Ultra Woman és Mega Girl 2. fejezet

Amikor két képregénykarakter életre kel... a maga módján.

Írta: Ann Douglas

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 18.

********************************************************************

Mindez négy évvel korábban történt. Miután a hétvége folyamán vagy tucatszor elolvasta az „Ultra Woman és Mega Girl kalandjai”-t, Jackie megváltoztatta a véleményét arról, milyen pozíciót is szán Jonak.

Ahelyett, hogy segédnek tegye meg egy tapasztaltabb író vagy rajzoló mellé, úgy döntött, megadja neki a saját képregénycímét. Egészen pontosan azt tervezgette, hogy kiadja az „Ultra Woman és Mega Girl kalandjai”-t.

Ez a döntése nem kis ellenállásba ütközött az alkalmazottjai részéről. A legtöbbször azt hallotta a „vén rókák” részéről, hogy elment az esze. Hogy kidobja az a pénzt az ablakon, amit a cég sokkal jobb célokra is fordíthatna. A végső szó azonban mindig is az övé volt. Az egyik szerkesztő a régi bútordarabok közül még odáig is elment, hogy felhívja Mike Kirby-t, hogy elmondja neki, milyen őrültséget tervez az unokahúga a céggel.

A férfi öt perc múlva felhívta Jackie-t és csak egy kérdést tett fel neki. Tényleg hisz abban a könyvben? Aztán pedig sok szerencsét kívánt neki.

Amikor az Ultra Woman és Mega Girl kalandjai első füzete megjelent a standoknál, azonnali siker lett. A Creative Comics történetében első alkalommal egy kötetet másodszor, majd harmadszor is nyomdába kellett adni. Az új kiadvány hatalmas vitát keltett, ami csak növelte az eladásokat. Az emberek vagy gyűlölték, vagy imádták. Nem látszott középút.

Első pillantásra a sorozat meglepetésszerű sikernek bizonyult, nélkülözve az aktuálisan népszerű kiadványok minden fontosabb elemét. Abban az iparágban, ahol a szerkesztők foggal-körömmel ragaszkodtak a népszerű témákhoz, mint a mutáns szuperhősökhöz, hogy aztán az utolsó cseppet is kisajtolják belőle, túl kockázatosnak tűnt valami újba vágni.

Legelőször is a sorozatot a kései 1940-es évekbe helyezték, abba az időszakba, amivel meglehetősen kevés képregényolvasó van tisztában. Első látásra a két főszereplő a régi formulát követte, Ultra Woman egy rendőrnő titkos alteregója volt, akit a ’40-es évek nemi sztereotípiái-szerinti szerepre kárhoztattak. Mega Girl egy tinédzser lány volt, akit az utcáról mentett meg. Egyiküknek sem voltak különleges képességei. Helyette az edzettségükre és okos szerkentyűikre támaszkodtak.

A sztorik is meglehetősen mainstreamek voltak, bár tartalmaztak némi mögöttes szexuális töltetet, ami már régóta kiveszett a Batman és Robinból, amihez a leggyakrabban hasonlították. Az igazat megvallva, épp úgy, mint a Batman és Robin korai éveiben, egyes körök szóvá tették ezeket a mögöttes szexuális utalásokat, különösen azok homoszexuális vonulatait.

Ezen hőbörgéseken Jackie csak nevetni tudott. Leszámítva egy magányos átöltözős jelenetet, ahol melltartóban és bugyiban lehetett látni a két hősnőt, egyetlen erotikus jelenet sem volt a kötetben. Sőt, eltérően azoktól a jelmezektől, amiket a modernkori szuperhősök többsége visel, Ultra Woman és Mega Girl ruhaszettje szinte már komikusnak hatott.

A Jackie és a nők nagy többségének irodai viseleténél semmivel sem lengébb öltözetet Ultra Woman egy vörös tunikával toldozza meg, ami a korabeli rendőri egyenruhákra hajazott. Mega Girl egy egyszerű, hosszúujjú fehér blúzt viselt vörös mintákkal és köpennyel. Mindkettejük szoknyáját akár még egy katolikus lányiskola diákja is büszkén viselhetné.

Egy évvel azután, hogy az első szám befutott, Jackie büszkeséggel dagadó keblekkel léphetett be az irodájába a döntése miatt. Minden egyes szám elkelt az utolsó példányig, és nem telt sok időbe, hogy a kéthavi kiadás először havi rendszerességűvé váljon, egy héttel korábban pedig már a havi két számról döntöttek.

Aznap az Ultra Woman és Mega Girl már a népszerűségi lista csúcsát is elérte. Ami pedig további büszkeségre adhatott okot, a Creative Comics további négy sorozata is helyet kapott a top tízben. Természetesen ebből kettő szintén Simon-Kirby munka volt.

További siker jött az Ultra Woman játékok, babák és még uzsonnásdobozok eladásából is. Az utolsó szöget a hőbörgők koporsójába az élőszereplős „Ultra Woman és Mega Girl kalandjai” film bemutatója jelentette, ami a következő hónapban volt esedékes a mozikban országszerte.

- Jackie, van egy perced? – szólalt meg egy hang a magas, barna hajú lány háta mögül, amikor az az irodája kilincse felé nyúlt.

- Persze, Jo – mosolyodott el a protezsáltja és partnere ragyogó arca felé fordulva. – Csak adj pár percet, amíg mindent rendbe rakok!

A magabiztos fiatal nő, aki öt perc múlva belépett Jackie irodájába, csak nyomokban emlékeztetett az évekkel korábbi zavart lányra. Jo Simon már rég kinőtte kislányos vonásait, amivel párhuzamosan huszonegyéves korára elvesztette minden tizenhét éves gyerekességét is.

A kapcsolatuk természete is megváltozott az évek alatt. Az az energia, amit Jo hozott a Creative életébe, teljesen átformálta a céget. Gyorsan tanuló és egyre felelősségteljesebb munkaerőnek bizonyult. Sokan a régi gárdából, akiket már az is irritált, hogy Jackie-nek kell dolgozniuk, teljesen kiborultak, hogy tejfelesszájú kölykök osztogatnak nekik utasításukat. Sokan felmondtak, a helyüket azonban a már régóta hiányzó friss vér töltötte fel.

A két nő személyes kapcsolata is megváltozott. A testvéries viszony, ami kialakult kettejük között csak tovább fejlődött, ahogy az ötévnyi korkülönbségük növekedésükkel egyre jelentéktelenebbé vált. Néha már úgy tűnt, Jo az érettebb kettejük közül.

- Mi újság? – kérdezte Jackie, egy csésze kávét töltve mindkettejüknek.

- Azon gondolkoztam, van-e terved a hétvégére.

- Csak egy jó könyv és egy pohár bor – nevetett Jackie. – Miért?

- Most lesz a Comic-Con lenn D.C-ben – válaszolta Jo. – Arra gondoltam, jó móka lenne, ha elmennénk.

- Nem is tudtam, hogy idén meghívtak minket.

- Nem is. Nem vendégként akarok oda menni. Csak rajongóként és egy kicsit szórakozni.

- Ó! – reagált Jackie röviden.

Tudta, mire megy ki a játék. Amikor kezdett a Creative-nál, minden bemutatóra elmentek. Jó móka volt elvegyülni a rajongókkal és egy kicsit kiereszteni a gőzt egy-két napra. Sajnos azonban a siker ára véget vetett azoknak az időknek.

Nem mintha többen ismerték volna fel őket az utcán. A rajongók azonban más lapra tartoztak. Egyre többször jelentek meg magazinok címlapjain és az interjúk hasábjain. Amikor az előző évben megpróbáltak elvegyülni egy rendezvényen, végül a biztonságiaknak kellett kimenteni őket a rajongók közül. Idén, a film bemutatójával együtt, csak még rosszabb volt a helyzet.

- Te is tudod, mi történt tavaly – emlékeztette Jackie a barátját.

- Tudom… De van rá megoldásom.

- Hallgatlak – mosolygott az idősebb nő.

- Nem egyedül megyünk – javasolta Jo. – Viszünk mást is.

- Mint például…?

- Nos, sokan mennek jelmezben a conokra. Képregénykaraktereknek beöltözve.

- Jelmezek, képregénykarakterek… - vonta fel a szemöldökét várakozóan Jackie. – Forgatsz valami konkrétumot is a fejedben?

- Nos, megvannak még a jelmezeid, amiket a stúdió átküldött? – vetette fel Jo.

Jackie irodai szekrényében pihent egy Ultra Woman és egy Mega Girl jelmez. A filmstúdió küldte át őket, hogy a kiadó kampányához használják. A bemutatóra a Creative fel akart fogadni két színésznőt, hogy feltűnjenek a szerepben néhány moziban. Régi trükk volt, de a rajongók imádták.

Elsőre Jackie meglehetősen abszurdnak találta az ötletet, hogy jelmezben menjenek el a Conra. Elvégre egy feltörekvő cég feje volt és nem igazán illett hozzá, hogy így parádézzon. Aztán viszont arra gondolt, mennyire passzolt ez a fiatal Jackie Kirby-hez és mennyire szívesen vágott volna bele.

Ami pedig még fontosabb, Jo szemében is látta, mennyit jelentene ez neki. Kemény év állt a barátja mögött. Hosszú betegség után elveszítette az édesanyját, két hónappal később pedig váratlanul szakított a pasijával. Az ügy meglepetésként érte Jackie-t, ahogy mindenki mást is. Arra számított, hogy Jo és Bill Thomas az eljegyzésüket fogják bejelenteni a karácsonyi partin. Ehelyett a lány egyedül jelent meg és azt mondta, mindennek vége és nem akar beszélni róla. Azóta a nap óta egyszer sem említette az esetet.

- Mi a fene? – nevetett fel Jackie. – Elég nagy őrültség, hogy jó móka legyen. Oké. Benne vagyok.

- Remek – lelkendezett Jo. – Már szereztem is két repülőjegyet ma estére és egy szállodaszobát.

- Elég magabiztos vagy, nem gondolod? – somolygott Jackie.

- Nos, mindketten tudjuk, kit kell hibáztatni érte – vigyorgott Jackie. – A gép kilenckor indul, úgyhogy 8:30-ra a LaGuardián kell lenned.

- Nem együtt megyünk? – kérdezte Jackie.

Eva Biechy alias Joanna (Jo) Simon

- Megígértem Doctor Giordanónak, hogy beugrok a gyerekkórházba és rajzolok egy kicsit a gyerekeknek – magyarázta Jo. – A terminálnál találkozunk.

Az izgatottság a barátja arcán meggyőzte Jackie-t, hogy jó döntést hozott. Izgalmas hétvégének néztek elébe.

- De ha ma este elrepülünk – gondolta Jackie, miután a helyettes főszerkesztője távozott – komolyan bele kell vetnem magam ebbe a papírmunkába.

***

Az órák gyorsan repültek, de az aktahalom Jackie asztalán nem látszott zsugorodni. Azt fontolgatta, megkéri Jo-t, hogy maradjon és segítsen neki, de aztán elvetette az ötletet. Néhány személyes rajz a kölyköknek a városi kórházban fontosabb volt, mint bármi, amivel ő szenved. Amivel pedig nem végez estig, az ráér hétfőn is. Az utolsó pillanatig dolgozik, aztán meg csak elmegy.

Az óra 6:40-et mutatott, amikor végre az utolsó aktát is az irattárolóba lökte. Ami elég, az elég. Egy órával később az utolsó irodistát is haza küldte, nem akarva alap feladatok miatt marasztalni őket. Arra bőven elég a munkaidő.

Megdörgölte az orrnyergét. Odabenn lassan növekedett a fejfájása. Túl sok papírmunka. Szólnia kell Timnek, hogy foglaljon neki egy új időpontot az optometriára és vizsgálják meg ismét a szemét. Az utolsó látogatásakor azt javasolták, vegye egy kicsit könnyedebbre a figurát, de ő persze nem így tett.

- Kell némi aszpirin – gondolta. Az utolsó dolog, amire vágyott, az volt, hogy fejfájással szálljon repülőre.

Gyorsan átkutatta az asztalát, csak hogy aztán mindössze egy üres üvegcsét kapjon eredményként. A további kutakodás Tim kinti asztalán hasonló eredménnyel járt. Eszébe jutott, hogy Tim említette, hogy kifogyott a tylenol, amit az asztalán szokott tartani, és majd a hétvége után pótolja.

- Nos, legalább Jo tart minden sürgősségi ellátmányt az asztalán – gondolta Jackie. – A múltkor, amikor az egyik srácnak elszakadt a nadrágja, még tűt és cérnát is előkerített valahonnan. Persze csak a fickó kezébe nyomta, hogy az javítsa meg magának.

- Lássuk! – nyitotta ki a lány terebélyes asztalának felső fiókját. – Elemek… ceruzák… Á! Itt is vagyunk. Tylenol.

Miközben leküldött két kapszulát egy pohár vízzel, felfigyelt rá, hogy Jo alsó fiókja enyhén nyitva áll. Ez szokatlan volt a lánytól, aki szinte már fanatikus precizitással zárt be mindent. Nem mintha amiatt aggódott volna, hogy valamit ellopnak tőle. Egyszerűen csak rühellte, ha félkészen látják a munkáit.

- Valószínűleg annyira sietett a kórházba, hogy elfeledkezett róla – motyogta Jackie, miközben a fiók felé nyúlt, hogy bezárja.

Két próbálkozás után egyértelművé vált, hogy valami odabentről nyitva tartja a fiókot. Benyúlt és elkezdett kipakolni mindent, amit csak talált.

A fiók alján egy nagy dossziéra akadt, ami annyira meg volt tömve rajzokkal, hogy vagy fél tucatnyi befőttes gumi tudta csak egyben tartani. A kíváncsiság eluralkodott rajta, így hát lerángatta a gumikat és kinyitotta a dossziét a terebélyes rajzolóasztalon.

- Egek! – nyögte, ahogy szétterítette a rajzokat.

Mindegyik az Ultra Woman-képregények karaktereit ábrázolta, de nem úgy, ahogy valaha is ábrázolták volna őket a füzetek lapjain. Felemelte a legközelebbi vázlatot. Az Mega Girlt ábrázolta az egyik ősellenségükkel, a Fekete Macskával. Ezen a képen viszont Mega Girl derék felett meztelen volt, a lábai között egy hasonlóképp félmeztelen Fekete Macskával. Annyira részletesen ki volt dolgozva az egész, hogy még a Macska pihés szőre is élethűen állt combjai között.

Hirtelen ismerős érzés öntötte el Jackie-t a rajzzal kapcsolatban. Már látta korábban, amikor úgy egy éve az egyik szerkesztő letöltött vagy fél tucatnyi erotikus fanartot az internetről. Csatolta is egy jelentéshez, amiben azt javasolta, a kiadók együttesen álljanak ki az alkotók szerzői jogaiért.

Jackie azonnal a szemetesbe hajította a jelentést. Ugyanabba a kategóriába sorolta a dolgot, mint a rajongói történeteket. Elvégre az alkotó nem kért pénzt a művéért. Csak azért osztotta meg, hogy más rajongók is láthassák. Ha bármit is foglalkozniuk kéne vele, gondolta, maximum fel kéne fogadniuk párat az amatőr alkotók közül, tekintve egy-egy rajz minőségét. Mostanra a főszerkesztő megértette az emögött rejtő miérteket.

A következő kép is ugyanazt a két karaktert ábrázolta. Ezúttal viszont Mega Girl teljesen fel volt öltözve. Négykézláb állt, a szoknyája pedig derékig fel volt hajtva, feltárva szemérmét. Vágatában egy hatalmas felcsatolható szerszám merült el, amit most is a félmeztelen Fekete Macska viselt. A szuperhős lány arcán a színtiszta élvezet kifejezése tükröződött.

A következő három rajz Ultra Womant ábrázolta. Kettőn a szárnysegédjével a meztelenség különböző fokaiban, egyszer pedig egyedül, ahogy ujjait saját barlangjába mártja.

- Hmm. Nagy kár, hogy ezeket nem adhatjuk ki – nevetett Jackie magában. – Legalább azok a vaskalapos szarzsákok megfulladhatnának a saját felháborodásukban.

Teljesen elmerült a rajzok lapozgatásában. Két továbbit is felismert az internetről. Csak huszonöt további ábrázolás áttanulmányozása után figyelt fel valami furcsaságra. A képeken egy férfi sem volt.

Az Ultra Woman-sorozat füzetei nem szenvedtek hiányt hímnemű karakterekben. Az igazat megvallva az előző évben közkézre került rajzok többségén épp az szerepelt, ahogy egyikük vagy másikuk jól megrakja Ultra Womant és Mega Girlt, vagy éppen élvezi képzett szájmunkájukat. Persze egyik rajz sem érte el azoknak a minőségét, amikről mostanra kiderült, hogy mind Jo rajzolta.

- Jo a nőkhöz vonzódna? – tette fel a kérdést magának Jackie ennyi kép után. – Ezért szakított Bill Thomasszal?

A meglepetés, amit akkor érzett, amikor megtalálta a rajzokat, a legkevésbé sem volt mérhető ahhoz, amit az utolsó csomag kibontásakor érzett. Ezek a darabok már sokkal kidolgozottabbak és szakszerűen kiszínezettek voltak. Mindegyik Ultra Womant és Mega Girlt ábrázolta meztelenül vagy félmeztelenül különböző pozitúrákban egymáshoz simulva. A legjelentősebb eltérés a korábbiakhoz képest viszont a karakterek fizimiskája volt.

Akkor régen, amikor Jackie először elolvasta Jo házikészítésű képregényét, felfigyelt a hasonlóságokra Mega Girl ábrázolása és a valóéletbeli Joanna Simon között. A hasonlóság csak nőtt, ahogy Jo idősödött és nőiesebbé vált, valamint egyre több figyelmet fordított a megjelenésére. Azonban az sem kerülte el a figyelmét, hogy Ultra Woman ábrázolása az első kiadott változatban eltért az otthoni készítésűtől.

Az új Ultra Woman meglehetősen hasonlított Jackie-re. Akkoriban a nő ezt egyfajta tiszteletadásként könyvelte el, amiért esélyt adott Jo-nak. Felidézte, hogy a bácsikája egyszer azt mesélte neki, az eredeti Captain Marvel az 1940-es években a színész Fred McMurray-re hajazott. Jackie ezt még hízelgőnek is találta. Pláne, hogy csak távoli hasonlóságról volt szó. Nem is igazán figyelt fel rá senki más.

Ezeknél a képeknél azonban semmi kétség sem maradt. Ultra Woman és Mega Girl számtalan szexuális pozitúrában ábrázolva egyértelműen Jacqueline Kirby-t és Joanna Simont jelenítették meg. Az ábrázolás szinte már fotorealisztikus volt, egészen olyan részletekig menően, mint a vágás az ő bal mellén, ami egy gyerekkori balesetből származott. Még egy olyan kép is akadt, amin Mega Girl/Jo azt a sebhelyet csókolgatja Ultra Woman/Jackie-n.

Hosszú percekig ücsörgött ott csak maga elé bámulva. Nem tudta, mit kellene kezdenie a felfedezéssel. Egy része azt kívánta, bárcsak sose találta volna meg a dossziét, azonban tudta, nem teheti csak úgy vissza és tettetheti, hogy nem történt semmi. Tennie kell valamit. De mit?

A karórája csipogása törte meg Jackie gondolatainak folyamát. Tudva, mennyire el tudja veszíteni az időérzékét munka közben, inkább még idejekorán beállította, hogy mikor kell elindulnia a repülőtérre. Mostanra a korábban rendelt taxinak már odakinn kell várakoznia rá.

Gyorsan visszarendezett mindent abba az állapotba, ahogy találta a fiókban, majd megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor az végül a helyére csusszant.

Mindent, amire szüksége volt a hétvégi utazáshoz, már órákkal korábban összepakolt és kikészített az ajtóba. Csak fel kellett kapnia és már indulhatott is az útjára. Kábán figyelte, ahogy az emeletek sorban követik egymást a lift paneljén, miközben az esze azon járt, mit kellene kezdenie a felfedezésével.

Folytatása következik!