kulcscsomó a kezében, de láthatólag szívesen társalgott.

– Szeretsz… szopni?

Egy pillanatig magam is túl intimnek tartottam a kérdést, de láttam az arcán, hogy nem zavarja.

– Néha igen, néha meg muszáj – válaszolt elgondolkozva.

– Végig… csinálod?

– Általában. Jobban járok, mintha mindenemet összekenik… De ilyet a pasik szoktak kérdezni, mintha nem lenne mindegy, hogy szeretek-e szopni, vagy nem szeretek, végigcsinálom-e vagy sem, amikor ők úgyis tudják, hogy mit akarnak, és nem én vagyok a megrendelő, hanem ők.

Ezzel a mondatával megingatta a nonstop élvezésre vonatkozó elképzelésemet.

– Neked akkor csak… munka? – fogalmaztam meg a dilemmámat.

– Általában igen. Vigyázni is kell, hogy ne keveredjenek össze a dolgok, de közben szeretem magam, a körülményekhez képest jól is érezni. Ezt a kettősséget egyensúlyozom. – Megint felkacagott: – Pályaválasztás előtt állsz? Azért ez a sok kérdés? – Kizárta és kinyitotta az ajtót. – Bejössz?

Megráztam a fejem, de akaratlanul léptem előre egyet: Nem tudnám megmagyarázni, mitől illant el a bátorságom:

– Folytathatjuk máskor?

– Gyere csak, amikor jónak látod!

A délután hátralévő részében és álmatlanul forgolódó éjszakám minden percében bántam, hogy nem mentem be hozzá. Lesz-e még ilyen alkalom?

Akkoriban suli után néhányan feljártunk az egyik csajhoz, és – ahogy ezeket a lopott perceket neveztük – „beavattuk egymást”.

Természetesen elmeséltem nekik a liftes kalandot is, és az azt követő beszélgetést is.

– Ha csak ketten lettek volna, akkor basztak is volna? – szörnyülködött Niki.

– Miért? – kérdezett vissza Barbi. – Benne van a házirendben, hogy „liftbe’ baszni tilos”?

– Menyiért csinál egy szopást? – kíváncsiskodott az egyik srác, Bence.

Elég nyíltan beszéltünk egymás között, sőt némelyek ennél a pontnál tovább is elmerészkedtek, ezért nem csodálkoztam a lényegretörő kérdésen, inkább az lett volna szokatlan, ha nem kerül szóba.

– Azt nem tudom – válaszoltam –, de szerintem kezdj el spórolni, mert jó csaj.

– A szopásban másodlagos, hogy jó-e a csaj, az első a technika!

– Arra meg nem tudok neked mit mondani – vontam meg a vállam.

– És azt tudod, hogy lenyeli-e?

– Le szokta, hogy össze ne kenjem mindent a… geci.

– Mindent elmesélt? – nézett rám gyanakodva Niki, miközben fülig vörösödött, mert ő bizony csak félig-meddig szokta elárulni, hogy mit művelnek Bencével olyankor, amikor átmennek a szomszéd szobába.

– Miért? Mi van abban? Ezek természetes dolgok lányok és fiúk között. Miért ne mesélhetné el? – Meglepődtem saját magamon, mert nem mindig vélekedtem így.

– Hallod? – húzta magához Bence a még mindig piros arcával küszködő Nikit. – Ha úgyis mindenki tudja, hogy mit csinálunk, mert mindenki azt csinálja, akkor mit kell rajta szégyellni?

Folytatása következik!