Gyönyörök szigete XXI. rész - Kiengesztelődés 4. fejezet

Előzmény: Gyönyörök szigete I. rész 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Gyönyörök szigete XXI. rész 3. fejezet

Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. július 20.

*********************************************************************

Amikor alig öt perccel később beléptem a konyhába, azonnal szembe találtam magam Amy-vel, aki lenyűgözően nézett ki. A kielégíthetetlen vadmacska még ezen a korai órán is egy rövid, falatnyi miniszoknyát viselt, aminek fehér szövetén vörös virágok sorakoztak. Az anyag szorosan a bőréhez simult és, mondani se kell, tökéletesen kiemelte lélegzetelállító alakját. Hosszú, karcsú lábai, amiket csak még vonzóbbá tett sötét harisnyája, magassarkújában csak ellenállhatatlanabbnak tűntek. Egy szóval a vörös szépség bombasztikusan nézett ki.

Az összes nő közül a szigeten Amy tetszett a legjobban miniszoknyában. Hogy miért? Amy imádta ezt a ruhadarabot, mert ebben még a szokásosnál is gátlástalanabbul flörtölhetett. A dolgon pedig csak segített tökéletesen kerek feneke, amit a falatnyi ruhadarabban könnyedén közszemlére tehetett riszáló mozgásával. Ő volt maga a flörtölés elemi ereje.

Azonban Amy-től távol állt volna, hogy csalódást okozzon azzal, amit derék felett viselt. Vörös virágmintás fehér miniszoknyájához tökéletesen passzoló vörös selyemblúzt vett fel, ami szintén szemkápráztatóan simult vonalaihoz. Telt kebleinek vonala pontosan kirajzolódott az anyag alatt. Mindkét érzéki félgömb feszesen nyomódott a vékony selyemréteghez.

Röviden, Amy egy két lábon járó szépségverseny volt, melynek mennyei varázsáról ódákat lehetett zengeni. Ritkaságszámba ment, hogy ez a nő ne hagyjon erős benyomást az emberen, bárhova is ment. Könnyedén lehetett bármely férfi legvadabb álmainak húsvér megtestesülése. Egy fehérneműmodell testével és egy kánkán-táncos lábaival a címlaplányok alfája és omegája lehetett volna.

Viki Odintcova alias Amy

Miután legalább fél percig álltam ott és csodáltam Amy-t hátulról, miközben ő a konyhapultnál várta, hogy a mikró felmelegítsen neki valamit, úgy döntöttem, tudatom vele a jelenlétem.

- Helló, Amy! – mosolyogtam rá, ahogy mellé léptem. – Mit csinálsz itt ilyen korán? – igyekeztem vidám hangot megütni, miközben hozzátettem: - Remélem, minden rendben van veled.

Amy felém fordult és összevonta a szemöldökét. Egy pillanatra mintha haragot láttam volna megcsillanni a szemében, mielőtt elfordult volna. Vajon dühös volt rám? Ha igen… vajon miért? Pamela elmondta volna neki és a többieknek a kukkoló szoba titkát? Nem… Pamela azt mondta, nem tett ilyet. De esetleg Amy kihallgathatta Pamela és Kristanna vitáját. Mi más oka lehetne Amy-nek, hogy dühös legyen rám? Semmi más nem jutott az eszembe.

- Valami baj van?

Amy lassan felém fordult és sértetten a szemembe nézett. Most már kétség sem férhetett hozzá, hogy valamitől megbántódott. Sőt… egyenesen dühös volt.

- Igen, Jeremy… baj van.

- De… micsoda? – léptem hozzá még közelebb. Néma imát mondtam a feljebbvalóknak, hogy se Amy, se senki más ne szerezzen még tudomást a kukkoló szobáról. – Mi a baj, kedvesem? Megbántott valaki?

- Igen. Te.

- Hogyan? – nyeltem egyet.

Amy a mellkasomba bökött a mutatóujjával.

- Csak úgy kisétáltál a születésnapi partimról tegnap.

- A… a születésnapi partidról? Té-tényleg? – hebegtem. Ó, a fenébe is!

Bár örültem, hogy Amy látszólag semmit sem tudott a kukkoló szoba létezéséről, összevontam a szemöldököm és zavartan néztem rá. Igaza volt. Kisétáltam a születésnapi partijáról előző este. És, ami még rosszabb, nem is mentem vissza. Az igazat megvallva, az elmúlt tizenkét óra felfokozott történéseinek hatására, ami alatt először Pamela pofozott fel, majd Kristannával kölcsönösen szerelmet vallottunk egymásnak, végül pedig érzelmesen összeborultunk ismét Pamelával, teljesen el is feledkeztem Amy születésnapjáról. Emiatt pedig most borzalmasan éreztem magam.

- Nagyon sajnálom, Amy – böktem ki végül, a vállára téve a kezem. – Nem fogok hazudni neked és nem fogok ócska kifogásokat keresni. Az igazat megvallva, nincs is mentségem. Annyira nagyon sajnálom, kedvesem!

- Miért nem jöttél vissza azután, hogy megnézted Lindsay-t?

Hangosan felsóhajtottam és megráztam a fejem.

- Volt egy szörnyű vitám Pamelával, ami után nagyon… rosszul éreztem magam. Egy darabig azt hittem, többé nem is akar majd tőlem semmit. Egy kicsit később Kristanna keresett fel és beszélgetni kezdtünk. Nagyon rosszul éreztem magam. Végül pedig Kristannával el is aludtunk.

- Mi történt köztetek Pamelával?

Ismét megráztam a fejem.

- Az nem számít, hogy pontosan mi történt. Csak az a fontos, hogy mostanra már rendeztük a dolgokat és ismét minden oké közöttünk. – Megsimogattam Amy vállát mielőtt folytattam volna: - Ennek ellenére nincs kifogásom. Vissza kellett volna mennem a születésnapi partidra. Nem akarok feleslegesen mentségeket keresni.

Amy felsóhajtott és egy pillanatra elfordította a tekintetét.

- Ó… nem te voltál az egyetlen. Végül Camille maradt az egyetlen, aki a parti végéig ott maradt. Lindsay elviharzott, miután túl sokat viccelődtünk vele és a megjegyzésével a halkonzervről. Utána se jött vissza. Te elmentél megkeresni őt, amennyire én tudom, de te se jöttél vissza. Pamela megsértődött Devonra és Krissy-re valami miatt, majd ő is elment. Krissy azt mondta, elmegy megkeresni téged, Jeremy, és ő se tért vissza. Pár perccel később Devon mondta nekünk, hogy elmegy megkeresni titeket Kristannával. És bingó, nem találod ki, ő se tért vissza.

Egyre tisztábban látszott, mennyire próbálja Amy visszatartani a könnyeit.

- Trish még ahhoz se vette a fáradtságot, hogy eljöjjön. Azt mondta, rosszul érzi magát. Ha az ő születésnapjáról lett volna szó, én ott lettem volna, bármennyire beteg is vagyok. – Eltakarta az arcát és halkan szipogott. – Azt… azt hiszem, ez is csak azt mutatja… mit… mit gondolnak rólam a többiek. Mindenki, Camille-t leszámítva, elsétált a születésnapi partiról. Vagy, Trish esetében, még azzal se törődött, hogy… hogy egyáltalán eljöjjön.

- Hé… - válaszoltam, egyre szörnyűbben érezve magam Amy reakciója miatt, és a karjaimba zártam őt. Nagyon mérges voltam magamra. Nem számít, mi történt a múlt éjjel. Mégis hogy feledkezhettem meg Amy születésnapi partijáról? Mégis hogy éreztem volna magam fordított helyzetben, ha mindenki elsétál a partimról? Pont ugyanúgy, mint most Amy…

- Csak Pamela, Kristanna és a magam nevében beszélhetek – folytattam végül. – Még egyszer, nem keresek kifogásokat. Egyikünknek sem. De a múlt éjjel… nagyon mély érzelmi hullámvasúton mentünk keresztül mindhárman. Azt hittem, Pamela végleg meggyűlölt. Egy ideig így is volt. Aztán feltűnt Kristanna és ő nyugtatott meg. Végig… végigsírtam az egész éjszakát, Amy. De tényleg nem keresek kifogásokat. Csak azt mondom el, ami történt. Kristannával olyan dolgokat beszéltünk át a múlt éjjel, amiket… amiket már évekkel ezelőtt kellett volna. Mindketten sírtunk és végül egymás karjaiban aludtunk el.

- És mi van Lindsay távozásával? – folytatta Amy, még mindig sértetten. – Na és Pamela? Devon? Trish még csak el se jött.

- Csak találgatni tudok. Mivel Pamela annyira megsértődött rám, egyedül akarhatott maradni – válaszoltam. Amy tarkójára simítottam a kezem és gyengéden masszíroztam. – Én csak annyit mondhatok, hogy nagyon sajnálom. Lenne… lenne bármi módja, hogy jóvá tegyem?

Azok a zöld szemek megteltek könnyel, miközben Amy elhúzódott.

- Nem…

- Amy… - könyörögtem. – Te is pontosan tudod, hogy sosem tennék szándékosan olyat, amivel megbántanálak. Semmi olyat nem tennék szándékosan, amivel bármelyikőtöket megbántanám. Mindannyian rengeteget számítotok nekem. Szavakkal sose lehetne leírni, mennyire borzalmasan érzem magam amiatt, hogy nem mentem vissza a partidra. Kérlek, hadd tegyem ezt jóvá!

- Sose kellett volna elmenned egyáltalán! – üvöltötte. – Hagynod kellett volna Lindsay-t menni, ahová csak akar, ahelyett, hogy utána mégy! Te kezdted az egészet! Temiattad ment el utána mindenki más is!

- Dühös volt, amiért a többiekkel úgy kinevettétek, Amy. Az egyetlen ok, amiért meg akartam keresni őt, az volt, hogy meg akartam nyugtatni és visszavinni a partira. De Pamela megtalált és minden csak rosszabb lett. Tényleg nagyon sajnálom, drágám, de ezután is mindent megtennék, hogy kiengeszteljelek.

- Tegnap volt a harmincegyedik születésnapom – mondta Amy leverten. – Ahelyett, hogy otthon lettem volna Ohióban a családommal és a barátaimmal, ahol lennem kellett volna, egy szigeten találtam volna több ezer mérföldnyire, ahol mindenki magamra hagyott a partimon, Camille-en kívül, vagy egyenesen el se jött. – Egyre jobban felhergelte magát. – Szerinted hogy éreztem magam ezek után? SZERINTED HOGY ÉREZTEM MAGAM EZEK UTÁN?

- Gondolom, hogy nem tett túl sok jót… - vontam össze a szemöldököm. – De, kérlek… engedd, hogy valamivel jóvá tegyem, Amy! Bármit. Soha nem szerettem volna bármi fájdalmat okozni neked.

Amy egy pillanatig átgondolta a dolgokat, csak hogy aztán megrázza a fejét.

- Nagyon sajnálom, Jeremy, de nem tehetsz semmit. Vannak dolgok a világon, amikre egyszerűen nincs bocsánat. Ez is egy ilyen dolog.

Azzal, bármi további nélkül, Amy hátat fordított nekem és elsétált. Én csak álltam ott letaglózva én néztem ahogy elhagyja a konyhát. Meg se várta, hogy a mikró befejezze a melegítést. El se tudtam hinni, hogy elutasította a bocsánatkérésemet.

Amy mellett az első gondolatom Pamela s Kristanna volt. Mivel mindketten a kukkoló szobában voltak éppen, valószínűleg minden egyes szót hallottak köztünk Amy-vel. Vajon mit reagálhatnak majd?

Csak abban tudtam reménykedni, hogy Amy, Pamelához hasonlóan, idővel majd átgondolja a helyzetet. Bár megértettem a dühét, és valószínűleg én is hasonlóképpen éreztem volna fordított helyzetben, még mindig reménykedtem, hogy jóvá tehetem a hibámat. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha örökké dühös maradna rám…

Folytatása következik!

Vége a XXI. résznek!