Gyönyörök szigete XXI. rész - Kiengesztelődés 2. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXI. rész 1. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 20.

*********************************************************************

Nem sokkal később az érdeklődés és a félelem érzései kergették egymást a lelkemben, amikor kiszúrtam a kukkoló szoba egyik monitorán, ahogy Kristanna heves vitának tűnő eszmecserét folytat Pamelával. Az én nézőpontomból úgy tűnt, norvég barátnőnk épp kiosztja a másik szőkeséget az előcsarnokban.

- Menj innen, Kristanna! – mordult fel Pamela lehangoltan.

A másik nő azonban határozottan megrázta a fejét.

- Sajnálom, de eszem ágában sincs. Gondold át, mit teszel, Pamela! Gondold át, mit mondasz! Nézz mélyen magadba! Igazából nem akarod elhagyni Jeremy-t.

- Menj innen! – erősködött Pamela karba font kezekkel.

- Te tényleg el akarod hagyni őt?

- Nem fair, hogy kémkedett utánunk.

- Kit érdekel, hogy mi a fair? Ez a szerelemről szól, Pamela. A szerelem sokszor nem fair. De így is ez a legcsodásabb érzés kerek e világon. Te és Jeremy olyan jól egymáshoz illetek! Miért adnád fel ezt?

- Mégis mit tehetnék szerinted? – puffogott Pamela. – Menjek vissza Jeremy-hez, omoljak a karjaiba és bocsássak meg neki?

- Nem látok rá okot, miért ne.

- Többé már nem tudom, kicsoda Jeremy – morogta. – Azt hittem, tudom, de sohasem ismertem őt igazán. El se hiszem, hogy kémkedett utánunk! Egy magára valamit is adó férfi se csinálna ilyet.

Kristanna áthelyezte a testsúlyát egyik lábáról a másikra és csípőre tett kézzel bámult Pamelára.

- Jeremy az a fajta férfi, akivel az ember csak egyszer találkozik élete során. Én tudom, Pamela, és te is. Ő bármit megtenne érted. Bármit kockára tenne, hogy veled lehessen. – Egy pillanatig habozott, majd hozzá tette: - Te pedig épp el akarsz sétálni, mert nem tetszik a fickósabb oldala?

- A fikósabb oldala?! – csattant fel Pamela. – Most komolyan, te ennyivel lerendezed?!

- Igen. Elvégre senkinek nem ártott vele.

Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, Kristanna mindent megtesz, hogy Pamelát mellettem tartsa. Ez nagyszerű dolog volt tőle meg minden, de… miért tenne ilyet Kristanna? A múlt éjszaka után legalábbis egyet értettünk, hogy elmélyítjük a kapcsolatunkat egymással. Vajon ő meggondolta volna magát?

- Ha Jeremy nem a neked való ember, Pamela, akkor menj csak el! Törd össze a szívét! De jobban teszed, ha biztosra mégy, hogy később sem fogod meggondolni magad, mert azok után nincs visszaút. Én a magam részéről tudom, hogy Jeremy-nek te jelented a világot. Már négy éve ismerem azt a férfit. Négy éve. Sosem láttam még őt boldogabbnak, mint veled ebben a pár hétben. Feladnád ezt az egészet, csak mert egy kicsit mást gondoltál az összképről? – Kristanna megcsóválta a fejét. – Ha így áll a helyzet… akkor megőrültél.

- Nem őrültem meg!

- Én szeretem Jeremy-t, Pamela. Azt szeretném, ha boldog lenne. Ez az, amire leginkább vágyom a számára. Ő egy csodás ember, nagyszerű ember, aki bármit megtenne, hogy boldoggá tegyen téged. Hányszor mondtad ezt nekem te is? Sosem fogsz találni még egy férfit, aki őszintébb lenne, odaadóbb és szeretetteljesebb, mint Jeremy. Hányszor mondtad nekem te is pontosan ugyanezt? Hányszor jellemezted őt pontosan ugyanilyen szavakkal a két legjobb barátodnak a szigeten, Trish-nek és Amy-nek? Ellenkeztek ők valaha is?

- Gondold végig, mit adsz fel! – folytatta Kristanna egyre erőteljesebb hangon. Egyre hevesebben. – Ha van akárcsak egy kicsi részed is, ami még mindig vágyik Jeremy szerelmére, ragadd meg azt mélyen legbelül! Viszont én egy dolgot garantálhatok neked, Pamela. Menj haza úgy, ahogy tervezted! Menj csak! Egy hét múlva nagyon mérges leszel magadra, hogy meghoztad itt életed legrosszabb döntését. Gondolj arra a sok alkalomra azóta, hogy mi ketten találkoztunk, amikor azt mondtad nekem, hogy ő a legcsodásabb férfi, akivel valaha találkoztál és hogy egy férfi sem lehet csodásabb, mint Jeremy! Számtalanszor mondtad ezt nekem. Gondolj erre, Pamela! Használd az eszed! Ne tedd ezt! Ne menj el!

- Menj csak, ha úgy akarod! – mutatott végül Kristanna a kijáratra. – Menj csak és hagyd el a szigetet! Térj vissza az életedhez Marylanben! Menj vissza a sztriptízbárba, ahol riszálhatod magad idegenek ölében, miután más idegenek bankókat dugtak a bugyidba! Menj vissza a régi életedhez, ahol egyszerű tárgyként kezelnek! Menj csak vissza! Ha úgy gondolod, az az élet jobb, mint amit Jeremy, és én is, nyújthatunk neked itt, a szigeten, hadd kísérjelek én ki és kívánjam neked a legjobbakat!

Pamelának beletelt néhány pillanatba, amíg összeszedte az erejét, hogy reagáljon.

- Szerinted tényleg nem tett Jeremy semmi rosszat, amikor kamerákat rejtett el mindenhol?

- Nem.

Pamela tehetetlen dühében széttárta a karjait.

- Persze hogy így gondolod. Hiszen te is benne voltál. Tudtál mindent arról, hogy kikémlelt minket.

- Te is pontosan tudtad, hogy a többi lánnyal azért hoztak ide titeket, mert Jeremy remélte, hogy így megismerheti a reménybeli menyasszonyát – jelentette ki Kristanna. – A kukkoló szoba, ahogy mi hívjuk, eredeti szerepe az volt, hogy Jeremy megtudhasson mindent, amit róla mondanak a háta mögött. Az a fickó többszörös milliomos. Szerette volna tudni, hogy valaki tényleg magáért szereti-e és nem… a bankszámlája miatt.

- A pénz sosem fordult meg a fejemben, amikor Jeremy-re gondoltam – lett Pamela egyre dühösebb. – Semmit se számít nekem, hogy kétmilliárd dollárja van, vagy két centje. Én mindig is csak olyasvalakire vágytam, aki törődik velem és szeret engem… Aki jól bánik velem. Valaki, aki őszinte. Egészen a múlt estéig azt hittem, Jeremy ilyen.

- Senki sem őszintébb Jeremy-nél.

- Baromság – köpte Pamela, ami miatt akaratlanul is leszegtem a fejem a kukkoló szoba rejtekében. Egyértelmű volt, hogy fortyog a dühtől. Sosem hallottam még Pamelát ilyen gyűlölettel beszélni bármiről is.

- Mégis miben hazudott neked? – erősködött Kristanna. – Mikor nem volt őszinte? Bármit is mondott neked az a férfi, Pamela, azt a lehető legőszintébben mondta. Az egyetlen dolog, amit elhallgatott, a kukkoló szoba volt. De azt is bevallotta. Időbe tellett, de bevallotta. Jeremy sosem hazudott neked. Soha nem is tenné.

Stella Maxwell alias Kristanna

Pamela karba fonta a kezeit és Kristannára bámult.

- Nem értem, hogy tudsz így kiállni érte.

- A kukkoló szoba segített Jeremy-nek felismerni, hogy teljesen tiszták az érzelmeid iránta. Ráadásul sokkal gyorsabban, mint egyébként lehetséges lett volna – világította meg Kristanna. – Jeremy paranoiás, Pamela. Bárki, akinek ennyi pénze van, görcsösen bizalmatlan, ha kapcsolatokról van szó. De a kukkoló szobának hála hallhatta azt a sok csodás dolgot, amit a többieknek mondtál róla a szigeten. Arról, hogy mennyire szereted őt. Jeremy zsigeri félelme, hogy egyszer beleszeret egy pénzhajhász szukába, akit csak a pénztárcája érdekli és nem ő maga. Feleségül veszi, csak hogy a nő pár év után elváljon tőle és magával vigye a bankszámlája tartalmát. Persze ez önmagában valószínűleg a legkevésbé sem számítana neki. Ami számítana, az az lenne, hogy azt hitte, az a nő szereti őt, pedig mégsem. Jeremy nem bírná ki, ha összetörnék a szívét… megint.

Kristanna elhallgatott, mielőtt folytatta volna: - Ő ugyanazt akarja az élettől, mint te, Pamela. Pontosan ugyanazt. Arra vágyik, hogy valaki szeresse őt. Érezni akarja a tiszta és önzetlen szerelmet. Boldog akar lenni. Annak a férfinak nagyon fontos vagy. És ő is fontos neked.

Pamela úgy mordult fel, mint egy űzött vad.

- Folyton csak Jeremy-ről beszélsz és hogy milyen csodálatos is ő. Azt mondod, el kéne tekintenem a… fickósabb oldalától, ahogy te mondtad. Nos ez nem csak egy kis ártatlan fickósságról szól. Hadd mondjam el neked, hogy az, ha rejtett kamerákkal kémkedsz valaki után, nem csak egy apró kis semmiség.

- Az sem apró kis semmiség, ha tizenegy év sztriptízes múlt van a hátad mögött. – Ezekkel a szavakkal, úgy tűnt, Kristanna csak még jobban feldühítette Pamelát. – De tudod mit? Jeremy figyelmen kívül hagyta ezt. Őt nem érdekli, hogy mivel foglalkozol. Őt nem érdekli, hogy hány száz farok előtt riszáltad már magad csak a pénzért az évek alatt.

Ekkor Pamela már a kezei közé temette az arcát és majdnem elsírta magát. Szégyenkezve elrejtette az arcát Kristanna elől.

- Jeremy-t ez mind nem érdekli – folytatta a norvég lány. – Jeremy figyelmen kívül hagyta a múltadat és meglátta azon túl azt a melegszívű, gyönyörű és barátságos nőt a csodás mosolyával, aki vagy. Meglátta azt a nőt, aki éppoly magányos, mint ő maga.

- Jeremy nem sztriptíztáncosként tekint rád – folytatta. – Nem is tekint annak. Sokkal jobban el tudna képzelni könyvtárosnak. – Kristanna megvonta a vállát. – Tekintve, hogy mennyire szereted a könyveket, én is egyet tudok érteni vele.

- Jeremy mindenkinek a lelkébe lát – folytatta egyre halkabb hangon. – Ő mindig csak a jót látja az emberekben. Sokat szenvedett már emiatt a múltban és sokan kihasználták miatta. De én továbbra is úgy hiszem, hogy ez a nagy erénye. Nem hinném, hogy te kihasználnád, Pamela. Te nem vagy olyan. Ahogy Devvy sem.

Tíz percnyi teljes csönd borult rájuk.

- Nézd, nem fogok többet itt állni és vitatkozni veled – közölte Kristanna, fáradtan dörzsölve szemeit ökleivel. – Ha tényleg haza akarsz menni, se Jeremy, se én nem fogunk az utadba állni. Én szeretem azt az embert és vele akarom tölteni az életem hátralevő részét. Nem akarok visszamenni Norvégiába, hacsak ő nincs velem.

- De gondold csak át, Pamela! – folytatta. – Valódi esély van rá, hogy legyen valami csodás közöttünk… négyünk között. Én, te, Devvy és Jeremy. Sok időbe fog telni… de adj neki egy lehetőséget! Mi négyen csodás család lehetnénk. Megadhatnánk neked minden szeretetet és törődést, amit csak el tudsz képzelni. Akár még többet is. Jeremy teljes szívéből szeret téged. Én is elérhetném, hogy így érezzek. Akárcsak Devvy. – Könnycseppek jelentek meg Kristanna szemében, miközben befejezte. – Hiszem, hogy hatalmas hiba lenne részedről, ha eldobnád ezt a lehetőséget.

Visszatartva saját könnyeit, Pamela felsóhajtott és lesütötte a szemét. Nem tudom, hogy ezek miatt az erős szavak miatt megváltoztatta-e a döntését, de úgy tűnt, már messze nem olyan mérges, mint korábban. Hamar megtanultam, Kristanna milyen jól bánik a szavakkal.

- Találd meg azt a részedet, ami szeretni akarja Jeremy-t! – erősködött. – Találd meg és engedj utat neki! Máskülönben életed legnagyobb hibáját fogod azzal elkövetni, hogy elhagyod őt és haza mész. – Halkan szipogott, mielőtt hozzá tette volna: - Nem szeretném, ha visszamennél a sztriptízbárba. Jeremy-nek igaza van. Te sokkal jobb vagy ennél.

- Szeretném, ha itt maradnál, hogy törődhessünk veled és megadhassuk neked, amit igazán megérdemelsz. Mi négyen… mind törődhetnénk egymással. Olyan boldogok lehetnénk, Pamela! Annyira boldogok. Ha Jeremy tett bármi rosszat is a kukkoló szobával, nem engedném, hogy tovább foglalkozzon vele. Sosem hagynám. Ezt fel kell ismerned.

Megfordult és a kijárat felé intett.

- Én visszamegyek Jeremy szobájába. Nem tudok többet mondani, amivel meggyőzhetnélek arról, hogy Jeremy valóban nagyszerű fickó. Ez a te döntésed, Pamela. Menj haza Marylandbe, ha akarsz! Jeremy-vel már ma délután feltehetünk egy repülőre az Államokba, ha erre vágysz. De… de mégis azt remélem, hogy maradsz. Jeremy szeret léged. Én is könnyedén beléd tudnék szeretni. Akárcsak Devvy. Nyitva áll előtted a lehetőség, hogy egyszerre három embert tudj magad mellett, aki bármit megadna, hogy boldoggá tegyen. Remélem, felismered ezt. Nem arra vágytál mindig is, hogy boldog lehess?

Kristanna kitörölt egy kósza könnycseppet a szeméből és halkan szipogott.

- Jeremy szobájában leszek, ha meghoztad a döntésedet. Remélem, alaposan megfontolod. Ha egyszer elhagyod a szigetet, onnan már nincs visszatérés. Ha elmégy, nem csak hogy összetöröd Jeremy szívét, de, ami még rosszabb… összetöröd a saját szívedet is. Kérlek… gondold ezt át!

Ezekkel a szavakkal Kristanna megfordult és faképnél hagyta a másik nőt.

Folytatása következik!