Ultra Woman és Mega Girl 3. fejezet

Amikor két képregénykarakter életre kel... a maga módján.

Írta: Ann Douglas

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 18.

********************************************************************

- Azt hittem, már nem is érsz ide – mondta Jo, amikor Jackie végül kilépett a taxijából a reptéri terminál előtt.

- Kicsit elvesztettem az időérzékemet – mentegetőzött az idősebb nő, miközben kifizette a taxist, alapos jattot csúsztatva az összeg mellé. Elvégre a pasas rekordidő alatt kihozta őt a repülőtérre. Azonban, az órájára pillantva, még így is látta, hogy legalább fél órát késett. – Rohannunk kell, ha még el akarjuk érni ezt a járatot – markolta meg a bőröndjeit.

- Semmi szükség a rohanásra. Még rengeteg időnk van – kapta fel Jo a saját táskáját. – A 9:30-as járattal megyünk.

- Azt mondtad, 9:00-kor indulunk – csodálkozott Jackie.

- Ha elmondtam volna, hogy 9:30-kor indul a gép, még mindig az irodában lennél – mosolygott a lány. – Túl jól ismerlek már.

- És én vajon mennyire ismerlek téged? – gondolta Jackie, miközben követte a barátját a terminál felé. – Egyértelműen nem annyira, mint eddig hittem.

Jackie lehunyta a szemét a rövid, Washingtonba vezető úton. Jo nem tűnt zavartatni magát miatta, neki pedig így volt még egy kis esélye átgondolni a kapcsolatukban beállt hirtelen változást.

Az, hogy talán Jo leszbikus… vagy legalábbis biszexuális, javította ki magát, a lány Bill Thomas-szal való románcára gondolva, nem zavarta őt különösebben. Semmi gondja nem volt a meleg emberekkel. Bár neki magának még sosem volt kapcsolata egy másik nővel, volt egy jó barátja, aki pár éve bevallotta, hogy a saját neméhez vonzódik.

Susan Wonggal másodéves gimnazista koruk óta barátok voltak. Debbie Mazowieckivel együtt ők voltak a három muskétás női változata. Amikor Susan bevallotta, hogy leszbikus, messze nem lepte meg annyira, mint az, hogy Debbie-vel számtalan afférjuk volt az évek során. Az a tény, hogy ez nem tűnt fel neki, letaglózta Jackie-t. Nem a kapcsolat ténye zavarta, hanem az, hogy neki nem tűnt fel egy ennyire szoros kötődés a két legjobb barátja között. Ezek után már értette, hogy Debbie azirányú döntése, hogy az egyetem után a nyugati partra költözik, miért érintette annyira mélyen Susant.

Megjegyezte magában, hogy az első adandó alkalommal fel kellene hívnia Susant. Már hónapok óta nem beszéltek egymással. A legutóbbi épp akkor történt, amikor a másik nő összeköltözött az új szeretőjével. Kár, hogy most rögtön nem tud beszélni vele, gondolta. Elkellene a tanácsa.

Nem, döntötte el. Az, hogy Jo esetleg a nőkhöz vonzódik, egyáltalán nem zavarta. Ezzel a ténnyel könnyedén megbirkózna. Azt volt nehéz elfogadni, hogy ha mindez igaz, akkor talán szerelmes lenne belé? Ha pedig igen, akkor ő mégis hogy érez viszont, Jo iránt?

Egy gyors taxiút után Washington belvárosa felé, Jo egy újabb meglepetéssel rukkolt elő Jackie számára. Korábban felhívta a rendezvény szervezőit és elmondta nekik, hogy a Creative küld két színésznőt, hogy személyesítsék meg Ultra Womant és Mega Girlt a hétvégén. A szervezők magukon kívül voltak az örömtől a hír hallatán. Miután két „sztárvendégük” az utolsó pillanatban lemondta a szereplést, azonnal be is ütemezték a két „színésznő” megjelenését a szombat délutáni műsorba.

Jackie eleinte kissé bugyután érezte magát, felöltve az Ultra Woman-jelmezt másnap reggel. Jo viszont teljesen be volt zsongva. Alig várta, hogy kimehessen és elvegyülhessen a rajongók között, akik már megtöltötték a számtalan kiállítótermet.

- Nos – gondolta Jackie, miközben felvette az Ultra Woman-maszkot és hátrafogta a haját – legalább senki sem fog felismerni ebben a hacukában.

- Ideje az akciónak, Ultra Woman – lökte hátra Jo a köpenyét, heroikus pózba vágva magát.

- Vezess, Mega Girl! – nevetett Jackie, megígérve magának, hogy a legjobbat hozza ki ebből az egészből.

Meglendítve saját köpenyét, követte a vörös-fehér ruhába öltözött bűnüldözőt kifelé az ajtón.

Nem tartott sokáig Jackie számára, hogy teljesen feloldódjon. Régen volt már, hogy hasonló con-on járt és bármit is látott volna belőle a rajongók rohamán túl. Annyian voltak beöltözve, hogy ők meglepően kevés pillantást és még kevesebb megjegyzést kaptak. Azok többsége is kimerült a „jó jelmez”-típusú megjegyzésekben. Azon kapta magát, hogy annyira jól érzi magát, hogy a Jo miatti aggodalmai már teljesen tova is szálltak.

Amikor Ultra Woman és Mega Girl feltűntek a saját bemutatójukon, a szervezők teljesen leizzadtak az egyszerű fotózás gyors kérdezz-felelekké alakulásától. A képregényrajongók vicces társaság tudnak lenni. Ha a „színésznők” nem tudnak válaszolni a karakterükről feltett kérdésekre, a rajongók csak egyre agresszívabbak lesznek. Az egyik szervező emlékezett egy incidensre pár évvel korábbanról, amikor az egyik beöltözött vendég annyira elutasító volt a megszemélyesített karakterével szemben, hogy majdnem lázadást robbantott ki.

Az aggodalmaik azonban örömmé változtak, amikor Ultra Woman és Mega Girl minden próbát könnyedén kiállt, amit eléjük állítottak. Még a homályos utalásokat is, amikkel a keményvonalas rajongók szeretnek előállni. Azok sem jelentettek megpróbáltatást nekik. A rajongók imádták. Mintha tényleg a kedvenc karaktereikkel beszéltek volna.

Fenn a színpadon Jackie és Jo életük legjobb pillanatait élték. Egyfajta játékká vált ez számukra, egymásnak passzolgatva a kérdéseket, azt tesztelve, ki tud jobban válaszolni. Olyan kapcsolat volt ez a rajongókkal, amit túl régóta kellett nélkülözniük.

- Lenne egy kérdésem Mega Girlhöz – lépett egy tinédzser lány a mikrofonhoz, felváltva egy idősebb férfit, aki Fekete Macskáról kérdezett.

Jackie érezte, hogy a lány mennyire zavarban van, így hát bátorítóan rámosolygott.

- Mindenki tudja, hogy Ultra Woman bele van zúgva Murphy őrmesterbe civil személyiségeként, mint Susan Warrington – kezdte a lány, Jo-ra pillantva, majd vett egy mély levegőt. – Amit kérdezni szeretnék az az… hogy Mega Girlnek van valakije? Nagy kár, hogy ő mindig egyedülállónak látszik.

Még több lépés távolságból is hallotta, ahogy Jo hevesen fújtat. Épp annyira oldalra fordult, hogy a szeme sarkából lássa barátja zavart arckifejezését. Csak egy pillanatig tartott, amíg a lány visszanyerte önuralmát.

- Nos, természetesen mindenki vágyik egy társra, akit szerethet – kezdte Jo kissé vontatott hangon. – És biztosíthatlak, hogy ez alól Mega Girl sem kivétel. Történetesen van is valaki, akit szeretek, de az idő nem alkalmas arra, hogy többet mondjak róla.

A tény, hogy Jo első szám első személyben válaszolt a kérdésre, nem kerülte el Jackie figyelmét. Ez a válasz legalább annyira volt Jo-é mint Mega Girlé.

- Megtudjuk valaha is, ki a szerelmed? – kérdezte a lány a mikrofonnál.

- Nos, azt hiszem, nem tehetünk mást, csak tovább olvasunk és várunk – válaszolta Jo mosolyogva. Kifejezése pillanatok alatt váltott át a komolyból a mókamesterébe.

A következő féltucat kérdést könnyedén meg lehetett válaszolni, miután a szervezők, vonakodva bár, de véget vetettek a kérdezz-felelek-szekciónak. Ahogy a páros elhagyta a színpadot, hangos ováció kísérte őket. Hihetetlenül felemelő érzés volt.

Azonnal két biztonsági őr termett mellettük és a lifthez kísérte őket, hogy felmehessenek a szobájukba. Az ajtó épp hogy csak becsukódott, amikor Jackie hirtelen elhatározásra jutott és Johoz fordult.

- Meglepett, amit annak a lánynak válaszoltál – mondta, leemelve a maszkot az arcáról. – Annak, aki Mega Girl titkos szerelméről kérdezett. Nem emlékszem, hogy valaha is beszéltünk volna ilyesmiről.

- Ez olyasmi, amiről már nagyon régóta gondolkodok – válaszolta Jo. – Majdnem, azt hiszem, a kezdetek óta.

- És tudhatok róla, ki ez a titkos szerelem? – lépett Jackie kicsit közelebb.

- Szerintem már tudod is.

- És ha így van?

- Azt hiszem, engem az érdekel, mit kezdesz a tudással.

Jackie egy pillanatig elgondolkodni látszott, majd felemelte a kezét és lehúzta a maszkot Joannáról. A földre ejtette, majd kesztyűbe bujtatott kezeit a lány arcának két oldalára simította.

- Azt hiszem, valami ilyet kellene tennem – mondta, miközben előre hajolt és ajkait Jo-éihoz nyomta.

Beletelt egy másodpercbe, amíg a lány ráébredt, mi is történik, de csak egy másodpercbe. Jackie köré fonta a karjait és minden szenvedélyével viszonozta a csókot, amit belülről érzett. Ahogy mindig is tudta, hogy így lesz, Jackie ajkait puhának és forrónak érezte, hívogatónak és csábítónak. Egy tiltott álom vált valóra. Egy olyan, amit már réges-régen dédelgetett.

- Ó, egek, Jackie! – sóhajtott, ahogy könnycseppek csordultak le az arcán. – Nem is tudod, milyen régóta vágyok rá, hogy ez megtörténjen!

Letörölve némi nedvességet a fiatalabb lány kivörösödött arcáról, Jackie elmosolyodott. Alig egy perccel ezelőttig még el se tudta volna képzelni, hogy megcsókoljon egy másik nőt.

- Jo, én még sosem csináltam ilyet korábban – húzta le vörös kesztyűit, hogy megsimogathassa a lány arcát. – És egy részem továbbra sem hiszi el, hogy ezt teszem.

Ez volt az őszinte igazság. Akkoriban, amikor Susan Wong először kitárulkozott előtte, Jackie egy pillanatra elgondolkozott, milyen lehet szeretkezni egy másik nővel. A dolog nem tartott sokáig, mert nem tudta elképzelni, hogy valaha is szexuális kapcsolatot létesítsen érzelmek nélkül. Azt pedig, hogy beleszeressen egy másik nőbe, nem igazán tudta elképzelni. Egészen mostanáig.

- Remélem, hogy komolyan is gondolod – hagyta abba Jo lassan a szipogást.

- Így gondolom – válaszolta Jackie, végig simítva a lány ajkain hüvelykujjával. – Még sose gondoltam ennyire komolyan egy csókot sem.

- És lesz ebből bármi más is egy csókon kívül?

- Ez még számomra is kérdéses – mosolygott Jackie. – Segítened kell, hogy kiderüljön.

- Jackie, én se csináltam még sosem ilyet egy másik nővel – vallotta be Jo. – Csak azt tudom, hogy Billel nem volt jó… Vele nem voltam teljes.

- Azt hiszem, most már túl késő, hogy kézikönyv után kutakodjunk – nevetett fel Jackie, átkarolva a másik lányt.

- Biztos vagyok benne, hogy mindent ki fogunk találni – kuncogott Jo, viszonozva partnere ölelését és arcát annak mellei közé fúrta.

Jackie megfogta barátnője kezét és bevezette őt a hálószobába. Tipikus hotelszoba volt két franciaággyal és néhány tömeggyártott festménnyel a falon. Nem épp egy meghitt szerelmi fészek, de aztán emlékeztette magát, hogy a társaság számít, nem a helyszín.

Leültette Jot az ágy szélére, majd felemelte a kezeit és elkezdte kigombolni az Ultra Woman-jelmezt. Épp csak végzett a tunikája hat aranygombja közül az elsővel, amikor Jo megállította.

- Kérlek, had én!

Jackie egy pillanatra megmerevedett és a barátja vágyakozással teli szemeibe nézett.

- Hát persze – mosolygott rá.

Jo felállt és megcsókolta partnerét. Rövid, gyors csók volt. Épp csak egy röpke köszönetmondás. Aztán az apró kezek a kapcsok után nyúltak, amik a helyén tartották Ultra Woman köpenyét, és kioldották őket, lassan a szőnyegpadlóra eresztve a fehér anyagot.

- Azt hiszem, azóta szerelmes vagyok beléd, hogy először beléptem az irodádba – mondta Jo, kipattintva a vörös tunika többi gombját is. – Olyan gyakran gondoltam erre a napra, hogy már szinte valószerűtlennek is tűnt. Attól félek, hogy bármelyik pillanatban felébredhetek, hogy kiderüljön, az egész csak egy újabb álom volt.

- Bízz bennem! – mondta Jackie, miközben a tunikája aláhullott. – Ez nem álom.

Válaszként Jo megcsókolta Jackie egyik mellének hegyét fehér melltartóján keresztül. Az érzés forrósággal öntötte el az idősebb nő mellkasát.

- Olyan gyönyörű melleid vannak! – mondta Jo, figyelve, ahogy a bimbók megmerevednek a vékony anyag alatt. – Bárcsak nekem is ilyenjeim lehetnének!

- Most épp a tieid is lehetnek – nevetett fel Jackie, ahogy érezte, hogy a lány apró kezei a fehér anyag alá kúsznak és rásimulnak forró bőrére. – Ó, igen! – nyögte, ahogy megérezte Jo ujjait a mellbimbójánál.

Szabad kezével Jo kioldotta a melltartó csatját. Engedte, hogy az anyag aláhulljon a padlóra, hogy aztán megmarkolhassa partnere feltáruló kebleit.

Jackie szeretett strandolni, de sosem volt elég bátorsága, hogy félmeztelenül napozzon. Ennek eredményeként fürdőruhája vonalai tisztán kirajzolódtak a bőrén. Mellei hegyén hetykén álltak bimbói melyeket Jo hatalmas lelkesedéssel vett a szájába.

A lány boldogan simította nyelvét partnere bőréhez, kiélvezve a valóra vált álom minden egyes pillanatát.

- Mmm! – dorombolta Jackie, miközben a lány figyelme a másik melle felé fordult.

A kezeit és a száját egyszerre használva Joanna töretlenül elárasztotta Jackie-t élvezetével. Éhesen szívta magába a másik mellbimbóit.

Ez az orális balett Jackie számára óráknak tűnő ideig folyt tovább, a valóságban viszont alig lehetett tizenöt perc. Végül Jo engedte, hogy vágyai tárgya kicsusszanjon szájából, majd ajkait Jackie-éihez nyomta.

A vágya a karjaiban lévő nő iránt kezdett minden határt átlépni, csókjai pedig megteltek tűzzel. Nyelve átcsusszant Jackie szájába, rátalálva a vágynak az övéhez hasonlóan lobogó tüzére odabenn.

Jackie megragadta a Mega Girl-kosztüm vörös blúzának szegélyét és átrántotta a ruhadarabot társnője fején, hogy aztán a padlóra hajítsa, a köpeny mellé. Pár pillanatig még a saját kosztümjétől való megszabadulással is elbajlódott.

Jo melltartója a hátán volt összekapcsolva, de épp csak egy pillanat volt szétnyitni. Ellentétben Jackie telt félgömbjeivel, a lány mellei inkább csúcsosak voltak. Bimbója udvara úgy domborodott ki halmából, mint a hófödte hegycsúcs. Jackie egyszer látott egy hasonló mellekkel rendelkező lányt még a középiskolában és emlékezett, hogy a többiek „pufikként” utaltak kebleire. De bármit is mondtak, Jackie épp olyan vonzónak találta őket, mint most Jo-éit.

Az már egyre világosabbá vált, hogy, ellentétben Jackie-vel, Jo egyáltalán nem volt szégyenlős, ha a vágyai kiéléséről volt szó.

A lepedőakrobatika során alkalmazott technikáiként gyakran kényeztette férfi szeretői mellbimbóit is, akár a nyelvével is. Mostanra pedig rájött, hogy sokkal élvezetesebb mindezt egy másik nővel csinálni.

- Ó, Jackie! – nyögött fel, ahogy a másik nő nyelve a bimbóival kezdett játszani. A barna lány tarkójára simította kezét, beletúrva üstökébe. – Annyira vágyom rád!

- Ahogy én is vágyom rád – válaszolta Jackie és szenvedélyesen megcsókolta partnerét, néhány pillanatig fel se figyelve rá, mennyire komolyan gondolta ezeket a szavakat.

Mindketten szorosan ölelték a másikat, csókolózva és egymáshoz dörgölve melleiket. Mohó kezeik bebarangolták egymás meztelen testét.

- Azt hiszem, el kell mondanom, hogy megtaláltam a rajzaidat – mondta Jackie, egy pillanatig megpihenve, hogy levegőhöz jusson. – Véletlen volt. Fejfájás ellen kerestem valamit.

Jo ledermedt egy pillanatra. Rémült kifejezés suhant át az arcán.

- Mit gondolsz róluk? – kérdezte feszült hangon.

- Nos, azt hiszem, hálás lehetek miattunk – csókolta meg Jackie társnője feje búbját. – Hiszen ha nem találtam volna meg őket, most nem lennénk itt és nem csinálnánk, amit épp csinálunk.

Az aggodalom Jo arcán hamar elégedettséggé változott.

- Már csak egy kérdésem maradt – folytatta Jackie, félresöpörve egy kósza tincset Jo arcából. – Kibe vagy igazából szerelmes? Belém? Vagy Ultra Womanbe?

- Te vagy Ultra Woman – válaszolta Jo egy lágy csók kíséretében. – Nélküled még mindig csak egy megkopott firka lenne egy régi jegyzetfüzetemben. Azt hiszem, az volt a legbiztonságosabb, hogy belé öljem minden szexuális vonzalmamat. A legbiztonságosabb módszer arra, hogy a fantázia és a valóság elválasztásával minden egyes nap eléd tudjak állni a való világban.

- És most…? – kérdezte Jackie.

- És most csak azt akarom, hogy szorosan magadhoz ölelj – lehelte Jo. – Arra vágyok, hogy elfogadd a szerelmemet. Ma, holnap és mindörökké.

Nem maradt több kimondani való szó, ebben mindkét nő biztos volt. A világ nem létezett többé eközött a négy fal között. Csak a kettejük hevesen dobogó szíve.

Jackie kioldotta a Mega Girl-szoknyát a helyén tartó csatot és engedte, hogy a ruhadarab a padlóra csússzon. Jo felemelte a lábát és félrerúgta azt. Hamarosan a bugyija és a csizmái is követték a szövetdarabot.

Jackie kezei által vezetve felmászott az ágyra. A magasabb nő közvetlenül mögé helyezkedett, fölé hajolt és megcsókolta Jo köldökét. Aztán lefelé indult, hamar elérve a partnere combjai között pejhedző szőke pihékkel borított területet. Egy kicsit fészkelődött, hogy megfelelően elhelyezkedhessen Jo széttárt lábai között.

Orrát megtöltötte partnere aromája, ahogy a lábak közébe csókolt. Sosem hitte volna, hogy valaha is ennyire fel fogja izgatni egy másik nő illata. Kidugta a nyelvét és végigfuttatta azt Jo vágatán, életében első ízben megízlelve egy másik nő zamatát. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, teljesen átadva magát az élménynek. Kissé kába volt. Később visszagondolva úgy ítélte, könnyebben ment, mint amikor egy férfit kényeztetett először orálisan.

- Ó igen, Jackie! – nyögte Jo, ahogy a teste megremegett az élvezettől. – Mindig is úgy képzeltem, ilyen csodálatos érzés lesz.

Felbátorodva, Jackie közelebb húzódott Jo csiklójához. Épp ahogy korábban viccelődött, nem volt tapasztalata etéren, de az elképzelései irányt mutattak. Ami a legjobban felizgatta, az az volt, hogy milyen természetesnek érződik ez az egész.

Jackie kinyújtotta a kezét és ujjaival gyengéden szétnyitotta a nedves szeméremajkakat, közéjük hatolva nyelvével. Miközben egyik keze ujjaival a helyükön tartotta Jo ajkait, a másik mutatóujját betolta nyelve mellé társnője vágatába.

Addig hatolt befelé, amíg tudott, majd óvatosan visszahúzta nedvességtől csöpögő ujját. Ezt a mozdulatsort ismételte újra meg újra, egyre gyorsabban és gyorsabban. A szenvedély fokozódásával egyre hevesebben izgatta Jo-t, felváltva az ujjával és a nyelvével. A ritmus pedig csak tovább gyorsult, amikor a szőkeség lenyúlt és combjai közé vonta társnője fejét, magába fogadva annak nyelvét.

- Ó, igen, Jackie! – nyöszörögte.

Felbátorodva partnere reakcióitól, Jackie mélyebbre hatolt Jo testében. Elméje analitikus része azon morfondírozott, vajon miért vonakodott annyi férfi a szájával kényeztetni egy nőt, amikor ő ezt annyira élvezte!

- Ó, egek! Igen! – sikoltotta Jo, ahogy Jackie nyelve dárdaként belé hatolt.

Az idősebb nő gondosan odafigyelt partnere reakcióira és az alapján tapogatta ki a megfelelő pontokat. Mindeközben Jo is igyekezett a kezével a megfelelő pozícióba irányítani őt. Jackie pedig megmarkolta a fenekét és mélyen nedves ágyékához préselte arcát.

Jo egyre hevesebben fészkelődött, ahogy érezte a közelgő szenvedélyt. Jackie is megérezte rajta a változást és próbált még mélyebre hatolni benne nyelvével, növelve benne a kéjt.

Jackie-t meglepetésként érte, amikor Jo teste végül megfeszült és szorosan az ágyékához préselte az ő arcát. A szőkeség minden porcikája izzott, ahogy az elektromos töltés a csúcsára hágott benne és szétáradt testében a gyönyör.

Jackie kinyitotta a száját, hogy kiáltson, de szavait elfojtotta a hirtelen a szájába robbanó nedvesség. Régen volt már, hogy maszturbáláson kívül más szexuális élménye is volt. Ráadásul ez volt az első alkalom, hogy feljuttatott a csúcsra egy másik nőt. Ráadásul az egész fenomenális volt.

- Halottnak kellene lennem – zihálta Jo, kinyitva a szemeit és vakon bámult a plafonra. – Mert képtelen vagyok elképzelni ennél fantasztikusabbat ezen a világon.

- Azt hiszem, ezt bóknak veszem – mászott mellé Jackie és rá mosolygott.

- Most pedig rajtam a sor, hogy ugyanezt megadjam neked – nyögte Jo. Az izgatottságtól elakadt a hangja.

Kezei közé vette Jackie arcát és hosszan és szenvedélyesen megcsókolta őt. Érezte saját gyönyöre ízét, ahogy végig nyalta a másik nő ajkait. Ismerős íz volt. Hozzászokott már saját zamata ízleléséhez az évek során. De micsoda élvezet volt mindezt egy szerető ajkain érezni!

Szavakkal leírhatatlan volt az az orgazmus, amit Jackie nyelve és ajkai kiváltottak belőle. Bill nem szenvedett attól a fóbiától, amitől állítólag rengeteg pasi a nők lábai közé bújás terén, de még ő is épp csak annyi ideig csinálta, hogy a behatolás előtt kellőképp benedvesítse őt. Nem mintha az akkor átélt orgazmusok ne lettek volna frenetikusak. Épp eléggé őszinte volt magához, hogy beismerje, azok voltak. De az, amit épp az imént élt át, minden téren vitte a prímet.

Most már elhivatottan meg akarta adni Jackie-nek ugyanezt.

A hátára lökte a másik nőt az ágyon és végig futtatta tekintetét annak meztelen testén, tetőtől talpig. Ez kell hogy legyen, gondolta, élete leggyönyörűbb látványa.

- Úgy érzem magam, mint egy gyerek, akit egész éjszakára bezártak egy csokigyárba – nevetett Jo. – Minden olyan csodásan néz ki, hogy azt se tudom, hol kezdjem.

- Olyan érzésem van tőled, hogy be kellene kennem az egész testem csokisziruppal – kacagott Jackie is.

- Nos, hívhatom a szobaszervízt – vigyorgott Jo, visszamászva az ágyra. - De van egy jobb ötletem…

Megragadta partnere hosszú lábait és széttolta őket, hogy közéjük helyezkedhessen. Kezei Jackie combjainak selymes bőrén siklottak végig, míg végül el nem érték a nő nedves ágyékát. Bal hüvelykujját társa csiklójára tapasztotta, hogy aztán óvatosan szétnyissa a szeméremajkakat. Az első csók gyengéd volt és felejthetetlen. Ugyanakkor olyan is volt, mint egy ezeréves álom soha véget nem érő beteljesülése.

Joanna visszagondolt az első alkalomra, amikor ráébredt a lányok iránti vonzódására. A középiskola második évében történt, amikor a legtöbb barátnője elkezdett folyamatosan a fiúkról beszélni. A cuki mosolyukról, arról, hogy milyen vonzó némelyikük teste, hogy melyiküknek vannak a legjobb izmai… Egyes késő estig tartó traccspartikon az is előkerült, hogy melyiküknek lehet a legnagyobb farka.

Az egyik ilyen estén történt, hogy Jo rájött, jobban érdeklik barátnői testének egyre gömbölyödő formái és növekvő melleik, amit annyira szívesen méregettek össze, ajkaik puhasága… Minden olyasmi, amit mindig is titokban tartott… Egészen mostanáig.

Bármennyire is vágyott egyes barátnői érintésére, az egyáltalán nem volt fogható azokhoz a szikrákhoz, amiket Jackie váltott ki belőle. Azokhoz a szikrákhoz, amik perzselő tüzet lobbantottak fel benne.

Megszámlálhatatlan álmodozásaiban edzett készségeivel kinyújtotta nyelvét és utat tört magának Jackie csiklójához. Lassan mozgott le-fel, áramütéseket küldve szét a másik nő idegeiben.

Halk nyögések törtek elő Jackie torkából, visszaigazolva Jo ügyességét. A hangok megtöltötték a fiatalabb nő fülét és egyre jobban felpörgették dobogó szíve ritmusát.

- Ó, igen…! Ott…! Csak így… tovább! – dorombolta Jackie, ahogy érezte partnere benne mozgó nyelvét. Imádta, amikor kinyalják. Az erre irányuló tehetséget becsülte a legtöbbre egy szeretőben. Joanna talán nem rendelkezett azzal a tapasztalattal, mint sokan, akiknek volt lehetőségük Jackie bugyijába jutni, de lelkesedésével mindent ellensúlyozott. Itt és most pedig ez épp elég volt.

Jackie hátra dőlt, lehunyta a szemeit és engedte, hogy a hullámok végig söpörjenek rajta. Puncija izgatottságtól lüktetett, ahogy Jo nyelvének munkája egyre jobban benedvesítette őt. A lány mohón az ő combjai közé fúrta arcát, menthetetlenül hajszolva a barna nőt a beteljesülés felé.

Jackie teljesen elveszett az elméjét betöltő lila ködben. Megragadta a lepedőt maga alatt és szorosan markolta, miközben teste egyre hevesebben rángott. Végül már nem bírta tovább. Egyszerre érezte magát kimerültnek és kielégültnek. Minden ellenállás tovatűnt belőle, ahogy átadta magát a sodró árnak.

Jo hosszú pillanatokig csak feküdt ott, pihegve Jackie selymes lábai között. A nő ágyékából áradó forróság egyszerre melengette az arcát és a szívét. Még sosem érezte magát ilyen csodálatosan életében. A boldogság annyira üres szónak tetszett most! De hát továbbra sem volt szüksége szavakra.

A szavak Jackie számára is elveszteni látszottak jelentésüket, amikor lenyúlt és megsimogatta Jo haját. Ha tudott volna olvasni mások gondolataiban, ahogy a Creative kiadványainak egyes karakterei is, azt látta volna, hogy pontosan ugyanaz jár a fejében, mint Joannának. A szeretkezés, amiben részük volt, épp olyan közel állt a tökéletességhez, mint ahogy képzelték. És mélyen legbelül azt is tudta, hogy ennél még sokkal jobb is lehet. Azon merengett, mi lehet Jo véleménye a segédeszközökről.

A hirtelen telefoncsörgés szakította félbe mindkettejük gondolatait. Jo legördült Jackie-ről, hogy az a készülékért nyúlhasson. Az idősebb nő fogadta a hívást és beszélni kezdett.

Jo figyelmen kívül hagyta a beszélgetést és csak gyengéden simogatta közben Jackie hátát, finom csókokat elhelyezve a nő nyakán.

- Mit szólsz ehhez? – szólalt meg Jackie, miután bontotta a vonalat és visszafordult a szeretőjéhez. – Úgy tűnik, akkora sikert arattunk ma délután, hogy azt szeretnék, ha mi lennénk az esti kosztümös parti díszvendégei. Azt mondtam, benne vagyunk. Remélem, nem gond.

- Ó, dehogyis – mosolygott Jo, miközben mutatóujjával végig simított Jackie mellén. – Az volt a második legjobb dolog a mai napomban – vigyorgott csintalanul.

- Nos – mondta Jackie, kezébe fogva Joét és tenyerébe csókolva. – Azt hiszem, ideje megtisztálkodnunk. Öt-harmincra lenn várnak minket. Szeretnék telefonálni párat New Yorkba, szóval miért nem ugrassz be addig te elsőként a zuhany alá?

Jo kissé habozva engedte el őt. Most, hogy leomlottak közöttük a gátak, nem akart egy pillanatra sem elmozdulni a másik nő mellől. De aztán visszatért a realitásérzéke és ráébredt, mennyire bugyután viselkedik. Gyengéden megcsókolta Jackie-t és a fürdőszoba felé indult.

Jackie várt egy kicsit, amíg meg nem hallotta a vízcsobogást, majd felállt az ágyról és a fürdőszobaajtóhoz lépett. Ahogy halkan kinyitotta, megpillantotta Jot a homályos függöny túloldalán. Hazudott, amikor azt mondta, öt-harminckor várják őket odalenn. Az igazság a hét órát fedte. De ez még belefért.

Egy ideig csak állt ott és figyelte Joanna testének vonalait. A látvány újult hevülettel töltötte el a testét.

- Azt hiszem, ez Ultra Womannek való munka – mondta némán magának, ahogy elhúzta a függönyt és ő is belépett a zuhany alá.

… és a kalandok folytatódnak…

Vége

Ultra Woman és Mega Girl 2. fejezet

Amikor két képregénykarakter életre kel... a maga módján.

Írta: Ann Douglas

Fordította: Sinara

Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 18.

********************************************************************

Mindez négy évvel korábban történt. Miután a hétvége folyamán vagy tucatszor elolvasta az „Ultra Woman és Mega Girl kalandjai”-t, Jackie megváltoztatta a véleményét arról, milyen pozíciót is szán Jonak.

Ahelyett, hogy segédnek tegye meg egy tapasztaltabb író vagy rajzoló mellé, úgy döntött, megadja neki a saját képregénycímét. Egészen pontosan azt tervezgette, hogy kiadja az „Ultra Woman és Mega Girl kalandjai”-t.

Ez a döntése nem kis ellenállásba ütközött az alkalmazottjai részéről. A legtöbbször azt hallotta a „vén rókák” részéről, hogy elment az esze. Hogy kidobja az a pénzt az ablakon, amit a cég sokkal jobb célokra is fordíthatna. A végső szó azonban mindig is az övé volt. Az egyik szerkesztő a régi bútordarabok közül még odáig is elment, hogy felhívja Mike Kirby-t, hogy elmondja neki, milyen őrültséget tervez az unokahúga a céggel.

A férfi öt perc múlva felhívta Jackie-t és csak egy kérdést tett fel neki. Tényleg hisz abban a könyvben? Aztán pedig sok szerencsét kívánt neki.

Amikor az Ultra Woman és Mega Girl kalandjai első füzete megjelent a standoknál, azonnali siker lett. A Creative Comics történetében első alkalommal egy kötetet másodszor, majd harmadszor is nyomdába kellett adni. Az új kiadvány hatalmas vitát keltett, ami csak növelte az eladásokat. Az emberek vagy gyűlölték, vagy imádták. Nem látszott középút.

Első pillantásra a sorozat meglepetésszerű sikernek bizonyult, nélkülözve az aktuálisan népszerű kiadványok minden fontosabb elemét. Abban az iparágban, ahol a szerkesztők foggal-körömmel ragaszkodtak a népszerű témákhoz, mint a mutáns szuperhősökhöz, hogy aztán az utolsó cseppet is kisajtolják belőle, túl kockázatosnak tűnt valami újba vágni.

Legelőször is a sorozatot a kései 1940-es évekbe helyezték, abba az időszakba, amivel meglehetősen kevés képregényolvasó van tisztában. Első látásra a két főszereplő a régi formulát követte, Ultra Woman egy rendőrnő titkos alteregója volt, akit a ’40-es évek nemi sztereotípiái-szerinti szerepre kárhoztattak. Mega Girl egy tinédzser lány volt, akit az utcáról mentett meg. Egyiküknek sem voltak különleges képességei. Helyette az edzettségükre és okos szerkentyűikre támaszkodtak.

A sztorik is meglehetősen mainstreamek voltak, bár tartalmaztak némi mögöttes szexuális töltetet, ami már régóta kiveszett a Batman és Robinból, amihez a leggyakrabban hasonlították. Az igazat megvallva, épp úgy, mint a Batman és Robin korai éveiben, egyes körök szóvá tették ezeket a mögöttes szexuális utalásokat, különösen azok homoszexuális vonulatait.

Ezen hőbörgéseken Jackie csak nevetni tudott. Leszámítva egy magányos átöltözős jelenetet, ahol melltartóban és bugyiban lehetett látni a két hősnőt, egyetlen erotikus jelenet sem volt a kötetben. Sőt, eltérően azoktól a jelmezektől, amiket a modernkori szuperhősök többsége visel, Ultra Woman és Mega Girl ruhaszettje szinte már komikusnak hatott.

A Jackie és a nők nagy többségének irodai viseleténél semmivel sem lengébb öltözetet Ultra Woman egy vörös tunikával toldozza meg, ami a korabeli rendőri egyenruhákra hajazott. Mega Girl egy egyszerű, hosszúujjú fehér blúzt viselt vörös mintákkal és köpennyel. Mindkettejük szoknyáját akár még egy katolikus lányiskola diákja is büszkén viselhetné.

Egy évvel azután, hogy az első szám befutott, Jackie büszkeséggel dagadó keblekkel léphetett be az irodájába a döntése miatt. Minden egyes szám elkelt az utolsó példányig, és nem telt sok időbe, hogy a kéthavi kiadás először havi rendszerességűvé váljon, egy héttel korábban pedig már a havi két számról döntöttek.

Aznap az Ultra Woman és Mega Girl már a népszerűségi lista csúcsát is elérte. Ami pedig további büszkeségre adhatott okot, a Creative Comics további négy sorozata is helyet kapott a top tízben. Természetesen ebből kettő szintén Simon-Kirby munka volt.

További siker jött az Ultra Woman játékok, babák és még uzsonnásdobozok eladásából is. Az utolsó szöget a hőbörgők koporsójába az élőszereplős „Ultra Woman és Mega Girl kalandjai” film bemutatója jelentette, ami a következő hónapban volt esedékes a mozikban országszerte.

- Jackie, van egy perced? – szólalt meg egy hang a magas, barna hajú lány háta mögül, amikor az az irodája kilincse felé nyúlt.

- Persze, Jo – mosolyodott el a protezsáltja és partnere ragyogó arca felé fordulva. – Csak adj pár percet, amíg mindent rendbe rakok!

A magabiztos fiatal nő, aki öt perc múlva belépett Jackie irodájába, csak nyomokban emlékeztetett az évekkel korábbi zavart lányra. Jo Simon már rég kinőtte kislányos vonásait, amivel párhuzamosan huszonegyéves korára elvesztette minden tizenhét éves gyerekességét is.

A kapcsolatuk természete is megváltozott az évek alatt. Az az energia, amit Jo hozott a Creative életébe, teljesen átformálta a céget. Gyorsan tanuló és egyre felelősségteljesebb munkaerőnek bizonyult. Sokan a régi gárdából, akiket már az is irritált, hogy Jackie-nek kell dolgozniuk, teljesen kiborultak, hogy tejfelesszájú kölykök osztogatnak nekik utasításukat. Sokan felmondtak, a helyüket azonban a már régóta hiányzó friss vér töltötte fel.

A két nő személyes kapcsolata is megváltozott. A testvéries viszony, ami kialakult kettejük között csak tovább fejlődött, ahogy az ötévnyi korkülönbségük növekedésükkel egyre jelentéktelenebbé vált. Néha már úgy tűnt, Jo az érettebb kettejük közül.

- Mi újság? – kérdezte Jackie, egy csésze kávét töltve mindkettejüknek.

- Azon gondolkoztam, van-e terved a hétvégére.

- Csak egy jó könyv és egy pohár bor – nevetett Jackie. – Miért?

- Most lesz a Comic-Con lenn D.C-ben – válaszolta Jo. – Arra gondoltam, jó móka lenne, ha elmennénk.

- Nem is tudtam, hogy idén meghívtak minket.

- Nem is. Nem vendégként akarok oda menni. Csak rajongóként és egy kicsit szórakozni.

- Ó! – reagált Jackie röviden.

Tudta, mire megy ki a játék. Amikor kezdett a Creative-nál, minden bemutatóra elmentek. Jó móka volt elvegyülni a rajongókkal és egy kicsit kiereszteni a gőzt egy-két napra. Sajnos azonban a siker ára véget vetett azoknak az időknek.

Nem mintha többen ismerték volna fel őket az utcán. A rajongók azonban más lapra tartoztak. Egyre többször jelentek meg magazinok címlapjain és az interjúk hasábjain. Amikor az előző évben megpróbáltak elvegyülni egy rendezvényen, végül a biztonságiaknak kellett kimenteni őket a rajongók közül. Idén, a film bemutatójával együtt, csak még rosszabb volt a helyzet.

- Te is tudod, mi történt tavaly – emlékeztette Jackie a barátját.

- Tudom… De van rá megoldásom.

- Hallgatlak – mosolygott az idősebb nő.

- Nem egyedül megyünk – javasolta Jo. – Viszünk mást is.

- Mint például…?

- Nos, sokan mennek jelmezben a conokra. Képregénykaraktereknek beöltözve.

- Jelmezek, képregénykarakterek… - vonta fel a szemöldökét várakozóan Jackie. – Forgatsz valami konkrétumot is a fejedben?

- Nos, megvannak még a jelmezeid, amiket a stúdió átküldött? – vetette fel Jo.

Jackie irodai szekrényében pihent egy Ultra Woman és egy Mega Girl jelmez. A filmstúdió küldte át őket, hogy a kiadó kampányához használják. A bemutatóra a Creative fel akart fogadni két színésznőt, hogy feltűnjenek a szerepben néhány moziban. Régi trükk volt, de a rajongók imádták.

Elsőre Jackie meglehetősen abszurdnak találta az ötletet, hogy jelmezben menjenek el a Conra. Elvégre egy feltörekvő cég feje volt és nem igazán illett hozzá, hogy így parádézzon. Aztán viszont arra gondolt, mennyire passzolt ez a fiatal Jackie Kirby-hez és mennyire szívesen vágott volna bele.

Ami pedig még fontosabb, Jo szemében is látta, mennyit jelentene ez neki. Kemény év állt a barátja mögött. Hosszú betegség után elveszítette az édesanyját, két hónappal később pedig váratlanul szakított a pasijával. Az ügy meglepetésként érte Jackie-t, ahogy mindenki mást is. Arra számított, hogy Jo és Bill Thomas az eljegyzésüket fogják bejelenteni a karácsonyi partin. Ehelyett a lány egyedül jelent meg és azt mondta, mindennek vége és nem akar beszélni róla. Azóta a nap óta egyszer sem említette az esetet.

- Mi a fene? – nevetett fel Jackie. – Elég nagy őrültség, hogy jó móka legyen. Oké. Benne vagyok.

- Remek – lelkendezett Jo. – Már szereztem is két repülőjegyet ma estére és egy szállodaszobát.

- Elég magabiztos vagy, nem gondolod? – somolygott Jackie.

- Nos, mindketten tudjuk, kit kell hibáztatni érte – vigyorgott Jackie. – A gép kilenckor indul, úgyhogy 8:30-ra a LaGuardián kell lenned.

- Nem együtt megyünk? – kérdezte Jackie.

Eva Biechy alias Joanna (Jo) Simon

- Megígértem Doctor Giordanónak, hogy beugrok a gyerekkórházba és rajzolok egy kicsit a gyerekeknek – magyarázta Jo. – A terminálnál találkozunk.

Az izgatottság a barátja arcán meggyőzte Jackie-t, hogy jó döntést hozott. Izgalmas hétvégének néztek elébe.

- De ha ma este elrepülünk – gondolta Jackie, miután a helyettes főszerkesztője távozott – komolyan bele kell vetnem magam ebbe a papírmunkába.

***

Az órák gyorsan repültek, de az aktahalom Jackie asztalán nem látszott zsugorodni. Azt fontolgatta, megkéri Jo-t, hogy maradjon és segítsen neki, de aztán elvetette az ötletet. Néhány személyes rajz a kölyköknek a városi kórházban fontosabb volt, mint bármi, amivel ő szenved. Amivel pedig nem végez estig, az ráér hétfőn is. Az utolsó pillanatig dolgozik, aztán meg csak elmegy.

Az óra 6:40-et mutatott, amikor végre az utolsó aktát is az irattárolóba lökte. Ami elég, az elég. Egy órával később az utolsó irodistát is haza küldte, nem akarva alap feladatok miatt marasztalni őket. Arra bőven elég a munkaidő.

Megdörgölte az orrnyergét. Odabenn lassan növekedett a fejfájása. Túl sok papírmunka. Szólnia kell Timnek, hogy foglaljon neki egy új időpontot az optometriára és vizsgálják meg ismét a szemét. Az utolsó látogatásakor azt javasolták, vegye egy kicsit könnyedebbre a figurát, de ő persze nem így tett.

- Kell némi aszpirin – gondolta. Az utolsó dolog, amire vágyott, az volt, hogy fejfájással szálljon repülőre.

Gyorsan átkutatta az asztalát, csak hogy aztán mindössze egy üres üvegcsét kapjon eredményként. A további kutakodás Tim kinti asztalán hasonló eredménnyel járt. Eszébe jutott, hogy Tim említette, hogy kifogyott a tylenol, amit az asztalán szokott tartani, és majd a hétvége után pótolja.

- Nos, legalább Jo tart minden sürgősségi ellátmányt az asztalán – gondolta Jackie. – A múltkor, amikor az egyik srácnak elszakadt a nadrágja, még tűt és cérnát is előkerített valahonnan. Persze csak a fickó kezébe nyomta, hogy az javítsa meg magának.

- Lássuk! – nyitotta ki a lány terebélyes asztalának felső fiókját. – Elemek… ceruzák… Á! Itt is vagyunk. Tylenol.

Miközben leküldött két kapszulát egy pohár vízzel, felfigyelt rá, hogy Jo alsó fiókja enyhén nyitva áll. Ez szokatlan volt a lánytól, aki szinte már fanatikus precizitással zárt be mindent. Nem mintha amiatt aggódott volna, hogy valamit ellopnak tőle. Egyszerűen csak rühellte, ha félkészen látják a munkáit.

- Valószínűleg annyira sietett a kórházba, hogy elfeledkezett róla – motyogta Jackie, miközben a fiók felé nyúlt, hogy bezárja.

Két próbálkozás után egyértelművé vált, hogy valami odabentről nyitva tartja a fiókot. Benyúlt és elkezdett kipakolni mindent, amit csak talált.

A fiók alján egy nagy dossziéra akadt, ami annyira meg volt tömve rajzokkal, hogy vagy fél tucatnyi befőttes gumi tudta csak egyben tartani. A kíváncsiság eluralkodott rajta, így hát lerángatta a gumikat és kinyitotta a dossziét a terebélyes rajzolóasztalon.

- Egek! – nyögte, ahogy szétterítette a rajzokat.

Mindegyik az Ultra Woman-képregények karaktereit ábrázolta, de nem úgy, ahogy valaha is ábrázolták volna őket a füzetek lapjain. Felemelte a legközelebbi vázlatot. Az Mega Girlt ábrázolta az egyik ősellenségükkel, a Fekete Macskával. Ezen a képen viszont Mega Girl derék felett meztelen volt, a lábai között egy hasonlóképp félmeztelen Fekete Macskával. Annyira részletesen ki volt dolgozva az egész, hogy még a Macska pihés szőre is élethűen állt combjai között.

Hirtelen ismerős érzés öntötte el Jackie-t a rajzzal kapcsolatban. Már látta korábban, amikor úgy egy éve az egyik szerkesztő letöltött vagy fél tucatnyi erotikus fanartot az internetről. Csatolta is egy jelentéshez, amiben azt javasolta, a kiadók együttesen álljanak ki az alkotók szerzői jogaiért.

Jackie azonnal a szemetesbe hajította a jelentést. Ugyanabba a kategóriába sorolta a dolgot, mint a rajongói történeteket. Elvégre az alkotó nem kért pénzt a művéért. Csak azért osztotta meg, hogy más rajongók is láthassák. Ha bármit is foglalkozniuk kéne vele, gondolta, maximum fel kéne fogadniuk párat az amatőr alkotók közül, tekintve egy-egy rajz minőségét. Mostanra a főszerkesztő megértette az emögött rejtő miérteket.

A következő kép is ugyanazt a két karaktert ábrázolta. Ezúttal viszont Mega Girl teljesen fel volt öltözve. Négykézláb állt, a szoknyája pedig derékig fel volt hajtva, feltárva szemérmét. Vágatában egy hatalmas felcsatolható szerszám merült el, amit most is a félmeztelen Fekete Macska viselt. A szuperhős lány arcán a színtiszta élvezet kifejezése tükröződött.

A következő három rajz Ultra Womant ábrázolta. Kettőn a szárnysegédjével a meztelenség különböző fokaiban, egyszer pedig egyedül, ahogy ujjait saját barlangjába mártja.

- Hmm. Nagy kár, hogy ezeket nem adhatjuk ki – nevetett Jackie magában. – Legalább azok a vaskalapos szarzsákok megfulladhatnának a saját felháborodásukban.

Teljesen elmerült a rajzok lapozgatásában. Két továbbit is felismert az internetről. Csak huszonöt további ábrázolás áttanulmányozása után figyelt fel valami furcsaságra. A képeken egy férfi sem volt.

Az Ultra Woman-sorozat füzetei nem szenvedtek hiányt hímnemű karakterekben. Az igazat megvallva az előző évben közkézre került rajzok többségén épp az szerepelt, ahogy egyikük vagy másikuk jól megrakja Ultra Womant és Mega Girlt, vagy éppen élvezi képzett szájmunkájukat. Persze egyik rajz sem érte el azoknak a minőségét, amikről mostanra kiderült, hogy mind Jo rajzolta.

- Jo a nőkhöz vonzódna? – tette fel a kérdést magának Jackie ennyi kép után. – Ezért szakított Bill Thomasszal?

A meglepetés, amit akkor érzett, amikor megtalálta a rajzokat, a legkevésbé sem volt mérhető ahhoz, amit az utolsó csomag kibontásakor érzett. Ezek a darabok már sokkal kidolgozottabbak és szakszerűen kiszínezettek voltak. Mindegyik Ultra Womant és Mega Girlt ábrázolta meztelenül vagy félmeztelenül különböző pozitúrákban egymáshoz simulva. A legjelentősebb eltérés a korábbiakhoz képest viszont a karakterek fizimiskája volt.

Akkor régen, amikor Jackie először elolvasta Jo házikészítésű képregényét, felfigyelt a hasonlóságokra Mega Girl ábrázolása és a valóéletbeli Joanna Simon között. A hasonlóság csak nőtt, ahogy Jo idősödött és nőiesebbé vált, valamint egyre több figyelmet fordított a megjelenésére. Azonban az sem kerülte el a figyelmét, hogy Ultra Woman ábrázolása az első kiadott változatban eltért az otthoni készítésűtől.

Az új Ultra Woman meglehetősen hasonlított Jackie-re. Akkoriban a nő ezt egyfajta tiszteletadásként könyvelte el, amiért esélyt adott Jo-nak. Felidézte, hogy a bácsikája egyszer azt mesélte neki, az eredeti Captain Marvel az 1940-es években a színész Fred McMurray-re hajazott. Jackie ezt még hízelgőnek is találta. Pláne, hogy csak távoli hasonlóságról volt szó. Nem is igazán figyelt fel rá senki más.

Ezeknél a képeknél azonban semmi kétség sem maradt. Ultra Woman és Mega Girl számtalan szexuális pozitúrában ábrázolva egyértelműen Jacqueline Kirby-t és Joanna Simont jelenítették meg. Az ábrázolás szinte már fotorealisztikus volt, egészen olyan részletekig menően, mint a vágás az ő bal mellén, ami egy gyerekkori balesetből származott. Még egy olyan kép is akadt, amin Mega Girl/Jo azt a sebhelyet csókolgatja Ultra Woman/Jackie-n.

Hosszú percekig ücsörgött ott csak maga elé bámulva. Nem tudta, mit kellene kezdenie a felfedezéssel. Egy része azt kívánta, bárcsak sose találta volna meg a dossziét, azonban tudta, nem teheti csak úgy vissza és tettetheti, hogy nem történt semmi. Tennie kell valamit. De mit?

A karórája csipogása törte meg Jackie gondolatainak folyamát. Tudva, mennyire el tudja veszíteni az időérzékét munka közben, inkább még idejekorán beállította, hogy mikor kell elindulnia a repülőtérre. Mostanra a korábban rendelt taxinak már odakinn kell várakoznia rá.

Gyorsan visszarendezett mindent abba az állapotba, ahogy találta a fiókban, majd megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor az végül a helyére csusszant.

Mindent, amire szüksége volt a hétvégi utazáshoz, már órákkal korábban összepakolt és kikészített az ajtóba. Csak fel kellett kapnia és már indulhatott is az útjára. Kábán figyelte, ahogy az emeletek sorban követik egymást a lift paneljén, miközben az esze azon járt, mit kellene kezdenie a felfedezésével.

Folytatása következik!

Ultra Woman és Mega Girl 1. fejezet

Amikor két képregénykarakter életre kel... a maga módján.

Írta: Ann Douglas
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 18.

********************************************************************

- Ha nincs már szüksége rám másért – mondta a fiatal szőke férfi, miközben összeszedte a csinos kis aktahalmos a főnöke asztaláról – a helyükre teszem ezeket és megyek.

- Természetesen, Tim – mosolygott Jacqueline Kirby. – Kellemes hétvégét!

Ahogy a huszonkét éves asszisztense becsukta az ajtót maga mögött, Jacqueline hátradőlt a székében és elővett egy magazint az asztala fiókjából. Az „Ultra Woman és Mega Girl kalandjai”-nak legfrissebb száma volt. A füzet, amire egész nap várt, hogy hátra dőlve olvashassa.

Huszonhat évesen Jacqueline már húsz éve olvasott képregényeket. Ami nem meglepő, lévén a nagybátyja, Michael Kirby, volt a Creative Comics alapítója a hatvanas évek közepén. Azóta a cég mérsékelt sikernek örvendett, ahhoz azonban sosem került még csak közel sem, hogy az iparág legnagyobbjaival versenyezzen. Legalábbis négy évvel ezelőttig így volt.

Frissen érkezve az egyetemről, Jacqueline, vagy Jackie, ahogy a családja hívta, a Creative-nál kezdett dolgozni. Természetes dolognak tűnt ez akkoriban. Elvégre már tizenhat éves kora óta ott dolgozott részmunkaidőben, és az alapjaitól kitanulta az üzletet.

Aztán négy hónappal a kezdése után Mike Kirby-t súlyos szívroham érte, ami után úgy döntött, nyugdíjba vonul. Mint többségi tulajdonos, úgy döntött, Jackie foglalja el a helyét! Túl sokat és túl keményen dolgozott ahhoz, hogy az „ő cégét” valaki családon kívüli kezébe adja.

Az első évben Jackie néhány mély változást eszközölt. Elvégre néhányan, akik most neki dolgoztak, már akkor is az iparágban voltak, amikor ő még óvodás volt, és nem igazán találták meg az összhangot egy huszonegy évessel, aki frissen megörökölte a munkáját.

Mindez azonban megváltozott azon a napon, amikor Joanna Simon feltűnt az irodája előtt. Jackie tökéletesen emlékezett arra a napra.

Tíz évvel a háta mögött, mint a Creative recepciósa, Karen Wilson már túl sok olyan fiatal férfit és nőt látott, mint Joanna, hogy túl komolyan vegye őt. Egy portfólióval a hóna alatt a tizenhét éves lány egész nap türelmesen várakozott az esélyre, hogy „bemutathassa a munkájá”. Tucatjával tűntek fel az ilyen reménykedők minden évben, különösen iskolaidő végeztével. Körbejárták a nevesebb képregénykiadókat, aztán pedig megpróbálkoztak a kisebbeknél is. Mindannyian meg voltak győződve róla, hogy a következő Supermant vagy X-Ment tartják a kezükben.

A néhány változtatás egyike, amit Jackie eszközölt, amikor átvette a kiadót, az volt, hogy ezek a fiatal, feltörekvő művészek és írók ne kapjanak rögtön útilaput a talpuk alá úgy, mint oly sok más cégnél. Még akkor is, ha az ötleteik értéktelenek, kinek ártana néhány perc, hogy átnézzék a munkájukat és adjanak nekik néhány tanácsot? Elvégre ezek az emberek veszik meg a termékeidet. Talán egy nap tényleg a jövő nagy reménysége kopogtat az ajtón. Sose lehet tudni, mindig ezt mondogatta.

A probléma az volt, hogy Joanna, vagy Jo, ahogy szerette alírni a munkáit, a lehető legrosszabb napon érkezett. Az iroda nagy részét leterítette valamiféle vírus, aki pedig megmaradt, az kis se látszott a munkából, hogy tartani tudják a határidőket.

Karen azt javasolta, jöjjön vissza egy másik napon, de Jo ragaszkodott hozzá, hogy inkább vár. Felhasználta majdnem az összes megtakarítását a New York City-be vezető útra, és az unokatestvére kanapéján aludt. Nem engedhette meg magának, hogy a következő héten visszajöjjön.

Csendben ült a székén és figyelte a főszerkesztő ajtaján ki-be siető embereket. A kora délelőtt lassan átadta helyét a délutánnak, majd nem sokkal később a falióra már hatot ütött. Karen szedelőzködni kezdett a haza vezető vonatútjára, majd ismét felfigyelt a fiatal lányra.

- Attól tartok, nem várhat már tovább – mondta a lehető legtöbb együttérzéssel a hangjában. – Talán visszajöhet hétfőn, amikor nem leszünk ennyire elhavazva.

A lány arcára kiülő lesúlytottság az idősebb nő érzékeny pontját érte. Ismét a faliórára nézett és arra gondolt, még mindig elérheti a 7:10-es vonatot.

- Várjon egy percet! – mondta. – Nem ígérek semmit, de tehetek egy próbát.

Jo arca azonnal felragyogott és hálásan rámosolygott.

Belépve a belső irodába Karen elmagyarázta a helyzetet Jackie-nek. Hogy mindenki túlságosan is elfoglalt volt aznap, így egy szerkesztőnek sem volt tíz perce a fiatal lányra. Gyűlölte ilyenekkel zargatni Jackie-t, de még jobban gyűlölte volna, ha ki kell raknia ezt a lányt, hogy jöjjön vissza hétfőn. Különösen ha csak azért kell tennie, hogy aztán azt mondják neki, a munkája nincs olyan jó, mint hitte.

- Nos, ezt nem engedhetjük meg, nem igaz? – firkantotta a nevét Jackie az utolsó papír aljára az asztalán. – Adjon öt percet, amíg rendet rakok! Aztán személyesen beszélek vele.

- Köszönöm, Miss Kirby – mondta a negyvenhat éves titkárnő. Sosem tudott hozzászokni, hogy a keresztnevén szólítsa a főnökét. Még úgy sem, hogy két Jackie-nél idősebb lánya is volt.

Robin Marjolein Holzken alias Jacqueline (Jackie) Kirby

Az igazat megvallva Jackie már hullafáradt volt. Mindent elrendezni az ötórás határidő előtt igazi kínszenvedés volt. Azonban még így is egyetértett Karennel. Nem küldhették csak úgy el ezt a lányt. Arra gondolt, hogy ha nem Kirby-nek hívnák, ő sem jutott volna túl a bejárati ajtón.

A 170 centis barnahajú nő az említett öt percből hármat azzal töltött, hogy használja az apró irodai mosdóját. Ez azon kevés luxus egyik megnyilvánulása volt, amit a nagybátyja megengedett magának. Miközben végig futtatta ujjait vállig érő haján, majd végig a nyakán, Jackie arra gondolt, hogy sokkal nehezebb egyben tartani ezt a helyet, mint ahogy azt Mike bácsi mutatta. A verseny kemény volt és néhány húzócíme kezdte elveszíteni a népszerűségét, ami az eladások csökkenéséhez vezetett.

Néha úgy tűnt, ez a meló húszórás munkanapokat igényel. Vonzó nő volt, emlékeztette magát a tükörbe pillantva. Mikor is volt utoljára randizni? Talán már egy hónap is eltelt azóta, hogy utoljára lefektették.

- Helló! Jacqueline Kirby vagyok – mondta mosolyogva, ahogy megszorította Joanna kezét. – Kérem, foglaljon helyet és nézzük meg, mit hozott! – vezette a lányt a konferenciaasztalhoz.

Joanna jó tizenöt centivel alacsonyabb volt nála, rövid élénkszőke hajjal. Az arca még mindig kislányosan kerek volt és kivillant a fogszabályzója, amikor mosolygott. Jackie megítélése szerint valószínűleg a legjobb ruháját viselte.

- Joanna Simon – mutatkozott be. – A barátaimnak csak Jo.

Egyértelmű zavartsággal ült le és lehelyezte portfólióját az asztalra. Jackie-nek vissza kellett fojtania a lány feszengése miatt támadt mosolyát. Mintha csak magát látta volna pár évvel korábbanról.

- Hozhatok valamit inni? – kérdezte, próbálva oldani a feszültséget. – Egy césze teát? Esetleg kólát?

- Egy pohár kóla jó lenne – bólintott Jo, felidézve, hogy reggeli óta még nem is evett semmit.

Jackie elővett két doboz kólát a minihűtőjéből és az egyiket Jackie elé tette. Közben előkerítette az ebédje maradékát is. Beleivott a saját italába és megkérte Jo-t, szolgálja ki magát, miközben ő is leült és átlapozta az asztalon heverő történetvázlatot. Nagyon remélte, hogy ennek a lánynak van elég tehetsége ahhoz, hogy elláthassa néhány bátorító szóval.

- Hmm – mormogta, ahogy áttanulmányozott néhány rajzot. – A legtöbb meglehetősen jó.

- Tényleg úgy gondolja? – csillant fel Jo szeme.

- Igen, tényleg – válaszolta Jackie, meglepetten a lány ügyességétől. Született tehetség volt, ez biztos. Ha nem kellett volna szembenéznie pár hónapon belül masszív létszámleépítéssel, ha az eladások nem emelkednek, rögtön állást is ajánlott volna neki. Egyértelműen jobb volt, mint sokan, akiket a bácsikájától örökölt.

- Maga tehetséges – közölte Jo-val. – Nem mondták, amikor a nagyobb kiadóknál járt?

- Ó, nem mentem el máshova – mondta a lány magabiztosan. – Ide akartam jönni először.

- Miért pont ide? – nézett rá Jackie érdeklődve. Az ilyen kölykök először mindig a nagyágyúknál kopogtattak.

- A Creative Comics füzetein nőttem fel – vigyorgott Jo. – Arról álmodoztam, hogy egyszer a sajátomat fogom írni és rajzolni, hogy aztán megjelentessem a CC logó alatt.

- Azt hiszem, miénk lenne a megtiszteltetés – mosolygott vissza rá Jackie, belül viszont végig azon gondolkodott, hogy hűthetné le ezt a lányt. – Mostanában azonban minden helyünk be van töltve – pillantott végig még pár rajzon. – Talán megpróbálkozhatna más kiadóknál is és…

Elhallgatott, ahogy kinyitott egy vastag vázlatfüzetet. Ott hevert előtte egy képregénysorozat féltucat befejezett füzete. A fedőlapon az „Ultra Woman és Mega Girl kalandjai”-cím virított.

- Ez meg micsoda? – kérdezte.

- Csak egy vázlat, amit szórakozásból csináltam – legyintett Jo, majd kissé zavartan hozzátette: - El is felejtettem, hogy ez is itt van.

- Pedig nagyon jó – lapozta át Jackie. – Nagyon jó.

- Tényleg? – lepődött meg Jo.

Jackie teljesen le volt nyűgözve. Minden ott volt, ami csak kell. Ceruzavonások, tinta, színezés, szöveg… minden a lehető legprofibban.

- Mennyi ideig tart elkészítenie egy oldalt? – kérdezte.

- Úgy érti, mindennel együtt?

Jackie egy rövid bólintással reagált, a válasz pedig teljesen letaglózta. Ha az az ára, hogy ki kell rúgnia néhány használhatatlan seggfejet, akiket a bácsikája itt tartott, még akkor is felveszi Jo Simont.

- Nos, nem tudok túl sokat ajánlani. Kezdetben legalábbis nem – mosolygott. – De mit szólna ehhez kezdő fizetésként – firkantott le valamit egy papírra és átnyújtotta.

- Ó, igen! – nyögött fel a lány, a papírt szorongatva. Messze több volt, mint amit otthon keresett a kisboltban.

- Nem túl sok – ismerte be Jackie. – Különösen ha itt szeretne élni a városban. De sok tapasztalatot szerezhet, és idővel az összeg is növekedhet.

- Megteszek mindent – mondta Jo. – Mikor kezdhetek?

Kellőképp lelkes, gondolta Jackie. Épp annyira, mint amennyire ő maga is volt pár éve.

- Mi lenne, ha bejönne hétfőn reggel és keresnénk magának egy helyet? – mondta. – Meglátjuk, hol lenne a legjobb kezdenie.

- Nagyon köszönöm, Ms. Kirby. – Joanna hangja megtelt izgatottsággal, ahogy az álma kezdett valóra válni.

- Gond lenne, ha ezt magamnál tartanám a hétvégére? – emelte fel Jackie a házi készítésű képregényt. – Szeretném elolvasni, hogy meglássuk, van-e olyan jó író, mint rajzoló.

- Oké – válaszolta Jo habozva. Látszott, hogy tart tőle, hogy Jackie elolvassa a sztorit, de nem akarta kockáztatni az új állását.

- Remek. Akkor találkozunk hétfőn reggel – kísérte ki új alkalmazottját Jackie az irodából.

Folytatása következik!

Szerelemhajó 4. fejezet

Előzmény: Szerelemhajó 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Szerelemhajó 3. fejezet


Írta: Ann Douglas
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2017. szeptember 15.




*****************************************************************

Kari türelmetlenül várakozott, miközben Peggy elővett egy vörös sporttáskát az ágy alól, majd eltűnt a fürdőszobában. A fiatal szőkeség még mindig elképzelhetetlenül fel volt izgulva és nem tudott ellenállni, hogy magához nyúljon, amíg partnere távol van. Hamar elmerült a mámorító érzésben, amit barlangjába süppedő ujjai okoztak.

- Úgy tűnik, még mindig van odalenn spiritusz – nevetett fel a rövidebb hajú nő, visszatérve a szobába, amikor meglátta a magát ujjazó Karit. – Úgy tűnik, nincs más mód a kielégítésére, mint ha bedugaszoljuk.

Szavai alátámasztására megmarkolta a méretes műfalloszt, ami immáron a dereka köré volt rögzítve. Miközben megigazította a pántjait, engedte, hogy a szerszám lengedezzen lábai között, amitől az egész csak még nagyobbnak tűnt. Mindeközben egy kis pöcök az eszköz hátulján Peggy csiklójához dörgölődött.

- Biztosíthatlak, hogy semmi gondod nem lesz ennek a kezelésével – mosolygott, válaszul a Kari szemeiben tükröződő érzelmekre, ahogy az végig mérte a játékszer tetemes méretét. Tény és való, hogy nagyobb volt, mint bármelyik srácé, akivel valaha is volt, de a számát se tudta, hányszor ujjazta már magát álomba egy ilyen gigantikus dorongra vágyva.

Peggy végig futtatta ujjait oda-vissza a dildó mentén, imitálva a férfi maszturbációt. Meglengette a fallosz végét, magára vonva vele Kari figyelmét, nem mintha annak tekintete nem fixálódott volna már rá amúgy is a rá váró kéjrúdra.

- Miért nem jössz ide és kényezteted egy kicsit a „nagyfiút”? – kérdezte. – Adj neki egy szép, kiadós szopást!

Kari elnyújtózott az ágyon és a szájába vette Peggy műszerszámát. Lassan ajkai közé csúsztatta, majd végig futtatta nyelvét a dorong mentén, úgy téve, mintha az valódi lenne.

- Igazi szakértő vagy ebben, nem igaz? – nevetett fel Peggy, egyre jobban felizgulva, ahogy figyelte a szőkeség munkáját.

Enyhe vonakodással végül kihúzta az eszközt partnere szájából. Ennyi elég volt bemelegítésnek.

- Most pedig készülj fel életed dugására, Cukorfalat! – mondta, miközben felmászott az ágyra és Kari mögé helyezkedett, aki engedelmesen négykézlábra állt.

Mosoly terült szét Peggy arcán, miközben végig futtatta ujjait a másik lány szeméremajkain. Nem volt szükség síkosítóra, a másik már annyira átnedvesedett. Így hát a rövidebb hajú nő ujjai könnyedén csusszantak belé.

- Ó! – nyögött fel Kari, élvezve az előkészítést.

Peggy hátulról társa meztelen testéhez nyomta a sajátját, majd megemelte a lekonyuló dorongot és Kari barlangjának bejáratához illesztette.

- Tárd szét azokat a gyönyörű lábaidat, kedvesem! – suttogta a lány fülébe, hogy aztán gyengéden beleharapjon annak cimpájába is. – Imádni fogod ezt.

Azzal dildója makkját a szűk bejárathoz dörgölte, mielőtt behatolt volna az engedelmeskedő szőkeség bennsőjébe.

Az utóbbi hangosan felnyögött, Peggy azonban lágy csókokkal hintette be a nyakát, igyekezve őt ellazítani. Közben ujjait Kari csiklójához csúsztatta és gyengéden dörgölni kezdte a kis pöcköt, még jobban felizgatva a lányt, miközben az ő szerszáma mélyebben belé hatol.

Minden egyes lökés a gyönyör hullámait indította el Kariban. Bár a szerszám mesterséges volt, Peggy mégis szinte már érezte, ahogy partnere testébe hatol.

- Tetszik neked, nem igaz? – kérdezte az olivaszín bőrű nő két lökés között.

- Ó, igen! – zihálta a szőkeség, felvéve a löködés ritmusát.

Peggy feljebb csúsztatta kezeit, és miközben tovább pumpálta a másikba dildóját, rámarkolt annak melleire. Imádta így kefélni a nőket. Imádta, amikor ő irányít. Lenyomta Kari fejét a méretes párnára, jobb behatolási lehetőséget biztosítva magának a lány szeméremajkai közé. Az azonban, ahogy a segédeszköz folyamatosan az ő ágyékához is dörgölődött, a gyönyör újabb hullámait indította el benne. Meleg izzadtság borította a testét és mindketten remegtek az egyre csak fokozódó szenvedélytől.

Teljesen elveszve a lila gőzben Peggy megmarkolta a másik lány szőke üstökét és hátra húzta a fejét. A szemében szikrázó fékezhetetlen vággyal mohón Kari ajkaihoz nyomta a sajátjait. Puha nyelve íze, ahogy a szájába hatolt, csak még tovább lökte az alul lévő nőt a csúcs felé.

- Még… még…! Csináld! – zihálta.

- Fordulj meg! – utasította Peggy, visszahúzódva belőle. – Feküdj a hátadra!

Időt se adva Karinak a reagálásra, a férfiszerepbe bújt nő a hátára lökte partnerét, majd azonnal utána is lendült, hogy ismét barlangjába mélyessze szerszámát.

Kari felnyögött az élvezettől, miközben Peggy fölé hajolt és szájába vette a szőkeség egyik mellbimbóját. Közben pedig már az ő teste is remegett a fokozódó szenvedélytől.

Akármennyire elborította az élvezet köde, mégis határozott meglepetésként érte, amikor újsütetű szeretője dereka köré fonta a lábait és még inkább magába vonta őt. Karjai Peggy nyaka köré fonódtak és füléhez hajolva belezihálta könyörgését a folytatásért.

Peggy már azon merengett, vajon mennyi hallatszik ki ebből az egészből a folyosóra.

Még egy utolsó lökés elég volt, hogy a feszültség már túl nagyra nőjön mindkettőjükben. Mindkettőjük teste hevesen remegett, ahogy szorosan egymáshoz simultak.

Kari partnere hátába mélyesztette körmeit, miközben a gyönyör rázta a testét, Peggy pedig mélyen belé tolta szerszámát.

Az utazás a végtelen gyönyör birodalmába sose látszott véget érni. Mintha tűzijáték szikrázott volna körülöttük, megtöltve a levegőt forrósággal és élvezettel.

De egyszer minden jónak véget kell érnie, így a két nő is lassan kezdett lehiggadni. Kari egyre jobban tudatára ébredt, hogy a hatalmas szerszám még mindig kitölti barlangját. Az egész annyira más volt, mint egy vad kefélés egy férfival! Többnyire enyhe csalódottságot érzett, amikor a lassan leengedő szerszám visszahúzódott belőle. Most viszont továbbra is ugyanúgy érezte az ágaskodó játékszert magában.

Peggy egyszerűen túlságosan is kimerült volt ahhoz, hogy visszahúzódjon. Ehelyett csak simogatta Kari felszáradó izzadtságtól lassan lehűlő bőrét és csókokkal hintette be az ajkait. A szikraeső elhalt, de csak pár pillanatra.

***

- Lassan neki kéne állnunk szedelőzködni, hogy visszaérjünk a hajóhoz – mondta Dawn vonakodva, ahogy meztelenül feküdt Helen karjaiban, élvezve a délutáni nap melegét.

- Én szívesebben feküdnék csak itt veled – mosolygott az ázsiai nő, miközben előre hajolt és megcsókolta partnere puha ajkait.

- Azt én is nagyon szeretném – válaszolta Dawn. – De azt hiszem, lassan muszáj lesz visszatérnünk a valóságba. Azt hiszem, jobb lesz előbb túlesni rajta, mint később.

- Ó, igen. A barátod. Kari – húzta el a száját Helen. – Gondolom, nem igazán fogja ezt megérteni.

- Biztosan nem – simogatta Dawn társa mellét.

Egy pillanatig próbálta elképzelni Kari reakcióját, mintha tíz perccel korábban látta volna őket, amikor az ő nyelve épp mélyen elmerült Helen combjai között. Nem. Egyértelműen nem értené meg.

- Ne aggódj emiatt! Ami itt történt, az itt is marad – biztosította Helen. – Kivéve persze ha te másképp szeretnéd.

- Én nem… úgy értem, nem tudom… - hebegte Dawn.

- Semmi gond. Megértem – mosolygott Helen és feltápászkodott, hogy összeszedje ruháit.

Dawn követte a példáját és mindketten pillanatok alatt felöltözködtek. A melegen sütő nap szerencsére gyorsan megszárította ruhadarabjaikat. Amikor végül már teljesen készen álltak, Helen elővett egy kis kártyalapot a táskájából és átadta Dawnnak.

- A névjegykártyám – mosolygott. – Ha megváltozna a véleményed.

- Köszönöm – válaszolta a másik nő.

- Nos, azt hiszem, jobb lesz, ha egyedül megyek vissza és adok neked időt mindent átgondolni – mondta Helen és egy búcsúcsókot adott Dawn arcára.

- Köszönöm. Nagyra értékelem.

Miközben figyelte, ahogy a kínai nő elsétált a tengerparton, Dawn tekintete a kezében szorongatott kártya és a távozó nő ringó hátsója között ugrált. Pár pillanatig azt fontolgatta, csak otthagyja a kártyát a parton, de aztán ellene döntött. Az ajkain szétterülő apró mosoly kíséretében a zsebébe csúsztatta azt. Aztán még majdnem egy óráig állt ott, csak figyelve a tiszta délutáni égboltot.

***

A csobogó víz hangja töltötte meg a kis kabint, amikor Dawn belépett az ajtón. Egyértelmű volt, hogy Kari épp zuhanyozik. Az igazat megvallva abban reménykedett, hogy a barátnője nem lesz ott, amikor visszaér, így lesz lehetősége eltüntetni az árulkodó jeleket. Bár szeretkezésük után Jelennel megmosakodtak a tengerben, a szenvedély illata így is könnyedén felfedezhető volt rajta.

- Te vagy az, Dawn? – kiáltott ki Kari a fürdőszobából.

- Igen, én vagyok.

- Egy perc és kimegyek – válaszolta Kari. – Milyen volt a kiruccanás a partra? Találtál valami érdekeset?

- Ó, mondhatjuk úgy is – válaszolta Dawn, átsétálva a szobán és ledobálva a ruháit.

- Tényleg? Valami, ami engem is érdekelne? – kíváncsiskodott a szőkeség, kilépve a fürdőszobából.

- Ööö… nem hinném, hogy a te ízlésednek megfelelő – fordította el az arcát a másik lány.

Kari teste még mindig nedves volt. Csak egy törölközőt csavart maga köré és egy másikat a hajára. Dawn kissé kényelmetlenül érezte magát ebben a pillanatban így látva a barátját. Leginkább amiatt a bizsergés miatt, amit Kari közelsége keltett a lábai között.

- Szerettem volna még lezuhanyozni vacsora előtt – magyarázkodott és ellépett a fürdőből érkező barátja mellett. – Kissé leizzadtam a parton.

- Váó! Nem viccelsz – jegyezte meg a szőkeség, ahogy a másik ellépett mellette. – Mit csináltál…? Lefutottad a maratont a strandon? – Egy pillanatra elhallgatott, miközben a haját szárítgatta. – Vagy rátaláltál valamelyik helyes szigetlakó srácra, akit reggel említettél?

Kari legnagyobb meglepetésére apró tréfája nyomán Dawn elvörösödött. Ilyesmit első gimis évük óta nem látott.

- Nem… nem egy sráccal a szigetről – próbált nevetést színlelni.

- Nos, a zuhany csak a tied – mondta Kari, kiengedve a törölközőjét, hogy bőrét is nekiállhasson megszárítgatni.

Dawn nem tudta megállni, hogy megcsodálja barátnője meztelen alakját. Lábai köze mostanra már hevesen lüktetett. Olyan volt, mintha a délutáni kis kalandja felnyitotta volna Pandora szelencéjét, amit többé már nem tud bezárni.

- Mi ez? – kérdezte Kari, felkapva egy kis fehér cetlit a földről.

- Ó, valaki odaadta a névjegykártyáját – vágta rá gyorsan a másik lány. – Biztos kiesett a zsebemből.

- Helen Laung… Scarlett Tours – olvasta fel a szőkeség. – Máris a következő vakációt tervezed?

- Ahogy már mondtam, csak összefutottam valakivel a strandon – erősködött Dawn.

- Oké, oké. Nem kell rögtön lerohannod – tért vissza Kari a szárítkozáshoz.

- A fenébe! Túl hirtelen voltam – gondolta Dawn. – De én nem vagyok Kari. Ő könnyedén leteperne bárkit a strandon, még közönség előtt is, aztán csak leülne és élvezné a show hátralevő részét. Én viszont… nem tudok nem bűntudatot érezni.

- Tudod, arra gondoltam, elmehetnénk ma este táncolni – javasolta Kari.

- Azt hittem, nem szeretnél egy rakat leszbivel táncolni – lepődött meg Dawn. – Nem ezt mondtad tegnap este?

- Hé! Beismerem, ha tévedtem. Amúgy meg, pont te mondtad, hogy fel kellene engednem és nyitottnak lennem.

- Nos, meglátjuk majd vacsora után – csukta be Dawn a fürdőszoba ajtaját maga mögött. Miközben megengedte a vizet, meglepetten azon gondolkodott, hogy változhatott meg Kari ilyen hirtelen. Valaminek történnie kellett. A barátnője sosem gondolta túl a dolgokat, úgyhogy ennek többnek kellett lennie egyszerű filozófiai változásnál. Aztán, ahogy belépett a zuhany alá, az jutott eszébe, vajon mit csinált Kari délután, ami szükségessé tett egy késődélutáni zuhanyt. Ez nem volt szokványos tőle.

- Mi van, ha… Nem. Az nem lehet – gondolta, felvetve, mi van, ha Kari délutánja is úgy telt, mint az övé. – Kari nem olyan.

A víz csobogása elfojtotta a függöny halk zizegését a háta mögött. Majdnem ugrott egyet ijedtében, amikor egy pár kéz megérintette a hátát. Elejtette a szappant és megpördült.

- Óvatosan! – kacagott Kari. – Nem tudtad, hogy a legtöbb otthoni baleset a fürdőszobában történik?

- Kari! Mit csinálsz te…?

- Gondoltam, szükséged lehet valakire, aki megmossa a hátad – mosolygott a szőkeség. – Én meg épp elérhető voltam.

Dawn arcán keveredett a zavartság és a pánik kifejezése. Ez most tényleg megtörténik? Vagy csak elképzeli?

- És szívesen megmoslak máshol is – kuncogott Kari.

Amikor Dawn nem nevetett a tréfáján, Kari arcán is eluralkodott a rémület. Félreértett volna valamit?

- Úgy tűnik, tévedtem – mondta bocsánatkérően. – Azt hiszem, azt kellene mondanom, csak tréfa volt, de az igazat megvallva nem szeretném. Inkább megyek és inkább csináljunk úgy, mintha ez meg se történt volna! – fordult el, de aztán megérezte Dawn kezét a karján.

- Maradj! – mosolygott rá a másik.

Kari arcizmai pillanatokon belül átvették a mosolyt. Egymásra néztek egy örökkévalóságnak tűnő pillanatig, nem szólva egy szór se. Mintha mindketten tudták volna, mi történt a másikkal, anélkül, hogy szavakba öntötték volna. Később bőven lesz még idő beszélgetni. Most viszont nem érdekelte őket semmi más, csak egymáshoz simuló ajkaik és a másik forró ölelése.

Vége